Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-05 / 260. szám

/ 1980. november 5. • PETŐFI NÉPE • 3 EGYEDÜLÁLLÓ A VILÁGPIACON — BŐGŐS HAJÓK, KATAMARÁNOK, CSAVARGŐZÖSÖK A Duna és a magyar vízgazdálkodás története 9 Török kori hadinaszád. • Balra: az új terepasztalon. • A következő pillanatban forogni kezdenek a kerekek. Fábián Gyu­la igazgató a fajszl vízimalommal. (Straszer András felvételei) Török fürdő „ tartozékaira bukkantak .távfűtésszerelők Esztergomban az új Vízügyi Múzeum bejáratánál. A Du­na és a magyar vízgazdál­kodás története című nyitó kiállításon láthatók a sziklá­ba ágyazott csodarabok. A lelet mintha azt bizonyítaná: a bátor kezdeményezőket pártolja a szerencse. A népi bölcseség okkal idézhető, de még alapozottabb az új in­tézményt létesítők szakértel­mének a dicsérete. Jól választották meg az új in­tézmény helyét. Történelnfil- han­gulatú város, „Kanyargó Dunának ékszere Esztergom”. A csütörtö­kön átadott, szépen rendbe hozott műemlékházban a XVIII. század végén két napig őrizték a koro­nát. Sokat időzött itt Zsigmond és Mátyás, akik a legkorszerűbb víz­vezetéket szereltették palotáikba, még a törökök bejövetele előtt is­merték a fürdőzés örömeit. A vi­lágutazó Evlia Cselebi érzékletes leírásából szemléletesen kirajzoló­dik előttünk a híres emelőszerke­zet. A folyó vizét ravaszul össze­kapcsolt kerekek, hengerek, „mus­kéta. puska alakú, csatornás, csö­vek juttatták meredeken fölfelé" a belső várba. A közelben úszott el százötven esztendeje az első hazai gőzhajó. Több százan hallgatták Korcsog András államtitkár avató beszé­dét „Űjjáteremtő munkánk gyü­mölcseit mindazok élvezik — hangoztatta —, akik tevékeny ré­szesei a mának. A tanulságokkal teli élmény” méltatása után sike­resnek minősítette az idei mú­zeumi és műemléki hónapot. A dolgozó nép történetének meg­örökítését szorgalmazó kormány­zati törekvések eredményeként készült el a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum, a szakmai köz- gyűjtemények számát gyarapító esztergomi múzeum. Fábián Gyula, az intézmény igazgatója még az ünnepség előtt bemutatta számunkra „A Duna története, a magyar vízgazdálko­dás krónikája” kiállítást. Elmond­ta: 1973-ban kezdték a tervszerű gyűjtést. Akkoriban 270 bejegy­zés szerepelt „anyakönyvükben”, ma tízezernél több tárgyat őriz­nek, gondoznak. Országos hatás­köriéi kutatnak vízügyi emlékek után. Számon tartják a karapan- csai fagázas szivattyút, a Szikrai Állami Gazdaság területén talál­ható régi zsilipet is. v A teljességre törekedve mente­nek, védenek minden eszközt, magyar—csehszlovák vízi erőmű a amely képet ad az árvízvédelem, a folyószabályozás, a vízhasznosí­tás fejlődéséről. Nem hiányoznak természetesen a sokszor áldás, sokszor átok vízzel szövetkező, hadakozó kétkeziek emlékei, a hí­res kezdeményezők munkásságá­nak dokumentumai. Büszkén hi­vatkoznak a közélet minden terén múlhatatlan érdemű Széchenyi István gyűjtési körükbe illő ter­vezeteire, levelezésére. Az egyik tárlóban a bácskai mocsarakat le­csapoló, Ferenc-csatorna-építő Kiss József jajkiáltása vádol: „Ne tégy hasznosat...”. (Már majd­nem elkészült a nagy mű, amikor intrikus aljaemberek elorozták di­csőségét, kibuktatták az igazgató­ságból.) Reménytelen vállalkozás lenne a mégcsak vázlatos ismertetés is. A munkahajótípusokat soroljam? A Vaskapuban sziklákat zúzó, robbantó kéttörzsű katamaráno­kat. a modern kotrókat? A gyö­nyörű szerszámokat, hajólámpá­kat, a gabonaszállító bőgőshajó remekbe faragott díszeit? A több méter hosszú vízi duda megszó­laltatásához épp olyan „kajakos” férfi kellett, mint a 30—40 kilós műszerek cipeléséhez, kezeléséhez Említetlenül maradhatna a régi vízimolnárok csodálatos tudomá­nyát idéző fajszi vízimalomma­kett? Minden él, mozog, villog a föld­szinti termekben. Fénygrafikák mutatják, hogy hol, hogyan tör­te át százegy esztendeje Szeged­nél gátjait a Tisza. Tanulmányoz­hatók a szennyvíztisztítók, egyet­len gombnyomással magunk is „zsilipeltethetünk” maketthajókat, meglepődünk a nagymaros-bősi íeahcsikovói) erőmű óriási mére­teitől. A gondosan gyűjtött, kiválóan rendezett, 28 helyiségben elhelye­zett látványos kiállítás a maga nemében egyedülálló a világon. Elismerés illeti meg teremtőit. mindenekelőtt Gergely István ál­lamtitkárt, az Országos Vízügyi Hivatal közelmúltban tragikus körülmények között elhunyt ve­zetőjét. O segítette megvalósulni a magyar vízügy múzeumát. Heltai Nándor AZ ELMÚLT esztendőkben a boltok százainak redőnyét húzták le végleg. Természetesen kis üzle­tekét, amelyek csekély forgalmat tudtak lebonyolítani, ezért a vál­lalat vagy a szövetkezet számára gazdaságtalan volt a fenntartásuk. Csakhogy az odaszokott vásárlók hoppon maradtak, illetve arra kényszerültek, hogy messzebbre utazzanak egy iskolafüzetért, egy harisnyáért vagy akár a minden­napi kenyérért, tejért. Miközben a városokban és a nagyobb községekben sorra épül­nek, nyílnak iparcikk- és élelmi­szer-áruházak, az 1—2 személyes, kicsiny üzletek száma megcsap­pant. Holott a lakosság ezekre igényt tartana. A kisebb boltokat, vendéglátó- helyeket korábban, hogy kifize­tődjenek, „gebinesítették”: egy­szerűsítették az elszámolási rend­szerüket. A gebinnek azonban — hivatalos nevén: a szabadkasszás üzemeltetésnek — számos árny­oldala is megmutatkozott az idők folyamán. A leglátványosabb visz- szaélésekre a gebines vendéglátó- helyek nyújtanak példát. Mivel ezekben — a szabadkasszás rend­szernek megfelelően — az áruval nem kell tételesen elszámolni, a vezető gyakran úgy növeli sze­mélyes jövedelmét, hogy „idegen árut” visz be az üzletbe. Idegen árut, vagyis olyat, amilyet a köz­pont tudta nélkül, annak megke­rülésével szerez be. Hogyan lesz ebből busás jöve­delem? Ügy, hogy a gebines ven­déglős ezt az árut feldolgozza majd értékesíti, ismét csak a köz­pont tudta nélkül. így azután a haszon egyenesen az ő zsebébe vándorolhat. Olyan helyzet áll tehát elő, amelyben a vállalat vagy a szövetkezet viseli a terhe­ket, fizeti a bért, az energiát, a helyiségbért, az összes üzemelési költséget, míg a haszon a gebine- sé. A KIS BOLTOK gazdaságta. lanságán, munkaerőhiányán és a gebin okozta bajokon igyekszik változtatni az a kormányrendelet, amely egyes kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletek szerző­déses üzemeltetéséről intézkedik. Elsősorban azzal a céllal, hogy a lakosság vásárlási lehetőségeit bővítse, javítsa. A rendelet lehetőséget nyújt a vállalatoknak, szövetkezeteknek, hogy kisebb üzleteiket, vendéglát- tőhelyeiket januártól szerződéses rendszerben üzemeltessék. Mit je­lent ez közelebbről? A gazdálko­dó szervezet szerződést köthet az arra vállalkozó szakképzet alkal­mazottjával, hogy meghatározott díj fizetése ellenében az illető sa­ját felelősségére, és kockázatára, önállóan, de a vállalat nevében vezesse az üzletet. Ami haszonra az üzlet szert tesz, azzal — a szer­ződött díj befizetése után — a boltvezető szabadon rendelkezik. Adhat belőle például a beosztott dolgozóknak, akik egyébkéht a vállalat, illetve a szövetkezet al­kalmazottai, és a szakmában szo­kásos bér ellenében végzik mun­kájukat. A kormányrendelettel egyidő- ben jelent meg a belkereskedel­mi miniszter rendelete egyes ál­lami üzletek bérletéről, amely az eddiginél tágabb teret ad a ma­gánkereskedőknek, hogy üzletet, és — az eddigiektől eltérően — vendéglátó helyet is béreljenek. Módosították a magánkereskede­lemről szóló rendeletet is: fölol­dottak több korlátozó intézkedést, és további harminc szakmában adtak lehetőséget magánkereske­dői tevékenységre. A RENDELKEZÉSEK sokak ér­deklődését felkeltették. Vannak, akik azt kérdezik: feladjuk a szo­cialista kereskedelem pozícióit? Erről természetesen szó sincs, hi­szen a szerződéses rendszerben működő boltok is szocialista tu­lajdonban maradnak, nem be­szélve arról, hogy az áruk messze túlnyomó többségét továbbra is az ABC- és egyéb áruházak jut­tatják el a lakossághoz. Mások amiatt aggódnak, hogy a szerző­déseknél a protekciósok élveznek előnyt. Nos, a vállalatok, szövet­kezetek, ha szerződésbe kívánnak adni üzletet, kötelesek ezt a szán­dékukat nyilvánosan meghirdetni, és a szerződést azzal kell megköt­niük, aki — közjegyző jelenlété­ben — a legmagasabb díj befize­tését vállalja. Természetesen, a szerződő boltvezetők jövedelme adóköteles. Ha a rendelet hatására a mai 11 000 magánkereskedő helyett néhány év múlva, mondjuk, 15 000 maszek boltos működik majd az országban, az csak javítja a ke­reskedelmet. A 11 000 magánke­reskedő egyébként az egész kis­kereskedelmi forgalomnak mind­össze egy százalékát bonyolítja le. Érdemes tehát azt vizsgálni, milyen eredmények várhatók az új jogszabályoktól? A bérleti rendszer, a magánkereskedői te­vékenység kiszélesítése javíthat a szakma munkaerőhelyzetén: ezek a boltok ugyanis a családtagok munkájára számíthatnak. MIND A SZERZŐDÉSES, mind a bérelt, mind a magánüzletek: kis boltok. Olyanok, amelyek hiá­nya ma még súlyosan érinti egyes városnegyedek, idegenforgalmi te­rületek, községek lakóit. Ha cse­kély is a részesedésük az orszá­gos forgalomból, a környék .la­kossága számára nagyonis fon­tosak, nélkülözhetetlenek. Azt várhatjuk, hogy ezek újra meg­nyílnak, illetve az új formákban jobban, rugalmasabban látják el a vásárlóközönséget. Mert az idé­zett rendelkezések célja ez: a la­kosság áruellátásának szélesítése, javítása. G. Zs l*X*X,Iív.v.v.v.v.v.w.:.w«s%v.%w.sw.v.%v A becsület volt a sajátja — öt gyereket vállaltunk a fe­leségemmel. — Tiszteletre méltó dolog, mert általában kettőt terveznek. Ez hatvanezer forintot jelent. — Tudom, a lakásgyerekek egyenként 30 ezer forinttal csök­kentik az anyagi terheket. A mi esetünkben' nem erről volt szó, helyesebben erről szó sem volt. — A gyerekvállalás-kifejezést pedig ezzel kapcsolatban használ­ják. — Most igen, de ötven-hatvan évvel ezelőtt...? A házasságköté­sünk után otthont teremtettünk. Feleségem is, én is nagyon sze­rettünk volna gyereket. Nem lett, nem lehetett. Három fiút és két lányt magunkhoz vettünk a pesti lelencből. Közülük ketten — egy fiú és egy lány — sajnos már meghaltak. A fiú a Dunába ful­ladt, a lányt tüdőbaj vitte el. A többi nevelt gyermekem jelenleg is él: egy nagymama és két nagy­apa. Szeged városnyira nőtt lakóte­lepe,‘Tarján egyik lakásának ab­lakából jókora erdősávra, füves, virágos területre látni. A beton- tengerben ez csökkenti a falusi környezet iránti nosztalgiáját Nagy István nyugalmazott gyógy­szerésznek. Féi évszázadig Foktő, Harta, majd Úszód patikusa volt. 1963-ban, amikor meghalt a fele­sége, Szűcs Imre a következőket mondta nevelőapjának: „Ne féljen apuka, nem marad egyedül, ná­lunk fog lakni, amíg él, mert fel­nevelt.” Ekkor költözött Úszódról a szegedi Tarjántelepre, nevelt fiához és családjához. A kétszer kétszobás lakásban négy nemzedék él: a neveltfiú és felesége, lányuk a kisgyermeké­vel és a 90 éves Nagy István. An­tik bútorokkal berendezett rezi­denciájában elevenítettük fel a Bács-Kiskun megyei községekben eltöltött éveket. — Hogyan került Foktőre? — 1891-ben Békéscsabán szület­tem, ott jártam gimnáziumba. 1920-ban a budapesti Tudomány- egyetemen. általános kitüntetéssel gyógyszerészdiplomát kaptam. Ezután Budapesten a Kálvin téri Kriegner-féle gyógyszertárban kezdtem dolgozni, mint első re- ceptárius. — Ez mit jelentett? — Én fogadtam, aki a patikába bejött, elvettem tőle a receptet. Több jelentkező miatt hosszú kál­váriát kellett bejárnom a gyógy­szertári jogadományozásért. Íme: „Pest vármegye közigazgatási bi­zottsága a néhai Scharp Henrik­nek haszonélvezetre jogosított örökösök nélkül 1923-ban történt elhalálozásával megüresedett fok­tői gyógyszertár személyes jogo­sítványát e hó 10-én tartott ülé­sén egyhangú határozattal Nagy István oki. gyógyszerésznek ado­mányozta.” Tehát így kerültem 1925-ben Foktőre. Scharp Henrik gyógyszertárá­nak épülete életveszélyes állapot­ban volt, a beázott falak düledez- tek, a tető egy része hiányzott. Kölcsönkért pénzből a község új gyógyszerésze megvásárolta a templommal szemben levő üres telket, s az úszódi kőművesmes­terrel, a paksi kőművesekkel új gyógyszertárat és lakást építte­tett. Itt 26 évig dolgozott. 1951-től öt évig Harta gyógyszerésze volt, majd innen Uuszódra került. — Nagy szeretettel gondolok vissza a Foktőn eltöltött évekre, amelyek azonban nem voltak könnyű esztendők. A patikát va­sárnap is nyitva kellett tartani, szabadnapom nem volt. Ha pél­dául be akartam menni Kalocsá­ra, akkor ezt be kellett jelenteni a főszolgabírónak. — Akkoriban az embereknek általában milyen gyógyszerekre volt szükségük? 6 Balra: Nagy István nyugalmazott gyógyszerész. • Fenn: a foktői gyógyszertár — 1932-ben. — Elsősorban septyl-készít- ményre. fájdalomcsillapítókra. Bőven volt munkám, de nem pa­naszkodom, mert szerettem hiva­tásomat, a segítségadást. — De nemcsak a munkámért emlékezem szívesen Foktőre. Nagyrészt ott neveltük fel a gye­rekeket. Feleségemmel együtt mentünk fel értük Budapestre a menhelybe. Először Szűcs Imrét, aztán Palotai Sárit, a két Tamás gyereket, Ferit és Erzsikét, majd Schieber Győzőt hoztuk haza Foktőre. Imre, akinél lakom a, szegedi Volán Vállalattól ment nyugdíjba. Ferenc bányászként dolgozott, szintén nyugdíjas. — A gyerekeket miért nem vet­te a nevére? — Ezt már többen megkérdez­ték tőlem. De nem ez a fontos, ha­nem a becsület. Amit tettem ér­tük nem volt hiábavaló. Nevelt gyermekeim. felnőtt unokáim mind becsületes emberek lettek. A néhány éves dédunokák pedig megszépítik öreg napjaimat. Rászolgált. Gyerekei nem — a becsület volt mindig a sajátja. Nagy Ferenc nyugalmazott gyógyszerész 1972-ben aranydiplo­mát kapott és hamarosan átve­heti a gyémántdiplomát Buda-« pesten. Foktőre is szívesen ellá­togatna, — ereje engedi — ha va­laki hívná... Tárnái László A távoktatás új formája A távoktatás továbbfejlesztését tervezi az Országos Pedagógiai Intézet felnőttnevelési osztálya, amely a Művelődési Minisztérium oktatási szerveivel együtt tanul­mányozza a középiskolai távokta­tás új formájának alkalmazási le­hetőségeit. Elképzelésük: az ország több részében távoktatási közpon­tot. azok körzetében pedig kon­zultációs központokat szerveznek. A rendszerben részt vesznek a művelődési házak, otthonok, könyvtárak és' más intézmények, a Magyar Rádió és a Televízió is. A távoktatási központok maguk a középiskolák, ezek irányítják levelező diákjaik tanulását. Fel­adatokat adnak a tanulóknak, s ezek teljesítését ellenőrzik. A megoldott feladatokat a tanulók visszaküldik a központba — a kö­zépiskolába — ahol elbírálják: a tanuló elsajátította-e a tananyag kijelölt fejezeteit, továbbléphet-e vagy ismételnie, gyakorolnia kell a régi leckéket. A tanulók rend­szeresen — hetenként többször — fölkeresik a lakóhelyükön vagy annak közelében levő konzultá­ciós központot — iskolát, vagy művelődési intézményt, ahol ol­vashatnak. meghallgathatják a rádió, a televízió nekik szóló mű­sorait. s ahol pedagógusok, nép­művelők segítik a tananyag meg­értését. elsajátítását. Ily módon a levelezők állandó kapcsolatban lehetnek tanáraikkal, kénytele­nek rendszeresen tanulni és szá­mot adni ismereteikről. A tervek szerint Debrecenben alakítják ki a távoktatás új mo­delljét. A Pécsi Dolgozók Gimná­ziumában már 1976 óta folytatnak ilyen kísérleteket. Két távoktatá­si kísérlet zajlik tehát. Az egyik és a másik kísérletben részt vevők tanulmányi eredményeit mérle­gelve döntik el: melyik formát alkalmazzák országszerte. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom