Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-19 / 297. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. december I». AMIKOR A JÓZAN ÉSZ KÉRDEZŐSKÖDNI KEZD... Haszontalan hulladékok (?) ' Talán kevesen tudják, hogy a kiselejtezett vagy törött üvegeket is,megvásárolja a MÉH. A fehér üvegcserepeknek 25, a zöldeknek 10 fillért fizet kilójáért. Az üveghulladékok azután az üveggyárakba kerülnek, ahol újra feldolgozzák, hasznosítják. Sőt, kisebb hányadukat olasz exportra szállítják keményvalutáért, ugyanis az itáliai szakemberek műutak építésére használják az üveget, apróra őrölt formában. Szóval az üveghulladék hasznosítható, tehát nem haszontalan ... — okoskodik ezek után a józan ész, s már meg is nyugodna ebben a tudatban, amikor olyan furcsaságokat tapasztal, amiket nem tud megmagyarázni. • Elszállításra váró, „haszontalan" üvegdomb. a bajai ecetgyár udvarán. Íme egy példa: a bajai ecetgyár udvarát hatalmas üvegdombok csúfítják, immár harmadik esztendeje. Annak Idején ugyanis kiselejtezték a literes ecetesüvegeket, s ma már saját gyártmányú műanyag flakonokban hozzák forgalomba termékeiket a bajaiak. A MÉH ígéri, hogy majd elszállítja az üveghulladékot, de eddig mindössze egyvagonnyit „takarítottak el” a csillogó dombokból. Üveghegy a gyárudvaron Miért? — kérdezi erre a józan ész, s olyan egyszerű választ kap rá, amit nem nehéz megértenie: a hulladékbegyűjtő telepek befogadóképessége korlátozott, s a helyet a még hasznosabb, értékesebb hulladékoknak tartják fenn. Átvennék és elszállítanák az üvegdombokat, ha lenne rá igény, vagyis ha azonnal vagonokba rakhatnák és értékesíthetnék. De mint kiderült, az üveggyárak csak korlátozott mennyiségű hulladékot vásárolnak meg a MÉH-től évente, s az olasz útépítők is elég kevéssel beérik. Tehát a bökkenő nem a MÉH-telepek környékén döccenti kérdőjelekre az agyat, hiszen e telepek csak közvetítő szerepet játszanak e hulladékok hasznosításában. Többszörösét is felvásárolnák annak az üvegmennyiségnek, amennyit egy-egy esztendőben ténylegesen megvesznek,' Ha korlátlanul lehetne értékesíteni. De nem lehet: Ugyanis az üveggyáraknak kevés kapacitásuk marad a MÉH-től kapott hulladékok feldolgozására, mert a gépesített üveggyártás során igen sok selejt keletkezik, ami ugyancsak beolvasztásra, feldolgozásra vár. A józan ész itt újabb kérdéssel hozakodik elő: miért nem dolgoznak mindenekelőtt üveghulladékból, hiszen ily módon rengeteg alapanyagot takaríthatnának meg? — A'válasz itt is egyszerűnek, logikusnak látszik: az üvegcserepek beolvasztása, s az így történő hasznosítás más eljárást, más gépeket, berendezéseket követel. E termelői kapacitás növeléséhez fejlesztésekre, beruházásokra lenne szükség, viszont ez egy kicsit rizikós, mert arról senki sem tud kezeskedni, hogy három-négy esztendő múlva is ugyanilyen nagy mennyiségű üveghulladékot lehetne felvásárolni az országban, mint jelenleg. S ez azt jelentené, hogy az új beruházások előbb- utóbb kihasználhatatlanokká válnának. De van egy másik bökkenő is. A kiselejtezett üvegek többsége szennyezett, s felhasználásuk előtt nem csak a koszt, de sok esetben a palackok nyakán lévő műanyag- vagy fémtartozékokat is el kell távolítani. Mindez többletmunkát jelent, nehezen megoldható, vagyis nem nagyon éri meg, mert ami bejön a réven, az majdhogynem elvész a vámon. Nekünk nem érné meg? És mi lenne ha... — okoskodik a józan ész —, mi lenne'ha a hazai útépítők is használnának őrölt üveghulladékot? Ha az olaszoknak megéri, hogy keményvalutát fizessenek érte, csak lehet valami kiváló tulajdonsága az üvegtörmeléknek az utak szerkezetében. S nem valószínű, hogy az ily módon történő hasznosítás előtt mosni, tisztcfgatrti kellene. Ami pedig a hazai, utak állapotát, minőségét illeti... De térjünk vissza az üveggyárak kételyére, miszerint rizikós a beruházás, mert nem biztos, hogy minden évben, a megnövelt kapacitásnak megfelelő mennyiségű üveghulladékot be lehetne szerezni. Erre a józan ész leltározni kezd, azt. latolgatva, hogy lényegében hogyan és hol keletkeznek ezek a hulladékok. A kecskeméti MÉH-telep például a likőripartól, a pincegazdaságtól és a konzervgyártól vásárol, az értékesítési lehetőségeket szem előtt tartva, úgy 50—60 vagonnyit évente. Tehát azoknál a termelői egységeknél, amelyek üvegben hozzák forgalomba termékeiket, jócskán található hulladék. — Annál az egyszerű oknál fogva, hogy az üveg egyik sajátos és sajnálatos tulajdonsága: törékeny. — Arra azonban csak következtetni lehet, hogy mi történik azokkal az üveghalmokkal, amelyek éveken át halmozódnak egy-egy gyár, gazdaság vagy szövetkezet udvarán. Nem lehetetlen, hogy többségük a szemétbe és nem a MÉH- telepek re kerül... De menjünk tovább! A palackozás változik, korszerűsödik. A parafadugós, és egyéb hagyományos lezárási módokat felváltják a praktikusabb csavaros és az olcsóbb műanyag kupakos palackozási módok. Ugyanez a folyamat megfigyelhető a befőttes- és konzervesüve- gek esetében is. Mindehhez azonban másféle — például menetes nyakú, —, üvegek szükségesek, vagyis a régieket egyszerűen kiselejtezik, hulladékká válnak. A leltár másik pontja — a mennyiség itt is felbecsülhetetlen —, a külföldi befőttek, kon- zervek és italok palackjainak a sorsa. Tudvalevő, hogy ezeket a göngyölegeket nem váltják vissza a boltok. Viszont a MÉH csak nagy tételekben — s még így is csak korlátozottan — veszi . meg az üyeghulladékot- Per-, sze ha a 25, illetve 10 filléres fel- vásárlási árakra gondolunk, a fogyasztónak sem érné meg, hogy néhány szatyornyi külföldi üveggel, rendszeresen felkeresse a MÉH-telepeket. Ezek a visszavált - hatatlan palackok tehát teljesen haszontalanná válnak, s ezek útja is a szeméttelepekre vezet... — S lassan a józan ész belefárad a leltározásba, sőt abba is, hogy megoldásokat keressen, az ipar különböző területein körbejárva, az üvegihulladékok haszontalanná vált (nagyobbik!) hányadának hasznosítására. És ennél a pontnál rá kell jönnie, hogy nem csak az üveg, más anyagok is haszontalanná válnak, ha elkopnak, elhasználódnak ... Gumiabroncs és papírzsák Néhány esztendeje például, még felvásárolta a MÉH a kopott, újra vulkanizálásra már nem alkalmas gumiabroncsokat. Ma már nem, sőt tonnaszámra tornyosulnak az autógumik a hulladék- begyűjtő telepeken, eladhatatla- nul. Azelőtt lópatkoláshoz s alátétkészítéshez használták fel az elnyűtt abroncsokat. De a lovak egyre fogynak, s az alátéteket ma már speciális műanyagokból, fémekből készítik, speciális automata gépeken. A gépjárművek viszont egyre szaporodnak, s következésképpen a kopott, bordájukat vesztett abroncsok is, amelyeket már nem lehet felújítani. De hasznosítani sem? Mondjuk feldarabolva és más anyagokkal keverve ... Mondjuk az építő- vagy a vegyiparban, vagy ... Vagy említést érdemelnek például a fóliával bélelt papírzsákok is — morfondírozik a józan ész. — Ezek sem kellenek a MÉH-nek, bár külön-külön megvásárolja a fóliát is, meg a papírt is. Így azonban először külön kellene választani a zsákokat alkotóelemeire, jelentős többletmunkával, ami megint csak azt eredményezné, hogy ami bejön a réven, az elvész a vámon. Igen, ezek a hulladékok is a szemétre kerülnek. — Mi lenne, ha olyan zsákokat gyártanának, amelyek... — kapaszkodik meg egy újabb kérdésben, de most már kezd elege lenni a haszontalan hulladékokból a józan észnek is, mert furcsa módon úgy érzi, hogy meghaladják a határát... Koloh Elek Mire képes a magyar mezőgazdaság? A kutatási program címe eredetileg kissé bonyolultabban hangzik: „Agroökológiai potenciál felmérése”, de ugyanazt tartalmazza, mint cikkünk címe. S kifejezi azt a sokrétű és bonyolult munkát, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia, a MÉM, az Országos Vízügyi Hivatal, az OFFB, az OKTVH közös irányításával 30 intézmény (kutatóintézet, tanszék, számítóközpont) és közel 400 szakember végzett el. Az első részeredményeket már az MSZMP XII. kongresszusán nyilvánosságra hozták, majd az Akadémia idei közgyűlésén ismertették a felmérés részletes adatait. Ebből idéznénk néhány érdekesebb következtetést. 1978-ban határozták el a munka megkezdését, majd az előkészítő munkák után 1980. januárjában Gödöllőn, Veszprémben, Pécsett, Szegeden, Debrecenben és Miskolcon a Magyar Agrártudományi Egyesület területi szakértői vitákat rendezett, esetenként 60—70 szakember bevonásával. Ezeken a megbeszéléseken tájegységenként vizsgálták a természeti adottságokat és a mező- gazdaság előtt álló lehetőségeket. Márton János főigazgató — a mezőgazdasági tudományok kandidátusa — irányítása alatt mű-, ködő Agrárgazdasági Kutató Intézet “az egész program közgazdasági összegzésével foglalkozott, ezért kértünk innen áttekintő és áttekinthető adatokat, tényeket.» Mit is jelent' a kifejezés: agroökológiai potenciál? Végső soron a mezőgazdasági termelés (természeti adottságainak összességét. Az éghajlati, talaj- és- vízrajzi adottságok mellett a kérdéses területen élő állatok, növények, erdők összességét is, és az állat- és növényvilág adta lehetőségeket. Melyik vegetáció milyen gyorsan növekszik, milyen az eltérő reakciójuk az emberi beavatkozásra? Ä most termesztett növények például 2000-re milyen terméshozamra lfesznek képesek, figyelembe véve az addig, kitenyészthető új fajtákat, hibrideket is? Nem véletlenül esik szó elsősorban a növénytermesztésről, hiszen az állattenyésztés produkciója alapvetően a takarmánybázistól függ. Az állattenyésztés kérdéseivel csak olyan megközelítésekben foglalkozik a vizsgálat, mint például a gyephasznosítás kérdésé, ahol a vizsgálat kimutatta: öntözéssel és egyéb módon a mai gyepterület közel felén a takarmányprodukciót lehet ugyan a duplájára növelni az ezredfordulóig — csakhogy ehhez nagyobb (legeltetett) kérődzőállatállomány szükséges. A tanulmány két nagy horderejű ' tényből indul ki. Az egyik: a népesség-előrejelzés szerint hazánk lakossága jelentősebb mértékben várhatóan nem nő az ezredfordulóig. tehát amit a magyar mezői gazdaság többletben termelni képes, az döntő többségében az exportlehetőséget bővíti, ráadásul egy olyan helyzetben, amikor az élelmiszerek, takarmányok stratégiai fontosságú árucikkek a világpiacon. A másik tény: a KGST országai közül a legkedvezőbb természetföldrajzi adottságai mezőgazdasági szempontból . (napsütéses időszak, csapadék- és fagyviszonyok, stb.) — Bulgária után Magyarországnak vannak. Ezért ezeket kihasználva a világpiac más stratégiai árucikkeit (szénhidrogének,-fémek, technológia stb.) — nemcsak magunknak. de KGST-partne^einknek is magasabb szinten szerezhetjük meg, ha ezért több és jobb stratégiai fontosságú mezőgazdasági terméket kínálunk cserébe. Kitér a vizsgálat arra is, hogy meg kell állítani a termőföldek más célra való *e'hasmúlását, a parlagföldeket is jobban ki kell használni ugyan, ha ezeken a módokon minden gond nem is oldható meg. A mezőgazdasági munkaerő további csökkenésére is számítani lehet, ezért célszerű a vizsgálatok alapján egy-egy körzet adottságaihoz igazítani az ottani mezőgazdasági termelést. (A jelenlegi leghatékonyabb munka például a főváros körüli zónákban és az Észak-Dunántúlon folyik, - és nem a termőképesség szempontjából legértékesebb r- pl. alföldi — övezetekben .!.) És ma még nem mindenütt termelik azt a növényt, amelyet éppen ptt lehetne^ a legnagyobb hozamok mellett termelni. „Csodákkal” nem számoltak munkájuk során a szakemberek. Abból indultak ki, hogy alapvetően új eljárások, termesztett fajták, alkalmazott technikák a következő' két évtizedben nem kerülnek bevezetésre, tehát az alap- adottságok legfeljebb szinten maradnak. A technikai eszközök növeléséhez szükséges beruházási adottságok is korlátozottak 'lesznek egy ideig, tehát azt, kell vizsgálni, hogy a természete erőforrásai! hol lehetne jobban kihasználni? Néhány példa: a szőlőtermesz-' tésnél nem szabad hagyni a telepítések elöregedését, - tudomásul kell venni, hogy 25 év alatt amortizálódik egy telepítés. Esetenként szakítva a hagyományos szőlőtermőterület-kijelöléssel, nem szabad ott szőlőt termelni, ahol a fagyveszély ismételten és fokozottan fennáll, telepíteni a védett mikroklímájú lejtőkön .és a fagytól védettebb alföldi területeken kell inkább. Ha ehhez a termesztett fajták megfelelő arányát is kialakítjuk, az ezredfordulóra ' a hazai szőlőtermés kétszeresére növelhető — és a csemegeszőlő, illetve a márkás bor fontos exportcikk. Az erdőgazdaságban a gyorsan növő ‘nemes fajok telepítésével (ami már régebben megkezdődött), és a fakitermelő, fafeldolgozó bázis műszaki fejlesztésével olyan fakészletek is < kitermelhetek, amelyeket eddig nem volt érdemes. Csak ennek révén 20—30 százalékkal növelhető a faprodukció. És a fa is fontos nyersanyag, akár az építőiparban, akár a bútor- és a papírgyártásban használják fel, importot helyettesíthet, és megfelelő technológiával a kőolajimportot kívánó petrolkémiai anyagok egy részét is pótolhatja ... Érdekes rnegállapítás az is, amely szerint W országban ma 93 millió köbméter növényi szárazanyag keletkezik, a levegőből megkötött „szén” segítségével. Csakhogy ennek csak 40 százaléka eddig a hasznosított főtermék, 20 százaléka gyökér- és tarlómaradvány, a másik 40 százaléka pedig melléktermék. És ezt a mellékterméket is minél előbb hasznosítani kellene, takarmányozás, vagy ha arra nem jó, hőenergianyerés céljaira. Egyik esetben exportot- fokozhatunk segítségével, másikban importot helyettesíthetünk. , " Sorolhatnánk még hosszan a példákat, mi mindennel foglalkoztak a szakemberek. Befejezésül' inkább egy gazdaságstratégiai megállapítást lenne célszerű a köztudatba plántálni: alapvetően át kell értékelni az ország gazdasági struktúrájában a természetes növény helyzetét, lehetőségeit — szögezik le a szakemberek. Se. J. I. HAZUNK TÁJA Zöldségtermesztés a kisüzemben A világgazdaságban az élelmiszer-termelés szerepe az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt. A Jelenlegi gazdasági helyzetben a mezőgazdasági és az élelmiszer-termelés, valamint az export népgazdaságunkban elfoglalt helye az elmúlt öt évben emelkedett. A VI. ötéves terv agrárpolitikai Télkitűzései között szerepel, hogy az ágazat termelését 1981-ben 3 százalékkal növeljük. Mivel az élelmiszer-termelésünk egyik meghatározója a zöldségtermesztés, fontos lenné, minden egyes termelési szférában — a háztájiban is — megteremteni az érdekeltségi viszonyokat és a felvásárlás gondjait megoldva, ösztönözni a termelőket, hogy ne hagyjanak fel eddigi tevékenységükkel. Hazai zöldségtermesztésünk az elmúlt évtizedben lendült fel. Körülbelül 200 ezer hektárnyi területen termesztenek Magyarországon zöldségféléket. Ennek mintegy harmada házikert, ahol évente 11 milliárd forint értékben állítanak elő kertészeti terméket. Tudnunk kell azt is, hogy évente az egy főre jutó zöldség- termesztésünk 150 kilogramm, míg a fogyasztás csupán 100 kilogramm. Tehát minden harmadik kilogramm külföldre jut. A terület megoszlását ismerve, a termelőszövetkezetek csaknem 100 ezer. hektáron termesztenek zöldségfélét, míg az állami gazdaságok csak a terület 8—9 százalékán. Ezért a kisüzem részaránya. főleg a nagy kézi munkát igénylő áruféleségek előállításában jelentős. Az ágazat sajátosságai miatt fontos szerep hárul és a jövőben egyre inkább hárulná kisüzemekre. A termelést csak tervszerű irányítással lehet úgy 'szabályozni, hogy a népgazdaság és az egyén is megtalálja az érdekeltségét. Három csoportra oszthatók a kisüzemi gazdálkodók. Az önellátásra törekvők — nevezik őket. hobbikertészeknek is, — saját és családjuk szükségleteit elégítik ki, mintegy szórakozásképpen a kertészkedéssel. Ha felhagynának tevékenységükkel, a hazai, piac képtelen lenne megoldani ellátásukat. Az elkövetkező idők feladata, hogy az általuk termelt többletet, amit már nem képesek felhasználni és esetleg kárba veszne, bekapcsolják a piaci árukeringésbe. A második csoport a nem fő- foglalkozásként, jövedelemki- egésztésként kertészkedők tábora. Ök már csak a piacra termelnek. >Itt is az értékesítéssel vannak problémák. Szaladgálniuk kell, ha vevőt akarnak találni. Gyakran alig kapják meg a megfelelő árat, amely fedezi a termelési költségeiket. Végül maradnak az önálló gazdálkodók, a maszek zöldségtermesztők. Velük nincs gond, mert a piac ármozgását, értékítéletet, igényét gyakran jobban ismerik a nagyüzemek szakembereinél. Számolva azzal, hogy a külpiaci helyzetünk az Európai Gazdasági Közösségbe jövő évtől belépő két nagy agrárállam zöldség- termelésével romlani fog, a minőséget kell megcéloznunk, mint legfontosabb termeltetési követelményt. Köztudottak gondjaink a • Talán a kényszer késztette Bene Andrást arra, hogy ezt az OMÉK-on is elismerést arató kisgépét elkészítse. Igaz sok munka volt vele, de jóval többet tud, mint ötször hatszor drágább, gyárban készült társai. (Tóth Sándor felvétele) fűszerpaprika és a paradicsom exportjában, ebből tanulva és látva azt, hogy az igényes kon- zervipar igényes nyersanyagot követel, javítanunk kell a fajta- választékon és a termelési technológián. Példaként hozhatnánk a csemegeuborkát, amelyet Spanyolországban és Olaszországban csak akkora területen termelnek, amekkoráról kézzel be is tudják takarítani. A választék bővítésében is számítunk a kisüzemre. Azt hiszem nem kell részletesen kitérnem a gépesíthető zöldségek felsorolására, csak ezeket szabad nagyüzemi táblákon termelni. A közeljövőben ismét számolhatunk a terület csökkenésével. Sok nagyüzem — mivel a zöldségértékesítés soha nem volt probléma- mentes — az érdekeltség hiányában felhagy tevékenységével. Itt lép be a kisüzem. Számos olyan növény van, amelyet csak ilyen körülmények között lehet termesztem, például a spárga, a rebarbara, a hüvelyes zöldborsó és még sorolhatnánk. Azonban a kistermelő a legjobb közgazdász, mert közvetlenül zsebén érzi a piaci ármozgást. Ezért a jövőben a termelésszervezőknek, az áfész- eknek, a termelőszövetkezetek háztáji ágazatainak, szakcsoportjainak el kell érniök, hogy nőjön a befolyásoló szerepük. A zöldségtermesztésben a szak- irodalom, amivel nem szégyenkezhetünk. Sajnos, bár rengeteg íródott a kistermelőknek, itt még van pótolni való, hiszen a szakkönyvek java része nagyüzemi tapasztalatokra épül, amit bizony nem mindig lehet alkalmazni a házkörüli kertekben. A műszaki színvonalban, ha nem is a kívánatos mértékben, de már tapasztalható némi fejlődés. Húsz évvel ezelőtt gyakorlatilag alig volt gépük a kistermelőknek. Az elmúlt évtizedben azonban megmozdult valami. Jelenleg másfél millió termelőegységet számolhatunk össze az országban és minderre 3500 egy-, illetve kéttengelyes erőgép jut. Érthető, hogy inkább kapálnak, ásnak, mint megvásárolják a 40, 80, esetleg 100 ezer forint értékű külföldi gépet. Úgy tűnik, ezen a téren jócskán van pótolnivalója hazai gépgyártásunknak. A jövőről pedig elmondható, ismerve a kertészkedők, földművelők szorgalmát, ha megtalálják számításukat, javulni fog a hazai zöldségtermesztésünk helyzete és bővül a piac kínálata is. C*. P.
