Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-16 / 217. szám

T 1980. szeptember 16. • PETŐFI NÉPE • 5 Ösztöndíj középiskolai tanulóknak A megyei összesítés majd szeptember má­sodik leiében, a húszadikai napokban készül el a társadalmi tanulmányi ösztöndíjakról. Pontosabban azokról a kölcsönös megállapo­dásokról, amelyek — jelen esetben — a szak­középiskolás tanulók és az őket fogadni kész gazdaságok, vállalatok között köttetnek. Épp a gazdaságok és vállalatok munkaerő- igényeihez igyekezett jobban alkalmazkodni az oktatás rendszere akkor, amikor a techni­kumokat felváltották a szakközépiskolák, és a szakközépiskolákban is megindult a szak­munkáscélú képzés. Ezek a tanulók szakmun­kás-bizonyítványt kapnak az érettségi mellé, ha eleget tesznek a követelményeknek. Bár a továbbtanulásuk útja egyáltalán nincs elzár­va, kétségtelen tény, hogy a választott szak­területen tárul szélesebbre előttük a kapu a felsőfokú végzettség megszerzésére: ott indul­hatnak nagyobb tudáselőnnyel a fölvételi vizs­gán. Rövidebb lett' tehát a pályaválasztásra vo­natkozó döntési időszakuk. A gimnazista még ráér további három-négy évig gondolkodni a sorsdöntő választáson: hogyan tovább. A szak­munkás jellegű szakközépiskolás viszont már tizennégy éves korában jó előre és zömében szinte meghatározó gnódon elkötelezi magát az ipar, mezőgazdaság, egészségügy vagy a népgazdaság más ága, sőt ezen belül is egy szakma mellett. Mit kap érte cserébe? Nagyobb biztonságot az elhelyezkedését, választott szakmája gya­korlását illetően. Ezért az esetleges további, nagyobb ívű pályamódosulások beszűkítésé- vel „fizet”. Jó esetben természetesen inkább nyer a dolog ilyetén fordulatán. Ennek az a feltétele, hogy valóságosan is találkozzék a tanuló és a vállalat munkavállalási és alkal­mazási igénye. S miért ne lehetne így? Vagy inkább: hogyan lehetne így? Koránt­sem pusztán költői a kérdés, hiszen csupán Bács-Kiskun megyében több ezer fiatalt érint. Köztük azokat, akik olyan szakközépiskolába járnak, ahol csak most, szeptemberben indult az első vagy másodikos szakmunkásképzési célú osztály. A tapasztalatokat tehát majd ezután érzik a saját bőrükön. Az iskola veze­tői és a felügyeleti szervek érthetően örülnek, ha minél nagyobb biztonságban tudhatják a tanulók leendő sorsát. S az egyik garanciát ép­pen a társadalmi tanulmányi ösztöndíjakban látják. A kölcsönösen szentesített megállapodások egyre-másra érkeznek az igazgatóságokra. A tanuló képességei szerinti tanulásra, jó maga­tartásra kötelezi magát; vállalja, hogy a nyá­ri szünetben harminc napon át a tanulmá­nyaival összefüggő, illetőleg az ösztöndíjat adományozó által megjelölt munkahelyen tel­jesíti a termelési gyakorlatát, s legalább annyi ideig dolgozik az illető vállalatnál, szövetke­zetnél, ahány éven át ösztöndíjat kap tőle. Ilyen formában havi 300—450 forintot jutta­tott például mezőgazdasági gépész, illetve gép­szerelő dolgozóinak — a mai diákoknak — a kiskunhalasi, izsákí és bácsalmási állami gaz­daság, a solti Kossuth, a kiskunfélegyházi Vö­rös Csillag, a kelebiai Rákóczi Csillaga Tsz. A sort sokáig folytathatnánk az előrelátó üze­mek megnevezésével. Hiszen a társadalmi tanulmányi ösztöndí­jak nem egyoldalúak. A munkahelyek jól fel­fogott számítása fűződik ahhoz, hogy jövő áp­rilisban, májusban ne kelljen „vadászniuk” a szakmai képzést nyújtó iskolák tájékán a fia­tal, szakképzett munkaerőre. Néhány ilyen ok­tatási intézményben a tanulók tizenöt—'húsz százalékának nyújt biztonságot az aláírt és le­pecsételt szerződés. Másutt kevsebbnek. Köny- nyen 'belátható közös érdek, hogy több legyen a számuk, növekedjék az arányuk. Halász Ferenc • Egérkét I. Satu nova játssza, Orbánné szerepében: L. Bojko. A Macska­játék a Krímben Jalta után Szimferopolban is látsszák Nyáron sem hiányoztak a szín­házi kritikák testvérlapunk, a Krímszkaja Pravda hasábjairól. Volt miről írni. Minden évben el­látogat például a fekete-tengeri félszigetre, krími testvérmegyénk­be az I. Franko nevét viselő Ívovi opera- és balett-társulat. Ez al­kalommal Rimszkij-Korszakov: A cár arája, Verdi: Rigoletto és Amilcare Ponchielli száz éve szü­letett, Gioconda című operájának előadásával vendégszerepeitek. Az utóbbi művet jelenleg egyedül a lvoviak tartják műsoron egész Szovjetunió-szerte. A jaltai kiadású Szovjetszkij Krim magyar darab, Örkény Ist­ván: Macska játékának a bemuta­tójáról számolt be. A színhely a világhírű üdülő- és fürdőváros: Jalta, a színészek a területi szék­hely Gorkij nevű színházának művészeti, a rendező a kecskemé­ti Beke Sándor, aki szimferopoli kollégája, A. Novikov egy koráb­bi meghívásának a viszonzásaként kapta a megtisztelő fölkérést. Mint a cikk szerzője, T. Barsz- kaja írja, nem .véletlen, hogy Ör­kény színműveit sikerrel játsszák a világ sok országában. Témái és kérdései túlmutatnak a nemzeti, életkorból fakadó, ízlésbeli és a meggyőződést illető különbsége­ken: általános-emberiek. A két testvér párbeszédének 'bonyolult erkölcsi, pszichológiai kérdései közül a kritikus kiemeli a ma­gány, egyedüllét, elhagyatottság problémáját. A darab arra figyel­meztet, T. Barszkaja szerint, hogy a tudományos-technikai haladás, a telefon és televízió, sokféle el­foglaltság évszázadában nem sza­bad megfeledkezni az emberek egymás közti élő, közvetlen kap­csolatáról. A Macskajáték bemutatója — mint olvasható — sikert hozott a testvérmegyében, s ez Beke Sán­dor és a krími orosz drámai szín­ház művészei együttes alkotó munkájának eredménye. A ren­dező és a színészek megtalálták a közös nyelvet a darab mélyebb, filozófiai olvasatában isy és sike­rült kifejezniük a tiltakozást 'min­denféle elmagányosodás ellen, megéreztették az ember vágyako­zását a szerettei iránt. Mert az, aiki elszakad a saját közegétől, földjétől, sohasem lehet igazán boldog. A jaltai bemutató után tovább folytatódik a Macskajáték előadá­sa a Krím-ifélszigeten. A hírek szerint Örkénnyel kezdődik a színházi évad Szimferopoliban, a területi székhelyen — október derekán. NYELVŐR A szavák tagolása és elválasztása Ez is helyesírási kérdés. Sokan nem is tulajdonítanak neki fon­tosságot, pedig amint látni fog­juk, felületes ismeretük sok he­lyesírási hiba forrása lehet. A szótagolás könnyen elsajátít­ható. Minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne. A név egyszótagú, az al-ma két, az if-jú-ság három, a le-ve-le- zés pedig négy szótagú. De van­nak egészen hosszú több szótagú szavaink, különösen az összetéte­lek. Pl. a szakember-utánpótlás hét, az idegenforgalom-növekedés tíz szótagú. A szótagolás ismere­tére akkor van legtöbbször szük­ségünk, ha a szavakat a sor vé­gén el kell választanunk, és ak­kor is, amikor összetett szavakat kell leírnunk, mert szabályok vannak, hogy három, illetve négy vagy több elemből álló összetéte­leket hány szótagig kell egybeír­nunk. De ezt más alkalommal még külön is tárgyalni fogjuk. A szerda, éppen, emlék két szó­tagú szavakat a sor végén kötő­jellel választhatjuk el. De az után. elem, esik, üres, örök sza­vakat nem. Vajon miért nem? Ha elválaszthatnánk őket, a sor végére egy magánhangzó kerülne (v-tán, e-lem, e-sik stb.j. Egy ma­gánhangzót pedig nem szabad a sor végén hagyni. Könnyen meg­jegyezhetjük, hogy mikor vannak ilyen esetek. Akkor, amikor aszó magánhangzóval kezdődik, és a két magánhangzó között csak egy mássalhangzó van. Nagyon sok ilyen szavunk van. A szabály megjegyzésére fölsorolunk még néhány példát: alany, álom, okos ótn, urak, előtt, élet, esik, érik, idő. író, ölel, őket. üres, üveg. Ér­telemszerűen a szó végi egyetlen magánhangzós szótagot sem lehet átvinni a következő sorba. Így a fia-i elválasztás helytelen. Természetesen kettőnél több szótagú szavakra is vonatkozik ez a szabály. Pl. az áruház, ala­pos, eredmény három szótagú szavak, mégis csak egy helyen választhatjuk el őket (áru-ház, ala-pos, ered-mény). Az irodalom, ajándékoz szavak négy szótagúak, de csak két helyen választhatjuk el őket (iro-da-lom, aján-dé-koz). Ez a most, i£(oertetc,tt, . _szabájy , nem vonatkozik olyan szavakra, amelyekben .a^lcétj.magánhangzó , között hosszú vagy több mással­hangzó van. Az ellen, álló, ennyi orvos, ugrat szavakat el lehet vá­lasztani. Az összetett szavakra azonban nem vonatkozik ez a szabály: ei-ég (igekötős ige). A szótagolás törvényei szerint a magánhangzók közötti mással­hangzók számát is figyelembe kell venni. A fő szabály: egysze­rű szavakban mindig csak egy mássalhangzót viszünk át a kö­vetkező szótagba. Ha egy van, azt az egyet, ha kettő, a másodi­kat, ha három, a harmadikat (tá-vol, ol-vas, part-ra). A régies írású neveket sokszor hibásan választják el. Pl.: Bát- hori. Széc-henyi, Cso-óri. A tu­lajdonnevekkel is foglalkoznunk kell tehát. Elválaszthatók-e a következő régies írású szavak? Soós, Gaal (Gaál), Veér? A kiejtésük sós, gál, vér, tehát egy szótagúak. A Csoóri kiejtve csőri, tehát két szótagú (Csoó-ri). Az Eötvös (öt­vös), Beöthy (boti), Veöres (ve­res), Seöbő (sebő) nevek kiejté­sűk szerint két szótagúak, az eö betűkapcsolatot nem lehet szét­választani. A Bathó, Báthori, Bei tha, Vargha neveket Csak így lehet elválasztani: Ba-thó, Bá- tlio-ri, Bar-tha, Var-gha, mert a th, gh betűkapcsolat a régi írású nevekben egy hangot jelöl. Ugyanígy a ez, tz, ts is, pl. a Ka­zinczy, Pátz'ai, Grétsy nevekben, tehát ezek így szótagolhatók: Ka- zin-czy, Pá-tzai, Gré-tsy. A Batt­hyány és a Dessewffy (battyányi, dezsőfi) a legnehezebb helyesírá- sú magyar családnevek közé tar­toznak. Jegyezzük meg a szóta­golásukat: Bat-thyá-ny, Des-sew- ffy. Ez utóbbi összetett szó: De­zső-/» (vagyis Dezső fia), azért marad együtt az ff betűkapcsolat. Az összetett szavakra térve, ha az összetétel határán választjuk el őket, csorbítatlanul különül­nek el az összetevő tagok (név­elő, alag-út, még-is, vagy-is, mind-egy). Mégis ilyenekkel ta­lálkozunk: né-velő, ála-gút, mé­gis, va-gyis, min-degy. Ugyanígy hiba az önfe-láldozó, há-nyinger, ellenőrzés, négyszö-göl, szemü-veg. Ezek bizony nagyon súlyos hi­bák! Súlyosságukat még az is nö­veli, hogy nyomtatott szövegek­ben találhatók. Ezért kell hangsú­lyozni a sajtó dolgozóinak fele­lősségét. A hibák közül a leggyakrab­ban fordul elő a ren-dör és a va­sút. A legsúlyosabb és legéssze­rűtlenebb hiba a legalábbis ilyen elválasztása: legaláb-bis, pedig a szó összetétel (legalábbis), így a betűkettőzés nem választható szét. A hiba sokszor abból ered, hogy a nem összetett szót össze­tételnek veszik. A negédes nem összetétel, mégis külön szónak veszik az édes-t (neg-édes), pedig csak így lehet szótagolni: ne-gé- cIqs. A Veszprém helynevet Vesz­prém alakban elválasztva a prímmel hozzák kapcsolatba. Pe­dig a. Veszp-rém elválasztás a helyes-. A (színházi) évad szól a közelmúltban háromszor is így láttam elválasztva: év-adban, év­adnyitó (évad-ban, évad-nyitó helyett). A szó elhomályosult 'összetétel, de második tagja ma mái kielemezhetetlen. Ugyanígy fogas kérdés a szem-öldök elvá­lasztása is. Látszatra összetétel, őe öldök szavunk nincs. Inkább képzett szó lehet, a szem alap­szóból az -l igeképzővel és a -áok/dekfdök névszóképzővel ala­kult. Legjobb így elválasztani: szerhöl-dök. A csecsemő is össze­tétel (csecsszopó jelentésben), de egyszerű szóként is el lehet vá­lasztani (cse-cse-mő). Az -ért raggal is baj szokott lenni, ha előtte mássalhangzó van: a műsor-ért és a kenyér­ért elválasztása így helytelen. He­lyesen így választjuk el: kenyé­réit. műso-rért. Kiss István páti mihlos CTE GÉI) TUKfl-FANTASZTIKUS REGI 26. (7.) Foxman a teraszon tornázik. Egészsége, mozgékonysága fel­tűnő. Olyan, mint egy szépen öre­gedő filmszínész. Nézegeti torna közben az izmait, mert nemcsak egészséges, de hiú is. Lefut a delfinekhez, beugrik közéjük. Játszanak, együtt ját­szanak. Labdával, karikával, úszó- övekkel. Foxman kikászálódik a meden­céből, a delfinek majdnem ki- ugranak utána a partra. Sírnak, vagy fütyörésznek? Nem lehet tudni. Foxman egy kisebb me­dencéből halakat merít, átdobja a delfineknek. Bemegy a szobájába, öltözik. Egyedül fütyörészik. majd föl­hívja Máriát. Mária és József a videoképen látható, még mindig csókolóznak. József rendes utcai ruhában, Mária szinte meztele­nül, fürdőruhában. Foxman, kicsit ingerült moz­dulattal, elzárja a képet. 27. Autó - érkezik a telefonfülké­hez. Liliant az orvos és a sofőr óvatosan befekteti a hordággyal ellátott személykocsiba. Lilian a rohanó autóban a mennyezetet nézi, a mennyezetkárpit mintája elhalványodik, összemosódik, olyan, mint egy homokszürke si­vatag. Az autó fékez, csikorog minde­ne. Három lövés hallatszik. A sofőrt — aki azonnal meg­hall — az orvos kilöki a kocsi­ból, a helyére ül. Száguld, kanya­rokat vág át, olyan/ mint egy ámokfutó. 28. Mária és József reggeliznek. Dúsan terített asztalnál ülnek. — Jó itt nálad — mondja Jó­zsef. és boldogan mosolyog. — Nekem is veled ... — De nekem nagyon jó. Sok zöldséget eszel, sok tejet, sajtot, mindenféle vitamint. — Meg kalciumot... — teszi hozzá Mária. — Én tubusokon,- meg tablet­tákon élek otthon. — József lát­hatóan sajnáltatja magát. — Jobb a tej, a gyümölcs, a hagyma, a paprika, meg a para­dicsom ... sokkal jobb. Egészsé­gesebb. — Tudom. De egyedül... — Egyedül én se eszem ilyen jókat. — Mindig sietek. Várnak a kí­sérleteim, a munkám... nincs rá időm.. — Idő mindig van. Az egész­ségre mindig kell, hogy legyen idő. — Tudom, tudom. De ha egye­dül vagyok, ezt nem érzem. — Biztos dohányzol is. — Igen. — Sokat? — Igen. — Ígérd meg nekem, hogy nem fogsz dohányozni. — Soha? — Soha. — Hát... megpróbálom. Na­gyon nehéz lesz. — Tudom, hogy nehéz lesz. Majd én segítek. A levegő a leg­fontosabb. — Tudom. Épp erről szólnak az én kísérleteim is. A rák... — Mi van a rákkal? — Majd, iha a végére járok min­dennek, ha mindent kiszámítot­tam, ha mindent ellenőriztem... majd akkor elmesélem. —Most! Most meséld el... — Úgyse érted ... — Hátha ... Mondd úgy, hogy értsem. — A műanyagokra gyanakszom. Tudod, azóta gyakori betegség a rák, mióta általánossá vált a mű­anyag használata. — Műanyagok mindenhol ott vannak... Már nem tudnék élni nélkülük. — Nem minden műanyag ve­szélyes. Vagy nem minden egy­formán veszélyes. Tudod, a bőr is lélegzik. Azok a veszélyes anya­gok, amelyeket 'be tudunk léle­gezni. A bőrünkkel vagy a tü­dőnkkel. — Én nem lélegzem műanyagot. — Dehogynem. Csak nem tudsz róla. A ruháid, a fehérneműid, az ételtároló anyagok, az égetés so­rán belélegzett gőzök, gázok... ezek a veszélyesek. — De miért? — Mert a műanyagot csak el­égetni lehet, mert a műanyagok többsége nem tud eibomlani. De égetni se lehet, mert az égés so­rán rákkeltő anyagok kerülnek a levegőbe. A földet ezért lassan el­borítják a műanyagtemetők. És hiába ásod el, soha nem fog el­bomlani, elrohadni. Ottmarad. Még jó, hogy nem szaporodik. De kevesebb se lesz, sajnos. — És? — A műanyagok többsége az élő fehérjékhez képest pontosan úgy viselkedik, mint az elrákoso- dott sejt Buta, informálatlan. Nem tudjuk ellenőrizni a növeke­dés ütemét. Ha egy ember testé­ben megindul a rákosodás, olyan sejtek termelődnek, amelyeket a szervezet nem tud elbontani, nem tud legyőzni. Ez igaz... pontosan így van ... Erről mintha Foxman is magya­rázott volna valamit. — Mit? — Nem emlékszem már ponto­san. De tudom, hogy a rákos sej­tek nem tartalmaznak ép kromo­szómákat. Tudom, hogy elbutult sejtek keletkeznek. — Te, én nem bírok többet en­ni. Jóllaktam. — Én is. Mennem kell. Vár Foxman. — Elkísérjelek? — Nem, hagyd csak. Menj haza dolgozni. — Jó. Majd este felhívlak. — József! Én nagyon szeretlek. — Én is. — Hát... akkor megyek. Majd csapd be az ajtót. És csinálj egy kis rendet is ... ha lehet. 29k Mária a Génbank előtt száll ki a csekktaxiból. Felmegy a lépcső­kön. A folyosón nők álldogálnak, várakoznak. Az egyik nő megszó­lítja. — Hallotta? — Nem. Mit? — Elfogytak a szőkék ... — És? Miért akkora baj az? — De én szőke gyereket szeret­nék! Kislányt. — És nincs? — Nincs. — Próbálja meg holnap. — Itt voltam tegnap is. Tegnap se volt. — És tegnapelőtt se — ezt egy másik nő mondja. — Mit szól az uram, ha ma is üres kézzel me­gyek haza? — Kézzel? Azért ez mégiscsak túlzás... — nevet Mária. Föl­megy egy mozgólépcsőn az eme­letre. 30. — Elnézést, professzor úr, ha elkéstem volna. — Nem késett el. Hogy érzi magát? Volt a medencében? — Igen. — Szóval azért volt reggel meztelen. — Igen. De honnan tudja? — Fölhívtam videón, de láttam, hogy el van foglalva. Mária, szégyenét legyűrve, meg­kérdezi : — És látta az én Józsefemet is? — Igen. De rajta volt ruha. — Már hogyne lett volna! És rajtam is volt fürdőruha ... ■ — Tudom, Mária, tudom ... Most Foxman van zavarban. Szerencsére kopogtatnak. — Tessék! — mondja megköny- nyebbülve Foxman. Erzsébet lép be az ajtón. — Jó reggelt, professzor úr! Meghoztam a tegnapi eredménye­ket. — Jó, köszönöm, tegye le. Erzsébet kimegy, előbb azonban jól megnézi magának Máriát. Foxman és Mária szemben ül­nek egymással. Két egészséges ember, az egyik öreg, a másik fiatal. — Mária, maga nagyon szép. — Tudom, professzor úr. Ezért hivatott? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom