Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-21 / 17. szám

1980. Január ti. • PETŐFI NßPE • 5

Idegen nyelvi oktatás az általános iskolákban

KÖNYVESPOLC

Illés Sándor: A pénzcsináló

Levelek egy témára

, (I.) A Bács-Kiskun megyei Tanács művelődési osztálya és a Petőfi Népe szerkesztősége együttes akciót kezdett az általános iskolák idegen nyelvi oktatásának fellendítéséért. Korábban ugyan készültek különféle összegező jelentések, sőt egy felmérés azt is megpróbálta számba venni, hogy hol, mennyi nyelvszakos tanár vonható be a munkába — a közös körlevéltől mégis többet vártunk és várunk. Ezáltal a városi és járási művelődésügyi osztályoknál egy szinttel közelebb jutunk magához a képzési terephez: az iskolához.

, S hogy mit reméltünk? Azt, ly>gy az érintett nevelők és igazgatók együtt törik a lejüket a megoldáson, amiből természetesen a közművelődési szakemberek sincsenek kizárva. Megadtuk az Oktatási Minisztériumoknak azokat a rendeletéit is, amelyek alapján konkrétabbá válhat a töprengés. Van, ahol egyértelmű és tömör kilátástalansággal találkozott a mozgósító szándék, másutt valamiféle fáradt elzárkózás jelei tűnnek fel, de a legtöbb. helyen tenni akar az iskolavezetés az ügy érdekében. Remélhetőleg egyre kevésbé fogják zavarni az eredményességet merevségek, bürokratikus akadályok.

A zömében igazgatói válaszlevelekből válogatott összeállítás önmagában is elég beszédes. Hoz- zájárulhat a helyzet feltérképezéséhez és megoldási javaslatokban sem szűkölködik.

Vállalják, ha

BIZONYOS ERŐFESZÍTÉSEKET már tettünk, bár ezekkel korántsem vagyunk elégedettek. Így például Császártöltésen évről évre többen sajátítják el a német nyelvet, most már az óvodás kortól kezdve. Soltvadkerten és Kecelen a művelődési otthon és a TIT szervezete is ; segíti a munkát. Hat községi iskolában drosz nyelvi szakkör működik. Soltvadkerten már több éve, Kecelen pedig, a nevelési központ átadása után, a nyelvi laboratórium mozdítja elő a hatékonyabb nyelvoktatást. Két kis iskolánkban — Fülöpszállás-Kurjan'tón és Kecel-Sziloson — kísérletként bevezettük a harmadik-negyedik osztályban az orosz nyelv magnós tanítását. Több iskolánk szívesen oktatná az orosz nyelvet left cáÖpö'Hókba n, amennyiben 'Wítífekajjják'' 'a‘ 'szükséges bérfedezetet a felsőbb szervektől. Csengődön egy, Fülöpszálláson két, és Soltvadkerten négy tanulócsoportról van szó. A keceli iskola äz angol nyelv fakultatív oktatását is vállalná. (Dr. Büki Tibor, a kiskőrösi járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője.)

Az ELMÚLT TlZ-HŰSZ évben annyi, de annyi kísérletezés folyt a magyar Iskolákban, hogy még ma sem sikerült felkészíteni a nevelőket feladatuk maradéktalan ellátására.

Ami a Petőfi Népe cikkét és a levelet illeti, az alábbi választ adom:

1. ) Az orosz nyelvórái csoport- bontás lehetőségével azonnal élni fbgunk, mihelyt. nem az anyagi feltételek hiányával válaszol kérésünkre a bért adó irányító szerv. A tantermi és személyi feltételfői gondoskodunk.

2. ) Ha a Széohenyivárosban néhány éven belül nem gondoskodnak általános iskolai helyiségekről, még váltással sem biztosítható két év mülva, azaz 1982 szeptemberében az oktatás. Egyszerűen nem férnek el a három iskola tantermeiben a tanulócsoportok!

3. ) A második idegen nyelv oktatásával tanfolyamokon próbálkoztunk néhány évvel ezelőtt, de a tanulónként fizetendő húsz forintért nem kaptunk nyelvoktatót egy évnél tovább. Ezt az ösz- szeget fel kell emelni! A Megyei Művelődési Központ keretében és a TIT segítségével szeptembertől ezeknek az intézményeknek a lehetőségeit is kihasználjuk.

4. ) Az orosz nyelvi csportbon- tást kellő bérfedezet mellett meg tudjuk oldani a nyolcadik osztályokban.

5. ) Iskolánkban két orosz nyelvű szakkör működik már a második éve: a hatodik osztályunkban tizennyolc, a hetedik osztályunkban tizenkét tanulóval. (Újvári Lajos, kecskeméti Molnár Erik Általános Iskola).

Ennyi hiányzik

AZ ÖTÖDIK-NYOLCADIK osztályos tanulóink 15 százaléka tanul második idegen nyelvet a művelődési központ tanfolyamain. Hároméves átlagban a következő képet mutatja a megoszlás:

Húsz-huszonöten a németet, ti- zenkét-tizenöten az angolt választották. A második idegen nyelv iskolai oktatása nem emelné lényegesen ezt a létszámot, másrészt a tanteremhiány mellett a szakos nyelvtanárt sem tudnánk garantálni a jelenlegi nevelői állományból. (Keleti József, kalocsai Vén József Általános IskoMEGFELELŐ BEOSZTÁSSAL az üresen maradó tantermeket — ahol az osztály politechnikai, illetve testnevelés órán vesz részt — igénybe tudják venni a csökkentett létszámú oroszórákra. A személyi feltételeink is kielégítőéit. A német nyelv oktatására délután tudunk helyet adni az iskolánkban, illetve a művelődési ház is rendelkezésünkre bocsát ’ szabad termet. (Szabados József, Jánoshalmi Általános Iskola.)

Engedély és társai

A CSOPORTBONTÁS ESETÉN felmerülő túlórák miatt' szeptember 1-től december 31-ig 4200 forint többletbérigény jelentkezne. Ez az összeg 12 500 forintot tenne ki egy évben, ami a kétmillió forintos bértömeghez képest igazán elenyésző. Csupán ennyi hiányzik a kiscsoportos orosz nyelvi oktatás bevezetéséhez. 1982-től a keserűteleki tagiskolánk második —negyedik osztályú összevont tanulócsoportjában is meg tudjuk kezdeni az orosz nyelv oktatását. (Király Lajos, Szakmári Általános Iskola.)

MIUTÁN MEGÉRTETTÜK az idegen nyelvtudás szükségességét a szülőkkel, bevezettük az orosz nyelv oktatását a harmadik és negyedik osztályainkban. Kedvünket szegte viszont, hogy a felsőbb tanügyi hatóságunk vizsgálatot rendelt el az ügyben, és alig tudtuk megmenteni az alsó tagozatos orosz nyelvoktatás további létét. Amikor a 103/1980. OM. számú utasítás megjelent — a feltételeink alapján — elsőnek kértünk Kecskemét városában engedélyt az orosz nyelvórái tanuló- csoportok megosztására. De nem kaptuk meg. Jelenleg az alsó tagozatunkban nincs orosz nyelv- oktatás, helyette a TIT segítségével úgynevezett szoktató orosz tanfolyamokat működtetünk a negyedikeseinknek négy csoportban. (Kádasi László, kecskeméti Béke téri Általános Iskola.)

A NYELVOKTATÁS HATÉKONYSÁGÁNAK növelése érdekében kértük, hogy az ötödik osztályban csoportbontással oktathassuk az orosz nyelvet! A tanításhoz két orosz nyelvszakos pedagógusunk van. Az engedélyt viszont nem kaptuk meg. Az 1981/82-es tanévben ismét szívesen vállalnák nevelőink az orosz nyelv csoportbontásos tanítását az ötödik osztályban. Ehhez biztosítani tudjuk a szaktanárokat, taneszközöket és termet. A béralapot központi keretből kellene fedezni. (Réti István, Általános Iskolai Igazgatóság, Tass.)

AZ ÚJSÁGCIKKÜKBEN ÉS LEVELÜKBEN felvetett kérdések súlyosságát és fontosságát az iskolánkban is érezzük. Sajnos, a fejlesztésre nagyon kevés a lehetőség ... Az újságcikk második bekezdésében, szerepel a következő mondat: „Hiányzik a kialakított készség és ä formában tartó edzés.” Valóban így van. Ennek azonban az is oka, hogy kevés a heti óraszám. Tisztában vagyunk azzal, hogy nincs mód az emelésére, de tény, hogy idegen nyelvet igazán csak akkor lehet eredményesen elsajátítani, ha azzal intenzíven és naponta foglalkoznak. Az orosz nyelvet jelenleg három órában tanítjuk, de még ez sincs meg egészen, mert a tizenegy napos ciklus bevezetése óta az első vagy a második félévben ciklusonként csak öt óra tartható. (Tornyay János, Tabdi Általános Iskola.)

AZ 1981. SZEPTEMBERÉBEN induló tanév munkaerő-gazdálkodásának tervezésénél lehetőséget kaptunk egy német szakos nevelői állás hirdetésére. A pedagógus belépésével harmadik osztálytól fogjuk indítani a német nyelv tanítását. (Asbóth Miklósné, Kalocsai Általános Iskola).

összeállította: Halász Ferenc

Illés Sándor tizennyolcadik kötete, A pénzcsináló, a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Bestseller? Meglehet, de — aki szereti a bonyodalmakat, még inkább a parasztfurfang adta „krimit”, élvezetes olvasmányt vehet a kezébe. Az újságíró, író és műfordító szerző, aki Ivó Andrity Nobel-díjas, és Mi- roszláv Krlezsa műveinek egyik legavatottabb magyar tolmácsa, ebben a regényében is az otthont, a szülőfalut, pontosabban: Temerint vetíti az emlékezés vásznára, a Bácska, a szerb Vajdaság forró levegőjét hozza közénk.

Illés Sándor A pénzcsináló- ban is, mint csaknem minden nagyobb lélegzetű írásában, a serdülőkor, majd az ifjú ember reménykedései világítanak ki a sorok közül. Mint a szóban forgó regényében is, A pénzcsináló-ban. A sztori egy temerini kisparaszt „oktondi” fiáról. Fekete Jánosról szól, aki egyik éjszaka titokban házukba fogad egy ismeretlen vándort — egy zsáknyi hamis pénzzel, és a hamis hatosokat gyártó masinával, s aki rendkívüli ember lévén, még a veszedelmes házőrző kutyájukat is „szemmel veri”!

A titkozatos idegen hajnalban eltűnik. De otthagyja a zsáknyi hamis hatost és a pénzsajtót. János másnap md mást tehet, elrejti mindkettőt. A pénzeszsákot a tornác padlásfedő deszkája alá, a prést pedig az udvaron az egyik szárkúpba. Ám az a közmondás- beit ördög ezúttal sem alszik, és az ifjú Fekete elkezd vásárolni a hamis pénzekkel. Persze, nem sokáig. Leleplezik. A szegedi Csillag börtönbe kerül, ahol az egyik cellatársa, egy minden hájjal megkent szélhámos „felvilágosítja”: másként is lehet ám pénzt csinálni! Úgy, hogy még a gyanú árnyéka sem kísérheti meggazdagodásának útján. S Fekete Jánosnak az ötlet nagyon megtetszik.

Vége a háborúnak, vége az Osztrák—Magyar Monarchiának. János kiszabadul. Otthon egy új világot, egy új országot talál. De a cellatárs ötlete így még köny- nyebben megvalósítható! Hogyan? Milyen szerencsével és tragédiával? Megtudhatjuk A pénzcsináló-'

Goya-rézkarcok

A Német Demokratikus Köztársaságban mindeddig csak a hallei és a drezdai állami múzeumban voltak láthatók Goya művei. A közelmúltban a Berlini Állami Múzeumnak is sikerült a neves spanyol festő, Francisco de Goya (1746—1828) rézkarcaiból vásárolnia.

A „Caprichos" (ötletek) (1799) BC kis alakú darabján a művész a XVIII. századbeli Spanyolország társadalmi visszásságaival való összeütközéseit ábrázolja. A „Desástres de la Guerra" (A háború borzalmai) (1810—1820) lapjait a napóleoni hódítók ellen felkelt spanyol nép harcainak szenteli. A „Disparates" (Eszte- Icnségek) 22 rajza nem csupán a nagy spanyol festő és grafikus mesteri technikájának ékesen szóló bizonyítéka, hanem társadalmi éleslátásának, bírálatának drámai ábrázolása is. (BUDA- PRESS—PANORAMA)

(41.) Egy portyázó csoport nagy szarvast ejtett el. ' Lábait összekötözték, vágtak egy jó erős ágat, most azon himbálódzik, ahogy Vállukon viszik az emberek.

Mások mesélik, hogy a vár alatt végtelen alagutat találtak, egy katona olyan mélyre merészkedett, hogy vissza se tért.

— Gyere, nézzünk mi is vacsora után — teszi Jancsi vállára á kezét Miskolci. Az szívesen maradna még, elnézné akár reggelig É a fel-fellobbanó lángok fényé- vidám ez a látvány, el-elszorul a ftél a várbástyák körvonalait. De szíve, mégse tud betelni vele-. Itt van végre, ő is eljutott a várhoz, ahova az apja olyan régóta vágyakozik. De ml legyen most? A régi vágy teljesült, de ez csak még inkább nyugtalanítja. Lázasan ver a szive, holnap talán már mennek tovább, s ő még mit sem intézett. Talán majd

most, vacsora közben. Ha holnap itt marad a tábor, akkor megírhatnák a kérelmet.

Két katona megy el mellettük, egyik hordót visz a hátán, a másik kecskét kapott a nyakába. Fölöttük összevissza röpködnek a tűztől fölriasztott madarak.

A fejedelmi ' sátor előtt egy percre, megállnak: nagy az öröm: újabb sereg jött Borsod megyéből. Újságolják, hogy indul Szemere László ezereskapitány is a seregével. A sötétből valaki megszólítja Miskolci Mihályt:

— Korán reggel legyen a kancellárián, a fejedelem, leveleket, parancsokat kíván diktálni, lesz bőven másolnivaló!

Jancsi nem tudta, ki volt az, aki az utasítást Miskolci Mihálynak adta, de elszomorodott. Nem is tudja visszatartani kiábrándultságát:

— Akkor az én kérelmemre megint nem kerül sor:

Miskolci megveregeti a vállát:

— Ne félj semmit. Szegednél lesz időnk bőven. Csak legyél szorgalmas, nem bánod meg. Tudod, hogy a fejedelem nem tűri az igazságtalanságot.

— Most Szegedre megyünk? — kérdi Jancsi.

— Előbb még Je Tltelre, azt a várat is bevesszük, aztán egyenesen fel a Tiszán.

— Jó — nyugszik bele Jancsi, noha nem tudja, merre van a titeli vár. Veszett kutyaugatást hall a háta mögött, megfordul, s látja, hogy három katona kerget egy kutyacsordát a sátrak körül.

Addig tekintget, forog, amíg egyszer csak meglátja az apját. A Mosztonga jobb partján jött. a leégett kolostor felől, de nem egyedül, hanem Rác Györggyel és Tokaji strázsamesterrel.

— Édesapám! — ugrik a nyakába. Napok óta nem látta. — Ügy kerestem már!

Átfogja a nyakát, a mellére borul.

— Jaj, fiam, micsoda katona lettél! — néz végig büszkén a fián az öreg Balogh. Megfogta a két karját, lefejtette magáról, úgy tartja, hogy jobban láthassa.

Tokaji nem állt meg, csak Rác György lassított.

— Hova mennek? — kérdezi.

— Magukkal mehetek?

Nem is .várja a választ, már indulna is. De az apja keményen fogja a karját. Lecsapja fejét, úgy mondja:

— Jaj, most ne!... Látod ...

— néz dadogva Tokaji után. Most ne... — kezdi újra, de nem tudja befejezni a gondolatát. Mintha szégyellni való ja lenne a fia előtt.

Jancsi nem tudja mire vélni apja magatartását.

— Van valami baj? — kérdezi szorongva.

— Nem... dehogy! — ijed meg az apja. nehogy eláruljon valamit. Szeme még mindig lesütve.

— Gyerünk, öreg — szól visz- sza Tokaji.

— Majd holnap... majd én megkereslek — dadogja az apja. Két tenyere közé fogja a fia kezét, úgy szorongatja. Aztán elsiet. Elmenőben vet lopva egy. pillantást a fiára, mintha azt szeretné megtudni, vajon gyanit-e valamit.

— Megyek én is — próbálkozik megint Jancsi, s megindul az apja után.

— Ne, ne! — tiltakozik az könyörögve.

Jancsi megáll-, úgy néz, szemrebbenés nélkül. Nem tudja, mi történhetett, de sejti, hogy valami nagy bajba jutott.

(Folytatjuk.)

ból, ebből a nagyszerűen megírt regényből.

Illés Sándor Irodalmi munkásságát jól ismerjük. írásait, karco- latait, verseit szeretjük; miénk a gondolkodása, miénk a humanizmusa — övé a gyengébbek, a bátortalanok gyámolítása. Becsüljük benne az egyszerű, temerini kisparaszti családból származó, gondolkodó embert, tiszta egyszerűségét, hitét önmagában, töretlen erejét, szívósságát a munkában, és a tanulásban, edzettségét a kezdeti kudarcok elbírásában; mert ő csakugyan, a szó szoros értelmében küzdötte fel magát azoknak sorába, akik a nem mindennapi tollforgató ember tehetségét vallhatták a magukénak: író, költő, újságíró, publicista, szerkesztő és kritikus volt egy személyben. S ma is az. A Magyar Nemzet főmunkatársa évtizedek óta — immár jó néhány „lépéssel” túl a nyugdíjkorhatáron. De szívében ifjan, frissen. Orrán még- ma is. mindig a „rózsaszín dioptriás". okuláréjával.

Még nincs is egészen húszéves, amikor első önálló kötete, a Csillaghullás (1932-ben) megjelenik, nem sokkal utána a második verseskötete. Később mégis a ptóza felé fordul érdeklődése, s ezzel csaknem egyidőben foglalkozik fordításokkal a szerb- horvát irodalom jeleseinek alkotásaiból. S "így, ezzel már el is kötelezte magát az oly sokat elmondott, s bizony, sajnos, lassan közhellyé mattuló híd egyik pillérének, ám nem egyszer az ezzel járó terhek, megpróbáltatások vállalásának.

Íróvá „üttetett", s éppen imádott szülőföldje népének nagy szeretőiéből; Temerinnek. a kis magyar községnek önmagához mindig is hű, tősgyökeres lakói által, akik majd egyszer megörökítik nevét, munkásságát és érdemeit szülőházának falán, vagy még inkább abban a könyvtár- szobában, amelyet új regényében. A pénzcsináló-ban ,is megemlít, s ahova bizonyára ifjú emberke korában ó is szívesen ellátogatott, és személyesen ismerte Bakos Ákos kántort, aki egyúttal könyvtáros is volt Temerinben.

Két regényét is erről a tájról, erről a szülőfaluról írja A Siratót-t 1977-ben, lés rá két évre,

1979-ben A pénzcsinálót. Az előbbi önéletrajzi vallomás — ám regény is, esszé is, meg szociográfiai igény és szándék nemes ötvözete — írja a könyvborító margóján a könyvkiadó —; a másik: izgalmas sodrású regény. Az író visszalép az első világháború előtti időkbe, s a második világháború utolsó előtti évében fejezi be az izgalmas sztorit... azaz mégsem egészen, merthogy csak 1975-ben derül ki, hogy voltaképpen kik is voltak a furfangos pénzcsináló — még inkább pénzimádó! — kegyetlen gyilkosai. Harminc esztendő múlik e’ ugyanis, hogy az egyik gyilkos, a tanyaszomszéd halálos ágyán meggyónja. hogyan végeztek Fekete Jánossal, aki kifosztotta, kiforgatta őket minden vagyonukból, s aki csúfosan rászedte őket azzal, hogy eladatta velük tanyájukat, földjüket — bevezetvén őket ezzel a pénzcsinálás rejtelmeibe! — mondván: kell a pénz bankópapírra és bankóprésre, s azokat csak Franciaországból lehet beszerezni, s bizony nem is kis veszéllyel. A két becsapott tanyaszomszéd, Vidovics és Lálity. amikor rájön a csalásra, véres bosszúi esküszik. Egyik éjszaka be is hatolnak a már akkor özvegységében kisfiával élő Fekete János temerini házába. Gúzsba kötik Feketét is, meg a fiát is betömik a szájukat, kocsira dobják őket és elhajtanak, hogy majd valahol, a koromsötét éjszakában végeznek velük. Ám útközben erős motorzúgás — sejtésük szerint egy „visszafelé lavírozó” német tank — megzavarja őket. megijednek, s félelmükben Feketét a gyerekkel együtt a kukoricaföldön egy szárkúpba gyömöszölik. amit aztán rájuk gyújtanak Rövid idő alatt hamuvá égnek a szerencsétlenek így végeztek tehát tönkretevőjükkel, aki — akárcsak ők — inkább pénzimádó volt. mintsem pénzhamisító.

Az író azonban a csavaros eszű temerini parasztlegény életének elmesélésével együtt a huszadik század első felében élő magyar és szerb nép csak kevesek által ismert sajátos világát is bemutatja. érdekfeszítően, izgalmasan.

Vass Imre

TÁNCSZÍNHÁZ NYÍLT BUDÁN

• Szabadi Edit és Lőcsei Jenő az opera balett-szólistái.

t „Táncfórum a budai Vigadóban” elnevezéssel január I2-én táncszínház nyílt az Állami Népi Együttes Corvin téri székházában.

A befogadószínházként működő, új kulturális intézményben a hétfői estéket, a hazai balett- és folklóregyüttesek kapnak bemutatkozási lehetőséget.

Megszólalnak a mammutcsont hangszerek

Több mint húszezer évnyi hallgatás után újra megszólaltatták azt a maga nemében páratlan „zenekart", amelynek hangszerei mammutcsontokból készültek.

A hat hangszerre, amelyek két alsó állakapocsból, lapocka-, medence-, és combcsontokból, valamint a koponya egy részéből készültek, a régészek egy ukrajnai falu, Mezin környékén bukkantak rá. A lelet új fényben tünteti fel a cro-magnoni emberként ismert őseink lelkivilágát, esztétikumát. A „zenekar" egyétek közt arról tanúskodik, hogy ezek az emberek nemcsak táplálékkereséssel foglalkoztak, hanem fennmaradó szabad idejükben szórakozni is tudtak... Természetesen, ez alatt nem annyira a kőkorszaki zenekar koncertjeit kell érteni, mint azt, hogy ezekkel kisérték a különböző rituális szertartásokat.

A kutatók átadták a hangfelvételeket a „Melódia" hanglemezvállalatnak — a későbbiekben ezek alapján hanglemezeket készítenek. (BUDAPRESS—APN >

Burány Nándor \

HADJÁRAT