Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET

Gazdagodó alkotóműhelyek

Mit csinálnak, hogyan élnek és alkotnak Bács-Kiskunban — elsősorban Kecskeméten — az írók, festők, szobrászok, keramikusok, valamint az egyéb műfajok képviselői? Miként gazdagodtak a tervszerű és folyamatos munka, az alapos összefogás által a művészeti alkotóműhelyek, s ezek milyen módon, hányféleképpen igyekeznek — s képesek — kielégíteni a nagyközönség igényeit? Ezekről, s a hasonló kérdésekről beszélgettünk Kiss Mártával, a megyei tanács közművelődési csoportvezetőjével.

— Az utóbbi években Bács- Kiskunban — különösen Kecskeméten — sokféle kezdeményezés, intézkedés történt a művészeti elet gazdagítása céljából. Ügy gondolom, ez jórészt a párt-, tanácsi és gazdasági szervek együttműködésének köszönhető.

— Bács-Kiskun, megye művészeti életében az 1974-es közművelődési párthatározat jelentette a fordulópontot. Egyértelművé vált a művészek, a szövetségeik és az alkotóműhelyek feladata. A párt- és állami szervek elemző, tervező munkájának eredményeként létrejöttek azok az intézkedési tervek, amelyek a közművelődés, ezen /belül a művészeti élet fejlődését meghatározták. Ennek függvényeként a gazdasági egységek szemléletmódjának a gyors változása is bekövetkezett. A megyeszékhelyen. például a Zománc- ipari Művek ,a Szerszámgépipari Művek és a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat ösztöndíjak létrehozásával járult hozzá a letelepített fiatal művészek alkotási lehetőségeinek javításához.

— A megyeszékhelyen néhány éven belül gyors egymásutánban több művészeti alkotóműhely, intézmény jött létre. Elsősorban a\ Kodály-intézetre, a Kerámia' Stúdióra, a Naiv Művészek Múzeumára gondolok. Ezekhez társult később a Bozsó Gyűjtemény, s épül a játékház is. A nemzetközi tűzzománc tábort, valamint a művésztelep és a Pannónia Stúdió felújítását, illetve új elhelyezését is ide sorolhat- ■ jufc. Mennyiben volt ez tudatos tervezés eredménye, s milyen mértékben sikerült munkálkodásuk, működésük között összhangot teremteni?

— A .gazdasági és társadalmi élet változásai a szellemi élet területén is előrelépést követeltek. Megyénkben 1972-től a párt- és állami vezetés a hagyományok továbbélését, az értékek népszerűsítését és megteremtését tűzte ki célul'. Kecskemét zenei életét M. Bodon Pál, Vásárhelyi Zoltán művészeti munkája nyomán Neme sszeghy Márta az ének-zenei

I inkola megteremtésével növelte I országos hírűvé. Kodály Zoltán j személyes, jelenléte, a munkát .befolyásoló tiszta ítéletalkotása, a gyerekek zenei nevelése mellett ! a képzett zenepedagógusok továbbképzési fórumává avatta az I iskolát. Az ISME-ikonferenciák és j a nemzetközi Kodály-szemináriu- I mok tapasztalatai alapján a ko- I dályi zenei nevelési program itt ] teljesedett ki, és vált népszerűvé, it A Kodály-intézet feladatkörének I kialakításánál a személyes miun- I kakapcsolat, a zenepedagógiai j) program elkötelezett vállalása a mellett a szellemi érték tovább- I adásának a bázisa is meg teremtő- I dött az 1975-iben megnyílt inté- ■ zetben.

Bozsó János néprajzi és ipar- I művészeti értékkel bíró gyűjte- I ményét már 1970-ben felajánlot- I ta Kecskemét városénak. A gyűj- I itemény gazdagodása az épület fo- I üyamatos bővítését igényelte, így I csak 1979-ben mutathattuk be a

m

I -----------------------------• Pillanat- ' kép a ha- : jóst művész- táborból.'

védett tárgyak sokaságát tartalmazó értékes gyűjteményt.

Probstner Jánost Kecskemétre hívták, alkotóművésznek. Ő műhely hiányában a lakásán álmodta életre a Kerámia Stúdiót. A megye “vezetői meghallgatták elképzelését, és megbízták: készítse el a szervezeti és működési feltételeket tartalmazó terveket.

Kátai Mihály festőművész Kecskeméten, a ZIM laboratóriumában folytatott kísérletei után egy életre elkötelezte magát a tűzzománc műfajával. Ezután elismert alkotóként, 1974-ben ikikiüldték a Szovjetunióba; egy zománcművészeti alkotótelepre. Tapasztalatait ösz- szegezve, hazatérése után bejelentette: szeretne egy nemzetközi alkotótelepet létrehozni. A feltételeket 1975-től kialakítottuk, és ez éviben már a VI. alkotótelep fejezte be működését.

A magyar animációs filmek bölcsője, a .budapesti Pannónia Filmstúdió kinőtte az 1960-as évek végére az épület adta kereteit, Veaeitője, Matolcsy György, a szülővárosában keresett és .talált lehetőséget a kecskeméti műterem kialakítására. A játékház gondolatát a múzeumi gyűjtőterülethez kötődő gyermekjátékok gyűjtése vetette fel. Az óvoda közelsége egyben a játékkészítés, a gyermekfoglalkozások kiteljesítésével dolgozó intézmény tevékenységét körvonalazta. A fejlődés irányának pontos meghatározása, a céltudatos munka, valamint a tartalmas alkotó, teremtő kapcsolatok révén formálódott és formálódik Bács-Kiskun* megye művészeti arculata.

— Az említett intézmények épületei a város építészeti, városképi hagyományát, s jellegzetességét hangsúlyozzák. Ez a tény a jelek szerint az építészekkel való gyümölcsöző együttműködésre utal.

'•y Viszonylag kevés műemlék gazdagítja a várost. A XVilii, századi építésű ferences kolostor és a Bánó-család lakóháza mintegy „kínálta magát”, hogy igénybe vegyük közművelődési színhelyek kialakítására. De addig, míg az építészek tálborából valaki nem társult szakértelmével e törekvés mellé, ez csak vágyálom maradt. Kerényi József Ybl-díjas építész elkötelezettsége, szakértelme és a Műemléki Felügyelőségnél szerzett tapasztalatai, valamint eltökéltsége, hogy vállalja az értetle- nekkel való csatát, meghatározóvá vált e területen. A Kodály-intézet és a Naiv Művészek Múzeuma e két műemlék-épület hasznosítása. által kapott életteret. Biz volt az első állomás. A Kerámia Stúdió tervezésénél a népi építészeti értékek XX. századi továbbélésének a lehetőségét teremtették meg. Ebben, az épületben a használati és az esztétikai értékek összegeződnek. Ez az irányvonal érvényesül a Farkas Gábor áltól tervezett Kiskunsági Nemzeti Park épületegyüttesénél is.

— Véleménye szerint a művészek, a szakemberek hogyan fogadták a megyei vezetésnek azt a törekvését, hogy a megyeszékhely rendelkezzen az ilyen, országosan is számon tartott,- tekintélyt adó létesítményekkel?

— A kecskeméti művészek támogatták e törekvéseket. Életterük növekedett ezzel, s kulturális életünk kínálata is feldúsult. A szakemberek elismerték a megye országos hatáskörű kezdeményezéseit, s a feltétetek olyanok voltak, hogy egy-egy művészeti ág nemzetközi vonzású műhelyei is kialakultak. Példa erre a Kerámia Stúdió technikai és művészi .kísérletezési munkára alkalmas felszereltsége, amely 1980-ban a Nemzetközi Kerámia Munkaszeminárium életrehívásával a nemzetközi érdeklődés homlokterébe került. A megye más pontjain élő művészek örömét viszont rontotta, hogy az ő munkafeltételeik nem bővültek ilyen mértékben és ütemben, de ellenzést soha nem észleltünk az ő körükben.

— Ezeknek az intézményeknek kettős funkciója van: egyrészt az ott alkotó művészek kibontakozását, önmegvalósítását segítik, másrészt az érdeklődő közönség igényét kell kielégíteniük. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban, milyen eredményekről számolhatnak be?

— A Kodály-intézet a külföldi és hazai zenepedagógusok továbbképzése mellett a zenei élet irányító tényezőjévé vált. A nemzetközi zománcművészeti alkotótelep évente a kiállításain mutatja be műveit a nagyközönségnek. 1070-ban programja Kecskemét város építészeti együtteseihez kötődött. Énnek a kiállításnak tízezer látogatója volt. A kecskeméti Kerámia Stúdióban a szakma fiatal művészeinek és országosan elismert alkotóinak a munkáiból 1979-ben nyílott kiállítás. Ennek, az anyagát 1980-ba.n Bécsben, a kézműves iparművészek kongresz- szusán is bemutatták. 1979-ben Kecskeméten rendezték meg a Szilikátipari és Formatervezési Triennálét. A nagyipari gyártás színvonalát és a tervező művészek tehetségét bizonyító kiállítás, kecskeméti bemutatóját a Kerámia Stúdió működése vonzotta e városba. A Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermében dolgozó fiatal alkotógárda tagjainak munkáit a Tudomány és Technika Házában tartott filmvetítések népszerűsítik. Népes közönség előtt vetítik az animációs filmeket. A Bozsó Gyűjteményt vasárnaponként száz-százötven ember tekinti meg, s a naiv művészek kiállítását 1079-ben 16 ezren látogatták.

— Ezek alapján feltétlenül és egyértelműen kijelenthetjük, hogy lényegében és alapvetően beváltak a művészeti műhelyek? Hogy egyik sem bizonyult életképtelennek?

— Munkánk legértékesebb eredményének számít az alkotó- közösségek megteremtése. A közélet vezetői, a szakemberek saját „hazájukban” kívánnak létrehozni^ olyan társulásokat, melyek vonzerővel bírnak és teremtő lehetőséget nyújtanak. A bajai Ka- tanich Ferenc és a hajósi Alföldi Albert munkálkodásának az eredménye a hajósi alkotótábor. Ti- szakécskén, Miskó István tanácselnök a helyi születésű és oda kötődő művészek részére kívánta megteremteni az alkotás lehetőségét. E táj szépsége, változatossága a táj képfestők számára ideális lehetőséget nyújt.

— A művészeti intézmények, alkotó műhelyek működése a korszerű közművelődés részeként is felfogható. Nos, a közművelődés berkeiben manapság eléggé felkapott — csaknem divatos — az úgynevezett komplexitás. Ez mennyire érvényes az említett intézmények programjaira, tervezett s lebonyolított műsoraira? Milyenek az ezzel kapcsolatos tapasztalatok?

— Olyan területekről vett példákkal szeretném érzékeltetni a komplexitás alkalmazását, ahol még gondot okoz a művészeti ágak különállása, a közművelődési programok kialakításában. A Forrás szerkesztősége a folyóirat tízéves fennállása alatt a képző- művészeti értékeket népszerűsítő tanulmányaival fontos szolgálatot tett a Látáskultúra 'befogadására A lapban közölt illusztrációkból 1979-ben a Forrás Galéria címen kiállítást rendeztek a Katona József Múzeumiban, ahol a XX. századi képzőművészetről olyan keresztmetszetet kaptunk Csontvá- rytól Kondoron át Nagy Lászlóig és Tóth Menyhértig, hogy az alkotások előtt megállapítottuk: értékfeltáró a folyóirat képzőművészeti munkája. A Kodály-intézet állandó'kiállítása mellett a Psalmus Bungarioust illusztráló Kass János rajzait 'bemutatta, és a művek árusításával egybekötötte. Vagy idézzük fel az Ady—Kodály napok 1978. évi országoséin is elismert rendezvénysorozatát, ahol az irodalmi és a zenei életmű ösz- szefonódásának ^válhattunk ismerőivé. Végül egy építész—képzőművész—zeneművész „társulással” szeretném zárni a sori A Kerényi által, tervezett Tudomány és Technika Házában Bolmányi József festőművész üvegablakai Szo- kolay Sándor zeneszerzőt egy mű megírására ihlették.

— Végül engedjen meg egy személyesebb jellegű kérdést, ön, mint a megyei tanács illetékes közművelődési vezetője, milyen alapvető szempontok szerint tervezi, s végzi a munkáját? S ami ezzel összefügg: milyen a munkakapcsolata az érintett intézményekben munkálkodó emberekkel?

— Meghatározóak számomra a

párt- és állami irányítás dokumentumai. A tömegkommunikáció napi híranyaga, a szakemberekkel való tudatos együttműködés, valamint a társadalom különböző korú, rétegű és érdeklődésű csoportjainak a véleménye. A céltudatos anyaggyűjtés és az emberi kapcsolatrendszer kiépítése az eszköztáram, az ismeretek bővítése mellett. ,Közéleti álmaim” megvalósításának a tervét a fejemben hordom, szakemberek véleményére építek, megállapításaikat ütköztetem saját elképzeléseimmel és a társadalmi igényekkel. Tisztelem és szeretem a művészeti alkotóműhelyek vezetőit, munkatársait. Közösségi munkára termett, elkötelezett emberek, akikkel jó együtt dolgozni.

Varga Mihály

LEHÓCZKI KÁROLY:

Szántó-vető dal

Gonddal vetettél,

fiatal vetésem.

arattál dúsan,

Nehéz évszak,

hitványabb jóra

mégis szórom megfontolt

nem adom én sem.

marokkal bölcs körökbe

Súlyos,

kenyeret ígérő magvaim

sötét viharok sújtják

e szent,

alig elhintett

feketén termő anyaföldbe.

• Itatás. (Hauer Lajos felvétele — KS)

MOLNÁRFARAGÁSOK — ÚTMENTI KERESZTEK MÁR NEM „FEHÉR FOLT”

A kiskunsági népművészet forrásai

Jobb későn, mint soha. E népi bölcsességre hivatkoznék enyhe maliciával a Kiskunság népművészetéről két esztendeje tartott tanácskozásról most megjelent kiadványt lapozgatva, ha nem tudnék a szervezők pénztelenségéről. Üres volt a bugyelláris, és időbe telt, míg mecénást majd olcsó kivitelezőt találtak.

Inkább főhajtás illeti a Kiskun Múzeumot, amiért nem hagyta boidában a vásznat. Fáradozásuknak, a Somogyi Könyvtár szíves közreműködésének köszönhetően idézhetők föl a honismereti összejövetelen elhangzott előadások, tölszólalások. A Kiskunság népművészetének kutatását okkal mondja előszavában etnográfusok, művészettörténészek, történeti kutatók számára egyaránt gyümölcsözőnek Fazekas István múzeumigazgató. „A maradandó hatású tudományos tanácskozásból” fgy meríthetnek másutt élők, így gazdagodunk e tájjal elkötelezettek.

Valamennyi véleményt nyilvánító hangsúlyozta a tanácskozás szükségességét. „Mi a sajátosan kiskunsági műfajstruktúra? Ha olyan tárgyféleségekre fordul így a figyelem, amelyek más vidékeken polgáriasnak, városiasnak számítanak, annál érdemesebb elvégezni a föltárást. A magyar népművészet színképében ugyanis éppen ezeknek a mezővárosi sávoknak a földerítésében van lemaradás, hiány.” Hofer Tamásnál az Ethnographia szerkesztőjénél tovább megy Sztrinkó István, a Katona József Múzeum igazgatóhelyettese: „az ország más tá-' j ni hoz viszonyítva milyen kevés adatunk van a Kiskunságról”. Csilléry Klára egyik tanulmányára hivatkozva sürgette Tálasi István akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár a múzeumokban összegyűjtött tárgyi emlékek új módszerek szerinti elemzését, a következtetések, a stílusfejlődés irányzatainak közreadását.

A tanácskozást az összefüggésekre, az adódó tanulságokra összpontosító előadások keretezték. A párhuzamosan, mintegy szemléltetésül rendezett kiállítást is megnyitó Hofer Tamás e táj népművészetének kutatásához adott értékes gondolatokat, jól orientáló szempontokat. Szerinte másodszorra a Kiskun Múzeum „teremtette meg” az ismeretlenségbe süllyedt világot feltáró „gondosan rendezett” kiállításaival a Kiskunság népművészetét;

Sztrinkó István azon tűnődött, arra keresett választ, hogy a népesség eltérő származása ellenére

— a törökök kiűzése után hazai és külföldi telepesek özönlöttek a két folyó közé — miért mutatkozott már a 18. században egységesnek a Kiskunság népének anyagi kultúrája. Példákkal igazolta állítását: még a legegységesebb pásztorművészet sem mentes kimutatható idegen hatásoktól, de a vonzások kisebb-nagyobb mértékben föloldódtak a helyi megvalósulásokban. Külön is foglalkozott a szegedi, a jászsági és a kecskeméti hatásokkal

Szabó László kandidátus, a Damjanich János Múzeum tudományos főmunkatársa a tanácskozás utolsó előtti előadásában a jászsági kutatások eredményeit hasonlította a kiskunsági népművészet értékeléséhez. A 18. század elejére teszi a jász kirajzás kezdetét. A betelepülők megbontják a törököt átvészelt lakosság egységét, a községek egymáshoz fűződő kapcsolatát.

Fekete János módszertanilag példás referátumában a kiskunsági útmenti keresztekről szólt, Novák László nagykőrösi mú- zeumigazgató dolgozata a fejfák kismonográfiája szinte, Korkes Zsuzsa találó képet kerekített a inolnárfogásokról — volt úgy, hogy hetven malom lapátjait forgatta a rónák szele —, Sümegi György felfogása szerint „az anya és gyerek örök szép viszonyát jelzik” a Kiskunsági Madonnák, e szépen formált vallási jelképek. Az azóta tragikusan elhunyt Bálint Sándor á népművészet szakrális emlékeit vallatta.

Tálasi István előremutató, feladatokat, tennivalókat jelző zárszavában szinte összegezésként mondta: „adva van egy vékony eredeti szálacska, amely a 13. századba nyúlik vissza, majd meggyarapodik a középkori magas szintről lezúduló dunántúli parasztkultúra elemeivel, érintkezik egy észak-magyarországi jellegű tömeggel, a jász betelepülőkkel, átszaturálva (telítve) ezenkívül az ország valamennyi tájáról meginduló, sokszor nemzetiségi elemeket is tartalmazó migrációval (lakóhely-változtatással), végül a reoempció utáni évtizedek hosszú során módszeresen kiformálódó mezővárosi szintű céhesipari és nem jelentéktelen érintkezést bizonyító értelmiségi kultúrával.”

Az ízléses, sajnos, kis példányszámú összegzést Korkes Zsuzsa és Péter László szerkesztette. Borítóját Zalatnai Pál tervezte, a szövegközi rajzokat Bodor Miklós készítette.

H. N.