Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
T \ 1 if; 'f. r VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxv. évi. 269. szám Ára: 1,20 Ft 1980. november 16. vasárnap Vacsihegyi történelemóra 3. oldal A népművészet újrafelfedezése 3. oldal Alkotó fiatalok a sütőiparban 4. oldal Gyümölcsszezon — tanulságokkal 4. oldal A tárgyalóteremből 4. oldal Kecskeméti színészek a Vajdaságban, zomboriak Bács- Kiskunban 5. oldal KOMMUNISTA MŰSZAK A BAROMFIFELDOLGOZÓ VÁLLALATNÁL Jó ütemben halad a szerződéskötés Régóta jól bevált módszer az élelmiszeripar és a termelő gazdaságok közötti szerződéses kapcsolat. Ez mindkét fél részére megfelelő termelési biztonságot nyújt. A mezőgazdasági üzemnek nem gond a termés elhelyezése, s az ipar is tudja, hogy mennyi áru szállítására köthet megállapodást a kül- és belkereskedelemmel és mindez a lakosság ellátása szempontjából sem közömbös. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat két hete kezdte meg a gazdaságokkal a jövő évi termeltetési szerződések megkötését. Az eddigi tapasztalatokról beszélgettünk Kirchknopf Zoltánnal, a vállalat mezőgazdasági osztályának vezetőjével. — A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat az ország különböző részein — elsősorban Bács-Kis- kun, Pest, Szolnok 'és Komárom megyében — levő 28 mezőgazda- sági nagyüzemmel áll szerződéses viszonyban — mondotta az osztályvezető. — A legtöbb ilyen gazdaság — szám szerint tizenkilenc — természetesen Bács megyében van. Ebből következik, hogy a jövő évre tervezett 29 ezer tonna vegyes baromfi felvásárlásának 74 százalékára is ebben a megyében kötünk megállapodást. . A legnagyobb szerződő partnereink is Bács-Kiskunból valók. Ilyen a hartai Erdei Ferenc és a császártöltési Kossuth Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet, mindkettő egyenként egymillió 800 ezer darab, másfél kilós csirkét szállít 1981-ben gyárunkba. Az utóbbi egyébként igen korszerű baromfi- nevelő telepet létesített. Nagy szállítóink közé tartozik még a szánk! Haladás egymillió és a bó- csai Petőfi Mgtsz., amely 900 ezer darab csirkét nevel. — A csirkén kívül mire kötnek még szerződést, és milyen meny- nyiségben? — Pecsenyekacsára, pecsenye- és húslibára, spt naposlibára is. Libából a legnagyobb mennyiséget a kiskunfélegyházi Vörös Csillag és a kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Tsz szállítja. A kél gazdaság vállalatunk libafeldolgozásának 30—35 százalékát adja. Pecsenyekacsából a Kiskunsági Állami Gazdaság küldi a legnagyobb mennyiséget, 560 ezer darabot. Az imént említett Vörös Csillag és Magyar—Szovjet Barátság Tsz nagy tételekben szállít naposlibát is, amit vállalatunk hoz forgalomba. Ellátjuk belőle azokat a gazdaságokat, amelyek felnevelik, majd hízott-, pecsenye-, vagy húslibaként feldolgozásra nekünk adják el. — Készteti-e a jelenlegi * gazdasági helyzet valamiféle új megoldásra a vállalatot? — Az „év első négy hónapjára általában az a jellemző, hogy a víziszárnyasokat feldolgozó vonalaink kapacitása, áru hiányában nincs kihasználva. Ezúttal azt kértük mezőgazdasági partnereinktől, hogy többletcsirkét adjanak ebben az időszakban. A bocsa! Petőfi, a hartai Erdei Ferenc, a császártöltési Kossuth, a kiskunfélegyházi Petőfi Tsz máris szerződött, de szinte valameny- nyi gazdaságnál megértésre talált vállalatunk kérése, s már januárban megkezdik a húscsirkék szállítását. Természetesen az év eleji szállításra szerződő partnereink anyagilag is jobban járnak. — Szándékoznak-e szélesíteni valamilyen formában a termelő gazdaságokkal kapcsolataikat? — Eddig háromoldalú szerződéseket kötöttünk. Ez azt jelentette, hogy az egyik ágon a Bábolnai Állami Gazdaság Kombinátjával, valamint a rémi. Dózsa Tsz-szel mint naposbaromfi-szállí- tókkal, a másik ágon a baromfinevelő és -hizlaló gazdaságokkal kötöttünk megállapodásokat. Tavaly kísérletképpen, a bócsai Petőfi Tsz esetében egy negyedik ágat is bekapcsoltunk, mégpedig a gabona- forgalmi és malomipari vállalatot a megfelelő takarmányellátásra. Tapasztalataink igen kedvezőek és szeretnénk általánossá tenni a négyoldalú szerződésformát. • Csirkére a szerződéskötéseket rövidesen befejezzük és hamarosan a víziszárnyasokra vonatkozóan állapodunk meg a gazdaságokkal. November végéig szándékozunk befejezni a szerződéskötéseket — mondotta végül az osztályvezető. A szakszervezeti bizalmiak, a brigádvezetők, a KISZ tisztségviselői és a párttagok már egy héttel ezelőtt tájékoztattak a munkahelyi környezetükben mindenkit: november 15-én tartják meg az idei második kommunista műszakot. Az irodai dolgozók a hirdetőtáblákról értesülhettek a hagyományos esemény időpontjáról, sőt arról is, hogy közülük kit melyik fizikai munkaterületre várnak reggel hat órára. A felhívásban közzétették, hogy a felajánlott munkabért — kollektív döntés alapján — mire költik majd. Eddig már 581 ezer forint gyűlt össze itt, a Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalatnál a korábbi kommunista szombatok „bevételeiből”. Ehhez kell még „keresni”, hogy a sportpályaépítésre és a vállalati gyermekintézmények felszereléseinek korszerűsítésére szánt száz—százezer forinton kívül 800 ezer forint jusson majd a tőserdei pihenőház építésére. — Ezek a közösségi célok ezúttal sem hagytak hidegen senkit, mert körülbelül nyolcszázötvenen jöttek be dolgozni a kommunista műszakra, — tájékoztat Vincellér Károlyné, a vállalat termelési osztályának vezetője, akivel végigjártuk az üzemrészeket. — Hatvannégy tonna csirkét, harminchat tonna pecsenyelibát és húsz tonna tollat dolgozunk fel a műszakiban. Ebből négy vagon árut szovjet exportra szállítunk, három vagonnal pedig Győrbe, Székesfehérvárra, illetve Budapestre. — Mi negyven mázsa libamájat csomagolunk be ma — hallom Medgyesi Ferencnétöl, az Export szocialista brigád vezetőjétől. — Franciaországba és Ausztriába szállítják ki. Tizennyolcán bent vagyunk a brigádból, csak a három betegünk hiányzik. — Ügy tudom, május óta már a tizedik szabadnapon dolgozik a vállalati kollektíva, önök pedig még ennél is többet áldoztak már fel. A szezon kezdete óta egyébként is tíz-tizenegy órás munkanapjaik vannak. Nem fáradtak? — kérdezem. — Fáradtak vagyunk, de a tervteljesítés érdekében csináljuk. A kommunista műszakot pedig vállaltuk a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben, tehát ezt is teljesítenünk kell. A mi iparunk ilyen. Majd januárban, februárban kifújjuk magunkat egy kicsit. — Az első félévi nyersanyaghiány okozta lemaradásunkat behoztuk, és tervünknek eddig már az időarányosnál nagyobb részét sikerült megvalósítani — mondja Csizmadia István, a vállalat igazgatója. — Felsőbb rendelkezésre mi még november nyolcadikén is dolgoztunk, most viszont olyan nagy nyersanyag- mennyiség vár feldolgozásra, hogy csak nagy erőbedobással tudjuk a partnergazdaságokat a baromfi túl- tartásától mentesíteni. Ez a fegyelmezett, lelkes kommunista műszak jól szolgálja nemcsak a vállalati kollektíva, hanem a népgazdaság érdekét is. Összefogás a mezőgazdaságban az őszi munkák befejezésére • Szüretelnek a Városföldi Állami Gazdaság szőlőjében. Úgy telt el a hét, hogy a kukorica aratására, a termés szedésére, a búzavetés befejező munkálataira mindösszé két, három nap volt alkalmas az időjárás. Sok csapadék hullott az utóbbi napokban, egyes helyeken 54 millimétert észleltek. Gabonát vetni homoktalajon, ott is a partosabb részeken lehetett. Ez. a legfőbb oka annak, hogy november közepén még mindig van pár ezer hektár vetnivaló, hiszen az állami és szövetkezeti gazdaságok műszaki felkészültsége sokkal gyorsabb munkát is' lehetővé tenne. A biztonságos termesztés érdekében azonban minden tényezőt figyelembe kellett venni. A mezőgazdasági szakigazgatás, a társadalmi és érdekképviseleti szervek közreműködésével elevenítik fel a jól kialakult kapcsolatokat. Gépátcsoportosítással, külső segítséggel gyorsítják meg a munkát, amikor arra legalkalmasabb az idő. Solton a Rákóczi Tsz nemcsak a saját, hanem a Kossuth Tsz, sőt a dunaföldvári Aranykalász kukoricáját is szárítja. Kalocsán, Homokmégyen, Baja környékén úgyszintén egymást kölcsönösen támogatva dolgoznak a betakarítógépekkel, szárítóüzemekkel az állami és szövetkezeti gazdaságok. Ahol a kukorica megdőlt, s a kombájnok nagy termésveszteség- gel dolgoznak, szövetkezeti tagok és hozzátartozóik gyűjtik össze aZ elhullott kukoricacsöveket. A Kiskunság egyes szövetkezeteiben részes betakarítást is szerveztek. Minden termény, amit összegyűjtenek, végső soron az egész ország készletét gyarapítja. A háztájiban nevelt baromfit, hízott sertést szinte valamennyi szövetkezetből a gazdaság közvetítésével vásárolja meg a baromfi- és a húsipar. A felázott talajon egy időre szinte lehetetlenné vált a cu- korrépa-betakarító gépek munkája. Tiszakécskén és másutt kézi betakarítást szerveztek a répa gyűjtésére, zavartalan szállítására. E hét végén még 800 hektár répa volt a földben, s, a cukorgyárak várják a nyersanyagot. A szőlőszüret lassan véget ér, Kunbaján, Apostagon, Sükösd és Hajós körzetében, valamint Szabadszálláson van még szednivaló. Városföldön, ha újabb esőzés nem zavarja meg a hétvégi műszakot, vasárnap leszüretelnek. A megye almatermésének 98 százaléka biztonságban van. Az elmaradt mennyiség zömét is leszedték. Amint járható lesz a földút, az ültetvényen konténerekbe gyűjtött almát továbbítják a feldolgozóhelyekre. Ezt a gyümölcsöt egyébként lé- és szeszgyártásra használják fel. K. A. • Egymást kölcsönösen segítve dolgoznak a kalocsai határban. Nincs a világon olyan ország, amely azzal kérkedhetne, hogy nincsen importra szüksége. Külkereskedelem egyébként már az ókorban is folyt, s mennél fejlettebbé vált a termelés, annál szélesebb körűvé vált az országok közötti árucsere. Sajnos sokszor torkollott háborúba is a piacokért folyó küzdelem. A második világháború után soha nem látott méretűvé bővült az export —import. Magyarország is azoknak az államoknak a sorába lépett, amelyek nemzeti jövedelmének tekintélyes része a külkereskedelemből származik. Természetesen a kivitelnek és behozatalnak arányban kell állni egymással, vagyis a behozott áruk értékét, megfelelő mennyiségű kivitt áruval kell fedezni. Emellett az Sem közömbös, hogy milyen a külföldre eladott áru minősége, versenyképes-e és hogy a valóban szükséges anyagokat, termékeket vásároljuk meg cserébe. Különösen nem mindegy ez a világpiacon 1973-ban bekövetkezett árrobbanás óta. Saját bőrünkön tapasztaljuk ezt, hiszen azóta is nagy erőfeszítéseket kell tennünk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének helyreállítására. Nem vagyunk könnyű helyzetben, mert a külpiacon számunkra kedvezőtlenül alakultak mind az export-, mind az importárak. Ez ellen csak egyféleképpen lehet védekezni. Korszerűbb, minőségileg jobb, piacképesebb árut exportálni és az észszerű lehetőségeken belül csökkenteni az importot. A külföldről behozott anyagok, termékek mennyiségének csökkentésére sokféle mód nyílik. Azt például semmiféleképpen nem helyeselhetjük, ha termékszerkezet-váltás címén egyes üzemek abbahagyják bizonyos — még keresett — árucikkek gyártását, s kiderül, hogy azokat a kereskedelemnek külföldről kell beszerezni. Legalább azt kellene megvárni, míg a profilt átveszi egy másik magyar üzem, amely ellátja a lakosságot. A porszívógyártást például az AFIT kalocsai vállalata vette át, de míg felfut előállításával a megfelelő mennyiségre, addig importálni kell. Sokáig nem lehetett magyar kerti szerszámokat kapni, angol, osztrák gyártmányú ásók, kapák, gereblyéket árusítottak az üzletekben. Egy ismerősöm japán gyártmányú fűnyíró ollóval dicsekedett. Ezek a külföldi szerszámok elég sokba kerülnek, s beépülve a zöldségfélék árába, nem csoda, ha emiatt a paradicsom, a paprika stb. is drágább lesz a piacon. . Bács-Kiskun megye ipari üzemei termékeik csaknem 30 százalékát exportálják. Ugyanakkor nagyon tekintélyes mennyiségű importanyagot, energiát használnak fel. Ma már csaknem minden üzemnek van energetikusa, s a dolgozók hasznos ötletei, javaslatai alapján is jelentős olaj-, földgáz-, benzin-, villanyáram-megtakarítást érnek el. Eredmények születtek az anyaggal való takarékosság területén is gondosabb felhasználással. A nagyobb arányú megtakarításokat azonban az importanyagok, termékek hazaival való helyettesítése hozza, s ez már az újítók, a gyártmányfejlesztők asztala. A Budapesti Rádió- technikai Gyár kecskeméti gyára például korábban Japánból importálta a magnetofonmotorokat. Az idén ez a gyár maga kezdte meg a magnómotorok készítését és ezzel 100 millió forint importot takarít meg. A KALOPLASZTIK még tavaly is a tőkés országokból szerezte be az alapanyag nagy részét. Az idén termékszerkezet-vált ást hajtott végre, s így lehetővé vált, hogy az alapanyag 30 százalékát a Tiszai Vegyikombinátból, a többit pedig a szocialista országokból vásárolja. A keceli Vegyesipari Szövetkezet évek óta holland megrendelésre import fenyőfából készít bárszékeket. Azután egy Somogy megyei erdő- gazdaságtól tölgyfát vettek, s ebből csináltak néhány mintadarabot. A pácolt, lakkozott és drágább bárszékek megnyerjék a holland cég tetszését, s megkétszerezték megrendelésüket. A mezőgazdasági üzemek eddig Franciaországban készült ásóboronát használtak. A kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat szakemberei kifejlesztették a gép magyar változatát, s nagy sikerrel mutatták be az OMÉK-on. Jövőre már 200 darab ásóboronára kapott megrendelést a kecskeméti ’ vállalat. Csupán néhány, a gyakorlatban sikerrel bevált módszerét ajánlottam fel az importtal való takarékosságnak. A megye ipari és mezőgazdasági üzemeiben azonban még igen nagy tartalékok rejlenek ezen a területen. Feltárásukkal jelentős mértékben járulhatnak hozzá népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének javításához. N. O.
