Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
^—VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! — XXXV. évf. 302. szám Ára: 1.60 Ft 1980. december 25. csütörtök AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA DCtllejtiis karáeianii ünnepeket kívánunk írta: Tér be Dezső, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára 4 z utóbbi napokban — sokasodó tennivalóink mellett is időt szakítottunk arra, hogy meleg szavakkal boldog karácsonyt kívánjunk barátainknak, közvetlen munkatársainknak, mindenkinek, akit számon tartunk, becsülünk. Eközben nemegyszer átvillant rajtunk, hogy sietős életünkben valahogy egyre kevesebb hely s idő jut az érzelmekre és az ezekre épülő emberi kapcsolatokra. Nemcsak baráti körben, munkahelyen, hanem sokszor még a család ban is. Pedig belső egyensúlyunk, szellemi fejlődésünk, érzelmi világunk, vagyis személyiségünk csak a többi emberrel való tartalmas kapcsolatokban bontakozik ki igazán. Mai viszonyainkra is érvényes igazság, amit József Attila így fejezett ki remekmívű versében: „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.” Az igazi ünnepeket az különbözteti meg egyszerű pihenőnapjainkat, hogy nem csupán jó evéssel, kikapcsolódással telnek fi, hanem hozzátartozókkal, rokonokkal, barátokkal való nyugodt beszélgetésekkel — sok mindenről, amire a dolgos hétköznapokon nem mindig jut idő. E meghitt érzelmi-szellemi találkozások avatják hosszú időre emlékezetessé a karácsonyi ünnepeket is. A boldog együttlétek óráiban annak is sokszor hangot adunk, hogy milyen jó békében, biztonságiban élni. Békében, biztonságban. Meggyőződéssel valljuk, hogy népünk legfőbb kívánságainak élére is ez kerül. Az idősebb nemzedék már lassan megszokta, az ifjú generáció pedig természetes életközegének tekinti, hogy immár 35 éve békében élünk. Ilyen tartósan békés időszaka régen volt Európának és benne népünknek. A csillagszórók ragyogásával is kifényesített hangulatban, a családi környezet meghittségében sem feledhetjük azonban, hogy a béke ünnepeinken és .hétköznapjainkon nem magától értetődő tény. Megőrzéséért és erősítéséért, a kormányok közötti politikai közeledésért, a népek közötti bizalomépítésért, az enyhülési folyamat állandósulásáért szüntelen és heroikus küzdelmet kell folytatniuk a szocialista országoknak — vállvetve a világ haladó erőivel. Mi magyarok nemcsak óhajtjuk az enyhülés folytatását, hanem erőnkhöz 'mérten cselekszünk is érte a nemzetközi fórumokon> Ezt tettük Helsinkiben, az ENSZ-ben, valamennyi nemzetközi tanácskozáson, s tapasztalhatja részünkről a világ Madridban is. Aj répünk szavának súlyát a / V nemzetközi kapcsolatok erősítésében, mint eddig, a jövőben is az határozza meg döntően, hogyan végezzük dolgunkat idehaza, milyenek a szocializmus építésében elért sikereink. Dicsekvés nélkül sorolhatjuk számottevő eredményeinket, amelyek kiállják a nemzetközi összehasonlítás próbáját, mint amilyen a teljes foglalkoztatottság, a nyugdíjjogosultság általánossá válása, az egészségügyi ellátás állampolgári joggá emelkedései, a társadalombiztosítási juttatások kiterjesztése mindenkire — és folytathatnánk. örömmel bizonyíthatnánk adatok seregével, hogy miként országos méretekben előrehaladtunk, úgy gyarapodtunk szűkebb hazánkban, Bács-Kiskun megyében is anyagiakban, szellemiekben, munka- és életkörülményekben egyaránt. Az ebben az évben lezajlott nagy horderejű események — a párt-, szakszervezeti kongresszus — előkészületei során, s még ezekben a hetekben is adatgazdag számvetésekbőlösz- szegezésekből, jövőbetekintések-, bői informálódott lakosságunk szűke bb pátriánk fejlődéséről, s ugyancsak közös gondjainkról. Ezért a részletek mellőzhetők most ebben az ünnepi vezércikkben. Azt viszont nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy éppen országos és helyi sikereinkből tanultuk meg tisztelni, becsülni a békét — vált meggyőződésünkké, hogy a béke és az örömet adó, alkotó, megújulást, színvonal-emelkedést hozó munka egymástól elválaszthatatlan. A nemes és közösségi célokért vállalt munka kiemelkedő példáját szolgáltatták ebben az évben a mezőgazdasági dolgozók, akik megküzdve az időjárás rendkívüli viszontagságaival, erejüket nem kímélve betakarítottak minden termést, megmentették egész évi fáradozásuk gyümölcsét. ' • T >~fiúljutottunk már azon, hogy eredményeinket csak önmagunkhoz mérjük. Tudjuk, hogy világgazdasági viszonylatban az élenjárók szintjével mérnek bennünket. Az effajta szembesítésből leszűrtük magunknak, hogy eredményeink ellenére sok még a behoznivaló. A bennünket másoktól még elválasztó hátrányt az eddiginél még jobb munkával, körültekintéssel, bátorságot és kollektív bölcsességet- egyaránt igénylő erőfeszítéssel lehet csak ledolgozni. Kétségtelen, hogy ebben jelentős a technika szerepe, de a döntő tényező mégis az ember, hiszen a bármekkora műszaki csoda is az ő alkotása, s közreműködése nélkül csak tehetetlen anyag bármilyen — munkát gyorsító és könnyítő berendezés. Sok szó esik napjainkban arról, hogy erőforrásainkat az elkövetkező években a népgazdaság egyensúlyának helyreállítására kell összpontosítani. Az ehhez elkerülhetetlenül szükséges anyagi erőfeszítések szerényebbé teszik a fogyasztási alap s vele a lakossági fogyasztás bővítésének lehetőségeit. De — hogy meddig keíl e szerényebb célokkal beérnünk, ez nem kis mértékben rajtunk múlik. Közismert, hogy hazánk nem bővelkedik ásványi kincsekben, felhalmozott tőkéje sem kiemelkedően nagy, technikai színvonala közepesnek mondható a világ rangsorában. Jelentős, termelést szolgáló tartalékokkal tehát e téren nem rendelkezünk. Legnagyobb erőforrásunk, amelyre további előrelépésünket alapozhatjuk, a szorgalom és a szakértelem. Ebben vannak hatalmas tartalékaink, csak az a kérdés, hol s miben■ kell változtatnunk, hogy e fontos tartalékok feltáruljanak? él £'zámos ilyen terület van, A melyeket közhasználatú kifejezéssel emberi tényezőkként emlegetünk. Ezek egyik érvényesülési lehetőségét a szocialista demokrácia fórumai nyújtják. Bár Bács-Kiskun megyében az üzemi demokrácia fórumain erősödött a vezetés demokratizmusa, a dolgozók részvétele a munkahelyi döntésekben — elégedettségre még nincs okunk. Esetenként a vezetők nem szólnak világosan arról, miként értékelhető a kisebb közösségek munkája a vállalat tevékenységével összefüggésben, és nekik egyénileg mi a konkrét feladatuk. Márpedig kellő informáltság híján a vezetők és beosztottak közötti kapcsolatok formálissá válnak, az emberek kezdeményezőkészségét, befeléfordulás váltja fel. A dolgozók munkakedvét, alkotókészségét az sokszorozza meg, ha tudják, mit és miért kell' tenniük. E feltételek mellett alakul ki-olyan jó munkahelyi légkör, hogy azt nem cserélik fel még magasabb jövedelemért sem. A szocialista demokrácia fejlesztésében a munkahelyen a pártszervezetre hárulnak a legnagyobb feladatok. A korkövetelmények ma és holnap mind magasabbra helyezik a mércét a vezetőkkel szemben. A Kecskeméthez olyan sok szállal kötődő, kiváló marxista tudós, Molnár Erik megállapításának igazáról napi munkánk során ma is meggyőződhetünk: „A szocializmus építésének időszakában megnövekszik a személyiségek történelmi szerepe." — Igen nagyok a megyében különböző szinteken dolgozó, közel húszezer vezető lehetőségei, de felelősségük is! Fejlődésünk jelenlegi szakaszában már nem elegendő az „éppen hogy megfelel” színvonalú vezetői munka, hiszen az alkalmanként nem kerülheti meg a kockázatot sem. Itt azonban különbséget kell tennünk: a bátor vezető kockázatot vállal, a vakmerő hazardíroz, mert azt hiszi, hogy függetlenítheti magát a realitásoktól. A szocialista vezetőt az is jellemzi, hogy a kollektívára épít, s ezzel bizalmukat is elnyeri, még olyankor is, ha átmenetileg népszerűtlen feladatokat kell véghez vinnie. A helyi pártszervezetek segítsék az ilyen típusú vezetőket az adódó összeütközések előre vivő megoldásában. Az emberi tényezők sorában kiemelkedő társadalmi jelentősége, sok tekintetben meghatározó szerepe van a szocialista munkaversenynek, -brigádmozgalomnak. Annak a mintegy hetvenezer embernek, aki itt Bács-Kiskunban is az átlagosnál többet tesz társadalmi, gazdasági céljaink eléréséért. Jogos és mondhatni garantált a várakozás most is, hogy ez a mozgalom járjon élen a megváltozott gazdasági körülményekhez, az új követelményekhez való rugalmasabb alkalmazkodásban is. Ha még nem is széles körben, de már terjednek a minőségi munkát segítő kezdeményezések, mint például a „Munkád mellé add a neved”. E ' lenjáró szerepükre munkában, az újért való szívós törekvésben, a másokon, a megye különböző társadalmi gondjain való segítésben, enyhítésben, művelődésben — ezernyi példát sorakoztathatnánk itt föl, hiszen azok skálája a társadalmi munkákban is roppant széles, nemhogy termelési eredményekben. Ám a mozgalom továbbfejlesztését is napirendre tűzték az új követelmények. Az ezekhez való gyorsabb igazodást még sok helyen fékezi, hogy a közvetlen vezetők nem foglalkoznak kellően egyénileg az emberekkel. Nem beszélik meg velük, hogy a vállalati gondok felszámolásában, a közös célok valóra váltásában mit várnak el a brigád egy-egy tagjától, amit aztán számon is lehet kérni a versenyvállalások értékelésekor. Ezért nehéz megszabadulni a formalitásoktól, ezért szűkül le a szocialista brigádok erkölcsi ösztönzése sok helyütt csak oklevelekre, írásos dicséretekre. Más méltánylást érdemelnek, akik hordozói társadalmunk szocialista vonásainak, akik folyton változva, fejlődve példájukkal másokat is megváltoztatnak. Az ünnepi légkörben bizonyára választ keresünk napjaink olyan izgalmas felvetésére, mint a „hogyan éljünk" — vagy mondjuk így: hogyan élünk dilemmája. Ez nem annyira anyagi jólétünk megvédésével, fejlesztésével, mint inkább életmódunkkal, életvitelünkkel, annak minőségével kapcsolatos kérdés. Tehát a szocialista értékrendre vonatkozik. Van olyan megítélés, hogy a munka- fegyelem lazulása, a maszekolás, a munkával nem arányos, vagy a társadalmilag alacsonyabb értékű tevékenységekért szerezhető nagy jövedelmek felborították a szocialista értékrendet. Ha ez társadalmi méretekben nem is állja meg a helyét, valóban igaz, hogy ahol a munkát rosszul szervezik, a bérezésben nem szereznek érvényt a teljesítményelvnek, ott a munkáskollektívák magatartásában is beállhatnak előnytelen változások. Érdektelennek látva a magasabb teljesítményt munkahelyeiken, csak annyit végeznek, amennyit muszáj. Megindul viszont a versenyfutás a „mellékes" után, ami önmagában pazarlás az emberi energiával — ugyanakkor a gépek és a munkaidő egy része felhasználatlan —, másrészt a pihenésre, továbbképzésre, családi életre, kulturálódás- ra fordítható szabad idő nem kis része a különmunkára fordítódik. A lakosság számottevő részének jövedelmi viszonyaiban, ezzel életvitelében, -körülményeiben jelentős szerepet játszik a másodlagos gazdaságban — háztáji és kisegítő gazdaság, alkalmi megbízás, másod- s mellékállás — végzett munka. Ez társadalmilag és gazdaságilag rendszerint szükséges és hasznos, s a valóban munkával szerzett jövedelmeket mindenki igazságosnak ítéli Ugyanakkor az eközben esetenként tapasztalható nyerészkedés, a munkával nem arányos — mert a rendelkezéseket kijátszva szerzett jövedelmek, feszültségeket okoznak, rontják a közérzetet Summázhatjuk tatán úgy, hogy az emberek anyagi gyarapodásra való törekvése mindaddig nem ellentétes a szocialista értékrenddel, életmóddal, amíg az hutnánus célok — lakáskörülmények javítása, könnyedebb, fel- szabadultabb, kulturáltabb életvitel — esik egybe. A vagyongyűjtést. presztízs-szempontokat, életviteli külsőségeket, státusz- szimbólum-szerzést célzó lihegő pénzhajhászást joggal ítéli el társadalmunk. / 'r gy tűnhet, hogy e gondola- ± tok némileg „kilógnak” a "Y békés karácsonyi hangulatból, de ez csak látszat. Hiszen valamennyi emberi tényezőkkel, a munkával, tehát az egyének, családok, munkahelyi és nagyobb közösségek, az ország sdrsával, boldogulásával függ össze. S kik erről, kik arról beszélgetni fognak a családi körben is. Már csak azért is, mert ezeken az emberi tényezőkön sok múlik, hogy jövőre s azután tudunk-e olyan szép ajándékokat a karácsonyfa alá tenni, mint az idén. Tö,vábbi előrehaladásunk — ami ha nem is lesz olyan ütemű, mint az elmúlt öt évben — országosan és itt Bács-Kiskunban is van határozott, megvalósítható programunk. Megyénk dolgozó társadalma, mint eddig ezután is magáénak érzi, vallja a párt célkitűzéseit, most . is ki-ki megtalálja abban a saját tennivalóit, és erejét, képességeit egyesítve honfitársaiéval, segít azok valóra váltásában is. Ebben erősen bizakodva köszöntjük megyénk minden lakóját, és békés boldog karácsonyi ünnepeket, majd eredményes hétköznapokat kívánunk mindnyájuknak. ZS. KOVÁCSNÉ, TÍZ GYEREKKEL „Tizenkét évi gyes — három éve férj nélkül, egyedül a családdal — mégis embert próbáló anyasági szolgálat. Van, hogy fáradtabban kel, mint ahogy este lefeküdt, mégse boldogtalan. Élete gazdag. Családi (birtoka kilenc fekvőhelynyi.” (Riportunk a 3. oldalon.) LAKNI PEDIG KELL VALAHOL! Eredetileg 1975-re terveztük a lakásprobléma megoldását hazánkban. Nem sikerült, jóllehet az építési előirányzatokat túlteljesítettük. 1976-ban másfél évtizeddel „megnyújtottuk” a határidőt, úgy azonban, hogy az eddiginél nagyobb városi lakásokat nemigen tudunk alkotni. Miként az ember nem lépheti át a saját árnyékát, egy ország sem a maga gazdasági lehetőségeit ... Körinterjúnkban az 5. oldalon két tervező és egy kivitelező szakmérnök, valamint egy művezető és egy szociográfus arról vall: mi teszi napjainkban égető kérdéssé a lakásproblémát, s milyen elfogadható kiút képzelhető el. TÖRTÉNELEM A BIBLIÁBAN „Probatio Calamus, 1847 — olvasom a megsárgult cselédkönyv első oldalán. Tolipróba 1847-ből. Talán így fordíthatjuk a debreceni református kollégiumban iskolázott fülöpszállási parasztgazda első szavait, melyek előre jelzik: alább fontos dolgok következnek. És lapozom a másik sorsdokumentumot, az 1805-ből származó Károli-bibliát, melyben több mint másfél évszázad családi krónikája rejtőzik.” (7. oldal) VISSZATÉRÉS BARAGIANÖBOL „A földrengés hatása olyan volt, mintha egy hatalmas óriás kettészelte volna és elsöpörte volna a házakat, maga után hagyva a romhalmazt végig Basento partjain. Emilie-Ro- magna-ra, vagyis ránk, kilenc község jutott, körülbelül 35 ezer lakossal. Néhány kis falu teljesen elpusztult, az épületeknek 90 százaléka helyreállít- hatatlan.” Körülbelül egy hónapja pusztított a földrengés Déi- Olaszországban. A megrázó katasztrófáról annak idején, lapunk is írt. Most a l’Unitában megjelent egyik riportot közöljük a 8. oldalon. Ünnepen — hétköznapokról
