Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-05 / 208. szám

1980. szeptember 5. • PETŐFI N£PE • 5 Művelődés és periféria Milyenek a boszorkányok? Erre a kérdés­re egyetlen újságolvasó sem tudna felelni. Legfeljebb elmosolyodik vagy bosszanko­dik rajta — ki-kl vérmérséklete szerint —, esetleg arra gondol: micsoda ostoba­sággal hozakodnak eló az újságírók. Aki nemrégen került ki az iskolából, bizonyára úgy válaszol a fenti kérdésre: Boszorká­nyok pedig nincsenek, ezt már Könyves Kálmán királyunk törvénybe iktatta csak­nem 900 évvel ezelőtt. Annak viszont alig néhány hete, hogy a televízióban filmet mutattak be egy is­ten háta mögötti faluról, s abban egy 90 év körül botorkáló öregasszonyról, akit a köz­ségbeliek többsége ma is boszorkánynak tart. Méghozzá nemcsak az idősebbek, akik annak idején írni-olvasni is alig ta­nultak meg, hanem életük delén járó fér­fiak, nők, sőt gyerekek is. Nem csupán szórakozásnak szánták a filmet. Figyelmeztetés volt az. Elsősorban arra figyelmeztetett, hogy nagyon sok még a tennivaló a kis falvak, a közlekedési és kulturális „főútvonalaktól” távol eső he­lyek művelődése terén. Arra, hogy a köz- művelődés szépen sorjázó statisztikai ada­tai bármennyire igazak, az átlag sok min­dent eltakar. S nem is jótékonyan. Sok, gazdaságilag nálunk előbbre tartó országnál jobban állunk kulturális érdek-, lődés dolgában. Magasabb a műveltségi színvonal — átlaga. Csakhogy ezen belül a csúcsok igen magasak: több ezer városi — beleértve természetesen a kisvárosokat is — csalód minden egyes tagja jár szín­házba, kiállításra, koncertre, vásárol köny­veket, festményeket, hanglemezeket. To­vábbi százezrek vesznek részt aktívan vagy passzívan a kultúra valamely ágá­nak művelésében, ide értve a csak könyv­tári könyvet olvasókat éppen úgy, mint azokat, akik például népitánc-csoportban segítik a közművelődést. De az átlag mégsem azonos az általá­nossal. A kiemelkedő csúcsok mögött még — ha nem is mindig vagyunk hajlandók tudomásul venni — mély hullámvölgyek vannak. Mint például az a falu, ahol a la­kosság nagytöbbsége szentül hisz a boszor­kánymesében. Lehet, sőt kell is az egyéni felelősséget keresni az ilyen elmaradottság mögött. A tanítóét, akinek nem sikerül eloszlatnia a ködöt, talán azért, mert egyedül kevés hozzá az ereje. A papét, akire ilyen helyen sokan hallgatnak, s akinek humanitásból is kötelessége a boszorkányhírbe került öregasszonyt megvédeni. A közvetlen kör­nyék értelmiségének felelősségéről is szól­hatnánk, "Hiszen a diploma nemcsak fali­dísznek való... Ám mindezeknél többről van szó, s mindenekelőtt azért, mert a „boszorká­nyos” falu nem egyetlen a maga nemé­ben határainkon belül. A kis tolnai falu­ban nincs művelődési ház, pedig vannak fiatalok, akik szívesen végeznének érte társadalmi munkát is — s talán másutt meg lehetne takarítani azokat a forinto­kat, amelyekre ilyen helyen hallatlanul nagy szükség lenne. Egyetlen baj, gond, probléma sem szűnt még meg azáltal, hogy nem beszéltünk róla. Mondjuk ki hát most is nyíltan: van­nak még a közművelődésnek olyan fehér foltjai az országban, amelyeknek tulajdon­képpen nem is volna szabad lenni. Akad­nak falvak, ahová alig egy-két újságot visz a postás — s ahol az alkoholfogyasztás ab­szolút számokban is magasabb, mint öt­ször annyi lakosú városé. Kétségtelen, hogy a fehér foltok meg­szüntetéséhez nagy és önzetlen,, olykor ön­feláldozó kulturális munkára van szükség, hiszen hasonlíthatatlanul könnyebb egy kisvárosban, nagyközségben akár tucatnyi, különböző színvonalú rendezvényhez kö­zönséget szervezni, mint elmaradott he­lyen egyetlenegyszer bemutatni valamit a kultúra vívmányaiból. Olykor rossz uta­kon nehéz körülmények között lehet csak eljutni ilyen helyekre — hiszen a művelt­ségi elmaradás általában éppen a nehezen megközelíthetőségből adódik , de mégis kell. S ha nem is lehet mindig a múltra hivatkozni, jó emlékezni és emlékeztetni rá: a felszabadulás utáni első években ezernyi helyre jutott el a kultúra ennél sokkal nehezebb körülmények között, s a mai eredmények a bizonyítékai, hogy si­került gyökeret vernie. Lehet azon vitatkozni, hogy mivel kezd­jük. Talán először elegendő egy hangulatos magyarnóta-est, operettösszeállítás, vagy bármilyen „könnyű” műsor, esetleg a fia­talok számára némi modern zenével fű­szerezve. Lehet útibeszámoló vetített ké­pekkel vagy szinte bármi, ami alkalmas az érdeklődés felkeltésére. S ha eleinte csak nyolcan-tízen érdeklődnek, bízni kell abban, hogy legközelebb kétszer, egy év múlva akár tízszer annyian lesznek. Mindent lehet, szabad — csak lemon­dani nem. Bármilyen „isten háta mögötti” az a község, bármennyire elvenen élnek még benne a babonák, akármilyen sok jele xpn még a sok évszázados elmaradott­ságnak — minden falu vagy akár még kisebb lakott hely része az országnak. S éppen ezért része kell hogy legyen a közös népi kultúrának is. A közművelődés tör­vényben előírt fejlesztése rájuk is vonat­zik, s ez már törvénynél is több: a kul­túra terjesztőinek legbenső, lelkiismereti kötelessége. A felszabadulás óta két nemzedék nőtt fel. S ha még ők is hisznek nevetséges babonákban vagy a „noha-bor”, a kocsma egyedül üdvözítő voltában — az a művelt emberekre vet rossz fényt. Elsősorban azokra, akik közvetlen közelükben élnek, s tudomásul veszik az elmaradottságot. De tágabb értelemben mindenkire,, aki tehet­ne valamit a „kultúra perifériáinak” fel­számolásáért. Mert kiemelkedő műveltségi eredménye­inkre is csak akkor lehetünk joggal büsz­kék, ha az átlagműveltségből általános és mindenkire kiterjedő műveltség lesz. V. E. * Hejcei kövek ÚTTÖRŐÉLET Testvérmegyénk vendégei voltak KI tudja, hol van Hejce? No persze, a környékbeliek. S 'hol ez a környék? A Hernád bal partjá­ra néző Zempléni hegyek nyugati oldalán, Miskolc és Kassa, köze­lebbről a hajdan hordóiról neves Gönc és a bibliafordító Károly­nál hajlékot adó Vizsoly között, ríávT^y rr>í f-w* — - /yrrfTfTT^s? A Vilmánylból keletre kiágazó út átvágva a vasúton, mintha csak a hegyeikre akarna fölka­paszkodni. Talán a Borsó-hegyre, vagy azon is túl — de aztán meg­áll a meredekehb kaptató alatt. A falu ott húzódik meg, ahol a patakvölgy mélyen Ibevágódik a hegybe. Festőién szép, túrázásra csábító tájon fekszik Hejce, ez a Borsod-Aibaúj -Zemplén megyei falu, amelynek nevét a XIII. szá­zad második feléből már oklevél őrizte meg Heyche alakban. Sze­mélynévből származtatják, de hogy az milyen eredetű lehetett, nem tisztázták. Az első okleveles adat egyéb­ként 1261-ből IV. Bélától való, s már az is úgy említi a helybeli egyházat, mint amely jóval előbb, Szent István koráiban megivolt. Az egri egyházmegyéhez tartozott, és Abaúj vármegyében feküdt. A falu múltja ugyancsak vál­tozatos lehetett. Ügy mondják, a cseh hadvezér, Giskra, azaz Jan z Brándysa, aki előbb a husziták oldalán, majd a Habsburgok zsoldjában harcolt, amikor 1440- től 1462-ig az akkori Észak-Ma- gyarországot jórészt - megszállva tartotta, akkor Hejce fölső felén is csehek telepedték meg (s ézént aztán későbbre is sok cseh csa­ládnév és Vencel keresztnév ma­radt!. A falunak azt a részét Csehországnak is nevezték. A Rákóczi-szabadságharc ide­jén is erődített heliy volt Hejce. E régi erődítések emléke a kato­likus templom körüli terméskő- erődfal maradvány lőréseivel. A templom közelében a kastély­park ódon hangulatot őriz. A történetéhez tartozik, hogy a na­póleoni időkben I. Ferenc rsászár és király az egri egyházmegye területét megosztva kialakította a szatmári és a kassai püspöksé­geket. Ez utóbbihoz tartozott az- ‘ után Abaúj, Sáros és Zemplén vármegye zöme. A királyi rende­let persze a püspök javadalmairól is gondoskodott, s a kassai piis­# Az erődfallal körülvett temp­lom. pök jövedelméül szolgáló birto­kok között felsorolta a hejceit is. iE birtok lett a kassai püspök nyaralóhelye. A templom melletti parkban emelkedett a püspöki nyári lak — fáktól körülvéve ran­gos épület volt a maga nemében. Parkját terméskő fal vette körül kapukkal, a kapukhoz vezető boltíves kőhidakkal. A maradványok viszonylag épen, erőteljes formáikkal törté­nelmi időket idézve állnak a Zempléni hegyek oldalán. N. F. ÚJABB RÓMAI KORI LELET Fazekasműhely a föld alatt A római kori fazekasnegyed újabb részleteit tárták fel Árpá­son a most befejeződött ásatás során a győri Xantus János Mú­zeum régészei. A Győr-Sopron megyei község határában mint­egy 2 négyzetkilométeres terüle­ten az. időszámításunk utáni- 1. századból a 3. századig fennálló település maradványai rejtőznek a föld alatt. A szántóföld felszíne alatt alig 40—60 centiméterre bukkantak rá nyolc különböző méretű fazekas­kemencére. A nyolcadik kemence tüzelőterében félig-meddig ki­égetett edénytöredékeket is talál­tak. A kemencék munkagödreiből a Rába-par.tról származó nyers­anyag is előkerült A fazekasne­gyed cölöpös szárítóhelyiségében megtalált gazdag kerámianyag fényt derített arra, hogy az itt te­vékenykedő fazekasok az itáliai edényeket másolták. Az ásatásak során megtalálták az első és má­sodik század fordulója körül használt színező festékek marad­ványait is. Az ásatás egyik érté­kes lelete egy 70 centiméter ma­gas, körte alakú agyaghombár, amelyben egyáltalán nem tett kárt az idő. A leleteket a Xantus Já­nos Múzeumiban kiállítják, az ása. tást pedig jövőre folytatják. (MTI) Ezen a nyáron a harmadik úttö- lődelegáció indult romániai test­vérmegyénkbe, Álba Iuliába. A huszonöt kalocsai járásbeli hete­dikes és nyolcadikos úttörőt hár­man kisérték: Bayer József, a já­rási pártbizottság politikai mun­katársa, Bak Judit, úttörőelnök és Csiky Béla tolmács. Hegyek között, friss levegőn A kitűnő tanulással és kiváló úttörőmunkával kiérdemelt 'uta­zás két hete alatt nagyon sok ér­dekes, tanulságos kirándulást tet­tek, valamennyien megemlékez­tek arról, hogy számukra, alföl­diek számára milyen lényűgöző látványt jelentettek a magas he­gyek. A kis csoportot mindvégig a megyeszékhely színházának autó­busza szállította, a kedves gép­kocsivezetőt, Dimitrut pedig va­lamennyien a szivükbe zárták, hiszen gyakorlott idegenvezetők sem tudtak volna többet, érde­kesebbet mutatni nekik — mint ahova ö együttlétük során elvitte őket, figyelembe véve kívánsá­gaikat is... Érkezésük után az Álba megyei úttörőelnökség fogadta a kalocsai járás vörösnyakkendőseit, majd indulhattak szálláshelyükre, a Sebes patak partján levő Súgág nevű kisvárosba. Itt a kollégium­ban kaptak elhelyezést, csodála­tosan szép környezetben, ahol „haraphatták a friss, hegyi leve­gőt”. A kollégium konyhájának dolgozói pedig ugyancsak kitettek magukért, igyekeztek magyaros ízekkel főzni, kedveskedni ven­dégeiknek. Felfedező úton A pajtások először a környék felfedezését tűzték ki célul. Ba­rangoltak az erdőkben, ittak a minduntalan feltűnő patakok jég­hideg vizéből. Két alkalommal pedig nagyobb kirándulást tettek vízierőmű-építésekhez. Megcso­dálták a kilométerekre elvezetett vizet, illetve a kilencszáz méter hosszúságban kígyózó turbinasort. Látták a völgyzáró gátakat, illet­ve az újak építését. A völgyzáró gátak körül pedig több órás autóbuszutat tettek. Ezen a helyen meglátogattak egy idős népművész házaspárt is, a néni a fonás ősi módját, a bá­csi pedig a fafaragás erre a vi­dékre jellemző motívumait mutat­ta be nekik. Megnéztek egy közelben levő tengerszemet is, majd egy eredeti hegyi tanyán, „esztenán” külön­féle tejtermékeket, és frissiben készült puliszkát is megkóstol­hattak. Kirándulásaik során szed­ték az erdei szamócát, sütöttek szalonnát is. Go-kart és házinyomda Ittlétük végén fogadta őket a helybeli tanácselnök, köszöntötte a testvérmegye ifjú küldötteit. Útjuk következő állomása Ab- rudbánya volt, ahol a város ne­velőotthonában lakhattak. Fogad­ták őket az úttörőházban, ahol nagy érdeklődéssel nézték a kü­lönféle foglalkozások speciális szobáit. A fiúk érdeklődését leg­inkább a go-kart szakkör kel­tette fel, hiszen itt a gyerekek maguk javítják, szerelik a jármű­veket, hogy a felnőtt vezető jó­váhagyása után használhassák azokat. A lányok a házinyomda rejtelmeivel ismerkedtek szíve­sen, ahol a ház rendezvényeihez szükséges nyomtatványokat ké­szítik, illetve a könyvkötészettel is megismerkedhetnek. A bánya­város nevezetességeit is igyekez­tek megnézni, a legérdekesebbnek mégis a városon kívül levő bá­nyát ítélték. Itt ugyanis különbö­ző színes fémeket, aranyat is bá­nyásznak, külszíni fejtéssel. Lát­hattak egy robbantást, és tüze­tesen megnézhették a közelben levő bányamúzeumot. Az itt dol­gozó bányászok szeretettel kalau­zolták valamennyi ükét! Nagyenyeden a Bethlen-kollé- gium volt a legnevezetesebb lát­nivalójuk, de természetesen be­mutatták nekik a hires könyv­tárat. A helyi úttörőházban ugyancsak megcsodálták a kü­lönféle szakkörök nagyon gondo­san kialakított helyiségeit. Az ajándék: porcelán baba Megyénk úttörői az utolsó négy napot a testvérmegye székhelyén, Álba Iulián töltötték. Fogadta őket a megye pártbizottság első titkára tájékoztatót adott részük­re, a megye fejlődéséről, az új beruházásokról, terveikről. Köszönetképpen a pajtások mű­sort rögtönöztek, a még itthon megtanult dalok és táncok mel­lett román népdalokat is énekel­tek. A megyeszékhely közelében le­vő porcelángyárba vitt következő útjuk. A vezető mérnöknő járt már hazánkban, ismerte a kalocsai porcelánfestő üzem tevékenységét is. Szívesen foglalkozott a pajtá-i sokkal, válaszolt kérdéseikre, Soron követhették a kaolin fel­dolgozását, a formázást, az ége­tést, a festést és az újraégetést. Végül valamennyien porcelánból készült babát kaptak ajándékba! Voltak egy tejfeldolgozó nagy­üzemben is, ahol végigkóstolhat­ták a késztermékeket. Természe­tesen innen is ajándékkal távoz­tak. A várossal való ismerkedés so­rán végigjárták a -várfalat, a ne­vezetes kapukat, és megtekintet­ték a vártemplomot. Nagyszerű élményekkel gazda­godva indultak haza. A három vezető örömmel tette az elmon­dottakhoz, hogy a pajtások pél­dásan viselkedtek. Mindvégig érezték vendéglátóik megkülön­böztetett szeretetét, gondoskodá­sát. Ezért kíséri majd őket el. felnőtt korukig a testvérmegyé­ben töltött két hét eleven emléke. I . S. K. Az időjárás és,,áldozatai” Czombat délelőtt volt, íul- ^ dokió augusztusi hőség. Utaztam. A zsúfolásig tömött va­gonokban szuszogva dunsztoló- dott a valahonnan valahová igyekvő embertömeg. Mellettem, a csordulásig telt peronon tere­bélyes asszonyság törölgette hom­lokát, két kosárral meg egy bő­rönddel felmálházva. — Szörnyű... szörnyű... — li­hegte, s ha ránézett az ember, egy pillanatig sem kételkedett, hogy számára valóban az. A má­sodik megálló után, szinte sipít­va mondta: — Nyissák ki az aj­tót! Rosszul vagyok... — Az lehetetlen — mordult fel egy bajszos illető, az egymáshoz préselt utasok között. — Láthat­ja, hogy mennyien vagyunk, az ajtó pedig befelé nyílik. Kép­telenség kinyitni. A többiek együttérzőn bólin­tottak. Szembe velem két fiatal kislány sugdolódzott, lapos pil­lantásokat vetve a terebélyes asz- szonyra. A suttogásokat egy-egy elfojtott vihogás követte. Ok lát­szólag jobban tűrték a zsúfolt­ságot, s a hőséget, bár mintás trikójukon kövér félholdak sötét­lettek, hónaljtájt. Az egyetlen pe- ronablakot nem lehetett lehúzni. Beragadt, hiába rángattuk a fo­gantyúját ketten is. A fülkék előtti szűk folyosót pedig, lehe­tetlen volt megközeliteni. — Fulladok... — nyöszörögte a terebélyes asszony, s nyakát, meg a szive táját törölgette zsebkendőjével, miközben fehér arcán vékony csíkokat szántott a verejték. — A beteges embereknek nem ajánlatos ilyen hőségben utaz­gatni — jegyezte meg fejcsóválva a bajszos illető. Hirtelen arra gondoltam; mi lesz akkor, ha netalán bekövet­kezik egy tragédia. Az asszony a szivéhez kap, és vége. Ml meg itt, egymáshoz préselődve, egy hullával. — Megborzongtam a gondolatától is. — A vészfék! Akarja, hogy meghúzzam? — mutattam a fö­löttem pirosló kallantyúra. Az utasok arcán kíváncsi vára­kozást csillogtatott a verejték. Az asszony csak zihált, s rémület vibrált zavaros szemeiben, ahogy rámnézett. Szerencsére nem tud­tam meg, hogy a vészféknek, vagy a rosszullétnek szóltak-e a rémült pillantások, mert mielőtt válaszolhatott volna, befutott a vonat a következő állomásra. Ügy nyomult az ajtó felé, mint aki csapdából szabadul. Lesegí- tettük a lépcsőn. Ahogy elindult velünk a vonat, egy pillanatra még láttam az ablaküvegen át. Sok mindent elárult tekintette, - ahogy a vonatunk után meredt. A félelem, a megkönnyebbülés és a kétségbeesés furcsa keveréke — elmélkedtem még egy ideig, izzadó útitársaim között. — Igen, a kétségbeesésé is: Vajon mikor, és hogyan éri most el úticélját? Azért mégis borzasztó, hogy ilyen hűvös legyen az idő júliusban — panaszkodott alig egy hónapja Rózsika, az egyik hölgyismerősöm. — Imádom a napfényt, gyönyörűen le szoktam bámulni nyaranta, most meg olyan fehér vagyok, mint egy ré­gi parasztház. Felháborító ez az időjárás! (Csak zárójelben jegyzem meg, de az igazsághoz tartozik, hogy Rózsika születésétől fogva az af- fektálók táborának amazonja, s emellett mindig és mindennel elé­gedetlen, kivéve talán önmagával. Ha más nincs, egy folyton kéznél levő panaszládához nyúl; az idő­járáshoz.) Most, az augusztusi hőségről már emígyen vélekedett: — Azért mégis borzasztó, ez az őrült kánikula! Az ember még strandolni sem tud, mert nincs egy talapalatnyi hely, akkora ott ilyenkor a tömeg. Na és a buszo­kon! Semmi levegő, csak por és piszok. £s izzadságszag! Felhábo­rító ... Es felfordul az ember gyomra. Nem, én nem szoktam izzadni, de egyesek! Az orvosom mondta, hogy sokaknak olyan a bőre... Szóval a melegben túl­ságosan kitágulnak a pórusok, vagy ilyesmi, és ezért nagy a ki­párolgás. Mi az, hogy nem tehet­nek róla? Mi sem, mégis nekünk kell elviselni. És olyanok is van­nak, akik csak hébe-hóba tisztál­kodnak, és hiába spriccelik ma­gukat össze-vissza dezodorral... Napozni? Ugyan! Rosszul is len­nék ekkora hőségben... Távol álljön tőlem, hogy „nehéz természetű” hölgyismerősöm si­ránkozásaiból általános következ­tetéseket vonjak le. De meglehe­tősen sokan panaszkodnak a me­legre, amikor meleg van, s ha eszembe jut, hogy mennyien pa­naszkodtak a hűvösebb júniusra, júliusra ... Szóval eléggé furcsák vagyunk mi, emberek. Már ami az időjárást illeti. □ □ □ Balatonfenyves, augusztus kö­zepe. Az állomás felüljárójának lépcsőjén két fiú üldögélt, egy gyanús tisztaságú, piroskockás pléd, egy kapucnis télikabát, meg egy kopott hátizsák társaságában. — Van egy bélásod, tatám? — szólított meg barátságosan az míg a másik hatalmasat ásítva, hozzátette: — Csak egyetlen ket­tes kellene... —■ Mire? — Kávéra. Ennyi hija van... Azon meggyőződésemnél, mi­szerint el kell utasítani a „lejmo- lást”. erősebbnek bizonyult kí­váncsiságom. Előkotortam egy kétforintost, és letelepedtem mel­léjük néhány szóra. — Minek a télikabát, ilyen melegben? — Meleg? Majd megtudnád, ha az éjszakáidat a szabadban, a bozótosokban töltenéd. Ma éjjel sem tudtunk aludni, csak vacog­tunk. Baromian le tud hűlni már az idő, este... Most meg fáj a torkom. — Én mondtam, hogy legalább hálózsákot szerezzünk — jegyezte meg a másik sértődött pillantá­sokkal, s egy újabb ásítással tá­masztotta alá szavait. — Persze, tavaly, frankón ment minden, ka­bátban is... — Mikor jöttetek? — A Balatonra? Egy hónapja. Már körbejártuk az északi par­tot. Tegnap érkeztünk ide, Feny­vesre, de megyünk is tovább Keszthelyre. Ott várnak a have­rok. Muszáj vonattal, mert ki­fújt a stop. Csak aszalódik az út- szélén az ember, és nem áll meg a kutya sem. Rohadt arisztokra­ták, a nagy dög kocsijukkal, üre­sen ... Mi meg hiába kalimpá­lunk az égető napon, csak söpör­nek a francba... — Hová valósiak vagytok? — Pestiek, vagyis— Egy pil­lanatig eltűnődött, majd kicsit halkabban, mintha szégyellne, hozzátette: — Én bajai, ő meg dunaföldvári... De Pesten tanu­lunk, ipariban.... Elköszöntem, s mentem bevá­sárolni, ahová, eredetileg is in­dultam. Visszafelé jövet, még mindig ott ült a két srác a lép­csőn. Annyi különbséggel, hogy a pléden, a télikabáton, meg a ko­pott hátizsákon kívül most két üveg sör is volt mellettük. — Nicsak! Itt sörös üvegben adják a kávét? — Ugyan, tie cikizz már tatám — legyintettek szinte sértődötten. — Ilyen baromi melegben telje­sen kitikkad az ember, muszáj lőtyölnie valami vitamint. Bolond világ... Az éjjel vacogtunk, már meg a hőség áldozatai lettünk. De ha adsz még egy ötöst, bizis- ten iszunk kávét is ... Nem adtám. Talán azért, mert a meggyőződésem — miszerintt el kell utasítani a kéregetést — már könnyedén legyőzte kíván­csiságomat. De az is lehet, hogy az időjárás miatt. Ilyen meleg­ben ugyanis, könnyen felforr az ember agwize... Koloh Elek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom