Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-17 / 244. szám

1980. október 11. • PETŐFI NÉPE • S

„NYITNI KÉK” — TÁRLAT TISZAKÉCSKÉN

Előkészítő

ÚTTÖRŐÉLET

Művésztelepi töprengések «. csináljdk a Mósíak_

Amelyik település kicsit is ad magára, manapság már nem lehet meg művésztelep nélkül — írhatnám, ha rosszmájú lennék, s ha nem hinnék a néhány hetes, _ vagy hónapos alkotótáborok hasznosságában. Egyelőre viszont még hiszek.

Miért egyelőre? Mert a kecskeméti zománcművek, a hajósi, illetve tiszakécskéi festmények és grafikák, a kígyóspusztai fafaragások kiállításokon bizonyítják több-kevesebb meggyőző erővel, hogy érdemes volt közpénzen áldozatot hozni a nyugodt, zavartalan, sőt termékenységre ösztönző körülményekért. De azt is sugallják, hogy tovább kellene lépni.

A hajósi művésztelep jó lehetőségeket és feltételeket teremt például a Bajai Tanítóképző Főiskola oktatást kiegészítő képzőművészeti műhelymunkájára. El tudnám képzelni — s ebben nem vagyok egyedül — hogy a megye másik felsőfokú pedagógiai intézetéből, az óvónőképzőből is megjelenhessenek itt rajztanárok és hallgatók, akik ráadásul annak a korosztálynak a nevelésére készítenek, illetve készülnek föl, akiket az általános iskola alsó tagozataiban átvesznek a tanítóképző végzősei. Hogy az egyik intézet Baján, a másik Kecskeméten mű- * ködik? A távolság ellenére jó lenne, ha közelebb jutnának egymáshoz. S bizonyára meg lehet találni annak is a módját, hogy a hajósi alkotótelepről így kiszoruló vendégeket másutt fogadják. Esetleg olyan helyen, ahol épp a másféle művészeti felfogás vagy technika megismerése kamatozna.

Szóval — Szabó Lőrinc verssorát kölcsönözve — „nyitni kék”. Mielőtt a nagyon helyesen kialakított művésztelepi hálózat mű- vészesdinek, elkényelmesedésnek, üdülősdinek, netán üzletnek adna helyet, amikor a vissza-visszatérő résztvevőknek már nincs egymás számára különösebb mondandójuk. A nyitás összehasonlítási alkalmakat, pezsgést, megújuló szellemi izgalmat vinne az életükbe.

□ □ □

Valami hasonlónak a jelét lá- fjóm abban, hogy Tiszakécskén, a járási művelődési köZpotitbah most — “október 19-ig — : heten mutatkoznak a gyulai művésztelep tagjai közül. Albrecht Júlia, Balogh Gyula, Lakatos J. Péter, Marosvári György, Szakáll Agnes, Székelyhídi Attila, Tömpe Emőke festményei, grafikái, szobrai, fa• Szakáll Ágnes: Ősszel bezárom a műhelyt. (Kiss István férfi- fodrász.)

rágásai és kerámiái jöttek helybe, támpontokat kínálva az ösz- szevető megméretésnek. A vallomások szoros összetartozásra utalnak: „Akikkel együtt most újra kiállítok, nemcsak kollégák, régi ismerősök, korosztályom tagjai, hanem mintegy tizenöt éve rendszeresen együtt dolgozó társaim, barátaim”. Vagy: „Mértékadó az egyiknek, hogy mit csinál a másik, ilyen a mi kis társaságunk. Ügy vélem, hogy törekvésünkben van hasonlóság, azonos értékrendet fogadunk el.va bennünket érintő jelenségekben ugyanazt látjuk fontosnak.” A lényeges a színekkel, képkivágásokkal „megemelt” valósághűségben jelenik meg. Talán új realizmusnak, vagy konkrét képzőművészetnek lehetne nevezni azt az irányt, amelyhez a legtöbb alkotás tartozik. S ez egyértelműen kedvező fogadtatásra talált a csaknem tizenhá-- romezer lakosú településen: minden nyolcadik helybeli látta már a gyulai kiállítást.

Ilyen művészi egység és kohéziós erő még csak most alakul a Tisza menti nagyközség művésztelepén, ahol negyedik éve találkoznak rendszeresen az egykori Derkovits-kollégisták kis csoport- jának a tagjai egymással/ a hasonló ábrázolási felfogást valló pályatársakkal és a fiatalokkal, hogy a festői környezetből ihletet merítve megörökítsék a tájat és az embereket, s hozzájáruljanak egy helyi képtár gyűjteményének

• Lakatos J. Péter: Táska, kalap, ernyő, kabát és fogas, (fafaragás)

A PEDAGÓGUSOK a megmondhatói , hogy mennyivel köny- nyebb fölmenni az ABC-hegyre azokkal a növendékekkel, akiknek az értelmi képességeit nemcsak a szülő, hanem az óvoda is csiszolta, ahol ráadásul a közösségben élés szabályaiból is Ízelítőt kaptak.

Már az 1960-as évek derekán sürgetővé vált a társadalmi igény: iskolára előkészítő foglalkozásokat kell szervezni az óvodából kirekedt gyerekeknek. Éppen tíz esztendeje jelent meg az első miniszteri utasítás — ezt 1977-ben még egy követte —, amely lerakta a foglalkozások jogi alapjait, s egyszersmind a pedagógiai tennivalókról is intézkedett. Azóta folyik nálunk, megszakítás nélkül, az ötéves gyerekek felkészítése az iskoláskorra.

Az 1970 és 1980 közé eső időszak minden bizonnyal úgy vonul be a magyar pedagógia történetébe, mint az óvodai nevelés nagy évtizede. Üj alapokra fektettük a nevelőmunkát, melynek tengelyébe az iskolai életre való felkészítés került, miközben az óvodai hálózat fejlesztésében is nagyot léptünk előre. 1970-ben száz óvodás korú gyerek közül csak hatvanöt tudtunk elhelyezni, most pedig már 86 jár óvodába, és a statisztika a következő években még ennél is kedvezőbb lesz. Ily módon az előkészítő foglalkozásokon részt vevő gyerekek száma a jövőben csökkenni fog. Ne feledjük, hogy az óvodai nevelésben nem részesülő 14 százalék megközelítőleg hatvanezer gyereket jelenti Az ő sorsuk, szellemi gyarapodásuk iránt nem lehetünk közömbösek.

SOKAKAT foglalkoztató kérdés: Nem terhelik-e meg túlságosan az ötéves gyerekeket ezeken a foglalkozásokon? Azonnal válaszolhatunk az aggályra: nem, erről nincsen szó, mert az előkészítőn nem „szigorú” iskolai munka folyik, hanem játékos, szórakoztató foglalkoztatás. A pedagógus nem hagyományos tanítási órát tart, hanem kötetlen, húszharminc perces elfoglaltságot kínál nekik. Az előkészítő foglalkozás célja a gyerekek értelmi képességeinek, beszéd- és mozgáskészségének fejlesztése; a helyes magatartási és a legfontosabb egészségügyi szokások alakítása; a közösségben való együttélés, a szellemi és gyakorlati feladatvégzés, a közös játék alapvető jártasságainak elsajátítása.

A „munka" ezekben a napokban kezdődött el, mert a miniszteri előírás szerint az iskola-előkészítés októbertől májusig tart, hetente két, esetleg három alkalommal, összesen 192 órában. Egy-egy csoportban — a körülményeknek megfelelően — átlagosan 10—25 kis résztvevővel foglalkozik a pedagógus, sok helyütt az a tanítónő, aki majd az első osztályban is vezetni fogja őket.

Az idén tovább bővítették a hajósi iskolát, ezért már szaktan- termekben tanulhatnak mind az ötszázan! A nagy létszám indokolhatná talán, hogy a pajtások keze nyoma a falakon... cipőik pora a padlón lenne fellelhető. De erről szó sincs! Az új iskola a régivel egyetemben makulátlanul tiszta.

Oszvald Ferenc csapatvezetővel a tágas úttörőszobában ülünk le beszélgetni, megtudni, hogyan élnek, dolgoznak itt. Hajóson a kisdobosok és úttörők. A Jánoshalmi út mentén egy erdészházat vásároltak meg állandó táborhelynek, a hozzá tartozó félholdás kertben sportpályát alakítanak ki, az ösz- szes szakipari munkát, a kútfúrástól a vizesblokkig társadalmi munkában végzik el — mindennek a híre túljutott a nagyközség határán, és érdeklődést váltott ki: hogyan csinálják?

— Nincs ebben semmi titok — mosolyog a csapatvezető. — Természetesen mi is részt veszünk a mozgalmi esztendő minden akciójában, rendezvényében, programjában. Mindig magasra állítjuk a mércét a csapat tagjai és vezetői előtt, de pontosan értékeljük a teljesítményeiket, és lehetőségeinkhez mérten jutalmazzuk őket.

— Értékelési rendszerük ugyancsak híresen jó. Erről szeretnénk bővebben hallani.

mMM

• Székelyhídi Attila

Gyulai látkép.

a létrejöttéhez is. Az idei termést a gyulai kiállítást követően, novemberben mutatják be tárlatukon a házigazdáknak.

□ □ □

Tehát lehet alkotásokat, kiállításokat vándoroltatni, esetleg kölcsönösen rendezni. S alkalmasint a művészek időnkénti helycseréje sem elképzelhetetlen — a saját érdekükben is, ami egybeesik a művésztelepi forma továbbfejlődésével.

Halász Ferenc

A VIZSGÁLATOK is tanúsítják, hogy mekkora hasznuk származik ebből a 192 órás „tanévből” a gyerekeknek. Mégis akadnak szülők, évente mintegy három* négyezer, akik rendszertelenül küldik el fiukat, leányukat az előkészítőre, avagy el sem engedik, mivel a részvétel nem kötelező. Az ő meggyőzésük nemcsak a pedagógusok feladata, hanem mind- azoké is, akik felelősséget éreznek a gyermekek jövőjéért.

P. K. 1.

— Értékelési rendszerünket évek során alakítottuk ki, mindig tovább finomítva jutottunk el a jelenlegihez. A mozgalmi évet őszi, téli és tavaszi időszakra osztottuk. Az időszakok értelemszerűen három hónapra terjednek ki, ilyenformán az őszi időszak szeptembert, októbert és novembert jelenti. A tevékenységek, amivel pontot lehet szerezni ebben az időszakban a mezőgazdasági munka, a szeptember 29-i szemle, a túrázások, versenyek, a rajfoglalkozások és azok minősége, ahasz- nosanyag-gyűjtés, a tanulmányi verseny. Az értékelés alapjául a rajnapló szolgál. Amit abban nem rögzítettek, azt nem lehet figyelembe venni. Ezért a rajnaplókat ugyancsak pontosan vezetik valamennyien. Az 5, 10, 15, 20 és 30 pontos feladatok. értékelésekor értelemszerűen összesítjük 'az elvégzett, és naplóban jelzett dolgokat. A maximális pontszámokat — a mozgalmi év kezdetekor

— a csapatfalra írjuk ki, természetesen a raj tagjainak korához igazítva azokat. A másodikos rajoknak például négyszáz, a negyedikes rajoknak négyszázhat- vankilenc pont a követelmény- szintje. Ezért „jó" minősítést kapnak erre az időszakra. Ha ezt túlteljesítik, akkor érik el a „kiváló" minősítést.

— A lehetőségek igazán bőségesek, válogathatnak a pajtások! És dolgozhatnak, a mérce meglehetősen magas. Mégis, van olyan értékelési időszak, amikor átlépik a bűvös százpontos határt, és kiváló rajnak minősíthetők?

— Természetesen. Az elmúlt mozgalmi évben a Gárdonyi Géza kisdobos raj tagjai dolgoztak példásan, értek el két időszakban kiváló, és egyben jó minősítést. Ezzel elnyerték az Élenjáró raj — címet, a vele járó pénzjutalmat, és a kirándulást. Íme a naplójuk, külön érdeme az, hogy bár a raj tagjai tavaly másodikosok voltak, a naplóban túlnyomórészt az ő bejegyzéseik, rajzaik láthatók.

Így igaz! A Pipacs, a Tulipán és a Margaréta őrs tagjai gondosan beírták a soron következő eseményeket, színesítették azt képpel, ügyes rajzzal. Lerajzolták a riadóláncot is, és a munkatervnek is több oldalt szántak. (Az utóbbi nyilvánvalóan rajvezetőjük, Sólymos i Antal né útmutatása alapján és segítségével.) Rögzíti naplójuk látogatásaikat, kapcsolataikat szocialista brigádokkal, kirándulásaikat, túráikat. És szüleik sorait, az otthon tartott őrsi foglalkozásokról, közös kirándulásaikról, az öregek napközije lakóinak, a szocialista brigádok tagjainak köszönetét. Őrzi vendégeik aláírásait, a csapat névadója, Kossuth Lajos tiszteletére rendezett megemlékezés eseményét.

A napló minden sora, lapja él, híven követve a raj harminc tagjának, raj- és ifivezetőjének munkáját. Az utolsó lapokon is át- fénylik örömük: a Kossuth-próba értékelésénél ketten kiválóan, hu- szonketten jól, nyolcán pedig közepesen teljesítették a feladatokat. A két legjobb, Wiedner Márta és Szeitz Gábor ebben az esztendőben a Kiváló Kisdobos — címet is kiérdemelték.

— Az idén is a bevált értékelési rendszert alkalmazzuk. Valamennyi rajnak lehetősége van az Élenjáró cím elnyerésére.

— Az elmúlt nyáron nyilvánvalóan táborba szálltak a hajósi kisdobosok, úttörők is. Merre jártak?

— Öbányán voltak legtöbben, „álló" táborban. A gyerekek legszívesebben túrázni mennek.

— Hol tart az erdészház kiala=>kítása?>n jIbim - km sawn

.. —. Nagyszerben halad,. úgy tűnik, ' jövőre mar mehetnék ' óda nyaralni, üdülni csapatunk tagjai. A környezet is igazán nekik való, hiszen erdővel övezett. Még nem döntöttünk, hogy 10 napos, vagy kéthetes tábort tartunk majd ott — de minden bizonnyal felépül majd a házat kiegészítő épület, helyére kerül minden ajtó és ablak. A községben élő felnőttek, szülők, szocialista brigádok egymás után teszik meg felajánlásaikat készpénzre és munkára ... Tábor lesz ott jövő nyáron, bizonyosan!

S. K.

REJTVÉN YFEJTŐKNEK

Ezen a héten a fejtörőket kedvelőknek egy zeneszerzőt kell „megkeresniük” a hangjegyekbe Irt hetükből Összerakva nevét. Ezt a nevet küldjétek be levelezőlapon szerkesztőségünk elmére (PetOtl Népe Szerkesztősége, Kecskemét (001. pf. 16.) október ZZ-tg. A levelezőlap címoldalára most ts írjátok rá: ÜttOróreJtvény. A helyes megfejtők között 10 darab könyvet sorsolunk ki.

A „kalapos”-rejtvény helyes megfejtése: Indián, mexikói, vietnami. Indiai, mongol, eszkimó, tibeti, Japán perui, arab. Egyetlen helyes megfejtés érkezett: KOVÁCS MARIAE, Kecskemét - Talfájából. Címére JutalomkOnyvet postáztunk.

Ideológia—farmerban

N‘

r em értek egyet azokkal, akik szerint igazán mély gondolátok csakis értekezleten támadhatnak az emberben. Mert lám, milyen jót studíroztam a farmer megítélése körüli szemléletváltozásról a legutóbbi BNV-n is. Mégmeg elég hétköznapi aktus: — mákos-meggyes tortaszelet majszolása közben. Nevezett sütemény tudniillik éppoly kapós portékája volt az egyik vásári cukrászdának, mint a Trapperfarmer a Skála Áruház standjának. Mit standjának! Stílszerűen — szabályos kis farmtanyát telepített a Skála a harmadik kapun belülre. A takaros faépület ámbitusán folyt a farmervásár. Csakugyan, a szó szoros értelmében folyt, hiszen a „kerítésen” belül kerülők sora egész napon át kifogyhatatlanul áramlott, szép kényelmes hullámzással, itt-ott torlódással a pultok előtt.

Jóllehet a vevőközönséget zömmel fiatalabb korosztályok képviselték, de a középkorúak, sőt élemedettek ugyanolyan fesztelenül gusztálták a farmernadrágo- ■ kát, week-end ingeket, mint a bébik, kamaszok a nekik valót. Derekukhoz fogták, két karjukra fektették, kifordultak vele a napfény felé, simítgatásokkal tapogatták ki az acélkék anyag erejét. S hogy az illúzió teljes legyen, eltartották maguktól a ruhadarabot a „farm” sarkában álló ekhós szekér irányába. Aztán míg csomagoltattak, fizettek, elégedetten pislogtak a tanya szögleteibe kiakasztott lószerszámokra, kantárra, nyeregre, lasszóra, viharlámpára.

Nagy volt a Trapper-farmerok keletje, tagadhatatlan. De hogy is győzték volna — miként eredetileg elképzelték a Skálá-sok — a múlt század amerikai pionírjait idéző ekhós szekérről kielégíteni az igényeket.

Az amerikai pionírok... A farmernadrág őse a XIX. század közepén jelent meg, kaliforniai bányászok, aranyásók kapkodták szét a sátorponyvából varrt bőr- erős nadrágokat, -s persze a farmerok. Jóformán csak a fizikai munkát végzők hordták.

Múlt század közepe... Ott a tengeren túl akkor „indult útjára" a nagy jövőjű strapanadrág, amikor ideát, például miná- lunk... No de túl profán, tiszteletlen, kegyeletsértő a képzettársítás. Ámbár a tény akkor is tény. ,

A merikából ered tehát ez a

**• szerény ruhadarab — a farmernadrág — is, mint a dzsessz, a Coca-Cola. Igazán divatba az elmúlt mintegy két évtized alatt jött ez a „divattalan” öltözet, s lassan világuniformis lesz. Noha jelenfos ellenzéke volt, s van még ma is a farmerdivatnak. S ne_ gondoljuk, hogy csak nálunk. Amikor tudniillik a farmer 'elérte Európát, a minden új iránt fogékony fiatalság — némileg gene- « rációs elkülönülésként, majd tapasztalva az „öregek” megbotránkozását, már csak polgárpukkasztó célzattal is — nyomban mellé állt. Elannyira, hogy szinte minden más öltözködést mellőzve, csak farmert viselt.

Hű — micsoda „eszmei” háború folyt a farmer ellen! Hogy csak magunkat, a sajtót említsem;

hány újságcikkben volt sunyin odacsempészett, végül már sztereotip, elkoptatott jelző okvetlenül csak negatív figura jellemzésére, hogy „farmernadrágos". És folytathatnánk horizontálisan, vertikálisan a farmerkiátkozók, kárhoztatók felsorolását.

Sietünk ismét közbevetni: nemcsak Magyarországon volt (talán van is még) igy. Jó néhány európai cégnél megtiltották a fiataloknak, hogy farmerban járjanak 'dolgozni. Az európai üzleti, hivatali életben változatlanul az öltöny és a nyakkendő az elfogadott öltözék.

T dónként sajátságos „oldalA hullámokat” vetett a farmerkérdés. Mintegy sorsrendelésül az idősebb nemzedékek meg- botránkoztatásáért, elkövetkezett a bűnhődés. Tudományos publikáció kondította meg a vészharangot, hogy az ágyékban túlságosan szűk farmernadrág lassan, de biztosan teszi tönkre a férfiasságot. Állatokon végzett kísérletek során reprodukálták a farmerszorítást „ott”, és bizony, fokozatosan csökkent a spermatermelés.

A „Mi lesz igy veled, ifjúság?!" konklúzió azonban pusztába kiáltott intelem maradt. Nem tört ki pánik a farmerban.

Hol vagyunk már mi is attól, hogy a fellazítás alattomos eszközét lássuk a farmerban. Ugyanúgy kisszerű ideologizálásunk lomtárába került vele szemben gerjesztett ellenérzésünk, mint a Co- ca-Colát illetően. Nem átallottuk mindkettő licencét megvásárolni azóta, s ugye Colát Bács-Kiskun megyében is gyártunk, mint ahogy özönlik a farmer magyar üzemekből is.

Nemde — a BNV-n is vitték a Trapper-farmert. mint a cukrot, akarom mondani, mint a mákosmeggy es-tortát abból a bizonyos cukrászdából.

A Italában megszoktuk, hogy **• az emberek szemléletváltozását valami világrengető tényen keresztül szeretjük bizonyítani. Olyasmin is például, hogy nem csattan fel ütemes taps, ha valahol tökkopasz egyén lép pódiumra. Mondván, hogy ő is olyan ember, mint akinek haja van.

Holott a farmerviselet megítélésében bekövetkezett változás is jele — ha nem is a legnyomósab- bak közül való — a társadalom

érettségének. Eszünkben sincs ma már félni, hogy akár tucatnyi Trapper-farmer, week-end ing, favmerszoknya, -mellény elfűrészelhetné a szocializmus alapjait. (Mellesleg a farmerviselők első dolga volt a „beavatással” eltüntetni a nadrág élét is).

egértjük, hogy a farmer a legjooo ‘ „szabadidő-öltözék”, hiszen vele, benne szabadabb a mozgás, természetesebb a közérzet. Persze — a mosószereket a farmer is megkívánja, s akkor az elhanyagoltság érzete nélkül járhat benne akárki múzeumokba, ülhet be éttermekbe, s utazhatja végig a fél világot.

Nemre, korra való tekintet nélkül. Persze arra is jó figyelni, milyen benne valakinek a közérzete, mondjuk a munkahelyén. Mert ha nem érzi jól magát, valami baj lehet az alkalmazkodással — pro és kontra. Ja igen — és még egy: úgy ötven-hatvan év táján illő azért tartózkodni attól a feszes, szexis farmerformától, ami azért csak a fiataloknak áll jól.

Tóth István