Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-29 / 303. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. december 29. ÉV VÉGE ELŐTT AZ ÜZEMEKBEN Statisztikus tervezés az Alföld Szakszövetkezetben A megyeszékhelyen gazdálkodó szövetkezeti gazdaságok között területileg az egyik legkisebb az Alföld Szakszövetkezet. Elnöke 35 éves, és amit hasonló beosztásúak közül kevesen mondhatnak el magukról: a közgazdasági tudományok kandidátusa. Nem érdektelen tehát, hogy az 1650 hektáros, 140 átlagos létszámú kisgazdaság hogyan indul az új évnek, tervidőszaknak. Az elmúlt esztendőben például termelési érték 37 millió forint, és az árbevételük 124 millió forint volt. Idén ez várhatóan 40, illetve 150 millió forint lesz. A fejlődés ilyen mértékű üteméhez hozzátartozik az is, hogy alig egy év alatt a szövetkezeti alaptevékenység megduplázódott és jócskán javultak az eszközhatékonysági niutatók is. • A melléktevékenység biztos jövedelmet hoz az Alföld Szakszövetkezetben. számítások alapján kapott számértékkel. Előbb papíron, majd ezután az eredmény, .a hatékonyság, a jövedelmezőség növelésének érdekében ott avatkozunk be a munkafolyamatba, ahol erre a legnagyobb szükség van. Mindenképpen hasznos ez az akadémiai „melléktevékenység". hiszen a látókör bővülése mellett a szövetkezeti gazdasági döntések jobb pénzügyi, közgazdasági megalapozását eredményezi. Az elkövetkező tervidőszakban nem törekedhetünk több. új. nagy értékű beruházásra, ezért átvizsgáljuk egész szakszövetkezeti termelésünk szerkezetét, és ettől a számszerűség ismerete nélkül is jelentős eredménynövekedés várható. — Melyek a konkrét terveik, a megváltozott közgazdasági feltételek között a nagyobb jövedelem eléréséért? — Szövetkezetünk közös területe a közeljövőben várhatóan gyarapodni fog, hiszen a környező gazdaságokkal a táblásítások miatt területcseréket bonyolítot- 'tunk le, és a jövőben folytatjuk ezt a cserét. Egyszerűsítettük termékszerkezetünket. Szántóföldön csak a gépesíthető gabonát termesztjük, az állókultúrák közül pedig folyamatosan korszerűsítjük szőlőültetvényünket. A gyümölcstelepítési programot felülvizsgálva csak azokat a fajokat és fajtákat telepítjük, amelyeket fel is tudunk dolgozni, például a szilvát. 1979-ben már 25 hektáron ültettünk, és további 52 hektár meliorációs munkája folyamatban van. Tagságunkat a háztáji termelésben jobban fogjuk szervezni, ezzel ők is, és a közös is nyerhet. Szeszfőzdénket tovább nem bővítjük. de növelni akarjuk a tiszta pálinka arányát a vegyes rovására. Az ipari tevékenységünknél a következő évi szerződés kötésekor már a gazdaságosságra törekedtünk. Visszamondtuk az alumínium- és a bronzöntésnél a bérmunkát, csak késztermékeket állítunk elő. Növelni fogjuk a gépkarbantartási munkák arányát is. Az. autójavító üzemünknél úgy bővítjük szolgáltatásainkat, hogy a közeljövőben több tehergépkocsit fogunk felújítani, karbantartani. Szállító tevékenységünket csökkentjük, hiszen kevesebb az igény, és ezért a flixplatós kocsikkal inkább a tagság háztáji tevékenységét segítjük — monr dotta végezetül dr. Domonkos Zoltán. Cz. P. Az elnöki irodában dr. Domonkos Zoltánnal beszélgettem az idei eredményekről és a terveikről. — Mivel szakszövetkezet vagyunk, jelentős a tagi, háztáji tevékenységünk — kezdte a fiatal elnök. — Közös szőlőterületünk 111 hektár, tagjainké pedig 592. A Középmagyarországi Pince- gazdasággal állunk kapcsolatban. Nekik szállítjuk a leszüretelt szőlőt. Szántóföldi növénytermesztésünk elsősorban a háztáji állattartást szolgálja, amit a közelmúltban alakult kisárutermelési szakcsoporttal szeretnénk még jobban szervezettebbé tenni. —> Jelentős a melléktevékenységük? — Abból a tényből kiindulva, hogy a megyeszékhely mellett gazdálkodunk, igyekszünk a lakossági igényeket kielégíteni. Ezért létesítettük az Izsáki úton autójavítónkat. Néhány száz méterrel odébb benzinkutat ‘építettünk, és 11 tehergépkocsiból álló szállítási üzemegységünk is van. Tavaly több mini 3 millió forint nyereséget hozott lakatos üzemünk, ahol főbbek között komplett baromfifeldolgozó felsőpályát készítünk, emellett azonban szivattyúkat és borászati fo- gaüómedencéket is. A Budapesti Filmtechnika Vállalatnak alumíniumból xenonlámpás vetítőgépekhez alkatrészeket öntünk. Jelenleg . nyolc lakatos, hét forgácsoló és három öntő szakmunkás dolgozik ebben az üzemegységben. Meg kell említenem 11 millió forint termelési értéket előállító szeszfőzdénket is, ahol évente 150—170 ezer hektoliterfoknyi pálinkát főzünk. — ön a Magyar Tudományos Akadémia tudományos minősítő bizottságának agrárökonómiai szakbizottsági tagja. Kandidátusi értekezésében a szakszövetkezetek fejlődéséről irt. Hogyan tudja a megszerzett tapasztalatokat kamatoztatni irányító munkája során? — A matematika alaptudomány, mégis kevesen hasznosítják szakszövetkezeti szinten törvényeit, felismeréseit. Mi már néhány dolgot megvalósítottunk, de további nagy lehetőségek vannak a matematikai módszerek termelésirányító alkalmazása előtt. A szakszövetkezetünk termelési szerkezete megköveteli a minden részletre kiterjedő statisztikai elemzést és ellenőrzést. Ennek segítségével jobban látjuk a termelékenység és az eszközhatékonyság alakulására' ható tényezők összefüggéseit. A mai közgazdasági szabályozók mellett nem hiszem, hogy ennek fontosságát különösebben bizonyítani kellene.. Tervezzük, hogy az elemzéseket tevékenységi körönként elvégezzük. Egy példa: évente 600 hajtóművet gyártunk. Elkészítjük az optimális hajtóműgyártás matematikai képletét, amelyet a jelenlegi termelési feltételek határoznak meg. Ezt összehasonlítjuk a valós termelést bemutató úgynevezett többváltozós korreláció• A szövetkezet központját és' a szeszfőzdét ez a kazán látja el gőzzel. Nem is olyan régen egy 324-es gőzmozdonyt hajtott. 6 A szeszfőzde! alapanyagot — ahol állandóan ellenőrzik a minőséget — a tagságtól, illetve a környék lakosságától vásárolják fel. mTlk A művezető sikerlistája Láttam a focipályán, HUNGA- VIS Kupa meccsen. Ügy küzdött, mintha címeres mezben játszana. Kislánya vállalati névadója előtt a buszmegállóban futottunk ösz- sze. Szüleit várta az ünnepségre. Ahogyan ezt pór szóval közölte velem, abból is kiérződött, mily sokat jelent számára apja, aki a Volánnál menetirányító, s édesanyja, a Cipész Szövetkezet betanított munkásnője. Egy alkalommal a Budai Dezső KlSZ-alap- szervezet titkáraként — negyedik éve tölti be ezt a tisztséget — taggyűlésen ismertette a vezetőség beszámolóját. Föllépése mentes volt minden póztól. Nem Szabó Tibor, a gépműhely művezetője, a jelenvoltak egy részének főnöke, s nem mint a fórumot uralni akaró mozgalmi vezető szólt a többiekhez. Sokkal inkább mint a géplakatos, aki volt, egy a közösség tagjai közül. Szerény ember a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat munkásból 'lett művezetője. — Elfogadták főnöküknek, akikkel azelőtt együtt volt munkás? — kérdeztem tőle a munkahelyén. Ügy érzem, most is közéjük tartozónak tekintenek. A gépműhely őtventagú kollektívájában mindenkivel jó a kapcsolatom. A szóban forgó műhely iparági üzem, a baromfiipar vállalatait látja el gépekkel, alkatrészekkel. A központi üzemet régebben a tröszt Irányította, most a kecskeméti céghez tartozik. Nem kis felelőség nyugszik a huszonhét éves művezető vállain. — Mióta dolgozik a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál? — Hetvenkettőben jöttem ide. A MEZÖGÉP-nél tanultam ki a géplakatos szakmát, előtte ott dolgoztam. — Jól érzi magát az élelmiszer- ipari munkahelyen? — Tizennyolc éves voltam, amikor ide kerültem. Itt váltam felnőtté, nemcsak életkor tekintetében, hanem szakmailag is. Ahogyan a géplakatos szakmát megszerettem, elmélyültem benne. úgv erősödött kötődésem a baromfiiparhoz. Jól érzem magam a vállalatnál. S ezt nem azért mondom, mert tizenöt éves szerződés köt a céghez, ahol segítettek lakást szerezni. Nem is azért, mert a feleségem szintén itt dolgozik, óvónő az üzemi óvodában. Jó itt a légkör, ió a kollektíva. megbecsülnek. Mi kellene még az embernek? A tanulásban támogatnak. így érettségiztem le. a dolgozók gépipari szakközépiskolájában. Most technikusi államvizsgára készülök, s emellett marxista középiskolába járok. — Általánosságban milyen a vállalatnál a fiatalok helyzete? — Mindenki előtt ott áll a szakmai, politikai, emberi fejlődés lehetősége. A vállalat vezetői törődnek a fiatalokkal, ez nálunk nem szólam. Sokan dolgoznak közülünk irányító munkakörben. Érezzük, élvezzük a bizalmát. A pirosvozsgás, barna fiatalember 1968 óta szakszervezeti tap. s tavaly fölvették az MSZMP-be. Az élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének idei, negyvenötödik kongresszusára — nagy meglepetésére — meghívták, vendégnek. — Nagyszerű volt a tanácskozás légköre. Tetszett a magas színvonalú szervezettség, s az, hoav a hétköznapok élő problémáit tárta föl a kongresszus, megfoghatatlan általánosságok hangoztatása helyett. Az ÉDOSZ legfelsőbb szervének tanácskozásán a központi vezetőség mellett ténykedő ifjúsági bizottság tagjává választották a művezetőt. — Érdekesnek ígérkezik a bizottságbeli munka. Országos tapasztalatokat ismerhetek meg a dolgozó fiatalok életéről, munkájáról, gondjaikról és eredményeikről, arról, hogyan valósul meg a párt ifjúságpolitikája. Izgalommal teltek Szabó Tibor napjai a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa előtt. Ugyanis az ÉDOSZ küldötteként ezen az eseményen is részt vett. Sőt, a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagjává választották. — Jelen lenni egy ilyen tanácskozáson, a szakszervezeti mozgalom legmagasabb fórumán, azt hiszem, nem kell mondanom, hogy ez rendkívüli élmény volt számomra. . — Benyomásai közül melyek a legmaradandóbbak? — Nem tudom őket rangsorolni. A sok elhangzott gondolat között nagyon hasznosak voltak, amelyeket az üzemi demokrácia továbbfejlesztésével kapcsolatosan mondtak el a szónokok és a küldöttek. Ma már mást jelent számomra a munkahelyi demokrácia. Ezt úgy értem, hogy ezután a gépműhelyben, ahol én vagyok a vezető, másképpen igyekszem megvalósítani. Mint szakszervezeti aktivista szintén több lehetőséget látok a demokrácia kiszélesítésére. Eddig úgy éreztem, hogy rendben van nálunk ez a dolog. Most úgy látom, hogy a bizalmiakra még nem támaszkodunk eléggé. Többet kell foglalkozni a dolgozók hétköznapi, apró-cseprőnek látszó problémáival, mert ezek megoldása, vagy függőben maradása más-másképpen befolyásolja a hangulatot, s közvetve a kollektíva eredményeit. A kongresszuson egyébként annak a szekciónak a munkájában vettem részt, amelyik Jakab Sándor elvtárs vezetésével a munkahelyi demokrácia érvényesülésének a kérdéseivel foglalkozott. — A magas szakszervezeti tisztség elnyerése bizonyára hozzájárul ahhoz,, hogy boldog karácsonya legyen. Egyébként is sikeres év az ön számára 1980? — Sikereim és kudarcaim elválaszthatatlanok a műhely kollektívájától. Ügy hiszem, hogy jól dolgoztunk az idén. A tervünket teljesítjük. Sok fontos munkát végeztünk el a hazai baromfiiparnak a rekonstrukcióhoz. Nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek, akit a különféle elfoglaltságaim miatt gyakran egyedül hagyok. Illetve már nem egészen egyedül, hanem a kilenchó- napos kislányunkkal, Beátával, ö is ennek az évnek az ajándéka. Köszönettel tartozom a vállalati kollektívából a gazdasági és társadalmi vezetőknek is, akik segítettek az egyéni és a kollektív eredmények elérésében. Akik Szabó Tibort ismerik, bizonyosak benne, hogy méltó lesz a bizalomra, amivel megtisztelték 1980-ban a szakszervezeti mozgalomban. A. Tóth Sándor ■(22.) —Nagy ma a forgalom — jegyzi meg Balogh. — Hányadik küldöttség ez már? — Nem tudom. Kik lehetnek? — kérdezi tovább most már a fiú. — Mit akarhatnak? — mondja az öreg, lehajol, fölveszi a puskáját. Tekintetét le nem veszi a közeledőkről. Reménykedik, hogy ismerősök. Mióta katonának állt, alig hallott hírt otthonról. — Sietnek. — Nagy a por, amit fölvernek. Megint arra gondol, hogy jöhetne már valaki, aki a feleségéről hozna üzenetet. — Sebes lovaik lehetnek. — Vagy naigyon sürgős az üzenet, amit hoznak. — Lehet, hogy szegediek. — A földijeid? — kérdi, mintha sajnálná, hogy nem neki, hanem a társának lesz szerencséje — Hát!. Megkapták a fejedelem fölhívását, s .máris sietnek a táborába. — öten lehetnek. Nem? Te job- ban látod. — öten? Igen, mind fekete lovakon. — Csakugyan, s mintha szélvész hátán száguldanának. Az öreg egy pillanatra megint benéz. De a váltás csak nem jön. Arra gondol, talán jelt kellene aani. Ki tudja, milyen szándékkal jönnek ezek a lovasok. De még azt hiszi a gyerek, hogy ő fél.' Pedig nem félek — győzögeti magát —, de a tapaszalat azt tanácsolja az embernek, legyen elővigyázatos. Később, mikor már csak pus- kalövésnyire lehetnek, megkérdi: — Mit csinálunk, beeresszük őket? — Izgalom remeg a hangjában. Még mindig reménykedik. Arra azért nem gondol, hogy a fia is itt van valahol a közelben. Társa nem válaszol mindjárt. Ügy tesz, mintha nem is hallotta volna a kérdést. Csak nézi a közeledőket. Mintha csakugyan régi ismerőst keresne köztük. Mire megismételné a kérdést, a lovasok már megérkeztek, s most ott állnak előttük izzadt, habzó szájú, fújtató, fekete paripáikon. Szikár, magas, elszánt képűhuszárok. Látszik, hogy nem most ültek először nyeregbe. Az elszántság szavaikban is kifejezésre jut. Hiába igyekszik kilétükről, jövetelük céljáról bármit is megtudni Balogh' János, semmit sem hajlandók elárulni. A szegedi Pásztor megint hallgat. Ki nem nyitja a száját. Csalódott, hiába keresett szegedi ismerőst a jövevények között. Azok meg az öreg Balogh minden kérdésére csak azt válaszolják: — Engedjen csak kend minket a fejedelemhez. Hiába, öreg katonának már nincsen becsülete — gondolja magában fájó érzéssel Balogh. Bántja. hogy ezek ilyen kurátn akarnak szabadulni tőle. — Ne beszélj sokat, öreg. — Hagyd, hogy mielőbb mehessünk. — Sietősebb a mi dolgunk, semhogy rád vesztegessük itt az időt. — Ne kíváncsiskodj, mert meg- keserülod, ha megtudja a fejedelem, hogy te tartottál fel bennünket. Mit tehet, beadja derekát: — Jó, hát szánjanak le, majd bevezetem kendteket a fejedelemhez. — No, nem kell. — Maradj csak,'öreg. — Nem hagyhatod itt a strá- zsát. — Megtaláljuk mi egyedül is a fejedelem sátrát. De az öreg nem engedett a huszonegyből. i — Márpedig itt ez a rend!-Senki a kapun be nem mehet, csak a strázsa kíséretében. Majd kifúrja az oldalát a kíváncsiság. Az előbbi követekkel széDen el lehetett beszélgetni, ezektől meg semmit sem sikerül megtudnia. — Kíséret nélkül bizony a kaput senki által nem lépheti! Látja, legszívesebben felny'ár- . salnák a szemükkel. Leszállnak. megindulnak utána. Szó nélkül követik Gyulai István udvarmester sátráig. Leváltották. Visszament a kis nádkunyhóhoz, hogy elfogyassza a vacsoráját. A napi gyakorlatozás fáradalmaitól ugyancsak szelíd Bácsmegyei Péter már tudni vélte, hogy a kapun bejött huszárok Kis Albert ezeréből valók. Mikor ezt hallja, megáll az öreg szájában a száraz kenyérfalat. Kis Albertékról már sokat hallott. — Mit mondasz?. — néz rá meglepetten. Egyszerre elfeledte, hogy idejövet Rác György felől akart érdeklődni. — Űgv, ahogy mondom, jól hallotta kend. — Az Albert hajdúi?... De hat őt fölkötötték, vagy nem? — Lehet, hogy nem is igaz. Csak mese ... — Mit akarnak? — Hiába ném nyargaltak ide, az biztos! — Semmit sem akartak mondani '— tér észhez az, öreg. s mindjárt dicsekedne, hogy lám, ő is tud róluk valamit. — Van, aki azt is sokallja, amit eddig mondtak. , -— Mit no? — úgy vette ki, mintha Bácsmegyei tudna valamit. s ebből eredő fölényét érzékelteti is vele. — Tudja azt már' mindenki, hogy mit akarnak Kis Alberlék. A hajdúk? — kérdezi kurtán. mert cimborája most már azt is tudtára adta. hogy ő rokonszenvezik Albertékkal. Csak éppen azt nem akarja kinyögni, hogy ezek most mért jöttek ide. — Azok hát... Azért is kötötték föl a kapitányukat. — Mit akartak? — Amit kend is szeretne. Csak ők ki is mondják! — Én? — Hát. Azt csak tudja, hogy mit akar. Látja az öreg egyre nagyobb megrökönyödését, s tovább ugratva, megjegyzi: — Nehogy azt is éntőlem kérdezze. Az öreg ezt a mondást is le' nyeli. Nehezen, mint a száraz kenyeret. S megint arra gondol, hogy nincs becsülete az öreg katonának. Amit Albertról mesélnek, ha az csakugyan igaz... De borzasztó, hogy bánnak a jobbágykatona családjával! Belepüffedt a lába a csizmába, le kellene vetni, de arra gondol, ki tudja, mi lesz itt még ma. Hát inkább tűri. hogy fájlon a lába. A vékony falú riádkunyhó egy keskeny résén besüt a napsugár. Nem sok fény, éppen csak megmutatkozik. — Akkor nem mondod meg? ' — Mit? Bácsmegyei fölül, fölhúzza a térdét, nagy lába fejét nézi. — Hogy mért jöttek. — Kérdi, pedig sejti már. — Mégis mit gondol kend, mért jöhettek a hajdúk sietve a fejedelemhez ... (Folytatjuk)
