Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-24 / 224. szám
1980. szeptember 84. • PETŐFI NEPE • S SZÁZ ESZTENDEJE KEZDŐDÖTT A KUTATÁS — LÄZÄR DEÁK TÉRKÉPÉN IS SZEREPELT — KÖZÉPKORI KOCSIÜT — „UTCASOROSAN” ÉPÍTKEZTEK — KÉSZÜL AZ ÖSSZEGEZŐ TANULMÁNY NYELVŐR Hajdani magyarok és kunok nyomában Lászlófalván Horváth János bérleményén, a Szentki* rálv-pusztai Ferenczy-birtokon 1872 júniusában fényes, tiszta pénzérméket vetett fel az eke. Szerencse, hogy a találmány híre eljutott Hornyik János tudós főjegyzőhöz. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, „Kecskemét múltjának megmentője” Féltette a szentkirályi leleteket, ezért azonnal cselekedett. „Megkértem Horváth János urat, hogy a cselédei által talált régi pénzeket elharácsoltatni ne engedje, mielőtt azok megvizsgáltatnának”. Hasonló esetek megakadályozására cikket írt a Kecskeméti Lapokban „Figyelmeztetés az éremleletek, talált kincsek, ß a földből fölásott régiségek iránt” címmel. A közlemény 1873 január közepétől február derekáig négy folytatásban jelent meg. Ismertette a mindmáig időszerű fejtegetéseket tartalmazó cikkben a szentkirályi régiségekkel kapcsolatos feltevéseit is. „A 18 ezer katasztrális hold terjedelmű hajdan népes puszta népes község volt, de a török kiverésekor e vidéken dúló hadjárat alkalmával a szomszédos Szentlőrinc helységgel együtt elpusztult, s életben maradt, földönfutó lakosai Kecskemétre költöztek, hol némelyek ma is virágzó Qsaládot alapítottak. Szentkirálypuszta templomának romjai a jelenben is dacolnak az idő viharával ... Elhanyagolásuk és kész- akaratú tördelés dacára, mintegy kétharmad résznyiben ma is fennállnak.” Kada Elek régész-polgármester is viszonylag épen találta, amikor 1904—1905-ben megásatta környékét. A véletlen ösztönözte Szabó Kálmánt, a Katona József Múzeum tudós igazgatóját, hogy 1934- ben megvallassa e területet A templomomladéktól dél-délkeleti irányban mintegy 380 méterre csatot, szíjvéget, kardot találtak. A középkori falukutatásokat új szempontokkal gyarapító Éry Istvánt követően dr. Pálóczi-Horváth András alaposabban szemügyre vette a Szabó Kálmán által feltárt magányos szentkirályi kun sír leleteit. Vizsgálódásairól a Cumania I. kötetében számolt be. A jeles kutató a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozik, így került a régészeti szempontból sokat ígérő, (új nevén) Lászlófalvá az országos hatáskörű intézet kutatási programjába. Megkülönböztetett szerepük van ugyanis a középkori alföldi településviszonyok kialakulásában a tatárjárás után letelepülő kunoknak. Rajtuk keresztül — mint ezt a lászlófalvi ásatásainak első szakaszát a Cumania IV. kötetében elemző tudós írta — egy nomád jellegű társadalom feudalizálódási folyamata figyelhető meg. Zenth- kiral többször szerepelt a XIV— XVI. századi oklevelekben, sokat tudunk életükről. A község a Lázár deák által 1514 körül rajzolt, a mohácsi vész után megjelent térképen is megtalálható. Igazán jelentőssé, a század közepén vált, mint ez a szandzsák összeírásokból kideríthető. 1546 és 1562 között harminc család telepedett meg a községben, háromszorosára nőtt a gazdák juhállománya. Joggal remélték, hogy a gazdaságtörténet, a néprajz- és a településkutatás sokat hasznosíthat majd az innen nyert adatokból. A vártnál is többet adott a befejezéséhez közeledő munka, mint erről a szakirodalomból és az ásatás helyszínén értesültünk. Az 1901-ben felavatott református templom környékén dolgoznak minden nyáron, immár egy évtimár amúgy is sokat bosszankodott az elpocsékolt régiségek miatt. Ebek harmin- cadjára került a hajdani népvándorlás kori temetőből a Máriaváros szélén előkerült, hátranyilazó jász lovast ábrázoló kőlap. Egy oldal szalonnáért kótyavetyélték el az Alpáron felásott aranytárgyakat. zede. Korábban kiderítették: alapozásánál, falazásánál felhasználták a hajdani pusztatemplom maradványait. A templomtól hozzávetőleg 300 méterre északnyugatra fogtak munkához. A szövevényes árokrendszerre utaló nyomokból és más jelekből következtethetően szarmata kori, 1500—1600 éves településen alakult ki a középkori falu. Többhelyiséges házomladékot is talált a cölöplyukak, gödrök, talajelszíneződések alapján tájékozódó régész. A pusztulási réteg megerősítette azt a nézetet, hogy a 15 éves háború folyamán népte- Ienedett el Szentkirály. A mai községi temető mellett, egy vizenyős rész szélén húztak kutatóárkokat. így találtak rá a „főutcára”, a hosszirányú község tengelyére. A falu középpontja a mostani templom környékén volt. A jól érzékelhető kocsiút(i) mentén, egymástól mintegy 50 méternyire álltak a házak. Gyalogosok taposták a két szélén ma is megkülönböztethető, elfeketedett sávot. Az átlagosan négy méter széles út közepén látszódnak a keréknyomok, vagyis elkülönült a gyorsabb és lassúbb közlekedés. Kis túlzással szenzációsnak is minősíthető az előkerült középkori kút. Találtak 400—500 éves kutat másutt is, de ilyen fagerendásat csak erdős vidékeken. Ismét egy közvetett bizonyíték: sűrű tölgyesek borították hajdanán ezt a vidéket. Azt olvasták ki a templom közvetlen környékén talált többréteges temetőből, hogy mintegy 300 —350 évig itt hántolták el az elhunytakat. Sajnos eléggé szegényesek a feltárt sírok; szinte mind bolygatott (Az új sírok ásásánál óhatatlanul megsértették a koráb- ' biakat.) Az előkerült érmek, ru- hadiszek révén is összeállítható a temetkezések időrendje. Az Árpád-korban magyarokat helyeztek itt örök nyugalomra, a XIV. századtól kezdve kunokat. A laikusnak keveset mondó házalaprajzok szinte megelevenednek útikalauzom, dr. Pálóczi- Horváth András szavai nyomán. A Kecskemét távoli kéményeitől, az átellenben húzódó magasfeszültség oszlopaitól keretezett táj• A negyedik ház feltárásának helye visz- szatemetés közben. Mióta „csőr“ a csőr? • A templomtól keletre feltárt negyedik ház alapfalainak egy része; cölöplyukak, árkok, gödrök. ban el-elgondolkodik az ember. Vajon melyikben lakhatott a háromszáz bürgét magáénak tudó Sánta Imre? Módos ember lévén, közvetlenül a pusztatemplom mellett építette föl ágasfák közé vert, döngölt falú házát? Kinek a nyáját őrizték a tisztességgel elhan- tolt komondorok? A gazdasági épületekben a búza- és rozstermést tárolták? Aligha Demetör szolga birtokolta az elsőként feltárt háromhelyjséges, 15 méter ■ hosszú, külső sütőkemencével ellátott házat. Mit sütöttek, mit szárítottak benne? Melyik fehérszemélyt ékesítették a sírgödrökben konzerválódott párták, pasztagyöngyök? Csak a családfőket jegyezték fel az összeírások: a lányok, asszonyok neve a felejtés kútjába merült. Ottjártamkor főként diákok szorgoskodtak a nagy tábla tengeriből kiszakított kutatási terepen. Körültekintő figyelmükről, szorgalmukról elismeréssel szólt az ásatás vezetője. Ezúton is köszöni a kecskeméti múzeum, a lászlófalvi tanács és termelőszövetkezet és a református lelkész segítségét. Mire e sorok megjelennek, befejeződnek az idei földmunkák. Dr. Pálóczi-Horváth Andrásnak több idje jut az újabb leletek azonosítására, „kikérdezésére”, az összefüggések kibogozására... Kirajzolódik századok homályából a tíz-tizenöt nemzedéken keresztül virágzó község története, lakóinak életmódja. Megállapítható, miben egyeztek és miben különböztek a középkori magyar és kun falvak. Heltai Nándor Néhány héttel ezelőtt egyik rádiós ötpercében Lőrincié Lajos nagyon érdekes kérdéssel foglalkozott. Egyik buzgó és érdeklődő hallgátója azt szerette volna megtudni, hogy mi volt a neve a madarak csőrének, amikor még nem így nevezték. A csőr ugyanis nyelvújítást szó, még csak 160 éves. Lőrincze Lajos ezt a bizonyára nagy érdeklődést kiváltó kérdést a szűkre szabott idő ellenére is a lényeges mozzanatokat kiemelve világította meg. Az ő fejtegetéseit kibővítve tárgyaljuk mi is ezt a kérdést. A csőr a nyelvújítók alkotta szó. Legfurcsább szóalkotási módjuk két megcsonkított (vagy csonka, meg egy teljes) szó összevonása volt. Ilyen a csőr is. A magyar nyelvújítási szótár idézi a szó megalkotójának nyilatkozatát 1821-ből: „Bátorkodtam azon szót (Schnabel) Madár-orr helyett egy szóval Tsőr-nek (Tső- orr) nevezni.” Eleinte csörr alakban használták, így világosan érződött a szó összetételjellege, csak a második szó magánhangzója maradt el. A csőr alak már nem utalt a szó összetevőire. Hasonló eljárással keletkezett szavak : higany (híg anyag), köny- nyelmű (könnyű elméjű), lég (levegő ég), csipesz (csíp eszköz), talaj (talp alj), indok (indító ok). A rovátkolt baromból először ro- bar lett, majd később rovar alakban állandósult. A szavak összetétele nyelvünk ősi (ma is meglevő) sajátossága. Sok szavunk összetételjellege közben annyira elhomályosult, hogy csak a nyelvészek tudják elemeire bontani. Az arc szó pl. az úgynevezett összefoglaló összetételek sorába tartozik, az arc fogalmát az arc jellegzetes tagjainak az összekapcsolásával fejezték ki: az orr és a szőj összevonásával. Régi alakja az orrszáj-ból alakult orrsza, majd orrca lehetett. És mivel végső magánhangzóját birtokos személyragnak fogták fel (mint epe, zúza), az orrca őrre, majd arc alakra változott, és már nem utalt összetevőire. Ilyen elhomályosult összetételek még a jámbor, ezüst, férj, leány, nép, ember. És most feleljünk arra a kérdésre, hogy mi volt régen a csőr neve. Mivel a csőr a madarak száját és orrát jelenti, sejthetjük, hogy a száj vagy az orr szavakkal jelölték. Károlyi Gáspár 1590-ben megjelent bibliafordításában találunk rá adatot. A bibliai özönvíz után Noé egy galambot bocsátott ki a bárkából, de a galamb visszatért, mert „vizek valának az egész földnek színén”, és sehova se tudott leszállni. Második alkalommal is kiröptette Noé a galambot. „És megjőve ő hozzá a galamb estvére, és imé egy leszakasztott olajfalevél vala annak szájában." Ez a kép jelenik meg Kazai János református prédikátor 1708-ban kiadott imádságos könyvének címében is: „Zöld olajfaágat szájában hozó Noé-galambja.” Tanulságos lesz Heltai Gáspárnak, a 16. század egyik legjelesebb prózaírójának Száz fabula címmel 1556-ban megjelent mesefordításaiba is belelapozni. A hollóról és a rókáról (tegyük hozzá: meg a sajtról) szóló meséjét ma is mindenki ismeri. A róka fon- doi latos módon igyekszik megkaparintani a sajtot a fán ülő holló szájából. Megénekelteti. „És midőn a száját megnyitná, kiesék a sajt a szájából." Ugyanígy ismert a rókáról és az eszterágró l (gólyáról) szóló mese is. A róka vacsorára hívta a gólyát, de lapos tányérba töltötte a híg pépet. „Az eszterág nem eheték benne (vagyis belőle) az ő hosszú vékony orra,- miatt. A gólya is megvendégelte a rókát, de hosszú nyakú edényben tálalta a jó étket. „A gólya hosszú orrával és nyakával” bele tudott nyúlni a szűk edénybe, de a róka nem. Heltai meséiben a holló szájáról és a gólya orráról van szó, tehát mind a két régi elnevezés szerepel. És ezt olyan természetesnek tartjuk, hogy ha ma elmondaná valaki ezeket a meséket, ma is ezeket a szavakat használná (tehát a holló a szájában tartotta a sajtot, és a gólya hosszú orrával bele tudott nyúlni a szűk edénybe). A csőr szót kezdetben idegenkedve fogadták, mint általában a megcsonkított szavakból alkotott összevonásokat. Arany János még évtizedek múlva sem használta. Például A rab gólya című versében az elmetszett szárnyú gólya egy teleknek a lábjában áll magában „Szárnya mellé dugta orrát. I Messze nézne, de ha nem lát! / Négy kerítés, négy magas fal: / Jaj mi haszna! / Bár akarna, / kőfalon nem látni átal.” Idézhetünk egy régi nótából is: „Lám piros a liba orra, / Pedig sose mártja borba.” De amikor már lefoszlott a csőr szóról szokatlanul képzett jellege, szókincsünknek hasznos eleme lett. Nem szorított ki a használatból más szavakat, csak az arc és az orr szót tehermentesítette, és egy addig szóval még nem jelölt fogalmat határozott meg pontosan. Az értelmező szótár szerint a csőr „madaraknak (és néhány emlősnek) sZarúréfeg- gél borított, megnyúlt, a ft^ájjpjfí- lást magában foglaló szerve.” A századfordulón már állattani műszó is lett belőle: az állatok egy csoportját, a csőrös emlősöket jelölték vele, sőt pontos nevet kapott általa a kacsacsőrű emlős is, ez a tojásrakó, csőrös vízi emlősállat. Jelentése tovább is bővült: tré- fásan-gúnyosan* emberi száj jelentésben is használják (fogd be a csőrödet!). A sportnyelv is átvette: a futballcipő orrát (!) jelenti, azért halljuk a közvetítéseken, hogy a sportoló csőrrel rúgta el, esetleg meg, rá, be vagy ki a labdát. Kiss István ............................................................................. _ ... # R 0 Keresik a kutatóárok segítségével föltárt hál folytatását. (Straszer András felvételei) (14.) Charlie és Jones ülnek egy asztalnál, Jones otthonában. Sakkoznak. Iszogatnak valamit, hosszúkás, narancssárga poharakból. — Kösz, hogy átjöttél, Charlie. — Nincs mit, főnök. A parancs az parancs.... — Én nem parancsoltam semmit. Csak kértelek, hogy gyere át este, ha tudsz. — Még egy kis alvással is megbíztál! — És aludtál? — Igen. Természetesen. — Csodálom az idegrendszered. — Nincs ebben semmi. A katona is tud aludni az ütközet előtt, az űrhajós is tud aludni, mielőtt kiröpítenék az űrbe. Miért ne tudnék én aludni? — Nehéz dologban kell döntenünk, Charlie. — Tudom, Jones, tudom. — Ha megengeded, összefoglalom a problémát. Először is: a- Génbankban valóban készül, vagy készült valami. Ilyen értelemben pontosak voltak Dán információi. — Nagy szerencse, hogy van neki ez az Erzsébetje... Biztosan sokat segít neki. — Dán remek hírszerző... Ami-’ kor megindult a Venus program, ő akkor is talált egy kis nőt magának, aki naprakészen tájékoztatta őt, minden eseményről. — ö meg minket... — Igen. Dán szerencsés fickó, annyi szent. De én, ne haragudj, Charlie, kicsit megpiszkálnám ezt a dolgot. Bizonyos jelekből arra következtetek, hogy nemcsak nekünk dolgozik. — Ezt meg honnan veszed? — Nincs komoly érvem... Talán csak az, hogy az MGB beindulásának hírét ő hozta. S ez a hír nem Erzsébettől, nem a Génbanktól való. Kell lennie valakinek ott, akivel kapcsolatot tart. De erről a valakiről sajnos, nem tudok semmit. — Biztos az is valami nő. — Egyáltalán nem biztos. — Akkor férfi... — Hiába szellemeskedsz. Ezt mindenképpen meg kell tudnunk. Búg a telefon, Jones odaballag a készülékhez. — Halló, Itt Jones. Igen, Dán, hallak. Jól hallak. Értem. Mária arra mászkál, ahol pisztrángot- szoktunk enni. Várj csak ... Egyedül van?... Értem. Értem. Mi is van ott a közelben? Egy apró kis szálloda, szerelmeseknek. Igen, a Kék Pisztráng! Megvan. Erzsébet majd segít neked megismerni Máriát. Mária nagyon fontos. Köszönöm, Dán, hogy értesítettél. Remekül dolgozol. Pompás fickó vagy. Nem, nem kell... De azért legyetek a közelünkben. Nem veszthetjük el őket. 48. Mária és József belép a Kék Pisztráng halijába. — Szobát szeretnénk — mondja József, kicsit elfogódottan. — Egy szobát, fürdőszobával, ha lehet. — Lehet — mondja a feltűnően alacsony pult mögül egy fiatalember. — Lehet, kérem, lehet. A tóra nézzen, vagy az erdőre? — A tóra kérném. Igen. a tóra — József visszafordul, Máriát keresi a szemével. Mária egy ablakmélyedésben áll, biztatóan Józsefre mosolyog, és nézi tovább a tájat. De nem egyszerűen a természetben gyönyörködik: észreveszi, hogy Erzsébet és Dán közelítenek a Kék Pisztránghoz. József, elintézvén az elintézen- dőket, visszamegy Máriához. — A tóra fogunk nézni — mondja József. — A szobánk fog a tóra. nézni — mondja Mária. Nevetnek. — De nem leszünk egyedül! — Egy közös, kollektív épületben sohasem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egyedül egy hang- versenyteremben, egy színházban, egy stadionban, egy szállodábáh ■ ■. — Nem pontosan így érteni. — Hát? — Ügy érzem, hogy követnek. — Kicsoda? — Egy kolléganőm és egy férfi. — De miért? — Sejtem. Foxman miatt.: j A Génbank miatt. — Ki ez a kolléganőd? — Erzsébet. — Erzsébet? Ettől még nem leszek okosabb. — Én sem tudok sokat róla. Valaha Foxman egyik — ha éppen nem az egyetlen — kedvence volt. Aztán valahogy minden félbemaradt. Erzsébet már nem tanult olyan sokat, Foxman se akarta annyira tanítani... Szóval, elromlott az egész. Mintha gyűlölnék is egymást, talán éppen a kudarc miatt... hogy kettőjüknek nem sikerült valami. — És ezért követ Erzsébet téged? Ezt nem hiszem... — Biztosat én sem tudok. Megyek, felhívom Foxmant. Mária telefonál, József tétlenül várakozik. Az ablakmélyedésből ő is látja a közelgő alakokat'. — Professzor út, itt vagyok egyedül... Erzsébet egy férfival mindjárt megérkeznek. Úgy érzem, követnek... Igen? És mit tegyek? Értem, professzor úr. Azonnal megyek. Mária odamegy Józsefhez, kicsit szomorúan mondja: — Józsefem, édes Józsefem, ne haragudj. Azoniial el kell mennem. Foxman vár, mindjárt megjön egy gyorskocsi értem. — És velem mi lesz? — Próbáld megtudni, hogy Erzsébet és az a férfi miről beszélnek. Figyelj meg minden aprósá. got. De ha nem tudsz meg semmit, az se baj. Én akkor is szeretlek. És hajnalra, legkésőbb reggelre visszajövök. Melyik szobában lakunk? — A tizenhetesben. — Akkor viszlát, a tizenhetesben. Megvársz? — Igen. (Folytatjuk) ■# Dr. Pálóczi-Horvath András régész.