Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-17 / 218. szám

IDŐJÁRÁS Várhfttó ldöjárái ma eitlg: általiban kevii felhőt száras Mi, mérsékelt vál­tozó Irányú szél. Hűvös éjszaka, erő- sOdö nappali felmelegedés. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: ál­talában i—* fok kdzött, északkeleten néhány helyen gyenge talaj­menti fagy, legmagazabb nappali hőmérséklet 20—25 fok kSzOtt. <MTI> VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP B ÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV, évf, 218. szám Ára! 1,20 Ft 1980. szeptember 17. szerda Sajtóposta Bajai beszélgetés az oktatásról A kitüntetett népművelő t. oldal j. oldal s, oldal Csikós Nagy Béla Moszkvába utazott Csikós -Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke kedden, küldöttség élén Moszkvába utazott, ahol a KGST anyagi-műszaki ellátási együttmű­ködési bizottsága 11. ülésén vesz részt. Megvitatják az anyagforrá­sok ésszerű és gazdaságos felhasz­nálásának kérdéseit, az anyagi­műszaki éllátás tökéletesítésével összefüggő problémákat, a másod­lagos nyersanyagok hasznosítását, valamint a réz, a tűzálló anyagok, a cement és a vékony fa anyagok­kal való takarékoskodás lehetsé­ges módozatait. (MTI) Megyeszerte eredményesen dolgoznák a takarékszövetkezetek Hatékonyság és termelékenység — lényegében ez lehetett volna a mottója a Takarékszövetkezetek Bács-Kiskun .megyei választmá­nya legutóbbi ülésének. Mint­hogy a választmányban egyfor­mán két-két taggal jut képvise­lethez a megye 22 takarékszövet­kezetébe tömörülő kilencvenhét- ezer főnyi tagság, az ülésen el­hangzottak bízvást széles körű ér­deklődésre tarthatnak számot. Mindenekelőtt azok az eredmé­nyek, s még inkább a további tö­rekvések, amelyeket a falusi ban­kok V. ötéves tervi működéséről beszámolva, s az idei főbb felada­tokat felvázolva Sallai István me­gyei titkár terjesztett elő. Az elmúlt öt, pontosabban négy és fél évi eredményekről szólva, az egyik alighanem legalapvetőbb, hogy kialakult a takarékszövetke­zetek megyei hálózata, mind tár­gyi, mind személyi vonatkozásiban adottak az eredményes működé­sük feltételei. A megye települé­seinek 86 százaléka tartozik a ta­karékszövetkezetek működési te­rületéhez, ahol 84 egység szolgál­ja a tagságot. Figyelembe véve, hogy a tagsági önsegély elvének érvényesítése je­lenti a szövetkezeti bankok alap- tevékenységét, ugyancsak figye­lemreméltó eredménynek számít: az elmúlt 4 és fél évben megkét­szerezték betétállományukat a takarékszövetkezetek. Ez pedig amellett,' hogy jó alapot nyújtott a jó gazdálkodásihoz — nem utol­sósorban a kölcsönfolyósításhoz —, híven kifejezi a tagság, a la­kosság bizalmát is. Csak érdekes­ségként: a múlt év végén a taka­rékszövetkezetek betétállománya meghaladta a postahivatalokban őrzött betétek összegét, napjaink­ban a megye összes betétállomá­nyából mintegy 27 százalékos a ta­karékszövetkezetek részesedési aránya. Érthető, hogy a betétek növekedésével párhuzamosan ugyancsak jelentősen emelkedett a kölcsönfolyósítások száma, és a kölcsönállomány. Az elhangzottak alapján ha­sonlóan említhetnénk a takarék- szövetkezetek — pénzügyi szol­gáltatások köréhez tartozó — egyéb tevékenységét, amelyre szintén a fejlődés jellemző. Ezek azonban csakúgy, mint a betét­gyűjtés és a kölcsöngazdálkodás javítanivalói, különösen a továb­bi feladatok között kaptak nagy hangsúlyt. S itt kapcsolódik a bevezetőül említett mottó. Nevezetesen az a felismerés, hogy a takarékszövet­kezetek gazdasági tevékenysége továbbjavításának egyre inkább a hatékonyság, a termelékenység a lehetséges útja-módja. Ez pedig egyebek mellett a munkaidő még jobb kihasználását igényli a ta­karékszövetkezetek mintegy há­romszázhetven dolgozójától. Hi­szen csakis ily módon gyarapít­ható tovább a takarékszövetke­zeti tagság, a betéttulajdonosok tábora, szélesedhet a kellő felvi­lágosítás nyomán a 'betétfajták köre, elégíthető ki körültekintő mérlegelés alapján minden indo­kolt kölcsönigény. Végül, az eddi­giekhez képest is tovább bővülhet­nek a takarékszövetkezeti szol­gáltatások. Mindezek ellátásának eredményeként pedig eredménye-, sebbé vájhat a takarékszövetke­zetek működésének jövedelmező­sége. A szolgáltatások bővítését cél­zó törekvések között bizonyára sokaknak jó hír a választmányi ülésen szerzett az az értesülés, hogy a bácsalmási kezdeményezés után, október elsején, a szabad- szállási takarékszövetkezet is megkezdi az átutalási betétszol­gáltatást. Kellő előkészítés után pedig várhatóan a megye vala­mennyi falusi bankja bevezeti majd ezt — a városokban az OTP jóvoltából már sok éve közked­velt — szolgáltatást. Ugyancsak figyelemreméltóak és további, hasonló lépésekre ösz­tönzőék azok a > szolgáltatások, amelyeket megbízásos alapon a termelőknek történő számfejtés és fizetési forgalom lebonyolítá­sával, valamint a lakossági befi­zetések továbbításával látnak el a takarékszövetkezetek. A Buda­pesti Dohányfermentáló és Bevál­tó Vállalattal kötött ilyen megál­lapodás nyomán ez év júliusától kezdve a takarékszövetkezetek fi­zetik ki az átadott dohány ellen­értékét a szerződéses termelők­nek. Aligha szorul bizonygatásra, hogy túl a vállalat ügyvitelének egyszerűsítésén, milyen előnyös ez a szolgáltatás a kistermelőnek, aki az eddiginél lényegesen ha­marabb. az áruátadást követő pár napon belül megkapja a vételárat. Mint ahogyan azt sem kell ma­gyarázni, mennyi fáradságtól sza­badul meg az a megrendelő, aki­nek a folyamkavics vásárlása és szállítása címen befizetett pénzét a helyi takarékszövetkezet továb­bítja a megbízó hartai Erdei Fe­renc Termelőszövetkezetnek. Ezek a friss keletű példák azért ígéretesek, mert — mint azt a takarékszövetkezetek Bács-Kis­kun megyei választmányi ülésén részt vevő íspánovics Márton, a MÉSZÖV elnöke külön is hangoz­tatta — sok még a helyi lehetőség a takarékszövetkezetek fizetési forgalmának kiterjesztésére, a ■tsz-ekkel, áfész-ekkel, s más gaz­dálkodó szervekkel történő meg­állapodások útján. A lakosságtól való felvásárlásból eredő kifize­tések gyorsítása érdekében, kü­lönösen az áfész-ekkel szükséges fokozni, kiterjeszteni a minden •fél számára hasznos együttműkö­dést. P. I. Dömsöd nincs messze Bács- Kiskun megye határától, de még lakóhelyemtől, Kecske­méttől sincs nagyon távol, mégsem tudtam egészen a kö­zelmúltig — bár Petőfi-rajon- gó vagyok —, hogy a költőnek ebbeit a községben is van emlékháza. Nemrég vendég­ségben jártam Dömsödön, s kedves vendéglátóm vezetett el az emlékházhoz. Az ott lá­tottak maradandó élményt je­lentettek számomra; a felfe­dezés örömével távoztam Döm- södről. Hasonló eset sokszor megtör­tént már velem. A kismúzeu- mokkal való „találkozásaim” feledhetetlenek. E gyikbe-má­sikba, ha tehetem, időnként visszatérek. Vonzanak ezek az intézmények, sajátos levegő­jükkel, egyedi gyűjteményeik­kel. Miért érdemel szót mindez? Egyrészt, mert közeleg a nj,ú- zeumi és műemléki hónap, s érdemes felfigyelni — Bács- Kiskunban is — a kismúzeu- mokra, másrészt pedig azért, mert sokan hajlanak arra, hogy lebecsüljék a kismúzeumok — •legyenek azok emlékházak, tájházak vagy állandó helytör­téneti-néprajzi gyűjtemények — közművelődési jelentőségét. Azzal érvelnek, hogy csak a problémát szaporítják, költsé­ges a fenntartásuk, a rendsze­res nyitvatartásuk. Mások■ en­nél is tovább mennek — őfc szerencsére kévésén vannak —, s legszívesebben bezárnák, be­záratnák a legtöbb kismúzeu- mot. A legsajnálatosabb, hogy olykor illetékestől is hallani ilyen véleményt. Pedig — nem kell különö­sebben bizonygatni — van lét- jogosultságuk az ilyen intéz­ményeknek. Félreértés ne es­sék; nem arról van szó, hogy indokolatlanul szaporítsuk ezek számát. Arra nincsen semmi szükség, hogy bárhojl is kellő értékű gyűjtemény híján rendezzenek be tájmúzeumot, emlékházat. Az igazi értékeket viszont meg kell becsülni az­zal, hogy közönség előtt szere­peltetjük, állandó jelleggel. A kismúzeumok ma már fontos szerepet töltenek be a közművelődésben, mert olyas­mit közölnek az érdeklődővel, amit csak ott, abban a házban tudhat meg, sehol másutt. Pro­filjuk sajátos, egyedülálló, egyik sem hasonlít a másikra. S ez a varázs vonzza az embe­reket. A legtöbbnek ezért vi­szonylag több látogatója . van, mint sok nagyobb városi mú­zeumnak. Erre szűkebb ha­zánkban, Bács-Kiskun megyé­ben is találunk példákat. A megnyitást követően — jól emlékszem — hosszú ideig nagy sikere volt a megye első tájházának, a dunapatajinak. Bizonyára ez az érdeklődés megújul, majd a kissé hossza­dalmas átalakítás, bővítés be­fejezése után, hiszen a duna- patajihoz hasonló gazdag gyűj­temény az ország egyetlen má­sik községében sem található. Említhetem a nemzetiségi táj­házakat, egyebek között a her­cegszántói délszláv, a hartai sváb, a kiskőrösi szlovák, vagy a bajai sokác múzeumot, ame­lyek ugyancsak az érdeklődés középpontjában állnak. Nem is szólva a kiskunsági emlék- __ helyekről, a Petőfi-emlékhá- zakról, a kiskunfélegyházi Móra-házról, a kecskeméti Ka­tona József-házról, mert azt már szinte természetesnek vesszük, hogy ezeket nem ke­rülik el az irodalom barátai, a külföldiek sem. A kismúzeumok jól kiegészí­tik a nagymúzeumok hálóza­tát, azzal együtt alkotnak egész intézményrendszert. S hogy az eddigieknél is jobban megfeleljenek a követelmény­nek, amiért létrehozták őket, hogy még eredményesebben betöltsék közművelődési funk­ciójukat, még több támogatás­ra van szükségük — anyagi és szakmai értelemben egy­aránt. R. M. Országos öntözési tanácskozás Előtérbe kerül a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása • Dr. Illés György, az OVH elnökhelyettese megnyitja az országos öntözési ta­nácskozást és bemutatót. Az iparosodás fejlődésével a föld és a levegő, vala­mint az élővizek szennyeződése ro­hamosan nőtt. Eze- ' két a károsodáso­kat a természet Önmaga már nem képes kivédeni. Csakis az ember szüntetheti meg körültekintő gon­doskodással, ön­magáért és utó­daiért érzett fele­lősséggel. Egysze­rűbb és olcsóbb, tehát hasznosabb elkerülni, mint utólag nagy költséggel megszün­tetni élővilágunk szennyezését. Ez lehetne a mottója annak az országos tanácskozásnak, ame­lyet tegnap tartottak Kecskemé­ten a Tudomány és Technika Há­zában. Az Országos Vízügyi Hi­vatal, a Hidrológiai Társaság Bács-Kiskun megyei Szervezete, valamint a Renovaqua és a MAE Bács-Kiskun megyei szervezete által rendezétt értekezleten elsőd­legesen a szennyvízöntözéssel kapcsolatos problémák kerültek előtérbe. Az élnöki megnyitót dr. Illés György, az OVH elnökhelyettese, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke tartotta. Szólt arról, hogy egyre nagyobb feladat az állattar­tótelepek folyékony trágyájának és a kommunális szennyvizeknek a gazdaságos elhelyezése. Tohai László, a Bács-Kiskun megyei Tanács általános elnökhe­lyettese a települési szennyvizek mezőgazdasági elhelyezésének módjáról, annak természet- és környezetvédelmi szerepéről szólt. Előadásában hangsúlyozta, hogy szakemberek számítása szerint a modern ipari társadalomban a nemzeti jövedelemnek mintegy 5—6 százalékát kell (kellene) kör­nyezetvédelmi beruházásokra- for­dítani, ha azt akarjuk, hogy a természet ne szenvedjen jóváte­hetetlen 'károsodást. Saját tapasz­talatainkból tudjuk viszont, hogy a mindig szűk beruházási keretek éppen a szennyvíztisztítók, füst­ős porszűrők, zajártalmat csök­kentő, valamint mérgező anyagok megsemmisítését szolgáló beren­dezések létrehívását akadályoz­zák meg. Környezetvédelmi szempontból az egyik legnagyobb figyelmet a víz érdemli. Hazánkban például naponta 2,5 millió köbméter szennyvizet termelnek a gyárak, s a városok. Szomorú statisztika; ennek alig egyharmadát tisztítják megfelelően, a többi csak részle­gesen szabadul meg a mérgező anyagoktól, vagy tisztítás nélkül jut a folyókba. A mezőgazdasági szennyvíz­hasznosítás környezetvédő és egyúttal környezetkímélő techno­lógia is, közben növeli a nyers­anyagok visszajuttatását a talaj­ba, tökéletessé teszi a fel nem használt tápanyagok természetes körforgalmát. Zárt ciklusú rend­szert alkot, tehát szabályozott működtetés esetén nem termel újabb hulladékot, nem okoz kárt a környezetben. A Kecskeméten működő szenny­vízelvezető rendszer teljes mér­tékben kielégíti az országos kör­nyezetvédelmi koncepció és köve­telményrendszer igényeit. Előadásában elmondotta, hogy Bács-Kiskun megyében a felsza­badulás előtt a lakosságnak csak 12 százaléka jutott egészséges ivó­vízhez. Vízellátást biztosító köz­művek gyakorlatilag nem voltak a megyében. Kecskeméten, a me­gyeszékhelyen 191il-iben ugyan fúr­tak már kilenc kutat, de ezek vize csak 1950-ben jutott el az első lakásokba. Megyénkben tehát alig 30 éves múltra tekinthet csak vissza a közművesített víz­ellátás. A községekben az 50-es évek végén indult meg a vezetékes szolgáltatás. Elsőként ' Soltvad- kerten 1957-ben, majd Dunapa- tajon és Kiskunmajsán 1958-ban folyt először csapból víz. Az el­múlt év eredményei kétségkívül nagyok, ihiszen. napjainkban a me­gye lakosságának - kétharmada részesül közműves vízellátásban. Jóllehet, a napi személyenkénti vízfogyasztás az országos 130 li­terrel szemben megyénkben csak. M5 liter. Rácz Tamás, az Országos Víz­ügyi Hivatal osztályvezető-helyet­tese előadásában a mezőgazdasági szennyvízhasznosítás jelentőségé­ről, valamint a települési Szenny­vizek tisztításának fontosságáról szólt. A vizek többszöri hasznosí­tásának elkerülhetetlen, és jó for­mája a szennyvízöntözés. Annái is inkább, mert az ezredfordulóra, a távprognózis szennt elérjük, hogy másodpercenként 100 köb­méter szennyvizet termelnek a gyárak és lakótelepek. A víztömeg nagyságát példázza, hogy az a száz köbméter másodpercenkénti mennyiség egyenlő a Tisza ala­csony vízhozamával. A szennyvi­zek mennyiségének fokozása mel­lett külön figyelmet érdemel a talajvizek nitrátosodása, amely, sürgeti a szennyvíztisztító tele­pek építését. A nagyüzemek állattartótele- peinek természetes velejárója, a híg trágya. Évente 40 millió köb­méter mezőgazdaságilag haszno­sítható hulladékanyag keletkezik. E talajerő-utánpótlásnál szinte nélkülözhetetlen anyagból csupán 15 millió köbmétert használunk fel, a fent maradó 25 millió köb­méter mint környezetszennyező komponens jelentkezik. ■Dr. Tóth László, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezet elnökhelyettese tájékoztatta a jelenlévőket a kecs­keméti szennyvíztelepről és an­nak 1980. évi munkájáról. Az elő­adásokat gyakorlati bemutató kö­vette, ahol a több mint száz víz­ügyi szakember megismefkedett a kecskeméti városi szennyvíz­öntözési és hasznosítási teleppel. Megtekintette az öntözési kísér­leteket, valamint a szennyvízzel nevelt biztonsági erdőt. Si. P. M. • A vendégek megtekintették Kecskeméten a szennyvíztelep nyomás- központját. (Tóth Sándor felvételei.) Harminchat ország kiállítói vesznek részt az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron A tavalyinál nagyobb területen 36 ország részvételével rendezik meg az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásárt, amelyre Magyarországgal együtt 36 ország és Hongkong kiállítói jelentkeztek. Először vesz részt önálló nemzeti be­mutatóval a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság. A csaknem 850 magyar kiállító mellett, 370 külföldi cég mu­tatja be újdonságait a nagyközönségnek és a szakemberek­nek. Az összterület 2500 négyzetméterrel nagyobb, mint ta­valy volt, és ennek nagy részét a fejlődő országok veszik igénybe. Üjra itt lesz Algéria, a Fülöp-szigetek, Líbia, Irak és Portugália. A szocialista országok hivatalos és kollektív kiállítással jelentkeztek, közülük is mint minden évben, a Szovjetunió lesz a legnagyobb kiállító. Hivatalos kollektív kiállítással jön még az őszi BNV-re Banglades, Brazília, Ciprus, India, Irak, Libanon, Líbia, Nigéria, Olaszország, a Palesztin Felszabadítási Szervezet, Portugália, Svájc és Törökország. Az A pavilonban idén is a könnyűipar otthonkiállitása és az öltözködés kapott helyet, a B pavilonban találhatják majd az érdeklődők a háztartás-vegyipar és a kozmetikaipar újdonságait. * A C pavilonban láthatják a rá­dió-, televízió- és magnetofon­kiállítást. A népművészet és há­ziipar színpompás bemutatója a 25-ös pavilonban kap helyet. Míg a lakásberendezési és -felszerelési cikkek, valamint háztartási gépek az F pavilonban lesznek találha­tók. Bizonyára sok tízezren kere­sik fel a magyar építőipar csalá- diház-építési bemutatóját, a 17 és 18-as számú pavilonokban, ahol az érdeklődőknek nemcsak terv­rajzokkal, hanem szakszerű felvi­lágosítással is szolgálnak a jelen­levő építési szakemberek. A lakos­sági szolgáltatások bemutatója az idén az F 2-es pavilonban lesz és helyet biztosítottak egy barkács- bemutatónak is. Két szociálisba ország, Magyarország és Cseh­szlovákia gépiparának példás együttműködését mutatja be a KGM és a Csehszlovák Gépipari Minisztérium közösen rendezett háztartási elektronika, sportszer- és járműkiállítása, amelynek szín­helye ugyancsak az F 2-es pavilon lesz. Az őszi BNV nyitvatartása alatt több ízben lesz divatbemu­tató és a vásárlátogatók már bir­tokba vehetik a nemrég megnyílt Expo Étterem önkiszolgáló egysé­gét, míg a régi étterem helyén ní­vós sörkert lesz. A 42-es pavilont üzletházzá alakítják át, amelyben ajándéktárgyak, dohánycikkek és virág vásárolható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom