Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-01 / 230. szám

\ 198*. október 1. • PETŐFI NÉPE • S / Mozi és közművelődés „A közművelődést szolgáló valamennyi intézmény közös feladata, hogy felkeltse a művelődés iránti igényt, közre­működjék annak kielégítésében, a művelődés eszközeit és alkalmait mindenki számára hozzáférhetővé tegye, és ezzel szolgálja a kultúra demokratizálódását, a közösségi gondol­kodás és életmód általánossá tételét.” —- olvashatjuk a Közművelődési Törvényben. Sajátos feladatrendszerén belül mit tesz e célok megvalósításáért a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat? Hogyan értékelik az elmúlt nyolc— kilenc hónap gondjait, eredményeit? Erről kérdeztük Akucs Lászlót, a vállalat igazgatóját. — Augusztus végéig, tehát nyolc hónap alatt, kétmillió-het­venezer látogató fordult meg a megye filmszínházaiban. Ez idő­arányosan körülbelül megfelel az éves tervünknek. Az úgynevezett „A” kategóriás filmeket, amelyek eszmei, vagy művészi tartalmuk miatt kiemelt alkotások, több mint 526 ezren nézték meg. Egész évre pedig hatszázezer ilyen mo­ziiá tógatóra számítottunk. Sajnos, meg kell mondani,' hogy az új magyar filmek nem túl nagy nép­szerűségnek örvendenek, nézőik száma csökkent az utóbbi időben. A filmforgalmazás viszont ered­ményesnek mondható. Az év első felében az országban 13,5 száza­lékkal kevesebb filmet forgal­maztak a tavalyinál. Ugyanakkor Bács-Kiskun megyében csupán 5,6 százalékkal kevesebbet. Nem könnyű dolog megfelelően egyez­tetni a rendelkezésre álló filme­ket, a művelődéspolitikai követel­ményeket és a vállalati gazdálko­dást. — Az áremelést követően min­denütt csökkent a látogatói lét­szám. Mindemellett növekszik a televíziós konkurrencia. Mit kí­vánnak tenni a közönség vissza- hódítása érdekében? —A jegyáremelés átlagosan 30 százalékos volt, a moziba járók száma ugyanakkor csak 20 szá­zalékkal csökkent ebben az idő­szakban. Nem akarok hazabeszél­ni, de meggyőződésem, hogy mindezek ellenére a mozi ver­senyképessége megmarad. A mai felgyorsult tempójú világban a legtöbb embernek a film az egyik legalapvetőbb kulturális élménye. Tei mészetesen nem helyettesíti például az> Olvasást, a könyvet, de még mindig jobb, ha a film­ről ismer meg valaki egy világ- irodalmi alkotást, mintha sehon­nan. A nézők visszahódításáról még azt mondhatom, hogy jobb műsorpolitikával, szervezéssel, propagandával mindent megpró­bálunk. — Alig néhány hónapja műkö­dik a vállalatnál, talárt egyedül­álló példaként a közművelődési csoport. Mi volt a céljuk létreho­zásával? —A nézői létszám emelése ér­dekében jobb műsorpolitika, ter­vezettség, propaganda. A csoport­ban dolgozók valamennyien szak­képzett népművelők. Feladataik közé tartozik az új fajta műsor- osztó tevékenység, a két hónapra élőreí történő, pontos filmterve- zes. rétegműsorok, filmklubsoro­zatok összeállítása. A közműve­lődési csoport tagjai dolgozták ki például az ifjúsági filmklub-háló­zat programját. Ebben a filmtör­ténet legértékesebb alkotásai sze­repelnek. legkülönbözőbb korosz­tályoknak szánt csoportosításban. Ha ezeket a kisiskolás, a kamasz, •a felnőtt fiatal végignézi, máris létezik egy egymásra épülő, fo­lyamatos íve a tájékozottságnak, és máris megközelítettük a célt, a filmet értő közönség nevelését. — Milyen a kapcsolatuk más közművelődési intézményekkel? — Bár egymást segítő, kiegé­szítő tevékenységről van szó, sok­szor panaszkodhatunk tartalmi hiányosságokra. A művelődési házak nem használják ki eléggé a film adta lehetőségeket. Egy- egy vetítésre még csak vállalkoz­nak. de hasznos ankétok, úgyne­vezett filmes-közönség találkozók megszervezésére már nemigen. Az üzemek, vállalatok szervezéséről is érdemes szólni néhány szót. Azt hiszem, semmi értelme nincs a tucatszámra vásárolt bérletek­nek, ha azok ingyenesek, és nem névreszólóak. Hiszen leggyakrab­ban el se mennek vele ... — Az oktatási intézményekkel másként alakult a kapcsolatuk? — Fél évre vagy egy évre kö­tött szocialista szerződések formá­jában segítjük egymás munkáját. Rendszeresen szállítjuk az isko­lák által kért oktató, ismeretter­jesztő vagy akár játékfilmeket. Kitűnő összeállításokat gyakran mi is ajánlunk, s az iskolák több­sége kéri is... Valahogy ilyen partnerkapcsolatokra lenne szük­ség az élet más területein is, hi­szen a film, a mozi ügye, a köz- művelődésben betöltött szerepe miatt, fontosabb annál, hogy csak a pedagógusok, vagy népművelők foglalkozzanak vele. P. E. ÜJ KÖNYVEK Régi adósságot törleszt a Gon­dolat Könyvkiadó Gordon W. All- port neves amerikai pszichológus „A személyiség alakulása” c. mű­vének megjelentetésével. Allport az ún. eklektikus személyiséglé­lektan híve, s ez nem annyira az egyes elméletek összevegyítésé­ben, hanem szemléletében mutat­kozik meg. Kétségtelen, hogy nem olyan eredeti, új elméleteket alko­tó egyéniség mint pl. Freud, Jung vagy netán Szondy Lipót, de men­tes azok óhatatlanul is egysíkú szemléletétől. Allport összegezésre törekszik, egybefoglalni mindazt a tudomá­nyos eredményt, saját elméleté­nek vázára vonva, melyet rövi­den a személyiség egységének gondolata fejez ki a legpontosab­ban. A személyiség alapjait hár­mas egység állandó kölcsönhatá­sában, egymást kiegészítő, erősítő és gyengítő hatásában látja: fizi­kum — vérmérséklet, intelligen­cia, öröklődés. Allport a személyi­séget fejlődésében, mutatja be, mely alatt természetesen nemcsak életkori, hanem szellemi fejlődést is ért: tanulást, alakuló én-tuda­tot, a freudi tudattalan réteg sze­repét a kultúra, szituáció és a sze­rep alakító hatását, a motívumok 'fejlődését és átalakulását. Közben alkalmunk van megismerni a gö­rög filozófiai típustanait éppúgy, mint a sokat emlegetett Kretsch- mer-féle típustant, a behavioriz- must és a deviáns viselkedéssel foglalkozó elméleteket is. „A személyiség irányultságát, jellegét alapvetően a bensővé vált erkölcsi, politikai, ideológiai, vi­lágnézeti értékek határozzák meg. Amíg a tanulók nem ismerik eze­ket az értékeket, nem. várhatjuk tőlük, hogy magatartásuk és tevé­kenységük folyamatában érvé­nyesítsék azokat” — írja a köny­ve elé írt ajánló soraiban Szebe- nyi Péterné. „Társadalmunk nor­mái középiskolások tudatában" c. könyvében teszi közzé hat évig tartó vizsgálatsorozatának ered­ményeit, megállapításait a szerző. Első részében az elvi kérdéseket tisztázza, melyekkel ezidálg első­sorban a jogalkotás szempontjá­ból csupán Peschka Vilmos és Szabó Imre foglalkozott nálunk. Szebenyiné a normatív, tehát jo­gi; valláserkölcsi stb. szabályozás társadalmi-pedagógiai problémái­ról ad átfogó képet újszerű meg­világításban. Több mint 100 ezer középiskolás diák adott feleletet ideáltípusokról, életfelfogásról, a társadalmi normákról, erkölcsről, etikáról, munkáról alkotott vagy kialakulóban levő felfogásról. A vizsgálatot nyílt és zárt jelle­gű vizsgálatokban folytatta a szerző, kitérve minden iskolatí­pusra, . életkorra, figyelemmel az iskolák jellegére és földrajzi el­helyezkedésére is. A vizsgálatok alapján kialakult kép korántsem olyan rossz, mint gondolhatnánk. Az értéknormák élén pl.: a követ­kező megfogalmazások állnak: 1. Dolgozz szívesen és legjobb tudá­sod szerint! 2. Szeresd és tiszteld szüléidét! 3. Egyeztesd össze egyé­ni érdekeidet a kisebb és nagyobb közösség érdekeivel! , Noha a vizsgálat középiskolások körében folyt, a felmérések ta­nulságul szolgálhatnak nemcsak minden iskolatípus vonatkozásá­ban, nevelési rendszerünk számá­ra, hanem társadalmunk egésze számára is. A Gondolat Kiadó népszerű Ma­gyar História c. olcsó könyvsoro­zata új kötettel jelentkezett. Az előző 14 kötet jó néhány darabja már több kiadást is megért, s a kezdeti 15 ezres példányszám e kötetnél mán több mint a duplá­jára emelkedett. Granasztói György „A középkori magyar vá­ros” c. kötete minden valószínű­séggel egyike lesz a legérdekeseb­beknek ebben a sorozatban. Gra­nasztói sokrétűen és sokoldalú megközelítésben mutatja be a kö­zépkori magyar várost, kereske­delmét, közösségeit, iparát, népes­ségét, nemzetiségi viszonyait, pénzügyeit, települési szokásait, építkezést, sőt Buda vonzáskörze­tét is. Az ízléses kis kötetet szá­mos korabeli térkép, metszet raj­za, fotója díszíti. A FESTÓ EGYRE MESSZEBB SZORUL Kecskeméti s művésztelep ! FÉNYEK ÉS ÁRNYAK — 1980 mm 0 A Csongrádi út mellett fest Györffy Péter. (Tóth Sándor felvétele.) II. Györffy Péter 1973-ban fejezte be festő szakon a Képzőművé­szeti Főiskolát. A képeit Karca­gon, a budapesti Fényes Adolf- teremben, Túrkevén és Dömösön láthatta eddig a közönség: Kecs­kemétre a műtermes művészte­lep vonzotta, immár negyedszer. Ez alkalommal szeptember 1-től dolgozik itt. A főiskolán Bemáth Aurél növendéke volt. — Mit tanult a mesterétől? — Azt, hogy a festménynek szépnek kell lennie. Ez természe­tesen nagyon ^leegyszerűsített ki­vonata annak, amit Bernáth Au­rél az esztétikájából nekünk meg­fogalmazott. — De nem hazudik-e a fest­mény, ha gyönyörködtet, miköz­ben a kor egészen más válaszokat vár a kérdéseire? — A művész nem a kort festi, hanem a konkrét témáját. Bizo­nyos társadalmi-politikai körül­mények között legföljebb nem fest.­— És megtalálja a keresett szépet Kecskeméten, illetve a környékén? — Jelenleg tájképfestészettel foglalkozom, és elég messze kell autózni ahhoz, hogy fölállíthas­sam az állványt. A század elején még nagyon jó helyen volt. a mű­vésztelep, újabban viszont romlik a környezete: sem a szomszédos lakótelep, sem a házgyár, sem a környező raktárak látványa nem szép. Az üzemek ártanak a táj­nak, s* úgy látszik, hogy ez már véglegesen a fejlődés velejárója. — Védekezni azért lehet és kell is. Hol szokott dolgozni? — A Csongrádi út mellett, Tőserdőn, a Holt-Tiszánál. A táj­képfestő egyre messzebb szorul az iparosodó várostól. — Mennyi vázlat kell hozzá, hogy szép legyen a kép? — Nem készítek vázlatot. Kö­rülbelül háromszor annyi témát nézek ki magamnak, mint amennyit végül megfestek. — Sűríti tehát a legjellemzőbb vonásokat? — Inkább a legjobb készleteket próbálom kiválasztani. Ha egy­fajta jellegzetességű tájjal vég­zek. másodszor már nem festem meg. — Hányféle karaktere van az Alföldnek? ' > — Felülről, i repülőgépről néz­ve egyetlenegy: sík vidék. De a földön rengeteg, különböző fel­építésű tájképet lehet róla készí­teni. Millió lehetőséget kínál, hogy magányos fát, két fát, netán fa­sort vagy erdőt festek-e, s hogy közel vagy távol vannak-e ... Aztán a megvilágítás tovább sok­szorozza az egészet: másképp je­lenik meg ugyanaz a részlet, ha a hátam mögül, velem szemben, vagy oldalról süt a nap. — Ha hideg színeket visz a vászonra, ez valami idegenséget is tükröz? — Az ..idegenségem” csak any- nyit jelent, hogy nehezebben ta­lálom meg a jó témát, mintha régebb óta lennék ismerős. Egyéb­ként nem hideg, vagy meleg szí­neket, hanem színegyütteseket ér­zékelek. Itt zöld színű a táj, és van benne kék is. Ha süt a nap, ás az ég kékje tükröződik a víz­ben. előfordulhat, hogy az egész látvány túlnyomóan hideg színű lesz, amiből viszont még nem következik semmiféle távolság- tartás. — Milyennek látja a környe­zetet? — Elég sok a zöld szín; a ku­koricatáblák vörösessárgák; ha borús-felhős az ég: a szürke ural­kodik. De bármilyen szín tölti be egy-egy kép felületét, ott kell lenni a többinek is. □ | D Györffy Péter október 5-én elutazik, és magával viszi a mű­veit. Képeiből Nagykanizsán, az Egry József-teremben nyílik ki­állítás novemberben. Ott lesz az a tíz festmény is, amelyek Kecs­kemét környékén születtek, s előbb-utóbb minden bizonnyal gazdára találnak. Mielőtt még a hírős város lakói szembesülhet­nének a környezetükről alkotott egyféle művészi látvánnyal, mert erre sem helyi kiállítás, sem — például — diafilmes megörökítés nem ad módot. Az előző részben megszólaló ipari formatervező, Sebestyén Ju­dit utólag azt is elmondta, hogy pályatársaival együtt szívesen vennének részt — például — a kecskeméti lakókörnyezetet szeb- bítő ötletpályázaton. Ha lenne. Summa summa rum: nem len­ne érdemes a városnak szoro­sabbra vonni kapcsolatait a mű- kertvárosi, sokféle alkotóegyéni­séget vonzó művészteleppel? Halász Ferenc KM.MXM.M.MÍÍÍAe.OAM.M, ETE m TITKA-FANTASZTIKUS REGI (><;; — Ez mind csak bölcsködés: no jó: legfeljebb bölcselet. De most nem filozofálni kell, hanem cse­lekedni! És a sok töprengés nem tesz meg helyettünk semmit! — Igen, Bertram, ez igaz. Igaz lehet De ha nem lépünk föl. a há­rom ügynökség közül elsőként, akkor az a szegény sofőr még mindig élne. engem se lőttek vol­na meg, és talán a fejem se fájna. — A fejed nem attól fáj, értsd már meg végre! — Hát? Mitől? — Az agyátvilágítástól! Ne ha­ragudj, hogy engedélyed nélkül, hozzájárulásod nélkül, akaratod ellenére átvilágíttattam áz agyad a Dottoréval, de nem tehettem mást... azt akartam megtudni, hogy szeretsz-e? — És? Mit mondott a masina? — Azt, hogy igen. — És ha én most azt mondom neked: Bertram, az agyátvilágí- tást eddig csak ellenfeleinkkel, el­lenségeinkkel szoktuk megcsinál­ni, és ezért én ezen túl ellensé­gemnek tekintelek, akkor mit csi­nálsz? — Nem tudom, Lilian, nem tu­dom. Én csak azt tudom, hogy na­gyon szeretlek. — Elhiszem Bertram, de ez ak­kor sem volt jó és helyes csele­kedet. Én ezt soha meg nem tet­tem volna azzal, akit szeretek. S ahhoz mit szólnál, ha én is átvi­lágíttatnám az agyadat, hogy meg­tudjam, mi van benne, ahhoz mit szólnál? — Nem fogod megtenni. — Nem, mert nem engeded. — Nem, valóban nem engedem. — S miért nem? Félsz valami^ tői? Félsz, hogy kiderül, hogy nem is szeretsz? Ha szeretsz, mitől félsz? — Rendben van, Lilian. Megen­gedem. Hívasd a doktort Tessék, adok egy írást arról, hogy hozzá­járulok a vizsgálatihoz. — Köszönöm, Bertram. Hívom a doktort. Bertram sietve megírja a papírt, Lilian fölkel, fáradt. Zsebébe gyű­ri a papírt, kimegy a szobából, visszaszól. — Maradj itt, hívom a doktort. Ott van a szekrényben egy altató tabletta, addig vedd be. Sietek visszav — Rendben van. Siessetek. Még sok a dolgunk Foxmannal. 54. Foxman szobájában üldögél Má­ria és József. — Mária! — Tessék, szerelmem. Mondjad! — Szeretnék rágyújtani... — Dehát megígérted. Nekem ígérted meg, és a saját egészsé­gednek ... — Egy cigaretta még nem árt... — Nem az ártalomról van szó. Az ígéretről. Nem akarom úgy le­élni az életemet, hogy csak hite­getjük egymást. Én igaz, őszinte életre vágyom. — Én is ... — Tudom, Józsefem, tudom... Bejön Foxman, kávét, szendvi­cseket, bort hoz. — Tessék. Egyenek, igyanak. Fiatalember! — Professzor úr, őt Józsefnek hívják... — Igenis. József! — Tessék, professzor úr... — Parancsol egy cigarettát? József Máriára néz, egymásra mosolyognak. József mosolyában együtt ragyog a kérlelés, a szerer lem és az akarat fényessége. — Köszönöm, nem kérek, pro­fesszor úr... — Tessék akkor kávézni, vagy enni, vagy inni! Egy öreg aggle­génynek nincs más öröme, mint­hogy megvendégelje a barátait. — Köszönöm, professzor úr, már ettem. És késő is van ... — Professzor úr, itt már beszél­hetek? — Igen, hogyne. '— A medencénél miért nem volt szabad beszélnem? — Mert úgy tapasztaltam, hogy minden beszélgetésem lehallgat­ják. — És itt? Itt nem? — Itt nem tudják. Egy techni­kusunkat megbíztam azzal, hogy a lakásomban is, és az intézetben is tegyen egy szobát szabaddá. Na­gyon becsületes, derék fiatalem­ber volt... — Volt? — Igen. Volt. Mikor elkészült a munkával, eltűnt. Megölték, azt hiszem. — Ez szörnyű — mondja Mária. — Rettenetes — sóhajtja Jó­zsef. — Valóban az. De legalább biz­tosan tudom, hogy itt nyugodtan beszélhetünk. Ide nem szoktam beengedni senkit. — Ez nagyon megtisztelő, pro­fesszor úr — mondja József. — Az igazán megtisztelő nem ez, fiatalember. — József... — Bocsánat, kedves fiatalem­ber. Hanem az, hogy beszélgetni is hajlandó vagyok magával, sőt: megengedem, hogy Mária is be­szélgessen magával. — Mária nekem mindent el­mond .. — Elmondta a Fekete Gén tit­kát? — Nem. Semmilyen Fekete Gén­ről nem tudok. Mi az? — Mondhatom, professzor úr? — Mondhatja, kedves Mária. Neki mondhatja. Megbízom ben­ne. Teljesen megbízom benne. — Arról van szó kezd bele Mária a történetbe —, hogy a professzor úr előállította a Fekete Gént Az Antikrisztust. Ott őriz­zük a Génbank páncélszekrényé­ben. — Nem értek semmit. Mi az, hogy Fekete Gén? Mi az, hogy Antikrisztus? Nem értek semmit. — Majd én elmondok mindent — mondja Foxman. 55. Bertram alszik. Lilian és a Dot- tore megjön a készülékkel. Rákap­csolják Bertramra az érintkezőket. — Tessék Dottore, itt az enge­dély. És tessék, itt vannak a kér­déseim. — Igenis Lilian, meglesz. — Én most elmegyek, dolgom van. Hagyja aludni Bertramot — Ez agyátvilágítás után amúgy- is előírás... — Azért mondom. Reggel me­gyek magához az eredményért. Vi­szontlátásra. — Viszontlátásra, Lilian. Pihen­jen maga is. Lilian kilép a szobából. Arcán a már ismert, győztes mosoly. 56. Jones és Charlie. Még mindig sakkoznak. Nagyon fáradtak, na­gyon törődöttek, szinte alszanak. — Várjük még Dánt? — Azt hiszem, nem érdemes. — Én is azt hiszem, Charlie. Akkor? Mi lesz vele? — A fiúval? — Én azt mondom, hogy mivel még semmit, de semmit nem tu­dunk igazából, hagyjuk a helyén. — És ha azért nem tudunk sem­mit, mert ő adagolja a híreket? Most is milyen gyorsan eltűnt ez a Mária ... — Igen, de erről aligha tehet Dán... — Ez igaz. Igaz. Rendben van, Charlie, egyetértek. Ügy döntöt­tünk tehát, hogy Dan a mi embe­rünk. — Igen, egyelőre igen. — Most pedig... — Tudom, főnök. Lefekszel. Megyek én is. — Rendben, Chárlie. És kösz, hogy eljöttél. Reggel találkozunk. — Igenis, főnök. Viszlát, reggel. Charlie elmegy, Jones egyedül marad. Mérhetetlenül fáradt. Tölt egy italt magának, szürcsölgeti. Kinyílik egy ajtó, belép rajta Li­lian. — Alig vártam már, hogy le­lépjen ez a Vörös ördög. — Lilian, ne bántsd Charliet Örülök, hogy végre látlak... — Nem bántom, de nagyon akartam veled beszélni. Régen, nagyon régen szeretnék veled... — Tudom, hogy Bertram meg­indult ... tudok mindent... — Foxmant is? — Igen. — Máriát is? — Igen. — Szeretsz? — Igen. — Tudod, hogy rám lőttek? — Igen. — Ki tette? Ki tehette? — Egy új ember a harmadik ügynökségtől. Nyilván megtudták, hogy összedolgozunk, és attól fél­tek ... — ... hogy a két ügynökség összefog ellenük. — Én is így gondolom. — Így, mert így logikus. Lilian és Jones hosszan, boldo­gan nézik egymást. — Lilian! Mit akartál mondani még? — Megúsztam valamit. — Mit? — Bertram átvilágította az agya­mat Jones idegesen járkálni kezd a szobában. — És? — Megúsztam. — Hogyan? — Véletlenül. — Mégis? Hogyan? — 0 azt mondta, csak arra volt kíváncsi, hogy szeretek-e vala­kit... — És? — Hát persze, hogy szeretek ... — Kit? — Téged. Lilian és Jones megcsókolják egymást. — Itt alszol? — Igen. De hajnalban vissza kell mennem. i — Miért? — Reggelre a dokinál kell len­nem. Addigra készülnek el az eredmények. — Miféle eredmények? — Átvilágíttattam Bertram agyát. — Ez remek! És beleegyezett? Vagy... — Beleegyezett. — A marha ... — Örülsz, szerelmem? — Igen. Nagyon boldog vagyok. Nélküled nagyon nehéz lenne. — A hírszerzés? — Nem. nemcsak a hírszer­zés ... Az élet. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom