Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-04 / 233. szám

1986. október 4. • PETŐFI NEPE • 3 A jászszentlászlói „gázcsata” Törmelék és por a jászszentlász­lói tanácsháza jobb napokat lá­tott zöld pázsitján. A falon, egy ablak helyén, hatalmas, tátongó nyílás. Az elnök szobája mintha telitalálatot kapott volna. No, de békében ilyet? Tovább menve, az Alkotmány, a Dózsa György és a Rákóczi ut­ca teljes hosszában, a Vörösmar­ty és a Tavasz utca pedig jó száz méteren ugyancsak feldúlt álla­potban van. Ennyi árkot, jobbra- balra lapátolt földet, talán még a fővárosban sem látni. Mi lenne, ha... ? Papp József tanácselnökkel ta­lálkozom. — Mire készülnek? — érdeklő­döm a feltúrt Jászszentlászlóról. — Gázvezetésre — feleli az el­nök. — Azaz, már bent van a gáz­gerincvezetéke a községben. Ki­használtunk egy jó alkalmat. A Móricgáti úton. a falu szélétől úgy 600 méterre, ott a temelőszövetke- zet gáz-terményszárítója. Gondol­tunk egyet: mi lenne, ha onnan elvezetnék hozzánk is a gázt? Az óhajból, íme, láthatja, valóság lett: hárommillió forint különböző támogatással és temérdek társa­dalmi segítséggel. De hogyan ? Sokan, sok helyen megmozdul­tak, hogy a jászszentlászlóiaknak legyen vezetékes földgázuk. Neki- gyürkőzött itt a munkástól a leg­különbözőbb tisztet viselő vezető és közéleti emberig mindenki, hogy a lakosok egy részének az életében ezzel az energiahordozó­val döntő fordulat következhessen be. A nyár kezdetétől, három és fél hónap alatt 4300 méteren „nyomultak be” a faluba a veze­téképítők. Ennyire ütőképes közösség a szövetkezet megalakítása óta nem dolgozott Jászszentlászlóért. A tanácstagok házról házra jártak. — Hogyan csináljuk, emberek? Ki, mit segít? Kanyó István tsz-elnök meg­csináltatta a tolózáraknát, a nyo­másszabályzó alapját elkészítette, árokásócsapatot állított ki. Az ünnepélyes kapavágás július 9-én volt. S míg a határból a „fő csa­pással” — a külső, nagy árokkal — haladtak befelé, eljöttek, s a helyszínen segítették ellenőrizték a munkát mindazok, akik nem csupán drukkoltak a sikerérét. * A' községből a* vezetők ■'tizenöt­kor jártak a gázügyben a szege­di DEGÁZ-nál. Dr. Varga János igazgató pártfogolta ügyüket. Dr. Boán Ákos, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója is kezdettől fogva kiállt a jó — és megvalósítható — ügy mellett. Bányászok az alagútban Nem csekély földmunkát végez­tek a Kőolaj- és Földgáz Bányá­szati Vállalat dolgozói. Ott volt, amikor kellett, a Mátraalji Szén­bányák Külfejtési Bányaüzeme ecsédi üzemegységének három szánk! munkása is. Máig is emle­getik a bányászok — talán példa nélküli — helytállását: másfél nap alatt 45 méteren fúrtak alag­utat a vasút és a kövesút találko­zásánál, hogy két fés fél méter melyen át tudják „hozni” a dupla védőcsövet. A gerincvezeték itt húzódik immár á faluban. A kiásott, vagy njár betemetett árkok mentén könnyen odatalálok azokhoz, akiknél — akikért — hamarosan fellobban a láng. Virgoncz István 64 évesen vár­ja a nagy pillanatot a Dózsa György utca 9. szám alatt. — öt métert kell már csak ás­nom. hogy a csonkot hozzákap­csolhassam a házi vezetékhez. ­— Sima a föld. Nincs árok. Mi­kor temették be? — Tegnap. Mindenki csinálta, a háza előtt. Kóló Dánielék vasutasok. A férfi, mint mondja, 30 évet le­húzott a vasútnál, betegség nékül. Jövőre nyugdíjas lesz. Negyven­ezret fizet, hogy idős korukat a gázzal kényelmesebben tölthessék. — Nem kell hurcolni az olajat. Ezzel is könnyebb lesz — így a MÁV nyugalomba készülő dolgo­zója, aki a háza falán piros fű- szerpaprikát szárít, szekérderéknyi füzérrel. — S Vidéki Mihálynéék, hogy tervezik? Bevezetik a gázt? — megyek tovább. — Mi még várunk vele — mondja a fiatalasszony a Dózsa György utca 7. számú ház előtt. — Központi fűtésű radiátoraink vannak, és tavasszal már megvet­tük az 56 mázsa szenet. Majd jö­vőre ... talán akkor igen. Van OTP! Közben híre ment a faluban, hogy az Országos Takarékpénztár — miután Jászszentlászlót felvet­ték a vezetékes gázzal ellátott helységek jegyzékébe — kölcsön­nel segíti, 70 ezer forintig, azokat, akik — százötven lakásban — a gázvezeték mellett laknak. Jól jön a segítség. Sürget az idő, mert ahogy Papp József ta­nácselnök elmondta: október 20— 25-e között szeretnék meggyújta­ni a gázt. Kohl Antal 8MSBM Gyapjúnk becsülete Restelkedve bár, de beismerem, hogy menthetetlenül haspárti va­gyok. Erre akkor döbbentem rá, amikor az OMEK-on (ha esetleg már nem emlékeznének rá, az Or­szágos Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Kiállítás és Vásáron), valamint a mostani őszi BNV-n készített jegyzeteimet összehason­lítottam. Amabban tudniillik szé­lesebb a színskála. Toliamnak percnyi nyugtot nem hagytam, csak hogy minél többet papírra vessem mindabból, mi szem száj­nak ingere. Márpedig egyedül Bács-Kiskunból is volt abból any- nyi, hogy morzsányi fért el belőle az újságban. Jóllehet, bejártam érte széltében-hosszában az QMÉK-ot A BNV-n már a kapu mögött megalkudtam. Az igazán az üzlet­emberek, szakemberek edzettségé­hez való, hogy a több mint 1200 kiállító vállalat százezernyi ter­mékét végigbogarásszák. Én — az egyszerű fogyasztó bízom bennük, hogy' majdani igényeimre is szá­mítva jól válogatnak közülük. „Kedves fogyasztó” mivoltomban csak az A-pavilonban cövekelek le huzamosabb időre, s ott is első­sorban öltöztetésein kilátásairól tájékozódom. (Betartva a sorren­det, hogy az embernek először enni kell (OMÉK), aztán ruház- kodni (a. bútor akkor következik, midőn már lakás is van). ' Jön a következő ötéves terv — a VI. — lassan esedékes lesz új öltöny „beruházása” számomra. Kóricálok hát a szövetek, posztók standjai között. Nézem, ízlésem szerint osztályozom a ruhának, kabátnak valókat. Anélkül, hogy holmi „protokoll” természet költö­zött volna belém, előbb-utóbb fel­tűnik: nini, majd minden anyagon, ami nekem tetszik, rajta van a minősítő cím, hogy VÁSÁRDÍJAS. Így az Újpesti Gyapjúszövőgyár, BERMUDA gyapjúszövetén, a Ma­gyar Posztógyár BORZ nevű, s a Magyar Gaypjúfonó és Szövőgyár TARJÁN kabátszövetén. Gyapjú, gyapjú ... Nocsak, no­csak — ennyire „menő” lett a ma­gyar gyapjú! —I állapítom meg önkéntelenül, miután a szövetek összetételét is «figyelem a mellé­jük tett kis táblákon. Magyar gyapjú és poliamid a fonalakban. Most már nem ereszt el e z a fel­fedezés. Hopp! Itt vannak a Bajai Finomposztó Vállalat termékei is. Olvasom sorra az egyszínű és min­tás, a barna és drapp (bizonyára sokkal gazdagabb a szakmai ne­vük) színárnyalataiban készült szövetek alkotóelemeit: Csurgó, Dániel, Béla, Aldona — valameny- nyinél 80 százalék gyapjú, illetve 20 százalék PÁ az arány. Sőt, az Álmosnál 100 százalék a gyapjú. Örömömben felírom a kiállított anyagok tervezőijük neveit: Bán- kus Mihály, BeSes^c György, He­gedűs Károlyné,' Horváth Ferenc, Kovács Gyuláné, Lantos József. Nemcsak a finom bajai posztók­ba öltöztetett kedves bábuk sora vidít fel — fehér nyírfákkal, lan­kákkal a hátuk mögött —, hanem ez a sorozatos tanúságtétel a ma­gyar gyapjú becsületének rene­szánsza mellett is. Nem kell már elájulni az ausztrál gyapjú min­denek fölött valóságától. Tudunk mi jót, szépet szőni — és tisztes­séges árért — hazai gyapjúból is! Nemcsak szőni, kötni is, hiszen itt van a vásárdíjasok között a Hód­mezővásárhelyi Divat Kötöttáru- gyár százszázalékos magyar gyap­jú termékcsaládja, a Linda. „Su- perwasfch” nemzetközi jelzővel megtisztelve, ami azt fejezi ki, hogy méretváltozás veszélye nél­kül otthon is mosható. Egyre inkább szívükbe fogadják hát ismét a magyar juhot a kel­mekészítők. Jól „kiszagolták” te­hát a Bács-Kiskun megyei juhte­nyésztő gazdaságok,' hogy a drá­ga ausztrál gyapjú hegemóniája a fogyasztói ízlés (és bugyelláris) fölött csak véget ér egyszer. Igaz, ahhoz ők is egyengették az utat mindenekelőtt a gyapjúminőségi követelmények kielégítésével. Em­lékezetembe villan egy epizód az OMÉK-ról. Á juhkarámok között a díjnyertes anyajuhokat, kosokat mutatta be a szakember. Mikor kiváló tulajdonságaik között a bundájukra került sor, egyiknél is, másiknál ik széthajtotta a gyapjú­takarót. — Tessék nézni, milyen hófe­hér. Ha odatennénk belőle a leg­kiválóbbnak tartott külföldi mel­lé, nemigen tudnák megmondani, melyik az ausztrál és melyik a magyar. Ezen a BNV-n is mindén jel ar­ra mutat, hogy felmenőben van a honi gyapjú jövője. A kelmegyár­tók pálfordulása jól találkozott össze juhtenyésztőinknek azzal az igyekezetével, aminek révén az utóbbi pár év alatt jelentősen megugrott megyénkben is — első­sorban a Homokhátsági területe­ken — a juhállomány. A juhte­nyésztő társulások megalakulásá­val még több lehetőség nyílik a gyapjúpiacon való előtörésre. Most kapom rajta magam; has­párti létemre eszembe se jutott a BNV-n, hogy a juhról — mint „birkapaprikásról” ábrándozzam. Hasonlókra jöttem rá a „cipő­fronton” is. Erről legközelebb. Tóth István A környezetvédelem városi fel­adatairól szóló beszámoló megvi­tatása volt az egyik napirendi pont Kalocsa város tanácsának csütörtöki ülésén. Az írásos anyag részletesen is­mertette az elmúlt években vég­zet munkát. Kalocsán az 1976-ban hozott környezetvédelmi törvény megalkotása előtt is tervszerűen dolgoztak az emberi, ' természeti— környezet megóvásáért, szépítésé­ért, fejlesztéséért. A terv ebben az esetben szó szerint is értendő, hiszen az 1970-ben jóváhagyott ál­talános városrendezési terv apró­lékosan foglalkozott a közterület­fejlesztéssel, a lakó- és ipari öve­zetek kialakításával, valamint a zöldterületek kijelölésével. A ta­nács és a végrehajtó bizottság két­évenként értékelte a határozatok végrehajtását és megjelölte az újabb és újabb tennivalókat. A törvény kihirdetése után fe­lülvizsgálták, majd később jóvá­hagyták a kiegészített, kibővített általános rendezési tervet, ami a környezetvédelmi tevékenység al­fája és Omegája. Ennek a tervnek is szerepe van abban, hogy az elmúlt években egyre többen ismerték fel a kör­nyezet védelmének, megóvásának fontosságát, s hajlandók is tenni annak érdekében. Ennek bizonyí­tékait meglelhetjük Kalocsán is. Elkészült a 10 ezer köbméteres vízmű — és a 3 ezer köbméteres szennyvíztisztító telep. Ezzel lehe­tővé vált, hogy a vállalatokat, gyá­rakat, intézményeket a közműhá­lózatra csatlakoztassák. A föld védelmét szolgálja hogy ipari üzem — mosoda, gabonasiló, Fékon-gyár — csak az arra kijelölt helyen, a szakhatóságok engedé­lyével épülhet meg. Egyik legfontosabb feladat volt a régi szeméttelep felszámolása, s az új helyének megtalálása. Fok­tő határában egy elhagyott ho­mokbánya területét jelölték ki, s ez minden szempontból megfe­lel a célnak. Várhatóan a jövő hét elejétől már oda hordják a szemetet. Tovább folytatják a Vajas-csa­torna kotrását, a levegő tisztasá­gának megóvása érdekében pedig szorgalmazzák a városközponti in­tézmények fűtésének korszerűsíté­sét. A városi zöldterület gyarapítá­sé, új fák telepítése, s főként a már meglévők védelme nemcsak a levegőt teszi egészségesebbé, ha­nem a parkdk, ligetek kialakítá­sa, a pihenést, a felüdülést is szol­gálja. Erre a célra akarják fel­használni a város vonzáskörzeté­hez tartozó foktői, meszesi Duna- partot. A beszámolóhoz Kapitány Ist­ván, tanácselnök-helyettes fűzött szóbeli kiegészítést. Kifejtette, hogy a gondos rendezési terv, s annak betartása csak az .alap. Ennél több kell. Mert ma még a kétségtelen, kézzelfogható ered­mények ellenére is az útkeresés időszakát élik Kalocsán, s talán többen beszélnek a környezetvéde­lemről, mint tesznek is érte. Bár nem mindig és nem minden mú­lik a közreműködők jószándékán. Tény: az erőforrások korlátozot­tak, viszont nem szabad hagyni, hogy a tevékenység a pénzszűke gátja miatt befejeződjék. Biztató, mondta a tanácselnök-helyettes, hogy a közelmúltban tartott me-' gyei népi ellenőrzési vizsgalat megállapította: Kalocsán jó úton halad a környezetvédelem ügye. Ezt követően tizenegy hozzászó­lás hangzott el, s valamennyiből kitűnt a városért, a kisebb lakóte­rületért érzett féltő-óvó gondos­kodás. A vitát Geri István tanácselnök foglalta össze, majd a tanácstagok elfogadták a határozati javaslatot. Ezután a testület meghallgatta a Kalocsa és Vidéke ÁFÉSZ-nek a városban végzett tevékenységéről tartott tájékoztatót, valamint az igazgatási osztály ötéves munká­járól szóló beszámolót. V. T. Korszerűsítik a költségvetési szervek gazdálkodási rendjét A pénzügyminiszter most meg­jelent rendeleté értelmében kor­szerűsítik a költségvetési szervek gazdálkodási rendjét. Mint a Pénzügyminisztérium­ban elmondták, a több mint tíz év óta érvényben levő gazdálko­dási rendszer ma már nem min­denben felel meg a követelmé­nyeknek. Az életszínvonal-politi­kai, az infrastrukturális és egyéb hosszabb távra szóló elgondolá­sok éves részfeladatai a költség- vetési szervek előirányzataiban nem eléggé érvényesülnek. A beruházási és a működési ki­adások tervezése között sincs kel­lő összhang. A különböző terüle­teken egymástól eltérő gyakorlat alakult ki a tervezésben, a pénz­ellátásban, az érdekeltségben, ne­héz ezek áttekintése. A merev gazdálkodási rend fékezi a költ­ségvetési szervek kezdeményező­készségét. A költségvetés jövedel­meinek korlátái is sürgetik a'köz­pénzek célszerű felhasználását, az intézmények munkájának javítá­sát. Az új szabályozás hatásosabbá teszi a központi irányítást, s egy­ben tovább növeli a gazdálkodó szervek önállóságát, bővítve a ru­galmasabb cselekvés feltételeit. Megszűnik az eddigi felemás hely­zet, hogy amíg a tanácsok készí­tettek középtávú tervet, a többi költségvetési intézmény csak éves tervek alapján dolgozott, így az utóbbiaknál az előrelátás, a pers­pektivikus pénzgazdálkodás nem volt mindig kielégítő. A jövőben a felügyeleti szervek elkészítik a területükhöz tartozó költségvetési intézmények együt­tes középtávú tervét, s kijelölik azokat az intézményeket, amelyek önálló tervet dolgoznak ki. Ezzel lehetővé válik, hogy az évente ismétlődő pénzbeli alapelőirány­zatok folyamatosan rendelkezésre álljanak. Azokat más célra nem használhatják fel. Ha pedig vala­mely feladat megszűnik, vagy azt nem végzik el, a hozzá kapcsoló­dó létszám és pénz sem illeti meg az intézményt. Az új rendelkezések erőteljesen ösztönzik az intézményeket meg­levő berendezéseik megóvására, karbantartására; az ilyen célra szolgáló pénzt többé nem lehet más célra, például új beruházásra felhasználni. Általában a pénzfelhasználás megtervezésének, felosztásának és elköltésének eddigi formális nyil­vántartási rendje megváltozik, helyébe a költségelszámolás lép, amely érdekeltté teszi az intézmé­nyeket, hogy egy-egy részterüle­ten jobban gazdálkodjanak, feltár­ják a lehetséges tartalékokat A költségvetési szerveknek egy részét nyereség elérésében is ér­dekeltté teszik. Jelenleg túlzottan differenciáltak az ilyen jövede­lemszerzés feltételei, indokolatlan különbséget tesznek a régi jogsza­bályok a költségvetési szervek egyes típusai, valamint a költség- vetési szervek és azok vállalatai között. Az új rendelet csupán né­hány fő alapelvet és mértéket ha­tároz meg. A gazdálkodó vállalatok eddigi gyakorlatához hasonlóan a jövő­ben a költségvetési intézményeket is törzskönyvi nyilvántartásba ve­szik. Ezzel az intézményi hálózat áttekinthetőbbé válik, s mód nyí­lik arra, hogy a szakmailag vagy a gazdálkodás szempontjából ha­sonló intézménycsoportokat ala­kítsanak ki, s ezeknek működését egységesen szabályozzák. így el­kerülhető lesz, hogy a szakmailag önálló kis intézményekre ugyan­olyan szabályok legyenek érvé­nyesek, mint a nagylétszámú, gaz­dag állóeszköz-állománnyal műkö­dő szervezetekre. A rendelet intézkedéseit 1981. január 1-től folyamatosan vezetik be. A korszerűsített költségvetési gazdálkodás megismertetésére a Pénzügyminisztérium konzultációs lehetőséget teremt és továbbkép­zést szervez a íanácsok, intézmé­nyek vezető szakemberei számára. Ezenkívül a költségvetési szervek rendelkezésére bocsátják a gaz­dálkodási előírásokat értelmező útmutatót is. (MTI) • ...s bent, a faluban. (Straszer András felvételei) • Kint, a határban.. A környezetvédelemről Kalocsa város Tanácsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom