Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-20 / 272. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXV. évf. 272. szám Ára: 1,20 Ft 1980. november 20. csütörtök Szovjet rádiós vendég látogatott Bács-Kiskunba Mind több gazdaság fejezi be az őszi munkát Bács-Kiskun állami és szövetkezeti gazdaságai az üzemi tervükben előirányzott területen befejezték a búzavetést. A megye déli felének egyes gazdaságai még folytatják ezt a munkát, hogy terven felül termeszthessenek kenyér- gabonát. Az elmúlt napokban kedvező volt erre az időjárás is. A hét eleje óta több mint tízezer hektárról takarították be a kukoricatermést. Kiskunfélegyházán a Lenin Tsz-ben, továbbá László- falva, Baja. Kiskunmajsa, Kiskunhalas • Tizennyolc éve kombájnos Kővágó István az ordas! közös gazdaságban. A csaknem két évtized alatt ez az ősz tette leginkább próbára a gyakorlott szakmunkást. # Az uszódi Egyetértés Tsz-ben a jövő évi paprikafőidet készítik elő a K—700-as traktorral. (Pásztor Zoltán (elvételei) szövetkezeteiben úgyszintén hamarosan mind magtárba^ gyűjtik a kukoricát. Meggyorsította ezt a folyamatot az a kezdeményezés, hogy számos gazdaság .átmenetileg is alkalmazza a fóliás tárolást. A kombájnnal learatott terményt egyelőre szárítás nélkül, gondosan befedve óv- j ják a károsodástól, majd a szárítóüzem teljesítőképességétől függően, folyamatosan víztelenítik. A bácskai gazdaságok a termés 25 százalékát ezzel a módszerrel tá- rol ják A Duna mentán, Solton, Har- l tán, Dunapatajon, Ordason a betakarító- és szállítógépek átcsoportosításával, a szárítóüzemek teljesítményének összehangolásával, kölcsönös segítségnyújtással gyorsítják a kukorica aratását. Az ordasi határban a szövetkezet legjobban képzett kombájnosai dolgoznak a kukoricaföldön kora reggeltől késő estig. Ha az időjárás nem zavarja meg a munkájukat, december elejére biztonságba helyezik a termést. Az állami gazdaságok közül a kiskun- halasi és a kunbajai minden betakarítási munkát befejezett. • Eszmecsere a megyei pártbizottságon. (Tóth Sándor felvétele) Fokozódó agrárkivitel, jobb „ Tegnap délelőtt Kecskemétre érkezett Jurij Viktorovics Orlov, a Szovjet Állami Rádió és Televízió Bizottság elnökihelyettese dr. Hárs Istvánnak, a Magyar Rádió elnökének kíséretében. A vendégeket dr. Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára fogadta és tájékoztatta az ország legnagyobb területű megyéjének életéről. A politikai, társadalmi, gazdasági, tudományos és oktatási kérdések között külön szólt a krími területhez fűződő, húszéves baráti kapcsolatokról és arról a sajátos településszerkezeti helyzetről, ami fontos szerepet juttat a kommunikációs eszközök sorában a rádiónak. Az eszmecserén jelen volt dr. Major Imre, a megyei tanács művelődési kérdésekkel foglalkozó elnökhelyettese is. J. V. Orlov a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában megrendezett, Alekszandr Biok századik születési évfordulójának szentelt költői estre utazott hazánkba egy rádiós és művészeti küldöttség élén. A hat napra tervezett programjában emellett szakmai tapasztalatokat cserél magyar kollégáival, és a kulturális élettel ismerkedik. Bács-Kiskun megyei útján a nevezetességek között megtekintette a százezer lakosú Kecskemét országos • naiv művészeti gyűjteményét, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetet, s végül a lajosmizsei tanyamúzeumba látogatott. H. F. <9 ' Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága Szerdán ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága. A tanácskozáson részt vett Baranyi Tibor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. A résztvevők meghallgatták Maróthy Lászlónak, a KISZ KB első titkárának tájékoztatóját az MSZMP Központi Bizottság november 13-i üléséről. Nagy Sándornak, a KISZ KB titkárának előterjesztése alapján a testület megvitatta és elfogadta a központi bizottság kongresszusi levelét, amelyet 1981 januárjában hoznak nyilvánosságra. A levélben a központi bizottság őszinte, nyílt vitára, felelős együttgondolkodásra szólítja a szövetség tagjait, valamennyi ma-, gyár fiatalt, felkéri a társadalmi szerveket és intézményeket, a fiatalság nevelőit és idősebb barátait: keressék és alakítsák együtt továbbhaladásunk teendőit. A KISZ lakóhelyi tevékenységének tapasztalatairól, a továbbfejlesztés feladatairól Juhász (Folytatás a 2. oldalon.) A szigorú külgazdasági .feltételek mellett is eredményes a magyar agrárexport: kihasználva az egyenletesen növekvő mezőgazdasági termelés nagyobb árualapját és azt. hogy az V. ötéves terv élelmiszeripari beruházásai nyomán javult a termékek feldolgozottsági foka évente átlagosan mintegy 5 százalékkal több mezőgazdasági-élelmiszeripari terméket adunk el külföldön — mondotta Lakatos Tibor mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes szerdai sajtótájékoztatóján. A magyar agrárexport helyzetének és lehetőségeinek további elemzése során arra is rámutatott, hogy a magyar élelmiszerek a fokozódó- világpiaci versenyben is megállják helyüket. A kivitel jobban nő, mint az előállított termékekhez szükséges import mennyisége. Ennélfogva a hazai termelők és az ipari vállalatok szerepe is mind hangsúlyosabb az agrárexportban. Nő az árbevétel, ami a kiforrottabb és következetesebb piaci munkának is köszönhető. De még jobb lehetne. ha az értékítélet változását a termelők és a vállalatok teljes köre tudomásul venné; a tapasztalatok szerint azonban erre egyelőre számos üzem még nem képes. Javul a külpiaci szereplés „csapatmunkája"; figyelemreméltóan változott például a termelők—feldolgozók igénye a külkereskedelemmel szemben. Nem a minden áron Való eladást tartják a leglényegesebbnek, hanem azt, hogy a piac igényeit figyelembe véve „rendeljen" a külkereskedelem. És ne általában igényeljen, hanem olyan, esetenként akár speciális termékeket is kérjen, amelyek egy-egy adott területen különösen jól elhelyezhetők. A meghatározott piacokra való, irányított termelés látszik ugyanis a jövő útjának. És ennek nem mond ellent az sem, hogy végül is mindenhol eladható termékekre van szükség. Az árhoz és egyes speciális minőségi követelményekhez való alkalmazkodás ugyanis mindig javítja — mégpedig rövid távon — a magyar áruk esélyeit a különböző, eltérő igényű piacokon: A miniszterhelyettes hangsúlyozta: nem az a cél, hogy minél több helyen jelentkezzenek a magyar agrártermékek. Inkább koncentrálni igyekeznek a nagyobb mennyiségben eladott áru értékesítési zónáját. Éspedig figyelembe véve a piaci lehetőségeket, a szállítási költségeket és minden más tényezőt, ami meghatározza a kivitel gazdaságosságát. Fokozatosan visszavonul viszont a magyar élelmiszer-külkereskedelem az olyan piacokról, ahol hosszú távon nem ismerik el a termékek árát. N Hogy mennyire változó a helyzet a külpiacon arra jellemző: régi „tételek" dőlnek meg. Nem mindig a jó minőségű és magas feldolgozási fokú termékeket fizetik meg a legjobban — mint régebben —. hanem gyakran az olcsóbb és viszonylag egyszerűbb áruféléket. Ezek exportra való csapatmunka” termelése sokszor nagyobb hasznot hoz a népgazdaságnak és a vállalatoknak egyaránt. Egyéb tekintetben is jobban fel kell készülni a piaci értékítélet állandó módosulására. Több termék, amely korábban nem esett a tőkés piacon a magas vámmal sújtott cikkek körébe — ilyen például a meggy — a közelmúlt közös piaci intézkedései nyomán oda került. Ez sújtja a magyar termelőket, akik az előzetes prognózisok ismeretében erőteljes telepítési programot indítottak, számolva a több éves zavartalan és kifizetődő értékesítésre. Árujuk elhelyezésére most újabb külpiaci „csatornákat” kell keresni. Oj külkereskedelmi-kapcsolat; formák vannak kialakulóban. A külkereskedelmi társaságok és az új külkereskedelmi irodák első próbálkozásai figyelmet érdemelnek. Az önálló exportjog is mindinkább felkelti a termelők érdeklődését. A miniszterhelyettes elmondotta, hogy agrártermékeinket csaknem száz országba szállítjuk. A külkereskedelmi statisztika mintegy 1000 agrártermék kivitelét tartja számon. A piacok közül legfontosabbak a szocialista országok; ide irányul az agrárkivitel több mint fele. Mindenekelőtt a Szovjetunióval gyümölcsöző a kapcsolat. A fejlődő országok aránya az agrárkivitelben növekedett: jelenleg megközelíti a 9 százalékot. A fejlett tőkés országokkal folytatott kereskedelem az ^összes agrárexport 40 százalékát képviseli. (MTI) Tanácskozás a középiskolákról A középiskolai oktatás helyzeté volt a téma azon a megyei pedagógiai tanácskozáson, amelyet tegnap délelőtt immár.tizenegyedszer rendezett meg Kecskeméten, a Tudomány és Technika HázáJ ban a Magyar Pedagógiai Társaság Bács-Kiskun megyei tagozata a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya és a Pedagógusok Szakszervezetének megyei Bizottsága. A tanácskozást Szvétek Sándor. a Pedagógiai Társaság megyei tagozatának elnöke nyitotta meg. Köszöntötte a részt vevő pedagógusokat, a meghívott vendégeket, köztük dr. Simon Gyulát, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkárát, Bodor Jenőt, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetőjét. hielte Györgyöt, a megyei pártbizottság munkatársát. Szvétek Sándor rövid történeti áttekintést adott a magyar középiskolai oktatás szervezeti alakulásáról. Egyebek között hangsúlyozta az intézmények felszabadulás utáni államosításának' a jelentőségét, azt. hogy a gimnáziumok minden fiatal előtt kaput nyitottak. Elmondta' e tanácskpzás feladata annak mérlegelése, megvitatása, hogy a középszintű oktatás ma menynyiben képes megoldani feladatát. Ezt követően dr. Forray Katalin. a Művelődési Minisztérium oktatáspolitikai osztályának főelőadója tartott előadást a középiskolai oktatás és nevelés korszerűsítésének tapasztalatairól, fejlesztésének távlati .feladatairól. Egyebek között felhívta ■ a figyelmet, arra, hogy az elmúlt tíztizenöt évben lényegében megkezdődött a középfokú oktatás általánossá válásának a folyamata. Az általános iskolát Végzettek több mint kilencven százaléka tanul tovább gimnáziumo|<ban, szakközépiskolákban és szakmun9 A részt vevő pedagógusok. kásképzőkben. Problémát jelent. hogy a továbbtanulásra eny- nyire különböző intézményekben van lehetőségük a fiataloknak. Mindenképpen figyelemre méltó a továbbtanulók nemek szerinti megoszlása is. Összességében a fiúk sokkal nagyobb arányban tanulnak tovább, de például a gimnáziumokban a lányok vannak többségben. A továbbiakban szólt a középiskolai hálózat alakulásáról, arról, hogy csökkent a gimnáziumok, s nőtt a szakközépiskolák száma. Az intézmények területi elhelyezkedéséből adódóan megnövekedett a diákotthoni helyet igénylő tanulók, száma. Hangsúlyozta: a középiskolai oktatás fejlesztésének lehetséges iránya csakis az lehet, hogy a különböző középiskolák képzési rendszerét folyamatosan közelíteni kell egymáshoz. A kérdés csupán az, hogy milyen módon történjék ez az integrálás. Dr. Forray Katalin nagy érdeklődéssel kísért előadását követően több referátum hangzott el a gimnáziumi oktatás fejlesztésének gondjairól, illetve a termelőmunkára felkészítő szakközépiskolák helyzetéről. A tanácskozás dr. Simon Gyulának, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkárának zárszavával ért véget.' R. M. Az iskolarendszerű, szervezett felnőttoktatás valósággal „csodákat művelt” hazánkban az elmúlt harminc esztendőiben, mégsem mondhatjuk el, hogy e téren már minden rendr ben van. A dolgozók iskoláinak segítségével felszámoltuk az írástudatlanságot, tíz- és tízezrek pótolták hiányos általános iskolai tanulmányaikat, s rengetegen szereztek ily módon érettségi bizonyítványt. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ma már mindenkit nek megvan az alapműveltsél- get adó alsófokú iskolai végzettsége. Egy erről készült kecskeméti reprezentatív feIf mérés kimutatta, hogy csak a megyeszékhelyen több mint hatezren vannak, akik nem fejezték be az általános iskolát, annak ellenére, hogy a dolgozók iskolájában évről évre változatlanul igen sokan tanulnak. Ebből egyenesen vköj- vetkezik, hogy lényegesen több azoknak a száma, akik tanköteles korban nem fejezik be az általános iskolát, mint azoké, akik munka mellett pótlólag szereznek végbizonyítványt. Bizonyára e helyzet felismerése ösztönzi az oktatásüggyel, a munkásművelődéssel törődd szerveket Kecskeméten — és másutt is a megyében, az országban — arra, hogy gyakran napirendre tűzzék a felnőttoktatás ügyét, helyzetét. Am e dicséretes törődés önmagában véve — bebizonyosodott —, nem elégséges a kívánt eredmények eléréséhez. A probléma ugyanis sokkal össze tettebb. Először is. talán sokkal többet kellene tenni azért, hogy tanköteles korban kevesebb gyermek hagyja abba az általános iskolát. E felvetés me- gintcsak „kétélű", mert köztudott, hogy a tanácsi és a társadalmi szervek igen sokat tették és tesznek a tankötelezettségi törvény végrehajtása érdekében, s annál szomorúbb, hogy törődésük, fáradozásuk nem hozza meg a kívánt eredményt. Másodszor: úgy tűnik, mintha a legtöbb munkahely vezetésének — tisztelet a kivételnek, mert ilyen is van —, nem állna módjában, érdekében a hiányos általános iskolai végzettségű dolgozók tanulásra való serkentése, ösztönzése. Pedig ez nem lehet csak üzemi, vállalati ügy. Társadalmi kérdésről van szó: a münkásmüvelödés szintjének mikénti emeléséről. Vagy elhanyagolásáról. A munkás- művelődésnek sokféle formája van, s ezek egyike — mondani se kellene —, az általános iskola hiányzó osztályainak az elvégeztetése mindenkivel, aki ezt elmulasztotta. Mért vajon miféle más művelődési formákba vonhatók be azok, akik talán önhibájukon kívül, hátrányos családi körülményeik miatt maradtak ki idejekorán az iskolából, és segédmunkásként nem tudják, nem akarják rászánni magukat a tanulás folytatására. E komoly kérdéssel foglalkozó egyik legújabb beszámoló igy fogalmazza meg a probléma okait: A dolgozók általános iskolájában a létszámcsökkenés okát elsősorban abban kell keresni, hogy a munkahelyek nem szorgalmazzák kellőképpen dolgozóik iskoláztatását, nem ösztönzik a munkásokat erre, nem támaszkodnak ez ügyben a szocialista brigádmozgalomban rejlő nagy lehetőségekre. A vállalatok vezetőinek, szakszervezeti bizottságainak pedig még hosszú ideig nagyon sokat kell tenniük a münkásmüvelödés érdekében. S hogy e megállapítás menynyire igaz, úgy véljük, ékesen bizonyítja annak a hatezer hiányos általános iskolai végzettségű embernek a számát, akiket csak az ország egyetlen városában, Kecskeméten számoltak össze. Mert a dolgozók iskolája, bárhol is legyen az, hiába működik kiválóan, ha az ügy nem kapja meg a szükséges külső támogatást. Mindenesetre biztató, hogy a szakszervezeti és a tanácsi szervek ilyen irányú törődése fokozódott az utóbbi években. Nincs okunk,kételkedni abban, hogy a munkahelyekkel való együttműködés javulni fog ? téren, s néhány év múlva arról adhatunk majd számot, hogy figyelemre méltó aranyban csökkent a csonka iskolai végzettségűek ma még viszonylag nagy száma. —i —s
