Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-10 / 263. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. november 10.

A termelőszövetkezetek érdekvédelme

• A vita csaknem másfél évtizeddel ezelőtt eldőlt: megszülettek a termelőszövetkezetek központi és területi érdekvédelmi szervei. Párthatározat, majd törvény foglalt mellettük állást. Akiknek jó az emlékezetük, tudják, hogy az új gazdasági irányítási rendszer egyes fontos elemei a termelőszövetkezeti gazdálkodásban már 1968 előtt is érvényesültek. Egyre önállóbbak lettek a szövetkezetek, megszűnt a korábbi tervkötelezettség, újszerű, önkéntes szerződéses kapcsolat alakult ki a közös gazdaságok és a felvásárló vállalatok, a feldolgozó ipari üzemek között. Elismerést nyert a különböző érdekek egyeztetésének fontossága, a tsz-ek és a vállalatok egyenjogúsága. Teljesen nyilvánvaló volt azonban az is, hogy a tsz-ek az érdekeiket például — a többnyire monopolhelyzetben levő — országos vállalatokkal szemben valójában csak akkor érvényesíthetik, ha létrehozzák saját területi szövetségeiket és saját országos tanácsukat.

A törvény fontos jogokat ruházott ezekre az érdekképviseleti szervekre. Például a véleményezési jog magában foglalja, hogy minden olyan rendelkezés, mély a tsz-ek működését és gazdálkodását érinti csak e szervek észrevételeinek, javaslatainak ismeretében kerülhessen kiadásra.

A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát ezen túlmenően az a jog is megilleti, hogy egyetértése nélkül a szövetkezetekkel kapcsolatos njinisztériumi rendeletiket sem szabad közzétenni. Nagy lehetőséget kínál mindez a tsz-ek jogos érdekeinek a védelmére, a társadalmi, népgazdasági érdek legmegfelelőbb érvényesítésére.

Helyesnek bizonyult az a döntés. hogy érdekképviseleti szerveiket maguk a tsz-ek tartsák el és a szövetségek ne lehessenek a tsz-ek valamiféle felettes szervei, ugyanakkor a TOT se adhasson semmiféle utasítást a szövetségeknek. Bevált, hogy a szövetségek legfőbb szerve a küldöttgyűlés, melyen a szövetkezeteket

2-2 tagjuk képviseli. Ez a küldöttgyűlés határozza meg a törvény keretei között -.-á szövetség tevékenységét. A TÓT pedig a tsz-ek országos kongresszusa által választott testület, vagyis végső soron szintén a tsz-ektől függ.

Több mint egy évtized tapasztalatainak ismeretében megállapíthatjuk, hogy ez a sajátos szervezeti forma sikeresnek bizonyult. Csakis így alakulhatott ki az a szoros, közvetlen, termékeny kapcsolat, amely most az érdekképviseleti szervek és a tsz-ek viszonyét jellemzi.

Ma 17 megyében egy-egy, Bács- Kiskun és Békés megyében két- ■ két területi szövetség, és az országban egy halászati tsz-szövet- ség működik. Lényegében mind a 22 szövetség megfelelő munkát végez: sokat tesz a szövetkezetek érdekében, elősegíti működésüket, és gazdasági fejlődésüket. Bizonyos, hogy a szövetségek munkája is benne van a tsz-ek — nemzetközileg is elismert — szép eredményeiben.

• Valamennyi szövetség köny- nyen össze tudna állítani egy rö- videbb vagy hosszabb listát arról, hogy 12 év alatt milyen fontos agrárpolitikai és gazdálkodási kérdésekben lépett fel kezdeménye- zőleg, fordult javaslataival a TOT- hoz, vagy közvetlenül a megyei, illetve az országos irányító szervekhez.

Persze nemcsak javasoltak és kifogásoltak, sokféle más módon is könnyítettek a tsz-ek gondjain; Részt vettek az egyes vállalatokkal folytatott vitákban és a legkülönfélébb szolgáltatásokkal is — talaj laboratórium, vágóhídi! minősítés, termelési tapasztalatok terjesztése, a munkaverseny segítése, az üdülés megszervezése stb. — igyekeztek segíteni a közös gazdaságok munkáját.

Ez a közvetlen, bizalomteljes kapcsolat eddig is segítette, s ezután is lehetővé teszi azoknak a problémáknak a gyors felismerését, melyek nehezítik, akadályozzák a tsz-ek gazdálkodását, gyorsabb előrehaladását. Ezek a problémák gyakran bonyolultak, kényesek, esetenként egy-egy országos szerv rendelkezésével függ. nek össze.

Kétségtelen, hogy ilyen ügyekben a fellépés, a kifogások, a módosító javaslatok előterjesztése nagy körültekintést — nem ritkán előzetes, országos tájékozódást is — igényel. Lehet, hogy a hallgatás, a másokra várás sok esetben az egyszerűbb, kényelmesebb megoldásnak bizonyulna. Viszont a szövetségeket törvény kötelezi a gondok jelzésére, a nehézségek feltárására, és a tsz-ek is elvárják a megfelelő tetteket.

Mindezt tudva, mégis valljuk be őszintén, hogy a legtöbb szövetség egy olyan listát is össze tudna állítani bizonyos ügyekről — melyekben különböző -meggondolásokból — megrekedtek a várakozás, majd a hallgatás mellett. Mentségükre persze ilyenkor is sok mindent fel lehet hozni. Senki se teszi ki magát ugyanis annak, hogy a jó szándékát félremagyarázzák, és ésszerű' javaslatait közérdeket sértőnek minősítsék. Ilyen esetekben is kettőn áll a vásár: a szövetségen, mely a javaslatot megteszi, és azon a szerven, mely jogosult azt elfogadni, illetve elutasítani. Magyarán szólva a közügyek intézésének viszonyai, a közéleti légkör is befolyásolják a szövetségek magatartását: tettekre biztatják, vagy megalkuvásra ösztönzik őket. Sok függ viszont a szövetségi vezetők felkészültségétől, rátermettségétől, bátorságától is. •

A területi szövetségek fontos és nélkülözhetetlen érdekvédelmi tevékenységüket csak a TOT-tal szorosan együttműködve végezhetik eredményesen. így az időszerű problémákról kialakított szövetségi'vélemények a TOT összegezésében és közvetítésével juthatnak el az illetékes minisztériumokhoz, központi szervekhez. A TOT maga is számit és támaszkodik a szövetségek és természetesen a tsz-ek tapasztalataira, véleményére. Nagyobb jelentőségű kérdésekben — mint például a közgazdasági szabályozók továbbfejlesztése, vagy a szövetkezetét érintő fontos új jogszabályok véleményezése — az országos tanács rendszeresen széles körű tájékozódást végez.

• Jogos a megállapítás, hogy a tsz-eknek a korábbinál nehezebb közgazdasági feltételek között kell az eddiginél jobb eredményt elérni. Ez nem könnyű feladat. Épp ezért érthető, ha a tsz-ek igényei is mégnövekecüek a szövetségek munkájával szemben, és számítanak fokozott érdekvédelmi tevékenységükre, a gazdálkodást segítő szolgáltatásaikra. Várható, hogy a szövetségek bátran élnek törvényes jogaikkal, és a párt agrárpolitikáját szolgálva erejüknek és lehetőségeiknek megfelelően ezután is helytállnak; jól sáfárkodnak a tsz-ek bizalmával.

T. B.

A Kecskeméti Konzervgyár Il-es számú telepének laboratóriumában tizenhatan dolgoznak. Csizmár Józsefné laboratóriumvezető-helyettes elmondja, hogy itt tartósítják az összes beérkezett gyümlöcsféléket. ezenkívül készítenek paradicsomsűrítményt és -port is. Az S'* feladatuk, hegy a minőségre ügyeljenek, a szabványokat ellenőrizzék.

Közismert, hogy a gyár jelentős mennyiséget szállít exportra is, éppen ezért a be- érkézett nyersanyagtól kezdve a készáruig tart az ellenőrzés. — Természetesen ez akkor is megtörténne — mondja a laboratórium helyettes vezetője —, ha exportra nem szállítanánk, hanem csak belföldre. A fogyasztók ugyanis egyre igényesebbek.

Nagy felelősség nyugszik tehát á laboratórium dolgozóinak vállán.. Tavalyi jó munkájuk elismeréseképpen elnyerték a vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címet.

• A paradicsompor nedvességtartalmának meghatározását végzi Csizmár Józsefné, a laboratórium helyettes vezetője.

(Méhest Éva felvételei)

• A sárgabarack- befőttet érzék- szerviieg is minősítik, a vízben

oldható szárazanyag -tártál mának meghatározását pedig a refraktométerrel végzik. Képünkön: Boda Ilona és «.Kovács Ferencné laboránsok : munka

közben.

A takarékos gyöngybeton

A műszaki hónap megnyitójára érkezők nagy érdeklődéssel nézegették a Tudomány és Technika Házának előcsarnokában rendezett újítókiállítást. Sokan időztek hosszasan a BÁCSÉP tablója előtt. 1979-ben ennél a vállalatnál 135 újítást nyújtottak be és a bevezetett újítások 19 millió forint eredményjavulást hoztak. Különösen a házgyári gőzölőmedencék hőszigetelésének megoldása vonta magára a műszakiak figyelmét. Ennek az újításnak ugyanis egyévi, előkalkulált haszna egymagában kétmillió forint értékű energiamegtakarítást ígér.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az olaj- és energiaárak kezdtek az égbe szökni. Nemzeti programmá vált az energiatakarékosság. A vállalatok, gazdaságok szakemberei azon törték fejüket, miként lehetne a termelési költségeket az olaj,' a benzin, a földgáz, a villanyáram felhasználásának csökkentésével mederben tartani. Nagy Zoltán, a BÁCSÉP házgyárának energetikusa is azzal állt Kalocsa István, az ipari főmérnökség műszaki* osztályvezetője elé még tavaly áprilisban: hogyan lehetne a paneleket érlelő gőzölőmedencék tetemes energiafelhasználását csökkenteni.

Valójában hogyan? Hiszen ezeknél a berendezéseknél fegyelmezettebb munkával, a technológiai utasítások pontosabb betartásával számottevő eredmény már nem érhető el. Együtt kezdték törni a fejűket. Számba vették a lehetőségeket. Tudták, hogy ha az anyagot az érlelés után hamarabb kiszedik, akkor a gőzölőkádakból forrón kikerülő panelek egy része selejtté válik, a hirtelen lehűlés következtében ugyanis megreped. Ez az út tehát járhatatlan. Megállapították azonban azt, hogy a medencék vastag monolit vasbeton falai rengeteg hőt vonnak el. Ezt nagymértékben fokozza az is, hogy a házgyár területén igen magas a talajvíz szintje és a gőzölőkádak víz alá süllyedő része még nagyobb hőveszteséget okoz. Ily módon a. felhasznált energiának csak 15-20 százaléka hasznosul a betonpanelek és a sablonok felfűtésére, a többi kárba vész.

A gőzölési szakasz befejezése után fordított a helyzet. A felforrósodott talajvíz és vasbeton kád nehezen hűl le, emiatt vagy 50-60 Celsius hőfokon veszik ki a paneleket. vagv várni kell, amíg 40 fokra lehűl.

Éjszakákon át tartó töprengés, megoldáskeresés után rájöttek, hogy szigetelni kellene a gőzölőkádakat. De mivel és hogyan? Néhánv anyaggal — üveggyapottal, műanyaggal — kísérleteztek, de ezek nem hoztak kielégítő eredményeket. Egv ízben elmondták gondjaikat Füzesi Pálnak, a vállalat műszaki feilesztési osztályvezetőjének is. aki nemcsak a szakirodalmat ismeri kitűnően,

• Gyöngybetonnal bélelt gőzölömcdence, a mögötte levőbe éppen érlelésre előkészített paneleket raknak be daruval. (Tóth Sándor felvétele.)

hanem a szűkebb műszaki berkekben is igen jártas. Ily módon hallott már a PSH gyöngybetonnal való kísérletekről, amely kiváló szigetelőanyag.

— JTehát szerintetek a vasbeton gőzölőkád és a talajvíz felfűtése és hűtése emészt fel sok energiát, emellett időt is — gondolkodott el Füzesi Pál. — Próbáljuk ki a PSH gyöngybetont — ajánlotta Kalocsainak és Nagy Zoltánnak.

— Ahogy az összetételét ismerem, nem lesz nehéz hozzájutnunk. A polisztirol granulátumot ugyanis a Szovjetunió szállítja. Ezt nagyüzemi módon habosítják gőzöléssel nagy nyomás alatt, ily módon könnyű polisztirol gyöngyök képződnek. Ezeket keveri be a feltaláló vízzel, 450-es portland- cementtel — s hogy a nagyon könnyű polisztirol gyöngyök ne ússzanak fel a víz színére, vagyis egyáltalán keverni lehessen — adagol hozzá még (s ez a találmány lényege) N-I00-as bentoni- tot is.#Az ebből készült anyag nemcsak jó könnyűbeton, hanem kiváló a hőszigetelése is. Tanakodtunk már . azon, hogy tető- szerkezetek hőszi gételéséréí „ fal- szigetelésre, válaszfalak^ készítésére is felhasználjuk a jövőben.

A gőzölőmedencék szigetelésének elvi kérdéseiben gyorsan megállapodott a három újító. A BÁCSÉP időközben a Licencia Vállalattól megvásárolta a PSH gyöngybeton licencét, s elsőként kezdte el készítését és felhaszná-' lását. Ezáltal lehetőség nyílt nemcsak az újítás műszaki terveinek elkészítésére, hanem a kísérletek

— anyagvastagság- és szilárdságmérések — elvégzésére. A gőzölőkád vasbetonfalait a hőtechnikai számítások alapján 8 centiméter vastag, fenekét pedig 15 centiméter vastag PSH gyöngybetonréteggel bélelték.

Az első kísérleti kád másfél éve működik. Azóta a gyakorlat bizonyítja, hogy Nagy Zoltán, Füzesi Pál és Kalocsa István újításával 35 százalékos energiamegtakarítás érhető el. Ez a tizenhat gőzölőmedence kibélelése esetén évi 2 millió forintos energiamegtakarítást jelent. Eddig több mint 10 kádat béleltek ki PSH gyöngy- betcnnal és a jövő év közepéig valamennyire sor kerül.

Túl az energiamegtakarításon, az újítás egyéb haszonnal is járt. A panelek egyenletes, fokozatos lehűlés által lényegesen csökkent a selejt, ami évi félmillió forintos veszteségtől mentesíti a vállalatot. Kisebb lett a házgyár gőztermelő berendezéseinek terhelése is, ami az üzembiztonság növelését, bizonyos mértékű tartalékkapacitás képződését, s a rendszer költséges bővítésének későbbre való elhalasztását tette lehetővé.

Az újításnak gyorsan • híre, ment, s ma már valamennyi magsat házgyár érdeklődik iránta. Természetesen a BÁCSÉP — mint szocialista vállalat — nem kíván külön hasznot húzni saját dolgozóinak alkotásából. Tegzes Imre újítási előadó a vállalat főmérnökének Kanyó Miklósnak a levelét mutatja, amelyben felajánlja a házgyárak részére a gőzölőmedence-szigetelés megoldását. Legfeljebb egy másik jó újítást szívesen elfogad cserébe.

Nagy Ottó

Lakásépítés Franciaországban

A lakás fontos dolog. Mondhatni, az egyik legfontosabb. Az ember szinte mindent megtesz érte. Akinek van, azért mert van, akinek nincs, azért, hogy legyen. így van ez mindenütt. S bár a viszonyok, a körülmények a lehetőségek minden országban mások, semmiképpen sem árt néha a határon túl is körülnézni, vajon ott hogyan csinálják. Keresni a követendő példát, esetleg „csak” tapasztalatot gyűjteni. Ezt tette Kangyal Miklós, a BUVÁTI építésze, aki a budapesti Francia Tudományos és Tájékoztatási Központ ösztöndíjával több hónapon át tanulmányozta a franciaországi lakásépítést. A napokban Kecskeméten tartott előadást — elsősorban szakmai közönség’ előtt — külföldi megfigyeléseiről.

— Az előadást Szociális lakásépítés Franciaországban címmel hirdették. Mit kell ezen érteni?

— Röviden mondva: mérsékelt lakbérű lakást. Nálunk talán a szövetkezeti lakásépítéshez lehetne hasonlítani. Nincs rajta haszon. A faladat: lakást kell építeni a nem annyira tehetős embereknek is. Méghozzá igényes lakást.

— Tehát nem akármilyent. Ez azt jelenti számomra, hogy lehet, van miből válogatni.

— A lakásépítkezésnek minden körülmények között négy fontos összetevője van: politikai, gazdasági, társadalmi és építészeti. Ezeket kell összehangolni. Ezt természetesen mindig csak az adott helyzetnek megfelelően lehet megtenni. Franciaország — ahol a házgyárak gondolata a második világháború utáp megfogalmazódott — élen jár a tömeges lakásépítésben. Ennek eredménye, hogy megszűnt a mennyiségi lakáshiány, és a 70-es évek elejétől a minőségi igények kielégítése a fő szempont.

— Minőségit, igényeset. Űjra visszatértünk e fogalomhoz. Hogyan volósítják meg ezt a franciák? •

— Ha a szociális lakásépítésen nincs is haszon, azért ez végső soron mégis csak üzlet. A lakás elkészül, azt el kell adni. A szociális lakásra jogosult választhat. És ekkor éleződik ki a verseny. Amelyik cég rossz, vagy csak rosszabb lakást épített, azét természetesen nem választják, s így az legközelebb nem kap megbízást. Érthető tehát, hogy igyekeznek — ha nem is a luxusigényeket —, de egy nagyofi jó színvonalat elérni — megtartani.

— A kint szerzett .tapasztalatokból idehaza mit tud hasznosítani?

— Megváltozott a gondolkodásom. Nekünk is igényesnek kell lennünk. Persze nemcsak az építészekre gondolok, de rájuk is. A jelenleginél alaposabban kell foglalkozni a lakásépítéssel.

— Néhány 'példával alátámasztaná?

— Magyarországon a lakáskérdés kulcsfontosságú. Az építészek mégsem tülekednek a feladatért. Középületet tervezni, azt igen. Nem megoldott tehát a szakmai elismerés. De ez csak a kisebbik, mondhatni szubjektív oldala a da- lognak. Ha valaki mégis jól akarja csinálni, és újjal próbálkozik, kemény küzdelmet kell vívnia. A kispesti lakótelepet is megtervezték flexibilis — variálható, a későbbiek folyamán változtatható — alaprajzokkal, ami igazán korszerűnek mondható. Mégsem felelt meg.

Nálunk monoton a lakás. Az 53 négyzetméteres átlag a cél. Ez kijön, ha minden lakás 53 négyzet- méter, de úgy is ki lehet hozni, hogy építünk 30, 40 és 60, 80 négyzetmétereseket is. Hiányzik, vagy nem érvényesül eléggé az a fajta visszacsatolás, amely a megépült házakban élők tapasztalatait, igényeit hasznosítaná az újabb lakóházak építésénél. Igaz, ennek oka részben visszavezethető a monotonitásra. Másik nagyon fontos dolog, s ez még csak nem is pénzkérdés, a mi vállalatainknak is sokkal gondosabban kellepe foglalkozniuk az előkészítéssel szervezéssel, kivitelezéssel.

—• Saját maga mit válla], vagy vállalt ebből?

— Pesterzsébeten terveztem egy lakótelepet. Egy-, két-, háromszor bás lakásokkal. A házak korszerű, alagútzsalus technológiával épültek (mint a kecskeméti fű- részfogházak) — és nem Is drága pénzen. Persze kellett hozzá némi segítség ... De amikor , kint jártam és beszélgettem az ott lakókkal, elmondták, nagyon jól ,ó]|- zik magukat ebben a környezetben. Es ez a fontos.

Váczl Tamás“1

A minőséget ellenőrzik