Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-25 / 251. szám

AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXKV. évf. 251. szám Ára: 1,20 Ft 1980. október.25. péntek Maróthy László, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titkára ipénteken fogadta a Mozambiki Ifjúsági Szövetség delegációját, amely Alcinpa Antonio de Abreu- nak, a főtitkár első helyettesének vezetésével tartózkodik hazánk­ban. A megbeszélések során átte­kintették a nemzetközi helyzet és a nemzetközi ifjúsági mozga­lom időszerű kérdéseit; tájékoz­tatást adtak az országaikban fo­lyó építőmunkáról, az ifjúsági szövetségek előtt álló ’ feladatok­ról. A találkozón a magyar ifjúsági szervezet kifejezte szolidaritását a mozambiki népnek és Ifjúság­nak a társadalom szocialista irá­nyú átalakításáért vívott harcá­val és elismeréssel szólt arról a tevékenységről, amelyet a mo- zamlbiki ifjúsági szervezet végez e célok megvalósítása érdekében. A két delegáció megbeszéléseket folytatott az általuk képviselt if­júsági szervezetek együttműködé­sének továbbfejlesztéséről is. (MTI) SZEDIK ÉS SZÁLLÍTJÁK A TERMEST Cukorrépa-betakarítás HUSZADIK ALKALOMMAL A MEGYÉBEN Orvos-gyógyszerész napok Tegnap délelőtt Kecskeméten, g Tudomány és Technika Házá­ban megnyílt a Bács-Kiskun me­gyei orvos—gyógyszerész napok ju­bileumi, huszadik ülésszaka. A megjelenteket — közöttük dr. Ro­many Pált, az MSZMP Bács-Kis­kun megyei Bizottságának első titkárát, dr. Medve László egész­ségügyi miniszterhelyettest, Szendrényi Jánost, az Orvos­egészségügyi Dolgozók Szakszer­vezetének titkárát, dr. Major Im­rét, a megyei tanács elnökhelyet­tesét, Borsodi Györgyöt, az SZMT vezető titkárát; az orvosokat, gyógyszerészeket dr. Gubacsi László megyei főorvos köszöntöt­te. Ezt követően dr. Romány Pál tartott megnyitó előadást. A megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a szép hagyo­mányokra visszatekintő rendez­vényt, s kifejezte meggyőződését, hogy. a kétnapos konferencia jó alkalmul szolgái az ismeretszer­zésre, a továbbképzésre,- a szemé­lyes kapcsolatok ápolására, az új gondolatok, új törekvések el­indítására. Bács-Kiskunban nincs ugyan egyetem, még|s sokan mű­velik a tudományt —' hiszen csak­nem félszáz tudományos minő­sítésű szakember — akiknek a fele orvos — dolgozik a megyé­ben. Helyes lenne — utalt a jövő feladatára — ha idővel e tanács­kozások nemcsak az államigazga­tási határokon belül élő emberek fórumai lennének,' hanem regio­nális fórumként működnének, szem előtt tartva, hogy így ered­ményesebben lehet koncentrálni a'kitűzött célokra. Dr. Romány Pál ezután a párt XII. kongresszusának határozatá­ból fajcadó teendőkről beszélt. — Egyértelmű — mondotta —, hogy a közgazdasági feltételek gyökeresen megváltoztak, miköz­ben hazánk gazdaságföldrajzi le­hetőségei ugyanazok maradtak; a cserearány javításának nvakro- ökonómiai feltételei tehát nem javulnak. Kedvező változást csak akkor remélhetünk, ha jobb a munka, illetve a munkát végző ember felkészültebben, hatéko­nyabban dolgozik; ehhez viszont a jó közösség, a feltétel, mert csakis ettől várhatjuk az emberi alkotás érdemi javulását. Az al­kotó ember ugyanakkor nem min­dig ideális alkalmazkodó, ezért a • Dr. Gubacsi László köszönti a megjelenteket. A szántóföldi és kertészeti nö­vényekre egyaránt elég kedvezőt­len az 1980-as esztendő. A napfé­nyes időszak csupán 65 százaléka a sok éves átlagnak. A két leg­jelentősebb cukortermelő növé­nyünkben', a szőlőben és a répá­ban tulajdonképpen az utóbbi hetekben kezdett a cukor annyi­ra felhalmozódni, ihogy megköze­lítse a 15—>16 százalékot. Bács-Kiskun répatermesztő gaz­daságai a két cukorgyárral össz­hangban állították össze a ter­més szedésének, szállításának ütemtervét. Ezt azonban több gazdaságnak időközben módosí­tani kellett, a kezdeti alacsony 'cukortartalom miatt későbbre ha­lasztani a szedést. A feldolgozó üzemek azonban hozzáfogtak a gyártáshoz, és hogy legyen ele­gendő nyersanyaguk, az idén is gyűjtöttek répát augusztus végén, Szeptember elején a megye gaz­daságai.' Valójában október elején volt a répaszedési idénymunka igazi kez­dete. A legtöbb szövetkezet "úgy szervezte a növény betakarítá­sát, hogy először a kalászos elő- veteményének tervezett cukorré­pát gyűjtötték össze. A betakarító­gépet nyomban követte a talaj­erőpótlás, a magágykészítés gépe, valamint az őszi búza vetése, hi­szen a kenyérnekvaló legjobb ve­tési ideje október végéig lejár. A kiskunfélegyházi határban szeptember 10—15-e között álta­lában már szedik a répát. Az idén csaknem egyhónapos késéssel lát­tak hozzá a növény állapota mi­att. A Vörös Csillag Tsz gazdái szintén a búza elővetemény mi­előbbi 'betakarítására öszponto- sították erejüket. A kukoricát és a répát is azokban a táblákban szedték idáig, ahová a kenyérga­bonát kellett vetniük. Ezzel együtt azt az elképzelésüket is sikerült valóra váltaniuk, hogy a répako­ronát, levelet a kukoricaszárral együtt silózzák a nagyüzemi ál­latállománynak. A félezer hektár cukorrépa azonban 52 helyen van. A félegyházi határ sajátos talaj­adottságai miatt másképp nem tudták elhelyezni. Mégis jó ütem­ben halad a termés összegyűjté­se és szállítása. A gabonának elő­készített földön pedig naponta 60—70 hektárral gyarapodik a búzával vetett terület. A halasi járásban a kisszállási Bácska Tsz az egyik jelentős ré­patermesztő. A tsz-tagság szintén október elején kezdte meg a nö­vény betakarítását a KGST-or- szágokból származó gépsorral. Garai Gyula gép vezető naponta 30 tonnát, gyűjt össze a KSz—6- os típusú répakomfbájnnal. ' Előt­te Ercsi István és Horváth Sán­dor dolgozik a répefejező, -tisztító gépekkel. A földtől megtisztított termést Mondovics Mihály, Hor­váth István, Vinek László és Ta­nács István szállítja a vasúti ra­kodóhelyre. A kisszállási szakmunkás bri­gád jól összeszokott, gyakorlott közösség. Ügy dolgoznak, hogy cu­korrépa ne maradjon a talajban, hiszen a termésre szüksége van a feldolgozó üzemnek, a Mátra* vidéki cukorgyáraknak. Megköny- nyíti a munkájukat, hogy a szá­raz talaj az esőzéstől lazább lett, az Utóbbi napokban Garai Gyu­la, Gáspár Andrással együtt ve­tette tavasszal a répát. Gondosan dolgoztak akkor is, hiszen a beta­karítási munkájukat könnyítet­ték meg az egyenes sorokban, azonos mélységbe helyezett nö­vénnyel. K. A. TANÁCSKOZÁS AZ ELŐKÉSZÜLETEKRŐL jó vezetőnek árra kell töreked­nie, hogy a gondolkodó, törekvő, újat akaró dolgozó végre tudja hajtani, ki tudja bontakoztatni kezdeményezését. Ez az egészség­ügyre is vonatkozik. Eredménye­ink számottevőek, tíz éve példá­ul 10 ezer Bács-Kiskun megyei lakosra 56,1 kórházi ágy jutott, míg az országos átlag 82,1 ágy volt. Az év végére nálunk is je­lentősen javul a helyzet: 77 kór­házi ágy jut 10 ezer lakosra. Beszéde végén a megyei párt- bizottság első titkára azt kíván­ta, hogy a tudományos ülés le­gyen méltó az ország legnagyobb megyéjének munkájához. Köszöntötte az orvos-gyógysze­rész napokat dr. Medve László is, kezdvén azzal, hogy a Bács- Kiskun megyei rendezvényeknek rangja van az országban; a fej­lődés sem csupán tárgyi, hanem szellemi is. Az V. ötéves tervről szólva elmondotta, hogy hazánk­ban 11 ezernél is több új kórházi ágy létesült, több, mint amennyi bármélyik korábbi tervidőszak­ban. A következő években is biz­tosított a fejlődés. Ennek alapja az, hogy egyetértés van a célo­kat illetően, a vita a végrehajtás mikéntjén folyik. A legfontosabb feladatok között említette a miniszterhelyettes a nő- és családvédelem fejlesztését, összefüggésben a népesedéspoli­tikai határozatokkal. Nem lehet megelégedni a mai helyzettel, amikoris minden tizedik szülés koraszülés. Nagy feladat hárul az alapellátásban dolgozókra is, hi­szen naponta az 5,5 millió' aktív keresőből 250 ezren táppénzen, ugyanennyien 'gyermekgondozási szabadságon és 50 ezren szülési szabadságon vannak. Azaz: a dol­gozók csakncjm 10 százaléka hi­ányzik naponta a munkából. Ezután dr. Major Imre emlék­lapot és emlékérmet adott át azoknak, akik húsz év alatt a leg­többet tették az orvos-gyógysze­rész napok ért. Heten — dr. Aczél 'György, a SOTE egyetemi tanára, dr. Lusz.tig Gábor osztályve­zető főorv os, dr. Lux János osz­tályvezető főorvos, dr. Benedict János nyugalmazott osztályvezető főorvos, dr. Cseh , Imre nyugal­mazott 1 córházigazgató főorvos, dr. Köveics Gyula osztályvezető főorvos iés dr. Honti Géza belgyó­gyász fciorvos — részesültek az elismert >sben. • A megnyitó után megkezdődtek a tudományos előadások. Közöt­tük na.gy érdeklődést váltott ki dr. Gubacsi László megyei főor­vos a megye húszéves egészség- ügyi (fejlődését elemző dolgozata. Néhány adat beszámolójából: húsz év alatt 3343-ról 2600-ra csökkent az egy körzetbe tartozó lakó; »ok száma, s ma már elvi dönt és van az orvos munkáját se­gítő URH-hálózat kiépítésére. H olnap délutánig, összesen 37 előndást hallgatnak meg ,a konfe­rencia résztvevői. A programban sze írepéi a megyei kórház új köz-> po ntjának megtekintése is. A Tu­domány és Technika Házában az orvos—gyógyszerész napok alkal­mából a kecskeméti gyógyszertár- múzeum és az orvostörténeti szak- fá'űjtemény anyagából kiállítás nyílt. B. J. Jövőre ismét megrendezik a Hírős Napokat 1981. szeptember 2—6. között ismételten megrendezik Kecskeméten a Hírős Napokat. A Magyar Agrártudományi Egyesület Kertészeti Társasága — az eddigi hagyományok­nak megfelelően — ugyanebben az időben tartja az Orszá­gos Kertészeti Napokat. Felmerült egyúttal, hogy a jövő évi rendezvénysorozat részeként megvalósul Kecskeméten egy állandó kertészeti kiállítás is. Ezekről a témákról tanácskoz­tak az érdekeltek, dr. Matos Lászlónak, a megyei tanács el­nökhelyettesének vezetésével. A megbeszélésen részt vett a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium és több társadalmi szerv képviselője. Ezenkívül mindazok, akik az eddigi előké­szítő munkában már részt vettek. Dr. Matos László hangsúlyozta: — E rendezvénysorozat célja, hogy bemutassa a megye mező- gazdaságának és élelmiszeripará­nak az ötödik ötéves tervidőszak alatt elért eredményeit, feltárja a gondokat és egyúttal vázlatosan jelezze a további fejlesztési el­képzeléseket. A megbeszélésen élénk vita alakult ki arról, hogy hol rendez­zék a kiállításokat. Az előzőleg már kijelölt állandó kertészeti ki­állítás területén különösebb te­reprendezést nem kell végezni, még ez év őszén meg lehet kez­deni a parkok, utak, kijelölését és azok részbeni megvalósítását. A közelben levő fővezeték le- ágaztatásával el tudják juttatni a szükséges helyekre a vizet is. A szennyvíz eltávolítása megoldha­tó. Hasonlóképpen a villamos energia odavezetése ideiglenes oszlopokon, elágaztató földkábe­len szintén véghezvihető. A mély- 1 kúti 'ipari szövetkezet vállalta, hogy könnyűszerkezetes pavilont épít a kiállítás helyére. Mindezek alapján úgy döntöt­tek, hogy amennyiben megoldha­tó, akkor a Széchenyivárosban rendezik a Hírős Napokat, nem pedig a Vasútkertben.. Ennek le­hetőségét azonban a szakemberek rövid időn belül mégegyszer megvizsgálják. Döntés született abban is, hogy szűkebb szakmai bizottság ala­kul, amely a tervezőkkel állandó kapcsolatban áll. Ez elősegíti a munkák meggyorsítását. Ugyan­akkor megalakul egy olyan tár­sulat, amelynek tagjai főként azok a gazdaságok, amelyek részt . vesznek a kiállításokon, ezek anyagilag is hozzájárulnának a tervek kivitelezéséhez. A kecske­méti székhelyű Szőlészeti és Bo­rászati Kutató Intézet, valamint . a Kecskemét-szikrai Állami Gaz­daság együttesen 200 ezer forintot mánis felajánlott a költségek pót­lására. K. S. A könyv ünnepei • A konferencia résztvevőinek egy csoportja. Ünnepi könyvhét, őszi me­gyei könyvhetek, műszaki könyvhét, téli politikai könyv­napok —, ilyen és hasonló rendezvénysorozatok ismét­lődnek hosszú évek óta ha­zánkban. S ezekhez társulnak könyvtáravatásak, az új könyvesboltok ünnepélyes át­adása, meg az író—olvasó ta­lálkozók éppen úgy, mint mondjuk a könyvankétok, az újonnan megjelent műről ren­dezett viták, stb. Ezek a könyv ünnepei, legalábbis a nagykö­zönség szemében egyértelmű­en annak számítanak. A könyv ünnepei mindenkor jó alkalmat nyújtanak ahhoz, hogy a régebbi olvasók ismé­telten közel kerüljenek a könyvekhez, az olvasáshoz, az alkotókhoz, s hogy újabb ol­vasói rétegek kapcsolódjanak be a műveltség gyarapításá­nak ebbe a soha el nem évü­lő formájába. Fiatalok, közép­korúak egyaránt kedvet kap­nak arra, hogy az addiginál többet olvassanak, tanuljanak, a könyvek által művelődjenek. Éppen ezért az ilyesfajta ün­nepek rendkívül hasznosak, nélkülözhetetlenek számunk­ra, népünk szellemi épülésének a szempontjából. Az ünnepi könyvhét vagy mondjuk a téli politikai könyv­hetek megnyitásakor megyei, járási-városi és községi szin­ten egyaránt többnyire szín­vonalas eseményeket, műso­ros rendezvényeket készítenek elő mindenfelé. Ezeknek szá­zak és százak lehetnek része­sei az irodalom értékes termé­keivel való meghitt találko­zásnak. Nők és férfiak, fiata­lok és idősek, munkások és parasztok, érdeklődő értelmi­ségiek örülnek, az okos szó­nak, a szép emberi beszédnek, a művek gazdagító tartalmá­nak. Ez mind jó, örvendetes.. Am az már kevésbé az, hogy nap­jainkban meglehetősen so­kan elhatárolják magukat még a könyvektől. Bizony nagy a száma azoknak a felnőtt dol­gozóknak, akik még eddig nem lépték át egyetlen könyvesbolt­nak a küszöbét. S ugyanez mondható el a könyvtárakhoz fűződő kapcsolatukról is. ■ Mit is jelentenek tehát ezek a nem éppen örvendetes meg- álUapitások? Sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a könyvek által közvetített szel­lemi javakból ma még — eny­hén szólva —, nem egyforma arányban részesülnek az embe­rek. Konkrétabban: egyesek szenvedélyes olvasók, megszól-, lőtt könyvgyűjtők — mások pedig közömbösen mennek el akár a legdúsabban megrakott könyvesbolti kirakatok előtt is Mi következik ebből? Első­sorban az, hogy van még ten­nivaló a könyvszeretet, az ol­vasási kultúra erősítésében, il- letve terjesztésében. Van mit pótolni még a régi mulasztá­sok miatt. Ez viszont nem je­lent kevesebbet, mint azt, hogy minden illetékesnek— népmű­velőnek, könyvtárosnak, pe? dagógusnak stb. — egyforma lelkesedéssel kell fáradoznia a könyvek megismertetése és megszerettetése érdekében. Valami mást is jelent még mindaz, amiről fentebb szól­tunk. Azt például, hogy a könyveknek nem csupán ün­nepei, de hétköznapjai is van­nak. A könyveknek, a jó mű­veknek a hétköznapjai arra kellenek, hogy fokozatosan és folyamatosan megismerkedje­nek a művekkel azok, akik ed­dig távol maradtak tőlük. S azt, hogy a kultúra munkásai, a könyvek terjesztői kemény . munkáival, kitartó törekvéssel igyekezzenek eljuttatni sokak­hoz, lehetőleg mindenkihez a betűt, a könyvet. V. M. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Maróthy László mozambiki delegációt fogadott

Next

/
Oldalképek
Tartalom