Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1980. december 14. / Folytatta munkáját a szakszervezeti kongresszus X (Folytatás az 1. oldalról.) sadalom felépítésén, országunk, nemzetünk felvirágoztatásán. Ezt az egységet és összeforrottságot senkitől sem hagyjuk megbontani, s minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a jövőben még tovább erősödjék. A szocialista nemzeti összefogás élén a munkáosztály forradalmi pártja és maga a munkásosztály halad. Ennek az összefogásnak további szilárdítása és gyarapítása a legfontosabb feladatunk. A tömegeket pedig csak nyílt politikával, meggyőző érvekkel nyerhetjük meg. Van történelmi tapasztalatunk is éppen elég, s ne felejtjük, nem könnyen jutottunk hozzá.' Mi már sokféle csatát láttunk, és érdemes jól megjegyeznünk, hogy az ellenség, ha megfeszül is, nem tud nekünk annyit ártani, mintha saját' magunk hibázunk. Az ország helyzetének elemzését, értékelését állandóan napirenden tartjuk, a fejlődés adott szakaszában felmerülő kérdésekkel szembenézünk, azokat nem söpörjük a „szőnyeg alá”, mert maguktól nem oldódnak meg. Keressük a megoldások útját- módját, azt, hogyan tudnánk jobban dolgozni, még több eredményt elérni a politikai munkában, a gazdasági építés területén, a szociális és kulturális kérdések megoldásában. Nálunk nem a kevesek diktatúrája érvényesül, népi demokrácia van a szó legjobb értelmér ben. Társadalmi rendszerünk sajátos vonása, hogy előrehaladásunk menetében államunk fokozatosan össznépi állammá alakul át. A jövőben is a szocialista demokrácia fejlesztésének útját járjuk. Hogyan és miként fejlesztjük tovább a szocialista demokráciát Magyarországon minden területen, a párt munkájában, az állam tevékenységében, a társadalom életében, a szakszervezetekben, azt nem a szocializmus ellenségei fogják eldönteni, hanem mi magunk. És hogy a magyar szakszervezetek hogyan, miképp bontakoztatják ki az üzemi, munkahelyi demokrácia útjait, módjait és lehetőségeit, azt a magyar szakszervezetek fogják meghatározni, kidolgozni, 'megoldani, és nem mások. Nagy vívmányunk és erős támaszunk, hogy internacionalista barátságot és szövetséget építettünk ki a Szovjetunióval, a szocialista közösség töibbi országával, a Világ haladó erőivel. Ez nagy erő, eddigi eredményeinknek hatalmas segítője. Magyarország internacionalista kapcsolatait a jövőben is erősíteni kívánjuk, megbontani senkitől sem hagyjuk. A fejlett szocialista társadalom építésének feladatai A fejlett szocialista társadalom építésének előttünk álló szakaszát illetően a XII. pártkongresz- szus megfelelő eligazítást adott. Hazai lehetőségeinket és a nemzetközi körülményeket elemezve dolgozta ki' alapvető útmutatásait. Figyelembe kellett venni a szocialista fejlődés hazánkban elért szintjét, s a nemzetközi gazdasági viszonyokat, amelyek bennünket alapvetően érintenek, hiszen exportunk értéke ma már eléri a nemzeti jövedelem- 50 százalékát. Mindezeket felelősségteljesen mérlegelve, a kongresszus egy szolid fejlődési ütemet ajánlott, a következő öt évre a nemzeti .jövedelem évi 3 százalékos növekedését tűzte ki célul. Ez azt jelenti, hogy 1981 és 1985 között a nemzeti jövedelem 14—17, á reáljövedelem 6—7, a lakosság fogyasztása 7—9 százalékkal növekedhet. Ezeket a számokat azonban nem szabad mechanikusan értelmezni minden területre. A termelés például nem mindenütt fog 3 százalékkal növekedni, mert erősen differenciált fejlesztésre' kell' törekednünk. A mérsékelt ütem mellett is erőteljes műszaki, technológiai fejlesztést kell elérnünk. A kongresszus azt a feladatot is kitűzne, hogy megőrizzük az életszínvonalban elért eredményeket, és javítsuk az életkörülményeket. Ez azt jelenti, hogy a lakásépítést lényegében az eddigi lendülettel folytatjuk és új kórházakat, iskolákat is építünk. Fejlesztjük az egészségügyet, és meg kell oldanunk bizonyos nehéz szociális ', problémákat. Foglalkoznunk kell a legalacsonyabb ösz- szegű nyugdíjak emelésével, köny- nyíteni'akarunk a gyermeknevelés gondjain, javítani kívánunk a pályakezdő, családalapító'fiatalok helyzetén. Az életkörülményeket jelentősen javítja majd az ötnapos munkahét bevezetése is. Megfelelő, programunk van a kultúra és a műveltség fejlesztésére. Ezzel kapcsolatban megemlítem — hiszen a szakszervezetek nem kevés kulturális intézményt tartanak fenn, és még többre van befolyásuk —, hogy a kultúra fejlesztése nem mindig jelent új létesítményeket, a meglévőket is lehet a jelenleginél sokkal jobban kihasználni. Jobban kell gazdálkodnunk azzal a pénzzel is, amit művelődésre és kultúrálódásra költünk. Gondoskodnunk kell hazánk, szocialista vívmányainak védelméről is. Népünk békéje és biztonsága, ennek megőrzése elsőrendű feladatunk, mert csak békében és biztonságban építhetjük a szocialista társadalmat. Nekünk, szövetségeseinkkel együtt, olyan védelmi erőt kell alkotnunk, amely visszatartja a NATO urait attól, hogy „kísértésbe” essenek. A programunk tehát megalapozott, reális, lelkesítő. Nagy dolog, hogy az adott viszonyok között, hazai lehetőségeinket és a nemzetközi viszonyokat számba véve ilyen célt tűzhettünk ki. Gáspár elvtárs is utalt rá: még a legfejlettebb kapitalista országok között sincs sok, amely jelenleg ilyen pozitív ötéves programot tud nyújtani lakosságának. Nagy megelégedéssel és örömmel mondhatom — és nemcsak a magam, hanem a központi bizottság nevében is —, nagy erőforrás számunkra, hogy a kongresszus útmutatásait az ország közvéleménye megértéssel és egyetértéssel fogadta, és kész dolgozni a megvalósításáért. Ez óriási hajtóereje a fejlődésünknek. Terveinkben a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyának helyreállítását tettük az első helyre. De az egyénsúly megszilárdítása fontos feladat a termelés és az energiaráfordítás, a munkaerő- kereslet és -kínálat, a költségvetés vonatkozásában is. Ezek olyan minőségi feladatok, amelyek fontosabbak egyes mennyiségi előirányzatoknál, mert ezek megoldásával erősíthetjük az egész népgazdaság és az elért életszínvonal alapjait. Külön is szólnék arról, hogy becsüljük meg ellátási színvonalunkat, életkörülményeinket. A kibocsátott vásárlóerőnek és a rendelkezésre . álló fogyasztási árualapnak egyensúlyban kell lennie. Aki a dolgozó ember javát akarja, az elfogadja és követi azt a szabályt, hogy a kibocsátott vásárlóerő nem haladhatja meg a rendelkezésre álló fogyasztási cikkek mennyiségét. Ezt a szabályt mi nem egy éve, hanem több mint két1 évtizede követjük, és nagyon jól bevált. Mert igaz, hogy mérgelődik a munkásember, ha valamit meg akar venni, és nincs meg a hozzá való pénze, de még inkább mérgelődne, ha a pénz a zsebében völna, és nem tudna érte vásárolni. Ha árualap nélkül emelnénk a névleges béreket, attól a dolgozó ember nem ikerülne johb helyzetbe, csak az ellátás romlana. Számunkra fontos politikai kérdés, és ez a dolgozó ember érdekeinek becsületes szolgálata, hogy csak olyan mértékben emeljük a béreket, amilyen mértékben megtermeljük annak anyagi fedezetét. Bár a bérfejlesztéssel összefüggésben tegnap itt gyári vezetőket bíráltak— s az illetékesek nézzenek is utána a felvetett- kérdéseknek —, mi továbbra is az ed1 digi tisztességes eljárás folytatására törekszünk. A népgazdaságunk jövőjét illetően is bizakodó vagyok, mert az alapok egészségesek, szilárdak. Most csak arra az egy tényre utalok, hogy 1973-ban, tehát hét évvel ezelőtt rohamosan emelkedni kezdtek a nyersanyag- és energiaárak a világpiacon, hatalmas terhet rakva a mi népgazdaságunkra is. Ezzel együtt értékesítési problémák is adódtak. A magyar népgazdaság azonban hét éve állja ezt a hatalmas nyomást, s ez nem akármilyen eredmény. Derűlátó vagyok azért is, mert reális szemlélet, felelős gondolkozás és cselekvőkészség tapasztalható. Nem csekély az az erő, amely anyagiakban, termelőberendezésekben, valamint emberi tudásban, képességben, akaratban rejlik. Nagy támaszunk a KGST-or- szágokkal való együttműködés, s az abban rejlő további lehetőségeink kihasználása. Ezekkel jobban kell élnünk, fejlesztenünk kell a kooperációs és más együttműködési formákat. A fejlődő országokkal is széles körű gazdasági kapcsolatokat tartunk, amelyeket tovább akarunk bővíteni. Kereskedünk a fejlett kapitalista országokkal is, mégpedig — e tekintetben minden „félelmet” eloszlathatok — kizárólag a kölcsönös érdekek, előnyök alapján. Ezen a téren a követelmények egyre nőnek, minden — szocialista és nem szocialista — viszonylatban csak olyan üzletkötés jöhet létre, amely mindkét fél érdekének megfelel, s csak olyan árut vesznek át, amely megüti a mértéket. Szívességből rossz minőségű árut mi sem veszünk át, tőlünk sem fogadnak el. Az élet minden területén van értelme az erőfeszítéseknek. Most két esztendeje, hogy a kormány- szervek kicsit szigorúbban szabályozták a vállalati jövedelmei két. Az elején bizony nagyon panaszkodtak a gyárigazgatók, s ennek én örültem, mert addig csak a pénzügyminiszter sóhajtozott, hogy kevés az állami bevétel. A vállalati vezetők azonban lassan hozzáedződtek az új viszonyokhoz, s ma már a vállalati nyereség kezdi megközelíteni a korábbit. Mindez azt jelzi, hogy vannak még tartalékok! Ezek között is a legnagyobb: a munka. Az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásban, minden területen becsületesen dolgozik, helytáll az emberek nagy többsége. Ennek eredménye, hogy a nemzetközi fizetési mérlegünk idén a tervezettnél jobb lesz. Jobban takarékoskodtunk az energiával. A beruházásokat kicsit jobban megfogtuk, most ésszerűbben, összehangoltabban építkezünk. A munkaerő-gazdálkodás is javult. Régebben például nem volt olyan összejövetel, ahol nem panaszkodtak a munkaerő- hiányra. Most .megváltozott a helyzet. Ma már a vállalatok olyan terveket is készítenek, amelyek munkaerő-csökkenéssel számolnak. Ez gazdasági és politikai kérdés, mert az érintettek átcsoportosítását tisztességesen, .becsületesen fogjuk megoldani. Építési terveink évtizedekre biztosítják az általános foglalkoztatást. Ézen a téren akkor lesz minden rendben, ha akinek munkahelye van, az ott tisztességesen, fegyelmezetten dolgozik. A mezőgazdaságban a kedvezőtlen időjárás nehézségeivel kellett megküzdeni. A dolgozók nagy munkát végeztek. Kitalálták például, hogy helikopterekkel fújják le a havat a kukoricáról, mert akkor a gép be tudja takarítani a termést. Ez persze nem olcsó megoldás, de fontos, hogy semmi se menjen veszendőbe, amiben munka, érték van, amit megtermeltünk, amire szükségünk van. Minden reményünk megvan arra, hogy a korai tél és a többi időjárási nehézség ellenére mező- gazdasági tervünket — a dolgozók áldozatos munkájával — teljesíteni tudjuk. A fejlett szocialista társadalom építésében a gazdálkodásnak nem könnyű szakasz^ áll előttünk. Gőzerővel kell dolgoznunk, de meggyőződésünk, hogy érdemes. Szocialista hazánkért, népünkért tesszük. . A párt és a szakszervezete^ viszonya Kedves elvtársak!' Magyarországon a szakszervezetek hagyományosan erős szervezetek. Alapjaikat még a monarchia idején rakták le, s a. régi társadalmi viszonyok között' is igazi harcostársai voltak a munkásosztály forradalmi pártjának. Mi, kommunisták mindig támasz- ' kodtunk a szakszervezetekre a munkásosztály napi érdekeinek védelmében, mind a munkásosztály történelmi céljaiért folyó harcban, vagyis a szocialista forradalom győzelméért vívott küzdelemben. Ma is építünk rájuk az új, a szocialista viszonyok fejlesztésében. A szakszervezetek szocialista társadalmi rendünk keretei között is nagyon fontos, nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája a szakszervezetek tekintetében is csaknem negyed- százada egyértelmű. A történelmi harcban és a mindennapi építőmunkában egyaránt támaszkodott, s a jövőben is támaszkodik a szakszervezetekre, mert pártunk politikája mindenekelőtt a munkásosztályra, a tömegek támogatására épül. A szakszervezetek számos képviselője tagja a párt vezető testületéinek —- a Központi Bizottságnak, a Politjkai Bizottságnak — és" szórósán együttműködnek a párt -más szervezeteivel is. Ott vannak legfőbb államhatalmi szervünkben, az országgyűlésben is. Részt vesznek — s ez nem for-' maság — a párt gazdaságpolitikai bizottságának és a Miniszter- tanácsnak az ülései ry valamint több más fontos tanácskozáson. Évtizedek óta hatásosan működik ez a rendszer, s ugyanígy kell működnie a jövőben is. Egy rendes gyárigazgató természetesen szem előtt tartja a munkások érdekeit, de elsőrendű gondja mégis a termelési terv megvalósítása. A feladatait jól ellátó szakszervezeti főbizalmi mindent megtesz, hogy a gyár teljesítse a tervét, de ő mindenekelőtt a munkások helyzetével törődik. Ebből az , együttműködésből alakul azután ki a helyes szemlélet és gyakorlat, ami gazdaságirányítási rendszerünk sajátossága miatt különösen fontos. Nálunk ugyanis a beruházási alapok jelentős részével az üzemek rendelkeznek, ők döntik el, hogy azokat mire használják fel. A megadott kereten belül a bér- gazdálkodásban is önállóak, az üzemek döntenek a szociális, kulturális és sportcélra fordítható összegek felhasználásáról is. Ez pedig azt jelenti, hogy üzemeinkben a pártszervezetek és a szak- szervezetek felelőssége, önálló cselekvési lehetősége igen nagy. Vagyis a szakszervezetek megfelelő módon bele tudnak szólni az ország és a vállalatok ügyeibe, s erre szükség is van. Éppen ezért a párt nemcsak ma dolgozik jól együtt a szak- szervezetekkel, s tekinti1 őket munkatársnak, harcostársnak, hanem országos és helyi ügyekben egyaránt a jövőben is támaszkodik rájuk. Véleményünk szerint a szakszervezeteknek önállóan kell dolgozniuk, csak így lehetnek erős támaszai nagy, közös szocialista ügyünknek. Munkájukban természetesen és helyesen érvényesül a párt vezető szerepe. Ennek módja, hogy a szakszervezetekben is dolgoznak párttagok, s az ő feladatuk, hogy érvekkel érvényt szerezzenek a párt álláspontjának. A párt is, a szakszervezet is a munkásosztály szülötte. A népfrontban is együtt dolgozunk és közösen munkálkodunk a tömegek javára. Szorosan együvé tartozunk és jó szellemben dolgozunk közös céljaink eléréséért. A szocialista rendszerben, s így hazánkban is a szakszervezetnek kettős funkciója van. Az egyik a munkáshatalom erősítése ' és a szocialista építés programjának megvalósítása; a másik a szervezett dolgozók érdekeinek védelme, képviselete. E kettős funkció megvalósítása értelmes, szép feladat. Szakszervezeteink — a párttal és minden más aktív társadalmi erővel szoros egyetértésben — tevékenyen harcolnak a békéért. Ennek szolgálatába állítják nemzetközi munkájukat, amely jó, hasznos és további lehetőségeket kínál, s nemcsak itthon, hanem külföldön is nagy elismerésnek örvend. Felszólalt itt a Szakszervezeti Világszövetség megbízott , főtitkára, aki méltatta azt a tényt, hogy a Szakszervezeti Világszövetség magyar elnököt választott. Ez is egyfajta elismerése a magyar szakszervezetek gyakorlatának, munkájának. Őrizzük továbbra is ezt a megbecsülést, gyarapítsák tovább nemzetközi tekintélyüket. A nemzetközi helyzet Kedves elvtársak! Az MSZMP Központi Bizottsága rendszeresen foglalkozik a nemzetközi helyzet kérdéseivel. Alig egy hete a Varsói Szerződés tagállamainak vezetői Moszkvában találkoztak és — miként a közleményből is olvashatták — megtárgyalták a világpolitika néhány fő problémáját A nemzetközi helyzetet ma az jellemzi, hogy világméretekben folyik a küzdelem az imperializmus és a haladás erői között. Egyidejűleg jelen vannak és hatnak az ■ enyhülés és a feszültség elemei. Vannak — sajnos — régi feszültséggócok a Közel-Keleten és másutt. Az utóbbi időben ilyennek számít a Perzsa-öböl vidéke is, ahol Irak és Irán háborúzik. Meggyőződésünk, hogy ez a háború az egyik félnek sem előnyös, csak az imperializmus malmára hajtja a vizet. A nemzetközi helyzetet károsan befolyásolja a NATO vezető köreinek az a több évvel ezelőtti eHatározása, hogy új fegyverkezési hullám elindításával katonai fölénybe próbálnak kerülni a szocialista világgal szemben. Fel akarják borítani azt az egyensúlyt, ami ma többé-kevésbé elismert. Mi ellenezzük ezt a próbálkozást, mert mérhetetlen anyagi terheket ró a világ valamennyi népére, elképesztő meny- nyiségű fegyverzet felhalmozódására vezet és növeli a háborús konfliktus veszélyét. A NATO törekvéseivel mi saját politikai álláspontunkat szegezzük szembe, amely a moszkvai közleményben is kifejezésre jutóit Valamennyi vitás nemzetközi kérdés tárgyalásos megoldásának hívei vagyunk, ellenezzük a fegyverkezési versenyt. Hozzátesszük ugyanakkor: a NATO részéről illúzió, hogy erőfölényre tehet szert. Mi az egyenlő biztonság elvét valljuk és ajánljuk a NATO- nak is, hogy ezt valósítsuk meg a fegyverzet alacsonyabb s?intjén. Ez a mi külpolitikánk, amelyet népünk helyesel és támogat. Ezt képviseljük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a bécsi és a madridi tanácskozáson, és ezt fejtettük ki legutóbb Moszkában is. Ä moszkvai találkozó egységes volt a helyzet megítélésében /és abban az eltökéltségben, hogy tovább folytatjuk harcunkat az emberiség létérdekéért: az enyhülés megszilárdításáért és a veszélygócok felszámolásáért. Ezt fejezték ki Brezsinyev elvtárs Indiában elhangzott javaslatai a Perzsa- öböl és az Indiai-óceán problémáinak igazságos megoldására. A szocialista országok készek a szembenállók érdekeit is figyelembe venni, s mindkét fél számára elfogadható megoldást találni, Ebből indulnak ki a szovjet javaslatok is, amelyekkel teljes mértékben egyetértünk. Külön kívánok szólni a lengyel- országi helyzetről, amelyről — mint ismeretes — Moszkvában is beszéltünk. Mi azt tartjuk szem előtt, hogy Lengyelország szocialista állam, a Varsói Szerződés tagja, az európai ibéke egyik fontos tényezője. Álláspontunk világos, nyilvánosan is kifejtettük a központi 'bizottsági állásfoglalásban és az országgyűlés előtt. A magyar és a legyei népet hagyományos baráti érzelmek fűzik össze. Mi ezt nagyra értékeljük és őrizzük. Még fontosabb és meghatározóbb, hogy a magyar és a lengyel munkásosztály között osz- itályszolidarltás van, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt testvérpártok. Összeköt bennünket az érdekek, a szocialista célok és világnézetünk azonossága. Ezért vagyunk teljes mértékben szolidárisak a Lengyel Egyesült Munkáspárttal, a legyei munkásosztállyal és néppel. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között a kapcsolatok széles körűek és sokoldalúak. A gazdasági' együttműködés szoros szálai fűznek össze bennünket, és ezért is érdekeitek vagyunk abban, hogy1 Lengyelországban szilárd szocialista viszonyok legyenek.. Azt kívánjuk, hogy a lengyel munkásosztály, a lengyel nép, pártja vezetésével találja meg a szocialista megoldást azokra a problémákra, amelyek Lengyelországban az idők folyamán felhalmozódtak, feszültséget okoztak és ma jelentkeznek. Kívánjuk, hogy a párt vezetésével a.lengyel munkásosztály és a lengyel nép maga oldja meg ezeket a problémákat és biztosítsa Lengyelország továbbhaladását a szocializmus útján. Ügy véljük, hogy jehhez a- lengyel kommunistákban, munkásosztályban, a lengyel hazafiakban megvan az erő. A moszkvai találkozó közleménye is kifejezte, hogy — miként a lengyel elvtársak meghatározták — Lengyelország szocialista állam, a szocialista országok közösségének szilárd tagja, az volt és marad a jövőben is. Ezt kívánjuk mi is! Olyan világban élünk, amelyben a szocializmus világrendszerré vált, és mind több ország vallja magáénak a szocializmus programját. Még van gyarmati uralom, faji diszkrimináció Dél-Afri- kában és másutt, de a gyarmati rendszer végérvényesen összeomlott. A népek elszánt harcot folytatnak a neokolonializmus ellen, mert saját országuk, sorsuk urai. a nemzeti szuverenitás birtokosai akarnak lenni. Az imperializmus már régen nem egyedüli ura a világnak. Minden nép szabad akar lenni és saját sorsát önmaga akarja irányítani. A föld urai egyre inkább a föld népei lesznek! Nincs a világon olyan erő, amely a történelem kerekét vissza lud- ná fordítani. Ezek a világ realitásai. Ilyen körülmények között javasoljuk a békés egymás mellett élést. A két társadalmi rendszer folytasson békés versenyt és végül is az eszmék, a példa ereje győzzön. Addig pedig működjünk együtt minden olyan kérdésben, amely valamennyi népnek egyformán érdeke: a béke megtartásában, a fegyverkezés lefékezésében és a leszerelésben. Ez a mi politikánk! Kedves elvtársak! Nehéz, áldozatos munkát kívánó belső feladatokat kell megoldanunk, és bonyolult nemzetközi helyzetben kell élnünk és dolgoznunk. A szocialista társadalom a munka ' társadalma, mi csak a munkából élhetünk, .pem úgy, mint a kizsákmányolok. Mai viszonyaink között elsősorban munkával kell nemes céljainkért küzdeni. Feladataink megoldásához van erőnk és nemzetközi hátterünk, támaszunk. A szakszervezeti mozgalom, egész népünk számíthat arra, hogy a párt betölti történelmi hivatását. A pái;t pedig számít, és támaszkodik a szak- szervezetekre, a munkásosztály- ta, a, szövetkezeti parasztságra, az értelmiségre, dolgozó népünkre. A párt és a nép — s elmond-* hatjuk, hogy a szakszervezet és g tagság —V között az első törvény a kölcsönös bizalom legyen. E? politikánk alapkérdése. Ä bizalom hatalmas erő, amelyet meg kell őriznünk a jövőben is. A bizalom, a nyílt és az őszinte beszéd jó befektetés A párt to-r vábbra is ezt a gyakorlatot akarja követni és nagyra értékeli a nép fejlődő politikai érettségét és felelősségét, amely minden fontos kérdésben megmutatkozott. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a jövőben is így lesz. Végezetül engedjék meg, hogy a Központi Bizottság nevében még egyszer sók sikert kívánjak önöknek , és az önök személyében mindazoknak, akiket képviselnek. Kádár János nagy tapssal fogadott beszéde után még 14 küldött, illetve résztvevő fejtette ki véleményét a kongresszusi beszámoló vitájában. Felszólalt többek között Hary Tisch (Nt)K), *a Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének elnöke, Pekka Oivio, a Finn Szakszervezetek- Központi Szervezetének elnöke, Heinz Ös- kar Vetter (NSZKj, a Német Szakszervezeti Szövetség elnöke, Hamied Dzsallud, azi Arab, Szak- szervezetek Nemzetközi Szövetségének főtitkára és Jaques Vit- tori, a Nemzetközi Munkaügyi. Hivatal munkáscsoporttal foglalkozó európai osztályának felelőse. Délután a kongresszus négy szekcióban folytatta munkáját. A gazdasági építőmunka szak- szervezeti feladataival kapcsolatos javaslatokat Gál László főtitkár-helyettes vezetésével, a szakszervezeteknek az elosztással és az érdekvédelemmel kapcsolatos feladatait pedig Duschek La- josné SZOT-titkár vezetésével vitatták meg. A szakszervezeti kongresszus ma a további napirendek megvitatásával, illetve a Szakszerveze-1 tek Országos. Tanácsának megvár lasztásával folytatja munkáját. §
