Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. steptember 1. Formabontás A KÖZELMÚLTBAN a megye elsőszámú politikai, állami veze­tői: dr. Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára ás dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke kötetlen 'beszélgetésre hív­ta meg néhány kiváló búzater­mést elért mezőgazdasági nagy­üzem irányítóját. Jelen ' volt az eszmecserén dr. Matós László, a megyei tanács elnökhelyettese is. Soroljuk fel a vendégeket: Sendula Tibor, a Bácsalmási Ál­lami Gazdaság igazgatója, Loson- czi István, a borotai, Beslity Ist­ván, a felsőszentiváni, Miskolczi János, a miskei Március 15., Szűcs Sándor, a szabadszállási Lenin, Túri József, a helvéciai Petőfi, dr. Kása Antal, a kecs­keméti Magyar—Szovjet 'Barátság Termelőszövetkezet elnöke. Két kiváló kombájnos, Hódos Zoltán, a felsőszentiváni és Darabos Jó­zsef, a szabadszállási Lenin Ter­melőszövetkezettől. szintén a meg­hívottak között volt. Annyit mindehhez szükséges hozzátenni, hogy az említett üze­mekben megközelítőleg halt ton­na, vagy annál magasabb termés­átlagot értek el hektáronként. A meghitt hangulatú eszmecserére a megyei tanácselnök szobájában került sor. Formabontás? Nevelhetjük an­nak is, hiszen nem egy szokvá­nyos összejövetelt tartottak, ahol megbatározott napirend alapján zajlott a 'beszélgetés. Félretették minden formaságot, mondhatnánk úgy is, hogy mindenki arról 'be­szélt, ami éppen eszébe jutott a nagy nyári munka tapasztalatai­ról. DR. GAJDÚCSI ISTVÁN így kezdte: — Minden elismerés azoknak, akik részt vettek az idei rendkí­vüli körülmények közötti beta­karításban. Nagy aggodalommal figyeltük munkájukat, és elége­detten mondhatjuk, hogy vala­mennyien helytálltak. Érdekes összehasonlítás jutott az eszembe. Az idén három hét alatt fejeztük be az aratást, ötezer szakember, 960 kombájn segítségével. Száz­huszonötezer hektárnyi gabona termését helyeztük biztonságba. Két és félmillió ember kenyerét takarítottuk .be. 1938-ban három hónapig tartott ez a munka ugyanekkora területen, nyolcszáz­ezer ember kenyerét háromszáz- ■ ötvenezren csépelték. Micsoda ha­talmas változások. 1 Majd így folytatta: — Tudjuk, hogy a kenyér ná­lunk mindig az életet jelentette. Az a régi népi mondás: /bort, bú­zát, békességet is ezt szimbolizál­ja. Tüktözi, hogy mennyire fontos népünk mindennapjaiban, hogy ott legyen az asztalon a kenyér. A vendégek őszintén ecsetelték, hogy milyen nehéz volt az idei aratás. A komibaj nősek elmond­ták, hogy szinte naponta esett az eső, akkor tudtak csak pihenni. Mihelyt fellszáradit a kalász, éjjel- nappali mentek a gépek. . . A nyári , munka elválaszthatat­lan az őszi felkészüléstől. Nem Véletlen,, hégy_hamar témát vál­tottak, hiszen a nagyüzemeket ma már ez foglalkoztatja igazán. Elmondták, hogy a segítségre most még nagyobb szükség lesz, , mint a kalászosok betakarításá­nál. A műszaki /felkészültség is meghatározó-. Az AGRQKiER-te­lepeken. országszerte elegendő glép van, jó lenne elősegíteni ked­vezményes akcióban, hogy ezeket a berendezéseket könnyebben, esetleg hitelre megvásárolhatnák az üzemek. Az idei őszön nagy szükség lesz a betakarító kom­bájnokra. Később érnek a szán­tóföldi növények, a gyümölcsfé­lék. Egyszerre sok lesz a munka, a műszaki felkészülés szinte dön­tő, amellett már most gondos­kodni kell elegendő kézi munkás­ról -rr- mondták többen is. DR. ROMÁNY PÁL megjegyez­te: — Valóban a munka nagyobb része még hátra van, hiszen a betakarítás mellett még az őszi szántást, vetést is el kell végez­ni. Az üzemek jól vizsgáztak az aratásban, tudjuk, most is aggo­dalommal várják, hogy milyen lesz az ősz, hiszen az időjárástól sok függ. A gépek beszerzésére vonatkozóan talán érdemes lenne a területi szövetségek segítségét igénybe venni. Jelezzék az illeté­keseknek a gondokat. Szóba kerültek az energiagon­dok. Érdemes átvenni egymástól a tapasztalatokat, amelyek már eddig is jelentős megtakarítást eredményeztek. Természetesen az ésszerűség határain belül kell maradni az energiai elhasználás csökkentésénél is. A meghitt beszélgetésből ki­tűnt, hogy a hangulat bizakodó. A termések általában mindenütt jónak mutatkoznak. Ilyenkor örül a gazda, hiszen sikerélmény szá­mára, hogy munkájának megvan a gyümölcse. Igaz az időjárás még nagy úr, nem tudni hogyan alakul a következő hónapokiban, de a nagyüzemekben dolgozó parasztság eddig is 'bebizonyítot­ta, hogy rendkívüli körülmények között is meg tudja oldani a nagy feladatokat. Kitűnt ez a megyei tanácselnök szoibájában történt beszélgetésiből is, ahol a tervekről, gondokról, a megoldásokról sok szó esett. AZ ESZMECSERÉT azzal zár­ták, hogy az összejövetel rend­kívül hasznos volt, tanultak egy­mástól. A megye vezetői sok in­formációt kaptak, és ilyen meg­hitt beszélgetésre időnként szük­ség van. A legvégén, amikor összecsen- d'ültek a poharak, jó őszt és si­keres betakarítást kívántak a vendéglátók a mezőgazdasági nagyüzemek minden dolgozójá­nak. ' K. S. KILENCEZERNÉL TÖBB TRAKTOR, KOMBÁJN, TEHERGÉPKOCSI Korszerűbb gépek a mezőgazdaságban A mezőgazdasági termelés tárgyi feltételeinek zömét az ingatlan, a gép, a berendezés és a jármű alkotja. Bács-Kiskun megye nagyüzemeiben ezek nettó értéke a múlt esztendő végén megközelítő­leg 15 milliárd forint, az 1975, évinél 21 százalékkal magasabb volt. A csaknem 15 milliárdból a gép, a be­rendezés és jármű értéke 4,3 milliárd, ami az ösz- szes állóeszköz nettó értékének közel 29 százalékát jelenti. Az állami és. szövetkezeti, gazdaságokban 1976 és 1979 között bizonyos mértékben emelkedett a gép, a berendezés és jármű aránya. 1979. év vé­gén 5400 traktort, ezer gabonakombájnt és 3100 te­hergépkocsit tartottak nyilván Bács-Kiskun megyé­ben. A traktorok mintegy kétharmadát, a gabona- aratócséplőgép-állomány háromnegyedét, a tehergép­kocsik több mint a felét a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek üzemeltetik. Az állami gazdasági és szövetkezeti szektorban egyaránt megfigyelhető az erőgépállomány szakosítása, a nagyobb teljesítmé­nyű, univerzál és összkerékhajtású traktorok szá­mának növelése. Ennek tulajdonítható, hogy jólle­het számszerűleg évről évre csökken Bács-Kiskun megyében a traktorok száma, erőgépállományának teljesítőképessége 1976 és 1979 között 13 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági üzemek teher­gépkocsi-állománya és teljesítő- képessége számottevően emelke­dett az utóbbi három esztendő­ben. A gazdaságok ugyanis az üzemen kívüli szállítási munkát egyre inkább tehergépkocsikkal bonyolítják le, ami nagyobb tá­volság esetén sokkal gazdaságo­sabb, mintha traktor vontatású járművekkel végeznék. A gabonakombájnok száma lé­nyegében nem változott, de tel­jesítőképességük mintegy 23 szá­zalékkal nőtt 1976 és 1979 között. A mezőgazdasági szövetkezetek gépállományának fokozatos gya­rapodása és korszerűsödése elle­nére a szövetkezeti szektor gépel­látottságának mértéke elmarad az állami gazdaságoké mögött. Például a szövetkezetek egység­nyi területére számítva, alig több mint fele annyi traktoruk van, mint az állami gazdaságoknak. A mezőgazdasági üzemek mun­kagép-állományának alakulásá­ban nagy mértékben közrejátszott a szántóterület csökkenése, a ve­tésszerkezet egyszerűsödése. A ta­lajművelő eszközök száma önma­gában is csökkent, ami termé­szetszerű, hiszen a nagy teljesítő- képességű traktorok gazdaságosan • Traktoros vontató helyett - tehergépkocsi­val szállítják a frissen szedett dinnyét a nemesnádudvari Kossuth Tsz-ből. Ferenc felvétele) (Szabó a nagy teljesítményű munkagé­pekkel üzemeltethetők. A gabona és egyéb .sorvetőgé­pek, továbbá a kukoricavetőgé­pek száma alig változott az utób­bi öt év alatt, kevesebb a trak­toros műtrágyaszóró gép is, hi­szen korszerűbb, nagyobb telje­sítményűeket használnak a gaz­daságok. A vetésterület alakulá­sának megfelelően a palántaülte­tő és a burgonyaültető gép is ke­vesebb, mint korábban. Számottevő a betakarítási mun­ka gépesítésének a fejlődése. A mezőgazdasági üzemek a kalá­szos gabona és kukorica betakarí­tását teljesen gépesítették. Mind­két szektorban igen jelentős mér­tékben gyarapodott a gabona- kombájnra szerelhető kukorica­adapterek száma, a traktor von­tatású kukoricabetakarító gépeké pedig csak a termelőszövetkeze­tekben. A szálastakarmány-be- takarítás gépesítése számottevően nem haladt előre, az állami gaz­daságoknak erre a célra szolgáló gépparkja csökkent. A termelő- szövetkezetekben viszont bizo­nyos mértékben emelkedett a fű­kaszák száma. A cukorrépa- és burgonyabetakarító gépállomány a vetésterülettel összhangban, egyedül a szövetkezeti gazdasá­gokban nőtt. A termés szedését, gyűjtését gyorsító, a termény biztonságos tárolását előmozdító szárítók szá­ma a termelőszövetkezetekben gyarapodott. Nem kielégítő vi­szont a szálastakarmány-feldol- gozást lehetővé tevő, forrólévegős szárító, zöldtakarmányliszt-készí- tő berendezések számának alaku­lása. Ennek hiányában a takar­mánykiosztás gépesítését sem le­het a szükséges mértékben fo­kozni. Megyeszerte mérsékelten csökkent a fejőgépek száma is. A mezőgazdasági munka gépe­sítettségének említett színvonala mellett sem hagyható figyelmen kívül, hogy rendkívül magas a használatban levő, de már nul­lára leírt értékű gépek aránya, különösen a traktoroké. 1979. 'év végén Bács-Kiskun megye trak­torparkjának, erőgép-állományá­nak több mint egynegyede a nul­lára leírt értékű traktorok cso­portjába tartozott, és ezek száma számottevően emelkedett'az utób­bi években. 1979. december 31-én a különböző gyártmányú és tí­pusú munkagépeknek mintegy egyötöde tartozott a nullára leír­tak csoportjába. A tehergépko­csik 12 százaléka ugyancsak nul­la értékű, amelyet további két- három éven túl még üzemeltet­nek a gazdaságok. A mezőgazdasági üzemeket ál­talában a szükség kényszeríti ar­ra, hogy a kiselejtezésre váró gépeket tovább működtessék. Fej­lesztési eszközeik ugyanis lecsök­kentek, beruházási lehetőségeik beszűkültek. Ha a gazdaság új gépet vásárol, az beruházásnak számít, a régi gép felújítása pe­dig költségként számolható el. A gépek elöregedésével, a javítás, karbantartás, üzemeltetés, vagyis a fenntartási összeg egyre in­kább növekedik, és ez általában a termelési költségek emelkedé­sével jár együtt. Dr. Nagy Lajosné ■ közgazdász 9 Nagy teljesítményű erő- és munkagéppel vetnek a kiskunfélegyházi 9 A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság nyárlörinci borászati üze- Lenin Termelőszövetkezet földjén. (Opauszky László felvétele) mének tároló tartályai. (Tóth Sándor felvétele) rnrnmmmmmmimmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmMmmmmmmmMmm ’M'em akármi- lyen adalék a sertéshizlaló szakcsoport, egy­szersmind a kis- árutermelés jelen­tőségéhez a Kis­kőrös és Vidéke ÁFÉSZ főosztályvezetőjétől, Bür- gés Sándortól nyert értesülés. A város tőkehús-ellátásának három­negyed részét a szakcsoport öt­százhetven helyi tagja biztosítja. Évente ugyanis mintegy három­ezer hizót értékesítenek szerző­dés alapján. Egyikük Kecskés István az áfész dolgozója, akit a szakcsoport ré­gi tagjaként és lelkes kisállatte­nyésztőként ajánlották figyelmem­be. Idestova harminc éve szenve­délyes galambász, számtalan ha­zai és külhoni galambkiállításon elismerést, értékes trófeákat szer­zett tenyésztő. Mellesleg az egye­sület helyi titkára. Annak is más­fél évtizede már, hogy házinyúl- tenyésztésre kapott kedvet. Újab­ban pedig kizárólag házi húsellá­tásra a pézsmakacsával kötött ba­rátságot. Alighogy a sértéshizlalásra ka- nyarítom a szót, Kecskés István a kistenyésztőt foglalkoztató érde­kes témával hozakodik elő, mond­ván: — A szakcsoport az állami gaz­daságtól vásárolt kocát adja ki a termelőnek. Ez pont olyan lut­ri, mint a piacon megvenni, mert a koca mindenféle fajtát el­lik. Az inszeminálás pedig? Nagy- Uzemileg kiváló, de a kisterme­lőnél igencsak bizonytalan. Négy-öt malac egy anyától, mi ebben a fantázia? Aztán adva van a tanács kezelésében lévő állami kan. Itt, nálunk duroh, vörös, jó húshibrid. A kisterme­lők azonban nem szeretik, mert küllemre csúnya egy fajta. Végül- is marad az „zug-kan”, bár azért bírságolás jár, dehát mit tegyen a kistenyésztő? Mellesleg az a véleményem, hogy tudatosan korcsosítunk, nem Jószágszeretet és szakértelem Avagy: hasznos tevékenység 9 Egy kis zöldet a nyusziknak. tudjuk levetni a rossz hagyo­mányt. A tenyésztők úgy tarta­nak disznót, hogy ha nem hízik, akárha a legcsúnyább is, megtart­ja anyának. Holott a legszebbet kellene. Én legalábbis igényes va­gyok a fajták küllemére, nem tű­röm, ha csúnya. Igényeltem akci­ós anyát, kipróbáltam a lapály 9 Fickó, az apaállat fotómodellnek is figyelemre méltó jószág. (Méhes! Éva felvételei) # Az érettsé­gire, majd pedagógusnak készülő Lilla is örömét leli a galambok­ban. hússertésfajtát. Nincs is rá pa­naszom — jegyzi meg elégedetten Kecskés István. Amikor feleségével együtt a családi házas porta gazdasági ud­varába invitál, nagyon is megér­tem elégedettségét. A túl tágas­nak éppen nem mondható terü­leten ugyanis valósággal kisállat­birodalom. Kis házikó fajtiszta galambok sokaságával. Nyúlketre- cek sora. Az ólakban öt lapály­anya. Közülük az egyik, mert mindig tizenhármat ellik, a Totó nevet kapta. A Körmös és'a Sze­les tizenkettőt, illetve tizenhármat, a Kedves tizenöt malacot hozott a világra. A Dajkát vistónt az jellemzi, hogy minden malacát szoptatja. S ott van még Fickó a lapálykan, amely tavaly szep­temberben jött a világra és hova­tovább eléri a három mázsát. Vé­gül a további ólrekeszben — két lapály és egy fehér egyes saját nevelésű süldő mellett — a gaz­da legújabb büszkesége. Az előb­biekkel azonos korú, nemrég sok utánjárással Kaposvárott megvá­sárolt két KAHIB-süldő. — A lapályok bizony, elmarad­tak ... Igaz-e, hogy meglátszik a különbség? A különnemű KAHIB-ok huszonhét kilósak vol­tak, amikor három hete hazahoz­tam őket, s már elérik az ötvenet. Príma egy fajta. Megvan ám a származási lapjuk. Hanem azt látni kellene, hogy melyen nagy­szerű az a kaposvári telep!;.. Ennyi jószág tartása, ellátása bizony nem kis feladat, s orosz­lánrésze a háziasszonyra hárul. Hogyan győzi, miért csinálja? — Le vagyok kötve, ez igaz, de bírom és szeretem is. Dunate- tétlenen, tanyán nőttem fel, hbz- zászoktam. És az se utolsó szem­pont, hogy van értelme — mond­ja Kecskés Istvánná. Aztán ki­fejti: ötkor kel, hatig etetés. A házi munka ellátása után' több­nyire irány a szőlőbe. Mellesleg: ha nem tartanának ennyi jószá­got, ezer-ezerötszáz forintért kel­lene megvenni az egy traktornyi rakomány trágyát. — Henteshez húsért, nem me­gyek, hiszen itt van kéznél a ga­lamb, a tyúk, a nyúl, 'a kacsa és évente a két hízó. Végeredmény­ben többet lendítek a házhoz, mintha vállalatnál dolgoznék. Mint érettségizett ember, kereshet­nék évente 30—40 ezer forintot.'-' Az ház körüli gazdálkodás ennél többet- jövedelmez. Könyvelést vezetek, pontosan jegyzek min­den tételt. A múlt év végi összeg­zéskor például kiderült, hogy ta-, karmányra 57 ezer forintot ad­tunk ki. Igaz, hogy sok-sok ve- sződséggel jár, de a tavalyi, szer­ződésre leadott húsz hízó hétszáz forint körül jövedelmezett dara­bonként, s akkor még megma­radt a saját hízó, négy fiatal anya, meg egy kan. Egyébként az áfész-nél évente húsz darab­ra szerződünk, de az idén már leadtunk huszonhármat. Nyúlból évi száznegyvenre szoktunk le­szerződni. Ez is hoz a konyhára, kilónként 34 forint, a téli átvé­teli ára, — magyarázza a rokon­szenves háziasszony. Majd a ke­zes jószágként a nyomában csám­pazó pézsmakacsára irányítva fi­gyelmemet, megjegyzi: — Ezeket azért szeretjük, mert hangja nincs, jóval' húsosabb, mint a magyar kacsa, és kitöm­ve a mája a 70—80 dekát is el­éri! Elképzeltem az inyencfalatot, de a következő gondolatom a gaz­daasszonynak szóló tisztelet. Bi­zonyos, hogy a jószágtartásban kevés vetélytársnője lehet. Miu­tán ezt meg is jegyzem, és a pi­henésre, szórakozásra jutó ideje felől tudakozódom, így felel: — Túloznék, ha azt mondanám, hogy nem tudok mit kezdeni az idővel. Arra azonban vigyázok,' hogy egy kis olvasásra, a világ dolgainak figyelemmel kísérésé­re jusson. S bár az idén nem moz­dultunk ki, utazni is szeretünk. Kislányunkkal együtt, mondhat­ni,« hogy fél Európát bejártuk. Egyébként délutánonként sokat segít a férjem, aki szakmailag na­gyon érti az irányítást. Beszélget­tünk már róla, hogy kicsit meg­csappan tjük az állományt, de Pista ezekkel a KAHIB-okkal még szeretné, végigvinni a vona­lat. Izgatja, hogy mire képes. De hát... — kezd új mondatba és elmosolyodva legyint. Kérdő te­kintetemre pedig így fejezi be: — Alkotmány napján Bábolná­ra szervezett kirándulást a szak­csoport. A papa megint . látott, igaz csak fényképen, valami újat: rövidorrú, fekete sertéseket. És úgy belelkesedett, hogy még ezt keresztezni kellene, mert nagyon jó fajtát ád ... Perny Irén JL.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom