Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-20 / 195. szám
UM. augusztus Sfl. # PETŐFI NÉPE • Szakmunkás lett a mama A boldogság képes „kiterjedni” térben és időben, irigységtől mentes emberi közegben. A két munkásasszonyból csak úgy sugárzik, s a többiek, akik hallgatjuk őket, egyre inkább átmelegszünk. Pedig nem nagy dologról peieg a szó. Az történt hogy két mun- kúsnő szakmunkás lett. Mily csekélység ez a világ viharzó eseményeihez mérten! Még akkor is. he ez a két szép jellemű ember az elérhető legjobb eredményt, a piros szakmunkás bizonyítványt küzdötte ki magának, s ebben elsők a szakma történetében az egesz országban. Nekem mégis az jut eszembe róluk, hogy hősei ők a munkás hétköznapoknak. Mert úrrá tudtak lenni a megalkuvásra, kisigé- nyőségre szorító körülményeiken. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat dolgozói. Anyu, ne tegye le! Kék szemű, rózsás arcú asszony Bodor Dezsőné, de dús kontya ezüstösen bújik ki a fejkendőből A magyarázat: hat éve özvegy. .<■ rrost harminchét esztendős. Három gyereket nevel, egyedül Kunszálláson. Dezső fiam már tizenkilenc éves, kőműves szakmát tanult — „mutatja be” legidősebb gyermekét. — Rózsika egy évvel fiatalabb, ő most kezd dolgozni, ápolónő lett. Zsolttal kell a legtöbbet foglalkoznom, mert még 'csak tízéves. Szerencsére jó alvó, és ébredő kisfiú. — ön hány órakor ébred reg- gt lente? — Fél négykor kelek mindennap. hogy itt. Kecskeméten hatkor munkába állhassak. Vállalati autóbusszal járok be. Este hat óra felé vagyok újra otthon. Mindig sok a munkám a ház körül. Igaz. most már a gyerekek is segítenek. Amikor a vizsgára ^szültünk, három napig ők takarítottak, főztek. hogy nyugodtan tanulhassak. Volt. úgv. hogy azt mondtam, most már leteszem a könyvet, úgyse fér a fejembe, ami benne van. A gyermekeim biztattak: anyu, ne tegye le! Nagvon örültek neki, hogy jól sikerült a vizsgám. — Miből merített érőt a végig jeles színvonalú tanuláshoz? — Arra gondoltam, hogv ha már hozzákezdtem, ne legvek utolsó. Meg aztán, a gyerekek • Horváth Gyuláné. szakmát tanultak, nekem pedig nem volt rá módom annak idején. Utói kellett érnem őket. Nem adták ingyen — Már régen szerettem volna szakmát tanulni, de picik voltak a gyerekek, nem lehetett tőlük — mondja Horváth Gyuláné, a másik „piros diplomás" szakmunkásnő. — Rózsa most tizenkét. Gyula hét-, Zolika pedig ötéves. Ballószógben lakunk, a távolsági autóbusszal járok be. Azért jöttem ehhez a vállalatnoz dolgozni, mert itt óvodát, bölcsődét kaptam a gyerekeknek, és tanulhattam is. — Gondolom, így sem volt könnyű... — Otthon jószágok, kert, családi gondok, vártak. Egyszer az egyik gyerek volt beteg, máskor a másik. Szerencsére, a férjem sokat átvállalt tőlem ebben a két évben. Mert sokat kellett gürcölni, nem adták ingyen a szakmát. Megérte a sok tanulás. Amikor levizsgáztunk, azt mondja az iskolás kislányom: ugye, anyuka, most már nem úgy mondják, hogy az én anyám segédmunkás., hanem, hogy szakmunkás? — A munkatársnők gratuláltak a csupa ötös bizonyítványhoz? — Egyikük-másikuk tiszta szívből örült a sikeres vizsgáknak, de voltak irigyek is. Mások* pedig bánták, hogy nem jöttek velünk tanulni. A művezetőnk büszke volt rá, hogy az ő dolgozói ilyen jó eredményt értek el. Különben a vezetők nagyon megértők voltak velünk a két év alatt, és minden segítséget megadtak. — Anyagilag jól jártak? — Egy forint ötven órabértöbbletet kapunk. Ez azt jelenti, hogy havonta 300—400 forinttal többet keresünk, mint eddig. Mi ketten 800—600 forint jutalmat is kaptunk Bodonéval. a vállalattól, a kitűnő bizonyítványért. Eddig már hetvenötén 1972-ben vizsgáztak az országban legelőször baromfihús-feldolgozó szakmunkások, miután két évvel korábban szakmai rangra emelték ezt a munkát. — Azóta nálunk — csak az itt- maradókról beszélek — hatvankét felnőtt és tizenhárom nappali tagozaton végzett szakmunkás képzésével emeltük a szakmai színvonalat — tájékoztat Vékony Ká- rolyné, a személyzeti osztály munkatársa. a tanfolyamok „osztályfőnöké”. — Az oktatás vállalati előadókkal, itt a munkahelyen fo- Ivik. a nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet szakmai felügyelete mellett. Benke Ferencné. igazgatóhelyettes nagvon sokat segít nekünk. A tanulásra jelentkező dolgozók minden törvényes kedvezmértvt megkapnak. — Lemorzsolódás? — Sajnos, elég nagymértékű. Az idén tizenhármán végeztek a huszonhat induló közül. Nem mindenkiben van meg az az átlagon felüli kitartás, ami a munka melletti tanuláshoz kell Vékonyné asztalán fénykének, köztük Bodorné és Horváthné portréja. Tablót készít az osztály. A. Tóth Sándor •lyX‘X*X*X*X*X‘i J.V.'.V.V.V.V.V.V.’.V.V.V siklottak a lányok és menyecskék, de mintha bűvös kör venné körül őket, sohase léptek ki a kazal árnyékából. És nem is történt ott más, csak vidám, fiatal ficánkolás. Egyedül Marika volt tartózkodó, néha mintha szomorkásán nézett volna a fiúra. Pedig az ő neve muzsikált benne egész nap, > és %zt a nevet fojtotta éjjel forró lehelettel párnájába. A fiú megnézte óráját, már tíz perccel múlt egy. A gépészhez sietett, hogy sípoltasson. Azután a kévékkel megrakott szekereket szemlélgette. Bizony meglaposodtak kissé. Ekkor vette észre, hogy mellé sompolygott Márton bácsi. Nem szólt, de biztatóan nézett a fiúra, mintha mondaná: — Bízzék csak ide. Nem lesz itten hiba. Értjük mi a módját. Megint megvizsgálta a szekereket. Csakugyan. Nem veszi észre- ezt a hiányt senki. Ű-Bőd pedig a legszegényebb falu az egész környéken. így ment ez minden nap. A fiúnak néha fejébe zúdult a vére, keze reszketett, midőn a mázsa mércéjét igazgatta. Hányszor elhatározta, hogy nem játszik tovább, ledől ebéd után a házikóban, és oda se neki, ha csobban a víz. Jut is, marad is. De megjelent Gyuri feje, és megint a kazal mögött voltak. Érezte a reá tűző szemekből, hogy így kell ennek történnie. Ment igézetten, akár kisgyerek korában g tömjénfüstös templomba misére, létániára, szertartásra. Hiszen szertartás folyt itt is, ifjú nőtestek párája lebegett a .kazal mögött, és játékkal leplezték, szépítgették az élet kegyetleri kényszerét. 'Tíz nap múltán végeztek a táblával, már estébe hajlott az idő, midőn útnak indult a gép Vadalmás felé, ahol árpaasztag várta. Búcsút vettek a bődiek, átlábaltak a patakon, az asszonyok térden felül emelték a szoknyájukat, visszakacagtak, a túlsó partról pedig integettek. Márton 'bácsi maradt utolsónak: — Úgy hallom, az ifiúr ellátogat néha a bődi malomba. — Igen, szeretem hallani békítő zúgását, meg aztán senki sem süt olyan rozskenyeret, mint az öreg molnár néni. — Elhalt mellőle mindenki, az ura, a fia, a menye, csak két neveletlen unokája maradt, és mégis csinálja, sőt jól csinálja a dolgát. No, ha jön, ezentúl engem se kerüljön el. Ott lakom a pap szőleje mellett, vincellérkedem nála, sok az éhes száj az én házamban. — Majd vidámabbra fogta hangját: — Jó bora terem a papnak. Kezet adott a ^fiúnak, az meg önkéntelenül elmosolyodott : — Tudom, tüzes rizling. Míg élt az apám, gyakran vásárolt tőle, ma is számban az íze. — No, lássa — biztatta az öreg —, térjen csak be mindig egy kis miséborra. Marad azért a papnak. Hiszen tudja... Azután kezet adott, a fiú ismét elmosolyodott. A képeslapokban sokszor látta az életre-halálra szövetkezett császárok, királyok meg fejedelmek találkozását. Azok szorongatták ilyen méltósággal és buzgón egymás kezét. Márton bácsi is eltűnt a nyári szürkületben, a fiú meg csak állott a patak partján, és egyre Ö-Bőd felé nézett. Azután megrezzent. Finom érzékenysége tudatta, hogy valaki itt van a közelben. Körülnézett, de senkit se látott. Töpren- kedett, majd mintha vonzaná valami, a tölgyfa felé ment. Mögötte állott Marika. A fiún átvillant, hogy (Szikszai Károly rajza) csakugyan nem látta a patakon átláboló asszonyok között. A menyecske aggodalmas tekintetet vetett a fiúra: — Haragszik ránk? — Miért haragudnék? — Mivel annyit incselkedtünk? — Tudom, miért tették — válaszolta fojtott hangon. — Tudja? — Tudom. Azalatt hordták át az emberek a kévéket a patakon. Marika elsápadt. — Azt hiszi — folytatta kissé sértődötten a fiú —, hogy különben jártam volna a bolondját? Az asszony a fának dőlt, válla meg-megrándult, sirt. A fiú melléje lépett: — Ne sírjon. Igazuk volt. Szegény a falu, kevés a kenyér. Én meg, láthatja, nem haragszom. — Nem is azért sírok — tördelte Marika. — De akkor miért? — Mert jó gyerek vagy. AAár tegezte. Hangja anyássá szépült, de szeméből másfajta tűz lobbant. Könnyei mosni kezdték arcáról a cséplés porát, maszatos lett. A fiú zsebkendőjével törölgette, s csak nézte, miként pirosak át barna'bőrén a lüktető vér. És egyre simogatta a fejét. A fej a fiú mellére borult, majd szája felé kúszott, akár a vadvirág. Aztán kemény, forró kis paraszttenyér fogta meg karcsú, ideges kezét. Akkor volt a fiú életében először boldog. # A hartai Erdei Ferenc és a hernádi Március 15. Tsz közösen építi a nagyközség tornatermét. A hartai példa követhető • A Rajk László utcában most épülnek a családi házak a két termelőszövetkezet tágjai számára. Harta alig ötezres lélekszámú község a Duna mentén. Hajdanában a világtengereket járó honpolgárairól volt híres. A fal# szélén hömpölygő folyó számos fiatalembert .csábított a romantikusnak tűnő távoli tájakra, akik a hajós életbe menekültek az érseki uradalom szorításából. Napjainkban a Kiváló címmel többszörösen kitüntetett termelő- szövetkezetek, munkabrigádok és a nagyközség általános fejlődése szerez nevet Hartánák. Az utazás vágya a mai nemzedékben is él, Amikor a mezőgazdasági munka lehetővé teszi, közösségben és egyénileg szívesen keresik fel hazánk, sőt Európa szép tájait. Amit láttak, tapasztaltak és hasznosnak találtak, azt a szűkebb környezetükben, otthon igyekez-' nek megvalósítani. Gottschall Péter, a nagyközségi pártvezetőség titkára mutatja be ezekkel a szavakkal szülőhelyének lakóit. — Régen a messzi tájakról hazatért hajósok mesélték ‘ el élményeiket az itthon maradottaknak. Mostanában a legtöbben személyesen keresik fel azokat a vidékeket. és ha rokonság érkezik, ha vendégül látnák „•valákifj“szíVeSéhJ megmutatják mit valósítottak meg Hartán abból, ámít masútf' láttak. Természetes, hogy ez nem olcsó dolog, a nagyközség lakói azonban nemcsak a szorgalmukról híresek, hanem arról is, hogy a köz érdekét szolgáló beruházást miként lehet társadalmi összefogással megvalósítani. Még az 1970-es évek legelején határoztak úgy tanácsülésen, hogy meg kell szüntetni a sár- és portengert és ki kell kövezni a falu utcáit. 1970-ben mindössze 3 kilométer kövezett út volt Hartán, az is, a KPiM Közúti Igazgatóság kezelésében. A negyedik ötéves tervben a kommunális fejlesztésre felhasználható összeget teljes egészében az útépítésre fordították, és 2 kilométer hosszú utat sikerült építeni az úgynevezett stabilizációs eljárással. Hinkel Henrik, a községi tanács végrehajtó bizottságának tagja, a Lenin Termelőszövetkezet műszaki főágazatveze- tője irányította az útépítés gépi munkáját. Az Erdei Ferenc Tsz Hunyadi Jánosról elnevezett traktoros brigádja és az Ady Endre szocialista brigád az útalapozásban, az anyagszállításban tevékenykedett. Ez év közepéig már több mint 18 kilométer kövezett Út készült el a nagyközség utcáin. Szokola Imre, a nagyközségi tanács elnöke, az egész falut érintő újabb beruházás megvalósításának körülményeit ismerteti. — Néhány éve Bíró Gézáné, az Erdei Ferenc Tsz tagja, a nőbizott- ság elnöke szóvá tette, hogy milyen nagy szükség lenne Hartán a közétkeztetés megszervezésére. Amit 1976-iban elhatároztak, az két évvel később megvalósult. Az Erdei Ferenc és a Lenin Tsz közreműködésével felépült az ezerötszáz személyes konyha és étterem, amelyben szükség esetén háromezer személy számára is tudnak főzni. Innen látják el most a hartai és a szomszédos dunatetétleni iskolai, óvodai napközit, s mindkét termelőszövetkezet munkahelyeit, ahol külön étkező helyiségeket létesítettek, s melegítő konyhát. Tízmillióba került ez a beruházás, amely a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat kezelésében működik. Az ötödik ötéves terv másik beruházása az általános iskola melletti tornaterem, amelyet a hartai Erdei Ferenc Tsz. valamint a hernádi Március 15. Termelő- szövetkezet közösen épít. Ennek a létesítménynek az anyagi alapját is a társadalmi összefogás teremtette elő. Fóbián Sándor, a nagyközségi tanács vb-titkára, a helyi lakosság áldozatvállalását méltatja. — A községi tanácsnak mindössze filO—630 ezer forint az évi fejlesztési alapja. Egy ötéves tervidőszak alatt, beruházásra 3 millió 100 ezer forint gyűlik össze. A tornaterem, amelynek építését az ötödik ötéves terv kezdetén elhatározta a község, ennél jóval többe kerül. Igaz, hogy az öt év alatt összegyűjthető 3,1 millióhoz a megyei tanács 1,3 milliós állami támogatást nyújtott, de az összeg még mindig kevés volt a 18-szor 36 méteres iskolai tornaterem és a kiegészítő helyiségek, járulékos berendezések költségeinek fedezésére. A lakosság önkéntes felajánlással, évi keresetének 1 százalékát fizeti be erre a célra, s e közérdeket szolgáló létesítmény költségeihez még a szerény jövedelmű nyugdíjasok is ajánlottak fel. kisebb, összeget. 19797000., kezdődött el az építkezés, s várhatóan az idén szeptemberbexLelojf készül a tornaterem. ,, Útépítés, közétkeztetés, . tornaterem, 95 lakás, ezenkívül társas- házban újabb 12 lakás lesz készen ez óv végéig. Harta nagyközség ötödik ötéves tervének ezek a legjelentősebb beruházásai. Kivitelezésében társadalmi munkával és anyagi áldozatvállalással az egész lakosság közreműködött. A hatodik ötéves tervidőszakban mindenekelőtt az iskolaépítésre szeretnének sort keríteni. A korábbi években létesített négy tanterem, valamint a más célra szánt különböző épületekben elhelyezett ideiglenes tantermek, már nem sokáig képesek megfelelni a mai követelménynek. A külterületi és közös igazgatás alá tartozó más községbeli iskolák körzetesítése óta minden eddiginél több diák tanul Harta központi iskolájában. Az új intézmény létesítésének anyagi alapját nem lesz könnyű előteremteni. A hartai lakosság azonban a felszabadulás óta eltelt több mint három évtized alatt számos ilyen nagy feladatot megoldott, építette, szépítette szűkebb hazáját, az egész közösség javára. Többször volt Harta a megyei településfejlesztési verseny legjobbjai között, s a múlt évi munkája alapján az ötezres lélekszámú nagyközségek csoportjában harmadik helyezett lett. Kiss Antal • Társadalmi összefogással épült a sportpálya.
