Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-17 / 295. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. december 11. Változó főszerep SZÁNTANAK A DUSNOKI HATÁRBAN Ismét nagy feladatok előtt Taggyűlés a Fémmunkás kecskeméti gyárában Várakozással telt figyelem tükröződött az arcokon, amint elfoglalták helyüket a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának kommunistái. Nem csupán azért« hogy mérlegre kerül az éves beszámoló taggyűlésen az üzem párttagságának egész évi tevékenysége eredményeivel és hibáival együtt, hanem azért is, mert itt van Tóth Imre, « vállalat új vezérigazgatója is, akitől eddig még nem ismert információkat tudhatnak meg a gyár jövőjéről, termelési feladatairól. Egy évtized ! alatt hatezer tonnáról 900-ra zsugorodott a mosószappan-, ugyanakkor kilencezerről 13 ezer tonnára nőtt a pipereszappan-termelés. Ez a kiragadott példa is azt igazolja, hogy a vegyipar' folyamatosan alakul, igazodik a változó feltételekhez és követelményekhez. A most befejezés előtt álló ötödik ötéves terv már a harmadik olyan középtávú program, amelyben főszerepet játszik a vegyipar. Bizonyítja ezt, hogy 1975 és 1979 között összehasonlító árakon — a bruttó termelés alapján — a vegyipar növelte a legjelentősebb mértékben részesedését a szocialista ipar összteljesítményéből; 14,5-ről 16,8 százalékra. Ez azonban sok más mellett azt is megkövetelte, hogy a társadalom sok milliárd forintot költsön fejlesztésre. Csak egyetlen példa: a Tiszai Vegyi Kombinát polipropiléngyárára 3,9 rrvilliárdot költöttek. Szükség volt arra is, hogy a gazdaság más területein — az építőipartól a mezőgazdaságon át a vízgazdálkodásig — megteremtsük a vegyipar előállította áruk fogadásának, felhasználásának feltételeit. Hatásos erőfeszítések és — meglepetések. Röviden így jellemezhető a vegyipar mögött álló, s a dinamizmus jegyében eltelt évtized. Kellemes meglepetés volt például, hogy kiváló minőségű PVC-port tudnak előállítani — és nagy mennyiségben exportálni —, ám az már kellemetlen meglepetés, hogy a hazai műanyagfeldolgozás messze elmaradt az alapanyag-termelés bővülésétől. Rá kellett jönni: a főszerep ugyan lényegét tekintve változatlan, tartalma, közege azonban gyorsan változó. Ma már körvonalazódtak annak a központi fejlesztési programnak a főbb céljai, amelynek eredményeként a hatodik ötéves tervben a gyógyszer-, növényvédőszer- és intermedier (az előbbi kettő hatóanyagai) gyártás kap kiemelt helyet a vegyipar egészén belül. S fel kellett ismerni azt is, hogy javítani kell az összhangot a műanyagok esetében az alapanyagok termelése és a készáruvá történő feldolgozás között. Ezzel lényegében azt is kimondtuk, hogy a nagy, látványos fejlesztések többségének helyébe a belső szerkei zeti átalakulások kerülnek. Egy- egy részterületen belül olyan technológiákat kell alkalmazni és olyan termékeket kell gyártani, amelyek eredményeként bővül és nyereségesebbé válik a termelés. A hatodik ötéves terv a korábbiaknál jóval szigorúbb követelményeket ‘ támaszt a vegyiparral szemben is. Az eddig is nagy iramban bővülő kivitelnek nemcsak a fenntartása, hanem a fokozása, a nemzetközi munkamegosztás kamatoztatása ezért éppúgy ott van az újra tanulandó főszereplői szövegben, mint az energiatakarékos technológiák előnyben részesítése, a felhasználói igények rugalmas kielégítése. Ott van az is, amit a munkaerő ésszerűbb hasznosításáért tenni kell, azaz: a főszerep mindig rang, de mindig is sokat követel. Ez a .«követel” több, mint 110 ezer embernek — az ágazat dolgozóinak címzett cselekvési program. S ez az igazán szép ebben a főszerepben; ennyien alakíthatják. L. G. Átéreztük szerepünket... — Ipari üzem lévén, teljesen természetes, hogy politikai tevékenységünk középpontjába a gazdaságpolitikai kérdéseket állítottuk —, hangsúlyozta beszámolójában Figniczki Zoltán, a gyári pártvezetőség titkára. — Valljuk, hogy a gazdasági munka eredményei, vagy hiányosságai végül is tükrözik a politikai munka hatásfokát. Idei termelési feladatainkra, az előző évekétől jelentősen eltérő feltételek között kellett felkészülnünk. Tudtuk, hogy vevőkörünk megtartása, szélesítése termékeink minőségének javításától, gazdálkodásunk hatékonyságának növelésétől függ. Pártvezetőségünk elemezve a XII. kongresszus, valamint a megyei és a városi pártbizottság idevonatkozó határozatait,' cselekvési programot dolgozott ki a gyár éz évi termelési feladatainak végrehajtására. Átéreztük, hogy a nagy- vállalaton belül fontos szerepet tölt be gyárunk — mi adjuk a Fémmunkás Vállalat értékesítésének 25,7, nyereségtervének 30 százalékát — ezért arra mozgósítottuk a párttagjainkat és a pár- tonkívülieket, hogy vállalt kötelezettségeinknek eleget tegyünk. Népgazdasági szempontból sem közömbös, hogy milyen eredménynyel teljesítjük termelési terveinket. Fontos nagyberuházásokra szállítunk vas- és acélszerkezeteket, mint a Dunaújvárosi Kon- verteres Acélmű, a Paksi Atomerőmű, a Szolnoki Papírgyár, a Ferihegyi repülőtér stb. Exportkötelezettségeink közül megemlítem a szovjet megrendelésre gyári tott technikacsarnokokat, a Líbiának készülő daruforgóvázakat, az Iraknak küldött festőcsarnokokat. A pártvezetőség titkára a továbbiakban részletesen szólt az üzem kommunistáinak, tömegszervezeteinek a gazdasági és politikai munkában való helytállásáról, az újító és a szocialista brigádmozgalom eredményeiről. Rámutatott arra, hogy jelentős méri fékben fejlődött az üzemi demokrácia, s ennek további ápolása a gyár jövőjének egyik kulcskérdése. A demokrácia azonban a jogok mellett kötelezettségekkel is jár. Hogyan alakul a jövőnk — Most már bizonyos,, hogy sikeres gazdasági évet zárunk — mondotta az előadó. Ebben döntő szerepe van a kommunisták politikai munkájának. Jogosan vetődik fel ezután a kérdés, hogyan alakul a jövőnk. Kapacitásunk nagyobbik része már ki van töltve rendelésállománnyal. Termelési feladataink előreláthatóan nagyobbak lesznek 1981-ben, mint az idén voltak. Rajtunk múlik, hogy a változó gazdasági körülmények között, hatékonyan dolgozva, megfelelő nyereséget elérve termeljünk. A beszámoló után tartalmas vita bontakozott ki. Jóllehet a pártcsoport-értekezleteken is alaposan meghányták, vetették már dolgaikat a kommunisták, maradt még bőven mondanivalójuk a taggyűlésre is. Egyébként éppen a pártcsoportok munkájának további javításáról, az üzemi demokrácia további szélesítésének lehetőségeiről esett a legtöbb szó. A kommunisták elmondták, hogyan kérték ki többször is a dolgozók véleményét, javaslatait egy-egy nagyobb termelési feladat megkezdése előtt. Természetesen szó esett a munkakörülmények javításáról is. A 111-as műhelyben például nehéz munkadarabokat kell emelni, ezért megfelelő darut kellene beállítani. A bérezéssel kapcsolatban elmondták, hogy határozottabban kell a differenciált bérezést megvalósítani. Nagy figyelem kísérte Tóth Imre vezérigazgató hozzászólását, aki egyetértett azzal, hogy amilyen a pártmunka színvonala, olyanok a gazdasági és szociális munka eredményei. Hangsúlyozta, hogy a gyár nemcsak gazdasági, hanem társadalmi egység is. Kérem a gyár kommunistáit... — A Fémmunkás Vállalat legfontosabb gyára a kecskeméti — jelentette ki. — Jól képzett szakmunkás- és műszaki gárdával rendelkezik. Megbizonyosodott ez a Dunaújvárosi Konverteres Acélműhöz készített vasszerkezetek legyártása alkalmával is. Tudnak itt jó minőségű, fegyelmezett, határidőre elkészülő munkát végezni. Arra kérem a gyár kommunistáit, hogy a rövidesen Kecskemétre érkező, 10 millió forint értékű, tőkés országból vásárolt, igen termelékeny fúróberendezést is hatékonyan hasznosítsák. Hetven kiemelt beruházásra dolgozik a Fémmunkás Vállalat. Ily módon a gazdasági nehézségek ellenére is dinamikusan fog fejlődni a VI. ötéves tervidőszakban. Természetesen szükség van a folyamatos termékszerkezetváltásra. Korszerű komplex köny- nyűszerkezeteket gyártunk majd az építőiparnak. Tőkés exportunkat ötszörösére kívánjuk növelni, s ebben is nagy szerep vár a kecskeméti gyárra. Adott esetben tőkés exportfejlesztési hitelt is szándékozunk felvenni, készüljenek fel erre is. Növelni fogjuk gyáraink önállóságát, ezzel együtt felelősségét is. Áttérünk a bértömeggazdálkodásra. Amint látják, a kecskeméti gyár kommunistái, ismét újszerű, s nagy horderejű politikai és gazdasági feladatok végrehajtása előtt állnak — hangsúlyozta a vezérigazgató. Nagy ÓIM ÉV VÉGE ELŐTT AZ ÜZEMEKBEN Pékáru, édesség kétszázezer fogyasztónak Eredményesen zárja V. ötéves tervét a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat. Erre a tervidőszakra 2 milliárd, 450 millió forint árbevételt irányoztak elő, amelyet várhatóan mintegy 100 millió forinttal túlteljesítenek december végéig. — Hányféle terméket gyúrta-, nak jelenleg? — kérdeztük Jánosi . Istvántól, a kalocsai vállalat igazgatójától. — Az eltelt öt esztendő folyamán, jelentősen megváltozott cégünk termékszerkezete, ami több mint 250 millió forint értékű termelésnövekedést eredményezett ebben a tervidőszakban. Negyvenkét új termékkel jelentkeztünk az elmúlt években, s így ma már 192-féle pékárut, illetve édességet gyárt vállalatunk. — Melyik -aratta a legnagyobb sikert? — ' Szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy hosszú a listája népszerű készítményeinknek. Például ,á Fincsi nevű, új termékcsalád gyártása 50 millió forint, árbevételt eredményez vállalatunknak évente-. Ezenkívül említhetném a Pufóka, a Szarvacska — vagy régebbi, közismertebb nevén: a Zizi — édességeinket is, amelyek iránt körülbelül tízszer nagyobb a fogyasztói igény, mint amennyit' készíteni tudunk belőlük egy-egy esztendőben. Azután Sportszeletből és a Saturnus csokoládéból ugyancsak több száz vagonnyit gyártunk évente. Ebben a tervidőszakban létrejött egy hármas társulás; egy osztrák cég. a MONIMPEX és a vállalatunk között, amit mi egyszerűen úgy emlegetünk, hogy „Susi nápolyivonal”. E termékünk gyártásához az ausztriai cég biztosítja a gépeket, berendezéseket, s mi adjuk az alapanyagot, a munkaerőt, tehát ebből ered a társulás elnevezés. A Susi egyébként töltött ostya, jelenleg legjelentősebb termékeink egyike, amely nemcsak belföldön, banem igen sok nyugati országban is sikert aratott már. Ez az egyik legnépszerűbb ex-, porttermékünk. — Az V. ötéves tervidőszakra 122 millió forint vállalati nyereséget terveztünk, amit 150 millióra teljesítünk ez év végéig — mondotta az igazgató. — Nyereségünknek mintegy 80—90 százalékát új termékeink adják, vagyis termelési eredményeink lényegében az elmúlt évek folyamán végbement termékszerkezet-váltásnak köszönhetők. — Milyen fejlesztések, beruhá0 Balezek János, a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat sütő szakmunkása fonottt kalácsot készít. zások- történtek 1975 óta a vállalatnál? — Több mint 130 millió forintot fordítottunk beruházásra éhben a tervidőszakban saját fejlesztési alapunkból. Oj üzemcsarnokokat építettünk, új szociális épületeket, orvosi rendelőt, új gépeket és berendezéseket vásároltunk ... A termékeink mellett tehát, a termelési feltételeket is- korszerűsítettük, s mindez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ma már 200 ezer fogyasztót lát el vállalatunk naponta kenyérrel, péksüteménnyel, édességekkel. Jelenleg 1400 állandó dolgozót és kétszáz bedolgozót foglalkoztatunk. összesen 14 telepe és gyáregysége van a megyében vállalatunknak. — Az elmúlt öt esztendő közül, melyikre emlékszik vissza legszívesebben? — Erre nehéz válaszolni, hiszen mindegyik hozott valamilyen változást, sikert... Szivem szerint mégis a tavalyi évet említeném, amikor Kiváló Vállalat kitüntetésben részesültünk. — Hogyan alakulnak idei terveik? — Árbevételünket 421 millió' forintban irányoztuk elő erre az esztendőre, amelyet e hónap végéig,'körülbelül 470 millióra teljesítünk majd. A vállalati nyereségünk is meghaladja a 30 millió forintot az idén. — Milyen tervkoncepciókkal néznek a VI. ötéves terv elé? — Évente négy—hat százalékos termelékenységnövekedést szeretnénk megvalósítani az új tervidőszak folyamán, dolgozói létszámunk bővítése nélkül, A következő öt évre 2 milliárd, 700 millió forint árbevételt irányzunk elő. További műszaki fejlesztések is várhatók vállalatunknál, ameny- nyiben a Magyar' Édesiparral je? lenleg még folyamatban levő tárgyalásaink sikerrel járnak, az édességgyártás fejlesztésével kapcsolatosan. S e készítményeinkből származó nyereséget azután, — ahogy ezt eddig is tettük —, a kenyér- és pékárugyártás korszerűsítésére kívánjuk fordítani. K. E. Miért akadozik a peremkerületi lapkézbesítés Kecskeméten? ízlésesen megformált, kertes családi otthonok sorakoznak ma már a megyeszékhely délnyugati részén fekvő Felsőszéktón. Ahol sok helyütt várat ugyan magára a járdaépítés, valamint az úttest portalanítása, kiépítése, ám a környékbeli lakók mégis más miatt keseregnek: a megrendelt napilapokat olyan rendszertelenül kapják meg, mintha valahol nagyon messze, egy isten háta mögötti vidéken élnének. A Szeder u. 15. szám alatt lakó Farkas István többek nevében küldte leve.- lét szerkesztőségünkbe. Hiába van felszerelve a sok postaláda — írja olvasónk —, továbbra is későn és nemegyszer hiányosan kerülnek bele az előfizetett újságok. December 6-án is oly módon jutottam a napi példányhoz, hogy félóráig strázsáltam a hidegben, várva a postást, aki meg is jött, ám a lapot külön könyörgésre volt csak hajlandó kezembe adni. A kérdésre, hogy miért nem kézbesít megfelelően, azt felelte, új ember errefelé, ■ most ismerkedik a területtel. El is gondolkoztam rögvest, ki tudja menynyi idő kell, amíg minden nevet és elmet jól megjegyez, mint ahogy rejtély az is, hogyan kapják meg folyamatosan sajtójukat azok, kiknek nincs lehetőségük naponta, vagy hetenként többször is a postáslesre. Egyébként a panaszunkról beszéltünk a kézbesítő főnökével, aki nem éppen barátságosan közölte, a néha nagyon rossz utak következtében ütközik akadályba mostanában a lapok idejében való kihordásra. Mi lenne ebben az országban, ha mindenkinek lenne valamilyen kifogása arra, miért nem tudja végezni rendesen a munkáját? ‘ — zárulnak a sorok. Hasonló okokból panaszkodik a máriavárosi Fürdő u. 46 a. szám alatt lakó Bálái Pál. Mint közölte velünk, a megyei postahivatal nagyon precízen beszedi az előfizetési dijat, de a vállalt kötelezettsége teljesítését már korántsem tartja ennyire fontosnak. Mi mással magyarázható ugyanis a tény, hogy arrafelé mindig késve érkeznek meg az újságok. Nemegyszer fordult elő,, hogy a szombati lap a következő szombaton került a körzetben lakók kezébe. És az sem ritkaság, hogy e küldeményeket a kapu tetején átdobálva a földön — a hóban, a vízben, a sárban — találják meg az emberek, noha rendelkeznek postaládával. Egy éve akadozik mifelénk a lapkézbesítés. Most, kedden, december 9-én írom e levelet, de még a múlt pénteki Petőfi Népét nem láttam. Lehet, hogy a következő tervidőszakban már csak hetenként kapjuk a napisajtót is? Lemondjuk a további megrendelést, ha a posta nem javít munkáján ... — summázható imigyen a nevezett olvasónk levele. A maradéktalanul beszedett előfizetői díj ellenében késedelmesen, pontatlanul történő lapkézbesítés miatti kifogások jogosságához aligha férhet kétség. De legalább ennyire vitathatatlan a fény is, hogy a szinte állandóan munkaerőhiánnyal küszködő posta számos kecskeméti körzetben valóban csak üggyel-bajjal tudja ellátni e fontos szolgáltatói munkáját. Mi lehet itt a megoldás? A fennálló helyzetbe való kényszerű belenyugvás semmiképpen sem. Talán az-ésszerűbb munka- szervezés — például* néhány kézbesítő pluszjövedelemmel is járó többletmunkájának igénybevétele a legkritikusabb körzetekben, esetleg nyugdíjas emberek napi 2—<3 órás ilyen munkakörben való foglalkoztatása — járhatna eredménnyel. Elsősorban a Szeder és a Fürdő utcákban, Illetve azok környékén, ahol még nap mint nap várják az emberek az olvasnivalót, de ha többször hiába, nem valószínű, hogy sokáig teszik ezt... Nehéz buszozni egyedül is, csomaggal is A közúti személyszállítás gondjairól két levelet is kaptunk nemrégen. Tartalmuk közérdekű — ezért tesszük szóvá —, s a remélt intézkedésre sokan várnak. Először a hetényegyháziak panaszával - foglalkozunk, nevezetesen azzal, hogy e község és a megyeszékhely között közlekedő csuklós autóbuszokra történő felszállás mindig hosszú időt vesz igénybe, s tülekedéssel jár. S mindez azért, mert a több ajtós járműre csak egy helyen, az utolsó ajtón át lehet feljutni. Ott ül ugyanis a kalauz, aki a jegyet adja, illetve kezeli. Csakhogy ezek az utasok jóval kevesebben vannak, mint a bérletesek, akiknek bilétáját az idén nyár óta érvényben levő intézkedések szerint már nem veszi kézbe a jegyvizsgáló. „Táblával jelöljék meg, hogy itt és itt csak bérlettel lehet felszállni, s akkor valamennyi ajtó •kinyitható az induláskor is. Az utasok ezáltal hamarább tudnak feljutni a kocsiba, s így a menetidőt sem kell túllépni, mint' az mostanság gyakran előfordul. Ha a kecskeméti helyi járatokon bevált a minden ajtó igénybevételével történő felszállás, ez a mód'- szer nem bukhat meg a helyközi buszokon sem— írják egyebek között olvasóink. A kiskunhalasi Rain Mihályné többször veszi igénybe a Kecskemét—Baja között közlekedő autóbuszt, s tapasztalja, hogy azon a járaton nem szeretik a csomaggal rendelkező utasokat. Aki így száll fel, az bizton számíthat a kalauz nyílt ellenszenvére. Levélírónk is elkövetett ilyen „bűnt" november 28-áh, amikor egy ori- ginál csomagolású Camping kerékpárt akart a járattal elszállítani. Bár az elfért volna a csomagtérben — mindezt később tudta meg az illetékesektől —, de a fuvarozást nem engedték meg részére. „Tudom, hogy némi kényelmetlenséget jelent a csomagokkal foglalkozni a kalauznak, de szerintem ez munkaköri kötelessége, amit a Volánnál sem illik megszegni — ráadásul az utas rovására ...” — zárja sorait a panaszos. . CIKKÜNK NYOMÁN Intézkedett a KIOSZ A közelmúltban Sajtóposta rovatunkban kecskeméti kisiparosokról írtunk, akik a helyi megrendelőik számára enyhén szólva kellemetlenséget okoztak: egyikük nem a kívánalmak, illetve a szakmai követelmények szerint dolgozott, másikuk pedig egyáltalán el sem végezte, amire vállalkozott. Cikkünk nyomán vizsgálatot folytatott a Kisiparosok Országos Szervezetének Bács- Kiskun megyei Titkársága és intézkedésével — ennek során eljárt a mulasztók ellen — orvosolta a jogos reklamációkat. A részletekről olvasóinktól értesültünk. A Muskotály utca 9. szám’ alatt lakó Szabó József közölte szerkesztőségünkkel, hogy az új családi házánál végzett lakatosipari munka kifogásolható voltát végül is elismerte a kisiparos, ifjú Kiingert József, aki a kivitelezése fejében számla nélkül felvett díjösszeget több mint hatezer forinttal csökkentette, s e pénzt visszafizette. A Sétatér u, 11.' szám alatti Kovács István arról számolt be, hogy Adám János kisiparos — aki az építéssel kapcsolatosan vállalt feladatát a kapott előleg ellenében sem teljesítette hosszú hónapokig — szintén rendezte tartozását. Az érdekelt családok nevében is köszönjük a KIOSZ megyei titkárságának eredményes közbenjárását. Egyidejűleg azonban szükségesnek tartjuk megemlíteni az alábbiakat: A hasonló panaszok nem éppen egyediek megyénkben. Ugyanis többször szóltak már olvasóink olyan esetről, amikor a kisiparos a kérés ellenére elzárkózott attól, hogy a munkájáért felvett öszszegről számlát, vagy legalább blokkot, amolyan elismervény- félét adjon, holott 1000 forint feletti árnál kötelező számlázni, ám az annál kevesebb pénz átvételéről is kell készíteni díjjegyzéket, mely okmányok például a reklamációhoz is alapul szolgálnak. Mások 'elmondották, találkoztak kisipari vállalkozókkal, akik csak a'kkor voltak hajlandók megkezdeni munkájukat, ha a megrendelő előzőleg ígéretet tett, hogy bármilyen kifogása is lesz, arról nem informálja az illetékeseket. Köztudott, hogy az állami és szövetkezeti szolgáltatóhálózat — elsősorban a szűkös kapacitás következtében — még csupán az igények egy részét tudja kielégíteni, érthető hát, hogy jelenleg miért van elenge'dhetetlenül szükség a Lakosság körében felmerülő különféle építési - jav ítási -szerelő feladatok készséggel, pontosan, gyorsan és nem utolsósorban megfelelő színvonalon ellátó kisiparos szakemberekre, akik döntő többségükben dicséretesen, példásan helyt állnak. Csakhogy az iparigazolvánnyal,' illetve működési engedéllyel rendelkező valamennyi ilyen vállalkozó iránt egyforma követelményeket — hibátlan munkát, a hivatalos előírások szerinti díjmegállapítást — támasztanak a megrendelők, s hogy közülük a jövőben senkit se érhessen nem várt meglepetés, bosszúság, célszerű jenné, ha az ebbéli tevékenységet ezentúl mindenre kiterjedően gyakrabban és következetesebbén ellenőrizné, lényegében pedig segítené a KIOSZ és más hatoság! Összeállította: Velkei Árpád • A dusnoki határ végeláthatatlan földtábláin sorra szántják a jövő évi tűszerpaprikának kijelölt területet a Munkás-Paraszt Tsz traktoristái. A szerves anyagot még a havazás előtt, a műtrágyát pedig a notakarora szórtak, es kel erőgép után kapcsolt ekével forgatják a tápanyagot a talajba. (Pásztor Zoltán felvétele)
