Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-12 / 214. szám

1980. szeptember 12. • PETŐFI NÉPE • 5 Új oktatási intézmények Kalocsán ÚTTÖRŐÉLET Kalocsán, az ősi iskolavárosban korunkban is nagy figyelmet (ordítanak az oktatási felté­telek folyamatos javítására. Teszik ezt a jövő nemzedék iránti gondoskodásból, s törekvé­seik megvalósításában fontos szerep jut a mindinkább kibontakozó társadalmi összefo­gásnak. Az új tanév kezdetén két olyan új intéz­ménnyel gazdagodik a Duna menti kisváros, melyek jelentőségüknél fogva mindenképpen figyelmet érdemelnek. Régi, nyomasztó göndot szüntet meg Kalo­csán a szeptember 12-én átadásra kerülő ki­segítő iskola, amelynek nemcsak a város, ha­nem a környezd községek: Foktő, XJszód, Bá­tya, Dús nők, Fájsz rászoruló kisdiákjait is fo­gadja. A három tan termes, napközis foglal­koztatóval és ebédlővel ellátott, különálló, új intézmény a városi tanács által megvásárolt István úti, úgynevezett Flesch-házban talált otthonra. Tamás György, a város főmérnöke társadalmi munkában készítette el a 'kiviteli terveket, melyek megvalósítására széles körű társadalmi összefogás bontakozott ki. A Sü­tő- és Édesipari Vállalat a belső kőműves, burkoló, festő- és mázoló munkákat vállalta, az AFIT X. számú Vállalat pedig a külső ta­tarozás elvégzéséről gondoskodott. Örvende­tes, hogy a munkákhoz nemcsak a vállalatok, hanem a városban tevékenykedő magánkisipa­rosok is (elajánlották segítségüket. Természetesen nem sorolhatjuk fel mind­azok nevét, akik kezük munkájával járultak hozzá az új létesítmény létrehozásához. Hogy 'mégis megemlítjük ehelyütt Marton János építésvezető, Piszker László kőműves brigád­vezető, Maglódi István festő-mázoló brigádve­zető (Sütő- és Édesipar); Korsós János kő­műves brigádvezető (AFIT); András József, Balaton Sándor, Szóke Sándor magánkisipa­rosok; Csupor Pál építésvezető, Matos Fe­renc kőműves brigádvezető (Építőipari Költ­ségvetési Özem), Balázs Lajos részlegvezető (Kommunális Üzem) nevét, azért tesszük, hogy tiszteletreméltó igyekezetük, önzetlen munká­juk másoknak is példaként szolgálhasson. A másfélmilliós költséggel létrehozott új in­tézmény átadásával az alapvető oktatási fel­tételeket is nélkülöző, szétszórt szükségtanter­mekből végre ideális körülmények közé kerül­het a kisegítő iskola közel félszáz kisdiákja. Ugyancsak a társadalmi összefogás adta a megvalósításhoz a lendületet Kalocsán a Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Intézetben a kabinetrendszerű oktatás teljes kialakításához. A Belkereskedelmi (Mi­nisztérium 400 ezer, a megyei és városi tanács 260—260 ezer forintos támogatásához összeg- szerűségében is egyenrangúan sorakozik fel a 350 ezer forint értékű társadalmi munka, melynek eredményeképpen — összhangban az oktatáspolitikai határozat szellemével — az intézet új kabinetjei a vendéglátói pari szak­munkásképzés magasszintű gyakorlati műhe­lyeivé válhatnak. Az eladó („ételbár”) és felszolgáló („presz- szó”) oktatási kabinetek kialakítása felett a BÁCSÉPSZER vállalt védnökséget Németh László, a vállalat kalocsai építésvezetője tár­sadalmi munkáiban készítette el a terveket, La­katos Béla építésvezető-helyettes irányításá­val pedig a KISZ-es fiatalok segítettek abban, hogy határidőre elkészüljön a vendéglátóipari szakmunkásképzés új kalocsai bázisa. Csapai Lajos Gondolatok a takarékosságról .%V#V/#V.%Vty/»'AVW.WViWWiVWÄW'iVÄ*WiWi Halász Judit és a gyerekek Otthonában egyik szobájának a főfalát — parkettától mennyezetig — gyermekrajzok, pamutból, szövetből, háncsból készült apró figu­rák borítják. Óvodások, kisiskolások kezemunkái, ajándékai. Az újabb küldemények már el sem férnek: egész kiállításra való gyűlt össze belőlük. No és a „macskakaparásos”, ákombákom betűs levelek! Címzésük: Drága, édes aranyos Judit néni! Igen: Halász Judit, a Vígszínház művésznője — a gyermekek ked­vence. Három nagylemeze, melyeken verseket énekel, meséket mond — az apróságok féltett kincsei. Nem lehet eleget préselni belőlük, hogy napok alatt el ne fogyjanak. „ — Hogy kezdődött? — Mármint az éneklés? Néhány évvel ezelőtt a rádióban. Időn­ként felkértek, hogy szerepeljek a kicsinyeknek készülő műsorők- ban. Régi barátom, Bródy János sietett a segítségemre, megzené­sített költeményekkel. S ahogy gyűltek a számok, támadt az öt­let: érdemes lenne kiválogatni belőj ÜK egy nagylemezre valót! Magam sem hittem volna, hogy ilyen sikert arat. Felbátorodtam,' „társultam” a Fonográf együttes­sel, majd — Bródy ajánlatára — a tehetséges fiatal zenészekből verbuválódott Bojtorján zenekar­ral, és azóta rendszeresen járjuk az országot. Sokait köszönhetek ennek a .vállalkozásnak! Amikor először léptem fel pódiumon, azt sem tudtam, mihez kezdjek ke­zemmel, lábammal a mikrofon előtt. Aztán szép lassan belejöt­tem. Az egyes dalok között be­szélgettem a kicsinyekkel, és ez felszabadított, nemvárt, nagy örömöt szerzett a számomra. — Ne higgye, hogy könnyű si­kert aratni gyerekközönség előtt! — folytatja Halász Judit. — Ha valaki gügyög, gagyog, aranyos- kodik, nyomban megkapja a ma­gáét: a nagyobbak fütyülnek, a kisebbek unatkoznak. Az ő nyel­vükön szólni, nehéz, de hálás fel­adat. S komoly vizsgatétel. A gyermeknéző megköveteli az őszinteséget, a teljes átélést. Előttük nem lehet „lazítani”, csak teljes odaadással, a szó szőrös ér­telmében együtt játszani. — És a Vígszínház? —■ Tizenöt évvel ezelőtt végez­tem el a főiskolát, azóta itt var gyök. Várkonyi Zoltánnak kö­szönhetem. Még a főiskolán fi­gyelt fel rám, ott volt minden vizsgaelőadásomon, és az ő szi­gorú, de igazságos modorában megbírálta játékomat, első tévé- és filmszerepeimet, s aztán — szerződtetett, ö nevezett el ka- rakter-naivának. Ez a szerepkör valóban testemre szabott. Szíve­sen játszom klasszikus művekben, de mai magyar szerző színdarab­jaiban lubickolok csak igazán! Kiváltképp .akkor, 'ha groteszkre vehetem a figurát. Ez közelebb áll hozzám, mint a fergeteges komé- diázás. — Vannak szerepvágyai? — Még a főiskolán, majd pá­lyafutásom első éveiben akadtak, Esztendők óta visszatérő ese­mény az úttörőcsapatoknál a ta­karékossági világnapiról való megemlékezés, október utolsó napján. így lesz ez az idén is, azzal a különbséggel, hogy a kö­vetkező hónapot, októbert, taka­rékossági hónapként tarthatjátok számon, eseményeit így rögzíthe­titek a naplókban. A takarékosságot számtalan he­lyen gyakorolhatjátok! Megszer­vezhetitek az őrsökben, rajokban az energiai elelőst, add ügyel a villanyárammal, fűtési energiával való taka rékösságra. Október kí­nálja a hasznosanyag-gyűjtési ak­ciókait is. A papír*» rongy-, fém­es üveggyűjtési kampányok sok csapatnál könnyítik meg a nyári táborozást, hiszen szorgos munká­tok nyomán a csapatpénztár nem üres. Természetesen az idén is módo­tok lesz takarékibél yegek vásárlá­sára. Ezzel kapcsolatban ne fe­lejtsétek el: a cél nem az, hogy egy úttörő kiemelkedően nagy összeget gyűjtsön, hanem az, hogy valamennyien vásároljatok bélye­get, hogy a vakáció kezdetekor kiváltva azt, legyen egy kis pén­zetek! Ezen a nyáron tíz megyénkibeli úttörő vehetett részt jutalom tábo­rozáson, Balatonienyvesen, — ép­pen ésszerű takarékossága jutal­maként. Valamennyien a nyo­mukba léphettek, ha okosan, meg­gondoltan takarékoskodtok. Az idén is lesz különféle pályázati lehetőség, verssel, rajzzal jelent­kezhettek, mondhatjátok el a ta­karékossággal kapcsolatos gondo­lataitokat. A pályázat lehetőségeire, a pá­lyamunkák leadásának határide­jére, helyére még idejében vissza­térünk, tájékoztatunk benneteket! kezését, a régiekét éppen úgy, mint a most először próbálkozó­két! Az első tudósítás beérkezése­kor most is válaszborítékot kül­dünk az úttörő-tudósítóknak, egy Ids buzdítással: írjatok bátrain a csapatoknál történt eseményekről, kezdeményezésekről, bármiről, amiről úgy ítélitek, tanulhatnak belőle a többiek. Tervezzük, hogy kora tavasszal meghívjuk az úttörő-tudósítókat szerkesztőségünkbe, találkozni ve­lük, megbeszélni a soron követke­ző témaköröket, megírandó ese­ményeket. És azt szeretnénk, ha erre a találkozóra szép számmal jöhetnétek el. Az Úttörőélet ismét várja a csa- patkrónikások, tudósítók jelent­Supka Éva kisdobosként küldte első leveleit az Úttörőéletnek. Most középiskolás raj vezetőként jelentkezett! Százötven kisdobos vett részt Táján, az őrsvezető -képző tábor­ban. Nagyszerűen érezték magu­kat valamennyien^ élvezték a já­tékos, forgószínpadon bemutatott foglalkozásokat. Megtanulták ők is az úttörőélet szabályait, útje- leit, próbarendszerét. Nagyon él­vezték az esti diszkó-műsorokat, a játékos vetélkedőket. Leendő úttörőkhöz méltón részt vállaltak a munkáiból a közeli termelőszö­vetkezet szőlőjében, és sor került az izgalmas éjszakai riadóra is. A tábor vezetője, Kerekes Ka­talin úttörőelnök a táborzáráskor sok és megérdemelt jutalmat osz­tott ki, a legjobbak — Szabó Ti­bor tábortanácstitkár, Dobosi Lí­via rajtttkár között, és Bán Ró­bert rajtitkár pedig táborvezetői dicséretet kapott. Dicséretet kaptak azok is, akik jól sportoltak, tevékenykedtek a különféle szervezési munkákban. Ügy láttam, hogy a tajói tábor ifjú őrsvezetői alaposan elsajátí­tották a tudnivalókat, jó vezető lesz belőlük.” de csakhamar rájöttem: más az álom és más a valóság. Nem sza­bad ilyesmivel foglalkozni, mert ha a vágyott szerepet más színész kapja, jön az összeomlás, elkese­redés. Ma már jól tudom: mind­egy, hogy milyen szerepet bíznak rám, hosszabbát vagy rövidebbet, látványosat vagy éppenséggel a másodhegedűsét, a, lényeg: sze­ressem azt) amit csinálok.' Erez­zem jól magam a figura bőrében. — Mostanában mintha keve­sebbet látnánk a filmvásznon, képernyőn... — Ezért sem adom búbánatnak a fejemet! Volt idő, amikor le sem jöttem a vászonról. Nem kis meghatottsággal néztem vé­gig a minap a televízióban felújí­tott első filmemet, az Esős vasár­nap-ot. Istenem! Milyen csacska fiatal voltam akkoriban! Nem­csak én, de akkori partnereim, egyben főiskolai osztálytársaim: Béres Ilona, Torday Teri, Polcnyi Gyöngyi és a többiek is... Szí­vesen gondolok vissza Szabó Ist­ván régebbi rendezéseire: az Ál­modozások korára, a Szerelmes­filmre, az utóbbiak közül pedig a Bizalomra. Máig szeretem azt a figurát, amelyet a Nápolyt látni és... vagy a Li la akác című filmben alakítottam. És sok-sok tévészerep! A legutóbbi: Rozov A siketfajd fészke című színmű­vének Jévéváltozata. JCár, hogy csak a- film- és magnószalag "ma­radt meg. A színpadi szerepekből csak annyi, amennyi a nézők emlékezetében él. Pedig szívesen látnám magam viszont régebbi és újabb kedvenc szerepeimben. Az idő vasfoga aímű Csurka-vígjá­tékban, a Trükk-ben, a Vörös postakocsiban, az Adásbibában ... — Hogy sikerült az elmúlt év­ad? — Köszönöm, jól! Igaz, hogy csak két új szerepet kaptam: Ten­nessee Williams Orfeusz alászáll című drámájában, és az éjszakai előadásokon közönség elé került In memóriám Ö.I.-<ban, de így is szinte minden este színpadon vol­tam a Vígszínház és a Pesti Szín­ház repertoárdarabjaiban. G. T. REJTVÉNY FEJTÜKNEK Logikai rejtvényt -közlünk ezen a héten a rejtvények kedvelőinek. A rajzon az ábrák bizonyos logikai sorrendiben követik egy­mást. A feladat: kikövet­keztetni, hogy melyik figu­ra kerülhetne a kérdőjel helyére? A megfejtéseket levelező­lapon kell most is bekülde­ni a következő címre: Pe­tőfi Népe Szerkesztősége. Kecskemét, Sajtőház. Be­küldési határidő: szeptem­ber 18. A levelezőlap cím­oldalára most is írjátok rá: Űttörőrejtvény. A helyes megfejtések beküldői kö­zött tíz könyvet sorsolunk ki. S. K. páti miklós ETEGÉI) TITKA (41 — Örülök, Charlie, hogy leg­alább ezt belátod... De mi legyen Foxmannal? Dán mélységesen meghatva, megilletödve hallgatja főnökei -be­szélgetését. Látszik, hogy néha ő is szívesen megszólalna, de jól­nevel tsé»ge és — ezúttal indokolt­nak tűnő — kisebbségérzése eb­ben meggátolja. Egy kézi elektro­nikus játékkal játszik. — Dán! Téged is megkérde­zünk: mi legyen Foxmannal? — Jones Dán felé -pörd iil a karos- székével. — Inni kérsz? — Kérek... ha lehet. — Szolgáld ki -magad, tessék. Ismétlem a kérdést: mi legyen Foxmannal ?- — Gondolkozhatok? — Igen. De ez most nem tár­sasjáték. Nem rajtunk kell győz­nöd, hanem a másik két ügynök­ségen. Világos? — Világos. — Tehát ne azt próbáld meg kitalálni, hogy mi hogy dönte­tnénk, azzal nem megyünk sem­mire. — • Világos. — Tehát? — Azt javaslom, Foxmanhoz ne nyúljunk, ne zaklassuk. Elég,-FANTASZTIKUS REGt ha a másik két ügynökséget fi­gyeljük. — Es ha nem elég? — Főnök! Maga azt mondta, hogy ismeri Foxmant. — Igen. — A Főnök még az atyaistent is ismeri... — Charlie, ne komédiázz, kér­lek. — Ha a főnök ismeri Foxmant, akkor tudnia kell, hogy előbb- utóbb védelemért folyamodik. — Igen ... Megeshet. — Ráadásul az öreg róka bizo­nyára felveszi a harcot az MGB- vel. Jól elfárad ugyan a küzde­lemben, de közben az MGB-t is fárasztja. S mikor már mind a ketten elfáradtak, akkor Foxman megjelenik £s ... < — ... mindent kitálal. — A mondat befejezése Charlie érde­me Jones is bólogat. Dán iszik, láthatóan elégedett. — Igazad van. Dán. Ettől fél­tem. Pontosan úgy gondolkozol, ahogy én vagy Charlie. Mi is így gondoltuk. De tudom, érzem, hogy Így nem győzhetünk. Hiszen tartózkodásunkat az MGB is kal­kulálhatta! Sőt! Erre számít! Ré­sze a tervének! Lépnünk kell, méghozzá azonnal! — Megyünk a Gén bankba! — Charlie! Dehogy a Génbank­ba Foxman lakására, egye­nesen. En megtehetem, hogy fel­hívom és bejelentkezem nála. — És vihetsz vendégeket is magaddal. — Remélem, igen. Nélkületek már félkarú óriás vagyok. 11. A fóliakabátos nő egy lehall­gató-laboratóriumban. Sárga, kék fények, fülhallgatók. A nő fejére illeszt egyet, az Einstein-szobor- tót hozott mini-kazettát behelye­zi egy szerkezetbe, csavargatja, ál- lítgatja: nem hall semmit, csak a készülék fölerősített saját hang­ját. Ledobja a füléről a fejhallga­tót, megnyom egy másik készü­léken néhány gombot. Zöld fény­re a készülékbe beszél. — Főnök! Jonesék kazettája üres. Lehet, hogy nem is jártak a Feltalálók Kertjében, a meg­beszélt helyen ? Oéphing válaszol, a lány sér­tetten hallgatja. „Magát átverték. Lilian. Kicse­rélték a kazettát. Maga nem vett észre semmit?” — Nem, Főnök, nem. ..Sajnálom. Nagyon sajnálom, Lilian. Szétkapcsolok.” 12. Erzsébet felriad Dán ágyában. Zavart, riadt. Meglátja Dán vi­deó-képét, szinte felugrik, hogy a karjába fusson, aztán észbekap: Dan most csak kép, ez lehetetlen. Dán elmosolyodik, géphangon megszólal: „Erzsébet, ne haragudj, ha fel­ébresztettelek. Aludj nyugodtan. Ma éjjel aligha tudok hazamen­ni .. — De most nem tudok megint elaludni... — Erzsébet infantilis, kedveskedő hangon nyivákol. — Szeretsz, te Dán engem egyálta­lán? „Szeretlek kedves, hogyne sze­retnélek ... De most mennem kell. Majd sietek haza." — Dán ... én kisbabát várok ... „Erzsébet, ez igaz?” — Igen. Csak ... nem mertem eddig megmondani. „A Génbanktól kértél elit-kro­moszómát?” — Nem. „Hát honnan?” — Honnan, honnan... találd ki! „Fogalmam sincs.” — Hát tőled, te buta ... „Várj egy kicsit”. Dán kilép a képből, az ideszüremlő hangok­ból gyaníthatóan főnökeivel tár­gyal. Majd visszatér a képbe. — „Várj meg. Azonnal indulok ha­za." — Gyere, kedvesem. Nagyon szeretlek, nagyon várlak. A készülék kikapcsol. Erzsébet behunyja a szemét, újra elalszik. ban is, egy Danra hasonlító fia­talember, szinte kisfiú még, egy piros madzagot tartva kíséri a gépet. A gép farkára van kötve a madzag. A kisfiú szorongatja a madzagot, de az kiszakad a tenye­réből. A vitorlázógép és benne Erzsébet följebb emelkedik, eltű­nik. Dán fölriad. Megkérdezi: — Te... láttál vitorlázógépet? Erzsébet jobbkezével megsímft­ja Dán arcát, és csak annyit mond: — Ha akarod, láttam. — Nem, én nem akarom. Erzsébet a vitorlázógépben re­pül tovább, egy óriási fehér fel­hőbe száll. Lenn, a földön egy egészen aprócska kisfiú üldögél, kezében egy piros madzag. 14. 13. Erzsébet autóban ül, mellette Dán. Zene. Sík vidéken ringatóz­nak, az út gyakran kanyarodik. Erzsébet vezet, Dán kissé a vál­lára dől. Bólogatva alszik. Az út fölött egy vitorlázó-repü­lőgép tűnik fel. Erzsébet ül ab­Jones és Charlie ballag az ut­cán. Fénylő, sugaras éjszaka. Szinte kihalt az út, egy-két pá­rocska sétál csupán. Üres taxik kóborolnak, utast keresnek’. — Charlie! Beüljünk? — Szép este van... De azért lehet... Jones leint egy taxit, lyukkár­tyát helyez a műszerfalon levő rekeszbe. Majd Charliehoz fordul: — Talán jobb is, hogy Dán el- kérezkedett. — Jóeszű fiúcska, igazán jó- eszű. — Foxman talán ... talán nincs is otthon. — Főnök! Több önbizalmat, ha lehet... — Charlie! Gondold csak meg: mégis ő a világ ura. Ha tetszik nekünk, ha nem ... — Ami engem illet, nekem tet­szik. Becsületes tudósember, bár mindenki olyan volna, mint ő. Nem politizál, nem szervezke­dik ... igazán kellemes ember. — Charlie! Tudom, hogy tőled bármit megkérdezhetek, te nem élsz vissza azzal, ha nem tudok valamit. — Tessék, főnök, kérdezz! — Charlie! Hogy működik ez a tragacs? Charlie megvakarja vörös üstö­két, bevezetőül csak ennyit mond: — Nehéz eset vagy főnököm. — Tudod, vagy nem tudod? — Lyukkártya programozza az útvonalat. Egyszerű. Arra megy, amerre a kártya mondja. — De az utcán forgalom van ... számtalan módosítás szükséges... — Csak számos, nem számta­lan. Az alapútvonal adott, a mó­dosítások ezt alapvetően nem vál­toztathatják meg. Ráadásul a taxi minden útjára „emlékezik”, így szinte „ösztönösen” lassít egy-egy fontosabb csomópontnál, „tudja”, melyik a veszélyesebb, s melyik a csöndesebb útszakasz. Egészen úgy viselkedik, mint egy gyakran elkóborló kutya. Ismeri a járást, és kész. Ennyi az egész. — Kösz. Charlie. Körülbelül így gondoltam én is. Egyébként úgy látom, megérkeztünk. 15. Dán csöndesen, óvatosan, 'cipő nélkül lépeget. Virágot tesz egy vázába, kisebbre állítja a világí­tást. Erzsébet nyugodtan, boldogan szuszog, most egészen olyan, mint egy gyerek. (Folytatjuk) i É K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom