Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-24 / 198. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. augusztus 24. FALURÓL FALURA A fáradhatatlanul ide-oda cammogó úthengerek, a pályatestet javító, szélesítő munkások látványa elfeledleti, hogy most még zötyögtetős a negyvennégyesről Lászlófalvá- ra kanyarodó bekötő. Hamarosan elkészülnek a felújítással. Ideje, mert jövőre, az 1952-ben újjászervezett falu és Tiszakécske közötti új út átadása után megélénkül erre a forgalom. Gyorsabbá válik a közlekedés, így közelebb kerülnek a megyeszékhelyhez, s a Tiszához. Halaszthatatlanná vált a közlekedés jobbítása: aggasztó ütemben fogy a lakosság. „Jogelődjét”, a hajdani vasúttalan Felső- és Alis ószentkirályt .is nehéz megközelítése miatt kerülte el a fejlődés. Míg 1869-ben — például — Ágasegyháza, népsűrűsége 4,9, 1979-ben 45 fő volt négyzetkilo- i.léiciénként, Lászlófalváé csupán ötven százalékkal növekedett. Most 30 fő, a megye egyik legritkábban lakott települése. Az utóbbi két évtizedben egyharmad- dal csökkent a lakosság. Kik hagyják el a települést? Tanyai öregek főként, meg a családalapító fiatalok. Anka lstvánék OTP-lakást vásároltak Kecskeméten. Lányuk közelében akarnak élni. Marsa Ödönék szintén a megyeszékhelyen próbálnak szerencsét. Kőrösihegyi új házukban a régi életforma előnyeit egyesíthetik a városi létből adódó hasznokkal. A katonaságtól leszerelő fiuk beszélhette rá a szülőket a változtatásra. Tercsi lstvánék Lakiteleket választották. Mások Ti- szakécskére, Kocsérre költöznek. Miért? A tízezer hektáros határ távoli sarkai szinte rátapadnak a szomszédos településekre. (Miért jönne Lászlófalva az „anyaközségbe” az a dohánykertész, aki huszonöt-harminc perc alatt besétálhat a forgalmas Kocsérra?) Korábban a telek- hiány kényszerítette másfelé a tanyáról befelé készülők figyelmét, most meg hiába gyűjtött a gazda jószágból, dohányból, paradicsomból, paprikából, a t'ermelőszövet- kezteti járandóságokból olykor két házra valót is. Nincs eladó épület a belterületen. Idősebb már nem szívesen vállalja az építkezés bonyodalmait, inkább készet keres, oda megy, ahol talál. A tanács távlati fejlesztési terve további elnéptelenedéssel számol. A tanácsháztól a termelőszövetkezeti központig húzódó központ a gyarapodás jeleit mutatja. Csupán az utóbbi öt esztendőben százhuszonhét új házat adtak át. Akadnak szebbek, túlcifrázottak. de mindegyik erős, tágas, jól felszerelt. Tsz-gazdák lakják a legtöbbet. Szövetkezetek nélkül Lászlófalva sem létezne. A legfelső ház alapjait a nevéhez illően első közös gazdaság, az Úttörő alapszabályainak a jóváhagyásával egyidőben rakták le. A helyenként kegyetlenül rossz földeken sokat kínlódtak, amíg á-ról b-re jutottak, összevonásokkal, a korábbinál lényegesen szakszerűbb és következetesebb vezetéssel, a helyi körülményekhez alkalmazkodó termelési szerkezettel egyenesbe kerültek. Az elmúlt évtized közepén már arra is maradt energiájuk, pénzük. hogy hathatósan segítsék építkező tagjaikat. A tanács közművesített telkekkel és szükséges intézményekkel (óvoda, művelődési ház, sportpálya, bisztró; korszerű üzlet), illetve ezek szorgalmazásával élesztette az építési buzgalmat. Meg a víz és villany természetesen! Most az iskolát bővítik. Helyi alapokból vagy megyei támogatásból? A két új tanterem a lényeg. Előbb-utóbb sor kerül a vízmű bővítésére, a vízelvezető árkok meghosszabbítására. A gondok ellenére új házsorokkal gyarapszik a belterület. Igazi faluvá érik az „egyéb” besorolású, tehát főként önmagára utalt település. Most már megmarad ez a község! Lassan-lassan állják a versenyt a környező nagyközségekkel, városokkal. A közös gazdaság a fejlődés kulcsa és biztosítéka. Jól állnak, szőlőt telepítenek. Márpedig aki szőlőt ültet, az bízik a jövőben. Kevés a kétkezi, évente rendszeresen hoznak Istenmezejéről vendégmunkásokat. Ha a fiatalok közül többen felismerik, hogy odahaza is boldogulhatnak. az évtized végére megszűnhet az elvándorlás. Heltai Nándor • A téeszközpont: faluközpont. • Lassan leszorulnak az útról a lovas kocsik. • A művelődési otthon,. (Straszer András felvételei) A termelés ára A mezőgazdasági termelés egyre költségesebb. A munkafolyamatok gépesítésének, a növényvédő szerek alkalmazásának, az állattenyésztés növekvő arányának, az' egyre nagyobb szállítási igénynek, egyáltalán a termelés1 iparosodásának következtében e megállapítás igazsága egyre érezhetőbb. A gépek és alkatrészek árai, az építőanyagok, a műtrágya, az energiahordozók és a termeléshez használt egyéb segédanyagok árának számottevő növekedése jelentősen drágítja a termelést. A traktormunka költségei két év alatt majdnem négy százalékkal nőttek. Az 1976. évi, illetve az 1979. évi üzemanyag-áremelések miatt többe kerül a szállítás. 1976-ban 39 fillér, volt, 1979-ben már elérte a 45 fillért az egy tonnakilométerre jutó üzemanyagfogyasztás költsége. A búza termelése — a növekvő hozamok ellenére — 4—5 év alatt százalékkal, a kukoricatermelés 15—16 százalékkal drágult. Az említett két meghatározó termék költségeinek növekedése már önmagában is drágítja a hústermelést. Az istállók drágulása még inkább erősíti ezt a tendenciát. Egy szarvasmarha- férőhely értéke 1975 óta mintegy 22 százalékkal nőtt. Drágult tehát az eszköz, az energia, meg sok más is, mégis mondhatjuk-e, hogy ez afféle sorscsapás, ami ellen nincs mit tennünk? Nem! A költségek növekedéséért ugyanis nemcsak úgy általában a világpiac a „felelős”. Termékszerkezetünk sokszor nem követte a vevők igényeit, és a gazdaságosság követelményeit. Termelékenységünk elmaradt • az élvonaltól. Nem használt nekünk a pazarlás sem, ami a kacsalábon forgó üzemi épületekben, a vasbeton istállócsodákban, a „legmodernebb” hajszolásban mutatkozott meg. Nem hiába, hogy manapság sokat beszélünk a tartalékokról. Valóban bőven vannak ilyenek. És miután nemcsak beszélünk róluk, hanem teszünk is, máris mutatkoznak az eredmények. Csökkent például a termőföld pazarlása. A parlagföld 45, a vetetlen szántó 15 százalékkal kevesebb. Meggyorsult a romos tanyák lebontása és helyük művelésbe vétele. Mérséklődött a drága abraktakarmányok pazarló etetése és még sok minden más hasonló eredmény született, de mindez nem elég. A nagyüzemekben használható legolcsóbb traktor ára 133 ezer forint. A legdrágább közel másfél millióba kerül, és ezekből a drága gépekből a mezőgazdaságban több mint 56 ezer dolgozik. Valóban dolgozik? A gödöllői agrártudományi egyetemen kifejlesztették a termelésarányos üzemóra-számlálót, ami jelzi a teljesítmény-kihasználást. Vajon mikor szerelik fel a traktorokat ezzel az okos műszerrel? Esetleg miért nem már a műszerrel együtt árusítják? A kukoricának a ima szinte általánosan használt szárítása még olcsó üzemanyagárak mellett alakult ki, ma már erősen vitatható a létjogosultsága, de azért mégis csinálják. Új felfogásra volna szükség a talajerő-utánpótlásnál, a műtrágyázás! tervek készítésénél és a gyakorlati végrehajtásánál. A talajkémiai vizsgálatok elvégzése most már mindenütt halaszthatatlan. Nézzünk néhány példát az állattenyésztés területéről is. Évente kereken százszér üsző kerül hizlalásra és levágásra. Ha ezeket fedeztetnék, akkor minimálisan 70 ezerrel több borjú születne. Az állategészségügyi szabályok betartásával, megfelelő gondossággal is sokat lehet elérni. A borjúelhullás egyetlen százalékkal való mérséklése ötezer borjú felnevelését tenné lehetővé. Az elhullás mértéke jelenleg még mindig 6 százalék fölött van. Hasonló a kép a malacelhullásnál is. Ennek egyetlen százalékos csökkentése révén körülbelül 50 ezer választási malaccal lehetne többet felnevelni. A kiragadott példák bizonyítják, hogy vannak még lehetőségek. Természetesen nem tagadható, hogy az ipari termékek árának emelkedése újabb eszközök és anyagok alkalmazása minden gondosság, minden tartalékfeltárás ellenére drágítja a mezőgazdasági termelést. Az ösztönző jövedelemszínvonal fenntartása pedig megköveteli, hogy a termékekben megtestesülő költséget a fogyasztó elismerje, megfizesse. Természetesen csak azt a többletköltséget ismerheti el, ami reális. A lehetőségek ki nem használásából keletkező pazarlás következményeit a jövőben egyre kevésbé lesznek hajlandók viselni a fogyasz- tók, a felhasználók.' ü — f ,.v.v.v,v.vXmvXW>Xi Bővítés és felújítás- gyorsított ütemben Átlagosan 150—170 idős ember vár arra Kecskeméten, hogy felvegyék a megyeszékhely szociális otthonába — derült ki abból a beszélgetésiből, amelyet Móczáné Halász Erzsébettel, a városi tanács szociálpolitikai csoportjának vezetőjével folytattunk a napokban. — Az otthon jelenlegi befő-, gadóképessége azonban igen korlátozott. Csaknem kétszer annyi az igény, mint amennyi idős ember gondozásálhoz biztosítva vannak a szükséges feltételek. E gondok mérséklése érdekében kezdték meg tavaly júniusiban, a szociális otthon bővítését és felújítását. A bővítés következtében száz hellyel növekszik az intézmény befogadóképessége, vagyis összesen 320 idős ember gondozása válik majd ilehetővé. Hogyan haladnak az építési munkáik? Milyen társadalmi segítséget kap az otthon, az építkezések meggyorsítására? Mikorra várható az új rész átadása? — Ezekre a kérdésekre kerestünk választ a helyszínen. — A kivitelezésit fővállalkozóként a kecskeméti Törekvés Tsz építőbrigádja, & a városi tanács költségvetési üzeme végzi — mondta Körösi Sándorné, az otthon gazdasági vezetője. — Emellett részt vállalt a munkákból az ÉPSZER és a helyi vízmű vállalat is. A régi épület felújításának nagy részével már elkészültek a kivitelezők; új' villanyhálózatot kapott az épület, újra szigetelték a falakat, kifestették a helyiségeket. Hátra van még a homlokzat festése, s a bádogozás. Összesen több mint hárommillió forint a felújítási munkák értéke. — Mennyibe kerül az otthon új része? — A tervek szerint csaknem 21 millió forintba. Ebből, mintegy 11 millió forint értékű munkát végez a Törekvés Tsz, ami magában foglalja a durva '' tereprendezést, az új épületrész falazását, púco- lását, tetőfedését, burkolását és a különböző kertészeti munkákat. Az ÉPSZER . vállalta a. központi fűtés szerelését, az új csatornahálózat kiépítését pedig a vízmű vállalat. A többi szakipari munka elvégzése a költségvetési üzem feladata. — Mikorra várható az átadás? — Az eredeti határidő szerint ez év végére. Ha azonban a kivitelező vállalatok továbbra is eny- nyire jó összhangban dolgoznak, meg ván a remény arra, hogy már november hetediké tiszteletére átvehetjük az új épületrészt. Ezáltal lehetővé válna, hogy már a jövő év .januárjában beköltözze- ' nek az új lakék; a rossz anyagi és a kedvezőtlen szociális körülmények között élő, gondozásra szoruló, koros emberek. Körülbelül két hónapot igényel ugyanis, az épület berendezése. — A jövő évben tehát száz jövel nő az otthonban gondozottak száma. Ezzel párhuzamosan, tervezik a dolgozóik létszámának növelését is? — Természetesen, hiszen a jelenlegi 69 főfoglalkozású dolgozó — ápolók, takarítók, mosodai és konyhai alkalmazottak, stb. — kevés lesz 320 idős ember megfelelő ellátásához. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a gondozottak többsége beteges, magatehetetlen. Ezért mintegy negyven fővel tervezzük növelni dolgozói létszámunkat a következő éviben, s várhatóan egy orvost is alkalmazhatunk majd főfoglalkozásban. Már a szociális otthon U-alakú, új épületrészének belső vakolását, csempézési munkáit végzi jelenleg a Törekvés Tsz építőbrigádja. A felvonulási épület apró irodájában találtam Csekey Tibort, a .tsz építésztechnikusát. — Negyvenfős a brigádunk, s csaknem valamennyien itt vagyunk mostanában — mondotta többek között. — Naponta 14 órát dolgozunk azért, hogy minél hamarabb befejezzük a vakolást, és munkateret adhassunk a vízvezeték- és a központifűtés-szerelésé- hez. Mi is szeretnénk, ha már november hetediké tiszteletére átadásra kerülne az új épület, ezért fokozzuk a munkatempót a ránk eső építőmesteri és szakipari munkákon. Ugyanez elmondható a többi vállalatról is, amely részt vesz a kivitelezésben. Igyekszünk úgy összehangolni a teendőinket, hogy segítsük, s ne hátráltassuk egymás munkáját. Összesen huszonhét — két- és négyágyas — szoba lesz az új épületrészben, valamint a hozzájuk tartozó ebédlők, társalgók, kiegészítő- és mellék- helyiségek. i i Ez év elején az öregek napköziotthonának bővítésekor megfigyelhető volt, hogy a különböző társadalmi szervezetek, s a kecskeméti vállalatok kisebb-nagyobb kollektívái nemcsak szívügyüknek tekintik az idős emberek sorsát, de tesznek is azért, hogy megkönnyítsék, segítsék gondozásukat. A napközi otthon bővítését negyedévvel a határidő előtt befejezték, s mintegy 75 é^er forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a megyeszékhely vállalatainak és szövetkezeteinek szocialista brigádjai ahhoz, hogy minél barátságosabban, minél jobban berendezett épületet vehessenek birtokukba az idős rászorulók és minél hamarabb. Hildák Olivérrel, a kecskeméti szociális otthon vezetőjével folytatott beszélgetésünk meggyőzött arról, hogy a kollektívák segítő szándéka, a most folyó felújítási és bővítési munkák során sem csökkent. — Csak az elmúlt éviben mintegy 190 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a szocialista brigádok, az otthonunknál folyó építkezéseken — mondta. — Például a Volán 9. számú Vállalatának kollektívái által végzett munkák értéke meghaladta a 68 ezer forintot. Az idén ugyancsak lényeges segítségeket kaptunk már. A KFM kecskeméti közúti igazgatóságának Csonka János szocialista brigádja 23 ezer forint értékű társadalmi munkával készítette el a csatornázáshoz szükséges nyomvonalat. A Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának kollektívái 12 ezer forint értékű szakipari munkával járultak hozzá az otthon bővítéséhez, sőt, jelenleg a fém nyílászárók elkészítésén fáradoznak. Említhetnénk azonban megyén kívüli vállalatokat is, akik segítőkezet nyújtanak. Á székesfehérvári Ikarusz Vállalat Bolyai János szocialista brigádja például 10 ezer forintot meghaladó lakatosmunkát végzett ellenszolgáltatás nélkül. A közeljövőiben várhatóan segítséget kapunk a szegedi DÉLÉP-től is: egy tizenkét tagú kőművesbrigádjuk felajánlotta, hogy egynapi társadalmi munkával járul hozzá otthonunk bővítéséhez. Hosszasan léhet még sorolni azokat, akik segítettek és segítenek bennünket. A megrendelt anyagokat, berendezéséket is szinte soron kívül küldik a Bács-Kiskun megyei és a megyén kívüli vállalatok. A kivitelezők tehát gyorsított ütemben végzik munkájukat, amibe sok kollektíva is segítő kezet nyújt, hogy az idős emberek minél hamarább birtokukba vehessék az új épületrészt. Várhatóan, más vállalatok szocialista brigádjai is bekapcsolódnak majd e „mozgalomba”, hiszen akad még bőven tennivaló. Aki járt már szociális otthonban, látta lakóit, beszélt velük, az tudja, hogy a segítség nem csak dicséretes, de- bizonyos mértékig megható is. Mert kik ezek a lakók? Nénikék és bácsikák; van közöttük fekvő beteg és testifogyatókos, szervi bántalmakban szenvedő, de legtöbbjük egy elkerülhetetlen és mindannyiunkat utolérő kórt hordoz magában, az öregséget, ami magatehetetlenné, kiszolgáltatottá, elesetté teszi őket. Ápolásra, gondozásra szorulnak, s ebben — ahogy az említett szocialista brigádok példái is mutatják tfe sokat és sokan segíthetünk. Koloh Elek # Az EPSZER vállalta a vízvezeték és a központi fűtés szerelését. • A szociális otthon U-alakú, százszemélyes új épületrésze. Udvarán a Vízmű Vállalat végzi a csatornázási munkákat. (Méhest Éva felvételei) • A Törekvés Tsz építőbrigádja a helyiségek belső szigetelésén dolgozik.
