Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-30 / 304. szám
1 1981. december 3». • PETŐFI NÉPE • 9 Találkozás a patronálókkal Bensőséges, kedves ünnepséget rendeztek az elmúlt napokban Kecskeméten, a hunyadivárosi iskolában: a csapat vezetői és tagjai találkoztak az őket segítő, akcióikban részt vevő felnőttekkel. A Tóth László nevét viselő úttörőcsapat tagjai, csaknem kilenc- százan, jól tudják mennyit köszönhetnek a BRG. a baromfiipari vállalat, a konzervgyár, a munkásőrség, a magyar néphadsereg közeli alakulata, a süllői munkaközösség segítőkészségének. A meghívott vendégek előtt ügyes műsort mutattak be: megjelenítették a nyári tábort — hiszen a szilvásvárad! nyaralásért is köszönetét mondtak! — énekeltek csasztuskát, bemutatkozott a gordonkázó Körösi Györgyi, aki országos versenyei) bronzérmet nyert játékával. A hatodikos Pápai Erika hegedült — ő is jeleskedett már, a legutóbbi szereplésén a kulturális miniszter külön- dicséretét nyerte el! A szellemes bemutatkozás után — Turcsányi Géza nevét kell kiemelni, olyan kedvesen mókázott — a csapatvezető Balogh Jolán méltatta a kapcsolatok fontosságát, köszönte meg a sok és önzetlen segítséget, kérte a további támogatásit a jelenlevő szocialista brigádvezetőktől, szülőktől, üzemek képviselőitől. Ismertette a kapcsolatok jelentőségét, és azt, . hogy az úttörők a környéken le- m vő üzemekbe, gyárakba már-már „haza” mennek, cseppet sem idegen számukra ott a légkör. Szólt a munkára nevelés, a szabad idő hasznos eltöltésének jelentőségéről. Az eseményről hiányoztak a csapat sportolói: úszóversenyen voltak, Dunszt Istvánná vezetésével. Ök sem jöttek haza üres kézzel, több helyezést, Sőt, aranyérmet is hoztak magukkal! A csapat további terveiben a hajdani úttörőkkel való találkozás a következő program. Vaila- mennyien remélik, hogy . sikerül főként a szülők köréből több. olyan felnőttet találni, akik majd szívesen elmondják a pajtásoknak az évtizedekkel ezelőtti úttörőélményeiket, elevenítik fel a hajdani táborozások, országjárások élményeit. A találkozót • érdekes esemény zárta le: Kiss András és Kiss Andrásné diaporáma-bemutató- jában gyönyörködhettek a vendégek és a csapat képviselői. Pajtások! A téli szünet idején több alkalommal jelentkezünk, rejtvénnyel is. Figyeljetek tehát, megtaláljátok a számotokra íródott sorokat! . Rejtvényfejtöknek Pajtások! A legutóbb közölt, kisdobosoknak szánt fejtörőt sokan fejtettétek meg ügyesen, a kókuszdió valóban a magas, sovány vadász fején koppant. A jó megfejtést beküldők között sorsoltuk ki a következők nevét — részükre könyvjutalmat postáztunk: Herke János* Tázlár: Pálmai Adrienn, Baja; Lutz Tünde. Jakabszállás; Sándor Ágnes, Dunaegyháza; An dó Jutka, Soltszentimre; Pozsár Anna, Pálmo- nostora; Andrási Zoltán, Kiskőrös; Hatvanyi Veronika, Kiskunfélegyháza: Sztrinkó Mónika. Jánoshalma: Kovács Lóránt, Kecskemét. NYÍLTAN KELL BESZÉLNI... AMI AZ ÉLETTEL VAN KAPCSOLATBAN” A világháborús pusztulás dermedtségéből lassan eszmélő lengyel Rózewicz lehangoltan olvasta az óránkénti ötezer újszülött-/ ről tudósító újsághírt. Ennyi az egész? Ilyen tömegesen, ilyen futószalagon jövünk a világra? Bibliai és középkori történetekkel, képzetekkel dúsított,, erjesztett fantáziájában asszony alakú amforák, edények, korsók hosszú sora várta az életet kibuggyantó érintést. A Természetes népszaporulat című dráma gondolata két évtizede foglalkoztatta már. amikor megírla a F’.hér házasságot. talán jobb magyar címmel, > a Rózewicz: Fehér házasság Ebben a furcsa világban eszmél két, úgynevezett középosztálybeli úrilány a testiségre, az életcsiholás' mechanizmusára. Izgatottan bújják — mint a legtöbb lány ,— a kilesett lexikonokat és nővé kigömbölyödvén. megérvén az élet reprodukálására, tapasztalhatják. hogy a szülők cinikus természetességgel adják féltett • Lamanda László. Varga Katalin, Holl Zsuzsa. Fehér menyegzőt. Fölfoghatatlan számára, hogy amennyiben az élet szent gyönyörűség, a teremtés — számára — isteni parancs, miért minősül tisztátalannak az edény, miért mondatik ördöginek a csípő hatalma; miért az egészséges fiatalokat megrontó, a szerelem beteljesedését. félelemmel, bűntudattal, alakoskodással, képmutatással, élvezethabzsolással si- lányító bornírtság. Jellemző Rózewiczre, hogy éppen az európai szexhullám szétterülésekor gondol arra: „fáj kimondani — hány szűz bukik el naponta — hány fészek fölé építi székhelyét — a dölyfös ellenség.” \ A világhírű író mindig vállalta a kor kihívását, mindig szembenézett az időszerű morális kérdésekkel aggasztotta az élvezetvallás térhódítása és az álszent neveléssel eltorzított életű asz- szonyok, lányok sorsa. Elbeszélésében bikaférfiak üldöznek, kerítenek, édesgetnek szoknyásokat, legyenek ifjak vagy korosok, nádszál alakúak vagy terebélyesek, tanultak vagy iskolázatlanok. Valamilyen elementáris erő űzi, hajtja őket, de ugyanakkor — legtöbbjük — megköveteli a látszat fenntartását és a világért se veszi emberszámba élettársát, partnerét, hitvesét; gyakorlatilag mindegy. lánykáikat az első kérőhöz. Szinte tudomásul sem veszik, hogy milyen testi-lelki megpróbáltatásoknak vannak kitéve a változás korában. Paulina a természetesebb, őszintébb, okosabb, öntuda- tosabb. „Belőlünk a férfiak pillangót, angyalkát csináltak, de •érdekes, hogy akar egy ilyen bika vagy csődör egy lepkét megtermékenyíteni.” Mindenestül vállalja „teste templomát”, mint József Attila, aki az ösztöneibe belemart „kedves szép alak”-ról tudja: „Az örök anyag boldogan halad — benned a belek alagút- jain.” Rózewicz Adys megváltásokkal, Weöres Sándoros játékosan kíméletlen őszinteséggel —, de nem olyan hévvel, mélységgel — szól a szinte mindenkit így- úgy megmarcangoló, izgató, foglalkoztató kérdésekről. Igaza van. „Lehet, hogy illetlenség — én idézőjelbe tenném ezt a szót — amit mondok, de vannak dolgok, amelyek mellett nem lehet elmenni. hanem nyíltan kell be- _ szél ni róluk, nyíltan és egyszerű- ‘ en. mint minden olyasmiről, ami az élettel van kapcsolatban.” Beke Sándor rendező elkerülte a vállalkozás buktatóit. A mienknél fejlettebb, korszerűbb lengyel színházi életben természetesek olyan megoldások, amelyek hazánkban a színészek fogyatékos felkészültsége (iskolázottsága. gyakorlatlansága), a malacságokat kétértelmű viccekben, pikáns színjátékokban habzsolva élvező, ám az őszinteségtől felháborodva vi- szolygó közönség miatt 'nehezen kivitelezhetők. Egy-két — a jelzéshez szükségesnél néhány másodperccel tovább tartó, így a stilizált színpadi .világból naturálissá szürkülő — jelenettől eltekintve a jó ízlés keretei között tartotta a sokak által „kényesnek” tarto(t történetet. A nő,, a szépség felmagasztalásának érzem amikor a testi érintkezéstől szín-. te betegesen riadozó Biankán a boldog szerelem sugallatára lehullnak a ruhák, hogy előbb- utóbb asszonyiságával megajándékozza gátlásait megértő urát. Bár valamelyest felesel ez a befejezés az írott szöveggel, mégis igaznak, biztatónak, feloldónak, a vadul ágaskodó vágy színpadi megjelenítését visszamenőlegesen is igazoltnak érezném, ha itt, ebben a pillanatban, a létnek és az előadásnak fehér izzásában fejeződne be a játék. Kár a néhány pillanatnyi rájátszásért, s nemcsak ebben a szituációban. Úgy ábrázolja Rózewicz az ösztönök titkos hatalmát, mintha az a bizonyos család csak megszokott mindennapi életét élné, csak unottan olvasgatnák a’ reggeli lapot, ebédelnének, óvnák a szent szervizt, idilli erdőben sétálgatnának, miközben a hogyan éljek csatája dúlja lelkűket. . A való idő és az emlékező-idő kettőssége egyfajta stilizált játékot követel, amire leginkább a két bakfis érzett rá. Bánmelyikükről írhatta volna Ady: „Tested fehér és makulátlan, — De szemedben álmatlan éjek”, bennük motoz — Pályi András szavaival — az elfojitás és a perverzió. Varga Katalin (Paulina)'az érettebb, su- gallatosabb színész, Holl Zsuzsa • Varga Katalin, Holl Zsuzsa. (Straszer András felvételei.) (Bianka) egyéniségére szabott szerepben méltó párjává vált. Mondom, ők értik a szereplők közül legjobban a rózewiczi lírai játékot. Ilyen, már-már valószí- nűtlenül tenyeres-talpas lelkületű szakácsnőt képzelhetett a szerző, mint a sajátos tehetségű Egyedi Klára. Lamanda László egyszerre volt Benjámin és az életet könyvekből tanuló, a nem eléggé mitikus Bika apánál Juhász Tibor és a szenilis Nagy- apusnál (Szalma Sándor alakította) írói szándék szerint rokonszenvesebb Filozopter. Feltűnt, hogy az egykori operettszínésznő Balogh Rózsa (Néni) milyen dde- lllö, kort idéző' figurát teremtett. Megrendítő pillanatai voltak a sivár sorsú Anyát formáló Guruik Ilonának, de Rózevicz művé általában eszköztélenebb stílust kíván. Rátkai Erzsébet díszlet- és jelmeztervezd széthabzó dunnás színpadképe: telitalálat. Kifejezők a jelmezek is, bizonyára a szűkös hely miatt tűnt, kopárabb- nak a műből követkéztethetőnél a Z9úr, az idilli piknik környezete. Balogh Géza jól mondható, ám sejthetően az eredetinél szürkébb fordításában végül is nem érdektelen előadást hallhattunk, láthattunk, bár a túlságosan sokféle „aláfestést”, „kiemelés” eltakarta a mű gyönyörű íveit. Mintha a rendező a Rózewicz által is idézett Csehov-tanács első felére ügyelt volna: „A színpadon legyen minden olyan bonyolult és egyben olyan egyszerű, mint az életben." Heltai Nándor # Mézes Violetta. Balogh Rózsa. Kölgyesi György, Egyedi Klári. Kovács Zsolt. Gurnik Ilona. m (23.) Panaszkodni ? — kérdezi, miután körülnézett. — Van vized? — Hát tán dicsekedni? Hogy milyen jól bánnak velük az urak! — mondja, és nyújtja a kulacsát. Megéreztem én, hogy ezeket nem kell beengedni, gondolja magában Balogh János. Bólogat is a gondolataihoz: szó fiélkül, ösztöneivel is sokat megért az öreg ember. Mindjárt sejtettem, hogy ebből baj lesz. Meg is mondja a véleményét:-*- Nem lehetnek pedig, ezek igaz emberek, hallod-e? — Már mért ne lehetnének? — Aki mindig csak követelőd- zik, annak nem lehet igaza. — Ügy véli kend? — Te nem úgy gondolod? — Megtapogatja a sebhelyét. — Hát azt mondta, még nem is tudja, mi célból jöttek ide. Pedig ott volt trend, hallatta a szatmáriak panaszát is. — Ott, de én már csak megérzem, hogy ez nem jó nekünk. — Oszt ugyan miből? — Mert ezek. az Albert katonái mindig csak lázítanak. — Nem úgy van az. Csak az igazukat akarják. — De nem most van annak az ideje. — Nem hát. A mi igazunknak sosincs itt az ideje. — Fejedelem urunk is megmondta. ne a magunk bajával törődjünk most, mikor nyakunkon az ellen. — Csakhogy a szegény ember már nem is tudja, ki az ellensége. — Visszadől, és sóhajtva elnyújtózik a száraz füvön. — Nem, ugye? No, majd megtudod biz, ha levágnak a labancok! — Hogy ki vágja le, az embernek az ugyan mindegy! A kunyhóban megsűrűsödött a homály. Az öreg megtörni a pipáját, aztán komótos, lassú mozdulatokkal száraz taplót, illeszt a kőre. Elhiteti magával, hogy a fejedelem nem tűrné meg az urak gaztétteit, s oltalmába vészi a szegényeket. Bal kezébe fogja a követ, hüvelykujjával szorítja rá a taplót. Mielőtt csiholni kezdene, közelebb emeli a szeméhez, megvizsgálja, jól' áll-e. A szatmáriakhoz is kiküldte a' hadbírót, — motyogja magában. Tömpe hüvelykujján egy régi ütéstől megfeketedett a köröm. Nincs nagy kézügyessége. Sosem szerette az apró babramonkát. Lova zablája elszakadt, mar vagy két hete készül megjavítani, de sehogy se akaródzik hozzáfogni. Egyre halasztgatjá. Most egy-két nap, és itt az indulás. Nincs teke- tóriáznivaló idő. Szablyájának is kiment az éle. Van a faluban egy sánta kovács, és annak most any- nyi a dolga, hogy nem győzi. Meg nem is tudja, hogy mennyit kérjen ... Mind a szegény katoflh zsírján akarna meggazdagodni. A csiholóval egyet húz a taplós kőre, kirepül egy szikra, de tüzet nem fog a tapló. Közelebb hajol, hosszú orra’ majdhogy hozzá nem ér. • Megint rájön a köhögés. Valamelyik szomszéd tüzet gyújtott, a füstje leterül, behúzódik sátorba, kunyhóba. Üjra próbálja, összeüti a köve-1 két. — Megabrakoltattad az éh lovam is? — kérdi a megint hanyatt fekvő Bácsmegyeit. — Meg — válaszolja az behunyt szemmel. Feje alatt összefonva a karja. — Még meg kell itatni őket. Nem hallottad, a mieink közül megy haza valaki? — Azon tépelődik, kivel tudná családjának megüzenni: siessenek az aratással, aztán induljanak le Bács- nak, majd váfja őket a nagy monostornál. Egyre képzelődik, ' ábrándozik, s aztán bánkódik, bosz- szankodik, hogy nem tud kitalálni semmi okosat, pedig azt hiszi, sőt biztosra veszi, most már ezen múlik minden. A többi végre mégis menni fog. — Osztják a lőport! — szól be a kunyhóba az öreg Szekeres Gyurka. Régi végvári vitéz, már a török ellen is harcolt. Sehol senkije, a tábor az igazi otthona. Számára csak a hadakozás és portyázás az élet. Nem gondol se hazamenetelre, se letelepedésre. Mégis kifogyhatatlan a jókedvé. Az ezredben mindenki ismeri, becsüli. A fáradt Bácsmegyei már éppen elszundított, de ha mélyen alvó is. Szekeres szavaira rögtön talpra ugrik. Nem kételkedhet már, íme az újabb bizonyíték, hogy hamarosan megindulnak az ellenségre. III. Rákóczi ezekben a napokban a hadsereg képzésével tölti idejét.. A hadi előkészületek mellett azonban sok más sürgős ügy elintézésén is fáradoznia kell., így katonái foglalkoztatását gyakran kénytelen tisztjeire bízni, akik pedig maguk sem részesüllek kellő kiképzésben. A csatákban újra és újra meg kell állapítania, hogy a katonai tudományokban járatlan tisztekkel. s fegyelmezetlen katonákkal nehéz lesz kivívni az ország szabadságát. Egy alkalmat sftn mulaszt el, hogy a hadviselés módjairól, a sátorverés és sáncépités technikájáról ne beszélne nekik. Június 1-e van. Úgy tervezi, hogy ezt a napot teljesen a katonáinak szenteli. A tisztekkel megbeszélte, hogy a sáncok megrohamozását fogják gyakorolni. * Reggel azonban előbb levelet kell írnia a körösiekhez. Azt akarja, hogy ha seregével megindul, útközben ne legyen fennakadás. Az útba eső állomásokon parancsának megfelelően készítsenek elő mindent. ... hogy holnap innen megin-. dítom Szeged felé az ágyúkat, az melyek alá kegyelmetek készítsen 30 pár ökröt, öt szekeret kasostul, por s golyóbisok alá, azon kívül penig két kerekű szekér is kettő legyen olyan, az mely az ágyú ágya alá való légyen, ollyan készen legyen penig, hogy ottan semmit ne késedelmezzenek, mert siető a dolog ... — Jó lesz — hagyja rá a titkára —..fejezte, be kelmed a szokásunkhoz híven, én már itt sem vagyok. Ezzel kilép a sátor nehéz szőnyegekkel födött " bejáratánál, hogy a rá várakozó főkapitánynyal, a kommisszáriussal meg más főtisztekkel meginduljon a gyakorlatra. A sánsok rohamozására a katonákat máris kirendelték. Örömmel látja, hogy rakott szekerek érkeztek. — A kecskemétiek küldik a ' rendelt csizmát és dolmányt — siet a felvilágosítással Lónyay Ferenc, a ruházati főkomisszá- rius. Nagv buzgalommal hozzáteszi: — Délutánra megérkezik a dömsödiektől a kenyér, meg az abrak. De nemcsak meerakott szekerek érkeznek a táborba, hanem — mintha csak tudnák, hogy a fejedelem most nem ér rá fogadni őket — egyre-másra a különféle küldöttségek is. A Kis Albert ezredéből való nyakas huszárok még el sem mentek — hát azokkal nehéz lesz zöld ágra vergődni —, máris itt van Károlyi Sándornak, a nyalka tábornoknak az üzenete. O is. le akarja beszélni Rákóczii a déli hadjáratról. Károlyi nagy diplomata, most is ügyesen taktikázik. Elküldte Hellebronth János ezredes hozzá intézett levelét, amelyben at a szerbekkel szemben elkövetett kegyetlenségek mifett panaszkodik: Horvátországtul fogva Erdélyig — írja — a végeket a rácság lakja: azok pedig örömest meghajolnának. de mivel látják és tapasztalják, hogy a meghódolt magyar nemzetet id kínozva megölik és parolájukat s hiteket meg nem' tartják: a rácság is hogy- ,sem kinoztassa magát, énkább oda megyen, ahová két szeme viszi. Így nem szaporítjuk, hanem pusztítjuk az országot. Ha ez tovább is így lesz, az istennek nagy büntetése száll reánk, és ezt lelkem esmeretére nem veszem. Rákóczi először csak belepillant a levélbe, hogy lássa, miről szól. olvasás közben azonban eev- re inkábh megragadja az érdeklődését. Ügvszintén azok a sorok, amelyeket Károlyi az előbbi levélhez főzött. Úgy véli. hogv Hel- lenbronthnak igaza van. Hí szén most februárban is. Kreutz generális felett aratott győzelme után. (Folytatjuk)
