Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-22 / 18. szám

1980. január 22. • PETŐFI NÉPE • 5 Idegen nyelvi oktatás az általános iskolákban Változatok egy témára (II.) Szünetel a Pedagógus Szakszervezet Bács-Kiskun megyei bizottságának tanácskozása. A folyosón beszélgetek Selb Györgyné általános iskolai orosz szakfelügyelővel. Té­ma: az idegen nyelvi oktatás. Hogyan lehet kimozdítani a holtpontról, amikor egyre több lesz az iskolás korú gyerek, laz iskolai fejlesztések viszont az elért szint megtartásához lsem elegendő mindig és mindenütt? H / — Ezt kérdezték nemrég az egyik zsúfolt iskola nevelői is. Valamilyen megoldáson azért »gondolkodni kell. Néhoi egy fö­lösleges szekrény, másutt egy rossz helyen levő kályha elmoz­dításával lehet helyet nyerni. Vagy áz épület közelében akad üres terem, és inkább veszítsek a sétálással néhány perced, de nyerjek hasznos pedagógiai időt azzal, hogy a kisebb csoportban mindenkihez tudok szólni. Igen, néha csak el kellene va­lamit mozdítani. Időnként a szemléleten, a megszokotthoz való kényelmes ragaszkodáson. Túl gyorsan rávágjuk valamire azt, hogy nem. Sok minden és min­denki nincs a helyén. Óvodák már működnek lakásokban s ha így megy tovább, akkor iskolák is fognak. Pedig számos iskolá­ban éppen lakás van. Odavaló . módon, amikor az egyik legége­tőbb gond a tanteremhiány? Hát néha mozdítani, néha mozdulni kellene. helyettesétől. Haliam, amint az illetékes osztály pénzügyi vagy személyzetis illetékesével beszél. De végig sem tudja mondani, amit akar, amikor hallom a szót a vonal másik végéről: nem. Vajon miért? Egy emeleti taná­csi hivatalból jobban tudni azt, hogy hol, milyen helyszíni feltéte­lek vannak meg, vagy hiányoz­nak? Látom, hogy az egyébként tü­relmes tanácsi elnökhelyettes is kezd méregbe gurulni. Felírja az adatokat, köztük azt is, hogy a külterületi iskola — hátrányos helyzet ide, vagy oda — évek óta helyezéseket ér el a városi orosz szaktárgyi versenyeken. S ha több idő jutna egy-egy gye­rekre? Megígéri, hogy beszél a művelődésügyi osztály vezetőjé­vel. Remélem, hogy az ő szókin­cse magasabbnak bizonyul, mint a beosztottjáé. Pedagógus parlagon Hátrányos helyzetből Az értelmiségi szülők elviszik jobb képességű gyerekeiket erről a peremkörnyékről a városköz­ponti iskolákba. Iskola azért itt is taáható. És az osztálylétszá- .mok sem kicsik. Az ötödik osz­tályban harmincnyolc, a hete­dikben harminchárom lányt és fiút tanít az orosz szakos tanár­nő. Negyvenöt perce van, hogy •felelevenítse a szókincset, nyelv­tani fordulatokat gyakoroltasson, számonkérjen, új anyagrészt dol­gozzon fel, írjon a táblára, ma­gyarázzon az utolsó padban ülő legénynek. Ha nem lenne köte­lező menetrendje, akkor is alig több mint egy perc jutna egy-egy ’tamiióra.ü ’BesZéltetni, a »kiejtést -figyelni -és* javítani, kérdezni>-'vá- íaszolni viszont kell, méghozzá személyhez szólóan. Tavaly három alkalommal is kérvényezte az igazgató, hogy ki­sebb létszámú csoportokra bont­hassák az osztályokat. A városi tanács művelődésügyi osztálya mind a háromszor elutasítóan vá­laszolt. — Pedig négy orosz szakos ne­velőnk, helyünk és felszerelé­sünk is van elegendő — érvel­nek az iskolában. Elindulok, hogy személyesen próbáljak meg segítséget kérni a városi tanács illetékes elnök­Hivatalos kimutatást böngészek. A felsorolás a második idegen nvelv oktatására képesített neve­lők nevét és munkahelyét sorol­ja fel. A városok helyzetképét veszi figyelembe, az idei tanév­ben. Nincsenek sokan. Ezek sze­rint csak tizenhét német, angol és francia szakos pedagógusra lehetne számítani? Jelentkezett valaki, aki nincs köztük. Eléggé indulatos: — Nézzen csak körül a kecs­keméti iskolákban, kollégiumok­ban, hogy hány nyelvtanár vé­gez a szakképzettségétől eltérő kényszerfeladatokat! Szükség van ránk? Körülbelül négy-öt éve kí­sérem figyelemmel a tavasszal megjelenő pályázatokat. Nyelv­szakos pedagógust alig keresnek, ^ há^igén, á Helyimár foglalt. Tl- g^hégy„ii, .éázténdéje ..végeztem orosz—francia szakon, jeles dip­lomával, Franciaországba is ki­küldtek tanulni, ösztöndíjjal. Ne­velőtanárként dolgozom kezdet­től fogva, s jó, ha néha óraadó­ként taníthatom az oroszt. Állan­dó önképzéssel őrizgetem a tudá­somat, mert nevelőtanárként nem hívnak a szakjaimnak megfelelő továbbképzésekre. Tavaly még választ sem kaptam a jelentke­zésemre. A négy-öt évnyi főiskolai, egye­temi képzés nem olcsó mulatság. Annál óriásibb pazarlás, ha nem hasznosul a megszerzett tudás. S ha a nyelvtanulás személyi felté­teleiben is hiány mutatkozik, ak­kor legalább pontosabb leltárt érdemes készíteni a tartalékok­ról. Hogy legyen hova, kihez fordulni Szükség esetén. Társadalmi munkával Néha nem árt alaposabban szétnézni az oktatási intézmé­nyek portáján, sőt a falakon kí­vül is. A bácsalmási Vörösmarty Mihály Általános Iskolában sincs fölösleges tanterem. Az orosz nyelv eredményesebb oktatása vi­szont feltételezné a csoportbon­tást. Tahir van, s a szemközti művelődési központban szabadte­rem is akad a foglalkozásokra. Egyelőre a többletóraszám pénz­ügyi fedezete hiányzik. Hajóson is segít a művelődési ház a helyiséggondok megoldásá­ban. Sőt, az angol és francia ta­nulásra is lehetőséget teremt az intézmény készülő nyelvi labora­tóriuma. Hercegszántón a Lenin Tsz mozdította elő, hogy a helyi tanulók mellett tizenöt „vidéki” gyermek is két idegen nyelvet tanulhasson a község körzeti nemzetiségi iskolájában. Ezek az iskolák nemzetiségi területen helyezkednek el. Bács­almáson német és szerb-horvát nyelv között választhatnak a szü­lők az első beiratkozásnál, Katy- máron ugyanezt a két nyelvet tanítják többletként, a herceg- szántói Szerb-horvát Tanítási Nyelvű Általános Iskola végzős tanítványai az anyanyelv mellett még egy nyelvet ismernek anya­nyelvi szinten, s hasonló a hely­zet Hajóson is. Csávolyon és má­sutt már az óvodások magukba szívhajták a megértés és kifeje­zés mindennapi fordulatait. No­vembertől a miskei óvodások kezdő csoportjában szlovák fog­lalkozásokat indítottak, aminek a folytatására az iskola is vállal­kozni szeretne. A szláv nyelvek korai tanulása a nagyobb' megbízhatóság hátte­rét kölcsönzi az orosz oktatás­nak. A kisebb létszámú osztá­lyok szervezésénél természetesen ezek az általános iskolák sem tudják elkerülni az, általános gondokát.. ’ Közülük legnagyobb árnyékot a,, bérügyi problémák vetnek a továbbiakra^ Katymáron a jelenlegi tanévtől kísérletként a negyedik osztály­tól tanítják az oroszt. Mivel nincs rá külön bérkeretük, a pedagó­gus társadalmi munkában telje­síti a heti kétórás vállalását. A példa szép, de az idegen nyelvi oktatás hatékonyabbá válásához — általános méretekben — ke­vés. Egyebek között az oktatási és. közművelődési intézmények összefogása és társadalmi szintű felkarolása szükséges hozzá. Halász Ferenc Ül-k Burány Nándor HADJÁRAT (42.) Sokáig néz így arra felé, amer­re az apja eltűnt a sötétben. Rég- ma nem látja már, csak a füs­tölgő bástya emelkedik előtte ko­moran, amikor merengve, tépe- lődve megindul ő is. Az igazság i. A Bácsba érkezés estéjén ta­lálkozott Jancsi az apjával: Más­nap hiába kereste. Harmadnap se talált rá. Itt most valakit megtalálni... Senki se tudja, kinek hol a he­lye — mondták. Miskolci Mihály se tudta most eligazítani. Sok dolga volt a kancellárián. : A fejedelem másnap elküldte a Solti erdőbe a zsákmányolt zász­lókat, írt Bercsényinek a*hadjárat alakulásáról, felhívást intézett a Borsod megyeiekhez, melyben hadba szólítja a- hajdúkat, utána még egy tanácskozást tartott a főtisztekkel, s a következő nap reggelén,, még hűvösön, megin- dult a tábor Titel felé. Bácstól Ti télig körülbelül ak­kora az út, mint Bajától Bácsig. De fáradt volt a sereg, nehezeb-1 ben haladt. Tizenkettedikén ér­tek a vár alá. Útközben rá-rátör- tek a nagyobb településekre. A vásárairól híres Futak főte­rén emeletes házak álltak, a gaz­dag kereskedők ládáiban temér­dek kincset reméltek találni a ka­tonák. A gazdagok azonban in­nen is időben elmenekültek. El­vitték Szerémségbe a kincseket. Futak után feldúlták a másik két települést: Koviljt és Lokot is. Negyedik nap indultak tovább Titelről. Bács után Jancsi még kétszer találkozik új barátjával, Miskolci Mihállyal. Előbb Martonoson, aztán Sze­geden. Július tizenkilencedikén értek Martonos alá. Rákóczi itt tábort s veretett, hogy a szegedi vár ostroma előtt meg egvszer rendezze hadserege, sorait. Úgv gondolta, kipihenik ki­csit magukat a kimerült vitézek, ő maga nedig megteszi a szüksé­ges intézkedéseket. A katonák megörültek a pihe­nőnek. Jancsi is. Az' útnak ez a Tisza mentén vezető szakasza volt a legfárasz­tóbb: elviselhetetlen hőségben, ét- len-szomjan taposták a forró ho­mokot. Végig puszta volt a táj. A becsei, adai, zentai helyőrség a kurucok közeledtének hírére átmenekült a Tiszán. A portyázók átkutatták a granicsárok lakhe­lyét, de zsákmányt, élelmet nem találtak, csak a zentai Csésztó nádasaiban bukkantak barmokra, lovakra. Kisebb-nagyobb csoportok el­kalandoztak, .felverték Szabad­kát is, melynek ekkor több mint kétezer lakosa volt. A férfiak, so­kan családjukkal együtt, Szerém­ségbe menekültek, mások a Lu- dasi-tó nádasaiban kerestek me­nedéket. Megélték, hogy a kuru­cok utánuk mentek, s a megré­mült nép kénytelen volt sokszor napokon át derékig vízben állni. Az üldözők közeledtére teljesen a víz alá buktak, s a szájukba fogott nádszálon át lélegeztek. Az elmúlt két hét alatt Bács­ka egész lakott vidékét átportyáz- ták, kifosztották. Aki nem bete­gedett meg, az örült, hogy hama­rosan véget ér a hadjárat. Men­tek volna már haza. Gyürky Pál, a Duna—Tisza köri hadak főkomisszáriusa Martonos- ról írja is a kecskemétieknek: Mi ide Martonoshoz érkezvén, Isten segítségéből holnap délig Szegedig megyünk; azért hogy az megfáradt s éhezett had meg- vidámuljon, kegyelmetek minél több kenyérrel éltessen bennün­ket — ott lakosok ha hoznak el­adni konyhára valót, elkél. Mi a Dunán, Tiszán innen levő nagy roppant helyeket összveégettük ... Ha valami gyümölccsel kedves­kednek kegyelmetek, igen ked­vesen venné Urunk ő Nagysága... Alkonyattájt a Tisza partján Jancsi egv másik fiúval itatta a lovakat. Körös-körül bűzlöttek a kiszáradó mocsarak. Miskolci Mi- hálj fekete kancájának nem íz­lett a folvó sűrű, halszagú, fekete vize. Bele-belenyomta az orrát, aztán csak prüszkölt, fröcskölte szél a habzó hullámokat. KULTURÁLIS HÍREK KUNSZENTMIKLÓSRÓL — Alkotókor, könyvtár, találkozás Kunszentmiklóst a VI. ötéves terv során várossá kívánják fejleszteni. Ehhez sok min­den szükséges. Megfelelő népesség, kiterjedt vonzási körzet, szilárd burkolatú út, vízve­zeték, városi színvonalú gyógyászat, szoci­ális ellátottság, kereskedelem. Es — ugyan­csak kívánalom — pezsgő kulturális élet is. Egyik feltétel teljesítése sem könnyű, de ta­lán az utóbbi a legnehezebb. Ez az a „fej­lettségi mutató”, amely nem mérhető négy­zetméterekben, sem a ráfordított milliókban. Színvonalas szórakozási, művelődési lehető­ségeket teremteni, s elérni, hogy a lakosság éljen is ezekkel a lehetőségekkel, nehéz és vesződséges feladat. Hogy a folyamat elin­dult, s valami elkezdődött Kunszentmikló- son, annak bizonyítékául álljon itt néhány helyi vonatkozású kulturális hír. A Hazafias Népfront bizottsá­ga és a József Attila Művelődési Ház égisze alatt nemrégiben al­kotókör alakult Kunszentmikló- son. A kör célja az alapszabály szerint az, hogy tevékenységével elősegítse a városi színvonal el­érését a közművelődés és a szel­lemi élet területén is. Az alkotó­kor tagjai — egyénileg már va­lamennyien bizonyították ráter­mettségüket —, most arra szövet­keztek, hogy saját alkotó munká­juk mellett önkéntes társadalmi munkában olyan tevékenységet végeznek együtt, mely a nagyköz­ség és a környék kulturális, szel­lemi értékeit gyarapítja. S hogy az olvasó konkrétabb fogalmat is alkothasson a vál­lalkozás lényegéről, íme ízelítő­ül néhány téma, mellyel a kör tagjai foglalkozni kívánnak: Pe­tőfi és Kunszentmiklós kapcsola­ta; helyismeret, helytörténet; ré­gi mesterségek a faluban; ter­mészetvédelem és környezetvéde­lem: a református templom építé­sének története; az iparosodás hatása a nagyközség fejlődésére — és még sorolhatnánk hosszan. Az alkotó-kutató munka--ered­ményeivel a-kör alkalmi .-kiadvá­nyaiból és a1 nyilvános felolvasó­esteken ismerkedhet meg a köz­ség lakossága. Az első találkozás­ra a tervek szerint februárban ke­• A szép, új könyvtár. (Bognár Lászlóné felvétele.) A Petőfi-lakótelep még készen sincs, a házak egy része még csak most épül, de már üzemel a száz személyes óvoda, a közpon­ti konyha, a tüzelőolaj-töltőállo­más, és — amiért a hír e csokor­ba került —, a Tinódi Lantos Se­bestyén Közművelődési Könyv­tár fiókkönyvtára. Egy használaton kívüli szárító- helyiséget alakítottak át társadal­mi összefogással könyvtárrá, s így a lakótelepieknek szinte „házhoz jött" a kultúra. A legtá­volabbi épületekből is percek alatt elérhető minikönyvtárban — amelynek vezetője Erdősi Gá- borné, a nagyközségi tanács dol­gozója —, mintegy félezer kötet közül válogathatnak az olvasni vágyók. S még egy könyvtári vonatko­zású hír: a Tinódi Lantos Sebes­tyén Községi Könyvtár adott «Mt. 'vfttdaMMnfc otthont annak a találkozónak, amelynek résztvevői magyar és szovjet pajtások voltak. Az egyik közeli szovjet alakulat tisztjeinek gyermekei és a kunszentmiklósi úttörők Bognár Lászlóné könyv­tárvezető meghívásának tettek eleget, amikor az egymás számá­ra készített apró, kedves ajándé­kokkal megrakodva megérkeztek a találkozóra. Vendégek és ven­déglátók egyaránt jól szórakoz­tak, s áz orosz nyelven folytatott beszélgetéssel, közös énekléssel, majd önfeledt játékkal és móká­val töltött mintegy kétórányi együttlét után a gyerekek jóba­rátokként váltak el egymástól. Természetesen a szovjet pajtá­sok is meghívták a kunszentmik­lós ia kát: erre a találkozásra feb­ruár 18-án kerül sor. Sitkéi Béla A KOSSUTH KÖNYVKIADÓNÁL JELENT MEG: rül sor. Amikor községeinkben, váro­sainkban felépül egy-egy lakóte­lep (micsoda paradoxon volt ez még nemrég: község és lakóte­lep), a lakások átadását ma még többnyire csak hosszú idő múlva követi a szociális, kereskedelmi, s méginkább a kulturális létesít­mények avatása. Hogy ez meny­nyire nem törvényszerű, azt bi­zonyítja a kunszentmiklósi példa. — No jó, kóstolgasd csak — mondja Jancsi, azzal a ló nyaká­ba dobja a kantárszárat, s a ma­gas part alatt fövenyről figyeli a tompa csobbanással fel-felbuk- kanó, nagy halakat. Sűrűn meg­dörzsöli a szemét, marja az iz­zadság. — Fürödjünk meg — javasolja a barátjának. Az 1970-es évtized a magyar történelemben A Magyar Tudományos Akadémia 1980. évi közgyűlésének keretében a három társadalomtudományi osztály május T-én együttes tudományos ülést tartott. Ha csak ezt a száraz hirt ol­vassuk, akkor lehet, hogy többünk­ben megfogalmazódik az elhamarko­dott Ítélet az akadémikusok élettől tá­vol álló eszmefuttatásairól. A Kossuth Könyvkiadó „Az 1970-es évtized a ma­gyar történelemben” című kötete cáfol minden „száraz tudományról, elméle- tieslcedő tanácskozásról” szóló álérté­kelést. A társadalmi valóság föltárásában sokoldalúságra és hitelességre törekvő összeállítás közérthetően, Igényes nyel­vi megformálásban elemzi az elmúlt évtizedet. Az Ilyenfajta társadalomku­tatás részévé válik magának a törté­nelmi átalakulásnak Is. Fontos volt tehát közreadni a tanácskozás anya­gát, hiszen nem múlik el Jelentőség nélkül az. hogy egy társadalom köz­tudatába és a közvéleménybe milyen Ismeretanyagot „táplálnak be” szak­területük legjobb művelőt. dalom politizáló, kezdeményező hatá­sa a hetvenes évtizedben még tartotta történeti hagyományokban is gyöke­rező, vezető helyét a művészetek so­rában. Mindenesetre — úgy látszik — hiba volt nem szólni a Magyarország felfedezése sorozatról — még ebben a vonatkozásban is. A fenti kifogások mellett, jelentősek a könyv értékel. Berend T. Iván tör­ténetfejlődési modellje a haladás vul­gáris felfogásával szemben bizonyltja, hogy az' ellentmondások nemcsak a régmúltban, hanem a mában is szület­nek. Gazdag tényekkel szól arról, hogy „a hetvenes évtizedhez vezető előrehaladás útján egész történelmi korszakot léptünk előre, és egész tör­ténelmi korszakra való tennivaló gyü- lemlett fel”. A történelmi fejlődés so­rán keletkezett ellentmondások felis­merése a politikai, állami vezetés fel­adata. a tudatos változtatás, feloldás pedig kötelessége. A többi tanulmány tulajdonképpen ezekről a többségében természetesen felszínre kerülő ellent­mondásokról szól. — Jó — örül meg az, s máris vetkőzni kezd. A fekete kanca kapkodja a fe­jét, szimatol, orrlikai kitágulnak, összehúzódnak. Jancsi is érzi a közelből áradó dögszagot. Gyorsan ledobálják magukról a ruhát, s beugranak a vízbe. Nem meredek a part, biztosan állnak a térdig érő vízben. Tal­puk alatt szilárd a föveny. Mar­kukkal meregetik, öntögetik ma­gukra a vizet, dörzsölik le tes­tükről az izzadságot és port. Az­tán beljebb merészkednek. Parti- fecskék röpködnek a víz fölött, nagy ívben fordulnak egyet, s a meredek partba vájt üregekhez szállnak, aztán vissza. Legyekre, bogarakra vadásznak. A fiúk deirékig állnak a víz­ben. érzik, hogy süppedni kezdt talpuk alatt az iszap. Kiszalad­nak a partra. Felfrissültek, pajko­san csapkodják, paskolják egymás vizes testét. A fecskék vidáman és.fáradhatatlanul röpködnek kö­röttük. A lovak mohón legelnek, fo­gaik között harsog a kövér fű. — Mennyi fecske! — csodálko­zik Jancsi barátja. Távolabb, a partszegélyen állnak sorban a fecskék, isznak, csivitelnek. Jancsi nem hallja, mit mond, elgondolkozott, nem tudja, mi tör­tént az apjával, a különös bácsi találkozás óta nem látta. (Folytatjuk.) De azért is figyelemre méltóak ezek a tanulmányok, mert ismételten mód nyílik az elmélet és gyakorlat össze­vetésére. az elvek és a konkrét tények egymáshoz kapcsolására. A most kö­zölt írások újból- bizonyítják, hogy történeti módszer nélkül nem lehet eredményes társadalomkutatást foly­tatni, valamint azt. hogy a társadalmi tisztánlátáshoz múlhatatlanul szüksé­ges a termelési, gazdasági viszonyok pontos ismerete is. Tizenhat tudós tanulmányát, hozzá­szólását közli ez az értékes és minden bizonnyal nagy érdeklődésre számot tartó kötet. Csak azt sajnáljuk, hogy az ülésen nem hangzott ei átfogó kon­cepciójú előadás a művelődés kérdé­seiről. Bár igen figyelemre méltó, hogy a közgazdász — szigorú gazda­sági indoklással — sürgeti a képzés és az oktatás alapvető átszervezését. A kiadóval ellentétben, szívesen lát­tuk volna a nyelvtudomány, illetve néprajztudomány területéről elmondott hozzászólások — esetleg — rövidített, változatát. Még akkor is, ha azok csak a tudományok művelőinek érdeklődé­sére tarthatnának számot. Szívesen vi­tatkoznál ic Nenieskürty Istvánnal, aki a film és az irodalom kölcsönhatásá­ról szólva meg seni említi annak lehe­tőségét, hogy a fiatalabb rendezőkre talán nemcsak a francia dokumenta- lizmus hatott, hanem az évtized ele­jén induló Magyarország felfedezése című sorozat is. A kölcsönhatás már csak azért, is le­hetséges, mert előbb művek egész so­ra és a sorozat első köteteinek drámai sűrítőkészsége, oknyomozó biztonsága, kérdező-meditáló esszéizmusa, indulá­sa vagy éppen szigorú tárgyilagossá­ga. a magyar valóság után érdeklődő magatartása nyomon követhető a fia­talabb filmrendezők munkamódszerén is. Igaznak látszik ez még akkor is. ha ezek az írók ..távolabb kerültek a filmmühely éktől*’. Legfeljebb abban té­vedhetünk. hogy nem látjuk tisztán a „ki hatott kire?” helyzetet. Bár az iro­Bognár József az új gazdaságpoliti­kai koncepció kialakítását és megoldá­sát sürgető motívumok közül a gaz­dasági fejlődés intenzivitásáról, a vi­lággazdasági korszakváltásról, a gaz­dasági egyensúlyhiányról Szól bőveb­ben. Tudományos megalapozottsággal elemzi azokat az ütközéseket, konf­liktusokat, amelyeket ez a gazdaság­politikai elgondolás kiválthat, de azt is hangsúlyozza, hogy azok ,,az érde­keltek racionális cselekvése esetén mo­derálhatok és enyhíthetők”. Kulcsár Kálmán a gazdasági kihívás, társadal­mi válasz témájában említ igen fontos szociológiai tényeket. Pataki Ferenc az utóbbi évben külö­nösen érdeklődési középpontba kerülő fogalom: a szociális identitás, a társa­dalmi azonosságtudat kérdéseit vizsgál­ja a mögöttünk hagyott évtizedben. Hermann István tanulmánya és meg­állapításai több hozzászólót késztetnek vitára, amikor a hetvenes évek ideo­lógiai jellegzetességeiről szólt. Németh Lajos ia képzőművészet és építészet problémáit egy előadásba foglalta ösz- sze, ami mondandóján túl azért is fon­tos, mért a köztudatban ezt a két mű­vészeti ágat gyakran — és indokolat­lanul — mereven szétválasztják. Üjfa- lussy József azoknak a társadalomtu­dósoknak az útját járja, akik határo­zottan megfogalmazták, hogy „tegvük fel a kérdéseket!**. Zenei művelődé­sünkről írtakból az is kirajzolódik, hogv a kérdések megfogalmazása is ösztönző a feleletadásra és a megoldá­sukért való erőfeszítésre. Károly Sán­dor otvian nyelvi magatartásformákról és változásairól szól érzékletesen, amelyeket sokszor nem veszünk észre vagy a társadalom szempontjából lé­nyegtelennek tartunk. Pedig érdemes odafigyelni rájuk! • Gyakorlati kérdésekről esett tehát szó az elmúlt év májusában az Aka­démián. Olyanokról, amelyeket meg­ismerni ma kell. megválaszolni pedig a ma és az elkövetkezendő időszak féladata. Komáromi Attila I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom