Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-06 / 183. szám

1980. augusztus 6. • PETŐFI NÉPE • 3 Itt hallgatnak meg minket? — Tessék, tagtársak, lehet hoz­zászólni! Az előadó felhívására a papír­forma, vagy ahogy mostanában — a filmvilágból átvett, divatos kifejezéssel — mondják: a gyű­lés „forgatókönyve” szerint a me­gyéből Kecskemétre érkezett két­száz világtalan és gyengén látó ember közül' ki-ki hozzászólha­tott a titkári beszámolóhoz. Nem ez történt. A világtalanok nekünk, hoz­zánk szóltak, látókhoz a Világta­lanok és Csökkentlátók Országos Szövetsége Bács-IKiskun megyei Szervezetének 1980-as közgyűlé­sén. Egy magas, ősz asszony, aki Nyárlőrincről jött el sorstársaival találkozni, zokogva emlékezett meg arról, hogj' életében már harmadszor vesztette el a szeme világát. Jó otthona van. Pénzét beosztja. Eli mindennapi életét, mint a legtöbb átlagember. Még­is, oda lyukadt ki a végén, hogy „Ne csak* anyagi, több lelki tá­mogatást is kapjunk a társada­lomtól, a környezetünktől. Jó szót, megértést.” Megható volt, amint a rosszul, vagy sehogy se látó idősebb asz- szonyok és férfiak jobbról is, bal­ról is tapogatóztak az elnökségi asztal felé. (Némelyiknek a hal­lása is megromlott.) A csendre in­tés kényszerű kötelességével mu­száj volt élnie olykor a beszámo­lójához hozzászólást váró titkár­nak. „Csendet! Csendet kérek!” De, hiába.... Idős, fekete fejkendős asszony próbált oldalt az elnökségi asz­talhoz kerülni, amerről hangokat hallott. Négy lépés. Kis pihenő. Négy lépés. Megint kis pihenő. Hozzám ért. Azt hitte, célhoz ér­kezettemért már sorolta is: — A Braille-szöveget (nekünk, vakoknak) annyira rosszul nyom­tatják mostanában, hogy alig tud­juk kitapintani. Majd: — Epe-, vagy vesekövem le­het, alighanem. Ezt is szeretném elmondani. De az is lehet, hogy mind a kettő. Hol kérhetem a ke­zelésemet? Szegedébe akarok menni. Mert, tetszik tudni, úgy érzem, a légcsövemmel is baj le­het, ami hat a szívre... Hallgattam a gondterhelt asz- szonyt. Hallgatta az elnökség is. Hallgatjuk mindannyian. Annyi sikeres ki mit tud után, most, tes­sék, ezt a bizonytalanságot sej­tető ki mit nem tud! Mert a sors­társsal — így nevezik egymást maguk közt a világtalanok —, úgy látszik, nem ült még le sen­ki egy kiadós'beszélgetésre. Tisz­tázatlan az is, hogy a néni járt-e már a körzeti orvosánál, hogy felvilágosítást, gyógyszeres, vagy lelki „elsősegélyt” kapjon bajára (bajaira)! Nem számkivetettek ma már a világtalanok sem, miként a töb­bi; halláskárosult és mozgássé­rült embertársuk sem. Vala­mennyiüknek van már érdekkép­viselete Bács-Kiskun megyében. Négyszázharminc vaknak és gyengénlátónak 15 éves a testü­leté szűkebb pátriánkban. Ennek a testületnek szava van abban, hogy tagjai legalább anyagi hát­rányt ne szenvedjenek az élet­ben. Az 1220 forint egyhavi sze­mélyi járadék és segély kilence­dik éve azt mutatja: társadal­munk anyagilag megteszi érde­kükben a tőle telhetőt. • Gondoljunk arra a 7500, beteg­sége, helyzete miatt pénzbeni tá­mogatásra szoruló idős emberre, akit a megyei tanács szociálpoli­tikai csoportja évente rendkívüli segélyben .részesít. Vagy arra a háromezer, magára maradt és napjait betegágyban töltő ember­társunkra, akikhez száztizenöt há­zi gondozónő — köztük nyolcvan­hét tanácsi főfoglalkozású — jár rendszeresen. Gyógyszert, főzni- valót, ebédet és jó szót — meg­becsülést — visznek az ágyhoz kötöttséget elviselni könnyítő gon­dozónők. De ki vigyen jó szót, bátorítót a látás képességétől megfosztott embernek, aki annyit lát a világ­ból, amennyit ő maga is érzékel? Ha azt hallja: az Egészségügyi Minisztérium utasítására, a szem­orvosok jelzése alapján, Buda­pestről néhány héten belül felke­resnek minden olyan 16—50 év közötti magyar állampolgárt, aki elvesztette a szeme világát — hite erősödik sorsa jobbra fordulását illetően. Főleg, ha megtudja: a személyes érdeklődés nyomán fel­karolják a hátrányos helyzetben levőt; gyógyuláshoz, majd mun­kához segítve őket. A jó szót, vagy mint a szeme világát háromszor elvesztett nyár­lőrinci asszony mondta: „lelki tá­mogatást”, természetesen nem le­het 'központilag kiutalni. Ilyen ke­ret nincs. Az elnökségi asztalhoz hozzászólásra tapogatózó embe­rek „itt hallgatnak meg minket?” kérdésére az egyik sorstárs (kö­zepes korú asszony) mintha vá­laszolni akart volna, amikor azt mondta: — Fél szemem van. Látom, hogy több fiatal is él közöttünk, aki vak. Valóban. Nem kizárólag korhoz kötött a látás képességének el­vesztése. De mi, nem sorstársak — akik­nek kell —, látunk és teszünk — továbbra is a világtalan emberek érdekében. K — 1 Továbbfejlesztik a falusi könyvtárhálózatok rendszerét Országszerte mind több telepü­lés kapcsolódik be a háromezer­nél kisebb lélekszámú falvak könyivtárellátásának korszerű rendszerébe. A néhány évvel ez­előtt Veszprémben megvalósított módszer lényege: a megye köz­ponti könyvtára, illetve a járási báziskönyvtár gondoskodik arról, hogy a szétszórt, apró települé­sek kölesönzőhelyei folyamatosan cserélődő, friss könyvállomány­hoz jussanak. Így megszüntethe­tik az anyagi eszközök szétapró­zottságát, és a kisközségben élők­nek is a városokéhoz hasonló szintű könyvtári szolgáltatásokat nyújthatnak. A vidéki fiókkönyvtárak háló­zata nem teljesen új Magyaror­szágon, hiszen a felszabadulás után sok helyütt így szervezték meg’a nyilvános közkönyvtára­kat, s1 csak évekkel később önál­lósultak a falusi kölcsönzőhe­lyek. Vas megyében, ahol igen sok az apró település, mindmáig megtartották a járási bázisköny- tárak rendszerét. Am a veszpré­miek 1977-ben. megkezdett sike­res kísérlete kellett ahhoz,, hogy véglegesen 'bebizonyosodjék: a könyvek körforgása az eddiginél jobban bevonja a vidéken élőket kulturális életünk vérkeringésé­be. A fiókhálózat központjául kije­lölt báziskönyvtárak szakemberei állítják össze a falvaknak cím­zett „szállítmányokat” amelyek­be mindig belekerülnek a ma­gyar és a világirodalom könyv­újdonságai, a frissen kiadott szak­könyvek, ismeretterjesztő mun­kák is. Az anyagot két-három he- telíként tervszerűen cserélik, a he­lyi könyvbarátok által már „elfo­gyasztott” köteteket egy másik fa­lu lakói kölcsönözhetik ki. A községi fiókokban csupán a lexikonokat, kézikönyveket, s a leggyakrabban keresett klasszikus szépirodalmi műveket őrzik ál­landó gyűjteményként. A folyamatosan cserélődő köte­tekkel lényegében ugyanazt a vá­lasztékot kínálják mindenütt az olvasóknak, mint a nagy könyv­tárak, csupán nem egyidőben. A központi ellátásba bekapcsolt községekben a tapasztalatok sze­rint jóval többen kopogtatnak a kölcsönzőhelyek ajtaján mint ko­rábban. Az utóbbi években számos or­szágrészben kezdtek hozzá az új rendszer kiépítéséhez, jelenleg Borsodban a miskolci járás, Ba­ranya több járása, valamint. Zala és Nógrád megye valósította meg a könyvtárhálózatot. A közeljö­vőben tovább bővül a könyvtár­bázisok száma, a tervek szerint a Dunántúl szétszórt településű járásaiban, valamint az Alföld tanyavidékein mindenütt létre­hozzák e hálózatokat. Az erre vál­lalkozó intézményeket anyagi tá­mogatással is segíti az Országos Közművelődési Tanács. (MTI) VIRÁGAUKCIÓ — AALSMEER Amszterdamtól, a holland fővá­rostól alig 10 kilométernyire, Aalsmeerben van a holland, s a vi­lág virág'kereskedelmének egyik központja. Az Egyesült Aalsmeeri Virág Aukció (VBA) a 'holland vi­rágtermelők szövetkezeti egyesü­lése, melynek célja, hogy egyesít­se a virágok iránti keresletet és kínálatot. Több mint 3500 terme­lő szállít naponta az aalsmneeri aukcióközpontba. Ezeket a virágo­kat 2000 előjegyzett vásárló veszi meg és a hazai piacokon adják el, vagy exportálják a világ minden tájára. J „ t A hatalmas VBA épületegyüt­tes alapterülete 42 hektár. Az auk­ció több mint 160 ezer négyzet- méternyi területen zajlik. Az épü­letegyüttes két részből áll: — a vevő-, illetve az aukciótermekből —íjjíés a vágott és cserepes virá­gok ' raktárhelyiségéből. Hetente hatszor a kora reggeli órákban érkeznek a termelők vi­rágaikkal, növényeikkel Aalsmeer- be. Áruikat egyenesen az épü­let rakodóterébe szállítják, s a vá­rakozó szekerekre teszik eladási jegyzék kíséretében. Mindenfajta virágnak meghatározott helye van álízületben. ä virágokat a szekérrel szállít tószalagon az aukcióterembe tol­ják. Minden aukcióteremben 30 exportőr, virág-nagykereskedő, virágüzlet-tulajdonos és utcai árus foglal helyet. A vevőknek van egy ún.’, kódtáblájuk. Ez a kódtábla összeköttetésben áll a paddal, ahol ülnek, és a számok illetve a . vevők neve rögzítésre kerül a komputer­ben. A vevő hangszórón hallja. hogy milyen árat ajánlanak a be­mutatott virágért. Két jelzőóra működik egyszer­re. Az órán megjelenő információ mellett az aukcióvezető mikrofo­non 'bejelenti a virág származási helyét, a hivatalos nevét, és az egyéb információt a minőségről. A vevők izgatottan várnak ke­zükkel a nyomógombon, amíg az aukcióvezető mozgásba nem hoz­za az órát és megkezdődhet az ár­verés. Az óra mutatója 100-tól visszafelé 1-ig mozog. Az ár lefe­lé mozog. Aki először nyomja meg a gombot azé a virág, és a név szá­ma egyúttal megjelenik az óra számlapján. Azé a virág, aki a legmagasabb árat elfogadja a kí­nált virágért. Az ülésekkel össze­köttetésben levő mikrofonon a ve­vő bemondja, hogy az egész sze­kér virágot óhajtja-e megvenni, vagy csak egy porciót. A mara­dékra tovább folyik az alku, a kí­vülállók számára szitíte követhe­tetlen gyorsasággal. Végül a virágokat előkészítik az elszállításhoz. A jó szervezés következtében a vevők már 15 perccel azután, hogy az óra se­gítségével megvették a virágot, megkapják az árut. Ez a tempó szükséges ahhoz, hogy a virágo­kat elszállítsák a világ minden tájára. A virágok nagy választé­ka és megfelelő kezelése, adás-vé­tel lebonyolítása teszi érdekeltté a vevőket, hogy Aalsmeerbe jöjje­nek vásárolni. (Napi 18 ezer tranz­akciót bonyolítanak le.) Igen rö­vid idő alatt bármely fajta virág kapható a kívánt mennyiségben. Az aalsmeeri virágexport legna­gyobb része az NSZK-ba irányul. A vágott virág 84 Százaléka és a cserepes növények 58 százaléka kerül ide. A vágott.virág 4—4 szá­zalékát Svájc és Franciaország vásárolja meg. A cserepes növé­nyek 7 százaléka Francia-, 6 szá­zaléka Olaszországba kerül. Képünkön: virágvásár AZ ÁRVÍZ ÉS PUSZTÍTÁSAI Hét végén a Körösök vidékén • A háttérben, a fákon tűi, a víz alá került MEZŐGÉP Vállalat egy része látható. Előttünk s mögöttünk egymást érik a homokkal, 'kövekkel meg­rakott tehergépkocsik, katonai járművek, ahogy a Kettős-Körös jobb oldali gátján, a hosszúfoki szivattyútelep felé közeledünk. Innen másfél kilométerre, Békés közelében történt a gátszakadás 28-án reggel. A szivattyútelep környékén nagy a nyüzsgés: civi­lek és katonák százai töltik a ho­mokzsákokat, s hatalmas kétéltű járművekkel szállítják a szaka­dáshoz az elárasztott területen keresztül. Az ország megannyi ré­széről — Pécsről, Budapestről, Székesfehérvárról, Szegedről — érkeztek segítő emberek, s így jelenleg több mint 12 ezren vesz­nek részt a védekezésben a Körö­sök vidékén. A szakadás következtében köz­vetlen veszély fenyegeti Tarhos, Bélmegyer, Doboz, Vésztő és Űj- ladány községeket, amelyek az elárasztott területen helyezked­nek el, s csupán régi körgátak, 'homokzsákokból emelt lokalizá­ciós töltéseik védik falaikat. A szakadást követően az idős embe­reket, az asszonyokat és gyerme­keket kitelepítették e községek­ből, s az állatállomány jelentős részét is sikerült elszállítani. Csak a férfilakosság maradt a körgátakon, hogy megakadályoz­za a víz betörését, otthonaik pusztulását. Egy idős gátőr, aki látta a szakadást Szombat van és szokatlanul nagy a hőség. Az elárasztott terü­leteken sok állat elpusztult, tete­meik oszlásnak indultak, s a víz alá került növényzet poshadt mo­csárszagot áraszt. Kellemetlen bűz terjeng a hatalmas vízme­zőn, az augusztusi forrósáéban. A szivattyútelepen Kiss Lászlót, az idős hossziúfoki gátőrt kérem meg, hogy segítsen a gátszaka­dáshoz jutnom. — Majd én elviszem — mond­ja, kopott motorkerékpárjára mu­tatva. — Egyébként is meg kell járnom naponta számtalanszor ezt az utat. Borostás, fáradt arcán izzad- ságcseppek gyöngyöznék. Nem sokat alhatott az elmúlt napok­ban. Lassan döcög velünk a mo­tor a gáton, amelynek mindkét ol­dalán vízözön, ameddig a szem ellát. Már messziről látni az úszóegységekre szerelt daruk gémjeit. A harminc méternyi szé­les szakadás köré félkörívben pát­rialemezeket vernek le a légkala­pácsok, majd ezek mögé homok­zsákok ezreiből emelnek töltést, amit a lemezek védelmében már nem tud elsodorni az erős áram­lás. — Én riasztottam a készültsé­get hétfőn, amikor kitört a víz — meséli Kiss László, amikor megérkezünk. — Nem lehet még tudni, hogy mi okozta a szakadást. Itt nem észleltünk előtte szivár­gást, s aznap apadóban volt a fo­lyó vízszintje is. Az egyik vízőr vette észre... Éppen áthaladt ezen a szakaszon, s körülbelül száz méterre jutott, amikor rob­banásszerűen áttörte a víz mö­götte a gátat. Lerúgta a csizmá­ját, úgy rohant hozzám a gátőr­házhoz. Azonnal telefonáltam a Gyulai Vízügyi Igazgatósághoz, azután rohantunk a környező ta­nyákba, kimenteni az embereket Rettenetes látvány volt innen a gátról, az átzúduló víz. Hömpöly- gött s zúgott mint az istennyila, szinte pillanatok alatt felzabált, bekebelezett mindent. j— Ahol ni, Tóthék tanyája, oda rohantunk először — mutat az egyik közeli, roggyant tanya felé. — Tudtuk, hogy ott vannak gyermekek is. Utána át, amoda Jurthákékhoz. Csak az embere­ket mentettük, másra nem volt idő, hiszen nem gondolta senki, hogy kiszakad a gát. Még a kom­bájnok is javában arattak itt, a környéken. Azután ott, abban az irányban ugyancsak volt egy ta­nya. Már a helyét sem látni, mert elsodorta az ár. Egy idős bácsika lakott benne magányosan. Aludt az öreg, amikor odaértünk, de már majdnem ellepte az ágyát a víz. Tarhosról. Bélmegyerről, meg a többi községből sikerült kimen­teni az állatokat, de innen a kö­zeli tanyákról csak keveset olvan gyorsan és meglepetésszerűen tör­tént az egész. Megválaszolatlan kérdés A sérült gátszakaszhoz nagy erőkkel vonultak fel a Gyulai és a Budapesti Vízügyi Igazgatóság gépesített árvízvédelmi osztagai. A szakadás elzárását csak akkor lehetett megkezdeni, amikor az elárasztott terület és a folyó víz- szintle némileg kiegyenlítődött. A Kettős-Körös apasztása érdekében megnyitották a mérgesi és a mály­vád' víztárolókat, amelyek 155 millió köbméter vizet fogadtak magukba, s így elkezdődhettek az elzárási munkák. Szerencse a baj­ban, hogy megjavult az időjárás is az utóbbi napokban, s nem várható újabt^ nagyobb árhullám. — Mi okozta a szakadást? — kérdezem több embertől is, de ki­elégítő választ sehol sem kapok. Mindenki azt magyarázza, hogy nem lehetett számítani rá, különö­sen itt, ezen a gátszakaszon. Egye­sek a két évvel ezelőtti földren­géssel magyarázzák a dolgot, ami Békést és környékét sújtotta, vagyis ezt a vidéket is. Eszerint egy belső repedés keletkezhetett a gátban, s ez okozhatta a szaka­dást. De ezek csak találgatások, szakszerű magyarázatot a későbbi vizsgálatok, földtani elemzések adnak majd. — Én sem értem, hiszen éppen apadt a folyó — mondja keserűen az idős gátőr. — Sokkál magasabb vízállást is elbírt már ez a gát. Most meg micsoda bajt okozott... Kitelepített és otthonukat vesztett emberek Most ilyenkor, hét végén is nagy a forgalom a békési tanácsházán. Az egyik ajtó előtt, hosszú sorok­ban várakoznak; itt osztják a szo­ciális segélyeket az árvízkárosul­taknak. Többségük asszony és gyermek. Csendesek, fegyelmezet­tek. Arcukon töprengés, szomorú­ság. A férjek, az apukák, a gáta­kat védik már egy hete. — Több mint ezer embert tele­pítettek ki Tarhosról, s itt lettek elszállásolva Békésen — mondja dr. Daróczi Mária, a városi ta­nács vb-titkára. — Iskolákban, diákotthonokban rendeztük be a szükségszállásokat, de a lakosság közül is sokan jönnek, s önként felajánlják segítségüket, vagyis helyet szorítanak házukban az otthonukat vesztett, vagy elhagy­ni kényszerülő embereknek. Csaknem háromszáz tanyát vitt el a víz a békési külterületeken; in­nen mintegy hétszáz embert foga­dott be városunk. A kitelepítettek ingyenes ellátást, szociális se­gélyt kapnak, s a biztosító is meg­kezdte a károk kifizetését. Persze ma még lehetetlen teljességében felbecsülni, hogy mennyi kárt okozott a víz. A tanyák többségé­ből még a legszükségesebb holmi­kat sem sikerült kimenteni. Víz alá került a Békési Egyetértés Tsz teljes területe; a központi gépműhelye, a szociális épülete, a takarmánykeverője, s a szárító­üzeme is. Az állatállományt meg­mentették, de például a szárító­üzemében körülbelül kétezer va- gormyi gabona maradt. A Hidas­háti Állami Gazdaság békési te­lepe is az elárasztott területen fekszik. Irodaépületei, szolgálati lakásai s az 1200 férőhelyes, kor­szerű tehenészete áll most a sok helyen egy-másfél méter magas­ságot is elérő vízben. Víz alatti vállalat A békési hídtól pár száz méter­re, a Kettős-Körös jobb oldalán található a Békéscsabai MEZŐ­GÉP Vállalat békési gyára, ugyan­csak „térdig” vízben. Csaknem 400 főt foglalkoztató, korszerű és jól termelő gyárról van szó, amely a kertészeti kisgépek gyártására specializálódott. — Olyan gyorsan érkezett a víz, hogy alig tudtunk valamit kimen­teni — mondja Püski János fő­mérnök, akit a tanácsiháza szom­szédságában, a gyár ifjúsági és munkásklubjában találok. — A legdrágább berendezéseinket még sikerült felvonszolnunk a tetők­re, padlásokra, de nagyon sok agg­regátor, villanymotor meg kész­termék került víz alá. Nem tud­nám megmondani, mennyi a kár. Eddig valamennyien kint voltunk segíteni a gátakon. Tegnap azután néhányan visszajöttünk, hogy egy kisebb műszaki gárdával összeál­ltuk a gyármentési tervet, s rendszerezzük a legfontosabb fel­adatainkat a víz 'visszahúzódása/ utáni időre. Kemény munkák várnak ránk, míg újra összeszed­jük magunkat... Én .is ott vol­tam akkor éjjel, amikor Bélrne- gyert kilakoltatták. Mentettük az állatokat Hátborzongató, hogy milyen pusztítást tud véghez vin­ni a víz. Soha nem gondoltam volna... A legújabb fejlemények Szombat, vasárnap óta — ami­kor a Körösök vidékén jártunk —, ~ kedvező változások történtek. A napos, meleg idő tovább tart, s így nagyobb árhullám nem veszé­lyeztette a védekezési munkálatok sikerét, ezrek odaadó erőfeszítése­it. A sérült gátszakaszt hétfőn éj­jelre sikerült bekeríteni, s meg- - akadályozni, hogy még több víz kerüljön az .elárasztott 25 ezer hektárnyi területre. Ezáltal a kör­nyező községek lokalizációs tölté­seire sem nehezül akkora- nyo­más, s ez némileg megkönnyíti a védekezők munkáját. A belvíz­készültségi osztagok megkezdhe­tik a víz kiszivattyúzását az elön­tött részekről, vissza a folyóba, ahonnan egy héttel ezelőtt kitört; váratlanul robbanásszerűen — pusztítani. Koloh Elek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom