Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-24 / 250. szám
1980. október 24. • PETŐFI NÉPE • 3 OKTÓBER: MÚZEUMI HÓNAP ÚTTÖRŐÉLET Nemzetiségi kiállítás Békéscsabán Bács-Kiskunból alighanem jó lesz odafigyelni a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum legújabb állandó kiállítására. Nemcsak azért, mert a jelentős kulturális események — legyenek az ország bármely vidékén — eleve érdeklődésre tarthatnak számot, hanem mert nemzetiségi tárlatról van szó. Márpedig a megyénkben szép számmal élnek német, szerb-horvát és szlovák anyanyelvűek. A hagyományápolás Békés megyében és nálunk is szép eredményeket ért el. Ily módon egyszerre bemutatási és tájékozódási alkalom ez a kiállítás a nemzetiségieknek és magyaroknak, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Telepesek érkeztek Néprajzi csoportok Békésben a XVIII—XX. században — ez a kiállítás címe. A bemutatott történeti emlékek hátteréről írja Grin Igor, a múzeum igazgatóhelyettese: „A magyarság és a véle országépítő szimbiózisban élő nemzetiségiek közös története Békés megyében voltaképpen 1715- tel, a nemesi vármegye újjászervezésének évével veszi kezdetét... A könnyebb megélhetés és vallásuk szabad gyakorlásának reményében a Felvidékről szlovákok, a Dunántúlról és a Tiszántúlról magyar jobbágyok, Erdélyből és a Délvidékről románok ' és szer- bek, a Rajna vidékéről * németek jöttek, s fogták művelés alá a termékeny békési földeket. A telepesek helyzetét — nyelvi és vallási, azaz: nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül — mindenkori társadalmi állásuk határozta meg. Így volt ez a települést követő évtizedekben, s így maradt a vagyoni differenciálódás XIX. századi folyamatában: a magyarok között éppúgy voltak gazdák és nincstelenek, mint a szlovákok, románok, szerbek és németek soraiban. Mindez korán felébresztette a vidék népében az összetartozás, a közös sors tudatát. A sorsközösség vállalásának bizonyító erejű példái a szabadságharcban való közös részvétel és az 1891. évi agrárszocialista megmozdulások. A nemzetiségi lakosság jelentős íésze szobi'aMáta' kultúránk szerves Jértékekéntt>Tna is őrw anyanyelvét, hagyományait. Elő szervezet A kiállítási forgatókönyvírók között szerepel G. Vass István, ö a szerzője A békéscsabai múzeum története című, tavaly megjelent kiadványnak is. A múlt emlékeit gyűjtő és rendszerező múzeum múltjának a feltárásával hiányt pótolt: nagy utánajárással sikerült összegyűjtenie régebbi iratanyagokat, nyomtatványokat, fényképeket. Hogyan alkotnak nagyon is élő szervezetet a múlt kutatói? *— kérdezem a történész-muzeológustól, aki három példát is említ a közművelődési kisugárzásra: — Hat éve alakult meg a Békés megyei Múzeumbarátok Köre. A régészeti, néprajzi, történeti és művészettörténeti szekciók lehetőséget adnak az ismeretek fejlesztésére ás az intézmény munkájába való bekapcsolódásra. Talán még jelentősebb az ifjúsági táborok kezdeményezése. Az utóbbi években tqbb mint egy tucatnyit szerveztünk kétszázhúsz közép- és általános iskolai fiatal részvételével. Az iskolákhoz fűződő kapcsolatokat erősíti az a kiadványsorozat is, amely a kiállítások, s általában a múzeumi gyűjtemények oktatási-nevelési hasznosíthatóságára hívja fel a figyelmet, másrészt a múzeum a tanítási óráknak is helyet ad az épületben. A harmincadik éveiben járó történész új munkahelyéről, a fővárosból utazott ide, hogy tájékozódjék a kiállítás visszhangjáról. A hatást már az Oj Magyar Központi Levéltár csoportvezető- jeként méri le és éli át: — Remélem, hogy továbbra is sokaknak nyújt hasznos ismereteket a bemutató — jegyzi meg. — A rendezők ugyanis alapos előkészítő munkát végeztek. Az első tématerv például már 1978 decemberére elkészült, s azóta csiszolódott, finomodott a néprajzi-történeti tárlat elképzelése egészen az októbertől látható végleges formáig. Daráló, biblia, bírói szék Első kézből, G. Vass Istvántól sikerült tájékozódni az egyedinek számító érdekességekről is a két éve átadott új épületszárnyban. A gazdálkodási eszközök sorát gyarapítja például az a faáll- ványzatú, forgó köves kézi daráló, amelyhez hasonlókat Mátyás király kora óta használtak. Az 1722-es szlovák bibliát a második-harmadik hullámban érkező telepesek hozhatták , magukkal. Néprajzi és iparművészeti szempontból , is értékes a békéscsabai írAk XVIII. században faragott széke. A szlovákok, románok, szerbek és németek betelepülését térképek szemléltetik. Az életmód alakulását pedig szobabelsők, ruházatok, használati és népművészeti tárgyak érzékeltetik. Gondolatokat ébreszt A népi textíliák és az 1853-ból való szövőszék előtt találjuk Mándics Mihályt, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkárát. — Békés megye nem csak országosan, hanem nemzetközi szinten is vállalta, hogy időnként fórumot ad a nemzetiségi néprajz- kutatásnak — mondja.' — Ehhez 'kapcsolódik'a; múzeumi kiállítás: a múlt feltárásával a jelennek szól, s ötleteket, gondolatokat ébreszt mindazokban, akik a hagyományápolás elkötelezettjei. A hasonlóság és különbözőség vonzotta ide Harmath Lajosné tanítónőt is Hajósról. Épp a nemzetiségi ruhadarabokat tanulmányozza : — A hajósi népviselettel foglalkoztam a nyáron, és izgalmas az összevetés ■— magyarázza. — Érsekhalmán, tanyai iskolában tanítok, és szenvedélyesen érdekel a néprajz, népköltészet. Szerencsére nem vagyok egyedül: a hajósi gyerekekkel igazán szép műsort sikerült összeállítani mondókák- ból, kiszámoló játékokból, népdalokból. Tettinger Antalné bácsbokodi pedagógus tízéves hímzőszakkört és fele annyi idős kórust vezet odahaza. Itt délszláv énekgyűjteményt vásárolt. — Felfrissítjük belőle a dalainkat — mutatja a könyvecskét. — Huszonöt tagú az együttesünk, az énekkart citerások kísérik. Érdekes módon a helyi hagyományok között több a német eredetű, de most a délszláv emlékek is kiegészülhetnek. A nemzetségi kiállítás előre láthatólag tíz-tizenöt éven át várja majd a vendégeit. Az a szándék hozta létre, amit a megnyitó napján fejezett ki Púja Frigyes külügyminiszter a nemzetközi nemzetiségi tanácskozáson: „A mi célunk az, hogy az itt élő német, szlovák, délszláv és román nemzetiségiek és a szomszédos szocialista országokban élő magyar nemzetiségek a barátság tényezőivé váljanak, hogy hozzájáruljanak népeink internacionalista együttműködésének' elmélyítéséhez, az összekötő kapocs, a híd szerepét töltsék be országaink között. Mindent megteszünk annak érdekében,’ hogy a nemzetiségiek ne csak megőrizzék nyelvüket és hagyományaikat, hanem hogy anyanemzetük kulturális előrehaladásával párhuzamosan nemzetiségi kultúrájuk is tovább fejlődjön.” Halász Ferene OLVASTAM, LÁTTAM, HALLOTTAM Színházba, Pestre A Pesti Divatlap kecskeméti tudósítói rendszeresen beszámoltak az idevetődött, vándortársul átok előadásairól, a kulturális újdonságokról. Megtudtuk, hogy 1847 decemberében „férfiak álltak a cselekvés terére” és felépül a kor igényeinek és városunk népességének megfelelő színház. Állásánál fogva „hatálytel- tes egyén lépett a létesítés tövisek halmozta ösvényére ..., a jövő év nem fog elszárnyalni anélkül, hogy egy építendő városi színház felett meg ne suhogtatná villámgyors szárnyait. ... az úgynevezett nagycsizmás, magyar nadrágos senatorok korában voltak téve előkészületek a város részéről színház építésére, de az 1819-iki rettentő tűzvész miatt a munka meg nem kezdethetvén, a helyszínre hordott anyagokból városi istálló emelkedik." Az 1848. január kilencedikén megjelent tudósítás szómszédsá- gában a nemzeti érzület felpezs- dülésén lelkesednek, egy cikk a magyar táncot, a magyar ruhát dicséri... Valami készülődött, de ki sejtette a közelgő zászlózásokat, a nem is olyan távoli dobpergéseket, a vonuló hadak dobogását. Ki gondolt fél év múltán a „hatályos férfiú” kezdeményezésére? (Hatvanöt évvel később az. első világháború „vitte el" a Rákóczi út megkoronázására tervezett közművelődési palotát!) Közben „Körösy igazgatása alatt levő gyenge színészetünk” erősen csökkentette a teátrum hitelét. Lelkes hívük, Gömöry Frigyes próbálja a Pesti Divatlap 1848. január 23-i számában magyarázni, menteni a rossz bizonyítványt. „Főbbrangú csak ritkán mutatkozik”, ezért a köznép ízlését tapogatja az igazgató. Gyengék a művészek? „Szeretjük mi a színészeket, de minthogy a közel eső pesti színészházat gyakran látogatjuk — legyünk őszinték kimondani — követeléseink kissé túlfeszítettek. Tháli- ánk pedig csak kevés misszionáriussal bír, hogy műveltebb közönségünk lelkületére hatályosan működhetnénk.” „A gyakran látogatjuk..." indoklás miatt idéztem föl az 1847/ 48-as kecskeméti színházi évad néhány mozzanatát. Ma is hallani efféléket. Szerencsére ritkábban, mint tíz-tizenöt esztendeje. Akkor sikk volt a „vidéki” kicsinylése. „Mi a Vígbe járunk” nagyzoltak újdonsült autósék, „én X kedvéért járok a Nemzetibe" proccolt Valakiné. „Láttad Y-t a ... -ban?” ájuIdozott a Beavatott. Természetesen mindannyian lesújtóan nyilatkoztak a kecskeméti társulatról, amelybe természetesen be sem tették a lábukat, amely szerintük természetesen egy lyukas húszast sem ért. Hittek is nekik néhányan, amíg a tévé a lakásba nem hozta a jobb előadásokat. Egy-kettőre kiderült, hogy nincs is olyan egetverő különbség a Körút környéki és a stúdiótól távolabbi társulatok között. Sőt! A szolnoki, a kecskeméti, a kaposvári, a pécsi együttes a tévé révén vált országosan elismertté. Illett megnézni némely itteni előadást sznobéknak! Arról nem is beszélve, hogy híres, befutott művészek költöztek „le” (?!) Budapestről, minősítették jelenlétükkel dunántúli, kiskunsági, tiszántúli teljesítményeket. Még sőtebb: féltársulatokat vittek „föl” vidékről. Most már sokan az ő kedvükért utaznak a fővárosba. Színházi élményért ülnek vonatra, autóbuszba. Vállalják a tömegközlekedés kényelmetlenségeit, a fárasztó éjszakázást, a költségeket, mert kíváncsiak arra, hogy máshol hol tartanak, mennyit fejlődött ez vagy az a rendező, színész milyen fölfogásban, stílusban tolmácsolta Cse- hovot, Shakespeare-t, Németh Lászlót. Örömmel vesznek részt a művelődési intézmények, nagy- vállalati népművelők által szervezett közös színházlátogatásokban, mert szeretik a színészeket, némileg a postakocsin Budára, Pestre zötykölődő hajdani rajongókhoz hasonlóan. Némileg, mert változott a világ. Amennyivel gyorsabbak a mai közlekedési eszközök, annyival közelebb került a fővárosi és a vidéki színészet. H. N. Tudósítások, hírek Első alkalommal jelentkezett beszámolójával a kecskeméti Bu- day Dezső úttörőcsapattól Perget Tímea. Amint írja, az úttörőtanács vezetősége nagyon izgalmas feladattal bízta meg: legyen a kisdobos rajok gondviselője, segítse őket foglalkozásaik megtartásában, szervezze úgy mozgalmi tevékenységüket, hogy a 6. pont szellemében élhessenek, dolgozhassanak. Tímea nem volt rest, azonnal munkához fogott! Csakhamar megszületett az első felhívás: a jubileumi esztendő tiszteletére készítsenek csatakiáltást minél többen! Amelyik minden kisdobos tetszését megnyeri, az lesz valamennyi kisdobos raj csatakiáltása. Elkészült a „Vetélkedő a 6. pont jegyében" anyaga, hamarosan lebonyolítják a versenyt is, természetesen valameny- nyi kisdobos részvételével. Tímea minden hónapban valami hasznos, jó meglepetést akar kitalálni, hogy megbízatásának eleget tegyen, — a kisdobosoknak örömet szerezzen! • Megalakult az Üttörőtörténeti Szakbizottság. A szövetség 35 éves fennállását ünnepli 1981-ben: nyilvánvalóan szükséges szervezetten összefogni, kutatni, gyűjteni az elmúlt három és fél évtized eredményeit, történetét. A szakbizottság tagjai — tizenöten — mozgalmi vezetők, pedagógusok, könyvtárosok, muzeológusok már dolgoznak egy rövid- és egy középtávú munkaterven, hogy szerteágazó munkájukat összefogják. A következő gyermeknapon emlékülésen adnak számot a végzett munkáról, arról, hogy megyénkben hol,, mikor és milyen körülmények között bontakozott ki az úttörök tevékenysége. A szakbizottság tevékenységéről esetenként hírt adunk az Úttörőéletben. A megye új, egyben legtágasabb, legszebb úttörőházában a bajai Bokányi Dezső úttörőházban javában folyik a munka! Az idejáró pajtások húsz szakkör, hat klub és egy sportkör tevékenységében vehetnek részt. Újdonság az idegenvezető-, valamint a német- és angolszakkör, amit kezdőknek és haladóknak szerveztek meg. A honvédelmi szakkör tagjai sorából kerülnek ki a vízi úttörők, a művészeti szakkörösök... pedig tűzzománc- és kerámiakészítéssel is foglalkozhatnak. Érdekes és meglehetősen sok úttörőt vonz a múzeumlátogatók klubja: a város és a környék régészeti és történelmi nevezetességeivel ismerkedhetnek meg az idejárók, részt vesznek honismereti vetélkedőn is. Több kiállítást rendeznek a Petőfi-szigeten levő új épületben: A Zánkai Gyermekalkotások Galériájának, az úttörőmozgalom történetéből, a testvér- úttörőszervezetek életét bemutató, valamint a „Nyári élményem” rajzpályázat anyagából. Készülnek a VII. Duna menti folklórfesztivál gyermekrendezvényeinek lebonyolítására is. Úgy látszik, a bajai úttörők az új házban igazán élhetnek a lehetőségekkel : foglalkozhatnak különféle hasznos, felnőtt életükben is kamatozó tevékenységgeL amihez kedvük, képességük van! * Névelírás történt az október 10-én megjelent, Élenjáró Gárdistáink című Úttörőéletben: az országos második helyen két Páhi- ból érkezett úttörő osztozott: Csontos István és Sinkó Zoltán. A nemesnádudvari művelődési ház gyermekrajz-pályázatot hirdetett: kisdobosok, úttörők, őrsök és rajok részére, írja levelében Pálinkás Andrea. Ügy tervezik, hogy a pályamunkákat kiállításon mutatják be, a legjobban sikerültek alkotóit pedig díjazzák. A csapat hetedikesei és nyolcadikosai a sükösdi, érsekcsanádi, hajósi úttörőkkel együtt szüretelnek a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban. Átlagosan 20 láda szőlőt szednek lé fejenként, dolgoznak összesen tizenkét napot a szabad levegőn. • Beszámolót küldött Kecskemét- ről, a Halasi úti iskola csapatától Piroska Erzsébet tudósító. Nagyszerűen sikerült kirándulásról szól a levél: Vasárnap emlékezetes és vidám napot töltöttek a fehértói erdőben a csapat tagjai, vezetőikkel, az ifikkel együtt. A csapat munkáját segítő KISZ- fiatalok — a MEZÖGÉP-től jönnek rendszeresen — számháborút és járőrversenyt is rendeztek Er- zsiéknek, jól érezték magukat valamennyien! Ezekben a napokban javában dolgoznak a hetedikesek és nyolcadikosok: szüretelnek. És készülnek az október 30-án sorra kerülő budapesti kirándulásra, ahol elsősorban a Planetáriumot akarják megtekinteni. Nagyszerű élményben volt része az elmúlt nyáron az Úttörőélet soltvadkerti tudósítójának, Szecskó Anitának: Lengyelországban, az Otmuchow-tó partján táborozhatott társaival! Levelében arról számot be, hógy október első - napjaiban, ismét megkezdődtek a szakköri foglalkozások, Anita nagy örömére ismét az irodalmi szakkör tagja lehetett, amit Varjú Ferencné vezet. Ezekben a napokban rajának tagjai javában szedik az almát, ezzel segítve az őszi betakarítás munkáját. s. K. REJTVÉNYFEJTŐKNEK Az elmúlt héten közölt rejtvény helyes megfejtése: Erkel Ferenc. A jó válasz beküldéséért könyv4* jutalmat nyertek: Antal Gábor, Csi- kérla; ifi. Keresztes István, Jánoshalma; Bat a Zsuzsanna. Ha jós-Érsekhalma ; Péter Éva, Baja; Fekete Katalin, Bugac; Juhász Csaba, Kunszállás; Kiss Margit Mária, Pe- tőfiszállás; Csapó István. Kecskemét; Artner Károly, Kiskőrös; Dervaderics Erzsébet, Mélykút. Ezen a héten kisdobosoknak közlünk rejtvényt — rájuk vár a helyes megfejtésekért járó tíz darab könyv is. A képen látható hajó hosszú útra indul, búcsúztatják is sokan a parton. A képen látható hat turista integetett a legtovább az otthonmaradóknak, az ő tiszteletükre a hajó kapitánya nemzeti zászlójukat is felhúzatta az árbócra. Kérdés: milyen nemzetiségű a hat utas? (Segítség: figyeljétek meg az utasok ruháját is!) A megfejtéseket most is levelezőlapon kérjük beküldeni szerkesztőségünk címére (Petőfi Népe Szerkesztősége Kecskemét Pf. 76.) október 29-ig. A levelezőlap címoldalára pedig most Írjátok rá: Kisdobosrejtvény! Földrengéskutatás Mongóliában Mongóliában igen gyakoriak a földmozgások. Csupán ebben az évszázadban tizenkét 10-es, sőt 12,5.-es erősségű földrengést észleltek az ország területén. Indokolt tehát, hogy jelentős összegeket fordít az állam a földrengéskutatásokra. A Mongol Tudományos Akadémia Fizikai Kutatóintézetének munkatársai jelentős eredményeket értek el a földmágnesességgel és a földrengéstannal kapcsolatos kutatásaikban. Nemrég készültek el a mágneses térségek megszerkesztésével, és osztályozták a földrengések által leginkább érintett területeket. A kutatási eredmények alapján kiépítették a földrengésjelző állomások hálózatát. 1973-tól kezdve pedig évente mongol—szovjet kutatóexpedíció indul útnak, hogy különböző helyeken tanulmányozza a földrengések okait és eredetét így sikerült már felkutatni a földrengések epicentrumainak körzetét és mélységeit is. t Szlovák szó* babelső — fes. tett bútorokkal. • Jobbra: a szépérzéket dicséri a díszes ködmön. (Tóth Sándor (elvételei) • Az alsó képen: szlovák általános iskolások a tótkomlós! kerámiák és tésztaszűrők előtt.
