Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-24 / 224. szám

1980. szeptember 84. • PETŐFI NEPE • S SZÁZ ESZTENDEJE KEZDŐDÖTT A KUTATÁS — LÄZÄR DEÁK TÉRKÉPÉN IS SZEREPELT — KÖZÉPKORI KOCSIÜT — „UTCASOROSAN” ÉPÍTKEZTEK — KÉSZÜL AZ ÖSSZEGEZŐ TANULMÁNY NYELVŐR Hajdani magyarok és kunok nyomában Lászlófalván Horváth János bérleményén, a Szentki* rálv-pusztai Ferenczy-birtokon 1872 júni­usában fényes, tiszta pénzérméket vetett fel az eke. Szerencse, hogy a találmány híre eljutott Hornyik János tudós főjegy­zőhöz. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, „Kecskemét múltjának megmentője” Féltette a szentkirályi leleteket, ezért azonnal cselekedett. „Meg­kértem Horváth János urat, hogy a cselédei által talált régi pénze­ket elharácsoltatni ne engedje, mielőtt azok megvizsgáltatnának”. Hasonló esetek megakadályozásá­ra cikket írt a Kecskeméti Lapok­ban „Figyelmeztetés az éremlele­tek, talált kincsek, ß a földből föl­ásott régiségek iránt” címmel. A közlemény 1873 január közepétől február derekáig négy folytatás­ban jelent meg. Ismertette a mindmáig időszerű fejtegetéseket tartalmazó cikkben a szentkirályi régiségekkel kapcsolatos feltevé­seit is. „A 18 ezer katasztrális hold terjedelmű hajdan népes puszta népes község volt, de a török ki­verésekor e vidéken dúló hadjá­rat alkalmával a szomszédos Szentlőrinc helységgel együtt el­pusztult, s életben maradt, földön­futó lakosai Kecskemétre költöz­tek, hol némelyek ma is virágzó Qsaládot alapítottak. Szentkirály­puszta templomának romjai a je­lenben is dacolnak az idő vihará­val ... Elhanyagolásuk és kész- akaratú tördelés dacára, mintegy kétharmad résznyiben ma is fenn­állnak.” Kada Elek régész-polgármester is viszonylag épen találta, amikor 1904—1905-ben megásatta környé­két. A véletlen ösztönözte Szabó Kálmánt, a Katona József Mú­zeum tudós igazgatóját, hogy 1934- ben megvallassa e területet A templomomladéktól dél-délkeleti irányban mintegy 380 méterre csatot, szíjvéget, kardot találtak. A középkori falukutatásokat új szempontokkal gyarapító Éry Ist­vánt követően dr. Pálóczi-Horváth András alaposabban szemügyre vette a Szabó Kálmán által feltárt magányos szentkirályi kun sír le­leteit. Vizsgálódásairól a Cumania I. kötetében számolt be. A jeles kutató a Magyar Nemzeti Mú­zeumban dolgozik, így került a ré­gészeti szempontból sokat ígérő, (új nevén) Lászlófalvá az orszá­gos hatáskörű intézet kutatási programjába. Megkülönböztetett szerepük van ugyanis a középkori alföldi tele­pülésviszonyok kialakulásában a tatárjárás után letelepülő kunok­nak. Rajtuk keresztül — mint ezt a lászlófalvi ásatásainak első sza­kaszát a Cumania IV. kötetében elemző tudós írta — egy nomád jellegű társadalom feudalizálódási folyamata figyelhető meg. Zenth- kiral többször szerepelt a XIV— XVI. századi oklevelekben, sokat tudunk életükről. A község a Lá­zár deák által 1514 körül rajzolt, a mohácsi vész után megjelent térképen is megtalálható. Igazán jelentőssé, a század közepén vált, mint ez a szandzsák összeírások­ból kideríthető. 1546 és 1562 között harminc család telepedett meg a községben, háromszorosára nőtt a gazdák juhállománya. Joggal re­mélték, hogy a gazdaságtörténet, a néprajz- és a településkutatás sokat hasznosíthat majd az innen nyert adatokból. A vártnál is többet adott a be­fejezéséhez közeledő munka, mint erről a szakirodalomból és az ása­tás helyszínén értesültünk. Az 1901-ben felavatott református templom környékén dolgoznak minden nyáron, immár egy évti­már amúgy is sokat bosszankodott az el­pocsékolt régiségek miatt. Ebek harmin- cadjára került a hajdani népvándorlás kori temetőből a Máriaváros szélén előkerült, hátranyilazó jász lovast ábrázoló kőlap. Egy oldal szalonnáért kótyavetyélték el az Alpáron felásott aranytárgyakat. zede. Korábban kiderítették: ala­pozásánál, falazásánál felhasznál­ták a hajdani pusztatemplom maradványait. A templomtól hozzávetőleg 300 méterre északnyugatra fogtak munkához. A szövevényes árok­rendszerre utaló nyomokból és más jelekből következtethetően szarmata kori, 1500—1600 éves te­lepülésen alakult ki a középkori falu. Többhelyiséges házomladékot is talált a cölöplyukak, gödrök, talajelszíneződések alapján tájé­kozódó régész. A pusztulási réteg megerősítette azt a nézetet, hogy a 15 éves háború folyamán népte- Ienedett el Szentkirály. A mai községi temető mellett, egy vizenyős rész szélén húztak kutatóárkokat. így találtak rá a „főutcára”, a hosszirányú község tengelyére. A falu középpontja a mostani templom környékén volt. A jól érzékelhető kocsiút(i) men­tén, egymástól mintegy 50 méter­nyire álltak a házak. Gyalogosok taposták a két szélén ma is meg­különböztethető, elfeketedett sá­vot. Az átlagosan négy méter szé­les út közepén látszódnak a ke­réknyomok, vagyis elkülönült a gyorsabb és lassúbb közlekedés. Kis túlzással szenzációsnak is minősíthető az előkerült középko­ri kút. Találtak 400—500 éves ku­tat másutt is, de ilyen fagerendá­sat csak erdős vidékeken. Ismét egy közvetett bizonyíték: sűrű töl­gyesek borították hajdanán ezt a vidéket. Azt olvasták ki a templom köz­vetlen környékén talált többréte­ges temetőből, hogy mintegy 300 —350 évig itt hántolták el az el­hunytakat. Sajnos eléggé szegé­nyesek a feltárt sírok; szinte mind bolygatott (Az új sírok ásásánál óhatatlanul megsértették a koráb- ' biakat.) Az előkerült érmek, ru- hadiszek révén is összeállítható a temetkezések időrendje. Az Ár­pád-korban magyarokat helyeztek itt örök nyugalomra, a XIV. szá­zadtól kezdve kunokat. A laikusnak keveset mondó házalaprajzok szinte megeleve­nednek útikalauzom, dr. Pálóczi- Horváth András szavai nyomán. A Kecskemét távoli kéményeitől, az átellenben húzódó magasfe­szültség oszlopaitól keretezett táj­• A negyedik ház fel­tárásának helye visz- szatemetés közben. Mióta „csőr“ a csőr? • A templomtól keletre feltárt negyedik ház alapfalainak egy része; cölöplyukak, árkok, gödrök. ban el-elgondolkodik az ember. Vajon melyikben lakhatott a há­romszáz bürgét magáénak tudó Sánta Imre? Módos ember lévén, közvetlenül a pusztatemplom mel­lett építette föl ágasfák közé vert, döngölt falú házát? Kinek a nyá­ját őrizték a tisztességgel elhan- tolt komondorok? A gazdasági épületekben a búza- és rozster­mést tárolták? Aligha Demetör szolga birtokolta az elsőként fel­tárt háromhelyjséges, 15 méter ■ hosszú, külső sütőkemencével el­látott házat. Mit sütöttek, mit szárítottak benne? Melyik fehér­személyt ékesítették a sírgödrök­ben konzerválódott párták, pasz­tagyöngyök? Csak a családfőket jegyezték fel az összeírások: a lá­nyok, asszonyok neve a felejtés kútjába merült. Ottjártamkor főként diákok szorgoskodtak a nagy tábla ten­geriből kiszakított kutatási tere­pen. Körültekintő figyelmükről, szorgalmukról elismeréssel szólt az ásatás vezetője. Ezúton is kö­szöni a kecskeméti múzeum, a lászlófalvi tanács és termelőszö­vetkezet és a református lelkész segítségét. Mire e sorok megjelennek, be­fejeződnek az idei földmunkák. Dr. Pálóczi-Horváth Andrásnak több idje jut az újabb leletek azo­nosítására, „kikérdezésére”, az összefüggések kibogozására... Ki­rajzolódik századok homályából a tíz-tizenöt nemzedéken keresztül virágzó község története, lakóinak életmódja. Megállapítható, miben egyeztek és miben különböztek a középkori magyar és kun falvak. Heltai Nándor Néhány héttel ezelőtt egyik rá­diós ötpercében Lőrincié Lajos nagyon érdekes kérdéssel foglal­kozott. Egyik buzgó és érdeklődő hallgátója azt szerette volna meg­tudni, hogy mi volt a neve a ma­darak csőrének, amikor még nem így nevezték. A csőr ugyanis nyelvújítást szó, még csak 160 éves. Lőrincze Lajos ezt a bizo­nyára nagy érdeklődést kiváltó kérdést a szűkre szabott idő el­lenére is a lényeges mozzanato­kat kiemelve világította meg. Az ő fejtegetéseit kibővítve tárgyal­juk mi is ezt a kérdést. A csőr a nyelvújítók alkotta szó. Legfurcsább szóalkotási mód­juk két megcsonkított (vagy cson­ka, meg egy teljes) szó összevo­nása volt. Ilyen a csőr is. A ma­gyar nyelvújítási szótár idézi a szó megalkotójának nyilatkoza­tát 1821-ből: „Bátorkodtam azon szót (Schnabel) Madár-orr he­lyett egy szóval Tsőr-nek (Tső- orr) nevezni.” Eleinte csörr alak­ban használták, így világosan ér­ződött a szó összetételjellege, csak a második szó magánhang­zója maradt el. A csőr alak már nem utalt a szó összetevőire. Ha­sonló eljárással keletkezett sza­vak : higany (híg anyag), köny- nyelmű (könnyű elméjű), lég (le­vegő ég), csipesz (csíp eszköz), talaj (talp alj), indok (indító ok). A rovátkolt baromból először ro- bar lett, majd később rovar alak­ban állandósult. A szavak összetétele nyelvünk ősi (ma is meglevő) sajátossága. Sok szavunk összetételjellege köz­ben annyira elhomályosult, hogy csak a nyelvészek tudják elemei­re bontani. Az arc szó pl. az úgy­nevezett összefoglaló összetételek sorába tartozik, az arc fogalmát az arc jellegzetes tagjainak az összekapcsolásával fejezték ki: az orr és a szőj összevonásával. Régi alakja az orrszáj-ból alakult orrsza, majd orrca lehetett. És mivel végső magánhangzóját bir­tokos személyragnak fogták fel (mint epe, zúza), az orrca őrre, majd arc alakra változott, és már nem utalt összetevőire. Ilyen el­homályosult összetételek még a jámbor, ezüst, férj, leány, nép, ember. És most feleljünk arra a kér­désre, hogy mi volt régen a csőr neve. Mivel a csőr a madarak száját és orrát jelenti, sejthetjük, hogy a száj vagy az orr szavakkal jelölték. Károlyi Gáspár 1590-ben meg­jelent bibliafordításában találunk rá adatot. A bibliai özönvíz után Noé egy galambot bocsátott ki a bárkából, de a galamb visszatért, mert „vizek valának az egész földnek színén”, és sehova se tu­dott leszállni. Második alkalom­mal is kiröptette Noé a galambot. „És megjőve ő hozzá a galamb estvére, és imé egy leszakasztott olajfalevél vala annak szájában." Ez a kép jelenik meg Kazai János református prédikátor 1708-ban kiadott imádságos könyvének cí­mében is: „Zöld olajfaágat szá­jában hozó Noé-galambja.” Tanulságos lesz Heltai Gáspár­nak, a 16. század egyik legjele­sebb prózaírójának Száz fabula címmel 1556-ban megjelent mese­fordításaiba is belelapozni. A hol­lóról és a rókáról (tegyük hozzá: meg a sajtról) szóló meséjét ma is mindenki ismeri. A róka fon- doi latos módon igyekszik megka­parintani a sajtot a fán ülő holló szájából. Megénekelteti. „És mi­dőn a száját megnyitná, kiesék a sajt a szájából." Ugyanígy ismert a rókáról és az eszterágró l (gólyáról) szóló mese is. A róka vacsorára hívta a gólyát, de lapos tányérba töl­tötte a híg pépet. „Az eszterág nem eheték benne (vagyis belőle) az ő hosszú vékony orra,- miatt. A gólya is megvendégelte a rókát, de hosszú nyakú edényben tá­lalta a jó étket. „A gólya hosszú orrával és nyakával” bele tudott nyúlni a szűk edénybe, de a ró­ka nem. Heltai meséiben a holló szájá­ról és a gólya orráról van szó, te­hát mind a két régi elnevezés szerepel. És ezt olyan természe­tesnek tartjuk, hogy ha ma el­mondaná valaki ezeket a mesé­ket, ma is ezeket a szavakat használná (tehát a holló a szá­jában tartotta a sajtot, és a gólya hosszú orrával bele tudott nyúlni a szűk edénybe). A csőr szót kezdetben idegen­kedve fogadták, mint általában a megcsonkított szavakból alkotott összevonásokat. Arany János még évtizedek múlva sem használta. Például A rab gólya című versé­ben az elmetszett szárnyú gólya egy teleknek a lábjában áll ma­gában „Szárnya mellé dugta or­rát. I Messze nézne, de ha nem lát! / Négy kerítés, négy magas fal: / Jaj mi haszna! / Bár akar­na, / kőfalon nem látni átal.” Idézhetünk egy régi nótából is: „Lám piros a liba orra, / Pedig sose mártja borba.” De amikor már lefoszlott a csőr szóról szokatlanul képzett jellege, szókincsünknek hasznos eleme lett. Nem szorított ki a használatból más szavakat, csak az arc és az orr szót tehermen­tesítette, és egy addig szóval még nem jelölt fogalmat határozott meg pontosan. Az értelmező szó­tár szerint a csőr „madaraknak (és néhány emlősnek) sZarúréfeg- gél borított, megnyúlt, a ft^ájjpjfí- lást magában foglaló szerve.” A századfordulón már állattani mű­szó is lett belőle: az állatok egy csoportját, a csőrös emlősöket je­lölték vele, sőt pontos nevet ka­pott általa a kacsacsőrű emlős is, ez a tojásrakó, csőrös vízi emlős­állat. Jelentése tovább is bővült: tré- fásan-gúnyosan* emberi száj je­lentésben is használják (fogd be a csőrödet!). A sportnyelv is át­vette: a futballcipő orrát (!) je­lenti, azért halljuk a közvetítése­ken, hogy a sportoló csőrrel rúgta el, esetleg meg, rá, be vagy ki a labdát. Kiss István ............................................................................. _ ... # R 0 Keresik a kutatóárok segítségével föltárt hál folytatását. (Straszer András felvételei) (14.) Charlie és Jones ülnek egy asz­talnál, Jones otthonában. Sakkoz­nak. Iszogatnak valamit, hosszú­kás, narancssárga poharakból. — Kösz, hogy átjöttél, Charlie. — Nincs mit, főnök. A parancs az parancs.... — Én nem parancsoltam sem­mit. Csak kértelek, hogy gyere át este, ha tudsz. — Még egy kis alvással is meg­bíztál! — És aludtál? — Igen. Természetesen. — Csodálom az idegrendszered. — Nincs ebben semmi. A kato­na is tud aludni az ütközet előtt, az űrhajós is tud aludni, mielőtt kiröpítenék az űrbe. Miért ne tud­nék én aludni? — Nehéz dologban kell dönte­nünk, Charlie. — Tudom, Jones, tudom. — Ha megengeded, összefogla­lom a problémát. Először is: a- Génbankban valóban készül, vagy készült valami. Ilyen értelemben pontosak voltak Dán információi. — Nagy szerencse, hogy van ne­ki ez az Erzsébetje... Biztosan sokat segít neki. — Dán remek hírszerző... Ami-’ kor megindult a Venus program, ő akkor is talált egy kis nőt ma­gának, aki naprakészen tájékoz­tatta őt, minden eseményről. — ö meg minket... — Igen. Dán szerencsés fickó, annyi szent. De én, ne haragudj, Charlie, kicsit megpiszkálnám ezt a dolgot. Bizonyos jelekből arra következtetek, hogy nemcsak ne­künk dolgozik. — Ezt meg honnan veszed? — Nincs komoly érvem... Ta­lán csak az, hogy az MGB bein­dulásának hírét ő hozta. S ez a hír nem Erzsébettől, nem a Gén­banktól való. Kell lennie valaki­nek ott, akivel kapcsolatot tart. De erről a valakiről sajnos, nem tudok semmit. — Biztos az is valami nő. — Egyáltalán nem biztos. — Akkor férfi... — Hiába szellemeskedsz. Ezt mindenképpen meg kell tudnunk. Búg a telefon, Jones odaballag a készülékhez. — Halló, Itt Jones. Igen, Dán, hallak. Jól hallak. Értem. Mária arra mászkál, ahol pisztrángot- szoktunk enni. Várj csak ... Egye­dül van?... Értem. Értem. Mi is van ott a közelben? Egy apró kis szálloda, szerelmeseknek. Igen, a Kék Pisztráng! Megvan. Erzsébet majd segít neked megismerni Má­riát. Mária nagyon fontos. Köszö­nöm, Dán, hogy értesítettél. Re­mekül dolgozol. Pompás fickó vagy. Nem, nem kell... De azért legyetek a közelünkben. Nem veszthetjük el őket. 48. Mária és József belép a Kék Pisztráng halijába. — Szobát szeretnénk — mondja József, kicsit elfogódottan. — Egy szobát, fürdőszobával, ha lehet. — Lehet — mondja a feltűnően alacsony pult mögül egy fiatalem­ber. — Lehet, kérem, lehet. A tó­ra nézzen, vagy az erdőre? — A tóra kérném. Igen. a tóra — József visszafordul, Máriát kere­si a szemével. Mária egy ablakmé­lyedésben áll, biztatóan Józsefre mosolyog, és nézi tovább a tájat. De nem egyszerűen a természet­ben gyönyörködik: észreveszi, hogy Erzsébet és Dán közelítenek a Kék Pisztránghoz. József, elintézvén az elintézen- dőket, visszamegy Máriához. — A tóra fogunk nézni — mond­ja József. — A szobánk fog a tóra. nézni — mondja Mária. Nevetnek. — De nem leszünk egyedül! — Egy közös, kollektív épület­ben sohasem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egyedül egy hang- versenyteremben, egy színházban, egy stadionban, egy szállodábáh ■ ■. — Nem pontosan így érteni. — Hát? — Ügy érzem, hogy követnek. — Kicsoda? — Egy kolléganőm és egy férfi. — De miért? — Sejtem. Foxman miatt.: j A Génbank miatt. — Ki ez a kolléganőd? — Erzsébet. — Erzsébet? Ettől még nem le­szek okosabb. — Én sem tudok sokat róla. Va­laha Foxman egyik — ha éppen nem az egyetlen — kedvence volt. Aztán valahogy minden félbema­radt. Erzsébet már nem tanult olyan sokat, Foxman se akarta annyira tanítani... Szóval, el­romlott az egész. Mintha gyűlöl­nék is egymást, talán éppen a ku­darc miatt... hogy kettőjüknek nem sikerült valami. — És ezért követ Erzsébet té­ged? Ezt nem hiszem... — Biztosat én sem tudok. Me­gyek, felhívom Foxmant. Mária telefonál, József tétlenül várakozik. Az ablakmélyedésből ő is látja a közelgő alakokat'. — Professzor út, itt vagyok egyedül... Erzsébet egy férfival mindjárt megérkeznek. Úgy érzem, követnek... Igen? És mit tegyek? Értem, professzor úr. Azonnal me­gyek. Mária odamegy Józsefhez, ki­csit szomorúan mondja: — Józsefem, édes Józsefem, ne haragudj. Azoniial el kell men­nem. Foxman vár, mindjárt meg­jön egy gyorskocsi értem. — És velem mi lesz? — Próbáld megtudni, hogy Er­zsébet és az a férfi miről beszél­nek. Figyelj meg minden aprósá­. got. De ha nem tudsz meg sem­mit, az se baj. Én akkor is sze­retlek. És hajnalra, legkésőbb reg­gelre visszajövök. Melyik szobá­ban lakunk? — A tizenhetesben. — Akkor viszlát, a tizenhetes­ben. Megvársz? — Igen. (Folytatjuk) ■# Dr. Pálóczi-Horvath András régész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom