Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-06 / 286. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! xxxv. «vi, 286. szám Ára: 1,20 Ft 1980. december 6. szombat Összehívták az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 22. parag­rafusának 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1980. december 17-én, szerdán délelőtt 11 órára összehívta. A kormány javasolja, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak na­pirendjére a népgazdaság VI. ötéves tervéről, illetve a Magyar Nép- köztársaság 1981. évi költségvetéséről, valamint a tanácsok 1981—85. évi pénzügyi tervéről szóló törvényjavaslatot. (MTI) Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel létrehozta az Ipari Minisztériumot, ezzel egyidejűleg megszüntette a Kohó- és Gépipari, a Könnyűipari és a Nehézipari Minisztériumot. A minisztériumok felsorolásáról szóló törvény az előzőknek megfelelően módosul. Az iparirányítási szervezeti in­tézkedések következményeként az Elnöki Tanács — érdemeik elisme­résével — felmentette tisztségé­ből Keserű Jánosné könnyűipari, Simon. Pál nehézipari és Soltész István kohó- és gépipari minisz­tert, továbbá dr. Rabi Béla kohó­és gépipari, dr. Bakos Zsigmond könnyűipari és dr. Juhász Ádám nehézipari minisztériumi * állam­titkárokat. Az Elnöki Tanács — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa együt­tes javaslatára — Méhes Lajost ipari miniszterré megválasztotta, továbbá dr. Juhász Ádámot, dr. Kapolyi Lászlót és dr. Rabi Bé­lát ipari minisztériumi államtit­károkká kinevezte. A szervezeti és személyi intéz­kedések 1981. január 1-vel lépnek hatályba. Az Elnöki Tanács Kovács An­talt államtitkárrá kinevezne. A Minisztertanács határozata A Minisztertanács 1980. decem­ber 31-i hatállyal felmentette tisztségéből Gábor András kohó- és gépipari, dr. Kapolyi László nehézipari, Littvai István kohó- és gépipari és dr. Szabó Imre könnyűipari miniszterhelyettese­ket, s egyidejűleg 1981, január 1-i hatállyal Gábor Andrást, Körtvé- lyes Istvánt, Littvai Istvánt, Sol­tész Istvánt és dr. Szabó Imrét ipari miniszterhelyettessé kine­vezte. 1980. december 31-i hatállyal a Minisztertanács Csépányi Sándor kohó- és gépipari, Sárosi Sándor- né könnyűipari és Szili Géza ne­hézipari miniszterhelyetteseket, érdemeik elismerése mellett, tiszt­ségükből felmentette és kérésükre nyugállományba helyezte. 1980. december 31-i hatállyal tisztsé­gükből, érdemeik elismerése mel­lett, felmentette dr. Hejczmann János, Kozma Miklós és Müller István kohó- és gépipari, Dobrot- ka László könnyűipari, dr. Csur- bai Lajos és Zsengellér István ne­hézipari miniszterhelyetteseket. A Minisztertanács Kovács An­tal államtitkárt az Országos Víz­ügyi Hivatal elnökévé kinevezte. (MTI) Megyei építőipari aktívaértekezlet Az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizott­ságának Végrehajtó Bizottsága tegnapra épí­tőipari aktívaülést hívott össze. A tanácskozá­son az állami, tanácsi és szövetkezeti építő­ipar párt-, gazdasági és tömegszervezeti ve­zetői, az építésüggyel foglalkozó intézmé­nyek vezetői és szakemberei, a megyei, vá­rosi és járási párt- és tanácsi szervek vezetői vettek részt. Az elnökségben foglalt helyet dr. Romány Pál, a megyei párt- bizottság első titkára, Bonifert Ádám, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Szilá­gyi Lajos építésügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettes, Borsodi György, az SZMT vezető titkára, Farkas Gábor Ybl-díjas épí­tész, Nagy Pál Állami Díjas szakoktató. A , tanácskozást Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy az építőipar feladatait az elkövet­kező években nem a kivitelezés mennyisége, hanem a minőség és a hatékonyság határozza meg. Változik a termelési szerkezet is az iparág tevékenységében. A be­ruházások mellett fontos tenni­való a meglevő lakásállomány használati értékének helyreállítá­sa, folyamatos megóvása, felújí­tása, karbantartása. Emellett nö­velni kell az építőipar szerepét a lakosság sajáterős lakásépítésé­nek kivitelezésében, a társadalmi, igények messzemenő kielégítésé­ben. Az építőipari szervezetek te­vékenységét úgy kell alakítani, hogy kivitelezői kapacitásaikkal képesek legyenek alkalmazkodni a változó igényekhez. Erdélyi Ignác megnyitó szavai után Tohai László, a megyei ta­nács általános elnökhelyettese tartott vitaindító előadást. Tohai László vitaindítója — Megyénk gazdasága — ezen belül építőipaira — az V. ötéves terv sikeres befejezéséh munkál­kodik, ugyanakkor egyre nagyobb figyelmet fordít a VI. ötéves terv feladatainak meghatározására, a zavartalan átmenet biztosítására — mondotta bevezetőül az előadó. — Mai tanácskozásunk fő célja, hogy az előttünk álló feladatok­hoz adjon megfelelő támponto­kat. Ezt a célt csak úgy érhetjük el, ha kölcsönös és őszinte lesz a' tájékoztatás, az eszmecsere. Az utóbbi években egyre in­kább rá kellett jönnünk, hogy a bel- és külgazdaságot nem for­málhatjuk saját akaratunk sze­rint, nekünk kell alkalmazkod­nunk azokhoz. Még akkor is, ha ez igen nagy erőfeszítéseket kö­vetel tőlünk. A megye építőiparának V. öt­éves tervi feladatait a megyei pártbizottság 1976. szeptember 17-i határozata jelölte meg. Az akkor megfogalmazott célkitűzé­seket a közben megváltozott gaz­dasági körülményekre való tekin­tettel a megyei pártbizottság né­hány vonatkozásban módosította. Bács-Kiskun szocialista építőipa­ra e határozatok szellemében dol­gozott az elmúlt öt évben. A terv­időszak első három esztendejében sikerrel fejlesztette teljesítőképes­ségét és évi átlagban 11 százalé­kot meghaladó mértékben növel­te saját építési-szerelési tévé- , kenységét. Ez a dinamikus fej­lődés kétszerese az építőipar or­szágos növekedési ütemének. Az utóbbi két évben — a vál­tozó feltételeknek megfelelően — visszafogottabbá vált az építési beruházási kereslet, s ez tükrö­ződik az építőipari teljesítmé­nyekben is. 1979-ben már csak 5,7 százalékkal nőtt a saját épí­tési-szerelési munkák értéke, az idén pedig — az I—III. negyed­évi eredmények alapján — mint­egy 5 százalékos visszaesés vár­ható. Eredmények és elmaradás & két eltérő sajátosságú terv­szakasz összesített mutatói mint­egy 38—39 százalékos teljesít­ménynövekedést eredményeznek a megye szocialista építőiparában (ez országosan csak 13—14 száza­lék). A teljesítőképesség tényleges növekedése ennél ugyan nagyobb, azonban az idén már mutatkoz­nak egyes építőipari kapacitások kihasználatlanságának jelei — különösen a mélyépítésnél. A tervszerű építési teljesítmény­növelés legnagyobb eredménye, hogy megyénk építőipara — az induló 1,5 milliárd forintos kapa­citáshiány jelentős részét pótolva — igen fontos termelőberuházá­sokat, s a lakosság ellátása szem­pontjából kiemelkedő jelentőségű létesítményeket valósított meg az elmúlt öt évben. Ezek közül csak néhányat szeretnék említeni: A megyei nagyberuházások kö­zül a solti Kossuth-adó építése 1977-ben határidőre, a Halasi Kö­töttárugyár 1978-ban 'az eredeti határidőnél egy évvel korábban fejeződött be. Kisebb határidő- csúszással egy éve üzemel a ba­jai Bácska Húskombinát. Folya­matosan üzembe lépnek a kis­kunhalasi szénhidrogénmező fel­tárását és termelésbe állítását szolgáló létesítmények. Ez a mun­ka még folytatódik a következő években. A napokban kezdte meg működését a kecskeméti 680 ágyas megyei kórház, amely szintén ha­táridőre készült el. Féléves ké­séssel, jövő év közepére üzembe helyezhető lesz a kecskeméti pos­ta- és telefonközpont. Jó eredmények születtek az eddigi legmagasabb lakásépítési terv teljesítésében. Több mint 25 ezer lakást vehettek birtokba a megye lakói az elmúlt öt évben. A lakótelepeken többszintes há­zakban lévő 9 ezer lakás megépí­tésében döntő fordulatot hozott a kecskeméti házgyár üzembe lépé­se. E téren a kapacitásgondok gyakorlatilag megszűntek. Az V. ötéves tervben felépült létesítmények felsorolása után az előadó hangsúlyozta, hogy jelen­tős teljesítményekre képes építő­iparral kezdhetünk neki VI. öt­éves tervi feladataink megvalósí­tásának. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy — rész­ben a túlfeszített kereslet követ­keztében — gyakoriak voltak a nágy kárt okozó határidő-csú­szások. Ezek kialakulásában rend­szerint a kivitelezők hibája mel­lett, az egész beruházási folya­matban részt vevők szervezetlen munkájának is része volt. A tűr- hetőnél több a minőségi hiba az építményeken, melyben gyakran lehet felfedezni a hanyag munka­végzést, a felületes ellenőrzést. Ezen a téren csak lassú javulást tapasztalhattunk az utóbbi évek­ben, amellyel nem lehetünk elé­gedettek ! A továbbiakban Tohai László behatóan foglalkozott a népgazda­ság VI. ötéves tervi gazdaságpo­litikai, termelési és területfejlesz­tési feladataival, majd a megye építőiparára váró tennivalókról beszélt. Változó feladatok Az építési igények az országos tendenciákhoz hasonlóan alakul­nak nálunk is, azzal az eltéréssel, hogy a feladatcsökkenés mértéke megyénkben néhány százalékkal nagyobb mértékű lesz — főleg az állami nagyberuházások hiánya — a célcsoportos kórházi fejlesz­tések nagymértékű visszaesése é* a telepszerű lakásépítésnek az or­szágos átlagnál nagyobb arányú csökkenése miatt. A termelő ágazatok: ipar, épí­tőipar, mezőgazdaság beruházási lehetőségei' valamivel az előző tervidőszak szintje alatt marad­nak, s ezen belül az építési igé­nyek — a gépesítés nagyobb sú­lya miatt —, még inkább csök­kennek. Ugyancsak csökkenés várható a közlekedés, szállítás, hírközlés, valamint a kereskede­lem építési igényeiben. Legtöbb konkrét ismeretünk a tanácsok fejlesztési és felújítási igényeiről van. Ezek lényege, hogy a beruházási-építési lehetőség összességében az V. ötéves tervi­vel azonos, mintegy 6 milliárd forint, de összetételében jelentő­sen változik. Csökken a kórház- és lakásépítési feladat,, kevesebb bölcsőde, óvoda épül, nő viszont a kórházak rekonstrukciójára, az általános iskolai tantermek építé­sére, a víz-közművek fejlesztésé­re fordítható összeg. országos átlaghoz közel- állóan folyó áron 43,9 százalékkal növekszik a felújítási feladat az egészségügyi és művelődésügyi létesítményeknél. A tanácsi intéz­mények felújítására ily módon több mint 800 millió forint áll rendelkezésre. A szerényebb álla­mi lakásállomány miatt alig nö­vekszik a lakóház-felújítások pénzügyi forrása (400 millió fo­rint) és kismértékben növekszik az út-híd felújítási keretek nagy­sága (470 millió forint). Eddigi ismereteink szerint a termelőága­zatoknál is előtérbe kerülnek a fenntartási-építési feladatok, amit az üzemek részben saját részle­gekkel kívánnak megoldani. A lakásépítés továbbra is az építőipar legjelentősebb feladatát képezi. Megyénkben az V. ötéves tervi 25 ezerrel szemben 18—20 ezer lakás megépítésére látunk lehetőséget a következő öt év­ben. Ennek 80 százaléka saját erőből különböző építési formák keretében valósul meg. Legna­gyobb mértékű a csökkenés a cél- csoportos állami lakásépítésnél. Jelentősen csökken a lakótelepi építkezések üteme, hiszen az V. ötéves tervidőszaki 9 ezer lakás­sal szemben csak 6200—6400 épül­het ilyen formában. Ez a válto­zás gondot okoz a házgyár ka­pacitásának kihasználásában amelyet a megyéből való kiszál­lítás mellett új megyei piacok feltárásával lehet javítani. Ilyen lehetőség a magánlakás-építés kü­lönböző formáiba való bekapcso­lódás, a félkész épületek, korszerű csoportos családi ház, valamint kapcsolódó létesítmények és más épületek elemeinek előre gyártá­sa, kooperációs munkák stb. (Folytatás a 2. oldalon.) Koszorúzás és megemlékezés a magyar sajtó napján Hatvankét évvel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg az első magyar kommunista lap, a Vörös Újság. Az évfordulón, amely egy­ben a magyar sajtó napja, teg­nap Bács-Kiskun megye újság­írói, a lapkiadó vállalat dolgozói, nyomdászok, lapterjesztők meg­emlékezést tartottak. Délelőtt Kecskeméten, a Szé­chenyi tér 5-ös számú ház falán elhelyezett emléktábla előtt Heltai Nándor, a Petőfi Népe főmunkatársa emlékezett meg az 1911-ben alapított Magyar Alföld című bátor munkáslapról, kiváló munkatársairól, akik az ősziró­zsás forradalom és a Tanácsköz­társaság idején ebben az épület­ben dolgoztak. Ezt követően a szerkesztőség és a lapkiadó kol­lektívájának koszorúját Ballai Jótsef, a Bálint György KISZ- szervezet titkára helyezte el az emléktáblán. A KISZ-esek meg­koszorúzták Hajnal József és Tóth László sírját. Délután a kecskeméti sajtóházr ban ünnepi megemlékezésre ke­rült sor. Eszik Sándorné alapszer­vezeti párttitkár köszöntötie az újságírókat, a Petőfi Népe, a For­rás, a Szövetkezeti Elet és a Ma­gyar Távirati Iroda munkatársait, a lapkiadó vállalat dolgozóit, a helyi kiadások társadalmi szer­kesztő bizottságainak vezetőit, a nyomda és a posta képviselőit. Üdvözölte az ünnepségen részt vevő vendégeket, közöttük Kata- nics Sándort, a megyei pártbi­zottság titkárát. Ezt követően F. Tóth Pál, a Pe­tőfi Népe főszerkesztő-helyettese ünnepi beszédet mondott. Többek között hangsúlyozta: — Nem önmagunkat ünnepel­jük, hanem azokra gondolunk nagy tisztelettel, akik 62 eszten­dővel ezelőtt, nem sokkal a Kom­munisták Magyarországi Pártjá­nak megalakulása után létrehoz-, ták a-Vörös' Újságot, amely szó­csöve lett a magyar munkások­nak, és hírvivője a megújító, for­radalmi törekvéseiknek. Olyan ismert személyek tartoz­tak a lap szerkesztői és írói, mun­katársi gárdájához, mint Rudas László, Révai József, László Jenő, Szamuely Tibor, Kun Béla, Heve­si Gyula, Komjáth Aladár, Sinkó Ervin — az utóbbi, mint köztu­dott — agy hónapig Kecskemét városparancsnoka is volt a legne­hezebb időkben. Természetesen mi nemcsak a Vörös Újságra emlékezünk ezen a napon. Teljesen önállóan igen sok haladó szellemű, s a kommu­nizmus eszméit valló és terjesztő újság jött létre akkortájt, vagy alakult át a régi polgári és szo­ciáldemokrata lapokból. Így tör­tént ez a fővárosban, de vidéken is. Tekintélyes múltra és nagy hagyományokra tekintett vissza a kecskeméti Magyar Alföld, mely­nek jeles szerkesztői közül még személyesen ismerhettük Tóth Lászlót és Hajnal Józsefet. A mártírhalált halt Simon Ist­ván emlékét már csak a féltve őrzött levéltári újságpéldányok lapjairól idézhetjük fel. De min­den városban és nagyobb község­ben megjelent valamilyen sajtó- orgánum, némelyik csak hetente egyszer, s a legtöbbje csak néhány hónapra, a Tanácsköztársaság gyorsröptű időszakára. Ilyen volt a Halasi Munkás és a Halasi Vö­rös Újság, a Kalocsai Néplap, a Mártonffy Ernő által kitűnően szerkesztett Félegyházi Proletár. Amint a nagyon vázlatos fel­\ sorolásból is látszik, a Duna—Ti­sza közén, szűkebb hazánkban Bács-Kiskunban élő, dolgozó új­ságíróknak a személyes helytál­lás, a forradalmi lendület pél­dáiért nem kell messzire tekin­teniük. A továbbiakban a főszerkesztő­helyettes az újságírók helytállá­sáról, mindennapi feladatairól szólt, majd az ünnepi megemlé­kezést zárva, megköszönte a saj­tó valamennyi segítőtársa: a nyomdászok, a postások, lapter­jesztők és minden munkatárs egész évi becsületes igyekezetét és tettre kész helytállását. Ezután Katanics Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára szólt az ünnepség résztvevőihez. A megyei pártbizottság nevé­ben köszöntötte a sajtó munka­társait, a lapelőállítással és -ter­jesztéssel foglalkozó dolgozókat, a helyi kiadások társadalmi szer­kesztő bizottságainak tagjait. Mint mondotta: Régi hagyo­mány, hogy a sajtó dolgozói de­cember első hetében találkozóra jönnek össze és megemlékeznek az első magyar kommunista lap, a Vörös Újság jelentőségéről. Az évforduló, illetve a magyar saj­tó napjának megünneplése nem­csak megemlékezés, hanem olyan beszélgetés kezdeményezését is je­lenti, amely az újságírói műhely­munka további teendőit is meg­határozza. Ezeknek a beszélgeté­seknek egyik kiindulópontja az, hogy miként lehet a mai újság­írást színvonalasabbá, tartalma­sabbá tenni. Ezek a találkozók természetesen nem munkameg­beszélések, de. a személyes eszme­cserék során a munkára, a napi lapkészítésre terelődik a szó. Vagyis arra, hogy milyen eszkö­zökkel, módszerekkel lehet az ol­vasók népes táborát, a megye va­lamennyi dolgozóját megfelelően tájékoztatni az eseményekről, és a párt politikájának megfelelően orientálni a felelősségteljesr ha­tékony munkára, az előttünk álló feladatok elvégzésére. Mint a megyei pártbizottság titkára mondotta: igen nagy az újságírók felelőssége a társadal­mi, gazdasági életünk további alakításában. Engedjék meg, hogy ezt az ünnepséget, s ünnepi kö­szöntőmet arra használjam föl, hogy a sajtó munkásait az eddi­giekhez hasonlóan a munkájuk minél színvonalasabb elvégzésé­re kérjem. A sajtónapi megemlékező ün­nepség baráti., beszélgetéssel ért véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom