Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-29 / 303. szám

\ 2 m PETŐFI NÉPF • 1980. december 29. HETI VILÁGHÍR APÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKA JA: HÉTFŐ: Szovjet—norvég külügyminiszteri tárgyalás Moszkvában. —i Portugáliában Francisco Pinto Balsemao kap kormányalakítási megbízatást. — Az izraeli kormány eltekint a Golan-fennsík be­kebelezésére vonatkozó tervének megvalósitásától. KEDD: Moszkvában eltemetik Alekszej Koszigint. — Andrej Gromi- ko látogatást tesz Szófiában. — Negyedik hónapjába lép' az ira­ki—iráni háború. SZERDA: Második karácsonyukat töltik fogságban a Teheránban őr­zött amerikai túszok. — A pekingi* perben véget ér a tíz vádlott kihallgatása. — Valóságos utcai harc Zürichben fiatalok és rendőrök között. CSÜTÖRTÖK: Ronald Reagan először foglal állást az amerikai tú­szok ügyében, elítélve az iráni magatartást. — Nyugati államfér­fiak karácsonyi üzenetében borúlátó hangon nyilatkoznak a gaz­dasági helyzetről. PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev fogadja a lengyel külügyminisztert. SZOMBAT: Irak új frontot nyit az iraki—iráni—török határ közelé­ben. — Szír csapatok és jobboldali libanoni milicisták összecsa­pása Zahle városában. VASÁRNAP: A túszügyben közvetítő algériai nagykövet tárgyalása Washingtonban. — Bejrútban kiújulnak a, harcok. Kissinger volt külügyminiszter közel-keleti körútra in^ul. A hét három kérdése Mit hagy örökül 1981-nek az idei év?' Az év utolsó napjai már a poli­tikai mérlegkészítésre adnak al­kalmat. Egymást érik az állam­férfiak nyilatkozatai, közvéle­ménykutató intézetek közlései: ki hogyan látja a most véget érő esztendőt, és ki mit vár az új év­től? Az alaphang Nyugaton általá­ban pesszimista. Főként gazdasági téren sok új nehézséget jósolnak — a már meglevők mellé... Az energiagondok állandósulni lát­szanak. Az olaj ára tovább emel­kedik. A „fekete arany” üzem­anyagként és ipari nyersanyag­ként mind többe kerül, így az infláció csak fokozódhat. Az atlanti világban ellentétek forrása az az amerikai követelés, hogy a NATO-szövetségesek min­den évben legalább -három száza­lékkal — méghozzá .^tiszta” há­rom százalékkal, az- infláció ha­tásának leszámítása utáni három százalékkal — növeljék katonai kiadásaikat. Ez azonban óriási te­her a NATO-tagok többségére, amelyek amúgyis kilátástalan küz­delmet folytatnak az infláció és a munkanélküliség, meg államház- ' tartásuk deficitje ellen. Az ame­rikai igényt politikailag és pro­paganda szempontból azzal tá­masztják alá, hogy — „szovjet fe­nyegetésről” beszélnek. Aligha várható, hogy ilyen körülmények jkpzött a Reagan-kormányzat több hajlandóságot mutasson az eny­hülési politika folytatására, mint elődje. Egyelőre azonban meg kell várni Reagenék első tetteit... Előjelnek, persze, nem a legbiz­tatóbb, hogy a NATO volt főpa­rancsnokát, Haig tábornokot sze­melte ki külügyminiszterének a megválasztott elnök, aki a had­ügyi tárcát pedig egy — üzletem­berre bízta, Casper Weinberger- re... 1981 „örökségként” veszi át 1980-tól nemcsak a több mint há­rom évtizedes közel-keleti válsá­got, hanem a frissebb közép-ke­leti problémacsoportot is. Az idő­szerű kérdések itt úgy hangzanak, hogy végül merre orientálódik Irak és Irán, vagy hogy mikor csillapodik az imperialisták (no és Kína, meg egyes iszlám orszá­gok) hangoskodása Afganisztán miatt? Persze, tucatszám lehet címsza­vakban felsorolni a megoldatlan problémákat: az afrikai Csád pol­gárháborúját és a körülötte kiala­kult befolyási harcot, a Polisario küzdelmét a független nyugat-sza- harai államért, az új zimbabwei állam megerősítésének szükséges­ségét, a dél-afrikai fajüldöző rend- . <S":' IBS mm .. . 9 Csádból kapott kép: N’Dja- menaban súlyos károkat okozott a polgárháború. Képünkön: roaa- badőlt házak a város központi . lakónegyedében. szer elleni újabb rohamokat, a latin-amerikai antifasiszta moz­galmat a chilei Pinochet-rendszer megdöntésére, vagy a salvadori véres junta ellenében, Ázsiában a kínai nagyhatalmi terjeszkedés. megfékezését az indokínai orszá­gok határain, Európában pedig megemlíthetjük a terrorizmus és az újfasizmus felbukkanását, az ellene való elszánt harcot... Miért nem volt „treuga dei” a Közel- és a Közép-Keleten ? Az iraki—iráni ellenségeskedés tovább tart, s persze, nem lehet csodálkozni azon, .hogy a moha­medán államvallású országok nem tartották tiszteletben a keresztény ünnepet, amely valaha úgyneve­zett „treuga dei”, „isten békéje” folytán fegyvernyugugvást hozott néhány napra a háborúkban. De . ismét ropogni, kezdtek a fegyve­rek Libanoniban is, amely pedig részben keresztény ország: éppen a jobboldali, keresztény milicis­ták támadták meg az arab rend- fenntartó erők szír alakulatait. Az iraki—iráni háború már negyedik hónapjába lépett. Hol vannak már azok a szakértők, akik szerint a két állam hadserege csak tíz-húsz napig tartó háború­ra volt felkészülve... Az irakiak változatlanul benn állanak iráni területen és a frontvonalat maj­dani határvonalként szeretnék el­ismertetni. Új frontot is nyitottak a török határ közelében, nyilván az ott élő kurdok támogatására ás a teheráni kormánnyal való szembefordításukra. Irán ellenállásának kulcskérdé­se az amerikai eredetű fegyverzet pótlása, kiegészítése. Ez azonban csak a túszügy rendezése után, illetve éppen annak révén kép­zelhető el. A teheráni kormány 23,4 milliárd dollárt követel. Az összegnek jó része minden bizony­nyal fegyverek vásárlására kelle­ne. A majidani megoldást ameri­kai körűikben így képzelik el: a „váltságdíj" visszakerülne a fegy­verek árának formájában az ame­rikai hadiipar páncélszekrényei­be. Mit javasol Nyugat-Európa a közel-keleti probléma megoldására? A karácsonyi ünnepek idején 'lebbent fel a titok fátyla arról a tervről, amelyet — egyes sajtó­jelentések szerint — a nyugat-, európai államok, a Közös Piac országainak vezetői a december elején, Luxemburgban tartott csúcstalálkozójukon fogadtak el a közel-keleti probléma megoldá­sára. Eszerint a Pelesztinai Fel- szabadítási Szervezetet be kell majd vonni a végleges rendezést célzó tárgyalásokba. Ezt megelő­zően az izraelieknek két éven be­lül ki kell vonulniok a Jordán- folyó nyugati partján, s a Gazai- övezetben elfoglalt területek nagy részéről. Az ENSZ égisze alatt átmeneti közigazgatásra kell bíz-., ni a kiürített területeket. A Közös Piac országai szerint a palesztin népnek lehetőséget,'» kell adni arra, hogy később dönt-# hessen: önálló államót akar-e ala-? pítani, vagy föderációba kíván tö-<$ mörülni Jordiániával és Izraellel?*? A nyugat-európai állam- és" 0 Alekszej Koszigin hamvait ágyűtalpakon. diszegység kíséretében viszik a Vörös térre. 0 Tovább folyik a tárgyalás az Iránban fogva tartott túszok szaba­dulásának feltételeiről. Képünkön: Harold Saunders, az USA állam­titkár-helyettese (jobbra), Rehda Malek algériai nagykövettel és Mo­hammad Segjir Mostefaival, az Algériai Központi- Bank elnökével tárgyal a teheráni kormány által követelt 24 milliárd dollárról. • Bombamerénylet Sydneyben. Két bomba robbant a múlt héten a George Street-i üzletközpont egyik nagy áruházában. A robbanás következtében két személy megsebesült, jelentős anyagi kár keletke­zett. Mivel további robbantástól tartottak, a rendőrség lezárta a Woolworths áruház környékét. kormányfők — úgy hírlik — tör­vénytelennek minősítették az Iz­rael által megszállt területeken az úgynevezett stratégiai telepü­lések létesítését. Ez a nyugat-európai terv két­ségkívül „arab-barátnak” tűnik, amit a Közös Piac országainak „olajéhsége” magyaráz. Párizsban vagy Bonniban abban reményked­nek, hogy több olajat kapnak, és kedvezőbb feltételekkel, ha az arab olajtermelő országok szája íze szerint nyilatkoznak a közel- keleti válságról. Persze, nagyon sok múlik azon, hogy a Reagan-kormányzat mi­ként foglal állást. Egyelőre a Reagan-csapat tagjai sokkal in­kább fogják Izrael pártját, mint Carter tette. Kissinger^volt kül­ügyminiszter „magánemberként” a Közel-Kelet országaiba látogat, és puhatolózni kíván a megoldá­si lehetőségek dolgában. Egyelőre az izraeli kormány is várakozó ^álláspontra helyezke­dik: jellemző, hogy a kabinet egyelőre letett tervéről, amely a Golán-íennsífc bekebelezését eredményezte volna. Pálfy József Tollhegyen Svájcot a béke szigeteként, szokták . emlegetni. Százhat­vanöt éve semleges ez a kis ország, amely gazdagságát — egyebek közt — éppen annak köszönheti, hogy kivülmaradt az Európát pusztító háborúk­ból. Most mintha a belső béké­jét fenyegetné valami. Kará­csony estén Zürichben, az or­szág egyik legnagyobb városá­ban valóságos utcai harcra ke­rült sor zendülő fiatalok és a rend őrei között. A jelenség nem új. Úgyszólván az egész év így telt el, örökös erőpró­bákon. Az ifjúság lázadásának az a kiváltó oka, hogy a helyi városatyák nem voltak hajlan­dók pénzt adni egy elhagyott gyárépületnek ifjúsági műve­lődési. házzá való át alakításá­hoz, a fiatalok pedig azt köve­telték, hogy a városi operaház fejlesztése helyett az ő kultu­rális igényeik kielégítését ve­gyék elő. 'No, persze, zürichi ifjak számos balos követelést fogalmaztak meg, az ő kultú­rájuk: zenéjük, színházuk, képzőművészetük nem felelt meg éppen a vaskálaposok Íz­lésének. Nemzedéki ellentét is meg­húzódik a zürichi „diákláza­dás" mögött. De ugyancsak megmutatkozik az a társadal­mi nyugtalanság amelyet a gazdasági helyzet romlása hoz magával. A 'tőkés világ vál­sága kiterjed a kultúrára, az ifjúságra, sőt uram bocsá', az erkölcsökre. A zürichi polgárok, ha meg is rettentek a híren, hogy ka­rácsony estéjén városuk csa­tatérré vált, annak még örül­hettek, hogy a téli hideg meg­akadályozta a fiatalokat egy, a nyárihoz hasonló felvonulá­suk megismétlésében. Akkor ugyanis anyaszült meztelen mentek végig a zürichi utcán — polgárpukkasztásból, no meg azért, hogy követeléseik­ről mindenki elé tárják a mez­telen valóságot. Módosították a nyugdíjrendeletet. ' A Minisztertanács, illetve az Elnöki Tanács legutóbbi ülésén foglalkozott az Igazságügyi és a Munkaügyi Minisztérium, vala­mint a Szakszervezetek Országos Tanácsa által együttesen beter­jesztett, a nyugdíjrendelet mó­dosítására tett javaslattal. Ennek alapján megváltozik az öregségi nyugdíj jogosultsághoz szükséges szolgálati idő, a minimum 10 év szolgálati időt előíró rendelkezés további fenntartása ugyanis már nem indokolt. A munkaképes korú férfiak körében már régóta megvalósult a teljes foglalkozta­tottság, a nők túlnyomó része is bekapcsolódott a társadalmilag szervezett munkába, — így meg­van a reális lehetősége annak, hogy a munkaképes lakosság a nyugdíjkorhatár eléréséig tíz­évet jóval meghaladó szolgálati időt szerezzen. Ezt igazolja az is, hogy az utóbbi években jelen­tősen csökkent azoknak a száma akik 20 éynél rövidebb szolgálati idővel mennek nyugdíjba. Ez a tendencia a jövőben még tovább erősödik. Mindez indokolja 1981- től az öregségi nyugdíjhoz szük­séges minimális szolgálati idő 20 évre növelését. Annak érdekében, hogy ne kerüljenek hátrányos helyzetbe azok a nyugdíjba me­nők, akik a következő években nem szerzik "meg a 20 éves szol­gálati időt, a rendelet lehetővé teszi, hogy 1990. december 31-ig mindazok, akik elérik a nyugdíj- korhatárt, 20 évnél kevesebb, de legalább 10 év szolgálati idő alapján is nyugdíjba mehesse­nek. A nyugdíjjogosultsághoz szükséges minimális szolgálati idő felemelése nem érinti a rok­kantsági nyugdíjra való jogosult­ságot. Az utóbbi 5 évben végzett rend­szeres vizsgálatok eredményei felhívták a figyelmet arra is, hogy a nyugdíjazást közvetlenül meg­előző időszakban indokolatlanul növekednek az előzetesen előírt követelmények teljesítéséhez nem kötött kifizetett jutalmak. Ez a gyakorlat ellentétes a szocialista bérezés elvével, és az egyébként is jelentős nyugdíjköltségek to­vábbi indokolatlan növelését eredményezi. Az illetékes fel­ügyeleti szervek törekvése, hogy e helytelen munkáltatói magatar­tás megszűnjék, nem vezetett eredményre, ezért szükségessé vált a jutalmak 'nyugdíjalapba , történő beszámításának közpon­ti korlátozása. Ennek értelmében. 1980. december 31-ét követően a nyugdíjalap kiszámításánál nem lehet figyelembe venni az éves kereset 10 százalékát meghaladó­an jutalom címén kifizetett ősz-, szegeket. A kitüntetéssel járó ju­talom, a bányászati, hűségjutalom, és a vezetők érdekeltségi rend­szerében központilag szabályo­zott, valamint a szocialista mun­kaversenyben elért eredmény el­ismeréseként kapott jutalom azonban nem esik korlátozás alá. Az 1980. december 31-ig kifize­tett jutalmakat még korlátozás nélkül, teljes összegükben kell a nyugdíjalap kiszámításánál fi­gyelembe venni. A különféle pré­miumokat, mivel azok kitűzött feladatok teljesítéséhez kötődnek, a korlátozás nem érinti. A nem fizikai ‘munkakörökben 1981. január 1-től megszűnik a továbbdolgozásra ösztönző nyug­díjpótlék. Az intézkedést az in­dokolja, hogy a tapasztalatok szerint a továbbfoglalkoztatás ösztönzése nincs összhangban a tényleges munkaerőszükséglettel. A nem fizikai, főként alkalmazot­ti és ádminisztratív munkakörök­ben esetenként a túlfoglalkozta­tás jelei mutatkoznak. Ilyen kö­rülmények között az ösztönző­pótlék fenntartása ezekben a fog­lalkozásokban nem indokolt. A mostani rendelkezésnek vissza­menőleges hatálya nincs, az 1980. december 31-ig ledolgozott időre járó pótlékot, vagy annak ará­nyos részét, ha a továbbdolgozás egy évnél rövidebb volt, minden­ki megkapja. Módosították azok keresetének felső határát is, akik nyugdíjuk mellett megbízásból (tehát nem munkaviszonyban) vállalnak munkát, vagy tevékenységükért valamilyen díjazásban, tisztelet­díjban részesülnek. Eddig az ilyen jellegű munkáért az elér­hető éves kereset maximális ösz- szege 12 ezer forint volt. 1981. január 1-től egységesen 30 ezer forint a nyugdíj mellett elérhe­tő, korlátozás alá nem eső1 kere­set felső határa. A nyugdíj és a kereset együttes összege azonban változatlanul nem haladhatja meg éves átlagban a havi 10 ezer forintot. Mindezekkel egyidejűleg egy­szerűsítették az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség miatt a dolgozót megillető kártérítéssel kapcsolatos eljárásokat. Az új szabályozás lényege, hogy a jelen- , légi kettős juttatás (táppénz plusz a táppénz és az átlagkereset kö­zötti különbség) helyett a dolgo­zó táppénzként megkapja a tel­jes keresetét. (MTI) Emelik a bértételek alsó és felső határát Az 1977-ben kialakított bérté­telek, más néven bértarifák, már nem teszik lehetővé, hogy a leg­jobban dolgozók teljesítményük­nek megfelelő alapbért kapjanak, ezért a munkaügyi miniszter 1981. január 1-től módosítja a bértéte­lek alsó és felső határát. Ennek értelmében ' a felső bérhatárok átlagosan 25, az alsók pedig 8 százalékkal lesznek magasabbak, mint a jelenlegiek — az emelés mértéke a munkák jellegétől függően eltérő lesz. Az átlagosnál nagyobb mérték­ben emelkedik a nagyobb kép­zettséget igénylő, valamint a kedvezőtlen körülmények között végzett munkák, illetve az e feladatokat ellátó dolgozók bér- ^tétele. Ez lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó szervek tevékenysé­gében döntő szerepet betöltő dol­gozókat — magasan kvalifikált ^szakmunkásokat, termelésirányí­tókat, felelősségteljes alkotó munkát végző műszaki és gaz­dasági szakembereket, stb. — az eddigieknél jobban ösztönözzék. A differenciált emelés megfelelő bérezési gyakorlat esetén elősegít­heti a nehéz és kedvezőtlen mun­katerületek munkaerőhelyzetének javítását. A vállalati dolgozók alapbérrendszerének módosítása mellett, azzal összehangoltan a Szovjet tiltakozó Vasárnap Moszkvában a követ­kező szövegű jegyzéket nyújtot­ták át Irán nagykövetének: „A szovjet kormány megbízásá­ból a szovjet külügyminisztérium határozottan tiltakozik az Iráni Iszlám Köztársaság kormányánál amiatt, hogy december 27-én ban- ditaitámadás érte a Szovjetunió iráni nagykövetségét. Az iráni hatóságok .idejében tu­domást szereztek a szovjet nagy- követség ellen készülő támadás­ról. Ennek ellenére nem tettek azonnali, hatékony intézkedése­ket ennek a támadásnak a meg­akadályozására. A támadással sú­lyosan megsértették a szovjet nagykövetség- területi sérthetet­lenségét. A diplomáciai képvise­let területére botokkal, kövekkel többi alapbérrendszer változtatá­sára is sor került. A bértételek emelése nem je­lent általános bérpolitikai intéz­kedést, illetve béremelést. Az alapbérrendszer módosítása az ösztönző bérezés feltételeit bizto­sítja; a bérek növekedését to­vábbra is a vállalati és az egyéni teljesítmények alapján lehet el­érni. Az új bértarifák lehetővé teszik, hogy a legjobban dolgozók az átlagosnál lényegesen maga­sabb béremelést kaphassanak. A bértételek felemelt alsó ha­tárát a vállalatoknak önerőből 1983. március 31-ig kell bizt9sí- taniuk. E kötelező béremelés azonban nem jelenthet követel­mények nélküli bérkiáramlást. Az új alsó határnál alacsonyabb bérű dolgozók esetében az eddi-' nél magasabb teljesítményköve­telményt kell támasztani és alap­bérüket ennek teljesítésétől füg­gően lehet emelni. Azokat pedig, akik az adott munkakörben tá­masztott követelményeknek még minimális szinten sem felelnek meg, más munkakörbe kell el­helyezni. Ezzel elkerülhető, hogy a nem kielégítő teljesítményt nyújtó dolgozók kötelező béreme­lése korlátozza a jól dolgozók ösztönzési lehetőségeit. (MTI) jegyzék Iránnak és késekkel felfegyverzett garáz­da elemek nagy csoportja nyo­mult be. Veszélybe került a nagy- követség munkatársainak élete,, megsértették a Szovjetunió álla­mi zászlaját és az épületben is súlyos károk keletkeztek. Az iráni hatóságok csak a szov­jet nagykövet többszöri kitartó követelésére1 léptek közbe és tet­tek intézkedéseket a behatolók el­távolítására. A Szovjetunió kormánya tilta­kozik a szovjet diplomáciai kép­viselet területi sérthetetlenségé­nek felháborító semmibevétel £ miatt, és ragaszkodik ahhoz, hogy az iráni hatóságok sürgősen te­gyenek hatékony intézkedéseket és teremtsenek olyan feltételeket, amelyek kizárják hasonló esetek jövőbeni előfordulását. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom