Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-19 / 220. szám

1980. szeptember 19. • PETŐFI NÉPE • 5 Nevelési-oktatási tapasztalatok a félegyházi gépészeti szakközépiskolában A tudományos-technikai forradalom művelt, sokoldalúan képzett szakembereket követel. E nevelési cél megvalósítását társadalmi igények indokolják, de a tanulók jövőjének meg­alapozása is megkívánja. Ellátogattunk a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskolába, ahol Szert Lajos igazgatóval beszélgettünk a két évvel ezelőtt bevezetett új nevelési-oktatási tervekről. — Az ipari szakközépiskolák munkájában, képzési formájában az elmúlt két évben lényeges változások voltak. Így intézmé­nyünkben is. Ezek a változások az 1972. évi oktatáspolitikai párt- határozat végrehajtásához kap­csolódnak. A párthatározat hang­súlyozza a szocialista személyi­ség formálását, az életre, a mun­kára nevelést. Az új nevelési-ok­tatási dokumentumok ez irányú munkánkat részletesen meghatá­rozzák. — Milyen változások vannak a gépészeti szakközépiskola életé­ben? — Alapvető változás, hogy a ta­nulók négyéves tanulmányaik be­fejezésekor a sikeres érettségi mellett szakmunkás-bizonyítványt kapnak. A szakmai-elméleti óra­szám a korábbiakhoz képest csök­kent, a szakmai gyakorlati óra­szám közel megkétszereződött. Növekedett a matematika óraszá­ma, és a továbbtanulók a negye­dik osztályban 'is tanulnak még fizikát, heti két órában. Ez is elősegíti tanulóink továbbtanulá­si esélyeinek növekedését. A gya­korlati képzés az első két évben az iskola tanműhelyében, a 3—4. évben az üzemekben folyik, így a valós élethez közelebb kerül­nek, az alkalmazott legfontosabb technológiát megismerhetik ta­nulóink. — Milyen juttatásokban része­sülnek a diákok? — Kedvező a tanulók részére, hogy kétévenként az iskola és a vállalat munkaruhát ad a 2—3—4. évben pedig havi 110—650 forin­tos határok között ösztöndíjban • Ternyák László, menetfúrást végez. részesülnek évfolyamoktól és ta­nulmányi eredményektől függően. Minimális térítés ellenében min­den tanulónak juttatnak ebédet. A vidékiek kollégiumi elhelyezést kapnak. — Milyen segítséget kap a tan­testület az új nevelési-oktatási teriek megvalósításához? — A központi irányításon és útmutatáson kívül megyei szer­vezésű , továbbképzéseken veszünk részt. Ezenkívül segítséget jelen­l • ónodi György technikus tanár ellenőrzi Czombos István tanuló esz­tergált munkadarabját. , tenek a Köznevelésben és szak- folyóiratokban megjelenő cikkek és a Művelődési Minisztérium ál­tal kiadott irányelvek. — A tanulók szabad idejének kitöltésére milyen lehetőséget te­remt az iskola? — Részt vehetnek a különböző diákkörök munkájában, a honvé­delmi és gépkocsibarát-szakkör, az MHSZ-lövészklub tevékenysé­gében, rendszeressé tettük a tö­megsportot, bekapcsolódhatnak az országjáró túrákra, az ifjúsági szervezet munkájába, mozi- és színházelőadásokat szervezünk, irodalmi, esteken és hangverse­nyeken vehetnek részt. Megyénkban ez az egyetlen gé­pészeti szakközépisokla. Az in­tézmény a megye összes általá­nos iskolájából fogadja a diáko­kat, akik vonzódnak a vasas szakmához. Nagy Mária tudósító BTRETE BED Tfflffl FANTASZTIKUS REGI (10) Feltárul a páncélszekrény ajta­ja, Foxman és Mária színtér vi- gyázzban áll az aprócska, narancs- sárga kapszula előtt. 37. Jones, Charlie és Dán kávézik, Jones szobájában. — No, Dán, mi lett a kicsikével? — kérdezi Charlie. — Milyen kicsikével? — Nem kapisgálod? Nem is sejted?. — De. Sejtem. Dán rágja a szája szélét, töp­reng. Majd megszólal. '— Nem kapott pisztrángot. — Nem? — kérdezi Jones köny- nyedén. — Akkor jó. — Dehogyis jő! Most biztos ha­ragszik. Es akkor ki fog súgni szegény Dannak? Ugye, Dán? — Nem erről van szó... Sok­kal fontosabbról van szó. — Beszélj Dán, beszélj. Ideje, hogy dolgozz egy kicsit... — Megtaláltam Foxman embe­rét. Azt, akivel a legbizalmasabb viszonyban van. — Igen? És milyen? .. . Nyilván szép, fiatal, és nagyon tetszik ne­ked — mondja Charlie. — Nem. tudom, hogy hogy néz ki. Fogalmam sincs róla. — Ezt nem hiszem...., hogy te csak úgy, magadtól bedobsz egy adatot... a közösbe... az nem létezik... — Lehet, hogy nem is nő — mondja Jones. — De nő. Máriának hívják. — Szép név. — Nagyon ügyes név. ________ — Ügy érzem, mintha máris min'dent tudnék... — Mintha bőlcsebbek is len­nénk ... nem érzed, Charlie? — Nekem nő a fejem... — Nekem dagad a pénztár­cám ... — Hiába csúfolódtok... Hiába minden. Én szeretem Erzsébetet. Gyerekünk lesz. Egymástól. . — Az előbb Máriát mondtál... — De Máriát nem ismerem ... Értsétek meg, Erzsébet a meny­asszonyom, ő is a Génában dolgo­zik, s tőle tudom, hogy Foxman és Mária rendkívül bizalmas kap­csolatba kerültek ... talán még most is beszélgetnek. — Ezt- könnyen ellenőrizhet­jük ... — mondja Jones. — Kapcsoljam Foxmant, fő­nök? — Kapcsolja. 38. Foxman szobájában berregő, búgó hang. Foxman a kagylóért nyúl. — Igen, tessék. Én vagyok, igen... Maga az, Jones? Paran­csoljon ... Mit óhajt? — Egyetlen kérdésemre vála­szoljon, professzor úr. De őszin­tén. Egyedül van most? Charlie és Dán feszülten figye­lik Jonest és a videokészüléket. A képernyő üres. — Honnan tudja? — Onnan, hogy nem adja be a képet... Ejnye, professzor úr ... Foxman méltatlankodik. — Ehhez önöknek semmi kö­zük. Nekem is lehet magánéle­tem ... Mi közük van az érzelmi életemhez?... Ha jól tudom sem­mi, de semmi. Az égvilágon sem­mi ... Igenis, ha tudni akarják, nem vagyok egyedül... Egy asz- szisztensnőmmel beszélgetek ... magánügyekről... Értik? 39. — Köszönjük a tájékoztatást, professzor úr... — Jones lerakja a kagylót. — Értjük hát. Persze, hogy értjük... Köszönöm, Dán. Megint pontos volt az informá­ciód... Charlie... te mindent megtudsz Máriáról... Dán, te menj vissza Erzsébethez... Én meg megnézem, mit tudtunk meg az MGB-ről. Lehet, hogy máris megelőztük őket? 40. Bertram és a Dottore vitatko­zik. — Értse meg Bertram... mást nem tehetek, egyelőre. Várnunk kell. Lillan sokkos állapotban van. Űgysem tud meg tőle sem­mit ... — De én magától sem tudok meg semmit, Dottore. Kik lőttek magukra? — Sajnos, csak torkolattüzeket láttam. Embert nem. — Jones-ék nem élnek ilyen módszerekkel... — Ez csak az MGB lehetett... — Ilyen primitív dolgokat csi­nálni...' lövöldözni'az utcán, égy zárt gépkocsira. Meg Lilianre, egy magányos nőre... — Lehet, hogy csak taktika... így akarják valami őrültre fogni a dolgot. S mellesleg így akarják ártalmatlanná tenni egyik legfontosabb emberünket. — Szegény Lilian... fog neki fájni? — Micsoda? Micsoda fog neki fájni? — Hát... ha maga... ugye» ahogy szokás... rákapcsolja az agyát egy komputerre... — De Bertram! Lilian nem ha­zudik! Lilian biztos, hogy nem hazudik, ő mindent megtesz az MGB érdekeiért! — Dottore, ezt én is tudom. Nem is ezért kérném a vizsgála­tot. Arra vagyok kíváncsi, hogy szeret-e. Hogy vonzódik-e hoz­zám ... — Bertram, ez nagyon veszé­lyes ... ebben az állapotban... — Értse meg, Dottore, ezt tud­nom kell... Es nem szabad té­vednem. Egy hajszálnyit sem. Semennyit sem... Tehát... —Rendben van. Megcsinálom az agyátvilágítást. — Kösz, Dottore. 41. — Látja, Mária... zaklatnak. Egész egyszerűen zaklatnak. — És... tudnak... róla? — A Fekete Génre gondol? — Igen. — Nem, nem tudnak róla. Nem tud róla senki, csak maga. . — Bocsásson meg, professzor úr... de tulajdonképpen még most sem értem pontosan. Mi ez a Fekete Gén?' — A tudomány csodája, a pá­lyám vége, a csúcs. — Igen ... igen. De mit tud? — Mindent. A belőle létrehoz­ható útód igen furcsán viselked­ne, ha megszületne... — Mit csinálna? — Nem lehet teljes pontosság­gal kiszámítani. De ennek a földi civilizációnak vége lenne, az biztos... csupa negatív erköl­csi tulajdonság... magas intelli­genciahányados mellett, aránylag tisztes, meggyőző külsővel, kifelé irányuló aktivitással... nagyon veszélyes... — Mintegy Antikrisztus ... — Pontosan.' Nem kellene ugyan­elfogadnom ezt a tudománytalan meghatározást, de mit tehetek? Ha maga igy jobban érti, hát értse így: igen, Antikrisztus... — Ezért van hát páncélszek­rényben ... Most már értem... •— És ott is kell maradnia... Mária, a Fekete Génért ketten vagyunk felelősek. Maga és én... — Egy utolsó kérdést professzor úr... ha megengedi. .. — Tessék. ________ ... .... • — Mi szükség volt... rá? 3 -— A -Fekete Génre? Tulajdon­képpen semmi. De, tudja, Mária, ilyen az ember, főleg a tudomány embere: azt hajszolja, ami már a falon túl van. Ami tilos, amit nem szabad. Mert ott vannak a csodák, s a tudományok élén csak az haladhat,' aki feltárja a csodákat... Ha akarja, Mária, mindezt fogja fel egy öregedő ember hiúságának, önteltségé­nek ... Ha akarja, tiszteljen: a tu­domány egyik lehetséges végpont­jára érkezett el... — De miért? — Ismeri a legkorszerűbb fegyvereket? A neutronbombát, a különböző vegyi-biológiai hatású kábító bombákat? — Nem ismerem, de hallottam róluk... — A Fekete Gén az emberiség egészére nézve sokkal veszélye­sebb, mint a felhalmozott fegy­verek együttvéve. Hiszen a fegy­ver csak fém,- csak testetlen energia: de a Fekete Gén em­ber ... a Fekete Gén szellem is; akarata van, és akaratát nem a világ, nem a földi társadalom megmaradásának vágya irányítja, hanem csak ő maga... Egyedül ő maga. — Értem professzor úr, ér­tem ... — Mária elgondolkozva bólogat, szinte oda se figyelve hallgatja a professzor ömlengését — de ennyi elragadtatással nem lehet mit kezdeni. — A Fekete Gén nem a Gén- baiik teremtménye, a Fekete Gén az enyém!... És a magáé, kedves Mária... De senkinek, érti! Sen­kinek sem szabad a Fekete Gént kiadnia! Esküdjön meg Mária, az emberiségre kérem: esküdjön meg! Ezt a narancssárga kapszu­lát senkinek nem adja oda! — Esküszöm... — Mária telje­sen gépiesen, mereven viselkedik, látszik, hogy egészen máshol jár az esze. — És az ügynökségek! Ok a mi igazi ellenségeink! Képzelje el, mi történne, ha valamelyik meg­kaparintaná! Akié a Fekete Gén, azé a hatalom! Hiszen a Fekete Gén veszélyesebb fegyver egy hozzáértő ember kezében, mint bármilyen kábító bomba, a Feke­te Gén a világ urává lehetne, igy is, úgy is, és nem nézné az esz­közeit, a Fekete Gén a világvége, a civilizáció vége, a Föld meg- szüntetője, az emberiség elpusztí- tója! A Fekete Gén az Antikrisz­tus! Nem adhatjuk senkinek! Sen- ki-nek! Foxman liheg, teljesen kivetkő­zött magából. Meglátja magát egy tükörben, kicsit lehiggad, meg- szégyelli magát. — Ne haragudjon, Mária, de el­ragadott az indulat. Bocsásson meg, de ez valóban nem akár­mekkora pillanat. (Folytatjuk.) ÚTTÖRŐÉLET Látogatóban Kalocsán az Ady-csapatnál Seregszemléken, kulturális be­mutatókon, különféle' országos eseményeken a kalocsai Ady Endre úttörőcsapat táncosai nye­rik el sorra-rendre az első díja­kat, képviselik megyénk mintegy hatvanezer kék- és vörösnyak- kendősét! Hogyan élnek, tanulnak, vé­geznek mozgalmi munkát azok a gyerekek, akik a népművészeti hagyományaira joggal büszke vá­ros lakói — de pontosan úgy akarnak, és úgy kell élniük, mint bármelyik gyermeknek megyénk­ben. A kérdést Molnár Máriához in­tézem, aki a nagy létszámú csa­pat vezetője, ismeri” tehát a csa­patukról alkotott képet, és ter­mészetesen ismeri a náluk folyó mozgalmi munkát, annak minden örömét és gondját. Sokan hiszik, hogy táncosaink különféle időkedvezményeket él­veznek, másra, például a tanulás­ra nem is kell gondot fordíta­niuk. Ez bizony nem igy van! Semmilyen időkedvezmény nincs, és gyorsan hozzá kell tennem, nem is lehet, mert gyenge tanuló nem bírja a megterhelést, amit a táncolás jelent. Amit kapnak... nos, a fellépés biztonságát... El ne felejtsem megemlíteni, hogy mire befejezik úttörőéletüket — bejárják Európát, esetenként más földrészekre is eljutnak! Ha . csapatunkat jellemeznem kell, akkor hasonlóan „nagy" do­lognak kell ítélnem a tudomá­nyos technikai úttörőszemléken való szerepléseinket, sportsike­reinket, azt, hogy a mozgalmi munkát egyértelműen a tanulmá­nyi tevékenységhez fűztük, sike­rült elérnünk, hogy minden raj­vezető ezzel a legteljesebben egyetértsen. Az elmúlt mozgalmi évben százan indultak a tanulmányi ver­senyeken. Ügy szeretnénk, hogy az idén kétszázan mérkőzzenek, a szaktanároknak legyen idejük a februári nagy vetélkedőkre, a legérdemesebbeket felkészíteni! Minden tevékenységünknél a „tö­megesítést” szeretnénk érvényre juttatni! — Az iskola régi épület, és meglehetősen sokan járnak ide, de a tisztaság mindenképpen fel­tűnő! Ebben az úttörők is segí­tenek? — Igen! A szaktantermek tisz­taságáért rajok felelnek, függet­lenül attól, hogy aznap éppen ők tanultak-e abban a teremben, el­lenőrizniük kell annak tisztasá­gát. A tisztasági verseny egy ré­sze ez, felelősségükkel, pontozás­sal, értékeléssel és természetesen jutalmazott győztesekkel! Ilyen nagy létszámú csapatnál a rajvezetőkkel egyetértésben nagy jelentőséget tulajdonítunk a gyermekönkormányzatnak, a jól dolgozó rajtitkároknak, a rajön­kormányzatnak! Annak, hogy a tisztségviselőknek ne körvonala­zott. hanem meghatározott fel­adata legyen! — Néhány hete kezdődött meg a tanítás — merre jártak a ka­locsai Ady Endre úttörőcsapat tagjai a nyáron? — Három helyen. Kisdobosaink tábora Szelíden volt. Százan vet­tek rajta részt. Cseretáborozóink KÁCSÁRD-on, Sátoraljaújhely mellett nyaraltak, faházakban. A vándortáborozók a Blikkben gya­logoltak. A táborozáshoz nagy segítséget kaptunk a Kalocsai Állami Gaz­daságtól. Az egész csapat ilyen­kor, kora ősszel a gazdaság föld­jein szedi a paprikát 1—2 napig. Ezért nem kérünk pénzt. Amikor táborba indulunk, a paprikasze­dőket a gazdaság autóbuszai vi­szik, ahova kell — és ők sem kérnek a fuvarért pénzt! Tervezzük, hogy a táborozok élménybeszámolót tartanak az egész csapat előtt szeptember utolsó napjaiban. Az időjárástól tesszük függővé, hogy az élmény- beszámoló tábortűz körül, vagy zárt teremben zajlik majd le. — Közeledik a mozgalmi év hivatalos kezdete, szeptember 29. Hogyan készülnek rá? — Évfolyamonként, játékos for­mában bonyolítjuk le, természe­tesen nem hagyjuk ki az idén sem az akadályversenyt. Hagyo­mányos ez nálunk, azzal együtt, hogy ilyenkor lépnek munkába az ifivezetőink. — Hányán vannak? —. Huszonketten. Rendszeresen járnak a csapathoz, a legtöbben az I. István Gimnázium tanulói, ... és a mi csapatunk tagjai volt­lak. Hogy mennyire komolyan ve­szik munkájukat, arra jellemző, hogy a gimnáziumban a KISZ- összekötő tanár, Dániel Gézáné, külön alapszervezetbe tömörítet­té az ifiket, és fokozott figyelem­mel kíséri, tanácsokkal látja el őket. Az ifik közül Juhász Zol­tán most kapta meg a Kiváló if­júvezető kitüntetést, és úgy tűnik, méltó lesz erre a nagy elismerés­re Katus Zoltán is. — Végül a csapat ugyancsak hires névadópróbájáról szeret­nénk hallani. — A próba november második feléhez kötődik, pontosan novem­ber 22-höz, Ady születésnapjához. Alapját az Otletfa képezi. A csa­patfaliújságon ezen a héten egy nagy fa kap helyet, aki a lomb­jába egy csapatmunkát megjaví­tó öteletet ir, az kap egy A-belűt. A költő nyolcbetűs nevének min­den betűjéhez egy-egy feladatot kapcsolunk szellemi, sport, hasz- nosanyag-gyűjtés. és természete­sen egy nagyszabású vetélkedő: Ki tud többet Adyról — címmel. Aki legalább öt betűt megszerez, az teljesíti a névadópróbát, ez pedig bekerül az úttörőigazol­ványba is. Aki, — akik — hat, hét, illetve nyolc betűt szereztek, nos, azokat külön is jutalmazzuk. Az Ady Endre úttörőcsapat egy a kalocsai úttörőcsapatok közül.- Ügy élnek, tanulnak, végzik moz­galmi munkájukat, mint megyénk bármelyik úttörőcsapatnál. Amikor azonban táncosaik felve­szik szinpompás ruháikat, bemu­tatják műsorukat —, ezt hatvan­ezer úttörő képviseletében teszik. S. K. 9 Játékfüzért mutatnak be a kalocsai Ady Endre úttörőcsapat tagjai. »(Tóth Ferenc felvétele.) REJTVÉNY FEJTŐKNEK Az elmúlt héten közölt logikai rejtvény helyes megfejtése: a kettes számú, fehér kalapos figura következik a sorban! Ügyesek voltatok, a beérkezett megfejtések legnagyobb része a helyes választ tartalmazta! A sorsolásnál a szerencse a következőknek kedvezett, részükre köny­vet postázunk: Juhász Tibor, Városföld; Csernus Ilona, Jakabszál- lás; Kakuszi Lajos, Kelebia; Varga Juhász Rozália, Petőfiszállás; Ordast Borbála, Kerekegyháza; Kúti Éva, Felsőszentiván; Pintér Julianna, Fülöpháza; Kühner Anikó, Gara; Vdczi Ferenc, Akasztó; Mészáros Irén, Orgovány.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom