Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-29 / 202. szám

ft % • PETŐFI NÉPE • 1080. »ufitsztus 80. események sorokban MOSZKVA____________________ Leonyid Brezsnyev az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnö­ke, aki Kazahsztán és a Kazah Kommunista Párt megalakulásá­nak 60. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek kapcsán tartózkodik Alma-Atában, csütörtökön megko­szorúzta a kazah fővárosban álló Lenin-emlékművet. Ugyancsak ko­szorút helyeztek el az emlékmű­nél Kazahsztán és a szövetségi köztársaságokból érkezett delegá­ciók vezetői. Leonyid Brezsnyev és a jelen lévő többi szovjet vezető megko­szorúzta a háborúban elesett szov. jet hősök emlékművét is. (MTI) TOKIO Gerald Ford volt amerikai el­nök, Tokióban találkozott Szuzuki Zenko japán miniszterelnökkel. (MTI) LONDON Nagy-Britanniában immár több, mint 2 millió a munkanélküliek száma, a mukaképes lakosságnak mintegy 8,3 százaléka van állás nélkül. Ilyen rossz munkanélkü­liségi statisztikát legutóbb a nagy gazdasági világválság utolsó idő­szakában jegyeztek fel. _________ W ASHINGTON______________ A z Egyesült Államok nem he­lyezi át izraeli nagykövetségét Tel Avivból Jeruzsálembe. Az amerikai külügyminisztérium szó­vivője szerdán kijelentette: „az elnök már világosan megmondta, hogy — függetlenül a demokrata párti konvenció programjától — álláspontunk a nagykövetséggel kapcsolatban nem változott”. Is­meretes, hogy a Cartert elnökje­löltté választó demokrata konven­ció olyan programot fogadott el, amely szerint az Egyesült Álla­mok elismeri, hogy Izrael főváro­sa Jeruzsálem és ezért a nagykö- vetséget is oda kell áthelyezni. BEJRUT _____________________ A z izraeli légierő szerdán a késő esti órákban nagyszabású bomba támadást hajtott végre Dél- Libanon ellen — jelentette a WAFA palesztinai hírügynökség. A palesztin ellenállók és a liba­noni haladó erők légvédelmi üte­gei válaszul tűz alá vették az iz­raeli harci gépeket — közölte a WAFA. Egy izraeli katonai szóvi­vő csütörtökön cáfolta az újabb izraeli támadást. FOLYTATÓDIK AZ ENSZ-ÜLÉSSZAK VITÁJA A fejlődő országok a gazdasági világrend alapvető reformját sürgetik NEW YORK A nyugati érdekeket szolgáló gazdasági világrend bírálatával folytatódott az ENSZ-.közgyűlés világgazdasági kérdésekkel fog­lalkozó rendkívüli ülésszaka. Joaquim Alberto Chissano mo­zambiki külügyminiszter felhábo­rodással emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok kongresszu­sa nemrégiben feljogosította az amerikai cégeket az Egyesült Ál­lamok felségvizein, kívül eső ten­gerfenék ásványi kincseinek kiter­melésére. A gyarmatosítók helyét az im­perialista monopóliumok foglal­ták el, amelyek — némiképp vál­tozó formáiban — tovább folytat­ják a fejlődő országok erőforrá­sainak kiaknázását — mutatott rá Máhrmud Szajed Madhi, a Jeme­ni Népi Demokratikus Köztársa­ság küldötte. A fejlett tőkés or­szágok minden módon arra tö­rekszenek, hogy fokozzák a fej­lődő országok számára káros fegy­verkezési versenyt és Visszahoz­zák a hidegháborút. A jemeni küldötit e törekvések jellemző példájaként említette a választá­sok előtt álló Egyesült Államok politikáját. A tőkés államok „exportálják” gazdasági válságukat a fejlődő vi­lágba is, örökössé akarván tenni így annak elmaradottságát — je­lentette ki M. Araim iraki kül­dött. A fejlett nyugati országokból származó infláció 1974. és 1978. között mintegy SÍ milliárd dollóir veszteséget okozott a fejlődő ál­lamoknak. 1980 végéig ez az ösz- szeg várhatóan megközelíti a nyolcvanmilliárd dollárt — mu­tatott rá az iraki küldött, leszö­gezve, hogy ez a helyzet a gaz­dasági világrend alapvető reform­ja nélkül nem változtatható meg. (MTI) Mugabe Londonban HALLGATÁSSAL NEM MELLŐZHETŐ A szovjet tárgyalási javaslatok nemzetközi visszhangja MOSZKVA — Világszerte nagy érdeklődést keltett, és egyre kevésbé mellőz­hető hallgatással az a szovjet ja­vaslat, hogy kezdjenek tárgyalá­sokat a köaép-lhatótávolságú ra­kétákról — írja a Pravda csü­törtöki számában Jurij Zsukov, a lap politikai szemleírója. A cikk emlékeztet rá, hogy ezt a javaslatot először Leonyid Brezsnyev vetette föl mintegy két hónappal ezelőtt, a nyugatnémet, kancellárral folytatott megbeszé­lésein. Azt javasolta, hogy hala­déktalanul kezdjenek tárgyaláso­kat a közép-hatótávolságú nuk­leáris rakétafegyverekröl, szoros összefüggésben az Európában, il­letve a földrész közelében már el­helyezett előretolt telepítésű ame­rikai nukleáris eszközökkel. A szovjet kezdeményezés ked­vező fogadtatásra talált Nyugat - Európában, de — mint nem elő­ször — Washington nyomására, szövetségesei álláspontjuk meg­változtatására kényszerültek. Ugyanakkor Washingtoniban új stratégiát hirdettek meg. Ezt a stratégiát Nyugat-Euró,pában úgy értékelték, hogy Washington egy Európára korlátozódó atomháború keretében szeretné fölmorzsolni a szovjet erőket, míg az Egyesült Államok sértetlenül, .kívülről szemlélhetné az eseményeket. (TASZSZ) Robert Mugabe, Zimbabwe mi­niszterelnöke az Egyesült Álla­mokból hazatérőben Londonba ér­kezett, hogy lord Carrington brit külügyminiszterrel az országának nyújtandó brit gazdasági segély emeléséről tárgyaljon. A konzer­vatív kormány mindössze 75 mil­lió fontos segélyt ígért három év­re Zimbabwének, holott a füg­getlenségről folytatott tárgyalások idején még sokkal többet ígért a több millió-,menekült letelepülésé­hez és földhöz juttatásához. Mu­gabe igen sikeresnek nevezte amerikai útját és megismételte, hogy Walls altábornagynak, a fegyveres erők egykori főparancs­nokának — nyilvánvaló hűtlensé­gének beismerése, államcsíny- tervei után — nincs helye többé a független állam rendszerében. (MTI) Izrael folytatja agresszív településpolitikáját Kelet-J eruzsálem „hivatalos” izraeli bekábelezése az izraeli ve­zetés legújabb megnyilatkozásai­nak tükrében nyilvánvalóan csak az első lépés az 1967-ben elfoglalt arab területek teljes kisajátítá­sának folyamatában. Végered­ményben ezt erősítette meg szer­dán Jichak Modai energiaügyi mii niszter, amikor a Földközi-tenger és a Holt-tenger között (a meg­szállt arab területeken keresztül) megépítendő csatorna tervét (a jordániai és egyiptomi ellenveté­sekkel szemben) ezekkel a sza­vakkal indokolta: „Kairónak is­Jeléhtések szerint normalizáló­dik a helyzet az India északkeleti részén fekvő Tripura államban, amely nemrégiben véres zavargá­sok színhelye volt A tripurai ha­tóságok képviselője Agartalában elmondotta, hogy a zendülők ter­rorja elől elmenekült lakosok .több mint fele már visszatért otthoná­mernie kell Izrael álláspontját ebben a kérdésben, azt ugyanis, hogy Júdea és Szamaria, vala­mink a Gázai övezet nem meg­szállt területek”. A Földközi-tenger partjáról, a Gázai övezetből a Holt-tengerig húzódó csatorna tervét vasárnap hagyta jóvá az izraeli kabinet. A Jordániát igen érzékenyen érintő döntés hírére Amman,ban ingerülten reagáltak. A Begin- kormány „befejezett tényékre”; épülő politikájának legújabb fej­leménye Egyiptomot is tiltakozás­ra késztette. ha, folytatódnak a mezőgazdasá­gi munkák, újra megnyíltak az oktatási intézmények, és helyre­állították a szeparati&ták által tönkretett utakat és távközlési há­lózatot. Az indiai kormány a hely­reállítási munkálatok költségeire eddig 50 millió rúpiát utalt ki. Megnyílt a kínai népfront ülése PEKING Két nappal az országos népi gyűlés ülésszakának megkezdése előtt, csütörtökön megnyílt Pe­kingiben a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület (népfront) országos .bizottságának ülésszaka, ■ni.A KNPTT országos .bizottságá­nak csütörtöki ülését — rövid be­széddel — Teng Hsziao-ping, a népfront elnöke nyitotta meg. Beszédében aláhúzta a belpoliti­kai helyzet stabilitásának fontos­ságát és megismételte azt a .tételt, amely szerint a kínaiak legfőbb feladata a nyolcvanas években a modernizálási elképzelések támo­gatása, Tajvan visszatérítése a kí­nai anyaországhoz, illetve a hege- monizmus elleni, harc. Teng Hsziao-iping, aki várhatóan le­mond a kormányban viselt első miniszterelnök-helyettesi tisztsé­géről, jelezte bestédében, hogy az országos népi gyűlés szombaton kezdődő ülésszakán Kína politikai és gazdasági életének jelentős kér­déseit vitatják majd meg. Normalizálódik a helyzet Indiában NAPI KOMMENTÁR Áldatlan konfliktus Az Irán és Irak határán zajló összetűzésekről hónapok óta ér­keztek jelentések, de most a Pars iráni hírügynökség állítása sze­rint már a nyugtalan határ tel­jes hosszán folynak a harcok. Kehézfegyverek, s iráni részről egyebek között föld—föld raké­ták bevetésére került sor. Bag­dad egyelőre nem számolt be a legújabb fejleményekről, de nem is cáfolta a nagyszabású harcok­ról szóló iráni jelentést, amely azt sugallja, hogy a két ország között hadüzenet nélküli háború folyik. S valóban, ha nem is elsősor­ban fegyverekkel, de az iszlám forradalom iráni győzelme óta háborúság dúl a két ország kö­zött. Igaz, a szembenállás régeb­bi keletű: még 1958-ban kezdő­dött, amikor Irakban megdöntöt­ték a monarchiát, s kikiáltották a köztársaságot, amelytől abban az időben az akkor császári rend­szerű Irán veszélyeztetve érezte magát. A vitás kérdések között a legfontosabbak ezek voltak: Irán kőolajban gazdag délnyu­gati tartománya, Khuzisztán, amelyre — hivatkozással arra, hogy túlnyomórészt arabok lak­ják — Irak valamiféle igényt tart, a Shatt-El-Arab határfolyó, hajózási jogai, valamint a köl­csönös határkiigazítási követelé­sek. Az iraki rendszer közömbö­sítés“ érdekében az iráni sah másfél évtizeden keresztül jelen­tős támogatásban részesítette az autonómiájukért fegyveresen fel­kelt iraki kurdokat. A polgárhá­borúnak Bagdad és Teherán 1975 tavaszán történt megegyezése ve­tett véget. A sah megvonta tá­mogatását az iraki kurdoktól, akik ezt követően letették a fegyvert, és nagyjából belenyu­godtak a Bagdad által nekik megadott korlátozott autonómiá­ba. Irak engedményeket tett a hajózási jogok és határkiigazitá- sok ügyében, s ami érinél is fon­tosabb,, hallgatólagosan elismerte Irán domináns szerepét a Perzsa­öböl térségéban. A sah bukása után e kompro­misszumot mindkét fél — ellen­tétes pozíciókról — megkérdője­lezte. Immár Irak érezte magát fenyegetve az iszlám forradalom­tól, amelyről Irán mostani veze­tői nyíltan vallják, hogy az „ex­portcikk”. A Baath-párt világi rendszere Irakban, ahol — mi­ként Iránban is — a lakosság nagyobbik része siita mohame­dán, Szaddam Husszein elnök és a vezető gárda viszont szunita, gyanakodva tekint radikális szomszédjára. Irak ismét vitatja a Perzsa-öböl három kis szigetének még a sah idejében történt iráni megszállását, s most Bagdad tá­mogatja az iráni kurdok autonó­miaharcát. A két ország között áldatlan konfliktus zajlik tehát, de ami még ennél is aggasztóbb: az iráni—iraki háborúskodás — a szemben álló felek szándékától függetlenül — lényegében az amerkai imperializmus érdekeit szolgálja a térségben. P. V. Belpolitikai hullámokat kavar a francia halászok sztrájkja Egyre komolyabb* belpolitikai hullámokat kavar a francia halá­szok sztrájkja, amelyet sem a haditengerészet szerdai erőszakos beavatkozásával, sem pedig a francia kormánynak a sztrájkolok követeléseit figyelmen kívül ha­gyó döntésével nem sikerült meg­törni. A francia szakszervezeteik sze­rint érdemi tárgyalásokra van szükség a sztrájk befejezéséhez. Bár több, halászok emelte tor­laszt eltávolítottak a kikötőikből, a helyzet nem változott lényege­sen. Lorient halászikikötője és a földközi-tengeri Sete kikötője to­vábbra is zárva van, de a bari­kádoktól felszabadított kikötők­ben sincsen forgalom, mert — halászokkal szolidaritást vállalva — a vontatóhajók személyzete is sztrájkol. Feszült a helyzet Ddep- pe-ben, ahol szerdán összecsap­tak a biztonsági erők és a halá­szok. Bouilogne-Sur-Mer-ben a közúti közlekedés és szállítás kép­viselői állnak szemben már egy hónapja a halászokkal, akik a város fontosabb útkereszteződései­ben torlaszokat emeltek. Űrhajósok köszöntésé Hanoiban csütörtökön ünnepé- lyescen köszöntötték Pham Tuan vietnami, és Viktor Gorbatko szovjet űrhajósokat, akik július­ban hajtották végre közös űrre­pülésüket A vietnami kormány vendéghá­za előtt Vietnam párt- és állami vezetői fogadták a két űrhajóst. Pham Tuan és Viktor Gorbatko társaságában érkezett Hanoiba Bui Thanh Liem vietnami kikép­zett űrhajós és Satalov altábor­nagy, a Szovjetunió kétszeres Hő­se, a szovjet űrhajósok felkészíté­sének vezetője. A fogadtatás so­rán Le Duan, a VKP KB főtitká­ra rámutatott, hogy a szovjet— vietnami közös űrrepülés újabb fontos, látványos lépést jelentett a két ország testvéri kapcsolatai­nak, a szocialista, országok sokol­dalú együttműködésének erősítése útján. Az elnöki palotában ezután Pham Tuannak és Viktor Gor- batkonak átnyújtották a VSZK legmagasabb kitüntetéseit, a Ho Si Minih Érdemrend első fokozatát és a Munka Hőse címet. A HARMADIK JELÖLT Anderson meséje . Háromnál ugyan több elnökje­lölt indul az amerikai választási küzdelemben, a kis pártok poli­tikusainak azonban nincs sok esé­lyük a demokraták és a republi­kánusok hatalmi váltógazdálko­dásán alapuló rendszerben. A „harmadik jelölt” Anderson kilá­tásait eleve rontja, hogy elfecsé­relnek érzi voksát, aki reá szavaz, mivel a győztes általában a két „nagy" közül kerül ki. Az ame­rikai elnökválasztás elektori rend­szerében ugyanis az kapja az öt­ven állam mindegyikében az ösz- szes elektori voksot, aki ott meg­szerzi a szavazatok viszonylagos többségét. Ez minimálisan is har- mincvalahány százalékos teljesít­ményt követel meg, s befolyása az országos eredményre akkor lehet, népes, sok elektort állító államról van szó. Az idén is az lesz elnök, aki legalább 270 elektort szerez, korteskedik. • Anderson s a harmadik jelölt — jelen eset­ben John Anderson — csak úgy foszthatja meg ettől mindkét nagypárti ellenfelét, ha a válasz­tási szempontból kulcsállamok va­lamelyikében ő hódítja el az elek­torokat. Még szemléletesebben: ha például 1976-ban egy harmadik vitte volna el Cartertól New York állam 41 elektorát, a mai elnök 297 helyett ennyivel kevesebb elektort szerez, s mert Fordnak sem volt meg a 270 elektora, a kép­viselőháznak kellett volna állam­főt választania ez az idei amerikai választásokat tarkító Anderson - jelenség kulcsa Az utolsó ugródeszka A meglehetősen cikcakkos po­litikai múltú, s csak a Carterból és Reaganból egyaránt kiábrándul­tak számára vonzó John Anderson illinoisi képviselő ugyan makacsul meséli, hogy ő győzni akar és győzhet is — valójában a legjobb esetben is csak a vázolt értelem­ben befolyásolhatja az 1980-as amerikai elnökválasztás kimenete­lét. Volt a nyáron ugyan egy pil­lanat, amikor Anderson közvéle­ménykutatási népszerűsége a 20— 25 százalékos magasságban járt, szinte karnyújtásnyira a valóságos esélyt jelentő „egyharmad plusz”- tól, azóta azonban ez az arány vé­szesen fogy. Az elnökjelöltek közti tévévitát rendező társaság ma már csak akkor hajlandó beültetni Andersont a stúdióba Carter és Reagan mellé, ha a harmadik je­lölt szeptember elején legalább 15 százalékos Gallup-eredményt mutat fel. Márpedig a tévévitában való részvétel lehetne Anderson utolsó ugródeszkája. A százalékvita különben is csalóka. Anderson csupán néhány ipari államban népszerű a „na­gyokra” veszélyes mértékben, vagyis csak zavaró tényező lehet, országos győztes aligha. Már azért sem, mert Carterért és Reaganért két nagy párt egész gépezete dol­gozik, Anderson viszont nem pró­bált pártot szervezni. Állítása sze­rint ő is híve a kétpártrendszer­nek, csak nem fogadja el a két idei elnökjelöltet... Alelnökjelöltjét jellemző módon a demokrata párt­ból választotta ki, a vadul kenne- dysta Patrick Lucey személyében (Anderson, mint ismeretes, a re­publikánus előválasztáson tűnt fel). Az Anderson—Lucey páros tehát a kiábrándult liberálisokat csábíta­ná mindkét pártból, amelyeknek jelöltjei most a jobboldaliságban versengenek egymással. Kaliforniai veszély Csakhogy éppen Reagan és Carter párton belüli sikere, Kenne­dy veresége jelzi, hogy 9 többségi hangulat a mai Amerikában a konzervatív, jobboldali irányba csúszott el, s így vajmi kevés esélye lehet egy liberális Ander­son—Lucey párosnak. Legfeljebb Wisconsinban, vagyis , Lucey vojt kormányzó államában érhet el e páros, sikert (és kaphat ott 13 elektort), valamint Kennedy sze­nátor házatáján, Massachussetts- ben (16 elektor) és — New York­ban. Mivel Anderson Lucey helyett Hugh Carey New York-i kormány­zót szerette volna megnyerni alel- nökjelöltül, taktikája világos: el­érni a képviselőházi elnökválasz­tást. Ha ugyanis a képviselőház­ban a novemberi választások ered­ményeként teret nyernek a repub­likánusok, könnyen alakulhat ki holtpont: elnökválasztáskor min­den államnak egyetlen szavazata van, és 26 állam voksa kell a győ­zelemhez; ám legalább egy tucat v nem vehet majd részt a szava­zásban, mivel ezekben egyforma a republikánus és demokrata képvi­selői helyek száma. Talán abban bízik a képviselő Anderson, hogy kollégái holtpont esetén felé for­dulnak. De amíg Andersont önmaga me­séi kábítják, a kétpárti hagyomány az igazi kampány szeptemberi kez­detével kezdi éreztetni hatását. A New York-i kői mányzot már nem lehetett elcsábítani a demokraták­tól, csak a Carterral mexikói kö­vetként összeveszett Lucey-t. így viszont aligha szerzi meg Ander­son ennek az államnak a 41 elek­torát, ellenben azt bízvást elérhe­ti — a liberálisok elhódításával —, hogy New Yorkban megfossza a győzelemtől Cartert. S mivel a túlparti nagy állam, Kalifornia 45 elektorát alighanem volt kor­mányzója, Reagan viszi el, a har­madik elnökjelölt jóvoltából a re­publikánus politikus lenne az iga­zi nevető harmadik. Vagyis Jimmy Carter csak abban bízhat, hogy Anderson időben visszacsúszik a közvéleménykutatási listákon, és akkor emlékeztethetik őt ígéretéi­re: nem azért indult külön, hogy Reagant segítse a Fehér Házba. S ha Anderson fezt elfelejtette volna is, a mögötte álló keleti partvidéki erők memóriáját nyil­ván felfrissíti a „kaliforniai ve­szély”. Avar János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom