Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-06 / 209. szám
4 t PETŐFI NfiPE • 1080. szeptember 6. Ne csak regisztráljunk Az ablakon át rőt napsugár,bukik a padlóra. Esteledik. A távollevő leginkább ebben a napszakban vágyik a családja, otthona után. Biczó Géza gondolatai estelente Nagykanizsára szállnak — Kiskun- majsáról, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat gzanki üzemének szállójából. Ma még egyszer, utol* jára. Holnap hazautazilc, véglegesen, nyugdíjasnak. Csöndes üldögéléssel búcsúzik ágytól, szekrénytől, asztaltól, a kis szobától, amely éveken át második otthona volt. Harmincöt évig járta az olajmezőket. — Szombathely környékén, Vámoscsaládon születtem 1926-ban — kezd pályafutása elbeszélésébe. — Apámék földművesek voltak, Én húszéves koromban elhatároztam, hogy olajipari munkás leszek. Mihályiba vettek föl, ahol R—U-es típusú berendezéssel kutató fúrást végeztünk. Kulcsos beosztásba kerültem. Az volt a fő feladatom, hogy a fúráskor használt csöveket össze- és szétkapcsoljam gépkulccsal. Biczó Géza sokfelé dolgozott életében. A Dunántúl tájain, Iga- Ion, majd Inke, Üjfalu és Bajcsa térségében fúrtak. S a vándorló életet úgy élte, hogy házasságkötése után, 1947-től albérletből albérletbe vitte magával a családját. Hatvanegyben jutott szolgálati lakáshoz. — Ötvenháromban lettem fúrómester, amihez iskolát kellett elvégeznem. Babócsa, Szülök, Vízvár, Tarany, Nagyatád, Nagylengyel! — ezeken a helyeken is dolgoztam. Emlékszem, hogy Vízváron egyszer kitört a gáz. Két nap alatt tudtuk megfékezni. A fúrómester élete kemény élet. A berendezést éjjel nappal, egész éven át folyamatosan működtetik. Ha hóvihar dúl, ha eső esik, ha szél fúj, neki mindig helyt kell állni{ három műszakos beosztásban. Az ezernyi lóerővel dübörgő gépek kikezdik a hallását. Nincs olyan ruhanemű, amely a hidegtől megvédené. Sokan reumásak, ízületesek lesznek a természettel folytatott küzdelemben. De az igazi bányász nem hátrál meg. Biczó Géza ilyen ember. Iváncsics Sándor, a fúrási üzemegység vezetője mondta el róla, hogy a nagy felelősséggel járó fúrómesteri beosztásában negyedszázadon át mindig becsületesen helytállt. Gyakran dolgozott túlnyomásos területeken, s hogy az általa irányított fúróberendezés kitörések nélkül hatolt le a gázt és olajat rejtő mélységekbe, az sokszor múlt a szaktudásán kívül az emberi magatartásán is. Mindig állandó figyelines munkára' törekedett, de sosem volt baj a nehéz pillanatokban szükséges lélekjelenlétével sem. „Jó emberi tulajdonságaiért, és a nagy szaktudásáért mindig tekintélye volt társai előtt — jel• Pajtás, két hónap múlva követlek, mondja Polgár István — balról — Biczó Gézának. lemezte az üzemegység vezetője. — Jó műszaki érzéke van. Amikor alkatrészhiba történt, azt önállóan kijavította, és ezzel elejét vette, hogy a drága berendezés kihasználatlanul álljon.” — Amikor 1970-ben Moson- szentjánoson dolgoztam, akkor kezdett először vacakolni a szívem. Megbetegedtem. - Utána könnyebb munkát kaptam, a lyukbélyegzőkhöz helyeztek, öt emberből áll ott egy parti, vagyis csoport. Az a feladat, hogy a lemélyített lyukat rétegenként ki kell vizsgálni, melyik mit tartalmaz. No és termelésbe kell állítani a kutat. Itt már nincs akkora veszélynek kitéve az ember, mint kutatófúráskor, amikor még ismeretlen a mező. — Négy év múlva újból fúrómester lettem, a bajcsai üzemegységnél, mert hiány volt fúró- mesterekben akkoriban. Életemben szinte mindenféle típusú berendezéssel megismerkedtem, ami csak létezik Magyarországon. A Duna—Tisza közti mezőkre, Kiskunmajsára 1976-ban hozta a bányászsors Biczó Gézát. Itt ismét a lyukbefejezőkhöz helyezték. Kiskunhalas, Tázlár és Szánk határában vizsgálta az olajkuta- kat. , A lyukbefejezési munkánál bátor, kockázatot és áldozatokat vállaló partikat alakított. A nagy mélységű fúrások csövezésénél szükség esetén helyettesítésre, 16 órás műszakokra önként vállalkozott az üzemmenet folyamatossága érdekében” — mondta el Iváncsics Sándor a nyugdíjba vonuló bányászról. „Géza bácsinak fúrómester korában gyakran változó összetételű partival, segédmunkásokkal, újoncokkal kellett dolgozni. Nagy érdeme, hogy ezekből a személyes példamutatásával és a szakértelmével számos kitűnő olajipari munkást nevelt. Közülük többen már fúrómesterek.” — Hatvanhatban- Nagykanizsára költöztünk Babócsáról, ahol szolgálati lakást kaptunk. Így ez az utolsó négy évem úgy telt, hogy tizenkét napot itt dolgoztam, utána négy napot Nagykanizsán töltöttem. Ilyen viszontagságos volt az egész életem. Időközben az egyik fiam technikus, a másik meg katonatiszt lett, én pedig nagyapa. Biczó Géza jó munkája nem maradt észrevétlen pályafutása során. 1955-ben sztahanovista oklevelet Kapott, utána a Bányász Szolgálati Érdemérem fokozatai következtek, s két ízben méltónak találták a Kiváló bányász címre is. 1960-ban fölvették a Magyar Szocialista Munkáspártba. Most 54 esztendős az olajbányász. Panaszkodik, hogy $ziv- nagyobbodása van, és a billentyűk is „rendetlenkednek”. A vérnyomása állandóan magas, gyógyszerekkel él. A szabadban ledolgozott évtizedek nem fiatalítják az embert. Megkérdezem, köny- nyű-e számára a búcsúzás? — Bevallom, vártam már ezt a napot, amikor istenhozzádot mondhatok a munkának. Beteges vagyok. És egyre nehezebben viseltem már el a családtól való távollétet. Háromszáz kilométeres utazások havonta kétszer haza és vissza. De azért abba belegondolni, hogy az- életemnek ez a nehéz, de szép szakasza véget ért, nem öröm □ □ □ A munkásszálló előtt ünnepélyes hangulatú férficsapat. Géza bácsit várják a munkatársai, hogy baráti vacsorán elköszönjenek tőle. Jó szerencsét a nyugdíjasévekhez. A. Tóth Sándor LAPUNK kishír formájában közölte egy tájékoztató jelentés summázó, összegező megállapítását az üzemi balesetek 1980. első félévi alakulásáról. Eszerint 1980. első felében megyénk üzemeiben, intézményeiben, állami gazdaságaiban és mezőgazda- sági termelőszövetkezeteiben 14 százalékkal csökkent az üzemi balesetek száma a múlt év azonos időszakához képest. Ugyanakkor a munkából kiesett napok száma 0,4 százalékkal, a súlyos — csonkulásos — balesetek száma viszont 6,7 százalékkal emelkedett. Tegyük azonban még hozzá — hiszen ez is benne van a jelentésben —, hogy a halálos üzemi balesetek száma nem változott az említett időszakban. Nos ez a „gyorshír” a jelentésszöveg tényszerűségében igaz, de mégsem a valóságos helyzetet tükrözi. Hiszen épp a hír „fő" mondata azt a megnyugtató benyomást hagyja az olvasóban, hogy „Kevesebb az üzemi baleset". Márpedig semmi okunk a megnyugtatásra. S, hogy a valóságos helyzetből többet láttassunk, a rövid hír úgyszólván szenvtelen tömörségénél tovább kell mennünk, mert a „Kevesebb üzemi baleset”, így önmagában csalóka látszat, jóllehet „pozitív” kicsengésű. EDDIG újsághírről szóltunk. Ám hiányérzet maradhat bennünk akkor is, ha a benne foglaltakat részadatok tucatjával támasztjuk alá, de nem próbálunk ezek mögé is nézni, összefüggéseket kutatni, tehát elemezni. A csupán számokkal, adatokkal, százalékokkal végbevitt ténymegállapítás még csak regisztrálás. Hideg tárgyilagosság. Hogy például az állami (intézményeknél, üzemekben az üzemi balesetek száma 6,7 százalékkal, ezen belül a halálosaké 20, a súlyos, csonkulásos és egyéb baleseteké 25 százalékkal csökkent. A kiesett munkanapok zárna 3,1, az egy balesetre jutó kiesett munkanapoké pedig 15 százalékkal emelkedett. A halálos üzemi balesetek száma 10-ről 8-ra csökkent a múlt év első feléhez viszonyítva. Folytatva a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel, ahol az üzemi balesetek száma 18,8 százalékkal, a kiesett munkanapoké 3,3 százalékkal lett kevesebb, az egy baleset miatt kiesett munkanapok száma viszont 19,2 százalékkal, a halálos üzemi baleseteké 100, a súlyos csonkulással, s egyéb veszélyes sérüléssel járó balesetek száma 133,3 százalékkal emelkedett. Tény, hogy írásunk bevezetőjében ismertetett helyzetkivonat máris tartalommal bővült, de ezek még mindig csak puszta szám- és százalékadatok. Ha csupán ennyiben maradnánk, mintegy számítógép módjára, rideg adatbefogadók lennénk. Ennyi ember járt szerencsétlenül — és kész. — Bocsánat a kitérőért, de hasonló érzéketlenséggel intéznénk el az egészet, mint egynémely közlekedési baleseti hír: X tegnap, itt és itt elütötte Y-t, aki sérüléseibe belehalt. , A számok, százalékok tárgyilagosságába szűkülve szinte ahhoz szoktatnánk magunkat: ugye, mennyi az üzemi baleset, de mit csináljunk; ez van. VISSZATÉRVE az iménti részletezésekhez. Némi különbségtétel azért már azokból is megállapítható. Hogy például az állami üzemeknél, intézményeknél — az országos tendenciával egyezően — folytatódik az egy baleset miatt kiesett munkanapok számának az emelkedése. Ami pedig azt jelenti, hogy a kisebb sérülésekkel járó balesetek száma csökkent elsősorban. — Aztán: megyénkben 12 halálos kimenetelű, 3 súlyos csonkulásos (bénulásos), egy mérge- zéses, öt életveszélyes üzemi baleset történt. Ami azonos szintű az elmúlt év hasonló időszakáéval. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben emelkedés, más területeken csökkenés tapasztalható. Tágíthatjuk a statisztikai tényközlést a körülmények, okok irányába. A halálos üzemi balesetek döntő többsége gépjárművel, munkagéppel kapcsolatos és 5 esetben az alkoholfogyasztás is közrejátszott. Az életveszélyes sérüléseket főként magasból történt lezuhanás okozta. A tömeges balesetek felerészben közúton, gépjárművel következtek be. A három napon túl gyógyuló üzemi balesetek okai az elmúlt évihez hasonlóak: munkaszervezési, ellenőrzési hiányosságok, laza munkafegyelem, az oktatás sablonossága, a technológiákból hiányzó munkavédelmi előírások, a védőfelszerelések ,-eszközök mellőzése, a munkavédelmi szemlék, ellenőrzések felületessége. „Azonos szintű; az elmúlt évihez hasonlóan” — az adatok, megállapítások között meg-megismétlőd- tek ezek a kifejezések. Együttesen kifejezték, hogy — sajnos — nem javult a baleseti helyzet. GERGELY IMRE munkavédelmi oztályvezető tájékoztató jelentésének megtárgyalásakor, illetve tudomásul vételekor — főleg a Hegedűs István párt- megyebizottsági osztályvezető és Borsódi György SZMT vezetőtitkár kérdései nyomán kialakult Véleménycsere a továbblépés módszereinek gyarapításán ra ösztökélte a munkavédelem szakszervezeti irányítóit, felelőseit. A javaslatokban hangsúlyt kapott, hogy legyen számonkérőbb — még következetesebb, szigorúbb felelősségrevonással — a szakszervezet, megyei, s munkahelyi szinten egyaránt, a balesetvédelmi előírások betartásáért. Gergely Imre elmondotta, hogy tavaly 12 esetben folyt szabálysértési eljárás — 2—3 ezer forint bírságokkal —, és több mint 30 fegyelmi felelősségrevo- nás történt. Hozzáfűzte azt is a munkavédelmi osztályvezető, hogy a vállalatok, mezőgazdasági nagyüzemek, intézmények vezetői komolyan veszik az SZMT elnökség idevágó határozatait, egyre többet fordítanak munkavédelemre, bár az nem mindig pénzkérdés. Az elnökségi tagok állásfoglalása szinte ennek az utóbbi mellékmondatnak a kulcsszerepét húzta alá, s a tájékoztató jelentés több kitétele is erre rezonál. Rendszeresen elemezni kell az üzemi balesetek okait. A szakszervezeti szervek folyamatosan értékeljék ily módon a baleseti helyzet alakú-] lását, mert ez a hatásos útja a kiváltó okok megszüntetésének. Éljenek törvényes jogaikkal. Ezt a dolgozók élet- és testi épségének védelmében teszik. ITT AZ ŐSZI nagymunkák évadja. A megyében száz—száhúsz ezer ember munkálkodik serényen a földeken'. Tegyenek róla minden munkahelyen a szakszervezetek, munkavédelmi felelősök, biztonság- technikai emberek, hogy a dolgozók figyelmét felhívják az előadódható veszélyekre. Ne mondjanak ilyeneket, hogy „ez már a könyökükön jön ki”, meg „hiszen megvan mindenkinek a magához való esze, s nem keresi a bajt”. Az ilyen hozzáállásból következik „az oktatás sablonosága”, amit az ismétlődő okok között emlegetnek az évenkénti jelentések. Gergely Imre ilyeneket is mondott: többnyire a kisegítő tevékenységeknél, új üzemeknél, járműveknél, munkagépeknél éri baleset az embereket. Gondolják csak ezt át a felelős vezetők... S általános következtetésként azt is leszűrhetjük, hogy a baleseti helyzet alakulásának különböző szintű értékelésekor minél messzebbre, mélyebbre kell már eljutni a summásan regisztráló módszerektől. Az adatokra, statisztikákra is nélkülözhetetlen szükség van, de csak azok alapján összemérni, következtetéseket levonni — ismét elnézést kérek a kifejezésért — játék, ha még Oly komoly ügyben is.' Az emberi sorsok átérzéseriek melege a száraz'tény-" megállapításokból —, hogy úgy mondjuk, objektíve — hiányzik. Igazán együttérző tettekre az esetek emberközeli elemzése indít. Tóth István S!íS5Ö2Si?i¥í5SS Aratás után, őszi munkák előtt A kiskunfélegyházi Petőfi Termelőszövetkezet központi majorjának udvarán MTZ után akasztott vetögép beállításán dolgoznak a szerelők. — Az őszi vetéshez készülődnek? — Arra is készülünk már teljes erővel — válaszolja Makra György növénytermesztési üzem- ágvezető. — De most egy új növény magját szeretnénk a földbe juttatni. Mint az AGROCOOP Állattenyésztési és Takarmánytermesztési Társulás tagjai, mi is megpróbálkozunk a tyfon termesztésével. Ez — a kínai kelés a tarlórépa keresztezéséből létrehozott hibrid takarmánynövény gyorsan fejlődik és nagy tömegű takarmánnyal járul hozzá állataink ellátásához. Húsz hektárt vetünk, s bízunk abban, hogy október végén már legelhetik a ju- haink. — A gabona betakarítása, hogy sikerült? — A 373 hektár viszonylag jó termését minimális szemveszte- teséggel sikerült augusztus 7-re a magtárakba juttani. A kombájnok után nem sokkal megjelentek a szalmalehúzó traktorok. Ugyancsak befejeztük a tarlóhántást, két óriás traktorunk már a vetőszántást végzi. Közeledik a kukoricaszezon. — Sajnos, 400 hektár kukori• Horváth Rudolf dinnyés az esfl szállítmány szedését végezte felvételünk idején. cánk megérezte az augusztusi aszályt, nehéz lenne most megbecsülni még a várható termést. Hetven hektár cukorrépánkat szeptember 18-án kezdjük szedni, ennél a növénynél sem számíthatunk bő termésre. Éppen ezért elhatároztuk, hogy miután a földjeink sem alkalmasak a cukorrépa termesztésére, jövőre'már nem nem vetjük, változtatunk a termékszerkezeten. A felszabaduló területen növeljük a búza és lucerna arányát. Az idén először termeltünk fénymagot 17 hektáron. Ennek a fontos exportcikknek a területét jövőre ötven hektárra növeljük, hiszen a madár- eleség igen keresett termék. Jó bevételt jelent a sárga- és görögdinnye. Az idén 24 hektáron termeltük ezt az ízletes gyümölcsöt, amelynek szezonja immár a befejezés- felé közeledik. Összesen 500 tonna értékesítésével járultak hozzá dinnyéseink a közös bevétel növeléséhez. A földeken különben már megkezdődött a jövő évi dinnyertermesztés előkészítése, a szervestárgya kiszórása. Beszélgetésünk közben elkészült a vetögép, s elindult a kijelölt táblára. Nyomába eredtünk, s menetközben néhány más munkát is megörökítettünk a termelőszövetkezet hétköznap délutánjának eseményeiből... • Markológépek rakják a szervestrágyát a szórókocsikra. O. L. • A talajmintavevő gép munkája után határozzák meg a műtrágya összetételét és szükséges mennyiségét. • Megfelelően előkészített talajba kerül az új növény, a tyfon vetőmagja. r
