Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
J— VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! f AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évf. 1. szám Ára: 1,40 Ft 1981. január 1. csütörtök Mindennapi kenyerünk kemencéi mellett f. oldal Három brigádtag, három kívánság «. oldd Portréközeiben S. oldal Dolgos, boldog új esztendőt! írta: Borsodi György, a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsának vezető titkára V *1 j év, egyben új évtized kö- I szöntött ránk a mai napon. Nem kezdődik vele új szakasz, új korszak; a fejlődésnek, a munkának folyamata van, nem lehet évhez, évtizedhez kötni. Mégis jó lenne látnoki képességekkel rendelkezni, s megjósolni, mire számíthatunk a következő évtizedben, bekövetkez- hetnek-e váratlan események a világpolitikában, melyek ránk is kihatnak, javul-e, vagy tovább romlik a világgazdasági helyzet, amelynek mi is egyik láncszemét képezzük? Jó lenne ósztályokra, rétegekre, kollektívákra kiterjedő részletes prognózist adni, de azt hiszem, erre senki sem tudna vállalkozni. Azt azonban tudom, és efelöl minden magyar állampolgár, nyugodt lehet, hogy folytatjuk az eddig is bevált politikát. tovább fejlődünk és építjük szocialista rendszerünket. Erre biztosítékot nyújtanak pártunk XII. kongresszusának határozatai, népünk egysége és bizalma a vezetés iránt, valamint a szocialista világköziösség növekvő ereje, amelyhez mi is elszakíthatatla- nul tartozunk. Könnyebb vagy nehezebb lesz-e a ránk köszöntő évtized? Valószínűleg nem lesz könnyű, mint ahogy tapasztalatból tudjuk, soha nem volt könnyű az élet. Most másfajta feladatok, problémák megoldása vár ránk, mint a korábbi évtizedekben. Csak utalásképpen említem: az újjáépítés, az államosítás, a hatalom megszerzése, az ellenforradalom okozta károk felszámolása, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az iparosítás megvalósítása az elmúlt 35 év alatt bizony nagy munka volt. ‘Most már jó pár esztendő óta — és a következő időben is'.— minden területen a. minőségi munka, a hatékonyság növelése az alapkérdés számunkra, mert csak ezáltal tudunk helytállni a világban, ennek megvalósításával várhatunk és érhetünk el magasabb életnívót szű- kebb környezetünkben is. Egy országos vezető gondolatát ismétlem, aki azt fejtegette, most optimistább, mint hét-nyolc évvel ezelőtt, mert nyíltan szembe- nézünk a világgazdaságból fakadó helyzettel. Nem annak javulásában reménykedünk, hanem felkészítjük magunkat arra, hogy jobban helytálljunk, igazodjunk hozzá. E feladat elvégzése óriási erőfeszítést kíván, s nem lesz túl látványos, de megéri a fáradságot. Céljaink világosak, az akarat sem hiányzik megvalósításukhoz. Érjük el, hogy mindenütt a jobb, hatékonyabb munka legyen jellemző, és éljenek jobban a szocialista viszonyokból adódó lehetőségekkel. Bizakodásunkat arra alapozzuk, hogy van már viszonylag fejlett népgazdaságunk, rendelkezünk megfelelő szakmai és általános kulturáltsággal, kellő tapasztalatokkal. Kivívtuk — megteremtettük magunknak — a világ bármely országával összehasonlítható szociális ellátást, lét- biztonságot, s a megfelelő élet- színvonalat népünknek. , rra a kérdésre, hogyan él A népünk, benne megyénk /I lakossága, nehéz röviden, s mindenki számára megnyugtató módon válaszolni. Ha a nemzet- ‘ közileg használt összehasonlítást alkalmazzuk '— mennyi az egy főre jutó hústej-,, gyümölcsfogyasztás, szövetfelhasználás, mennyi lakás jut tízezer lakosra stb. — azt látjuk, hogy kedvező helyet foglalunk el a világ nemzetei között, nincs okunk szégyenkezésre. (Például húsból 73 kilogrammot, cukorból 22 kilogrammot fogyasztunk személyenként — évente.) Objektív helyzetet mutatnak a számok? Igen. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy vannak még jogos igények <— alacsony keresetek, nyugdíjak —;t>melyeket még nem tudunk teljes egészében kielégíted ni. Nem a szándékon — a lehetőségeken múlik, hogy minél előbb kielégítsük azokat. Azt is el kell ismerni, és számolni vele, - hogy vannak „partra vetődött” családok, akad aki szűkösen él. De néni a szegénység a jellemző, és ezt mindenki tudja. Megyénk lakosságának életnívója gyorsan fejlődött. ‘Talán sokan nem tudják, hogy most any- nyi ipari tanulója van a megyének, mint a felszabadulás előtt munkása volt, a kisiparosokat is beleértve. A községek egyharma- dában villany, több mint nyolcvan százalékban egészséges ivóvíz sem volt. Most járja valaki végig megyénk városait, falvait, hasonlítsa össze a felszabadulás előtti állapotokkal! Mindenütt erőteljesen fejlődő városok, községek sorát, a felgyorsult élettempó kézzelfogható jeleit látjuk. Mindezt a lakosság alkotó munkájával, képességeinek kibontakoztatásával értük el. Ezalatt — többek között — a munkássá válás szép, de egyben kemény iskoláját is végig kellett járni. Ma már történelem, de a parasztnak a közösbe való bemenetele sem volt vajúdástól mentes. Minden újért meg kell harcolni! Azt sem állíthatjuk, hogy mindent hiba nélkül oldottunk meg, s ma sem található hiányosság a munkánkban. Amikor Görgey Artúrt oktatták, mit kellett volna tennie tíz évvel előbb, hogy ne bukjon el a szabadságharc, azt válaszolta: „Mi is tudtuk volna, csak éppen azt tenni nem lehetett.” — Az utókor, megfelelő távlat birtokában árnyaltabban fogja elbírálni 35 év munkáját, a mái nemzedék tevékenységét. Azt nem mondhatjuk, hogy nem lehetett volna jobban is dolgozni. Lehetett volna. De mai igaz meggyőződésünk szerint állítjuk: töretlen, egyenes úton haladunk 1957 óta. Pártunk reálpolitikát folytat, s arra tanít bennünket, ne tévesszük össze kívánságainkat a lehetőségekkel. A jövőben is ez a politika érvényesül. „ a- indezek hangoztatása mel- l\A lett sem tagadjuk, van IrM. még sok jávítanivaló társadalmi, gazdasági életünk számos területén. Közvetlen célnak a szocialista társadalom felépítését tűztük ki. Talán jobban kellene hangsúlyoznunk, hogy ez még átmeneti társadalom, amelyben ellentmondások, feszültségek keletkeznek. Vannak még jócskán olyanok, akik kihasználják a társadalmi ellentmondásokból, bajokból . származó „lehetőségeket"? Csak az egész társadalom összefogásával, ha kell, a törvény eszközeit is felhasználva teremhetünk olyan helyzetet, melyben senkinek sem lehet majd kibújni a törvény, a közerkölcs általános szabályrendszere alól. Nehezen leküzdhető ellenfél a bürokrácia is közéletünkben. A „hivatali packázás” ahol felüti a fejét, emberek életét keseríti meg, s lassítja az építőmunkát. Különösen kárt okoz, ha a politikai-mozgalmi élet egyes területeire is beszivárog. Az elmúlt években sokat tettünk az üzemi, munkahelyi demokrácia fejlesztéséért, minden dolgozó bekapcsolásáért közös ügyeink intézésébe. Mégis lassú az előrehaladás ezen a téren. Az utóbbi időben mintha több lenne az utasítás, kevesebb a meggyőző szó, az érvelés, s a szoros emberi kapcsolatok is hiányoznak egyes munkahelyeken. A vezetők ’ egy része szívesebben végzi a papírmunkát; mintha elfelejtett volna kiállni, agitálni ügyünk mellett, szenvedélyesen, élőszóval, meggyőzően érvelni, mozgósítani a tömegeket. Olyan szocializmus felépítését akarjuk mindnyájan, ahol nincs helye az értelmetlenségnek, zűrzavarnak sem a termelésben, sem a közéletben. Nem elégedhetünk még sehol a szürkeséggel; az Iújnak, az alkotó tehetségnek mindenütt szabad utat kell kapnia! Ehhez józan felismerésre, nagyobb felelősségre van szükség minden állampolgár, de különösen a vezetők részéről. Ez még beruházást sem igényel. Az új évtized egyik sajátossága az1 lesz, hogy a politikai, gazdasági és kulturális élet kulcspozícióiba fokozatósan az a nemzedék kerül, amelynek első élettapasztal atai már az új társadalmi rendhe.z kötődnek. Mint elődeik, ők sem nélkülözhetik az idősebb generáció történelmi tapasztalatait, ismereteit. Végső soron minden nemzedék maga küzdi ki helyét a világban, maga fogja megteremteni alkotó, előrevivő kapcsolatát a világgal. Ügy is lehet mondani; minden nemzedéknek joga van a kitűzött cél és a felismert igazság örömére. Ehhez a legnagyobb iskola a társadalmi gyakorlat, a közéleti ' aktivitás. és legfontosabb feltétele, a marxista'’tudományos világnézet elsajátítása. Meggyőződésünk szerint az új nemzedék alkalmas arra, hogy jövőnk építését magasabb szinten folytassa! Különösen akkor, ha jobban bevonjuk a vezetésbe, s felkészítjük a fiatalokat a feladatok helyes értelmezésére, a problémák megszüntetését célzó értelmes cselekvésre. Hogy milyenné válik az ifjabb generáció, ezért a felelősség elsősorban az idősebb nemzedékre hárul. Az idősebbek olykor hajlamosak arra, hogy a mai körülményeket kizárólag saját régebbi tapasztalataik alapján , értelmezzék, figyelmen kívül hagyva, hogy a helyzet közben lényegesen megváltozott. A fiatalok egy részénél viszont értetlenséget, fenntartást, másoknál pedig passzivitást tapasztalunk. A társadalom egyes rétegei megyénkben is érzékenyebben reagálnak a társadalmi visszásságokra, gondokra. Nagy hibát követnénk el, ha a bajok eme feltárását csak negatívan ítélnénk meg. Lehet, hogy egyesek éberebbek feszültségeink felfedezésében, de nagyobb elkötelezettséggel, mint pártunk senki sem keresi a megoldást. A rendszerrel való azonosulás alapján keressük a választ és a megoldást is az ellentmondásokra. Előfordulhatott, hogy egy kicsit késlekedtünk a meggyőző válaszadással. A gyakorlati munka, a cselekvés jobban elfoglalt bennünket, hiszen felelősséget vállaltunk ennek a rendszernek az eredményes működtetéséért, céljaink megvalósításáért. Magunknak kell címeznünk azt a régi igazságot is, hogy az ideológiai munka nem tűr semmiféle restséget, éberebbnek kell- lennünk minden torz és hibás szemlélettel szemben. S okan hivatkoznak arra, hogy a gazdasági munka előtérbe kerülése veszélyezteti a művelődést, az emberi értékeket. Különösen sok szó esik manapság a második gazdaságról. Ügy vetik fel, hogy aki munkaidő után is csak a jövedelem gyarapításával foglalkozik, az nem ér rá művelődni. E tényleges feszültségnek is több oldala lehet. Nagyobb veszély rejlik abban a szemléletben, amely elsősorban a kultúrán, a közművelődésen kíván takarékoskodni, a közművelődést bizonytalan célú befektetésnek tekinti, melynek kamatai nem jövedelmezőek. Most, amikor egész fejlődésünkben óriási szerepet kapnak az emberi tényezők, a felkészültség, szakmai hozzáértés, különösen fontos, hogy ezt elsősorban a fiatalság körében tudatosítsuk, . s művelődésükre nagy gondot fordítsunk. Az iskolai nevelésben, az egész közélet síkján reálisabban, vonzóbban, értelmesebben kellene beszélnünk a munkáról. Különösen a fiatalok néznek ránk sokszor értetlenül; amikor annyi szépség van a világban, szórakozás, szerelem, sport stb., akkor miért éppen a munkára serkentjük őket. Számos közhelyet hangoztatunk, hogy például: a munka tett emberré bennünket; a munka felemel, nemesít, s becsület dolga, hogy ki miként végzi munkáját — és így tovább? Ez mind igaz, de azt is mondjuk el: a munka sok helyen mönoton még, erőfás szítést követel, izzadsággal jár, tőle esetleg meggörnyed az ember háta, kérges lesz a tenyere. Joggal dicsértük az idei nehéz betakarítási időszakban helytálló mezőgazdasági dolgozókat. De ne feledjük el azt sem, hogy számos területen — a kőművesek, építőszerelő munkások, vasutasok, szállítómunkások és sokan mások — télen is teljesítik kötelességüket, végzik dolgukat, bármilyen zord is az idő. Sokat ,tettünk már a munka könnyebbé válásáért, a nehéz fizikai megterhelések csökkentéséért — de a munka továbbra is kitartást, szorgalmat, erőfeszítést kívánó tevékenység marad szépségével és nehézségével együtt. Nem erejét meghaladó tettet kívánunk senkitől, hanem azt, -hogy a rábízott feladatot mindenki becsületesen, jól végezze el. Ezzel egyidöben ismerjük el iobban a dolgozók küzdelmeit, új értékeket előállító munkáját. Az új esztendőben előttünk álló feladatok' ismertek népünk, megyénk lakossága előtt. Közismert — nehéz lenne felsorolni is —, mennyi belpolitikai esemény zajlott le a múlt évben. Valamennyi jó alkalom volt arra, hogy politikai elképzeléseinket, terveinket megismertessük mindenkivel. Sok ezren mondtak véleményt, bíráltak, tettek javaslatot a munka megjavítása érdekében. Élni akarunk a lehetőséggel, hogy itt, a megyében is felhasználjunk minden okos észrevételt, ötletet, ami előreviszi ügyünket. ondjaink és nehézségeink ellenére bizakodva nézhetünk a jövő elé. 1(an kidolgozott tervünk a jövőre.'A megyei pártbizottság legutóbbi ülésén határozott 1981. gazdasági céljairól, a szakszervezetek pedig az ősszel tárgyalták meg ezeket. A megyei vezetés továbbra is megfelelő kezdeményezést fog tanúsítani a helyi politika fejlesztésére, a kitűzött célok elérésére. Ügy látjuk, reális az a cél, hogy a következő években is az országos átlagot meghaladó fejlődést érjünk el. Megyénkben is igazodni kell a népgazdasági igényekhez. Szerencsére számos olyan nagy súlyú, jelentős termelési ágazat van, amely fejlődőképes. Például a mezőgazdaság, ahol a gabona-, a hústermelés növelhető; az élelmiszeriparban pedig a korszerű termékek feldolgozásának és fejlesztésének vannak nagy lehetőségei továbbra is. Az elmúlt hetekben a Petőfi Népe számos olyan kezdeményezésről tudósított, amely azt bizonyítja, s ezt magunk is tapasztaljuk, hogy a dolgozó kollektívák nagy erőfeszítéseket tettek új, korszerű termékszerkezet kialakítására, fejlesztésére. Megyénk ipara is egyre jobban igazodik a megváltozott körűiméi nyékhez, követelményekhez. Az elmúlt ötéves tervidőszakban 25 000 új lakással gyarapodott megyénk. Most nagyobb lendületet szeretnénk adni és lehetőséget is nyújtani a saját erős lakásépítéshez, amit államunk is kedvező hitelfeltételekkel segít. Ezután is minden erővel támogatjuk a munkáslakás-építési akciót. Központi intézkedések révén javítunk a nagycsaládosok, az alacsony nyugdíjasok helyzetén, 1982-ben rátérünk az ötnapos munkahétre. Mindezek megvalósításáért érdemes küzdeni, fokozottabb erőkifejtést tenni minden munkahelyen. Jók és biztatóak kilátásaink a jövőt illetően. Ezután is támaszkodni kívánunk arra az öntevékenységre, amit megyénk lakossága az elmúlt években tanúsított, aminek eredményeként megdupláztuk *a gyermekintézmények / befogadó- képességét, segítettük az öregeket — .és sorolhatnánk hasbnlókat. Büszkék vagyunk megyénk lakosságára, arra, hogy évek óta nálunk, Bács-Kiskunban a legmagá^ sabb az egy főre jutó társadalmi munka értéke. Biztosak vagyunk abban, hogy okos, értelmes célokért a jövőben is számíthatunk erre a társadalmi erőre. Afelől is nyugodtak vagyunk, hogy megyénk lakosságának túlnyomó része magáénak érzi, s ezért támogatja politikánkat, és teljes erejével munkálkodik megvalósításán. rItalában a művészeket, irö- A kát szokták kérdezni „ars /> poetica"-jukról. Nos, azt hiszem, nemcsak nekik, hanem a kétkezi dolgozóknak, munkásoknak is van célja, elképzelése mind a jövőről, mind a saját életéről. Legtöbbjüknek az, hogy bízik rendszerünkben, jövőnkben, tisztességgel akar helytállni a munkában, családját felnevelni, együtt boldogulni a közösséggel. Vannak persze olyanok is, akik saját, egyéni boldogulásukat helyezik előtérbe, vagy akik pihenni járnak a munkahelyre. Szerencsére ezek vannak kevesebben. A szocialista elosztással, a végzett munkára alapozott díjazással — reméljük — e vonatkozásban L változás áll be. A túlnyomó többség — s ez a lényeg — cselekvő egységben törekszik arra, hogy jövőnket, szocialista életünket, hazánkat gyarapítsuk, szebbé, gazdagabbá tegyük. Évszázados hagyományainknak megfelelően kívánunk békét, búzát, bort, egészséget és boldogságot megyénk minden szervezett dolgozójának, valamennyi állampolgárának az új esztendőben. I S | ■n
