Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-05 / 260. szám

1980. november 5. • PETŐFI NEPE • 5 KISKŐRÖSI HUZAVONA Egy szobor kálváriája Hónapokon át ezrek és ezrek — helybeli lakosok, átuta­zók. ide vetődött idegenek — láthattak egy szobrot, „inkog­nitóban”, a kiskőrösi művelődési központ előtt. Egy hat mé­ter magas térplasztika várta a leleplezést, hogy annyi hu­zavona után végre megérdemelten és elismerten a közönség elé léphessen igazán, hogy a rejtelmes-titokzatos rejtőzkö­désnek. szemérmes elzárkózásnak végre vége szakadjon. Kezdjük az elején e tanulságos — és figyelmeztető — tör­ténet felelevenítését. Egy tehetséges dunántúli szob­rásznak, Csikós Nagy Mártonnak két alkalommal is volt kiállítása Kiskőrösön, sikerrel. Azután jött az ötlet, hogy készítsen emlékmű­vet a nagy költő szülőházának szomszédságában, Petőfi szellemé­ben. Megtörtént a megállapodás, s elkezdődött a munka. Fáradsá­gos alkotó tevékenységét százak és százak kísérhették figyelem­mel; elégedett lehetett a művész. Ám nem így azután ... Amikor elkészült a mű, az óriásira mére­tezett, papirusztekercset szimbo­lizáló, fából készült, ólombetűk­kel'ékesített térplasztika. A telé- vízip riportot sugárzott az esetről —i ’és ‘kezdődőit ss baj. Íme: □ □ □ Az illetékes megyei vezetők — akik a képzőművészeti élettel kap­csolatos törvények, rendeletek be­tartását ellenőrzik többek között, s akik az ilyenkor szokásos enge­dély megszerzésében közreműköd­nek — a tévéből szereztek tudo­mást a szobor elkészültéről. Ez érthetően nem volt ínyükre, s megtették a szükséges lépéseket. Az alábbiakban ezekről igyek­szünk képet adni olvasóinknak. □ □ □ 1980. március 10. A megyei tanács illetékes osz­tály vezetője levélben kért magya­rázatot a kiskőrösi tanácstól stb. Ugyanakkor levél ment a Képző­művészeti Alap lektorátusához is: kérik, hogy egy udvaron fel­állítandó szobor elkészítésére je­löljék ki Csikós Nagy Mártont. Ez szükségmegoldás volt akkor, jobb megoldás aligha lehetett^ a megyeiek részéről. Április 13: A lektorátus válasza: a mű­vész nem alaptag, nem bízzák meg. Am ha a szobor úgyis ké­szen van, állítsák fel azt zárt te­rületen, udvaron, az megenged­hető, szabályos. Erről a kiskőrösi­eket sietve értesítették. Május 9: A megyei tanács osztályvezető­jének levele a kiskőrösi illeté­kesekhez: igazoló jelentést kér­nek, miért állították fel a hatá­rozattal ellentétben a szobrot a főtéren? (Mellékelve a lektorá- tusi határozat.) , Május 22: íme a kiskőrösi válasz: A la­kosság részéről merült fel ilyen igény stb. (Mellesleg, utólag bizo­nyítható, hogy nem volt elfogad­ható ez a magyarázat.) □ □ □ Közben, mint láthatjuk, telt­múlt az idő. A lepelbe burkolt szobor előtt meg-megálltak a já­rókelők: találgatták, mi lehet ez? S ha már ott van, miért van „be- pólyálva”. Különféle híresztelé­sek, mendemondák keltek életre, olykor a legképtelenebbek is. Közben a levelek jöttek-mentek, nem szűntek a telefonálások és a személyes megbeszélések. □ □ □ Május 21: A megyei tanács osztályvezető­je levelet írt ismételten a lektorá­tus vezetőihez. A szobor ott áll a téren, nézzék meg — kéri — fog­laljanak ismételten állást, tegye­nek javaslatot, mi legyen? Augusztus 14: A lektorátus válasza: Megvizs­gálták a dolgot. A Petőfi-ház kör­nyékét már eddig is túlontúl sok figyelemelterelő elemmel tarkítot­ták. (Petőfi-szobor, újságos pavi­lon, harsány tábla, Bem-szobor. parkoló stb.) Megadták a szak­mai-művészi értékelést is. Ebből idézünk az alábbiakban. (Straszer András felvétele) „A műtárgy több szempontból is kifogásolható”. Majd: „Mint plasztika, a közepesnél gyengébb". S később: „Egyike a közhelyszerű térformáknak;" S röviden még néhány nem éppen kecsegtető észrevétel: „Petőfi szellemétől idegen”; „akadémista unalom lengi körül”; önálló kifejező erőt nem mutat”; „gondolatszegény" stb. S a végkövetkeztetés: a szo­bor elhelyezését elhamarkodott és meggondolatlan intézkedésnek tartják. A józan ésszel gondolkodó em­ber ezután azt hihetné, hogy az ügy véget ért, minden megoldó­dott végre. Nem így történt. Foly­tassuk hát: Augusztus 26: A megyei tanács csoportveze­tője levelet írt Kiskőrösre, mel­lékelve a lektorátus újabb hatá­rozatát. íme, két mondat az egy­értelműen, világosan fogalmazott hivatalos levélből: „A képzőmű­vészeti beruházások megvalósítá­sához az érvényben levő jogsza­bályok szerint járjanak el a jövő­ben, mert a kétes értékű alkotá­sok népszerűsítése megzavarja a közvéleményt és a művészek ér­tékítéletét a megye művészetpo­litikájáról. Az eltávolítás határ­ideje szeptember 3." ODD Ám a szobor még ezután is — heteken át — ott díszelgett, lepel­be borítva a főtéren. Ekkor már végképp érthetetlen volt a ma­kacsság az illetékes helybeliek ré­széről. Valaki okosan így fogal­mazott: „Hát a törvény az tör­vény, miért nem lehet megérteni? Hisz ezzel a művészt is, a művé­szetet is, meg a törvény is lejá­ratják, nem igaz?” A kérdésre válaszoljanak olva­sóink. □ □ □ Egymondatos epilógus: Az egyébként tehetséges Csikós Nagy Márton hatméteres nagysá­gú, sok kálvárián átesett térplasz­tikája jelenleg az egyik helybeli iskola udvarán látható, Varga Mihály Vizsgázik a fakultáció II. Jogosítványok Jánoshalmán Az előző, I. rész elismerten nagy középiskolában, a kecskemé­ti Katona József Gimnáziumban vizsgálta meg a fakultációs okta­tás kísérleteinek tapasztalatait. Országos kezdeményezésben va­ló részvétel, ismert és tekintélyes négyszáz éves intézmény: minden egybevág ahhoz, hogy megemel­jük a kalapunkat. Matrózblúz és munkaköpeny De másutt is szükség van arra, hogy könnyebben megtalálják a helyüket az életben azok a fiata­lok, akik nem tanulnak tovább. Prózaibban szólva: gyorsabb le­gyen a beilleszkedésük az új munkahelyen, s ott kevesebb ve- sződségbe kerüljön a betanításuk. Netán eleve a szükséges ismere­tekkel és gyakorlati készségekkel fölvértezve lépjenek be a hivatal­ba, közművelődési intézmények­be: a matrózblúz és a ballagási öltöny után természetes legyen esetleg munkaköpenybe bújni. Gimnáziumok márpedig nem­csak Kecskeméten, Baján, Kalo­csán, Kiskunhalason vagy Kiskun­félegyházán vannak. Hanem ki­sebb településeken is. És kevesebb hagyománnyal. Kis gimnáziumok? Az élet egy időre alighanem levette a napi­rendről ezt a szóhasználatot és vele együtt a visszafejlesztési vagy a képzési jellegüket módo­sító szándékokat is. A felsőokta­tás színvonala sínylené meg, ha egyre kevesebb gimnáziumi érett- ségű tanulóból válogathatna, másrészt a középfokú műveltség a termelőmunkában sem árt. Tehát a kis és nem kis gimná­ziumok helyett igazabbnak látszik az ilyen különbségtétel: jó és ke­vésbé jó iskolák. Akadnak évszá­zados falú, múltjukra fölöttébb büszke, ám megállapodott és sem­mivel ki nem tűnő intézmények. Ugyanakkor vannak kistestvéreik, amelyek a továbbtanulási felké­szítésben, tanulmányi verseny­ben, nevelési és mozgalmi mun­kában, kísérletező kedvben vala­hogy jobban össze tudják szedni magukat. Kiscsoportok alakulnak Bács-Kiskun megyében hat olyan gimnáziumot tartanak szá­mon, ahol 64 százalékos, vagy ma­gasabb volt a tanulók felvételi aránya a felsőfokú oktatási intéz­ményekbe. Köztük van a jános­halmi Radnóti Gimnázium. A ta­valyi munkát értékelő és az idei feladatokat kitűző megyei össze­sítő jelentés a III. Béla, Katona József és Móra Ferenc nevét vi­selő középiskolák mellett a jános- halmiakra hivatkozik a komplex nevelési tervek jó példáinak meg­említésénél. Még húsz esztendeje sincs an­nak, hogy elindult a községben az első gimnáziumi oktatási év. A négy évfolyamon most száznyolc- vanheten tanulnak. A jelenlegi negyedik osztálynak nincs is pár­ja, szólóban fog érettségizni. A többiek párhuzamos osztályokban haladnak előre, s mire elérnek a fakultatív tárgyak választásához, további — legkevesebb nyolcas létszámú — csoportokra válnak szét. Az egyik érv a kis gimnáziumok ellen épp azon alapul, hogy a ke­0 A lányoknak és. fiúknak ez a csoportja a gép jármű vezetési és -szerelési ismereteket választotta. • Dr. Jeneyné Páti Nagy Sa­rolta igazgatónő a jánoshalmi gimnázium fakultációs tervezetét ellenőrzi. vesebb létszám miatt nem tudnak annyi fakultációs tárgy közül vá­lasztani, mint ahol kétszer vagy háromszor több csoport jön létre. Jogosítvány az érettségihez Jánoshalmán kísérletképpen évek óta tanítanak gép- és gyors­írást, gépjárművezetést és nevelé­si alapismereteket. Jó, ha az ad­minisztrátor érettségizett, ugyan­akkor gépelni is tud, de nem csak a billentyűket ismeri, hanem önállóan is képes dolgozni. A gim­nazistáknak emellett van egy ko­csijuk, az úgynevezett gyakorló Skoda, a vezetés beépült az okta­tási rendszerbe, s az MHSZ is be­segít a gépjárműbarátok körének fenntartásába. A végeredmény: a tanulók háromnegyed része jogo­sítványt szerez az érettségi mellé. A nevelési alapismeretek pedig hozzásegítenek a pedagógiai pá­lyaválasztáshoz, s aki diploma nélkül akar gyereket nevelni, csa­ládanyaként remekül felhasznál­hatja a tanultakat. Jó előre elkészültek a fakultá­ciós tervek, tantárgyfelosztási táblázatok. A mostani másodiko­sok jövőre kezdik ezt az oktatási rendszert, de már a jelenlegi el­sősök választási lehetőségeit is kidolgozták 1983/84-re. Választani lehet és kötelező. A továbbtanu­lási érdeklődésnek vagy munka- vállalási iránynak megfelelően lesznek, akik például a fizikát tanulják megnövelt óraszámban; a magyar és- a történelem mpllé társulhatnak a nevelési alapisme-, fetelc; aki gépíró akar lermir- a> gépírás mellé a magyart és a he­lyesírást választja a számára ér­dektelen tantárgy rovására. Jánoshalmáról eddig is fölvet­ték az egyetemekre és a főisko­lákra jelentkezők hetvenöt-nyolc­van százalékát. Legtöbben a pe­dagógusi hivatást választották az óvónőképző intézettől a bölcsé­szettudományi karig. A humán érdeklődés is megfér a praktikus tantárgyakkal, mint a fakultációs tárgyak kísérleti bevezetése ta­núsítja. Igaz, a választásokat az átlagosnál jobban megkönnyít- hette, hogy a kis gimnáziumok­ban erősebb a kapcsolatteremtő és -tartó képesség, az igazgatónő például -az elsős tanítvány édes­anyját is tanította annakidején. A növendékek átérzik a közelebbi megismerés előnyeit, a szülők pe­dig jobban bíznak a tanácsokban. Bár a fakultációs oktatás csak a jövőben fog országosan vizsgáz­ni, annyi bizonyosra vehető jó előre: ez az oktatási forma nem­csak a nagyobb gimnáziumoknak kínálja előnyeit. „Csak" éppen jól kell élni ve­lük. Halász Ferenc A MADARAS! PATTINTOTT KŐESZKÖZÖKTŐL A SZABADSZÁLLÁSI VASKÉSIG őskor Bács-Kiskun területén A Katona József Múzeum vándorkiállítása Tizenötezer-húszezer éve nézett szét először ember a Duna—Tisza 1 közén? Ki tudja, hogy pontosan mikor éltek a madarasi téglagyár táján tanyázó őskori vadászok? A hatméteres lösztakaró alól elő­került tűzhelyük mellett talált vadlócsontok bizonysága szerint sikerrel portyáztak. Ügyesen használhatták a kovakő-hulla­dékból következtethetően a lako­ma színhelyén készített pattin­tott' „kőfegyvereket”, csonttőrö­ket, éles agancsokat, mert csak így tarthatták fönn magukat az ősgímekkel, gyapjas orrszarvúak­kal, őstulkokkal, mammutokkal \J. népes tájon. Bács-Kiskun területén még Ke­cel környékén kerültek elő csiszo­latlan kőkorszakból származó eszközök. A vándőrló ősemberek meg­élhetése kizárólag a vadász- szeiencsétöl függött. A mintegy hatezer-hétezer esztendeje elter­jedő növénytermesztés, állatte­nyésztés tette lehetővé készletek felhalmozását. A magvak, gabona­szemek, húsok tárolásához, fel­dolgozásához égetett edényeket „talált ki” a szükséglet. A primi­tív földművelés, a földbevájt, vesszőfalú házak kényelme, a helyváltoztatás sok nehézsége helyhez kötötte az új- és közép­ső kőkori embereket. Főként vi­zek partján települték, mint ezt a most Kiskunfélegyházán látha­tói Az őskor emlékei Bács-Kiskun megyében vándorkiállításon meg­tudható. Tiszakécske, Szabadszállás, Kunszentmiklós, Dunapataj, Fájsz, Szakmár, Vaskút, Kecel kornyéke hosszabb-rövidebb ideig „lakott helynek" számított a ter­melő gazdálkodás lassú elterjedé­sének évszázadaiban, évezredei­ben. A Tisza vidékiek ismerték a bőrmegmunkálást, a szövést, a fonást, a halászathoz szükséges eszköjoket: A Duna mentiek a folyón túl és az Alföld északi ré­szér meghonosodott vonaldíszít­ményekkel szépítették kerámiái­kat. Kalocsa vidékén archaikus agyagidolok tanúsították, hogy a világot átlényegítő művészet szin­te elszakíthatatlan létezésünktől. A Horváth Attila régész által átgondoltan összeállított tablók a legfontosabb lelőhelyeken, sok ezer éves eszközökön kívül a fel­tárás folyamatát bemutatva érzé­keltetik. hogy miként tudunk egy­re többet a táj múltjáról, hajda­ni embertársainkról. Az éghajlati változások növel­ték a pásztorkodás jelentőségét. A rézkori emberek csak télen tartózkodtak állandó szállás­helyükön. A legolvadékonyabb fémből használati eszközökön kívül, fegyvereket és éksze­reket is formáltak. Tiszabög, Kiskunfélegyháza térségében cső­talpas tálálc, rézcsákányok rejtőz­tek a partos részeken, Jász­szentlászlón rézkori temetőt tár­tak föl. A vándorkiállításon nyomon követhető, hogy a termelési esz­közök fejlődése hogyan halott az életmódra. Említettem: újra útra keltek a két folyó közé időszámí­tásunk előtti harmadik évezred végén érkező kisázsiai eredetű népcsoportok. Könnyebben tehet­ték, mint elődeik, mert már is­merték a szarvasmarháktól vont kocsit, kezesre idomították a vad­lovat. Negylábúakon érkeztek a Tisza mentére azok a harcias nomádok, akik nemcsak szállításra: had­viselésre is felhasználták a lova­kat. Értettek bronzeszközök ké­szítéséhez. Mai kifejezést használ­va, még nem tudták teljesen ki-, elégíteni az igényeket és nagy keletje volt a kőeszközöknek, rézszerszámoknak is. Bőséges, változatos leletanyag szemlélteti a bronzkorszakban „felgyorsult” életet. Orgovány. Kiskunhalas, Apostag, Városföld, Solt, Kecskemét, Hajós, Kelebia, Dunaegvháza és még jó néhány új helységnév található a lelőhelyek tablóján. Az őskor emlékei Bács- Kiskun megyében című kiállítás talán legjobban dokumentált ré­sze az időszámításunk előtti má­sodik évezredtől az első évezred végéig tartó időszak. Változatos ruhadiszek, míves karperecek, hajkarikák kerültek elő a teme­tőkből. Mind határozottabbá vált a munkamegosztás. A helyenként már utcaszerűen települt házak­ban találni gazdáik vagyoni ki­emelkedését bizonyító műhelye­ket. Sáncokat hánytak, földvára­kat emeltek, életük,' javaik védel­mére. Volt mitől tartaniuk. Bé­kéden elődeink kezében tokos­balta, szekerce, korongos csákány, bronztőr, bronzlándzsa, bronzkard suhogott, csattogott, puffant. A véres ütközetek között csörgők­kel, játékszobrocskákkal örven­deztették meg porontyaikat... A korai vaskorszaknak nevezett időszak viharos történetéről ke­veset tudunk. Újabb és újabb törzsek tűntek fel a népek országútján. Több üzenetet ha­gyott ránk a szkíta kor. A mint­egy 2500 éve Dél-Oroszországban kialakult kultúrájuk hatása alá kerültek a Duna—Tisza közi ve­gyes népcsoportok. Ránk maradt emlékeik közül kimondottan szép az úgynevezett zöldhalompusztai aranyszarvas. A pénz a korai vaskorban je­lent meg megyénk területén. A Balkánon, Kisázsiáb:m harcoló .kelta csapatok hoztak magukkal hellenisztikus érmeket. Monda­nunk sem kell: a- vas is gyorsan bekerült a fegyvertárakba. Vas- lándzsa, vaskard, vaskés jelen­tette akkoriban a korszerű hadi- technikát. Figyelemre méltóak az ókécskei, bajai, bácsalmási, bát- monostori. félegyházi, kalocsai emlékek, különösen a korongolt. magasfülű edények. Időszámításunk első évtizedé­ben lepte el a népvándorlás első hulláma a Duna—Tisza közét. Szarmaták hadakoztak, keresked­tek — mikor, hogy — a Dunán­túlt megszálló rómaiakkal. A természetesen vázlatos kiállí­tás jó áttekintést ad Bács-Kiskun területének őstörténetéről. Látjuk a hiányokat, keressük a még is­meretlen „üzeneteket". Minden bizonnyal értékes leleteket rejte­get még a lösz. a homok. Tőlünk is függ, hogy az elkövetkezendő évtizedekben milyen adalékokkal gazdagodik a tudomány. Mú­zeumaink, régészeink fáradozása csak a lakosság támogatásával hozhat eredményt. A múltat tisz­telő. megőrző emberek akadályoz­hatják meg a tárgyi emlékanyag felelőtlen pusztítását, az őskori telepek földúlását. Erre figyelmeztet a Katona József Múzeum vándorkiállítását záró felirat. Heltal Nándor • A gépírást gyakorolják a tanulók.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom