Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-08 / 236. szám
1980. október 8. • PETŐFI NÉPE • 5 Emlékezés Kliegl József feltalálóra Új oktatási létesítmények Baja az utóbbi években számos köztéri műalkotással gazdagodott. Ezek egyike a Ferences templom melletti tér tengelyében álló, hasáb alakú márványoszlopra helyezett, kőbe vésett Kliegl József-portré. Az alkotás külön érdekessége, hogy készítője a város neves mérnök-feltaláló szülöttjének ükunokája, a Hódmezővásárhelyen élő Kliegl Sándor szobrász, aki ősének a meg nem értéstől és mellőzéstől sokat szenvedett, mélyen elgondolkodó és szomorú szemű arcmását formálta kőbe. Az idén, születésének 185., halálának 110. évfordulóján illő emlékezni rá. Kliegl József élete tele nyomorral, megpróbáltatással, sok-sok csalódással. Hiába találta fel sorra a legérdekesebb „masinákat” amelyek azóta mások „jóvoltából” egytől egyig megvalósultak —, ő csak odáig jutott, hogy modelljeit megcsinálta, működtette és tízkrajcáros belépőjegyért mutogatta budapesti József téri lakásában. A közönség megcsodálta, aztán elfelejtette. A korabeli sajtó is elragadtatva írt róluk. Kliegl betűszedő- és osztógépére volt, a legbüszkébb, amelyet 1838—39-iben készített. A gép nem csak a betűket rakta a kívánt sorba, hanem a felihasználás után vissza is vitte azokat a gyűjtő dobozba. Mindent elkövetett, hogy nagyban előállíthassa. Kért, könyörgött, házalt ,az illetékeseknél. Mindhiába. A szabadságharc idején Aradra költözött, s hogy fenntarthassa családját, még e gépmodell alkatrészeit is eladogatta. Valósággal felélte a masinát, mely''ha kellő támogatást kap, világhírt.és vagyont jelenthetett volna számára. Lakásában látható volt az új egysínrendszerű vaspálya is. Erről „Figyelmeztetés az új egysínrendszerű vaspályára” címmel kiadványt is megjelentetett. Ezzel az ötletével megelőzte egy angol kollégáját, aki — jóval később — szenzációs képsorozatot közölt Londonban az egy sínen f utór vasúti kocsijáról. E találmányát olyan mozdony követted amely maga rakta le maga elé a saját sínéit. A „csodagéppel” a terepjárók és tankok ősét találta fel. O persze a polgári közlekedésben való alkalmazásra gondolt. Harmadik mozdonytalálmánya egy hegyi mozdony volt, amely súlyos terheléssel is könnyen vette a legnagyobb emelkedéseket. E találmányának a tervrajzát a bécsi szabadalmi hivatalban ellopták. Később szomorúan kellett tapasztalnia, hogy a semmeringi pályán járó hegyi mozdonyok az Kisgaléria az óvónőképzőben • Szappanos István tanítványaival a kisgalériában. A Kecskeméti Óvónőképző Intézetben kisgaléria nyílt a közelmúltban. Felkerestük Szappanos István tánárt, az intézet rajzszakcsoportjának vezetőjét, s arra kér. tűk, mondja el a képzőművészeti gyűjtemény születésének történej tét, s ismertesse röviden a galéria anyagát: — Az óvónőképzésben nagy jelentősége van a vizuális pedagógiai munkának. Ezért határoztuk el jó egy évvel ezelőtt, hogy ezt, illetve az óvónőjelöltek önképzését valamilyen képzőművészeti gyűjteménnyel is elősegítjük. A legszélesebb skálájú képzőművészeti ág — a grafika — mellett döntöttünk. Arra gondoltunk, hogy a művészek sokszorosított grafikáikból szívesen átadnak legalább egyet az intézetnek, amely hat megye számára képez óvónőket. Szappanos István körlevelet mutat, melyben az intézet megfogalmazta kérését, s melyet a miskolci grafikai biennálén részt vevő művészeknek, és a Bács-Kiskun megyében élő grafikusoknak küldtek el. S íme az eredmény: Harminc művésztől harmincöt táblán ennél is több alkotást kaptak: fametszeteket, rézkarcokat, papírnyomatokat, linólemezeket, litográfiákat. Nézegetem a kiállítást. Közben rangra való tekintet nélkül fel- jegyzek a harminc közül néhány művésznevet, alkotást. Többek között Diskay Lenke „Ex librisek I.”, Engel Tevan István „Báb”, Heltai Márta „Bodzavirág” (párja a Nemzeti Galériában van), László Gyula „Alföld télen”, Ravasz Erzsébet „Orosházi mesélők” című grafikájával járult hozzá az intézeti galéria megalapozásához. Itt látható továbbá Bálványos Huba, Kalmárné Horóczy Margit, Klossy Irén, Pásztor János, Palkó József, és számos más grafikus alkotása. — Itt, az intézet oktatási célra is használatos dísztermében és a folyosón elhelyezve, még nem egészen galéria ez. Hol lesz a végleges helye? — kérdezem. — Vagy az aulában, vagy pedig az intézet könyvtárépületének egyik termében alakítjuk ki rövidesen a végleges galériát. A tárlatot a képzőművészeti világhétre mindenképpen meg akartuk nyitni. Egyelőre nem volt jobb lehetőségünk. Célunk az, hogy a gyűjtemény — az óvónőképzés szolgálatán túl — a város közművelődési lehetőségeit is bővítse. A galéria anyagát, bárki megtekintheti majd. Reméljük, a jövőben sikerül tovább gazdagítani a gyűjteményt. Rapl Miklós Talán mégsem marad fűtellen az új ágasegyházi iskola. ' (Pásztor Zoltán felvételei.) ő ötletrendszerének felhasználásával készültek. .» „ Nem kevésbé érdekes és igen ötletes volt számológépe, valamint az úgynevezett Kliegl-féle aratógép. Ez utóbbi is — bár a hivatalos szakértő bizottság elragadtató, sát és ajánló támogatását kiérdemelte —> anyagiak híján feledésbe merült. Az 1850-es évek elején hangjegyző gépével hívta fel magára a világ figyelmét. Ez olyan szerkezet völt, amely a zongorán improvizált játékot pontosan lejegyezte, lekottázta. Találmányát ugyan közadakozásból megvették, de csupán a Nemzeti Múzeum számára, ahol aztán régiségtárba került, és az idők múlásával nyoma veszett. A zseniális mesterre rászakadt a közöny. Bér olyan neves emberek támogatták, mint Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Toldy Ferenc, Eötvös József és sok más haladó hazafi, a hivatalos kormányzat, s vele a tehetősebb társadalmi réteg értetlensége, elzárkózása folytán híre-neve feledésbe ment. Hogy valamit segítsen magán, gyalogosan Pozsonyba indult, hogy az országgyűlésen, a hon-, atyáktól kérjen támogatást. A sorsát ismerő Pulszky Ferenc lelkes felhívására gyűjtés indult betűszedő gépének kivitelezésére. 1842-ben meg is jelent két kötetben a Kliegl-könyv, melyhez számos neves író és 'kiöltő adott anyagot. A könyv elején Garay János költő Az új Gutenberg című versében köszöntötte őt De hiába volt az összefogás. Találmányai nem hoztak számára sikert, ö, aki életében annyi áldozattal, lemondással, jövőtlátó hitének izzó parazsával álmodta meg zseniális találmányát, éhezve, szegényen halt meg. Sorsa olyan volt, mint a regékben szereplő főnixmadáré, amely önmagát égette el, de aki hamvából időnként új életre kelt. Mint most, a reá emlékező évben is. Szülővárosa, Baja, a lángésznek kijáró kegyelettel, arcmását ábrázoló emlékművel, és a nevét viselő utcával őrzi emlékét. Bárdos Ferenc Az V. ötéves tervben előirányzott több új oktatási létesítmény a tanévkezdés után készült, illetve készül! el. Ezek közül a napokban adták át rendeltetésének a hartai általános iskola korszerűen felszerelt, szép, új tornatermét. A helyi Erdei Ferenc Termelőszövetkezet brigádja volt a kivitelező. A mintegy ötmilliókétszázezer forint költséggel létesült tornaterem értékét növeli, hogy Harta lakói másfél millió forinttal járultak hozzá e fontos létesítmény megvalósításához. Hartán eddig nem volt tornaterem, s ennek négyszáznyolcvan tanuló látta kárát. Most egyszeriben megteremtődtek a lehetőségek a testnevelési órák követelmény szerinti megtartására. A létesítmény ugyanakkor a tömegsport fejlesztését is szolgálja majd. Használata iránt érdeklődnek a munkahelyi kollektívák is. □ □ □ Ágasegyházán .befejezéshez közeledik' az iskolaépület bővítése. A kis településnek mindössze kétszáztíz tanulója van, eddig mégis szükségtantermeket kellett igénybe venni oktatási célra. Tanítottak a kultúrházban, a tűzoltószertárban, s még a kocsmahelyiséget is tanteremnek rendezték be ideiglenesen. A négy tantermet és tanári szobákat magában foglaló iskolát az ágasegyiházl Mathiász 9 Az új tornatermi épület Hartán. Szakszövetkezet építőbrigádja október végére, november elejére elkészíti. Az oktatást hátráltató tanteremhiány tehát Ágasegyházán is rövidesen megszűnik, .bár még korántsem biztos, hogy a berendezés után mindjárt megkezdődhet a tanítás az iskolában. Az épület fűtéséhez ugyanis nem kapnak megfelelő kazánt. Márpedig a gyerekek nem ülhetnek be hideg tantermekbe. Talán akad valaki, aki segíteni tud ez ügyben az ágasegyháziaknak. páti miklbs Érc tói ti™-FANTASZTIKUS REGI (26.) — Köszönöm. De mi az a vacak a fejeden? — Paróka. Vörös paróka. Hogy nehezebben ismerjenek fel. — Még csak az hiányzik... — És a repülőjegyek ... • — Megvannak. Megvan mind a kettő, ott vannak a kabátzsebemben. Segítesz? — Hát persze. Eszeveszett tempóban csomagolnak, Mária megkérdezi: — Mennyi van még az indulásig? — Egy órával korábban kint kell lennünk a repülőtéren. Délben indul a gép. Most van tíz óra. — Már el is múlt. Siessünk, édes Józsefem... — Siessünk. Amit tud, még gyorsan bedobál a bőröndjébe. Ami marad, az egy romhalom, egy elhagyott csatatér. József körülnéz, sóhajt, majd Máriának férfiasán csak ennyit mond: — Mehetünk. 71. A már látott és ismert komputer belseje. Ugyanaz az ibolyaszínű, steril fény, ugyanaz a berregésre emlékeztető folyamatos hang. Az ismeretlen férfi egy vetítővászon előtt ül, a képen Jones agyának képei láthatók: felvillan a vásznon Charlie, Lilian, Dan, Foxman, a delfinek, az egyik képen egy kisfiú telefonál, vagy próbál telefonálni. A kisfiú dühösen lecsapja a kagylót, szétszedi a berendezést, a fülhallgató-részbe egy női arcot ábrázoló fényképet szerel be, majd újra tárcsáz, azt mondja: „Mama! Nagyon félek, sokára jössz haza? Siess! Várlak!” De a készülék most sem válaszol, a kisfiú sírvafakad. Egy másik képen diákos fiatalember, zavartan sétál a Feltalálók Kertjében, kezében hordozható televízió, azt kapcsolgatja, láthatóan vár valakit. Majd egy sugárzóan szép szőke nő jelenik meg, a fiatalember rámosolyog. „Nézd, mit csftiáltam... Itt vagy a készülékben ... látod? Valóban, a szép szőke nő ott mosolyog, csodálkozik a képernyőn. „És hol a kamera?” „Egészen kicsike, alig lehet látni... ott van a képernyő mellett..,, de van egy kamera a karórában is... ugye szép?” „Igen, Csakhogy ez engem nem érdekel... Ne találkozzunk többé...” A fiatalember földhöz vágja a televíziót és a karóráját. „Rendben”. A következő képekep, a már ismert jelenetek: Jonés az irodájában, ahogy fütyörészik, ahogy Charlie-val, Dannel, Foxmannal oeszélget. Jones az ágyban Lilian- nal. Ez a jelent egy' kicsit más, mint az előző, reális képsorok: az ágyban ugyan Lilian szeretkezik Jones-szal, de néha egy képernyőn feltűnik a kamaszkori szőke uő is, immár nem utcai ruhában, hanem kibomlott mellekkel, kinyújtott combokkal, fölgerjedt állapotában. Az ismeretlen férfi, akinek háta, tarkója folyamatosan fénnyel megvilágított, egy kis asztalnál gombokat nyomogat. Váratlanul, a komputer távolabbi részén, a „szív” közelében egyszerre kezd feltűnő, lüktető fénnyel világítani a piros és a zöld jelzőlámpa. A vetítővásznon látható kép összetörik, helyette a Fekete Gént tartalmazó páncélszekrény látható kinyitott állapotában, üresen. Majd Mária, amint magához ölelve a táskáját, körbeforog és azt sóhajtja: „Ó, kisfiam, édes kisfiam...” Az ismeretlen férfi a szív közelében megnyom egy gombot, egy másik vetítővásznon delfineket láthatunk, közöttük úszkál Foxman is. Az ismeretlen férfi égj mikrofonba a következő szöveget mondja: „A Génbankot kirabolták. A Fekete Gén eltűnt. A ■ Fekete Gén eltűnt. Riadóztassak? Halló! Halló! Riadóztassak?” Foxman kiúszik a medence szélére, egy mikrofont akaszt le a medence oldaláról, abba beszél: „Egyelőre nem szükséges. Figyelje Jones agyképét”. — „De a képeket a komputer adagolja! Nem ad más képet, csak az üres páncél- szekrényt.” „Akkor maradjon nyugton. Várjon. .A madárkák úgysem tűnhetnek el.” Az ismeretlen férfi idegesen masíroz a komputer belsejében. A fény folyamatosan követi, a hutára tapad. 72. „ Mária és József a repülőtéri ‘forgatagban. Egymásba karolnak, a bőröndjeiket már leadták, egy önjáró hordártargonca már viszi is a repülőgép felé. — Sikerült. Azt hiszem, sikerült — mondja idegesen Mária. — Benned van már a kapszula? — Még nem. Majd a repülőgépen. Most olyan ideges vagyok. Félek, hogy Faxmon mégis csak bemegy a Génbankba, és észreveszi a lopást. — Ez nem lopás! — Mindegy, hogyan nevezzük ... Te nem félsz? Józsefből teljesen újszerű, mondhatni: férfias hangok törnek elő: — Nem! Nem félek! — És szeretsz még? — Igen... — József hangja egészen visszalágyul, ~ elérzéke- nyülve ismétli meg: — Igen. 73. Lilian és Dán Jones lakása, irodája előtt találkoznak össze.' — Hát maga... — kérdezi Dán. — Hát te? — kérdez vissza Lilian. O hamarabb kapcsol. — Csak ide... Ebbe a villácskába ... — Én is. — Mehetünk együtt... — Nekem tilos bárkit -idehoznom. Még nekem is csak hívásra szabad. — És most... szabad? — Ezt Kilián egészen keményen, határozottan kérdezi. — Most... a helyzet olyan, hogy... te is itt dolgozol? — Ahogy vesszük ... Félig- meddig... — Ügy nem lehet! Vagy egészen, vagy sehogy. — Ezt Jonestől tanultad? — Igen. Honnan ismered? — A szeretője vagyok... bocsánat. Kilián jókedvűen pukkedlizik, majd megkérdezi: . — Hát te? Hogy élsz? — Tudod, Lilian, lesz' egy gye- rekepi. —A Génbanktól? A — Igen ... illetve, azt akarom mondani, hogy Erzsébet ott dolgozik, és... — Gratulálok. Fiú vagy lány? Vörös, szőke, barna, fekete? Milyen lesz? — Még nem tudjuk ... — Teljesen saját gyerek lesz? Csak úgy vaktában? — Igen. Vaktában. — Ezt nevezem! Hiába, a szerelem ... — Hiába csúfoskodsz velem. Igenis szeretem Erzsébetet. — Ja igen. Akitől a gyereked lesz... Ez érthető. — Akkor... megyünk? — Te is itt dolgozol? (Folytatjuk) )
