Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-27 / 278. szám

4 • PETŐFI NÉPÉ • 1980. november 27. TUDOMÁNY - TECHNIKA Szénszállítás szárazon és vízen Ma a világ energiafogyasz­tásának 52 százalékát adja az olaj és mintegy ne­gyedrészét fe­dezi a szén. El­képzelhető, hogy tíz év múlva a szén­fogyasztás meg. kettőződik, az ezredforduló­ig pedig meghá­romszorozó- ' dik. Addigra a termelés már közel hatmilliárd tonna lenne. A bizonyított kőszén- és lignit­készletek 3000 milliárd tonnára rúgnak — ami — átszámítva — közel huszonnégyszeresen a jelen­leg ismert olajkészleteknek (újabb felfedezésekre persze mind a kő­olaj-, mind a szénkincs vonat­kozásában számítani lehet). A szénre tehát hosszú távon lehet építeni. A megnövekedett meny- nyiségű szénnek nem is annyira a kibányászása, mint inkább az elszálítása okoz majd gondot. Je­lenleg kb. 160 millió tonna szén nagy távolságú szállításáról kell gondoskodni világszerte, öt esz­tendő múlva 270, a századfordu­lóra pedig 700 millió tonnára nő ez a szénmennyiség. Míg 1979- ben mindössze 4,1 millió tonna szenet hajóztak a tengeren, 20 év múlva ez 500 millió tonnára nő. Az ezredfordulón már több sze­net szállítanak a tankhajók, mint nyersolajat. Addigra egyébként az USA a jelenlegi 565 millió tonná­ról 2 miliádra, a Szovjetunió 556 tonnáról 1 milliárdra, s Kína 600 millió tonnáról ugyancsak 1 milli­árd tonnára növeli a kibányászott szén mennyiségét. Képünkön egy speciális szén­szállító hajó építését láthatjuk egy angol dokkban, mely a kisebbek közül való lesz. Munkahelyi ülőbútorok Álló helyzetben az embernek állandóan izommunkát kell vé­geznie, hogy a láb-, térd. és csi- pőízületeit megfelelő helyzetben tartsa, míg ülő helyzetben ez a munka a minimumra csökken. Ezért egyre nagyobb figyelmet fordítottak a munkahelyi ülőbú­torok orvosi és ergonómiai köve­telményeknek megfelelő kialakí­tására. A fejlődés fontosságát nö­veli, hogy a fejlett ipari országok­ban ma már az alkalmazottak kétharmad része ülve dolgozik. A felnőtt emberek többségének volt már hátfájása, aminek oka a porckorongok elváltozásában ke­resendő. A porckorongok az elvál­tozások következtében elveszítik rugalmasságukat, lelapulnak, za­var támad a gerincoszlop mecha­nikájában. A testszövetek és az Idegek megsérülnek, és ez okozza az ülöidegzsábát, lumbagót és "esetleg a lábak bénulását: A rossz ülőhelyzel gyorsítja a porckoron­gok elhasználódását, és elősegíti az említett tünetek fellépését. A ku­tatások szerint a törzs hátrahajló és feszültségmentes helyzetében a porckorongokban fellépő nyomás erősen csökken. Minél nagyobb az ülés támlájának a nyílásszöge, an­nál jobban csökken a nyomás a porckorongban és kisebbedik a hátizmok elektromos aktivitása is, ami az izommunka csökkenésében nyilvánul meg. Képünkön egy ideális kialakítá­súnak hirdetett nyugatnémet iro­dai széket láthatunk, ötágú lábát, ülőkéjét és háttámláját üvegszál erősítésű műanyagból készítették, fröccsöntéssel. Ütésálló, könnyű, mégis stabil; az ülőfelület rugal­masan követi a test vonalát. Az ülőfelület elülső lekerekítése kü­szöböli ki, hogy az éles szélű fe­lület nyomja a comb ereit. | INTÉZKEDÉSEK A JÖVEDELMEZŐSÉG NÖVELÉSÉRE | Segítség a kisteny észtőknek Lapunk hasábjain — különösen az év második (elében — több elkk foglalkozott a kistermelők sertéstenyésztési és hizlalást gondjaival. A riport­alanyok többsége ügy nyilatkozott, hogy az idén, a tavalyihoz vi­szonyítva csök­kent a hizla­lás jövedelme­zősége, A Köz­ponti Statisz­tikai Hivatal de­számuiásífis bizonyítja, hogy mér- Beszélgetés a megyei állatforgalmi és húsipari vállalat igazgatójával szám, mint egy évvel korábban. Oknyomozásra kerestük (el Bíró Imrét, a megyei állatforgalml és húsipari vállalat Igazgatóját és tájékoztatást kértünk a felvásárlás eddigi tapasztalatairól és arról, milyenek a jövő évi kilátások. — A termelőszövetkezeti gaz­daságokból átvett sertés mennyi­sége néhány százalékkal emelke­dj le az előző évhez viszonyítva. A kistermelőktől az év végéig 455— 460 ezer hízót vásárolunk fel, számításaink szerint. Ez 2—3 szá­zalékkal kevesebb, mint az el­múlt esztendőben. A Központi Statisztikai Hiva­tal szeptember 30-i reprezentatív állatszámlálási adatai rosszabb képet mutatnak, mint a felvá­sárlás eredményei. A kisterme­lőknél ugyanis az összes sertés- állomány 8, a kocaállomány 11 százalékkal csökkent — hangoz­tatta beszélgetésünk elején Bíró Imre. — Véleménye szerint mi okozta a kocalétszám mérséklődését? — A legdöntőbb ok: a gazda­ságosság csökkenése. 1980. ja­nuár 1-el emeltük ugyan a ser­tésfelvásárlási árakat, de a ta­karmányok és a tápok vételárát ennél nagyobb mértékben növel­tük. Ez utóbbi — egyéb kisebb jelentőségű hatások mellett — az egy sertésre jutó hasznot csök­kentette. Ezért több termelő mér­sékelte vagy felszámolta a koca- állományát. Az anyaállomány alakulása az 1981. évi hízottser- tés-felvásárlást döntően befolyá­solja. — Már előzőleg hírt adtunk több intézkedésről, ami a gazda­ságosság javítása érdekében tör­tént. A gondokat ugyanis a jel­zések alapján a központi szervek is fkiismerték. — Az állatforgalmi és húsipari vállalatok a legtöbb megyében az előző évekhez viszonyítva több kocát vásároltak fel, amiből ar­ra lehetett következtetni, hogy a tenyésztési kedv visszaesett. A folyamat megállítására intézke­dések történtek. A hús- és hús- jellegű sertések átvételi súlyha­tárát 10 kilogrammal felemeltük. Ez kedvezően érintette megyénk kistermelőit, ugyanis nálunk ha­gyományai vannak a magasabb súlyra történő hizlalásnak. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, a Pénzügy­minisztérium, valamint az Árhi- vatal augusztusban közleményt adott ki. mely szerint ez év szep­tember 1-től kezdődően kilogram­monként 1 forinttal magasabb lett a kistermelőknek fizetett szerződéses felár több éves meg- állaDodás esetén. Jövőre, január 1-től pedig a vágott sertés fel- vásárlási alapára emelkedik 2 fo­rinttal kilogrammonként. Mindezek összesen 11 százalé­kos áremelkedést jelentenek. Jö­vő év január elejétől ugyan 5—6 százalékkal növekedik ■ a szemes takarmányok és tápok eladási ára is, azonban az intézkedések együttesen jelentősen javítják majd a tartás és a hizlalás gaz­daságosságát. A közleményt kö­vetően szeptember elején a hi­vatalos lapokban megjelent a mezőgazdasági termények, az ál­latok és az állati termékek ter­melői ára is. Egyéb intézkedések is történ­tek. A gabonaforgalmi és ma­lomipari vállalat takarmánykon­centrátumot is értékesít, ily mó­don a termelők maguk is előál­líthatnak keveréktakarmányt. Csökkentette a vállalat a papír­zsák árát is. Mindezek együttesen a tenyész­tés jövedelmezőségét segítették, illetve segítik elő. — Tudomásunk szerint, jövőre egyéb változásokat is terveznek. — Azokból a körzetekből, ahol legalább 10 tonna fehér hússer­tés vásárolható egy-egy alkalom­mal, és azt kedvező árakon élő exportra tudjuk értékesíteni, ak­kor az alap-, a mennyiségi fel­vásárlási, valamint a szerződéses feláron túlmenően 2 forint kilo­grammonkénti exportfelárat is térítünk. A szervezést megbizot- taink segítségével végezzük. Az említett exportfelárból legalább 1 forintot kap a kistermelő kilo­grammonként. A jövő évtől a süldőfelvásárlás — hasonlóan a malachoz — ér­tékesítési szerződés nélkül tör­ténik. A megállapodás elhagyása nem jelent hátrányt a kisterme­lőknek sem értékesítési biztonság, sem pedig jövedelmezőség tekin­tetében. A tenyésztők megnyugtatására írásos „előjegyzést” adunk a sül­dők átvételére vonatkozóan. A jövő év elejétől kezdődően a sül­dőket kilogrammonként 37 forin­tért vásároljuk. Célunk azonban változatlanul az, hogy a kister­melők sertéseiket hízóként ér­tékesítsék, ne pedig malacot és süldőket adjanak el. A hideg idő beálltával malacokát csak 20 ki­logrammtól kezdődően vásároljuk. — Folytatják-e a kocakihelye­zési akciójukat? — Igen, azt tervezzük, hogy 1080 második félévében 1700 két­hónapos vemheskocát értékesí­tünk, darabonként 5900 forintért. A termelő a vételárat készpénz­ben, vagy természetbeni törlesz­téssel — süldő, malac, hízó — egyenlítheti ki, másfél éven be­lül. Október végéig már csaknem 800 kocát helyeztünk ki. A követ­kező esztendőben április hónap utolsó hetéig 1300-at szeretnénk. — Ezekben a hetekben történ­nek a szerződéskötések. Milyen tapasztalatokról számolhatunk be eddig? — Október közepén megkezd­tük a szerződéskötést mind a nagyüzemeknél, mind a megbí- zoltaink — termelőszövetkezetek, áfész — közvetítésével a kister­melőknél. A megállapodások lé­nyegesebben egyszerűbbek, mint a korábbi években voltak. A bü­rokrácia csökkentésével is köny- nyebbé tesszük a kistermelők munkáját. Szeretném hangsúlyozni, hogy azok a kistenyésztők, akik több éves szerződést kötöttek, ez év december 31-ig legalább az előző évek mennyiségére kössék meg a jövő évi leadásra szóló megál­lapodást, mert a jogfolytonosság csak így teremtődik meg. Örvendetes, hogy a központi intézkedések hatására máris ja­vulás tapasztalható. Szeptember­ben 7, októberben már 34 száza­lékkal csökkent a felvásárolt ko­cák mennyisége. Ez már fordula­tot jelent az előző hónapokhoz képest — fejezte be a beszélge­tést a vállalat igazgatója. K. S. Kelet-Európa legkorszerűbb ecetgyára A Budapesti Szeszipari Vállalat bajai üze­mében figyelemreméltó változások történitek az elmúlt észtendők folyamán. A szeszgyár­tást 1977-ben megszüntették, s teljes terme­lői kapacitásukat különböző ecetfélék készí­tésére és palackozására fordították. Ez év elején gyári rangra emelkedett a 64 dolgo­zót foglalkoztató üzem, s így ma már a Bu­dapesti Szeszipari Vállalat Bajai Ecetgyára néven működik. — Milyen mérvű beruházásokat igényelt a termékszerkezet-váltás? — kérdeztük Gál Bélától, a gyár műszaki vezetőjétől. LAKÁSOK ÉS LAKOSOK (IV.) .äs Lehetséges megoldások alapkérdéséhez: CZ7 mi avatja a lakáskérdést társadalmi problé­mává? A lakáshiány, vagy a la­kások elosztási rendszere? Az ed­digiek ismeretében azt mondhat­juk, mind a kettő: nincs ugyan elegendő lakás de a hiány csak­is az egész lakásgazdálkodási rendszer jobb működése esetén enyhíthető. Bérlakáspiac A hazai bérlakáspiac megte­remtése nem új gondolat. Az ez­zel kapcsolatos elméletek közös lényege, hogy a jó minőségű új bérlakások elosztását fokozato­san a piaci erők vegyék át, ami azt jelentené, hogy ilyen laká­sokhoz csak azok juthatnának, akik nem szorulnak különösebb szociális támogatásra, akik meg­fizethetnék a lakás értékével arányos lakbéreket. Mindez per­sze építészeti követelményekkel is járna. Kétféleképpen is diffe­renciálni kellene az új bérlaká­sokat: „felfelé”, há úgy tetszik a „luxus” minőségű, illetve „le­felé” az olcsó bérű bérlakás- kategória létrehozásával. Mind­két esetben számolni kell bizo­nyos korlátokkal: a jelenleg is magas — és egyre növekvő — építési költségek eleve behatárol­nál; a bérlakás-kategória „felfe­lé” nyitását, hiszen az egész nem érne semmit, ha az úgymond „jobb" lakások iránt nem lenne kereslet. (Persze számolni kelle­ne azzal is, hogy a csillagászati magasságokat ostromló építési, költségek jórészt visszavezethetők az építőipar mai, nem kielégítő­szervezettségére, teljesítőképessé­gére, rendjére és fegyelmére is .. 1 1 Az „olcsó” bérlakás pedig so­kak szerint azért megvalósítha­tatlan. mert „az állami lakás- építkezésekből már így is min­dent kispórolnak”. Ez is vitat­ható álláspont, mert sem a ter­vezőket, sem az építőiparosokat semmi nem ösztönzi az építési költségek csökkentésére. Az „ol­csó lakás” ellenszenves gondolat a lakáspolitikus számára is, cíe: az „olcsó lakást” nem kell feltét­lenül az ötvenes évek „cs”-la- kásaival azonosítani, s legfőkép­pen nem kellene végleges meg­oldásként kezelni. Inkább olyan megoldásként, hogy a ma még pincékben, üzlethelyiségekben és albérletben élők lépjenek egyet a korszerűbb lakás felé, s meg­szabaduljanak például az albér­leti uzsorától (ennek összege a legóvatosabb becslések szerint is másfél milliárd forint évi jöve­delmet jelent az állami lakások bérlőinek). Tetszetős elmélet Mindezzel együtt járna termé­szetesen a bérlakás-kategória erő­teljes differenciálása az állami dotáció nagysága szerint is, ily módon is közelítve a kívánatos szociálpolitikai célt. Az elképze­lés alapja, hogy ha viszopyiag nagy számban vannak piaci áron bérelhető, jó minőségű lakások, akkor valószínűtlen, hogy a ma­gasabb jövedelmű csoportok tag­jai a szerényebb minőségű laká­sokba törekednének. Ez azf is je­lentené, hogy az olcsó bérlaká­soknál a piaci értékesítés és a hatósági elosztás valamiféle kom­binációja alkalmazható, amely — az előbb vázoltak értelmében — nem vezetne a jobb módú társa­dalmi rétegek további privilegi- zálásához. Mi tagadás: tetszetős elmélet, ám hogyan és honnan teremthető elő a gyakorlati megvalósításhoz nélkülözhetetlen lakásmennyiség- tartalék. (Hogy például: viszony­lag nagy számban legyenek piaci áron bérelhető, jó minőségű la­kások.) Nos, ez akkor jelent iga- •zán nagy — szinte megoldhatat­lan — problémát, ha csakis az újonnan épített lakások kategó­riájában gondolkodunk. De — mondják az újabb elmélet hir­detői — a racionális lakásgaz­dálkodás nem tekinthető el a meglevő lakások ésszerű újra­értékesítésétől, illetve újraelosz­tásától sem. Ok a cserepiac élén­kítésének és a kereslet-kínálat viszonyai szerint történő szabá­lyozásának hirdetői. A jelek sze­rint éppen az a lakáskategória mozdíthatatlan, amire a legna­gyobb szükség lenne. A jó né­hány évvel ezelőtti lakásbérrende- let — mert ellentmondásos volt — nem ösztönözte cserére azo­kat, akik egyedül, vagy másod- magúkkal lakják a százvalahány négyzetmétereket. Ráadásul a cse­repiacon — mert itt aztán való­ban jogos szóhasználat a „piac” — tökéletes anarchia uralkodik, Ióllehet se szeri se száma a la­káscserékéit 'nehezítő, agyonbo­nyolító jogszabályoknak. S nincs olyan intézmény — ügynökség? hivatal?, netán hatóság? — ahoi megfelelő feltételekkel segíthet­nék, gyorsíthatnák a cserepiac működését. (Az ez ügyben ille­tékes ingatlank.ügyetítő vállala­tok jelenlegi szervezettségükkel, munkafeltételeikkel alkalmatla­nok a lakáscserék lebonyolítá- sára.) Megintcsak utópia — mond­hatná valaki. Csakugyan az? Az egyik városban — nem a fővá­ros! — a lakásépítők a lak^shi- vatal és az ingatlanközvetítő jól szervezett akciója eredményeként olyan lakáskontingenst teremtet­tek, aminek segítségével villám­gyors és célszerű cserék soroza­tát tudták megoldani. Igaz, a cél érdekében sorozatban szegték meg az idevágó — agyonbonyo­lított és semmire sem jó — sza­bályokat. Több száz jogszabály Ügy tűnik tehát, lenne keres­nivaló a lakásgazdálkodásban — éppen a lakáshiány enyhítése miatt. Ilyen például, a tetőtér­beépítés. Elvileg mindenki támo­gatja, szorgalmazza, ám gyakor­latilag minden ilyen akció szinte lehetetlen. Kiszámították: egy te­tőtér-beépítés megvalósításához több száz jogszabály tökéletes is­merete, több tucat engedély be­szerzése szükséges. Az erre. al­kalmas ' házat természetesen ki- nek-kinek saját magának kell ki­szemelnie, s ha szerencséje van, akkor a tizedik-huszadik próbál­kozásra kiderül, hogy a kiszemelt tetőtér valóban beépíthető-e. Nemcsak technikailag, jogilag is. Az ésszerű — és a mainál eredményesebb — lakásgazdálko­dás kialakítása megköveteli, hogy gondolkodásunk megköve­fedésein túllépjünk. A lakásprob­léma igazi megoldása aligha vár­ható csakis a lakásépítőktől. Ez csak olyan lakáspolitika esetén lehetséges, amely a különböző — s a ma még tán furcsának tűnő — eszközök integrálásával törek­szik arra, hogy a lakásgazdálko­dásnak nyújtott állami dotáció a kedvezőtlen helyzetben levő tár­sadalmi csoportnak jusson. Vértes Csaba (Vége.) — Új automata gépeket vá­sároltunk osztrák, francia és né­met cégektől s ezekkel szereltük fel az ecet- és a flakongyártó csarnokainkat, sőt a palackozó és csomagoló üzemrészeinket is. A beruházásokra, gépparkunk fejlesztésére fordított költségek meghaladták a 60 millió forintot. — Megérte? — Kétségtelenül, s ezt alátá­masztják egyre jobb termelési eredményeink is. Ebben az évben már 68 millió forint árbevételben irányoztuk elő tervünket, amit — az eltelt tíz hónap kimutatá­sai szerint is —, bizonyos hogy jócskán túlteljesítünk december végéig. Ma már nemcsak az or­szág, de bátran elmondhatjuk, hogy Kelet-Európa legkorsze­rűbben felszerelt ecetgyára a miénk. — Az előbb flakongyártó auto­mata gépeket is említett. Ez azt jelenti, hogy itt, helyben ké­szülnek ezek a műanyag palac­kok? — Igen. Időközben kivontuk a forgalomból a literes ecetesüve­geket, s termékeinket ma már saját gyártmányú műanyag fla­konokba palackozzuk. Némileg drágább mint az üveg, de prak­tikusabb, könnyebb bánni ve­ié. .. , — Talán nem én vagyok az egyedüli, aki nincs tisztában az­zal, hogy valójában miből és ho­gyan készül az ecet. Éppen ezért, beszélne erről bővebben ? — Mi kétféle eljárást alkalma­zunk. A régebbi, hagyományos ecetgyártási módszer, amikor hükkforgácson keresztüláramol­tatjuk az etilalkohol híg oldatát, s a baktériumok, illetve az oxi­gén hatására az etilalkohol le- bomlik ecetsavvá. A másik már egy újabb, modernebb eljárás, amelynek az a lényege, hogy ha­talmas tartályokban folyamatos levegőáramoltatással oxidáltatjuk ecetsavvá az etilalkoholt. Ez utóbbi eljárást két NSZK gyárt­mányú automata berendezés vég­zi gyárunkban. Értékük egyen­ként, több mint 10 millió forint, viszont napi 140 hektoliter ecet előállítása sem okoz gondot e két korszerű berendezéssel, 0 Az ecetgyár egynapi termése: mintegy 35 ezer palack ételecet, elszállítás előtt a gyár udvarán. • Battenfeld típusú, flakongyártó automata gép és karbantartója: Vöő Sándor. (Czaucr Péter felvételei) — Hányféle ecetet gyártanak jelenleg? ' — Háromfélét. Az egyik a 20 százalékos eszencia, vagy magya­rul: az ételecet. Ebből a termé­künkből ötmillió palackkal ké­szítünk az idén, a FŰSZERT részére. Országunkban évente körülbelül 11 millió flakon ece­tet vásárolnak, vagyis a lakossági igényeknek csaknem a félét a mi gyárunk elégíti ki. A napokban kezdtük el a közkedvelt alma­ecet gyártását/ amelyből 300 ezer palacknyi hagyja el az üzemein­ket. s kerül a boltokba — ugyan­csak a FÜSZÉRT-en keresztül — ez év végéig. Harmadik termé­künk a 10 százalékos biológiai ecet, amelyet az említett hagyo­mányos, bükkfaforgácsos eljárás­ul állítunk elő. Az első kilenc hónap folyamán 377 vagonnyi mennyiséget gyártottunk, s a hát­ralevő időszakban még további 43 vagonnyit készítünk megren­delőinknek e termékből. K. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom