Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-02 / 282. szám

1980. december 2. • PETŐFI NfiPE • I SZÖKEVÉNY FRANCIA TISZT A GÜL BABA STATISZTÉRIÁJÁBAN — Bárcsak az elkészült filmek lennének olyan vonzóak, mint a forgatás sopánkodik egy kö­zépkorú hölgy a Katona József Színház nézőterén. A nagy nyüzsgés, a sokféle esz­köz, a kívülállók számára rejté­lyes jelbeszéd ma is szájtáti gye­reket csinál felnőttekből. Magam is órákig ücsörögtem az Ideigle­nes paradicsom felvételein, bár tíz perc alatt megszereztem a szükséges információkat. Kovács András rendező tavasszal fejezi be a második világháború éveiben játszódó új filmjét. André Dus- sollier, a híres párizsi művész alakítja a hazánkban bújtatott francia tisztet. Fontos féladatot kapott Szabó László és Frajt Edit. Kecskeméten rögzítik azt a Gül Baba-előadást, amely... De legyünk titoktartók, ne csökkent­sük _a majdani — remélhe­tően nagyszámú — nézők iz­galmát. Először a színpadi jeleneteket forgatták. A szereplők között sok ismerőst fedeztünk fel. Itt volt ismét. Korcsmáros Péter és Zsa- don Andrea (itt kezdték pályáju­kat). fellépett Juhász Tibor, Bu­dai László. Láthatjuk majd Ba­logh Rózsát, Vitéz Lászlót, Gyó- iay Viktóriát, Horváth Ferenc ügyelőt. Bars Józsefet. .Néhány pillanatra föltűnik majd a „Kecs­kemét” néptáncegyüttes, láthat- juk-hallhatjük a színház kibőví­tett ének- és zenekarát. • Kényes nézőtéri szituáció: Frajt Edit és mellette Fraknói Sári. 0 A zenekar hangol, a két rejtőző (Szabó László, André Dussollier) új búvóhelyet keres. Filmforgatás a kecskeméti színházban Csaknem kétszáz statiszta né­pesítette be a földszintet és a kamera látószögébe eső páholyo­kat, amikor az operettre készülő­dő zenekar bemutatása után jött a „nagy totál”. A rendező és Illés György operatőr a színpad­ról halk utasításokkal „igazítot­ta” a világítást, komponálta a látványt. „Húzzák össze a bejá­rati függönyöket, jobbról belóg egy kábel, tegyenek föl még egy lámpát, a katona urak ne ülje­nek egy csomóba ...”. Kormos Gyula első asszisztens vezette a jelenetet. Az óvónőkép­zőből, az egyik katonai alakulat­tól, a műszaki főiskoláról és a szociális otthonból toborzott sze­replők a forgatókönyv szerint jót derülnek, majd egyre lelke­sebben tapsolnak a táncoskomi­kus viccein. Kijelölik, kik kezdik a tapsot, és az asszisztens pro­dukálja magát. Olyan derültség fogadta produkcióját, olyan han­gos nevetés nyugtázta teljesítmé­nyét, hogy egy próbával fölve­hettek a jelenetet. A kétszeres Kossuth-díjas Ki­váló művész, Illés György jól is­meri a kecskeméti színházat. Itt danásztak, táncikáltak a Gésák másfél évtizede a gyönyörűen fo- tografált Pacsirtában. A helyszí­nek keresésekor ő ajánlotta Ko­vács Andrásnak; ide jöjjenek. A stáb csütörtökön délután utazott el Kecskemétről. Három­napi munkájuk mintegy tiz-ti- zenkét percet tölt ki az Ideigle­nes paradicsom mozikba kerülő kópiáin. H. N. • Az operatőr. (Straszer András felvételei) • A rendező. LÁTÓHATÁR _____________________________________________________ P ozsgay Imre: Demokrácia és kultúra A politikai könyvnapok alkalmával jelent meg Pozsgay Imre tanulmányainak gyűjteménye, Demokrácia és kultúra címmel. A könyv időszerű és alapvető kérdésekről szól. Eh­hez hozzátenném, hogy időszerű volt egy kötetben való meg­jelentetésük is, mert szocialista fejlődésünk jelentős korsza­káról nyújt korrajzot, és a jövő szempontjából is fontos kö­vetkeztetések levonására ösztönöz. A szocialista társadalom, poli­tikai rendszerében még belátha­tatlan ideig a marxista-leninista párt és a szocialista állam foglal­ja el a kulcshelyet. Szerepük, egymáshoz való viszonyuk, köl­csönhatásuk a társadalom fejlő­dése szempontjából meghatározó. A párt vezető tevékenységében az állami munka pártirányítása mind elméleti, ideológiai síkon, mind pedig a gyakorlati politikai munkában a legbonyolultabb fel­adatok közé tartozik. A pártirá­nyítás csak az objektív gazdasá­gi-társadalmi törvények ismereté­ben, azok figyelembevételével ha­tározhatja meg a távlati és a napi állami politikai feladatokat. Az állami politika, az állami szervek cselekvésének iránya, a hatalmi eszközök alkalmazása az állam­igazgatásban a párt politikai fel­ismerésének, gyakorlati politiká­jának a függvénye. Ezért a mar­xista—leninista párt történelmi felelősséget visel az érdekviszo­nyok feltárása, a munkásosztály érdekeinek, ehhez kapcsolódóan az össztársadalmi érdeknek meg­felelő politika és cselekvés kiala­kításában. Pozsgay Imre társadalompoliti­kai érdeklődésének középpontjá­ban a szocialista demokrácia kér­dései állnak. Nem véletlenül. A szocialista demokrácia állapota kifejezi a párt tömegkapcsolatá­nak helyzetét, az állami munka politikai tartalmát, a választott testületek és az igazgatási appa­rátus viszonyát, a választott tes­tületek és választóik kapcsolatát, az állami munka társadalmi el­lenőrzésének helyzetét. A szerző első tanulmánya, amely a szocialista demokrácia kérdéseivel foglalkozott, 1968-ban jelent meg. Az MSZMP IX. kong­resszusa után új helyzet állott elő a gazdaságirányításban, amely maga után vonta az állami mun­ka fejlesztésének a szükségessé­gét. Ennek lényege, a megnöve­kedett . feladatoknak .megfelelően, az államigazgatás szakszerűségé­nek a növelése, a népképviseleti testületek irányító, ellenőrző fel­adat-meghatározó szerepének erő­sítése, a közélet aktivizálása az állampolgárok széles' tömegeinek bevonása útján. A tanulmány több olyan kérdést vetett fel, amelyek aktualitása — túlzás nélkül mondva — növekszik. Ezek: A képviseleti és a közvet­len demokratikus formák egy­máshoz való viszonya; a válasz­tott testületek és az apparátus egymáshoz való viszonya; sike- rül-e összekapcsolni a képviselet elvét a szakszerűség elvével; az áltevékenységet jelentő átfedések különböző testületek munkájában; a döntési mechanizmus folyama­ta a népképviseleti testületek munkájában; az alternatív dönté­si lehetőségek a testületi előter­jesztésekben; a szakigazgatási szervek elbürokratizálódásának a megakadályozása. A könyv elő­szavában a szerző maga ajánlja az olvasónak, hogy a felvetett el­vi kérdéshez hasonlítsa a gya­korlatban megtett utat. Az ősz- szehasonlítást a politizáló olvasó nem kerülheti el. A kérdések felvetése óta jelen­tős politikai és állami intézke­dések történtek az államszerve­zet társadalomirányító munkájá­nak fejlesztése, lakossági kapcso­latuk szélesítése terén. A törvény­hozási, jogalkotói munka átfog­ta államszervezetünk alkotmá­nyos kérdéseit. Oj tanácstörvényt alkotott, napirendre került vá­lasztási rendszerünk továbbfej­lesztése, a bírói, az ügyészi szer­vezet korszerűsítése. Az állam- szervezet pártirányításának a kér­dései mind a központi, mind a területi pártszervek figyelmének az előterében áll. Mélyreható in­tézkedések történtek a képvisele­ti szervek irányító és ellenőrző szerepük, önállóságuk fokozására, az államigazgatási munka szak- szerűségének, korszerűsítésének növelésére, a hatáskörök rende­zésére, a belső szervezeti egysé­gek kialakítására. E folyamatban a legfőbb poli­tikai cél, hogy az államszervezet a mindenkori társadalmi követel­ményeknek megfelelően kellő ha­tásfokkal végezze munkáját. A szocialista állam funkcióját a szerző — egyebek mellett — a társadalmi-gazdasági folyamatok irányításában jelöli meg. „Az irá­nyítás eszköze a központilag szervezett államhatalom és igaz­gatás.” Az igazgatási szervezet, az államapparátus biztosítja az irá­nyítás folyamatosságát, a szerve­zettséget és a különleges szakér­telmet. Az igazgatási apparátus nélkülözhetetlen az állami fel­adatok megoldásában. Ez egyér­telmű Pozsgay Imre írásában is. De ezzel együtt a szerző olyan kérdésekét Vét' féí‘ az államappa­rátus vonatkozásában, amelyek élő problémát jelentenek az igaz­gatási tevékenységben, és ame­lyek rendkívül fontos politikai je­lentőséggel bírnak a lakossági kapcsolatokban. Nevezetesen a szerző jogosnak tartja azt az ag­godalmat. „hogy az igazgatás el­különülése az igazgatottaktól ki­termelheti az igazgatási szervek lélektani formalizmusát, bürokra­tizmusát és konzervatizmusát. Pozsgay Imre munkáiban érzékel­hető módon a szocialista demokrá­cia egyik legfőbb veszélyeként je­lenik meg a bürokrácia, a bürok­ratizmus. Igaza van. A veszély ellenszere a szocialista demokrá­cia fejlesztése a társadalmi ellen­őrzés fokozásának és magának a szakigazgatási apparátus demok­ratizmusának a szüntelen erősíté­sével. Ez utóbbi esetben az ál­lamigazgatási dolgozók maguk is felveszik a harcot a bürokratikus jelenségekkel szemben. Az igaz­gatási apparátus elkülönülésének veszélyes következményeiről, mint a bürokratizmus lehetséges forrá­sáról a szerző nyolc évvel ezelőtt írt. Az államigazgatási munka korszerűsítésének központi célja a bürokratizmus csökkentése. Az új szervezeti fonnák kialakítása, az ügyfélszolgálati irodák létesí­tése, a hatáskörök decentralizálá­sa a lakossággal való együttmű­ködés irányába hatnak. Az a tö­rekvésünk, hogy az államigazga­tási szervezet vesse le a történel­mi hagyományként rajta maradt közhatalmi jelleget és szocialista céljainknak megfelelően váljék szolgáltatássá a lakosság számá­ra. Ebben az ügyben elsősorban a tisztségviselők tehetnek sokat, akik helyzetüknél fogva a testü­letekhez kötődnek, a nép által vá­lasztottak, vagy a kinevezettek, de mindenképpen a lakosság bizal­mából töltik be tisztségüket. A bürokratikus gondolkodást, a lé­lektelen ügyintézést, az emberek sorsa iránti közömbösséget nincs jogunk eltűrni. A tisztségviselők­nek kell elsősorban munkálkodni azon, hogy a párt politikájának megfelelően hatékonyan érvénye­süljön a társadalmi ellenőrzés az állami szervek működése felett. Pozsgay Imre több tanulmá­nyában foglalkozik a szocializ­musban létező érdekkonfliktusok­kal, amelyek törvényszerűen kö­vetkeznek az érdekviszonyokból. A szerző az érdekkonfliktusok megítélésénél osztályszempontok­ból indul ki. A szocializmusban nincsenek antagonisztikus osztá­lyok, következésképpen antago- nisztikus, tehát egymással kibé­kíthetetlen érdekkonfliktusok sin­csenek. Ezeknek az érdekkonflik­tusoknak az eredete, a rendelke­zésre álló anyagi javak korláto­zottságára vezethető vissza. Fel­oldásuk nagyon fontos társada­lompolitikai feladat, amely a marxista—leninista párt politikai tevékenységi körébe tartozik. Az érdekviszonyok feltárása, a kü­lönböző érdekek reális számba­vétele, integrálása, a társadalom érdekeinek megfelelő döntés a ha­ladás egyik feltétele. ' A jelen és a jövő szempontjá­ból több döntő körülményre hívja fel a figyelmet a szerző. Megnőtt a társadalmi igény a termeléssel, a szolgáltatással. szemben.. Bo­nyolult nemzetközi körülményéle között élünk. A tudományos-tech­nikai forradalom kibontakozóban van. Következésképpen fokozódik a társadalmi követelmény az irá­nyítással szemben. A szerző hang­súlyozza. hogy a párt- és az állam- apparátusnak oly módon kell munkálkodni, hogy a választott testületek informáltsága képessé tegye e testületeket a gyors rea­gálásra. a változó körülmények­nek megfelelő politizálásra. Ebben a helyzetben a hatékony központi irányítás feltételezi a hatékony helyi önállóságot, a tudatos állam­polgári, társadalmi ' fegyelmet, amely feltétele a szocialista de­mokráciának. Dr. Arvay Árpid a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára Nyugtalan éjszakák i. — Ne haragudj rám, édes­apám, nem rajtam múlott, hogy a Virágot elvezették. Majdnem minden jószágunkat elvitték már, de a Virágra mindennél jobban vigyáztam. Mindennél jobban szerettem, meg te is a telkemre kötötted, hogy úgy ügyeljek rá, mint a két szemem világára. Ha megtudtam, hogy jönnek a hajcsárok, szaladtam vele a nádasba, elrejtettem, hogy meg ne lássák. Ahogy mondtad is a búcsúzáskor. De most nem tehettem semmit. Váratlanul jöt­tek. Ne haragudj rám. Nem raj­tam múlott...’ — Almában kö­nyörög így Balogh Jancsi az ap­jához. Aztán mintha lépteket hallana. Hirtelen fölül, fürkésző tekintettel körülnéz az udvaron, s kedvetlenül dől vissza. Megint becsapta az álma. Az öreg, ösztövér akácfa ár­nyékában, a puszta udvaron ha­nyatt fekszik. Nem alszik, csak lehunyja szemét. Tikkasztó a hő­ség, forrón süt a nap. Szél sem fúj. Hátába még bele-belehasit a fájdalom, sajog a földesúr töm- löcében kapott ütések helye, bántja az igazságtalanság. Délben még úgy tervezte," hogy húgával kiszaggatja a burgonya közül a paréjt. Elkezdte, de nem bírta a szédítő napsütést. Abba kellett hagynia. A múlt heti esők után hirtelen meleg lett. Fekszik, s megint a tehénre gondol. Tudta, ha meglátják, elhajtják, s tej nélkül marad a család. Kis- öccsei, kishúgai mit esznek ak­kor? De nemcsak ezért őrizte ennyire a Virágot. Már mint kis- borjút megszerette, gondját vi­selte. Az meg, mintha csakugyan megérezte volna a fiú gondosko­dását, szép nagy borját ellett, és sok tejet adott. Előbb a borjút vitték el, aztán a Virágot. Bekövetkezett hát, amitől leg­jobban félt. Maga előtt látja a tehenet, ahogy még visszanéz szomorú, nagy szemével. Hallja elnyúló, hosszú bőgését. A sok igazságtalanság közül ez fáj leginkább, talán mert sorjá­ban az utolsó. Lefelé halad a nap az égen. Jancsi nyugat felé fordul. Arra ment el az apja is. Azt mondják, addig kell menni, míg egy irgal­matlan nagy folyóhoz nem ér. Ott táboroznak valahol, a Duna mellett. Felül, hosszú haja a sze­mébe hull. Arra gondol, hogy egy jó botot kellene törni. Az alacsony, kicsi ház mögött ecet- fabokor. Árnyékában leeresztett szárnyakkal lihegnek a kotlós körül a csibék. A házakból kihallatszik édes­anyja szűnni nem akaró zokogá­sa. Amúgy is beteges volt. most ágynak esett. Megint az apjára gondol. Nincs tőle semmi hír. Azt ígérte, mi­helyt teheti, üzen. Hogy menjenek utána. Édesanyjuk csak így, ezzel a feltétellel engedte el. De nem hallanak felőle semmit. Azt sem tudják, él-e, hal-e. Elment aztán a legidősebb bátyja is, ők meg itt maradtak védtelenül, kiszol­gáltatva. Az eperfáról leesett egy szem. Három tyúk szaladt érte. ö, ifjabb Balogh János most a legidősebb férfi a családban ... S nem tehet semmit. Várni kell, amíg az apja nem üzen. De ki győzi ezt kivárni? Bár elment volna. ő is! A ritka lombok . kö­zött áttör a fény. öklével megdörzsöli a szemét. Hasra fordul. Ujjait álla alatt összefonva fekszik. Légy száll a jobb fülére. Odakap, elzavarja. Mikor a verbuváló hadnagyok táncoló lovaikon a faluban meg­jelentek, hogy katonákat tobo­rozzanak Rákóczi seregébe, gye­rekhad fogta őket körül. Tátott szájjal figyelték, mit mesélnek a kuruc katonák hőstetteiről, a fe­jedelem ígéreteiről... Hogy meg­ülték a lovat azok a bajszos hadnagyok! A légy egyet köröz, s vissza­száll. A fiú nagyot sóhajt. Jobb ke­zére támaszkodva föláll. Ez bi­zony már elmúlt. Hiába siránko­zom miatta. Mit sem segítene. Forrón süt a déli nap. De Jan­csinak ahhoz sincs kedve, hogy a házba bemeneküljön előle. Kedvetlenül indul lefelé, a ker­tek aljára. Arra tart, ahol az a kis ér folydogál. Sáros vizében biztosan most is fürödnek a gye­rekek. Fürge észjárású fiú ifjú Ba­logh János. Eddig minden bajból ügyesen kivágta magát, de most annyira tanácstalan.. mint még sohasem. Túl fiatal még ahhoz, hogy válla elbírná a családi gon­dok terhét. Ám nincs más. aki alájuk tartaná a magáét. Ki tudja, hol lehet most a Vi­rág. A hajcsárok elvezették. Ta­lán az úr gulyájához csapták. Talán már le is vágták. Meg kel­lene tudni, hol van. Ki kellene szabadítani. Nem tétlenkedhet tovább. A légy nem hagyja békén, ma­kacsul röpdös a feje körül. ' Jancsi meggyorsítja a lépteit. Hátha talál valakit lent a víz­nél, aki segíthetne rajta. Talán látta valaki, hová vezették el a Világot. Ha ezt tudná, éjjel el­menne, és visszalopná. Az a te­hén nekik visszajár. A fejedelem meghagyta az uraknak, hogy a táborában har­coló jobbágyok családjától sem­mit se követeljenek! — Amíg én odaleszek, semmit se vihetnek el tőletek. Űrdolgára se kell menni, a kvártélytartás, a szekerezés se kötelező — ma­gyarázta az édesapja. Kihez fordulhat most a pana­szával? Közeledik a vízhez, hallja a cimborák vidám zsivaját. Rövid vászongatyában, mezítláb lépked. A szederinda összekarcolja a lá­ba szárát. Egy fiú a nevét kiáltja. Nem fordul arra. A második kiáltásra sem áll meg. Mélyen gondolataiba merült. Érzi, hogy tennie kell valamit, de nem tudja, mi legyen az. Elő­re magán képzeli az anyja, a testvérei tekintetét. Estére, ha együtt lesznek, mindannyian tőle várják a csodát.- Menjen Béla bácsihoz, apja fi­véréhez, aki vincellér ott. a pa­takon túl. talán másfel órányira innen? Vagy a csikóshoz, akit jobban szeret, de aki messzebb van. a város másik határában? Béla bácsi nincs messze. Apja is azt mondta, ha bajba jutnak.' hozzá forduljon. Menne is. nem is. Mikor az apja beállt katoná­nak, összeszólalkozott a bátyjá­val. Jancsi ma is emlékszik min­den szavukra. — Nem való ez már neked — intette a bátyja. — Meg kell próbálni — vála­szolta az apja Akkor már je­lentkezett az ezreskapitánynál. — Maradjál itthon a feneke­den — mondta tovább az öre­gebb Balogh. — Tudod, hogy mért megyek — magyarázta a fiatalabb. — In­kább jönnél te is velem. Hallot­tad a kiáltványt: aki felköti a kardját, szabadságot kap! — Hányán odavesztek már! A városban, a piactéren> álltak. Nagy volt a zsivajgás. sok em­ber összejött. Vidáman voltak, borozgaltak a katonák, de a két' Balogh csak nem tudott szót ér­teni egymással. — Itt is csak elpusztulnánk, testvér, itt se vár ránk jobb sors. Mi a jobb ugyan: nézzük itt tét­lenül, hogy emészt ei bennünket a nyomor, vagy vágjunk neki a világnak, és próbáljunk szeren­csét? Annyit hallottunk már ar­ról a zsíros földről, annyit sóvá­rogtunk utána! Hát ebből már elegem van! Oda kell menni,’az­tán lesz, ami lesz. — És az asszonyod? A gyere­kek Ezekkel mi lesz? Ezekkel nem gondolsz? — De gondolok, testvér. Azért is megyek el. Nekik lesz szüksé­gük arra,. amit megszolgálok. Jancsi talán sosem látta még ilyen nyugodtan és magabiztosan beszélni az apját. Emlékeiben legalábbis ilyennek látja. De az idősebb Balogh kérlelhetetlen volt: (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom