Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-13 / 266. szám

1980. november 13. • PETŐFI NÉPE • 3 A MEGYEI TANÁCS ÜNNEPI ÜLÉSE határozatai világosan megszabják. Feladatunk, kötelességünk e ha­tározatok szellemében dolgozni, megvalósítani terveinket, tovább javítani a lakossággal kapcsola­tainkat, gazdagítani a társadalmi összefogás formáit, módjait, min­dent megtenni azért, hogy jobb, szebb és értelmesebb legyen az élet itt, a Duna—Tisza közén is. E gondolatok és tanulságok je­gyében mondok köszönetét a köz­ponti párt- és állami testületek­nek, szerveknek, a megyei párt- bizottságnak a helyes politikai célokért. és a' munka eredményes irányításáért. Szeretnék köszönetét mondani mihdázoknak, akik — akár nyug­díjasok ma már, akár aktívan szolgálnak — részesei voltak és részesei a 30 év munkájának, nagyszerű eredményeinek, kija­vítható tévedéseinek, akár mint tanácstagok, akár mint tisztségvi­selők, akár mint tanácsi dolgozók. Javaslom végezetül, hogy a me­gyei tanács a jubileum alkalmá­ból határozatban is — megkö­szönve az építő-alkotó munkát — köszöntse a lakosságot, megyénk dolgozó népét. Kitüntetések, díjak, oklevelek átadása A tanácsülés további részében dr. Gajdócsi István 'kitüntetése­ket, díjakat és elismerő okleve­leket adott át. A Minisztertanács a tanácsok megalakulásának 30. évfordulója alkalmából, eredményes tanácsi munkássága elismeréséül 30 éves Tanácsi Munkáért oklevelet, a megyei tanács elnöke Kiváló Tár­sadalmi Munkáért kitüntetést adományozott: id. Agó József nyugdíjasnak, a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Termelőszövetke­zet tiszteletbeli elnökhelyettesé­nek, Növök Rostás Etelkának, mélykúti körzeti védőnőnek, Popp Györgynek, az MSZMP bajai Vá­rosi Bizottsága első titkárának, Szabó Ilonának, az érsekcsanádi általános iskola nyugdíjas igaz­gatójának, Vincze Ferencnek, Kiskunhalas Város Tanácsa nyu­galmazott elnökének. 30 éves Tanácsi Munkáért ok­levelet és a Minisztertanács Taná­csi Hivatala Kiváló Munkáért ki­tüntetését' kapta: Barna János, Szánk község Tanácsa vb-titkára, Bálint Mihály, Gátér község ta­nácselnöke (kitüntetését a Parla­mentben vette át), Vajda József, Foktő község tanácselnöke. 30 éves Tanácsi Munkáért ok­levelet kapott: Benei Sándor me­gyei tanácstag, .Cserjés Sándor, Császártöltés község tanácselnöke, megyei tanácstag, Majer Imre Dunavecse nagyközség ' tanácsel­nöke, megyei tanácstag, dr. Mező Mihály Kecskemét város tanács­elnöke, megyei tanácstag, dr. Nagy Károly, a bajai járási hi­vatal elnöke, megyei tanácstag, dr. Posváncz László, megyei ta­nácstag, Trsztyinszki Pál, Tázlár község tanácselnöke, megyei ta­nácstag, Fekete János, a megyei tanács egyházügyi titkára, Varjú­nál, a megyei tanács osztályveze- 'tője. A Minisztertanács Tanácsi Hi­vatal Kiváló Munkáért kitünte­tését kapta: Sass Andrásné, Tom­pa nagyközség Tanácsának cso­portvezetője. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága a megye gazdasági fej­lesztésében kifejtett kiemelkedő munkássága elismeréséül a követ­kezőknek Mathiász János-díjat adományozott: Bakacsi László, a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet főágazat-vezetője, dr. Horváth László a bugaci erdészet vezetője, Katona István, a Kiskunhalasi Ál­lami Gazdaság igazgatója. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága a következő művészek­nek adományozta az 1980. évi művészeti díjakat: dr. Matolcsy György, a Pannónia Rajz, és Ani­mációs Stúdió vezetője, Udvardi Lajos, a Bács-Kiskuin megyei Ter­vező Vállalat belsőépítésze, Vén Lajosné népművész, a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szö­vetkezet tagja. A tervszerű településhálózat fejlesztéséért Közel egy évtizede annak, hogy az országos településfejlesztési koncepció alapján elkészült Bács- Kiskun megye első településháló­zat-fejlesztési terve, amelyet 1971- B'en a megyei tanács jóváhagyott. Bebizonyosodott, hogy a terv az eltelt időszakban eredményesen segítette a megye, illetve a tele­pülések tervszerűbb fejlesztését, a települések közötti munkamegosz­tás helyes kialakítását. A társa­dalmi, gazdasági változások szük­ségessé tették az országos kon­cepció, illetve az ennek alapján készült megyei terv felülvizsgá­latát, s bizonyos részeinek módo­sítását. A vizsgálati anyag széles körű konzyltáció, véleményezés, állás- foglalás alapján formálódott. A terv egyes részeinek célszerű mó­dosítására javaslatokat tettek a városi, járási, nagyközségi párt- bizottságok, az illetékes tanácsi szervek, elmondták véleményei­ket a megyei tanács tervgazda­sági, illetve a településfejlesztési, műszaki és kommunális bizottsá­gának tagjai, tehát alapos és hosszan tartó előkészítő munka előzte meg a módosító határozat- tervezetet, amelyet a megyei ta­nács elfogadott. Az országos koncepció és a me­gyei terv alapján Bács-Kiskun megye kiemelt települései az aláb­bi besorolásba kerültek. Felsőfo­kú központ: Kecskemét. Felsőfokú társközpont: Baja. Középfokú központ: Kalocsa, Kiskőrös, Kis­kunfélegyháza, Kiskunhalas. Kö­zépfokú társközpont: Bácsalmás, Kunszentmiklós, Tiszakécske. A megye alsófokú központjai (középfokú körzetek szerint): Du­navecse, Izsák, Kerekegyháza, La- josmizse, Szabadszállás — Solt — Kecel, Soltvadkert — Jánoshal­ma, Kiskunmajsa. A megye további településeit — középfokú körzetenként részletez­ve — alsófokú központ, alsófokú társközpont, alsófokú település és alapfokú település kategóriákba sorolták. '(A településhálózat-fej­lesztési terv módosításának rész­leteire lapunkban később még visszatérünk.) * Az előterjesztés után elsőként Angyal János megyei tanácstag kért szót, s egyebek között a kecs­keméti járás községei és a me­gyeszékhely közötti szoros kap­csolat szükségességéről beszélt. A megyei tanácsülésen felszólalt dr. Korom Mihály. Dr. Korom Mihály felszólalása — Örülök, hogy részt vehetek a mai ünnepi jellegű, de munka- értekezletet tükröző megyei ta­nácsülésen. Beszédében Gajdócsi elvtárs méltatta a tanácsok tevé­kenységét. Bizonyára nemcsak én, hanem más is úgy volt azzal, amikor az eltelt három évtized alatti munkát és az eredménye­ket méltatta, hogy filmszerűen le­peregtek előttem a tanácsok mun­kájával kapcsolatos bizonyos ese­mények. Valóban igaza van a megyei tanács elnökének, amikor arról szólt, hogy a tanácsi munka az elmúlt három évtized alatt nem egyszerűen közigazgatási te­vékenységet jelentett,., nemcsak államigazgatási aktusokról volt szó. ■ A felszabadulás utáni években jöhetett létre olyan jellegű tanács- rendszer, amely a szocialista tár­sadalmunknak, a szocialista ál­lamunknak szerves része. Amikor arról beszélünk, hogy a tanácsok népképviseleti, Önkormányzati és államigazgatási szervek, ezzel tu­lajdonképpen megfogalmaztuk azt a feladatot, amit a tanácsoknak el kell látni. A tanácsok az elmúlt 30 év alatt mindig a közösség szolgálatában álltak és annak ér­dekében dolgoztak. A tanácsrend­szer színvonala, állapota megha­tározó a tanácsi munkára is. Az eredményekről jóleső érzés­sel beszélünk, de ez a munka nem önmagáért való. A nagy erőfeszí­tést kívánó és áldozatos tevékeny­ség mögött ott vannak az épülő, szépülő városok, községek, új la­kótelepek, utak, járdák, bölcső­dék, óvodák, iskolák, kulturális létesítmények. S jóleső érzés, hogy mindezt az eredményt áz állam-— polgárok elismerő szavai övezik. A három évtized tapasztalatai sokrétűek és nemcsak sikerekből tevődnek össze. A tanácsok mun­kája ezer szállal kapcsolódik a társadalomihoz. Akkor tudtak a tanácsok jól dolgozni, amikor pártunk politikája mentes volt a j hirtelen irányváltozásoktól. Biz­tos, hogy most és a jövőben is a következetes politikai iránymuta­tás a legfontosabb feltétele a ta­nácsi munka sikereinek. A párt XII. kongresszusa nagy­ra értékelte a tanácsok munká­ját. Azt kérem a megyei tanácsta­goktól, hogy a jövőben is legye­nek szószólói a párt politikájá­nak, a határozatok végrehajtásá­nak. • Növök Rostás Etelka körzeti védőnő átveszi a kitüntetést. J(Tótb Sándor felvételei.) Elismerés azoknak, akik cse­lekvő részesei voltak a tanácsi munka eredményeinek. Gratulá­lok a kitüntetetteknek, s rajtuk keresztül valamennyi Bács-Kis­kun megyei dolgozónak. A megye településhálózat-fej­lesztési tervének felülvizsgálatá­ra és módosítási javaslataira ké­szített előterjesztéssel kapcsolat­ban elmondom, hogy véleményem szerint jól előkészített anyag van a kezünkben. Információink, sze­mélyes tapasztalataink alapján úgy ítélem meg, hogy a terv reá­lis, a valóságos tényeket tükrözik. Áz előterjesztésből megállapít­hatjuk, hogy a tíz évvel ezelőtti településhálózat-fejlesztési terv kiállta az idők próbáját, s való­ban elősegítette a fejlődést. Eb­ben sok minden benne van, az állami szervek és a párt aktív közreműködése, a megye, a váro­sok, a községek társadalmi segít­sége, a lakosság önzetlen munka­vállalása. Az eredményekből ki­derül, hogy a munka összehangol lása megérte a ráfordított időt, a fáradságot. Az- ország, s a megye előtt a legfontosabb feladat az V. ötéves terv sikeres befejezése. Ezekben a hetekben folytatjuk a VI. öt­éves terv kidolgozását. Ma össze­ül a párt Központi Bizottsága, hogy a VI. ötéves terv irányelve­it megtárgyalja, s ajánlásokat te­gyen a kormányzati szerveknek. Sokat beszélünk a gazdasági építőmunkáról, ez most orszá­gunkban központi kérdés. Sok- olyan külső és belső nehezítő fel­tétel van, melyeket figyelembe kell venni a VI. ötéves terv elő­készítésekor. Fejlődésünk las­súbb lesz, mint az elmúlt évek­ben. Az a törekvésünk, hogy meg­szilárdítsuk az eddigi eredmé­nyeinket, sikereinket, s erről a bázisról tudjunk majd ismét to­vább lépni. A gazdasági építőmunkában egyik legfontosabb feladatunk, hogy az ország fizetési egyensú­lyát rendbehozzuk. Nemcsak a külső egyensúlyról van szó, ha­nem biztosítani kell más, belső egyensúlyi feltételeket is. A mun­ka hatékonyságának növelése mellett egyebek között meg kell teremteni például a beruházás és a kapacitás összhangját, a munkahelyek és a munkaerő kö­zötti helyes kapcsolatot. Addig a munkahelyeken nem lehet fegyel­met tartani, amíg ezt nem te­remtjük meg. Lényeges feladatunk az árualap és pénzmennyiség helyes arányá­énak megtartása, mert hiába van pénzzel tele a zsebünk, ha nem tudunk érte mit vásárolni. Nagy szükség van az igények és lehető­ségek összhangjának megterem­tésére is. Rohamosan nőnek az igények, s á gazdasági körülmé­nyeink olyanok, hogy nehéz a valóban jogos igényeket is kielé­gíteni. Helyesnek tartom az olyan rangsorolásit, amely lehetővé te­szi a legoptimálisabb ■ megoldást. Vannak olyan dolgok is, amiről szintén szólni kell', egyebek kö­zött az állampolgárok közérzetét javító intézkedésekről. Az állami és a pártszerveknek nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a nyitott város- és községpolitikára. Mert nem helyes, ha lényeges fejlesz­tési dolgokról úgy születnek meg a döntések, hogy azokról, illetve előkészítésükről a dolgozók nem tudnak. A" döntések előtt az érde­kelteket meg kell hallgatni, be kéll őket vonni. az előkészítő munkába. Ez garancia a döntés sikeres végrehajtására. Tudomá­sul kell venni, hogy a dolgozó ember nemcsak munkavállaló a munkahelyén, s nemcsak egyszerű állampolgár a lakóhelyén, hanem beleszólása is van a közös ügyek­be. Lényeges, hogy a városkör­nyéki községek, települések ne érezzék magukat mostoha gye­reknek. Ezen a téren van még tennivaló. A megye településhálózat-fej­lesztési tervének végrehajtása nagy erőfeszítést kíván minden­kitől. Szükség van továbbra is a lakosság önzetlen munkájára. A társadalmi munkában Bács-Kis­kun az élenjáró megyék közé tar­tozik. Sokszor elhangzik a megye helyzetével kapcsolatban a ko­rábbi elmaradottság. Érdemes erről beszélni. Ha a felszabadulás előtti helyzethez viszonyítunk, ak­kor óriási a fejlődés, de most már önmagunkhoz kellene mérni a fejlődést, ami még jobban ösz­tönöz a továbblépésre. A párt XII. kongresszusának határozata világosan megjelölte azt az utat, amely a jelenleginél őszebb, boldogabb jövőhöz vezet. Olyan alapokkal rendelkezünk, amelyek révén újabb sikereket érhetünk el közös felelősséggel, munkával. Ehhez kívánok mind- annyiuknak, a megye dolgozó né­pének erőt, jó egészséget — fe­jezte be felszólalását dr. Korom Mihály. * A tanácsülés további részében Jantner Antal kért szót, s mint azt egyebek között elmondta, az országban Bács-Kiskun megye elsőként foglalkozott a település­hálózat-fejlesztési terv felülvizs­gálatával, illetve bizonyos részei­nek módosításával, ami tervszerű­séget, megfontolást mutat. Sándor Béla összefoglalója után a módosítási javaslatokat, illetve a határozattervezetet a megyei tanács elfogadta. * Bejelentéssel folytatódott a ta­nácsülés. Dr. Gajdócsi István, a megyei tanácstagoknak bejelen­tette, hogy nemrég levelet kapott dr. Horváth István belügyminisz­tertől, aki tekintettel arra, hogy más munkakört tölt be, a megyei tanácstagságáról lemondott és to­vábbi sikeres munkát kívánt a testületnek. A megyei tanács el­nöke javasolta, hogy a megyei ta­nács vegye tudomásul dr. Horváth István lem omlását és fejezze ki köszönetét, elismerését a megyei tanácstagi munkájáért. A megyei tanács egyetértett a javaslattal. * Ezután a megyei tanácsülés a korábbi interpelláoiós kérdésekre adott válaszokkal foglalkozott. Ács Viktor megyei tanácstag a Szabadszállás—Kerekegyháza kö­zötti összekötő út korszerűsítésé­ért tett interpellációjára azt a választ kapta, hogy. az anyagár és a szállítási költség emelkedé­se miatt nem tudták a munkát eddig elkezdeni, de szorgalmaz­zák az útburkolat szélesítését. Harmath Lajosné megyei ta­nácstag interpellációjára kedve­ző választ kapott, miszerint a Császártöltés—Kalocsa között közlekedő autóbuszjárat indulá­sát a kérésnek megfelelően módo­sították. K. Szabó Imre megyei tanács­tag interpellációjában az Orgo- vány—Izsák közötti út 8 kilomé­teres szakaszának korszerűsítését ikérte, de mint az a válaszból ki­derül, a korszerűsítés időpontját csak akkor tudják meghatározni, ha a VI. ötéves terv elkészül. Leitheizer Imre megyei tanács­tag interpellációja után az 51-es számú út Solt és Dunapataj kö­zötti szakaszán a felezővonalat felfestették. A megyei tanácsülés a Szózat hangjaival fejeződött be. Korom Mihály látogatása a megyében A Megyei Művelődési Központ, majd Városföld és Kunszállás volt tegnap délután egy-egy állomása a megyei tanács délelőtti ülésére Kecskemétre iátogató Korom Mihálynak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának, Kiskunfélegy­háza országgyűlési képviselőjének. Először a megye vezetőinek társaságában Korom Mihály meg­tekintette a művelődési központ­ban Berki Viola festőművész ki­állítását, ezt követően dr. Romány Pálnak, a megyei pártbizottság első titkárának és dr. Gajdócsi Istvánnak, a megyei tanács elnö­kének társaságában Városföldre, a MÁV szentesi építési főnöksé­gének egyik részlegéhez látoga­tott. A vendégek — akiket dr. Kőrös Gáspár, a kecskeméti városi párt- bizottság első titkára és Feleki Pál az építési főnökség igazgatója fogadott — megnéztek a szabad­téri sínmúzeumot. A Központi Bizottság titkára ezután tájékozódott a két részleg — a vágánymezők szerelését vég­ző felépítményi és a hegesztési — munkájáról, majd beszélgetett a két esztendeje Állami-díjjal ki­tüntetett Dózsa szocialista, brigád tagjaival. Korom Mihály kérdéseire vála­szolva Vörös István brigádvezető számolt be a sínhegesztők mun­kájáról, életéről. Az 1960-ban alakult, tizenegytagú kollektívá­ból szinte kivétel nélkül minden­ki „bejáró”, Kecskemétről, Nagy­kőrösről, Félegyházáról utaznak nap mint nap Városföldre. A bri­gádtagok 116 újítást adtak be — kísérleteket végeznek a miskolci műszaki egyetemnek is —,' és ez­zel 2,2 millió forintot takarítottak meg; csaknem valamennyien többszakmások, akik a munka mellett képezték magukat. A ré­giek közül ketten már nyugdíja­sak, van viszont helyettük két fia­tal. Az idén nyugdíjba' vonuló, kun­szállási Zana József, akit társai tisztelettel szólítottak „öreg har­cosnak” —, a saját példáját hoz­ta elő: húsz éve elmúlt, hogy a vasúthoz került; végig fizikai munkát végzett, 18 esztendeig volt a pántalapszervezet titkára, de nyugdíjba vonulása ellenére sem marad tétlen: jövőre már a lakóhelyén végez társadalmi mun­kát. A beszélgetést követően a Köz­ponti Bizottság titkára megnézte, hogy a munkások a szabadban ho­gyan hegeszlik a ma egyik leg­korszerűbbnek mondható eljárás­sal a síneket, majd tovább uta­zott Kunszállásra, ahol a helyi tanácsnál tájékozódott a • telepü­lés életéről. Korom Mihály ezt követően — utazásának befejező programjaként — ellátogatott az Alkotmány Tsz tésztaüzemébe, majd Budapestre utazott. V. T. 0 Beszélgetés a Dózsa brigád tagjaival. Lázár György fogadta Gerhard Schürert Lázár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja szerdán az Or­szágházban fogadta Gerhard Schürert, az NDK kormányának elnökhelyettesét, az állami terv- bizottság elnökét, a Német Szo­cialista Egységpárt Politikai Bi­zottságának póttagját, aki a két ország tervező szervei közötti együttműködés időszerű kérdései­ről folytat tárgyalásokat hazánk­ban. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke, va­lamint Szalai Béla, hazánk berli­ni és Rudolf Rossmeisl, az NDK budapesti nagykövete. Gerhard Schürer szerdán eluta­zott Budapestről. (MTI) Elutazott hazánkból a bolgár külügyminiszter Szerdán elutazott hazánkból Petr Mladenov, a Bolgár Kommu-. nista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Bol­gár Népköztársaság külügyminisztere, aki Púja Frigyes külügymi­niszter meghívására hivatalos, baráti látogatást tett hazánkban. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes búcsúztatta. Je­len volt Sebestyén Jenő hazánk szófiai és Boncso Pencsev Mitev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács szerdán ülést tartott. Meghallgatta és jóváha­gyólag tudomásul vette Marjai József miniszterelnök-helyettes beszámolóját a magyar—román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság ülésszakáról. A Minisztertanács — az Állami Ifjúsági Bizottság előterjesztése alapján és a SZOT elnökségével, illetve a KISZ Központi Bizottsá­gával egyetértésben — elhatároz­ta, hogy a legközelebbi ifjúsági parlamenteket 1981. szeptembere és 1982. áprilisa között tartsák meg. Á kormány meghallgatta és tu­domásul vette a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tájé­koztatóját az időszerű mezőgaz­dasági munkák helyzetéről. Meg­állapította, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt megkésett betaka­rítás és egyéb őszi munkák mi­előbbi befejezéséhez további erő­feszítésekre van szükség. Elisme­rését fejezte ki a mezőgazdasági dolgozók nehéz körülmények kö­zött tanúsított helytállásáért és a mezőgazdasági üzemeknek nyúj­tott társadalmi támogatásért. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom