Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-17 / 218. szám
1980. szeptember 11. • PETŐFI NÉPE • S BÁJAI BESZÉLGETÉS Az iskolaváros eredményei, gondjai Baját iskolavárosként emlegetik, joggal; hiszen alsó és középfokú tanintézeteiben, szakiskoláiban, főiskoláin sok ezren tanulnak évről évre. A diákélet egyik\ jellemzője a Duna-parti városnak. Következésképpen az oktatási feltételek folyamatos megteremtése, korszerűsítése, az ehhez szükséges anyagiak előteremtése itt több feladatot ró az irányító szervekre, mint más hasonló nagyságú, kevesebb iskolát fenntartó településeken. Hogyan sikerült ezek megoldása az utóbbi években? Melyek az eredmények, s melyek a gondok? Erre voltunk kíváncsiak azon a beszélgetésen, melyet dr. Molnár Jánossal, Baja város Tanácsának művelődésügyi osztályvezetőjével folytattunk a napokban. Az oktató-nevelő munka színvonala • Nagy volt i tanulók és a tanárok öröme, amikor nemrégiben birtokukba vettek az I. számú gyakorlókertet. Hangsúlyozta, hogy a közoktatás fejlesztésének irányát Baján is az MSZMP Központi Bizottságának 1072. évi oktatáspolitikai határozata, valamint a megyei és a városi pártbizottság ezzel kapcsolatos foladatterve szabta meg. A dokumentumok útmutatásainak megfelelően az alsó fokú iskola- hálózatot kellett és kell bővíteni elsősorban. Követelményként fogalmazódott meg — mondotta a továbbiakban — az iskolák irányításának a korszerűsítése, a fejlesztéshez szükséges társadalmi támogatás szervezése, s nem utolsósorban a szakképzett pedagógusok számának a növelése. — Mindebből eddig mit sikerült' ,Aprópénzre váltani”? — Elmondhatom például, hogy városunkban csak szakképzett óvónők, tanítók és tanárok dolgoznak, s bizonyos, hogy képesítés nélküliek alkalmazására a jövő években sem kerül sor. Korszerűsítettük az intézhnények irányítását, vezetését. Bevált az alsó és középfokú oktatási intézmények vezetőinek öt évre szóló megbízásos rendszere. Arra törekedtünk, hogy vezetési szempontból optimális nagyságú iskolák alakuljanak ki. A példamutató iskolai, illetve tanulói modell kialakítására, és elismertetéséré törekedtünk.- Ennek érdekében a városi tanács művelődésügyi osztálya hat évvel - ezelőtt Petőfi Sándor-vándorplakettet alapított, amelyet évenként az az általános iskola nyer el, amely a legeredményesebben gondozza a tehetségek kibontakozását. Ugyanezt a célt szolgálja Az év diákja kitüntető cím évenkénti adományozása annak a középiskolai diáknak, akit az ifjúsági szervezetek és a nevelőtestületek arra a legérdemesebbnek tartanaik. Mindezeknek, s más pozitívan ható tényezőknek az eredményeként iskoláinkban nőtt az oktató- nevelő munka színvonala. Új létesítmények — A vége felé közeledő V. öt-' éves tervre leszűkítve a kérdést: mennyit javultak az oktatás alapvető tárgyi feltételei Baján? — Sokat, s erről bárki meggyőződhet, aki alaposabban szétnéz a városban. Űj középiskolai kollégium és úttörőiház épült; a József Attila Általános iskola új épületszárnnyal bővült; a Bokodi úton hetvenöt személyes óvoda létesült. Elkészült az I. számú gyakorlókért, s rövidesen elkészül a másik is. Az előbbi a mezőgazda- sági, az utóbbi a technikai ismeretek elsajátításéiban segíti az általános iskolásokat. Új épületet kapott a Frankéi Leó német nyelvű Gimnázium. Bár a felsőfokú oktatásügy nem tartozik a város hatáskörébe, mégis megemlítem, hogy a Tanítóképző Főiskola új oktatási épületet kapott, a Vízügyi Főiskola pedig 'hozzákezdett egy képzési célú, nagyobb beruházás megvalósításához. Nem sorolom tovább, mert olyan látszata lesz az egésznek, mintha Baján már minden megoldódott volna. Ettől még távol vagyunk. Mert például annak ellenére, hogy a leglátványosabb eredményt az óvodafejlesztésben értük el, az óvodás korúaknak még mindig csak a hetvennyolc százaléka jár óvodába, olyan áron, hogy túlzsúfoltak a gyermekintézmények. Pedig 1972-ben kilenc óvodája volt a .városnak, s ma húsz van,' á két vállalati intézménnyel együtt.’ Azóta ötszázról ezerhétszázra növekedett az óvodai helyek száma. A kihasználtság néhány óvodában ennek el? lenére meghaladja a tűrési határt. Ez a' nem kívánatos helyzet szerencsére párosul azzal, hogy hivatását szerető, jó óvónői gárda, igényes technikai kollektíva alakult ki. Némileg tovább javul a helyzet, mert rövidesen elkészül a Somogyi úti száz-, és a Baja-újvárosi százötven személyes napközis óvoda is. Az általános iskolások többsége váltakozó, délelőtti-délutáni oktatásiban részesül. S ezen az sem sokat változtat, hogy a jövő évben, ugyancsak Újvárosban elkészül a huszonnégy tantermes, új általános iskola. Már most további tantermek építéséről kell gondolkodni. Az általános iskolásak mintegy huszonhét százaléka részesül napközi otthoni ellátásban. Egyelőre ugyanis csak az alsó tagozatos tanulóknak tudunk ilyen szolgáltatást nyújtani. Sajnos, elégtelen a főzési kapacitás; nincs elég napközis terem. Az oktatás színvonalára visszatérve hadd mondjam még el, hogy Baja általános iskoláiban — s eZ a tankötelezettségi törvény végrehajtásával kapcsolatos — a pedagógusok igyekeznek maximálisan segíteni azokat a tanulókat, akik az átlagosnál nehezebben sajátítják el a tantervi anyagokat. Arányuk nem nagy. Egyébként a múlt tanévben a tanulók mintegy 2fi százaléka bukott meg. A javítóvizsgára utasítottak többsége a nyáron felkészült, és sikeres vizsgát tett Még. csak annyit ezzel kapcsolatban, hogy a nyolcadik osztályt végzett tanulók csaknem valamennyien továbbtanulnak gimnáziumban, szakközépiskolában, vagy szakmunkás- képző intézetben. Középiskolák, szakmunkásképzők — Hogyan ítéli meg a középfokú képzés helyzetét? — A város középfokú oktatási intézményeinek profilja beleilleszkedik Bács-Kiskun megye közoktatásába. A középfokú oktatási célú intézhvériyeknél történt változások ugyancsak a megyei pártbizottság oktatáspolitikai határozatából adódtak. A legjelentősebbek között említem meg, hogy sikerült növelni a szakközépiskolai jellegű tanuló- csoportok számát, és sikerült olyan, képzési formákat kialakítani, amelyek iránt a termelő üzemek nagyobb érdeklődést 'tanúsítanak. Ilyen például a már bevezetett építőgép-szerelői képzés, valamint a kertészeti gépészképzés tervezett beindítása. Csak elismeréssel szólhatok a gimnáziumi képzésről. A nagy múltú Hl. Béla Gimnázium végzett 'tanulóinak nagy töhbségét minden évben felveszik valamilyen felsőfokú oktatási intézményibe. A Frankel Leó német nyelvű Gimnázium léte nemcsak nemzetiségi politikánk egyik megnyilvánulása, hanem azt a törekvést is jelzi, hogy növekedjék a több nyelvet beszélők száma. Szakközépiskoláink kielégítik a jelenlegi igényeket, bár a vízügyi szakközépiskola profilját bővíteni kell majd. A vízgazdálkodással, a környezetvédelemmel, a csapadék- és szennyvízelvezetéssel kapcsolatos feladatok ugyanis növekvő igényt támasztanak az ezekhez értő szakemberek iránt. — Mit mondana el dióhéjban a szakmunkásképzésről, a felnőttoktatásról? — A szakmunkásképzés gondjait még nem sikerült megoldani. A 609. számú ipari szakmunkásképzőiben délelőtti-délutáni váltakozó oktatás folyik, s ebbe nem nyugodhatunk bele. Hasonló rendszerben tanulnak a Vendéglátó- ipari Szakmunkásképző Intézetben is, amelyen .ugyancsak változtatni kell. Erre remélhetőleg a Vf. ötéves tervben sor kerül majd. Nem tartozik ugyan szorosan a szakoktatáshoz, de mégis elválaszthatatlan attól a felnőttoktatás. Baján ennek feltételei adottak. Kevésbé megoldott még a már dolgozó szakmunkások képzésének, továbbképzésének az ügye. Gondolok jtt például a mezőgazdasági szakmunkások utóképzésére. Ennek megoldására a város vezetése egy olyan — a következő években megvalósuló — továbbképzési központot tervez, amely részét képezi majd a város szakoktatásának. — További elképzelések, tervek? — A már említetteken kívül szeretnénk elérni, hogy a VI. ötéves terv végére Baján minden három-hat éves kisgyerek óvodába járhasson, ugyanúgy, mint azt, hogy valamennyi általános iskolás délelőtt járhasson iskolába. Szeretnénk elérni, hogy az általános iskolások mintegy hatvan százaléka napközis ellátásban részesüljön, a vidékről bejáró középiskolásoknak pedig megközelítőleg a fele kollégiumban lakhasson. Rapi Miklós A kitüntetett népművelő „Nem is olyan könnyű feladat...” Gyergyádesz László, a Bács-Kiskun megyei Tanács művészeti főelőadója, az elmúlt hónapban kapta meg — a közművelődésben vég" zett kiváló munkája jutalmául — a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Tizenkét évvel ezelőtt Kecskeméten kezdte a népművelői pályát, s azóta is a megye egyik ismert közművelődési szakembere. Hogyan emlékszik az elmúlt tizenkét évre, az élményekre, sikerekre, kudarcokra? — erről beszélgetünk vele. □ □ □ — A városi tanács közművelődési előadójaként kezdtem 1968- ban — emlékszik. — Akkoriban itt már javában folyt egy új fajta, és a megye helyzetéből fakadó speciális közművelődési kísérlet, a tanyai népművelés. Ugyancsak a város volt az elindítója — nem sokkal korábban — a népzenei találkozóknak. Engem a főiskolai évek alatt különösen érdekelt a néprajz, a népművészet, a népzene. Így aztán Kecskeméten megtaláltam az elképzeléseimnek leginkább megfelelő tevékenységet, hivatást. — Voltak-e az életében különleges, előrelendítő helyzetek, találkozások? A jó sorsom összehozott dr. Kálmán Lajos népzenekutatóval; és ez a kapcsolat több volt számomra, mint egy barátság. Tökéletesen találkoztak ugyanis az elkéDzeléseink. Ami az ő koncepciójához tartozott. így például a Kecskemét környéki népdalok feldolgozása. szerkezeti vizsgálata, az eredeti adatközlők, a magvar paraszti-népi kultúra felfedezése, az nekem, mint népművelőnek, számos újabb lehetőséget adott a munkában. Vele és néhány lelkes kollégámmal együtt indítottuk meg ezek után a harcot például a népzenei találkozók igazi elismeréséért. a rádió és a televízió új fajta értékesebb műsorpolitikájáért. De ha már a találkozásokról esett szó. hadd említsek meg néhány nevet: így például a nemrég elhunyt kitűnő festőművészét. Tóth Menyhértét, aki az igazság és a szépség szeretettre tanított meg. De folytathatnám a sort OUrai Imre zenetörténésszel, valamint Buda Ferenc és Tornai József költővel. — Véleménye szerint ma mi a nénműnelők lenfontosabb és legnehezebb feladata? — Talán az igazi értékek elfogadtatása a nagyközönséggel. Nem is olyan könnyű feladat ez a diszkó és az olcsó kultúra gyors terjedésének időszakában. Az a véleményem, hogy a dolgokat a maguk valóságában kell elfogadni. megérteni, feltérképezni, s ezt követően kell ráérezni mielőbb az úira. az értékek szemnontjából mindinkább elfogadhatóra. Figyelni kell a divat, a korszellem. vagy a társadalmi mozgások eredményezte, spontán érdeklődésre. Meggyőződésem, hogy találunk majd olyan kapcsolódást, ami a tömegek számára még érdekes, s ugyanakkor már igazi érték. — Három éve dolgozik a mentei tanácsnál művészeti főelőadói munkakörben. Mi ennek a munkának a lényege? — Képzőművészet, irodalom, zene, színház: ezek az én területeim. Azért is fogadtam el ezt az állást, mert itt azzal foglalkozhatok, ami évek óta nagyon érdekel, nevezetesen a művészetek kölcsönhatása. Tervező, és mozgósító feladatkör ez, de nemcsak a városra, a megyére kiterjedően. Egyeztetem például a Bács-Kiskunban rendezendő kiállításokat. Több mint egy évtized távlatában most már látom, hogy mennyit fejlődött itt a képzőművészet ügye. Nemcsak a tárlatok száma gyarapodott, de — egy új fajta koncepció, kállítás- politika megvalósításával — ezek minősége is. Egyáltalán, ez a város a valamikori és a mostani kulturális lehetőségeit, tényeit figyelembe véve, rengeteget változott. —Mondják, hogy a népművelő hivatása nehezen összeegyeztethető a családdal. Három fiúgyermek édesapjaként mi erről a véleménye? — Tudomásul veszem, hogy ez egy másik szerepkör, aminek szintén meg kell felelnem. A számtalan hétvégi és késő esti elfoglaltság mellett azonban igyekszem a családomra is kellő időt fordítani. Azt hiszem, még kikapcsolódást is jelent számomra ez az apaszerep; hiszen merőben különbözik az előzőtől. — Nem láttam még idegesnek, nyugtalannak; pedig azt mondják. ez, a népművelő munkához szinte hozzá tartozik, a rendszertelen időbeosztás, a szervezési problémák és egyebek következményeként. v — Érdekes, pedig az orvosaim azt mondják, nem valami nyugodtan élek. Mindenesetre jó dolog, hogy a kívülállókat az ellenkezőjéről is képes vagyok meggyőzni. Úgy érzem, szükséges esetben ez is hozzátartozik a „szerephez”, a népművelői hivatáshoz. Posváncz Etelka .'.V.V.V.'.'.V.V.'ÄVÄW.V páti Dips ETC Gén TITKA- FANTASZTIKUS REGI (8.) Rövid szünet, feszült csend. Mária az asztalról egy ideges mozdulattal véletlenül letaszít egy Petri-csészét. — Jesszusom ... bocsánat — Semmi baj. Selejtezésre várt úgyis, — Jaj, de jó. Ne haragudjon. — Nem haragszom. És ha‘tudni akarja, azért hívattam, mert maga nemcsak értelmes, de szép is. Szeretem a szép embereket. — Miről volna szó? — Nézze, Mária, engem különböző hatalmak ügynökségei, ügynökei, fogalmazhatok úgy is: rendőrei üldöznek. — Miért? — Mert úgy tudják, hogy befejeztem egy nagyon fontos kísérletet. És megfenyegettek. — Megfenyegették a profesz- szor urat? — Mária feláll, körbejár a laboratóriumban. — Igen. És ezért úgy határoztam, hogy tudományos munkám örökösévé magát teszem meg... — Nagyon megtisztelő, de... — Csak semmi akadékoskodás, semmi szerénykedés. Tessék, itt a páncélszekrényem kulcsa. Két kulcsod vesz elő, egyiket Máriának nyújtja. — Tessék. Tegye el. Ha velem történne valami... — Professzor úr! Hiszen olyan fiatal még! — Nem erről van szó! Nézze, én nem tudok magának hazudni. Fgyszerűen nem tudok, és kész. Arról van szó, hogy a kísérleteimet már régen befejeztem. — És... sikerült? — Igen. A páncélszekrényben ott áll a Fekete Gén. — Fekete Gén? Nem értem. —Jöjjön föl ebéd után a szobámba. Mindent elmagyarázok. 31. Dán szobája. Dán még alszik. Búgó hangra ébred. Álmosan brummog a készülékbe: — Ki az? — Én. Erzsébet. — Szerelmem! Jól aludtál? — Igen, de most nem erről van szó. Okvetlenül beszélnem kell veled. — A Génbankban vagy? — Igen. — Rendben van, ebéd előtt érted megyek. — Jó, várlak. 32. Lilian egy elsötétített, tompított fényű helyiségben fekszik. Az orvos föléhajol, megkérdezi: — Hogy érzi magát? — Köszönöm, ahogy ilyenkor érezheti magát az ember. — Nagyon derék kislány maga. Az egész műtét alatt remekül viselkedett. — Sikerült? — Lilian bátortalan mosolya mögött egy érzéki nő ajka ragyog. — Igen. A főnöke akar beszélni magával. — Valóban? Ez remek. Az orvos kilép a szobából az' előtérbe, karonfogja az ott álldogáló, várakozó férfit. Suttogva mondja neki: — Bertram, Lilian még nincs abban az állapotban... — Tudom, Dottore, tudom. Bertram félreállítja a doktort, és belép Lilianhez. — Hogy van Lilian? — Köszönöm, jobban. A doktor nagyon ügyes. — Olasz orvos. Dottore. Arany keze van. Nos? — Semmi. Foxmanról sikerült valamit megtudni? Bertram a táskájából elővesz egy kis készüléket, a szobát betölti Foxman hangja: „A delfinek nem állatok! Nem tudom micsodák, de nem állatok! De a tűztől nagyon félnek. És meg is van rá minden okuk...” — Bertram előrepörgeti a kazettát, belehallgat. — Nem érdekes ... Ez sem... ez sem... Itt van, tessék: ennyi a hasznos információ. „A veszélyesség szellemi természetű, egyelőre. — Hallhatnánk bővebbet erről?” — Ez Jones hangja! — Igen, Lilian. Figyeljen. — „Sajnálom, nem. A kísérlet még nem ért véget. Addig nem nyilatkozom. S lehet, hogy azután sem.” — Ennyi. — Nem sok ... Ezért nem volt érdemes... bocsánat... — Lilian... Nagyszerűen viselkedett. Ki lőhetett magára? Nem látott semmit? Senkit? — Nem... hátulról ért a lövés... — A gazemberek! Ezt a primitív módszert... Szégven, szégyen. Foxman se lehetett. G egyszerűen nem képes ilyesmire. Különösen egy nő esetében ... — Lilian ... akartam már mondani ... Maga nagyon szimpatikus. — Bertram ... most nem erről van szó. Most háború van. A háborúban nincs idő a szerelemre . i. — Talán... én nem is tudom ... — Több időt nem engedélyezhetek! — Ez a Dottore hangja. — Bocsásson meg főnök, de Lilian egészsége most... — Mindennél fontosabb! > — Bertram kezet csókol Liiiannak, Lilian hálásan mosolyog. — És köszönöm a látogatást — szól még a kilépő Bertram után. 33. Jones és Charlie sakkoznak. — Elsáncolok — mondja Charlie. — Látom — morogja Jones. Csend, Charlie iszogat valamit. — Jones, kérsz még limonádét? — Nem. Most sakkozom. — Hol lehet Dán? — Nem tudom. — Alszik. Amekkora gazember, képes, és nyugodtan alszik. — Amíg mi békésen sakkozunk ... ií — És megálmodjuk a Magnólia-akciót ... — Talán már nem is tudja, hogy mi az... — Felhívjuk? — Hívjuk. — Ne felejtsd el, én lépek — mondja Charlie, és a telefonhoz lép. Búgó hangra ébred a vonal végén Dán. — Hello, Dán. Kapcsold a képet is. Látni akarunk, te hétalvó! Dán videoképe. Még mindig álmos — Elnézést, főnök. Helló Charlie! — Van valami terved velünk? Látunk még ma? — Ne égessetek. Zavarban vagyok. — Szóval, mi lesz? Meddig várjunk rád? — Mindjárt dél... — Micsoda? Délben nekem fontos találkozóm van ... — Kivel? —' Az informátorommal... — Nem valami nőügy ez is? — Ugyan, hogy képzelitek... azaz... — Szóval, nőügy — mondja Charlie. — Majd meglátom. Attól függ, mit mond. — Szóval informátor... — mondja Jones. — Nem, illetve... Hol ebédelek? — Itt, a kantinban — mondja Charlie. — Rendben, akkor ebéd után megjelenek a harcmezőn. Jones és Charlie sakkoznak tovább. — Te lépsz — mondja Jones. 34. József Mária szobájában. Lapozgatja a könyveket, de leginkább egy fotóalbum kelti föl érdeklődését. A képen Mária látható, többnyire egyedül, elvétve édesanyjával, rokonaival. Algernon is fel-feltűnik József közelében, mintha barátkozni akarna vele. József talál az asztalon egy kis sajtmaradékot, odaadja Alger- nonnak. Az egér jóízűen eszegeti, látszanak tühegyes fogacskái. — Egyél, Algernon, eszegess csak. Az éh napom már úgyis el van rontva. Ilyenkor már nem tudok csinálni semmi fontosat. Gyere, Algernon, feküdj le te is. Gondolkozzunk. Fekve a legköny- nyebb gondolkozni. Algernon mókás kedvében lehet, mert — egészen közel Józsefhez — megáll és az oldalára dől. ( ' (Folytatjuk.)
