Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-23 / 19. szám

1981. január 23. • PETŐFI NÉPE • 3

A NÉPFRONT KONGRESSZUSI KÜLDÖTTE

Nem ijedek meg a munkától...

Harkakötöny kis község, Rácz Antalné, a 'Hazafias Népfront községi elnöke hirtelenjében számolja össze az utcákat: mindösz- sze nyolc ujj kell a leltározáshoz. No, meg hozzá lehet adni még az új „osztást”, hiszen élő, növekvő település ez! Persze, itt még mindenki ismer mindenkit, s akár több éves tanácstagi, s még ennél is hosszabb „népfrontos” tevékenységének összegzéseként is a legfontosabb alapszabályként az őszinteséget emeli ki.

— Az én közéleti tevékenységem igencsak régen kezdődött. Először klubvezető, majd községi KISZ-titkár lettem. Innen már egyszerűen csak „beszerveztek” népfrontosnak. 1972-ben megválasztottak községi népfronttitkárrá, a következő választáson pedig elnökké. Majdnem tíz évig voltam tanácstag. Egyébként a termelőszövetkezetben a személyzeti vezető vagyok.

Nemrégiben a községi népfrontgyűlésen adtunk számot az elmúlt öt esztendőben végzett munkáról. Talán a legjelentősebb a napköziotthonos óvoda felújítása volt. 1979-ben hirdettük meg az „egy napot az óvodáért” akciót, s tavaly augusztus 20-án szinte új óvodát kaptak a gyerekek. Az itt élők mindig is szívesen vállalkoztak a község fejlesztéséért társadalmi munkára. A járdaépítés, vagy a virágoskertek rendben- tartása különösebb szervezést nem is igényel...

A hatodik ötéves terv időszakában a legnagyobb feladat a községfejlesztésben a víztorony megépítése t lesz. A törpevízművet ugyanis már kinőtte a község, több lakást nem lehet rákötni. Az

új házak pedig természetesen már mind fürdőszobásak, nem beszélve arról, hogy emeletes házak is épülnek. S egy ekkora beruházást csak összefogással lehet megvalósítani. •

Társadalmi megbízatásaimnak mindig igyekeztem eleget tenni. Mégis' meglepetésként ért, hogy 1979-ben kitüntetést kaptam a Hazafias Népfront Országos Tanácsától. ’ Munkám elismerése, hogy a megyei bizottságba is beválasztottak, s a kongresszusra küldöttnek jelöltek.

Munkám mellett nem sok szabad időm marad. Nem is szólva arról, hogy még a háztájiban is akad munka, de hát abban a család is segít. A tanulásra, önképzésre mindenféleképpen időt kell szakítani. Tavaly fejeztem be a marxista—leninista esti egyetemet. Szórakozás? Itt a faluban nem sok alkalom adódik erre. Esténként a tévénézés közben kézimunkázom, most tanultam meg a kelimkészítést, s szinte mindig azt csinálnám. Nyaranta azért szakítunk időt arra is, hogy a hétvégeken a családdal együtt kiránduljunk.

Így van ez! Ha egy kis községben valaki elkezd dolgozni, akkor sok feladattal bízzák meg. En szívesen vállaltam eddig is, azt hiszem ezután sem ijedek meg a munkától...

Rácz Antalné, a harkakötönyi Egyesülés Termelőszövetkezet dolgozója eddigi munkájával érdemelte ki a bizalmat, hogy küldöttként részt vehet a Hazafias Népfront VII. kongresszusán.

N. M.

A PÁRTALAPSZERVEZETEK ÉLETÉBŐL

A propagandamunka „haszna”

Második éve, tagja ä K^cskemiéti. .1Swtő-,,é? Édesipari Vállalat pártalapszervezetének Juhász Margit, A propaganda feladatokat látja el ennél a negyven kommunistát számláló pártalapszervezetnél, amely három pártcsoportra oszlik. Nemcsak az a gondja, hogy nem régen tölti be e tisztséget, de az is, hogy hogyan oldja meg együtt a vezetőséggel, a kommunistákkal a pártoktatás feladatait.

— Speciális üzem a miénk hiszen a fizikai dolgozók, a betanított munkások úgynevezett csúsztatott műszakban dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy a műszakkezdetek háromóránként tolódna!,' el, de ez még üzemenként is változik. Arra sem volt lehetőségünk, hogy a pártoktatást két részletben szervezzük meg, hiszen a jműszakbefejezések sem egyforma időpontra esnek. A könnyebb megérthetőség kedvéért van olyan kovászolónk, aki éjszaka kettőkor kezd, egy óra múlva lép munkába a dagasztó, s két óra múlva a pék.

Ennek ellenére megszervezték a gazdaságpolitikai kérdések tanfolyamát, ahová negyven dolgozójukat, közülük harminc párttagot beiskoláztak. Nagyon érdekes, hogy e tanfolyamnak nagyobb a látogatottsága, mint a múlt évben megszervezett világnézeti és esztétikai tanfolyamé volt. Ma egy-egy előadáson húsz-huszon- öten is megjelennek, s élénk vita alakul. A miértet kérdeztük.

— Abból indultunk ki, hogy a gazdaságpolitikai kérdések tanfolyamán az embereket, a hallgatókat az érdekli leginkább, hogy mi a helyzet a vállalatnál, mennyit és hogyan kell dolgozni ahhoz, hogy több pénzt keressenek. Éppen ezért az anyag ismertetésekor, az előadók ismertetik a vállalattal kapcsolatos tennivalókat, s a kötetlen beszélgetések során megmagyarázzák az ilyen fogalmakat, mint a gazdasági szabályozók, az exportnövelést, a minőségi munkát, a jövedelem- és bérarányokat, és így tovább. Részben ezért is jó, hogy a vállalat párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetői az előadók. Mi úgy érezzük, hogy az emberek, a tanfolyam hallgatói megértik az elmondottakat, s ez visszahat a termelésre.

A. tanulásnak ára van, hiszen a műszakvezetők, a művezetők, de sokszor a fizikai munkások is átszervezik a műszakot, hogy a pártoktatáson, az abban a csoportban dolgozók részt vehessenek. A pártpropagandának, a továbbképzésnek, az oktatásnak egy mgs formáját is meghonosították a vállalatnál, öt évvel ezelőtt — s ez ma még imindig élő vitafórum — a politikai vitakör. Erről így beszél Juhász Margit:

— Minden hónap első hétfőjén rendszeresen az üzemvezetői értekezlet után megtartjuk a politikai vitakört, amelyen az üzemvezetők, részleg- és osztályvezetők, szocialistabrigád-vezetők, főbizalmiak vesznek részt. Itt szóba kerül a vállalat gazdaságpolitikai. helyzetének valamennyi részletkérdése. A munkafegyelemtől az üzemi demokráciáig, a munkaversenytől a minőségig. Ez alkalom arra is, hogy értékeljék az üzemeket.

Beszélgetésünkéi sokszor zavarták meg, hiszen Juhász Mari; git a vállalat számviteli és pénzügyi osztályvezetője, de ő helyettesíti a pártalapszervezet titkárát is, aki már huzamosabb ideje beteg. Beszélgetésünk fonalát azonban mindig sikerül felvenni, mederben tartani. Így tudtuk meg azt is, hogy két évvel ezelőtt már annyi Népszabadság-előfizetőt gyűjtöttek, hogy ma már ezt képtelenek szervezni, de ugyanígy állnak a Petőfi Népével is. A pértbizalmiakkal sűrűn találkoznak, s értekezletek helyett az üzemben, a munkapadnál beszélik meg a tennivalókat. A pártalapszervezet vezetősége tagjának, a propagandistának,. de a többi pártvezetőségi tagnak is napi feladata az agitációs munka. Ebben ténylegesen sokat tesznek, s tettek korábban is. A múlt év novemberében két tésztagyártó félautomata vonalat kellett a tmk dolgozóinak beszerezniük. Egy vonal beszerelési ideje 110 napot vett volna igénybe. Minden kommunistával, de pártonkívülivel is személyesen beszéltek, s a két vonal másfél hónap alatt készült el.

Az agitációnak, a propagandának itt térült meg a befektetése, amely nemcsak az eredményekben, de a dolgozók átlagkeresetének növekedésében is meg- mutaucozott.

Gémes Gábor

Befejeződött

a

mezőgazdasági

összeírás

A statisztikai információk nélkülözhetetlenek a mezőgazdasági kistermelés fejlesztési terveinek kialakításához. Ebből kiindulva 1980 elején, másfél millió mező- gazdasági kistermelőre, továbbá a nagyüzemekre is kiterjedő statisztikai összeírás kezdődött az országban. A kérdések a kistermelők földterületére, január 1-i állatállományára és fontosabb gépeire vonatkoznak.

A Központi Statisztikai Hivatal illetékesei az MTI munkatársának elmondták, hogy az összeírás a tervezett határidő — január 15 — előtt mindenütt befejeződött.

A tapasztalatok általában kedvezőek voltak; a lakosság túlnyomó többsége megértette, hogy az adatgyűjtés információi — amelyeket csakis statisztikai célokra lehet felhasználni — a kistermelők személyes javát is szolgálják. Bizalommal fogadták a KSH által alkalmazott 12 000 számláló- biztos közül a hozzájuk betérőket.

A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának szervezésével, szakmai irányításával végzett összeírás nagy mennyiségű anyagát már összegyűjtötték, jelenleg az adatok rendezése, és ellenőrzése folyik. Elsőként az állattartás főbb adatait dolgozzák fel. (Az állatállomány kulcsfontosságú összesített adatai már néhány héten belül ismertté válnak.)

A teljeskörű összeírás kiegészítéseként, a szokásos negyedévi reprezentatív állatszámlálások alkalmával a kistermelők növény- termelési és állattenyésztési, tevékenységére vonatkozóan is gyűjtenek információkat. Ezek az adatfelvételek azonban a kistermelők 4 százalékára terjednek ki, mintegy 70—80 ezer családot (háztartást) érintenek.

Petőfi a képernyőn

HÓNAPOKKAL korábban előzetest írtunk arról, hogy Horváth Ádám rendezésében hatrészes filmet forgat a televízió Petőfi Sándor életéről. S most — immár a sorozat lefutása után — azt mondhatjuk, hogy nagy érdeklődés kísérte a költő életéről készült filmet, s mint ilyenkor lenni szokott, erősen megoszlanak a vélemények a látottakról. A napilapok zömmel elmarasztalóan írtak a produkcióról, lekicsinylő jelzőkkel illették a stáb munkáját. A kritikák összességükben azt sugallták« hogy ezt is láttuk ...

Egy ilyen nagy vállalkozást, egy ilyen nagy munkát azonban — véleményünk szerint — nem szabad mindössze néhány szóval elintézni, csupán felszínes megállapításokkal letudni. Arra természetesen mi sem • vállalkozhatunk, hogy a sorozat minden kockáját, minden szereplőjét mérlegre téve mélyen és átfogóan elemezzük a filmet, s tévedhetetlennek kikiáltva önmagunkat megfellebbezhetetlen megállapításokat tegyünk. Néhány gondolattal, véleménnyel - azonban mindenképpen tartozunk.

Nemcsak azért, mert lapunk a költő nevét viseli címében, s nemcsak azért, mert Petőfi a megyében született és számtalan élménye, emléke, boldog és boldogtalan napja kapcsolta e tájhoz egész életében. Hanem elsősorban azért, mert Petőfi élete, költészete régen túlnőtt az irodalmi beltenyészeten, sorsa régen nem csupán irodalomtörténeti dolgozatok forrása, hanem a legjobb értelemben vett közügy, mint ahogyan Petőfi költészete, emberi, politikusi magatartása már életében közügy volt. A „Petőfi jelenség” megítélése az elmúlt száznegy-' ven év alatt egyben mindig politikai megnyilvánulás is volt.

HA A TELEVÍZIÓBAN bemutatott sorozatot minősíteni akarjuk, nem árt — mintegy elöljáróként — visszaidézni a közel tíz évvel ezelőtti televíziós sorozatot, a Keressük Petőfit című riportműsort. Akkor és azután is sokan és joggal elszomorodtunk azon, mennyire nem ismerik Petőfit a megkérdezettek (és azok, akiket nem keresett meg a kamera), mennyiré tájékozatlanok a legnagyobb magyar költő sorsát, verseit, halálának körülményeit illetően. Nos, ha ebből indulunk ki, azt kell mondanunk, hogy a televízió Petőfi című sorozata éppen azzal tett óriási szolgálatot, hogy megpróbálta hitelesen és közérthetően bemutatni a költőt és korát.

A hitelesség és a közérthetőség azonban mindvégig feleselt egymással, hiszen a sorozat epizódjainak, s azon belül egyes jeleneteknek a megértése, feltételez némi történelmi ismeretet. Legalább annyit, hogy a néző tudja: amit a képernyőn lát, az mikor történt (senki ne mosolyogjon ezért, mert bizony nem egy-két olyan embert ismerek, aki csak azt tudja Petőfiről, hogy „az bizony már régen meghalt’’). így aztán ha a film hiteles akart lenni —lés természetesen ez kötelező — akkor nem mindig volt képes megmaradni a közérthetőség szintjén. Ha közérthetőséget mondunk, nem elsősorban a tanárokra, irodalmárokra, egyetemi hallgatókra gondolunk, hanem arra a ma még meglehetősen nagy táborra, amelynek tagjai nem mindennap forgatnak könyvet, vagy ha igen, az sok minden más lehet, csak nem költészet, nem irodalomtörténet, nem Petőfi összes művei...

Ennek a kettősségnek azonban

— a lehetőségeket figyelembe véve — eleget tesz a sorozat. Egyértelműen kiviláglik, hogy a stáb nem művészi filmet szándékozott alkotni, hanem ismeretterjesztő feladatot kívánt betölteni, s erre

— amint a korábban mondottakból kiviláglik — bizony nagy szükség van, még Petőfi életével, munkásságával összefüggésben is. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy Horváth Ádám rendező nagy szolgálatot'tett ezzel a filmjével a közművelődésnek.

AZT ÍRTUK KORÁBBAN, hogy a rendező „megpróbálta” hitelesen és közérthetően bemutatni a költőt és korát. Ez valóban csak próba maradt és nem csupán a közérthetőség és a hitelesség kényszerű feleselése miatt. A Rádió- és Televízióújság, amikor úgymond beharangozta a sorozatot, azt írta, hogy a cselekmények, az egyes epizódok, de az egész sorozat középpontjában mindig is Petőfi Sándor áll, körülötte zajlanak az események. Ez sajnos nem mindig és nem egyértelműen sikerült.

Gyakran az volt az érzésünk, a benyomásunk — látva a filmet —, hogy a költő bizony mellékszereplője saját sorsának. Nem sikerült — nem is sikerülhetett — olyan főszereplőt találni, aki villamossággal teli légkört tud teremteni maga körül, aki minden epizódban, minden mozzanatban vezéregyéniség, jó értelemben vett hangadó. Ilyen szereplőt nem lehet találni. A zsenit, Petőfi zsenijét, egyéniségét, emberi, költői és politikusi nagyságát semmiféle színész nem képes „lejátszani”. Hacsak nem olyan talentum, mint maga Petőfi volt. De ilyen ember még századonként sem születik ...

Ezzel természetesen nem Józsa Imre teljesítményét akarjuk kisebbíteni, hiszen látszott rajta (és ez a baj), hogy minden idegszálával Petőfi akart lenni. Nem az volt, hanem az akart lenni (csupán zárójelben jegyzem meg, hogy a sorozatban a legtökéletesebb alakítást Gyory Emil nyújtotta mint Széchenyi). Alkatilag, kinézetre aligha lehetett volna jobb „hasonmást” találni Józsa Imrénél, bár az oly gyakran elhangzott „kehes poéta” jelző nem illett a jókötésű, izmos fiatalemberre (gondoljunk arra, amikor a Dunán csónakáztak s Petőfi '(Józsa) kimentette az egyik dunave- csei barátot).

CSALÓDÁST keltett a költő életének „főszereplője”, Szend- rey Júlia filmbeli megformálója. Kovács Nóra. Ha Ady Endre.Petőfi nem alkuszik című írására, s az abban leírt Júliára gondolunk, akkor elfogadhatjuk ezt a túlságosan sokat beszélő, néha bántóan és primitíven viselkedő, duzzogó, majd naivul doromboló teremtést. De a Kovács Nóra által életre keltett figura soha nem ragadta volna meg Petőfit, soha nem kérdezhette volna meg egy ilyen fruskától, hogy „Minek nevezzelek”, mert nagyon könnyen és egyszerű szavakkal meg tudta volna nevezni... Arról nem is szólva, hogy a filmbeli Júlia viselkedésén, jellemén túl külsőségekben sem hasonlított az „eszem- adta kis barnájához”, s különösen nem a „feleségek feleségéhez”. Kinek hihetünk tehát elsősorban? Adynak, vagy Petőfinek? Ügy gondoljuk, ez nem lehet kérdés. Petőfinek hinni ebben az esetben is kötelező lett volna.

Sok minden mást — az említetteknél kisebb jelentőségű mozzanatot — is számon kérhetne az ember a film alkotóitól, de talán oktalanság lenne amiatt háborog- ni, ami nincs benne Inkább arra próbálunk választ keresni, hogy ami benne van, ami látható a filmen, az milyen. Az alkotóknak nem kell szégyenkezniük, különösen nem a befejező rész finom, kegyeletet és hitelességet egyaránt őriző képsorai miatt.

ITT VALÓBAN hiteles a megjelenítés: Petőfi annyira magára* maradt a szétfutó seregben, any- nyira egyedül volt a tömegben, hogy a néző részvéttel követte menekülése útját, s megértette halála véletlenségéből is, hogy az már-már -szükségszerű volt, körülményekből fakadó szükségszerűség. Itt érezhette meg egy pillanatra Józsa Imre, itt tudta átélni igazán a színész Petőfi Sándort, aki akkor és ott „csak ember” volt, az életért menekülő, de a halál elkerülhetetlenségét már érző ember ...

Gál Sándor

NAPKÖZBEN

Üt menti fák

Nyárfarönkők kétoldalt, négyzetes rakatban a Harkakö- tönybe vezető út mentén, körülbelül 300 méteren át. Jórészt fiatal fák egyformára fűrészelt darabjai feküsznek itt. Látványuk olyan figyelem- keltő, mintha nem nyugodtak volna meg az elveszejtő ítéletben. Noha az .még tavaly októberben és novemberben végrehajtatott a KPM Kecskeméti Közúti Igazgatósága kiskun- halasi üzemmérnöksége által, mivel az ágak ráesnek (ráeshetnek) az útra, és ez baleset- veszélyes.

Mint vélekedik erről a ripsz- ropsz favágásról Harkakö- tönyben Csupity Zoltán vb- titkár?

— Nagyon szép nyárfái voltak a községbe vezető útnak — mondja a tanácsházán Csupity Zoltán. — Olyan jó volt közöttük jönni-menni! Mígnem az ősszel... Nem értem, miért kellett mindet elintézni.

Meghökkentő, milyen védtelen, mennyire kiszolgáltatott a környezetünk. Tengerbe ömlött tankhajónyi olajról már nemegyszer szóltak a híradások. Madarak és halak hullottak és pusztultak el a szény- nyezett víztől. A városok levegőjén idehaza fásítással igyekszünk javítani. Egyes ' kecskeméti utcákban a népfront és a tanács megbízottai azt a feladatot kapták, nézzék meg és á lakosokkal állapodjalak meg, hová és milyen fákat1 ültessenek majd tavasszal.

Ezek után reménykedem, hogy nálunk — akár szűkebb hazánkban, megyénkben is —

nem válik szélmalomharccá a környezet védelme, annak ellenére, hogy 1980. szeptember 6-i számunkban „Kivágtak tíz nyárfát” címmel szóvá tettünk egy — a harkakötönyihez hasonló, képpel illusztrált — akciót. Ennek a helyszíne akkor a Vadkerti-tóhoz vezető út menti terület volt, és mint tanúságként a cikk szerzője írta: a tíz sudár nyárfát csak újabb 18 év múlva lehet pótolni. >.

„Olyan jó volt köeöttük jönni-menni Szó szerint így mondta a vb-titkár, akinek — s a.többi községlakónak is — ez a 300 méteres nyárfás jelentette azt, amit a kecskemétieknek a Rákóczi út.

A harkakötönyi nyárfák közt tán akadhatott egy-kettő, amelyik kivágásra érdemesült. Igaz az is, hogy a letört gallyak, ha az úttestre esnek, megtorpanásra késztetik a járműveket. Ilyen alapon azonban ezrével lehetne irtani, ritkítani az út menti fákat!

Kényelmes megoldás ez a fajta favágás, mert a kidöntött fára többé már nincs gond. Legfeljebb újat — másikat — kell majd ültetni a helyére.

Az a véleményünk, hogy az egészséges, éveüte eredő fákat kár kidöntögetni, csak azért, mert útban — út mellett — vannak. Ehelyett célszerűbb lenne velük többet törődni. A trágyázást, az öntözést, a rendszeres metszést és az egyéb gondozást az út menti fák éppúgy meghálálják, mint a jobb sorsú gyümölcsösbeliek.

Végtére is, miért ne bízhatnák ezek ápolását a tanácsokra, vagy a, termelőszövetkezetekre, amelyek — községük, illetve a szövetkezet határáig — akár „örökbe is fogadhatnák” ezeket a fákat.

K—1

Ezer hektáron magyar rózsaburgonya

A Georgikon Burgonyatermesztő Társaság az idén csaknem ezer hektáron termeli a magyar rózsát, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem új fajtáját.

A társasághoz tartozó Vas. Veszprém és Zala megyei termelőszövetkezetek már megkötötték az idei szerződéseket a ZÖLDÉRT vállalatokkal. A társaságban részt vevő nyolc termelőszövetkezet az idén 1125 hektáron termel burgonyát.

A kiváló minőségű és bőven termő magyar rózsa fajtát tavaly ismerte el az Országos Fajtaminősítő Tanács.

A nagyüzemek a burgonyatermesztésre kijelölt táblákon a laboratóriumi adatok alapján már elvégezték a tápanyagfeltöltést. Az X, az Y és az A vírusnak ellenálló fajtából az igényeknek megfelelően ellátták vetógumóval a háztáji gazdaságokat is.

Januári aratás

Beérett az őszi búza az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetének összkomfortos növényházában, a Fitotronban, s a napokban be is fejezték az érett kalászok aratását. Igaz, nem kombájnnal, hanem ollóval vágták le a megsárgult növényeket, majd parányi cséplőgéppel csépelték ki a szemeket.

A Fitotron segítségével évente négy alkalommal tudnak aratni Martonvásáron. Évente ezer keresztezést, kombinációt hoznak létre, s azok közül választják ki azokat, amelyek a legjobb tulajdonságokat mutatják. Az utóbbi években főként az összetett kombinációkat részesítik előnyben, azoknál ugyanis a többi szülőtől várhatóan több jó tulajdonságot örököl a növény.