Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-09 / 288. szám
r'?-"-.“-'«*"—— ....- ■ "'H."«-—I—.....................-,, t - ■ ........“ ■ "i — ■ 1980. december 9. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ IRODALOM „FŐVÁROSÁBAN” VÁLASZ A CIKKÜNKRE Széphalom kincsei Sétálunk a hatalmas parkban. Csend mindenütt. Az öreg fák hallgatagon állnak. Ha megszólalnának, regényeket, drámákat mesélnének bizonyára, s régi emberi sorsokat. Különös érzés itt lenni, a magyar irodalmi élet egykori „fővárosában”. Mert Széphalom neve több mint másfél évszázad óta valósággal fogalommá lett az időben. Hamar szemünkbe tűnik az ápoltság, gondozottság. Mindenfelé a szorgos-gondos kezek nyoma. Tetszetős, igazán esztétikus a környezet. Petőfi ugyancsak cso: dálkozna és örülne, ha láthatná az ő idejében siralmas állapotban levő helyet. Így szólt vádlóan a verse, 1847-ben: „Míg élt, fázott, éhezett, s most sírja olyan elhagyott, mint száműzötté.” Nos, az egykor oly legendás és roppant tekitélyes Kazinczy Fe- , renc így utóéletében nem „száműzött” sőt. A mai, hálás/ utókor szeretettel ápolja enilékét.' □ □ □ Irodalomszervező, kritikus, költő, nyelvújító, prózaíró és nagy gondolkodó volt egy személyben. A haladás híve, a függetlenség eszméjének ébrentartása. írt, levelezett, utazott: sokféleképpen lelkesített másokat a jövő érdekében. Aki a Pályám emlékezete, és a Fogságom naplója című könyveket megírta, s aki gyönyörű aforizmákkal, epigrammákkal tanított másokat, valósággal „koronázatlan királya” volt az irodalmi életnek. Bajza, Vörösmarty, Kisfaludy és Wesselényi barátja, pályatársa, harcos sző. vetségese. n □ □ Nézelődünk a széphalmi emlék-' házban. Mennyi gazdagság, menynyi szellemi-erkölcsi érték így együtt; hogy mintát, példát kapjon az utókor! Mennyi elgondolkoztató emléktárgy, szöveges múzeumi anyag! Könyvek, újságok, fényképek, rajzok, szobrok, levelek s egyebek vallanak egy roppant gazdag, túlbecsülhetetlen életútról. Aki hosszú évekig a császári börtönök keserves kenyerét ette, nem fáradözott hiába tartalmas, örökké harcos életében. E3 □ □ — Itt élt hát a „nagy öreg”! . Ezt a földet taposta, ezt az eget gyönyörködte — gondolom magamban, s furcsa izgalom fog el: mintha itt járna-kelne most is ő maga. Mintha élne, mintha életre keltették volna az emlékezések. Egykori szeretett féleségének, a csodálatos Török Zsófiának a portréja gyönyörködtet többek között. Az igézőén szép női arc lenyűgöz, még így Is, a holt márványba vésette. Aztán vált a szem és a képzelet: keserves utazásainak a térképe előtt eltűnő• Az egykori dolgozószoba helyén áll az emlékház. .PÉLDA KELLETT. 2"‘1 HOGY RETTEGJEN 9 Eletet visz a márványba Török Zsófia mosolya. rumu iipiW iá ■ í 8 / * 'w *; • És íme a sokat eláruló térkép! • A tizennegyedik aradi. vértanú szobra a kertben. döm a haladásért harcoló író élet- útján, a börtönévek keservein. □ □ □ Aztán a park egyik, távolabbi zugában a tágas — szép síremlék. S kedvelt fiának a szobra, a tizennegyedik aradi vértanúé. A múlt, a történelem súlyosan nehezedik ránk: erősít és gazdagít. Szöveg: Varga Mihály Kép: Tóth Sándor • Az emlékezés és a kegyelet tár- 0 Dacol az idők viharával a sír- gyai. emlék. (7.jHa jó volna az út, már előbb is ott lehetnének. Csakhogy a jobb, a Kecskemét és FUlöpszál- lás közötti részein már túljutottak. Ez volt a kitaposottabb, régebben használt út. A Soltig húzódó szakaszt csak akkor kezdték el járni, mikor ideköltözött a kurucok tábora. A Dunához közeledve egyre több kerülőt kell tenni, elszaporodnak a mocsarak, lápok, s ha a kocsis nem elég éhei, könnyen megfeneklik a nehéz teherrel a szekér.’ Sok ember megfordul a fülöp- szállási fogadóban, a gazda sok újságot hallhat, meg adhat tovább az érdeklődőknek. Mindig akad olyan is, aki mesél, olyan is, aki hallgat. Most egy kuruc meséli; hogyan ás zajlott le az a tiszántúli csata, ahol a fél kezét elvesztette. Mikor ideérkeztek, már mondta, s még most, vacsora után se fejezte be. Egyetlen apró részletet serh hagy ki, szívesebben ragaszt hozzá valamit... Mióta fölült a harmadik szekérre, Balogh Jancsi [ már biztos benne,^ hogy elviszik a táborba. A szálláson a kocsisok is biztatják, ne féljen, majd segítenek neki megtalálni az édesapját, a fejedelem elé juttatni a panaszát. Előbb nem nagyon akartak szóba elegyedni vele. Különösen az első kocsis. Meg sem akart állni, csak úgy foghegyről leszólt: — Ej öcsém, hát neked semmi dolgod nincsen! — Lépj már odébb — igy szólt a másik —, elgázolnak a lovak! Nem tágított mellőlük, menet közben mondta, hogy ő is a kurucok táborába szeretne menni. — Hova, té? — nevette el magát megint az első kocsis. — Ha magukkal vinnének ... — próbálkozott a kéréssel. — Majd holnap jönnek a hajcsárok. Várd meg azokat! — tanácsolta a másik. Mellette egy fiú ült, talán egy-két évvel Idősebb, mint Jancsi. Pufók, szőke gyerek, kíváncsian nézett le rája. Rimánkodott Jancsi, de úgy látszott, hiába. Az első nagy hangon magyarázta: — Nincs nekünk most időnk erre, öesém! Szigorú parancsot kaptunk ám, hogy siessünk, ahogy csak tudunk a portékával, egyenesen a fejedelem táborába. Hosszú út áll még mielőttünk nagyon'. — Sosem tudhatjuk előre, melyik bokorból milyen veszedelem leselkedik reánk! — Hová akar menni a gyermek? — táncoltatta mellé a lovát az egyik kísérő huszár. Kék dolmányán fekete zsinórzat. — A Rákóczi fejedelem úrhoz — Vágta ki kereken. — Nézd a! — Alább rrjár nem is adja! Nagyokat nevettek. A bakon ülő fiú is velük. — Es mit akarnál te a fejedelem urunknál? — kocogtat mellé most a második, nagy bajszú. hosszú, őszülő hajú, szúrós szemű huszár. De Jancsi nem ijedt meg tőle. Szeméből kiolvashatták az eltökéltséget. Elmondta, milyen igazságtalanság érte őket. hogy vitték el egyetlen tehenüket. — Ö, hát ezért?! — csapott feszes nadrágszárára nevetve az első kocsis. Arca szélesen elmosolyodott. — Hallottátok? — fordult a többi felé —, egy tehénért! — És egyenesen a fejedelemhez! — Annál alább nem adja! Érezte, hogy gúnyolódnak. De nem tágított. Az bántotta talán legjobban, hogy a fiú is olyan fölényesen mosolyog. — Menj csak be szépen ide a városba. Mondd el a bírónak, hogy mi a bajod — tanácsolta a második huszár, s mutatta is az utat, hogy arra menjen, amerről ők jöttek. Vagyis vissza napkeletnek. Aztán fogta a gyeplőt, hogy most már induljanak. Látta, hogy mindenárom le akarják rázni. Az egyik gúnyolódva, a másik szép szóval, de csak azt magyarázza, hogy mondjon le eltökélt szándékáról, ne akarjon a fejedelem elé menni. De nem bánta, mondjanak, amit akarnak. Nem hagyta magát. Hallgatta őket, mit tehetett. Jól tudta, ezek között az emberek között kell lennie legaiáhb egynek, aki megérti, akinek megesik a szive rajta. Végignézett a kocsikon, a kocsisokon. A harmadik még nem szólalt meg, csak nézte némán, „és szívta a hosszú szárú tajtékpipát. De a tekintetével mintha az is,le akarta volna beszélni. A kecskeméti könyvesboltról — Ezért a fejedelemhez menni! Egy tehénért! — mondta megint- csak fölülről az első kocsis. — Tudod te, micsoda nagy gondjai vannak most őneki! — Menj csak a bíróhoz szépen! — De még jobb lesz, ha az apád megy. Vagy az anyád. — A bíró úrhoz téged bajosan eresztenek be. — Ezt a sértési megint az első kocsis mondja. Jancsi lesüti a szemét, de aztán fölnéz rá, mintha azt fürkészné: mért haragszik rá ez az ember. — Mért nem megy az apád vagy az édesszüléd? — kérdezte megint az, s nyúlt az ostorért. Jancsi majd sírva fakadt. Eddig még reménykedett, de most már nagyon félt, hogy ezek is itthagyják. Lenézik, sértegetik, ahelyett, hogy segítenének rajta. Pedig mibe kerülne nekik, ha magukkal vinnék! Vajon mért esik ez olyan nehezükre? Könyörögve hordozza végig rajtuk a tekintetét. Könnyek szorongatják a torkát. Lenyeli őket, s aztán inkább szemrehányóan mondja: — Azért nem mehet, mert az édesapám is a tábprban van — vágja ki keményen, s szelideb- ben fűzi hozzá: — Édesanyám meg betegen fekszik. Elhallgattak a kocsisok. A lovasok is. — Melyik táborban? — kérdi - megint az első. • — Rákóczi táborában! — Biztos, hogy nem a szegedi várban? A labancokkal? — Biztos. — Kuruc katona az apád? — kérdi a huszár is szelidebb hangon. — Az. — Mért nem ezzel kezdted, édes öcsém? Talán bizony még huszár is? (Folytatjuk.) Örömmel olvastam a Petőfi Népe november 12-i számában az „Áldatlan állapotok a kecskeméti Katona József Könyvesboltban” című, igazán alapos és elemző cikket. Eddig is többször tapasztaltuk, hogy figyelemmel kísé. rik a könyvterjesztés fejlődését, könyvesboltjaink munkáját. Ügy gondolom, a cikk a szerkesztőség állásfoglalását is kifejezte,, és ahogyan ennek a lápban hangot adtak, példamutató lehet más lapoknak is. Mert, sajnos, nemcsak Kecskeméten áldatlanok az állapotok és hallatlanul jólesik a konstruktív segítőkészség, ami a cikknek szinte minden sorából kisugárzik. A Katona József Könyvesboltot 1975-ben mintegy másfél milliós költséggel teljesen felújította válla, latunk. Az alapterület nem lett nagyobb, sőt a raktárhelyiség egy részére a Magyar Nemzeti Bank — az épület kezelője — igényt tartott. A kieső területet alig pótolta a galériaépítés — ahová a bolt adminisztrációját helyeztük és a bemutató felületet növelő csúszópolcos berendezés, amit egyébként azóta másutt is sikerrel alkalmaztunk. A Kéttemplom közben működő Kodály Zeneműbolt és Antikvárium megépítésével is a Katona József Könyvesbolt tehermentesítését szándékoztunk elérni, hiszen az olvasók is bizonyá. ra emlékeznek rá, hogy az átépítés előtt a Szabadság téri boltban antikvár-részleg is volt. Az FILM JEGYZET Zenekari próba Mint ahogy Bergmann, Truffaut, vagy Antonioni nyugodt lélekkel elhagyhatná nevét filmje elejéről, Fellini sem szorul önigazolásra, mert az előbb említett rendezőtársaihoz hasonlóan el- téveszthetetlen, illetve összetéveszthetetlen a világlátása, s en. nek képi kifejezése. S. amint a poros, elhanyagolt teremben elkezdődik a Zenekari próba, a néző a filmkészítők és közreműködők „névsorolvasása” nélkül is tudná: ez a film Fellini-film, csakis Fellini alkotása lehet — egyebek között. például a Nyolc és félhez, vagy az Amarcordhoz hasonlóan. Mert Fellini a Zenekari próba című filmjében is harsányan nevet és nevettet, s közben lényeges dologra ráeszméltet: lám ilyenek vagyunk. Benépesül a próbaterem különböző emberekkel — zenészekkel — akik miután egymás kottaállványát, székét 10—20 centiméterre odébb tologatják, váltig bizonygatva, hogy azoknak ott, csak. is ott a helyük, vallomást tesznek saját hangszerükről, azok elsődlegességéről, s ez mintegy alkalmat is ad nekik a kollegáik hangszereinek véleményezésére, hogy történetesen a hegedű az fecsegő, a zongora éles, tehát nem humánus hangszer, a fuvola nevetséges, a dob — nem hangszer és így tovább „dicsérik” egymás Arany János utcái Jókai Könyvesbolt tatarozása — felújítása a munkahelyi, könyvterjeszetés fejlődését segítette. Ez a fejlesztés — más megyeszékhelyekkel ösz- szehasonlítva és akkori fejlesztési alapjukhoz is viszonyítva — nagyarányú volt és biztosította, hogy a kecskeméti boltjaink forgalma dinamikusan fejlődött és ebben az évben bízvást reméljük, meghaladja a húszmillió forintos' értéket. Egyetértünk Gál Sándor megállapításával : a város „kinőtte” a Szabadság téri bolthelyiséget, már most alig győzi a lakosság egyre növekvő kielégítését. Perspektívában még kevésbé. Fejlesztési alapunk erősen lecsökkent az új gazdasági szabályozórendszerben. A kecskeméti könyvesbolthálózat bővítésére, saját erőből belátható időn belül még gondolni sem tudunk. A cikkben felvetett javaslat — a Centrum Áruház jelenlegi helyiségébe költözés — első pillanatra is tetszetős, de csak a tanács igen hathatós anyagi támogatásával valósítható meg. Tudjuk, hogy a város vezetőit is foglalkoztatja a könyvesbolt- hálózat fejlesztése, eddig is jelentős támogatásban részesítették. A cikk nyomán minden bizonynyal e kérdés előtérbe kerül. , Preszter Sándor a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat igazgatója műszereit, amíg dobogóra nem áll a karmester. Aztán elkezdődik a próba, illetve a cirkusz. Szépen hangzik a muzsika, de a karmesternek nem tetszik. Pálcájával lekopogja a közös attrakciót, s magából ki. vetkőzve ordítja: micsodák ma- guk — csigák? Ez így nem mehet tovább. Legyenek végre zenészek. Közös, összehangolt munkát kérek. Elkezdődik megint a próba, a karmester megint lekopogja, következik a kioktatás. Közben riadalom, fámád, egy pocok megzavarja a. próbát. Elcsípik, megölik,* aztán4 fsTnét kezdődik á próba, ismét dörgő átkok, szidalmak következnek. Fellázad a zenekar, megunják a terrort, elzavarják a karmestert, s helyébe egy metronómot állítanak, de ez is befolyásolja kifejezésmódjuk ütemét, ezért összetörik. És eközben hirtelen összedől- • nek a próbaterem falai, s lebegve megérkezik a próbaterembe egy hatalmas földgömb. A zenekar tagjai megilletődve nézik, aztán megszeppenve, a romok között kottaállványaikhoz állnak, ismét dobogón a karmester, megint elkezdődik a próba. Szépen hangzik a muzsika, de a karmesternek nem tetszik. Pálcájával lekopogja a közös attrakciót és magából kivetkőzve ordítja: micsodák maguk — csigák? Ez így nem mehet tovább. Legyenek végre zenészek. Közös, összehangolt munkát kérek. És Fellini harsányan nevet, nevettet — lám ilyenek vagyunk, ilyen a világ. T. L. Üj orgona Szombathelyen 0 A szombathelyi Bartók Béla-terem új orgonát kapott. Az ezerhat- száztizennégy sípos, huszonhárom regiszteres, Drezdában gyártott orgonát, az NDK-ból érkezett szakemberek már összeállították. Lehotka Gábor orgonaművész, ünnepi hangversenyen „avatta fel” az új hangszert. Mögötte Franke Gottfried, az orgona egyik építöjg. (MTI-foló.)
