Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-23 / 275. szám
4 • PETŐFI NfiPE • 1980. november 83. Amíg egy iskola felépül... A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Vicceltek az italboltban A községet érintve mindig eszembe jut a Szabó Mihállyal való majd egy évvel ezelőtti találkozásom, s a mégye alighanem legfiatalabb tanácselnökének afeletti öröme, hogy az építőanyag nagy része ott sorakozik glédában a jövendő új iskola telkén. Mert óriási előrelépésnek számított ez a jakabszállásiakat foglalkoztató gond megoldása felé. A megyeszékhelyhez közeli, 3000 lakosú, szépen fejlődő községben ugyanis régi téma az iskola szétszórtsága: három tanterem az Ady Endre utcán, további, már-már életveszélyes állapotú a Petőfi Sándor utcában és még egy tanterem a Dózsa György utcában. • Már fenn a betonkoszorú, következhet az iskola emeleti részénél! építése. • A tanácselnök távol- létében az ügyvivők: Rontó Pálné és az éppen telefonáló Kökény Istvánné. (Straszer András fnlválAlnlI Mondom, eszembe jutott a tanácselnök nehezen visszafogott, már addig is sok fáradozásába kerüli öröme. Ezúttal azonban egyenest hozzá tartok az iskola- építés előrehaladása felől érdeklődni. De nincs szerencsém. Azaz, hogy mégis: — Az elnök elvtárs Baiaton- bogláron, egyhetes tanfolyamon van, de hogy nincs nyugta egy percre sem, az is biztos. Annyira szívén viseli az iskolaépítést. Most is épp oda készülök. Naponta kimegyünk. Nem áll meg az élet távollétében4 sem. Nagyon a lelkünkre kötötte... — fogad Rontó Pálné, a végrehajtó bizottság titkára. I.ám, kérdeznem sem kell, s máris a lényegnél tartunk. Az iskola sok év óta visszatérő témája volt a falugyűlésnek. Hetvenhatban aztán megszületett a közös elhatározás: évente két napot az iskoláért. Ki kétnapi társadalmi munkát vállalt, ki pedig a keresetét ajánlotta fel. A tanács pedig az iskolaépítésre tartalékolta a szerény fejlesztési alapját. — Másfél millióval indultunk, ehhez kaptuk a megyei támogatást. A Népfront Szakszövetkezet egymillió forint értékű társadalmi munkával, zömmel fuvarral járult hozzá. Tavaly a falugyűlésen pedig már biztathattuk az embereket, hogy meglesz az iskola, de csak így és így... Utána hamarosan jöttek a tanácshoz, hogy mikor kezdjük, mikor lehet már dolgozni? — magyarázza a vb-titkárasszony. Csakhogy kivitelező híján az építés megkezdése is feladta a leckét. Házilagos brigád szervezésével" kezdtek hozzá. Szabó Mihály megnyerte az ügynek Menyhárt István helyi kőműves kisiparost, aki az iskolaépítés idejére a brigád élére állt. — Az elnök elvtárs pedig már valóságos főépítész, annyi jártasságot szerzett. Tény, hogy sok részletben beigazolódott az elképzelése. A kétszintes, négytantermes. de valójában hét helyiségből álló iskola kivitelezése nem éppen egyszerű — teszi hozzá. — Ami azt illeti, egy szakemberrel ekkora feladathoz látni csakugyan bátor vállalkozás — jegyzem meg. Kökény Istvánné. a szakigazgatási szerv helyettes vezetője is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Szerencsére, jó szomszédainktól kaptunk segítséget! Az elnök elvtárs átment tárgyalni Bugacrá, s éhnek eredményeként szeptember közepétől meglendült az építkezés. Fazekas László, ; a bugaci tanács házilagos brigádjával, három szakemberrel érkezett. S annyira előrehaladt a munka, hogy már a betonkoszorú készül, amelyre következhet az emeleti rész. De jó lenne jövő ősszel már ott kezdeni a tanítást! A szomszédos községtől kapott segítséget méltatva, beszélgető partnereim nem fukarkodnak a bugaci brigád dicséretével. Szorgalmasak, lelkiismeretesek, nagyon rendesek a brigád tagjai. .Bizonyos, hogy Jakabszálláson évek múlva is csak tisztelettel emlegetik őket. S akkor a vb-titkárasszony felüti a naptárt, és közli: — A bugaci brigád szeptember" 18-ári érkezett.' Szállításukat1 a község gépkocsival rendelkező- lakói vállalták. Reggel hozták, délután vitték őket. Nyolctagú a brigád, tehát két-három autó naponta előállt. Ebben a fuvarozásban másfél hónapon át legalább negyven család vett részt. Közöttük sok tanácstag, például Szabó György. Szabó L ászióné. Bertus Ferenc, Tóth József... Ez is beleszámít az iskoláért végzett társadalmi munka értékébe. Különben elmondhatjuk, hogy nálunk mint egy nagy család, olyan a falu lakossága. Elromlik az olajkályha az iskolában, vagy a villany szorul javításra, mih- dig van önzetlen vállalkozó. Nem véletlen, hogy az idén eddig számba vett személyenként 1621 forint értékű társadalmi munka csaknem négyszerese az 1976. évinek. Kökény Istvánné hozzáteszi : épp a napokban összegezték ezt. a falulétszámhoz képest figyelemre méltó eredményt. S akkor még nem említették az olyan többleteket, mint amilyet a napi munkaidőt ugyancsak megtoldva például Tombácz Dezső- né gazdálkodási előadó lát el az iskolaépítéssel kapcsolatos adminisztrációval, a munkalapok vezetésével, számfejtéssel stb.... Búcsúzófélben a tanácsházzal csaknem szemközti építkezés felől érdeklődöm, és megtudom: ABC-üzlet lesz, ugyancsak a falugyűlés óhaja szerint. Ez sem volt könnyű feladat. A lakosság — az áfész ,fagj3V i~ azonban célrészjegyek jegyzésével segített. Az üzlet ppptgja, .négy éve megvan, 1976-ban 126 ezer forintért sajátította ki a tanács. Az Univer pedig az idén megkezdte az építést. S az is bizonyos, hogy az ÁBC-üzlet megnyitására már nem kell túl sokat várni. Perny Irén LAKÁSOK ÉS LAKOSOK /. Miből ered a lakáshiány? Olvasom Kozma Ferenc kitűnő könyvében — címe: „Jelé' szocialista módon” —. hogy ......az életszínvonalpolitika minden mást mege lőző. kérdése... a lakásprobléma megoldása. A lakáshiány annál is súlyosabb társadalmi jelenség, mivel leginkább a fiatalokat sújtja: káros kihatásai tehát 10—15 éves távlatban is jelentkeznek, éppen a fiatal korosztály tudati deforniálódásában, a családok labilitásában, a népszaporulat elégtelenségében, vagy pedig a gyermekek nevelési hiányosságaiban. A lakáshiány tehát — ismétli Kozma Ferenc — a magyar társadalom első számú problémája.” Négyszázezer igénylő A hatvanas évek elején évente átlagosan 56 ezer, később évente 65 ezer, s a hetvenes évek első felében már 85—90 ezer lakást produkáltak évenként az építők. 1960 és 1975 között — „minden családnak önálló lakást” jelszóval — túlteljesítették a 15 éves lakásépítési programot, s a tervezett egymillió helyett, összesen 1 millió 50 ezer lakás épült fel. Akkoriban a szakemberek arra számítottak, hogy 1975 végére körülbelül a felére csökkenthető a lakáshiány, következésképpen lényegesen csökken a lakásigénylők száma is. S mi történt? Ma, körülbelül 400 ezer — . tehát minden eddiginél több — lakásigénylőt tartanak számon az ország lakáshivatalaiban; ennek majdnem felét Budapesten, több mint felét pedig más városokban és településeken. S ők csak azok, akik „hivatalosan” is lakásigénylőkként tarthatók számon. Nincsenek közöttük az olyan falvak és városok lakói, ahol nincs állami lakásépítés; nincsenek közöttük azok, akik — jövedelmi helyzetük alapján — nem kaphatnak sem állami, sem szövetkezeti lakást (viszont kevés a jövedelmük ahhoz, hogy OTP-öröklakást vásárolhassanak): nincsenek közöttük azok, akik — a helyzet reménytelenségét látva — nem is jelentkeznek a lakáshivatalokban. A lakáshiány nem szűkíthető a lakásigény lök körére; legyen elég annak feltételezése, hogy a 400 ezer lakásigénylő többnyire a valóban igényjogosultak számát jelenti, ráadásul ez a szám évi 20— 30 ezerrel növekszik. Két álláspont Sokakat izgató kérdés: végül is miből fakad a lakásprobléma, mi a társadalmi értelme és jelentősége? Vannak, akik á dolog lényegét az általános lakáshiányban, illetve a lakással kapcsolatos igények növekedésében látják. Mások a lakáskérdést részben az elosztás,' a társadalmi egyenlőtlenségek problémájaként kezelik. Mindkét álláspontot érdemes közelebbről is szemügyre venni. A kérdésre — miből ered a lakáshiány? — az egyik túlságosan is kézenfekvő válasz: a hazai lakásállomány nagyobbik részét örököltük, jórészt romosán, tehát annak állapotáért társadalmi rendszerünk- nem lehet felelős. Ám nyomban megkérdőjelezhető ez az álláspont, mert gondoljuk csak meg: a második világháború pusztító hatása ma már gazdasági életünk egyetlen szektorában sem mutatható ki, s ha továbbra is a maihoz hasonló tempóban épülnek a lakások, akkor tartósan mégsem lehet az „örökségre” hivatkozni. Hogy valami tényleg hibádzik az „örökségi elmélet” — mint a lakáshiány gazdaságon kívüli tényezője — körül, azt bizonyítja többek között, hogy a lakáshiány okai között emlegetik a demográfiai robbanást, valamint a városokba vándorlás fel- gyorsulását. A demográfiai robbanás, pillanatnyilag, s már jó ideje nem jellemző. Ráadásul Magyarországon soha nem volt túl gyors a városba vándorlás folyamata, jelenleg pedig — a mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányához képest — a falusi népesség arányszáma indokolatlanul magas (lásd: az ingázók számának évről évre való jelentős növekedését). És — furcsa paradoxonként — egy újabb keletű jelenség: csökken az ipari és építőipari foglalkoztatottak száma, stagnál — sőt: az utóbbi hónapokban emelkedik — a mezőgazdasági dolgozók száma, s mert ez szükségképpen is a városokból való elvándorlást jelenti, enyhülnie kellene a városi lakáshivatalokra nehezedő nyomásnak is. Ügy tűnik: ezen az úton nem juthatunk messzire, ezért is születtek olyan elméletek, melyek szerint a szigorúan piaci formában a kereslet-kínálat törvényei szerint működő lakásgazdálkodás jelentené a megoldást. Az elmélet kiötlői meggyőződéssel vallják, hogy a piac törvényei szerint alakuló lakbérek egycsapásra csökkentenék a lakáskeresletet, s a lakásgazdálkodásban is kialakulhatna a piaci egyensúly. Igen ám, csakhogy a lakás elemi létfeltétel, s hiába a legstabilabb piaci egyensúly, a rossz lakáskörülmények között élőket cseppet sem nyugtatja meg, hogy csupán azért nem juthatnak megfelelő otthonhoz, mert nincs elég jövedelmük, s nem tudják megfizetni a piacon kialakult, árakat. Maradna még egy — sokak által hirdetett — lehetőség: többet és gyorsabban építeni. Roppant egyszerű és célravezető megoldás, megvalósításához „mindössze" tengernyi pénzre lenne szükség. Jóval többre, mint amennyit Jelenleg a lakásépítésre fordíthatunk. Az elosztás rendszere E zsákutcákba vezető elméletekből tanulva, néhány szakember arra a következtetésre jutott, hogy a lakásprobléma lényegét a jelenlegi lakásgazdálkodás működésében kell keresni, s hogy a lakásrendszer működését a társadalmi struktúrán belül feszülő érdekviszonyok tükrében kell megvizsgálni. Ök úgy tartják, hogy a lakást a társadalom elosztási és Jutalmazási rendszerének részeként kell értelmezni. Szerintük a lakáshelyzetben kifeje» ződik, hogy kit ás miként értékel és jutalmaz a társadalom; a lakásviszonyok viszont lehetőséget jelentenek, s e lehetőségek mértéke szabja meg, hogy ki mit teljesíthet, mit tud nyújtani a társadalomnak. S itt bezárul a kör, hiszen a jutalmazás mértékét a teljesítmányelvű társadalmakban — s mi éppen efelé .törekszünk — a teljesítés rpártáke határozza meg, Másképpen fogalmazva: ha valakit a társadalom kevésbé tart fontos és hasznos tagjának, akkor minden valószínűség szerint rosszabb lakáshoz juttatja — ha egyáltalán juttatja —, s ezzel eleve csökkenti annak lehetőségét, hogy áz illető többet produkáljon; maga, vagy a gyermekei a társadalom hasznosabb tagjai légyenek. A lakásrendszer működése tehát akkor válik társadalmi problémává, amikor hozzájárul a társadalmi előnyök és hátrányok halmozásához, illetve konzerválásához. Az önmagába visszatérő folyamat áttörése a szociálpolitika feladata lenne. Ebből a szempontból vizsgálva a témát el kellene jutni annak felismeréséhez, hogy a lakásprobléma nem elsősorban — Vagy legalábbis nem csak — a lakáshiányból, hanem sokkal inkább a lakásgazdálkodás, s azon belül a lakáselosztás rendszeréből fakad. Mert nagyon fontos, hogy mennyi lakás épül, de talán még fontosabb, hogy kik kapják az új lakásokat. Vértes Csaba (Következik: 2. Látkép a lakásgazdálkodásról} Az izsákl Kossuth Lajos utcában lévő italboltot a helyi áfész álnéven működteti. Falatozónak nevezték el, holott gyakorlatilag inkább a kortyoló név illene rá. Esténként ugyanis itt gyülekeznek — pontosabban itt is — a sör- és fröccsbarátok, igaz, legtöbbször békésen iszogatnak, rexeznek, tréfálkoznak, beszélgetnek, s elmúlik az este különösebb rendbontás nélkül. Tulajdonképpen nem is az italboltban történt az a bűncselekmény, amelyről most írunk, ott csupán „megfogant”. Ehhez a fogantatáshoz természetesen nagyban hozzájárult az a tény, hogy a tettes — Balikó Imre (Izsák, Széktói utca 30.) például három óra alatt összesen hét üveg sörnek megfelelő mennyiségű szeszes italt fogyasztott el. Persze ittak a többiek is. A bűncselekmény későbbi áldozata, Fodor Ferenc ugyancsak izsáki lakos, szintén nem maradt alul az ivásban. Az ő vérében is több, mint két ezrelék véralkohol-koncentráoiót találtak. Balikó Imre, az izsáki Sárfehér Tsz-ben rakodómunkásként dolgozott, s 1980. április 9-én délután, munkáját befejezve fél hat körül betért a már említett italboltba, s hozzá fogott inni és're- xezni. Nem volt valami jó játékos, de szeretett játszani. Ezért aztán ugratták a többiek, olyat is mondtak neki, hogy mindig csak a nála gyengébbekkel mer kiállni. Volt, aki elutasította, kijelentve, hogy nem hajlandó re- xezni vele. Játékra hívta a később oda érkezett Fodor Ferencet is, de ő sem mutatott hajlandóságot erre. Húzódozását tréfával akarta elütni, mondván, hogy „veled nem rexezem, mert még a feleségedet is elnyerném ...” Bankót korábban már két partiból kihagyták, ezen vita is kerekedett, s most jött ez a tréfa, amit a felindult Balikó sértésnek vett, és az egyik rexezőnek kijelentette: „Fodort még ma megfogom és megverem”. Méreggel és indulattal telve néhány percre Balikó kiment a helyiségből, majd amikor visszatért, úgy látta, mintha a többiek gúnyosan rajta nevetnének. Balikó ebbői arra következtetett, hogy amíg ő kint volt, Fodor újabb sértő megjegyzést 'tehetett' Yá“'és feleségéig.. r,arjróL. hogy szívesen játszana Bankóval!” "ha ä2?asSziftfy lenne a téti A' irá-' lóságban azonban ilyesmiről szó sem volt a rexezők között, csak vicceltek az italboltban. Balikó Imre leült egy székre, kirekesztettnek, kigúnyoltnak érezte magát, s újra elhatározta, hogy bosszút áll Fodor Ferencen. Zárórakor — kilenc óra után — egymás után hagyták el az italboltot a vendégek. Balikó megvárta, amíg Fodor elmegy, majd egy perc múlva ő is távozott. Kerékpárral a gyalogos Fodor után hajtott, ás a Sárfehér Tsz irodaháza melletti kis utcában utol is érte. Ebből a kis utcából nyílik a Somogyi Béla utca, amelynek 11. számú házában lakott Fodor. Ide azonban már soha nem árt haza. Balikó, amikor utolérte, felelősségre vonta Fodort az italboltban tett kijelentése miatt. A 47 éves ember hiába bizonygatta 25 éves társának, hogy csak tréfált. Balikó nem ismerte a tréfát. Vitatkoztak, veszekedtek, Fodor megrúgta Bálikét,- aki a kerékpárját hozzá vágta a másikhoz. Fodor hanyatt esett. A feldühödött Balikó levette róla a biciklit, rátérdelt a mellkasára és fojtogatni kezdte Fodor Ferencet, nagy erővel szorongatta a nyakát. A földön fekvő, közepésen ittas férfi hamarosan elvesztette az eszméletét. A támadó ettől megszeppent, felállt és várakozott. Látta, hogy Fodor is feláll, elindul a lakása felé, de ötven-nat- van méter után összeesik. Balikó felült a biciklire és a lakásiára hajtott. Nyugtalanította azon pan. hogy mi lehet Fodorral? Kerékpárral visszament a helyszínre, vele ment németjuhász kutyája < is. Útközben egy ismerősével [találkozott, akitől megkérdezte: nem látta-e Fodor Ferencet, aki őt a Somogyi Béla utcában leütötte. Az illető mondta, hogy nem látta, és elment. Balikó pedig gyalogosan uda ment, ahol Fodor feküdt, Slsg- nézte, újra felült a biciklire, és elhajtott. Menet közben újabb ismerőssel találkozott, annak is leadta a mesét: Fodor őt leütő;te, de ő hazament, elhozta a kutyáját, és amikor Fodor újra | le akarta ütni, a kutya közbelépett. Ezt a változatot később megtoldotta azzal, hogy a kutya fojtpt- ta meg a sértettet. Mert bizcjny Fodor Ferenc — miután összeesett — meghalt. Halálát a fojtogatás miatt keletkezett vérzés és nyalka hártya-duzzanat okozta. Szakértők kimutatták, hogy j a kutyának semmi köze nem vfalt az ügyhöz, hiszen az állat egyáltalán nem támadó természetű, inkább félénk, bátortalan, s elszalad, semhogy valakit megtámadjon. De mert a vádlott ezzel védekezett, a bíróságnak megnyugtató módon tisztáznia kellett a kutyával kapcsolatos kérdéseket is. Igazságügyi állatorvos-szakértőt kért fel, aki tárgyaláson1 a következő véleményt terjesztette elő: ha a kutya egy embert a nyakánál megragad, a négy nagy szemfognak megfelelően igen mély sérüléseknek kellene létrejönni. A Fodor Ferenc nyakán észlelt sérülések csak abban az esetben származhattak volna a vádlott kutyájától, ha az teljesén fogatlan lenne. Márpedig ,a kutyának szabályos és ép. erős fogazata van... Amint említettük is, Fodor Ferenc meghalt. Holttestét másnáp, április 10-én reggel találták míg, és értesítették a rendőrséget. Nem kellett hosszasan nyomozni a tpttes után, hiszen,a.rexezö tálr- Sa^óg közül úgyszólván' mindenki'tudott arról, hdgy"BáWöT Imre a viccelés miatt megharagudott rá, s olyan kijelentést tett,, hogy megveri. A tettest hamarosan Elfogták. A bíróságon Balikó nem ismerte el a bűnösségét, és a már említett meséket találta ki. A tanúk, szakértők vallomása jés véleménye viszont kétségtelenné tette, hogy Balikó Imre volt a tettes. A megyei bíróság ezért Balikó Imrét emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek, és tízévi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, további nyolc esztendőre pedig eltiltotta a közügyektől. A büntetés kiszabásánál súlyosbííó körülményként vette figyelenrtbe a büntetőtanács, hogy a cselekményt ittas állapotban, útonállásszerűen követte el, és. a megye területén az emberölési cselekmények nagyon gyakoriak. Enyhítő tényező volt viszont, hogy Balikó még nem volt büntetve, enyhe' fokú debilitás is kimutatható nála, továbbá, hogy tetfé1 az általa gúnyolódásnak vált meg*- jegyzés hatására követte el. Az ítélet még nem jogerős, mert az ügyész súlyosbításért,, a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. G. S... HAGYMATÁROLÓ ÉS FELDOLGOZÓ • A Kertészeti Egyetem Tangazdaság erőspusztai kerületéhen ezer vagon hagyma tárolására, feldolgozására alkalmas üzem épült. Az egyetemi tangazdaság és három másik állami gazdaság termését már az új üzemben dolgozzák fel. (MTI-fotó)
