Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-11 / 213. szám

1980. szeptember 11. • PETŐFI NÉPE • S EGY SIKERES MOZGALOM MÉRLEGE Óvodák, bölcsődék társadalmi munkából RÁCZ IMRE vasöntő és brigádtársai java* solták január 30-án, hogy a szocialista brigá­dok munkával köszöntsék a pártkongresszust és a felszabadulás évfordulóját. „Eimek mun­kabérét ajánljuk fel az ország gyerekintézmé­nyeinek terven felüli fejlesztésére. A kong­resszusi és a felszabadulási műszak ideje le­gyen tizenkétszer harmincöt perc. Ezzel uta­lunk arra, hogy a párt XII, kongresszusa ha­zánk felszabadulásának 35. esztendejében tart­ja tanácskozását. Bács-Kiskunban elsőként a kecskeméti mag­netofongyár, a ZIM, a Fémmunkás kollektívá­ja, a MEZŐGÉP Vállalat megyeszékhelyi Rad­nóti, Vörös Csillag és Felszabadulás I. brigádja csatlakozott a felhíváshoz. A megye többi vá­rosában, majd a falvakban is kedvező vissz­hangra talált a Magyar Vagon- és Gépgyár Vö­rös Csillag Gépgyárában dolgozó Sziklai Sán­dor szocialista brigád indítványa. A megyei tanács tervosztályán most elké­szült összesítés bizonyítja, hogy a lelkesedés tartósnak bizonyult. A városi és járási taná­csoktól beérkezett tájékoztatók szerint több mint hétmillió forinttal gyarapodtak a gyer­mekintézményeket létesítő, fenntartó szervek. Nagysága alapján is természetesen Kecske­mét áll az élen: minden ötödik forint kecske­méti kommunista műszak eredménye. A kalo­csai dolgozóközösségek hatszázezer forintja hozzájárulhat ahhoz, hogy a város idén is a tavalyihoz hasonló sikerrel szerepelhessen a megyei településfejlesztési versenyen. Baján és Kiskunhalason tekintélyes summa gyűlt össze. A kiskőrösi dolgozók is megtették a ma­gukét. A VÁLLALATOK közül a BÁCSÉF szocia­lista brigádjai termelték a márciusi kommu­nista műszakokon a legtöbbet: ötszázezer fo­rintot. ötven—hetvenezer forintot fizettek bej a BÁCSÉPSZER, a MEZŐGÉP, a SZIM, a BRG szocialista brigádjai. A. 9. sz. Volán bajai mun­kavállalói 247 ezer forint hozzájárulással eny­hítik a gyermekintézetek gondjait Kalo, csán az ottani sütőipari vállalat munkásai ala­posan ráhúztak. Az eredmény: 73 ezer forint befizetés. Kiskőrösön a MEZŐGÉP Vállalat brigádjai tettek le a legtöbbet az asztalra. Az Április 4. Gépgyár áll a kiskunfélegyházi ősz-, szesités élén nyolcvannyolcezer forinttal. Kis­kunhalason az állami gazdaságnak köszön­hetnek az óvodáskorú gyerekek és szüleik a legtöbbet. Az igazságnak tartozunk annak közlésével, hogy néhány tröszt ragaszkodni próbált a be­fizetések központi kezeléséhez. Véleményünk szerint ez a gyakorlat ellentétes a mozgalom­mal, sőt fékezi azt. Kár mellőzni a helyi szük­ségletek ösztönzését, a lokálpatriotizmusból fa­kadó energiát. NEHÉZ ÉS FELESLEGES persze a befize­tett összegek eredetének pontos címkézése, hi­szen — például — a legutoljára említett gaz­daság dolgozóinak jó része falvakban él, dol­gozik. A mezőgazdasági nagyüzemek növekvő jelentőségükhöz mérten vettek részt a szinte versennyé szélesedett mozgalomban. Minden elismerést megérdemelnek a szabad­szállási Lenin Termelőszövetkezetben szerve­zett Sziklai Sándor-műszakok: háromszázezer forintot adtak postára. Egyharmadát a laki- teleki Szikra és a kunszentmiklósi Egyetértés, a szabadszállási Aranyhomok brigádjai. Jó néhány nagy gyárnál többet gyümölcsöztek a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Mező- gazdasági Termelőszövetkezetben vállalt rá­adás-műszakok. HELYESNEK bizonyult az a törekvés,' hogy, az országos akció során befolyt pénzt helyi célokra fordítsák. Szinte mindenki tudta, hogy mire költik társadalmi munkájának a hasz­nát. Megyénk legdélibb városában egy bala­toni úttörőtábor létesítését, az egyik óvoda bővítését tartották a legsürgetőbbnek. Kalo­csán — nagy öröm — új bölcsőde épül, hála a Sziklai brigád kezdeményezésének. Az ön­ként vállalt túlmunkák nélkül aligha hatá­rozhatták volna el Kecskeméten a Munkácsy utcai új óvoda: létesítését, több más bővíté­sét, felszerelésének gyarapítását. Néhány he­lyen — az igényekhez bölcsen alkalmazkodva — szociális intézmények fejlesztésére is jut­tattak pénzt. AZ ELKÉSZÍTETT összesítés szerint a be­folyt összeg 45 százaléka az óvodai ellátást javítja, tíz százalékával a bölcsődék befoga­dóképességét, bútorzatát fejlesztik. A kom­munista műszakok hasznának egyötödével az iskolák gyarapodnak. 888 ezer forint jut az úttörőtáborokra. HelUl Nándor „NINCS FEHÉR FOLT” Egy kiváló terjesztő „Nincs mit mondani erről különösebben. Szeretem, amit csinálok, elvégzem, amit elvállaltam. Semmi rendkívüli nincsen benne. Az is lehet, hogy nálunk, itt a Bács-Kiskun megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalatnál jobbak a körülmények, jobban kedveznek a pártirodalom terjesztésének, mint másutt. Nem engem kell dicsérni..így kezdte a beszélgetést a napokban Vakli Károlyné Baján, amikor felkerestük a munkahelyén, hogy megsimerkedjünk a város egyik legeredménye­sebben dolgozó terjesztő propagandistájával, aki a Kiváló dolgozó jel­vény mellett ma már a Kiváló terjesztő plakettet is a magáénak mondhatja. t — Mióta végzi ezt a munkát? — Kereken öt éve. — Hogyan kezdődőtt? — Azelőtt — emlékszem — va­lahogy akadozott ez a munka. Mondtam magamban: lehetetlen, hogy nem érdekli az embereket a politika... — Mi volt a legelső teendője? ■ — Az igazság, hogy számomra nem volt egészen új ez a megbí­zatás. Kezdetben ez volt a párt­munkám, a terjesztés. Közben dol­goztam a pártbizottságon, annak is hasznát vettem. Hogy mivel kezdtem? Mit lehetne csinálni? — azon töprengtem. Felkerestem azo­kat, akik valamilyen formában tovább tanulnak, és felajánlottam a segítségemet. Mondtam nekik: rendszeresen gondoskodok az új kiadványokról. A Kossuth Könyv­kiadó megyei kirendeltségén min­dig kaptam új tájékoztatókat', ja­vaslatokat. A legtöbb gondot az Okozta, hogy kinek mit javasol­jak. Szerintem minden Kossuth- könyv eladható — de nem min­denkinek. — Ügy tudjuk, valósággal élve­zi ezt a fajta elfoglaltságot. Mondják, egyszer a szabadsága idején is könyvet árult. — igen, a könyvnapon, a Bács­ka Áruházban. Egyetlen nap alatt ezernyolcszáz forint árut vettek meg. — Hogyan alakult a forgalma az elmúlt öt esztendő alatt? — Az egy év alatti ezerhatszáz- ról negyvenkétezer forintra emel­kedett az elmúlt évre. Az idén ennek legalább másfélszerese lesz a jelek szerint. — Hogyan csinálja? Kérem, mondja el részletesebben! — Megkapom a könyveket Amikor időm van, vagy éppen úgy jön ki, mutatom a választékot, az újdonságot Kézbe veszik nézege­tik, ismerkednek a könyvékkel. Ami megtetszik, vagy amire eset­leg külön is felhívom a figyelmet megveszik. — Tizenhat bolt tartozik a vál­lalatukhoz Baján, ahol ön az ad­minisztrációs munka egyik irányí­tója. Valamennyi munkahelyen sikeres a terjesztés? — Mindenütt. Nincs fehér folt nálunk. — Szeretnék hallani néhány példát, melyek azt jeleznék, hogy mi iránt legnagyobb az érdeklődés. — A széles körű érdeklődést, a meglévő tudásszomjat mutatja — ezt talán elhiszik nekem —, hogy többek között az Idegen szavak szótárát, a Testünk titkai című ismeretterjesztő könyvet, vagy mondjuk a Nők magazinja és a Népszerű történelem című sorozat egyes köteteit sokan keresik. Ezekből hatvan -nyolcvan darabot is eladok. — Van ideje az elolvasásra? — Kell, hogy legalább kevés idő maradjon erre is. Másképpen nem megy. — Végezetül: mi a legnagyobb öröm a számára ebben a munká­ban? — Az az érzés, hogy amit rám­bíztak, azt elvégeztem. V. M. Magyar írók belorusz nyelven Vlagyimir Pavlov, az ismert belorusz író, több ifjúsági regény és elbeszé­lés szerzője, három évvel ezelőtt a műfordító új szerepében debütált: a „Mai magyar költészet" című anto­lógiában, amely az ő fordításában kö­zölte belorusz nyelven Rab Zsuzsa és Kalász Márton verseit. A kötet Minszkben jelent meg. A közelmúltban újabb kötet látott napvilágot a Szép- irodalmi Kiadónál, Vlagyimir Pavlov fordításában: Földeák János „Apák lánya" című regénye. — Nagyon örülök, hogy Belorusz- sziában a magyar irodalom kedvelői­nek immár lehetőségük van arra» hogy anyanyelvükön ismerhessék meg a műveket, — mondja az író. — Sok mindent megtudhatnak Magyarország­ról Földeák regényéből is. Mikor is kezdtem érdeklődni a ma­gyar irodalom iránt? Édesapámnak volt nagy szerepe ebben, aki részt vett Magyarország felszabadításában, és amikor hazajött sokat mesélt az ot­tani dolgokról, tájakról, emberekről. Akkoriban iskolás fiú voltam, és kezdtem tudatosan ismerkedni a ma­gyar irodalommal, Petőfi Sándor, Zal­ka Máté, Illés Béla, Hidas Antal mű­veivel. Azóta is rendszeresen figye­lemmel kísérem a Magyarországról szóló írásokat. Igazán csak akkor szántam rá ma­gam, hogy elkezdem fordítani a ma­gyar irodalmat, amikor először jár­tam Magyarországon. Nagyon hasznos volt ez az utazás, hiszen sok magyar íróval, költővel megismerkedhettem. Voltam például Pécs környékén, ahol szerbek, horvátok, németek élnek. És békességben élnek együtt, a közös gaz­daságokban jól gazdálkodnak és jól keresnek, pedig annak idején néhány hektár földdel, egy pár igavonó ál­lattal és igencsak kevés pénzzel kezd­ték el a közös munkát. Természetes, hogy amikor hazajöt­tem, azon töprengtem, hogyan tehet­nék többet azért, hogy honfitársaim minél többet tudjanak meg Magyaror­szágról, népének életéről, kultúrájá­ról, irodalmáról. És akkoriban hatá­roztam el, hogy erőmhöz, lehetősége­imhez mérten műfordító tevékenység­gel is foglalkozom. Ami a jövő terveimet illeti: vissza­térek Rab Zsuzsa és Kalász Márton verseinek fordításához. Nagyen ér­dekes, sajátos költészet az övék. A közeljövőben Rab Zsuzsa versesköte­tét szeretném sajtó alá rendezni. Mindennapok művészete A művészi tervezésű tárgyak, a kézműipari termékek egyre kere­settebb darabjai mindennapjaink használati tárgyainak. Nemcsak saját otthonunkat díszítjük szíve­sen egy-egy szép ötvös- vagy kerámiamunkával, hanem ajándé­kozási alkalmakkor is gazdag vá­lasztékot kínálnak az iparművé­szeti alkotások. Budapesten öt bolt, Balatonfüreden egy aján­dékpavilon kínálja az Iparművé­szeti Vállalat termékeit. Ezek az üzletek közvetlenül tartoznak a vállalathoz, termékeiket azonban a szövetkezeti és a nagykereske­delmi vállalatokon keresztül jut­tatják el országszerte a vásárlók­hoz. Több mint ezer iparművész dolgozik a vállalatnak, akiknek munkáit zsűrizik és forgalmaz­zák, valamint a vállalat üzemei a művészek által készített proto­típusokat kivitelezik és sokszoro­sítják. Az első iparművészeti ki­állítást még egy kölcsönvett ping­pongasztalon rendezték meg 1955-ben. Forgalmuk tervezett értéke 1980-ban már eléri a 481,8 millió forintot. Az utóbbi öt év alatt összesen a két és fél mil­liárd forint értéket is meghaladta. A .világszerte nagy rangra emelkedett kézi iparművészet termékei itthon nem elérhetetle­nek a vásárlók szélesebb rétegei számára sem. Hazai áraink a nyu­gati országokéhoz viszonyítva jó­val kedvezőbbek, ugyanakkor a színvonalas alkotások a növekvő nyugati megrendeléseket is vonz­zák. A vállalat önálló export jog­gal rendelkezik, s külkereskedel­müket az ARTEX Külkereske­delmi Vállalaton keresztül bonyo­lítják le. Tizennégy nyugati or­szágba mintegy UO millió forint értékben juttattak el 1979-ben iparművészeti alkotásokat. A vál­lalat jelentős nyereségét elsősor­ban a termelő üzemek révén éri el. Az Iparművészeti Vállalat új, korszerű műteremháza, amelyet 1976-ban adtak át, tizenhat üzem­nek, a központi irodáknak, a gaz­dasági és a művészeti vezetésnek nyújt kényelmes otthont. Az Iparművészeti Vállalat meg­alapozott gazdasági tevékenysége mellett kulturális és közműve­lődési munkája és annak távlati tervei is nagy jelentőségűek. Mű­vészeti életünk egy része (az ipar­művészek foglalkoztatása, megis­mertetése) irányításának felada­tát végzik el, valamint fontos • Kiss Roóz Ilona kerámiája közművelődési igényeket elégít* hetnek ki. Erről tájékoztatóit Horváth Henrikné, a vállalat köz­művelődési osztályának vezetője? Asztalán — ízelítőül — propagan­damunkájuk néhány stílusos da­rabja fekszik. Barna szórólapokon iparművészek — keramikusok, öt­vösök, textilesek portréfotói lát­hatók, alatta életrajzi ismertető,' és kiállításaik időpontjai. Ezeket a szórólapokat megtalálhatjuk az üzletekben is. Tervük, hogy az egyedi darabok mellett a vásárló az illető művésszel is megismer­kedhessen, találkozik azzal a kö­zönségigénnyel, hogy a vásárlók közvetlenebb kapcsolatba kerül­hessenek a választott tárgy alko­tójával. — A közönség—művész kapcso­latot a közvetlen közönségtalál­kozók is erősítik — mondja Hor­váth Henrikné. — Az ismerke­dés közvetettebb formája az, hogy a művészeink egyre több kiállí­tási lehetőséget kapnak. Munká­juk megismerését segítik a köz­épületekben, művészeti vásáro­kon, szakmai bemutatókon való részvételek is. Á művészek erő­teljesebb propagálása mellett ezek az alkalmak másik alapvető fel­adatunk célkitűzéseinek is meg­felelnek: a szép tárgyak kultú­ráját a giccs ellen kívánjuk mind szélesebb réteg számára kiter­jeszteni. M. L • Szedleczky Rudolf bútorai páti milliós «íróin™-FANTASZÜKUS REGI (3.) — Ez valami szójáték lesz, ugye Mária? Tudod, hogy ehhez én nem értek... — Tudom, hogy nem értesz hoz­zá, Józsefem... — Ha tudod, akkor miért? Míg a beszélgetés tart, Mária egy kapcsoló segítségével József arcának állóképeit vetíti a falra, egy vetítővászonra. Ilyenformán Mária, minit egy idomár, Olyan szabadon rendelkezik József képi arcai fölött, kedvére válogathat, hiszen a mozgó, gesztikuláló vl- deoképet bármikor megállíthatja, kivetítheti, kimerevítheti. — Igazad van, Józsefem. Nem akarlak én téged bántani. — Köszönöm, Mária. Nagyon szeretlek. — Én is, Józsefem. — Átmeheték hozzád? — Igen, de tudod, hogy el kell menn ünk a mamáihoz... — Persze, tudom. Csak elfelej­tettem. Akkor nem is megyek. , — De József! — Mária kiabál. — Ezt kikérem magamnak! Nem lehetsz ilyen szívtelen.! A mama téged is vár! És ha a mamát nem szereted, akkor ne szeress engem se, érted! — Mária lecsapja a ké­szüléket a földre, József a föld­ről beszél. — De Mária, én téged igen­is ... meg á mamát is... Megyek érted! — Jó. Váriak. És aztán me­gyünk a mamához... 8. — Azért 'hívtalak át, kedves Oharlie, hogy döntésünket együtt hozhassuk meg... — Jones meg- pordült a karossaékében, az italok előtt stoppolt. — Tömhetek? — Köszönöm, most nem. Jones! Miről akarsz dönteni? És műért kellek én ehhez... — Mert te vagy a helyettesem. Döntenünk pedig az ügynökség eddigi legfontosabb dolgában kell. — Hallgatlak. — Charlie! Dan olyan informá­ciót hozott, hogy ezután alaposan mérlegelnünk kell münden lépé­sünket. Egyelőre nem tudunk semmit sem arról, 'hogy mi kész­tette ekkora aktivitásra az MGB ügynökséget. — Talán csak próbára alkarnak tenni... — Én is ezt mondtam Dannak. De az Einstein-szoborba rejtett lehallgató meggyőzött arról, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk. Hiszen ők is tudják, hogy mozgá­sukkal fölkeltették figyelmünket. — Jones, egy kérdésemre kérek választ! — Tessék, Oharlie... Tessék! — Mi az, hogy lépett az MGB? Hogy megmozdult?... Mit jelent ez egészen pontosan? — Ezt csak Dán tudja egyelőre. — És te még csak meg se kér­dezted? — Nem. — De 'miért? — Az az érzésem, hogy egyelő­re Dán se tudná pontosabban megfogalmazni. 0 csak egy hírt hozott, s a 'hír ennyi: az MGB megmozdult. Vagy lépett. Ennyit tud ő, ennyit tudunk mi is. — Értem, főnök, értem. — Oharlie kócosra gyűrte vörös üs­tökét, imialatt főnöke magyará­zott. — És most? Most mi lesz? — Dán és én elkezdtük a Mag­nólia-akciót. Erről kell döntenünk. — Magnólia? Az mi? — Egy bokor. Arról híres, hogy előbb virágzik, mint leveledzik. És a virága nagyon szép. Minden szi­rom olyan, mint egy kis rózsaszí­nű csónak. Érted? — Értem. De most ne biológiá­ból oktass. Azt mondd meg, hogy hol tart a Magnólia-akció? — Sehol. Illetve ott, hogy Dánt megbíztam: ellenőrizze a híreit. — Tehát becsaptad Dánt... Vén csaló, én jól ismerlek... — Oharlie! — Jól van no, csak meg ne sértődj... — De valamit mégis csak ki kell találnunk! Mit tegyünk, merre keressük az MGB lépéseinek indí­tékát? — Nem tudom, főnök... így még nem álltunk. — Azt javaslom, hívjuk ide Dánt. — Nagyon veszélyes. — Főnök! Hívjuk ide Dánt, s mondjuk meg neki, hogy őt bíz­tuk meg a Magnólia-akció rész­letes kidolgozásával! — Nem tudom ... talán jó. — Hívjam? 1 — Hívja. 9. — Itt Dán. — Dán az ágyá­ban fekszik, mellette egy nő, kicsit riadtan. — Maga az, Charlie... megis­merem a hangját... Nem, a ké­pet nem kapcsolhatom Ibe... nő­vel vagyok... igen, értettem... öltözöm, megyek máris... azon­nal ott leszek... Dán kapkodva öltözik, közben a nőnek magyaráz: — Meg kell értened, kedves Erzsébetem... Most el kell men­nem ... Ha akarsz, megvárhatsz itt is. -. Olvass, képmagnózz, csi­nálj, amit akarsz, érezd jól ma­gad ... — Mert te mindig itthagysz engem... — 'Erzsébet majdnem sírva mondja ezt, de Danra néz­ve ragyog a szeme. — Sietsz, ugye? — Sietek, édes, hogyne siet­nék .., — És mit olvassak? — Amit akarsz... Regényt, do­kumentumot, sci-fit, van itt min­den. — Inkább képmagnóznék... Van valami érdekesed? — Hogyne... Az 1991-es buda- ' pesti földrengés, Pinochet és Reza Pahlavi halála, futballmeccsek... de ne haragudj, sietnem kell. — Dán megcsókolja Erzsébet mellét, megsimogatja az arcát. — Ezt a kis mostohát is... bú­csúzz el tőle is... Dán megcsókolja Erzsébet má­sik mellét is. — 'Esernyőt, esőkabátot viszel? — Viszek. Várj meg, édesem... — Várlak, várlak... Dán kilép az ajtón, Erzsébet le­hunyja a szemét Szinte azonnal elalszik. * 10. — Megjöttem, főnök, hello Oharlie! — Van ú(j hire, Dán? — Van. — És volna szives elmondani? — Charlie, ne szemtelenkedj a fiúval. Dan, ha most azt találja mondani, hogy megtudta, hogy... — Megtudtam, főnök. — Hallgatjuk, Dam. Beszéljen. — Az MGB ügynökségnél teljes a felfordulás. Mindenkit, még a nyugdíjasokat is berendelték. Ál­landóan filmfelvételeket böngész­nek, régi kópiák közt turkálnak, miközben a többiek megszállták a Génibank legfontosabb intézmé­nyeit. Alig ügyelnek arra, hogy rendesen konspiráljanak. Nyíl­tan, gátlástalanul dolgoznak. — De mit Dán, az istenért. 11 mit keresnek? — Azt hiszem, tudom. Erzsébet mondta, hogy... — Ki ez az Erzsébet? Megint egy új kismenyasszomy ? — Nem. ö más. Erzsébet... ö más... — Mindegy. Mit mondott el? — Hogy a munkahelyén, a Gén- bankban is... — A Génbankban ? ... Ezt már említette... . — igen, főnök. Megjelentek, mindent átforgattak, kutattak, kerestek. Az igazgató teljesen fél van háborodva. — Foxman? — igen, Foxman. Azt mondja, ha nem hagyják dolgozni, akkor lemond. Nem vezeti tovább az in­tézetet. — Foxman nem szokott érzé­kenykedni. Én legalábbis nem úgy ismerem. — Főnök, maga^ ismeri Fox­man t? — Ismerem, persze, hogy isme­rem. Nagyon rendes, precíz tu­dós. Nem hiszem, hogy zseni, de a munkáját elvégzi rendesen. So­kat és jól dolgozik, és nagyon jól is tartja magát. Elmúlt hetven éves, de hatvannak se néz ki. Dol­gozik és mosolyog. — És őszül... — Igen, Charlie, őszül. De te ne reménykedj, te nem őszülsz meg soha! Ilyen randa vörös ma­rad a hajad, míg ki nem hullik. Kopaszon se leszel szebb, Char­lie, mint így vörösen ... — Akkor már mindegy lesz... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom