Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

1980. augusztus 24. • PETŐFI NÉPE • 3

A SZAKSZERVEZETEK XXIV. KONGRESSZUSA ELÉ

Minden fórumon:

a dolgozók érdekében

Túlzás nélkül mondhatjuk: hosszú ideje nem hangzott el ennyi szó a szakszervezetekről, mint mostanában. Indokolja ezt a magyar szakszervezetek közelgő — idén decemberben esedékes — XXIV. kongresszusa, de talán ennél is inkább az a tény, hogy a szakszervezetek mind nagyobb felelősséget vállalnak a társadalmi életben. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a dolgozók érdekképviselőiként, az állami szervek és testületek egyenrangú partnereként lépnek fel, minden társadalmi fórumon.

Jakab Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese erről ezeket mondta:

— A magyar m unkásmozga - lomban az ellenforradalmi elnyomás évtizedeiben nagy szerepük volt a munkahelyi szakszervezeti 'bizalmiaknak, ölk képviselték dolgozó társaikat a munkáltatóval, a tókéssel szemben. Számos munkás megmozdulás szervezői nagy többségükben a munkásér- dékek öntudatos védelmezői voltak. Megváltozott viszonyaink kö- zöltit, a szocializmus építése során elég hosszú ideig nem kapta meg a szakszervezeti bizalmi a neki kijáró megbecsülést, inkább csak afféle tagdíj,beszedőnek tekintették. Kétségtelen azonban, hogy a szakszervezeti bizalmiakra nagy szükség van ma is, s ezért kapták vissza most az újjáválasztások után — természetesen szocialista körülményeinknek megfelelően — régi rangjukat. Ma már a bizalminak beleszólási joga van a munkahelyi döntésekbe, a bizalmiak tanácsa véleményezi a vállalat gazdasági és szociális terveit, minősíti a legfontosabb gazdasági vezetők tevékenységét, együttesen jóváhagyják a vállalati kollektív szerződést. A bizalmi: részese a döntéseknek.

— Mennyire aktivizálta a szervezett dolgozókat a bizalmiválasztás?

— Szakszervezeti tagságunk túlnyomóan, nagy többsége részt vett a választó taggyűléseken — négy és fél irrúLlió szervezett dolgozó közül mintegy négymillió —, s közülük minden negyedik, kerek egymillió tag fel is szólalt. Gondosan elemezték a jelöltek munkáját, s a korábbinál jelentékenyen több szakszervezeti tisztség- viselőt választottak meg. Jelenleg a munkahelyeken 160 ezer toi- zalimi-csoporlt működik, ami ugyanannyi bizalmit és 150 ezer bizalmi-helyettest jelent',, A ' főbizalmiak száma 17—18 ezer és körülbelül ennyi a főbizalmi-helyettes. S még néhány szám: 7300 szakszervezeti .bizottságban 62 ezer, 20 ezer társadalmi bizottságban mintegy 100 ezer, 6300 munkaügyi döntőbizottságiban 60 ezer tag végzi felelősségteljes munkáját. Összesen kib. 170 ezerrel több szakszervezeti tisztségvi- ' selőt választottak meg, mint 1975- ben.

— Ez tehát a helyzet a munkahelyeken, a közvetlenül választott szakszervezeti tisztség- viselőkkel. Milyen a kapcsolat a vállalatok vezetőivel?

— Nagyon sok múlik azon, hogy a bizalmiak és biáalmicso- portok, illetve főbizalmiak hogyan állják meg a helyüket. A ibizalmitestület választja a szak- szervezeti bizottságot, a helyi operatív vezető szervet, ez az igazgatónak a vállalat vezetőinek állandó partnere. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy- élnek jogaikkal, megállják a helyüket. Talán ennél is fontosabb magasabb fokon az állami irányítás és a társadalmi képviselet együttes érvényesítése. A hangsúly az „együttes” szón van,' vagyis a szakszervezeteknek nemcsak lehet, hanem bele is kell szólniuk» az ágazat, a szakma alapvető fontosságú kérdéseibe.

Ami pedig a végrehajtást illeti, a szakszervezeteknek — éppen a bizalmirendszer megújulása, fejlődése folytán — igen sok tapasztalatuk halmozódik fel, a jó és a rossz tapasztalatokat egyaránt jelezzük a minisztériumoknak, hogy azok figyelembevételével tovább javuljon a gazdasági munka. Az ágazati minisztériumoknak és a megfelelő partner-szakszervezetnek rendszeresen értékelniük kell közösen a munkát, meglhatározniok a feladatokat. Vonatkozik ez a népgazdasági tervezés tartalmi és gyakorlati kérdéseire, az életszínvonal-politika, ezen belül a bér- és jövedelempolitika továbbfejlesztésére, a munka szerinti, valóban szociálist^ eloisztás elvének gyakorlati ' érvényesítésére, összefoglalva.: a társadalom szocialista vonásainak erősítésére.

— A célok azonosak, akár az állam, akár a szakszervezetek oldaláról nézzük. Melyek mégis a szakszervezetek feladatai, ha nem ellentétes érdekekről van szó?

— Kétségtelen, hogy azonos célokért küzdünk, mégis mások az állami feladattok. A szakszervezeteknek amellett, hogy közös célokért küzdenek, fokozottan szem előtt kell tartaniuk az emberek, a dolgozók érdekeit. Meg kell tárgyalni, méghozzá rendszeresen, az állami szervekkel, testületekkel, vezetőkkel, így a minisztériumokkal és a miniszterekkel is a szociálpolitikai kérdéseket, a munkaerő-gazdálkodás mindenkori helyzetét, a szakmai alap-és továbbképzést, a műveltségi, kulturális helyzetet, a hátrányos helyzetben levő dolgozó rétegek és a fiatalok gondjainak megoldását. Például nagy társadalmi problémánk, a lakáskérdés enyhítésének és megoldásának lehetőségeit.

Szeretném hangsúlyozni, hogy jóllehet a végső cél — a szocializmus felépítése — közös, a hétköznapok során lehetnek és vannak is ellentétek a tanácsi, ál-, lamigazgatási vezetők, valamint a szakszervezetek, a dolgozók érdekképviselete között. Természetesen nem antogonisztikus ellentétekről van szói de olyan kérdésekről, amelyeket meg kell vitatni, amelyekben az össztársadalmi, népgazdasági , érdekeket egyeztetni kell a szakszervezetekkel, amelyek az egyes embereket, a családokat, a különböző szociális helyzetű rétegeket képviselik. Így például messzemenően figyelembe veszik a megyei tanácsok is a szakszervezetek javaslatait az egyes települések ellátási színvonalának emelésénél, a kommunális- és gyermekintézmények, a szociális és közlekedési hálózat fejlesztésénél és még sokáig sorolhatnám. Ennek továbbfejlesztése érdekében javasoljuk, hogy a megyei tanács vib.-ik és SZMT- elnökségek rendszeresen tanácskozzanak', ismerjék meg egymás

véleményét, értékeljék az elvégzett munkát és szabják meg a következő tennivalókat.

— Hogyan történik az együttműködés a Minisztertanács és a SZOT között?

— Itthon és határainkon túl is elismeréssel nyilatkoznak arról a munkakapcsolatról, rendszeressé vált tanácskozásokról, amelyek jellemzik a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa elnöksége közti viszonyít. Közismert, hogy sok fontos, valameny- nyi dolgozót érintő kérdésben, az országos mun ka versenyek értékelésében közösen hoz határozatot a két testület. Választóinktól, a szervezetit dolgozóktól kapott felhatalmazásunk, megbízatásunk és kötelezettségünk alapján a továbbiakban is olyan kérdéseket 'kívánunk napirendre tűzni, amelyek mindenkit érintenek. így javasoljuk, bogy szerepeljen az együttes ülésen a bérből és fizetésből élők életszínvonalának alakulása, egy közösen végzett vizsgálat után. Ugyancsak javasoljuk az éves népgazdasági terv fő céljainak és a terv végrehajtásának megtárgyalását is. Napirendre kívánunk tűzni olyan, az egész társadalom számára alapvetően fontos kérdéseket is, mint a lakás- helyzet, az egészségügyi ellátás, az államigazgatás és a dolgozók kapcsolata, a szakemberképzés, a munkásművelődés és más, valamennyiünket érdeklő, foglalkoztató problémákat. Ugyancsak szeretnénk, ha a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége együttesen értékelné megfelelő időközönként az üzemi demokrácia fórumainak működését, a különböző szintű állami és szakszervezeti szervek kapcsolatait.

— Ez is bizonyítja, hogy a partnerkapcsolat fenntartását és erősítését működése középpontjába állította a SZOT. Hogyan látja ennek jövőjét?

— Nem új ez, valójában régi, de átmenetileg szinte feledésbe merült gyakorlat 'Visszaállítása. Sokan 'beszéltek erről a szakszervezeti .bizalmi-választó és küldöttgyűléseken is. örvendetes az az aktivitás, ami ezek folyamán megnyilvánult, s ami bizonyára jellemző lesz az év hátralevő időszakára, hiszen decemberben ül össze XXIV. kongresszusunk. További erősítést, iránymutatást várunk a magyar szakszervezetek közelgő kongresszusától abban is, hogy még következetesebben képviseljük a dolgozók érdekeit a továbbiakban minden fórumon és szinten.

V. E.

Az építők

dicséretére

0Cj áruház Kiskőrös központján.

0 Andriska Mihály és néhány társa.

(Méhes! Éva felvételei)

I

*

I I . jJIÉil

>*É

— A megnyitás napján, az augusztus 19-i ünnepélyes avatást követően, tehát fél 11-től délután hat óráig csaknem egymillió forintot forgalmazott az új iparcikkáruház. Hát még ha hozzágondolom, mit jelent a forgalom, s a lakosság helyi ellátása szempontjából, hogy négy hónappal a tervezett határidő előtt kezdte meg üzemelését az áruház! — újságolja örömmel Pétervári János,, a Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósági elnöke, Majd hozzáteszi, Hogy mindez a szövetkezet építési részlegének köszönhető.

□ □ □

Szó, ami szó, figyelmet és elismerést érdemlő munkát vittek véghez a részleg dolgozói. Hiszen az alkotmány napja tiszteletére 16 millió forintos árukészlettel felavatott, 850 négyzetméter alap- területű kiskőrösi iparcikkáruháznak tavaly ilyenkor lényegében körülkerítve csak a helye volt meg.. És természetesen a tervei, meg a költségvetése. Ez utóbbiból kétféle is. Az egyiket az ÉPSZER Vállalat készítette, 16 millió forintban jelölve az építés végösszegét. A másik házilagosan készUlt, s ebben 12,6 millió forint költséggel számolt az áfész Tóth Tibor vezette építési részlege.

□ □ □

Természetes, hogy az utóbbi mellett döntöttek, házilagos kivitelezésben. És július 31-én — szakmai kifogás nélkül — megtörtént az .üzletház műszaki átadása. A házilagos költségvetésben megjelölt 12,6 millió forintból utat, raktárt is építettek, sőt futotta belőle a szomszédos, ugyancsak raktárnak szánt terület megvételére, amellyel az áruház portáját gyarapították.

— Az se baj, ha dicsekvésnek hangzik, de szép munka volt. Olyan, amilyennek lennie kell, amelyre büszkék is lehetünk — közli meggyőződéssel Kecskés István építési művezető. S miközben tekintetével szinté végigsimogatja az üzletházat, megjegyzi:

— Szerintem nagyobb vállalatnak is dicséretére válna ilyen rövid idő alatt létrehozni ilyen épületet. Ebben az áruházban pedig öt kőműves, öt-hat segédmunkás, és az ugyancsak kis létszámú szerelési részlegünk dolgozóinak ke- zemunkája testesül meg!

Átadva a rendeltetésének, az iparcikkáruház éli a maga életét, szolgálja a vevőket. Aki ide betér füstcsőért, kályháért, kazánért, csillárért, ^v-készülékért, vagy éppen kismotorért, kerékpárért, nemigen gondol az építőkre, akik legközelebb alighanem Tabdi lakosságát örvendeztetik meg, amikor a nehezen várt ABC-kisáru- ház építéséhez fognak hozzá.

Nekünk azonban az áruház udvarán sikerült találkozni velük, amint a raktár céljára megvásárolt porta elkerítésén szorgoskodtak. Gratulálva a művükhöz, kezet szorítottunk képviselőjükkel, az őszhajú Andriska Mihály kőműves mester brigádvezetővel, aki igy nyugtázta az elismerést:

— Megtettük, amit csak lehetett, mert az áruház építése igazán igényes feladatot jelentett. A legnehezebb az alapozás volt, térdig gázoltunk a vízben. Meg aztán télen ugyancsak nekiöltözöt- ten, pufajkában burkoltunk társaimmal. Hadd említsem őket név szerint is: Kmetykó Pál, Bartek Pál, Losonci János kőművesek és Csővári István, Kunhegyest János, B. Kovács István segédmunkások. És ki ne felejtsem Kanalas Balázst, aki nagyon dolgos ember, sok éve együtt dolgozunk már. Hanem annak idején ígértek nekünk jutalmat, jobban mondva prémiumot, ha július végére végzünk az építéssel. Nem tudom, hogy majd lesz-e belőle valami...

□ □ □ .

Mi viszont Pétervári Jánostól, az áfész elnökétől hallottuk, hogy az iparcikkáruház építői becsülettel rászolgáltak a számukra kitűzött prémiumra, s azt méltó körülmények között hamarosan meg is kapják.

Kár, hogy ez kimaradt az áruházavatás ünnepélyes keretéből. Hiszen a legméltóbb alkalom az építők elismerésére mégiscsak az lett volna. P. J.

Szegénység nélkül

A HARMINCAS EVEK iskolai emléke jut az eszembe. Az elemi iskola negyedik osztályában — negyvenfős osztály, sok szegény, külvárosi gyerek, köztük nem egy mezítlábasán — a tanító úr a hitoktatóval azt írogatta össze, hányán vannak a legelesettebb szegények, akiknek majd szeretet- adomány jár karácsonykor. A nőszövetség tagjai ugyanis minden évben a jómódú úri családoknál gyűjtést végeztek, így jutott ünnepkor egy-egy pár viseltes cipő, kinőtt, de még használható kabát, kötött holmi a leginkább rászorulóknak. Sosem fogom elfelejteni, hogy alig akadt olyan fiú, vagy leány, aki nyíltan bevallotta volna szegénységét. A szemérmes tartózkodás volt a jellemző és az önérzetes, dacos büszkeség, ami a tiszta, gyermeki léleknek még különösen a sajátja. Szerencsére a tanító úr — az ilyen tanítók emléke is egy életen át elkíséri az embert — jobban tudta, hova, ‘kinek is kell az a kényszerű segítség.

MANAPSÁG MÁR mások a körülmények. Eltűnt, felszámolódott a. tömeges nyomor. Az egészség- ügyi, szociális és társadalmi juttatások jól kiépült rendszere és általánossá válása révén a szülő jelentős támogatást kap gyermeke felneveléséhez. A régi értelemben vett szegénység, elesettség csak kevés helyen látható. Főként azért, mert még az úgynevezett hátrányos helyzetűek családjában is egyre több a kereső, a munka- vállaló, s életvitelében is a társadalomba beilleszkedő ember.

Hasonló javulás tapasztalható az idős korúak létbiztonságában, amit az ugyancsak általánossá váló nyugdíjrendszer tett lehetővé.

Azt hiszem, felesleges bizonygatni, tényekkel támogatni, hogy napjainkra mi az általános, mi a jellemző, bár a statisztikai számok gyakran elfedik a nagyobb különbségeket. Ha bolti rohamot látunk ünnepek előtt, vagy a hét utolján, esetleg a szezonjellegű árcsökkentések idején, könnyen kiszalad a szánkon: — Van itt pénz bőven! Ä kereskedelmi forgalom évről évre — ha nem is egyforma intenzitással — mintha valóban ezt látszana igazolni: jól élünk, futja mindenre. Hiszen csak bútorra az elmúlt fél esztendőben több mint 250 millió forintot költött el a megye lakossága. Tellett az embereknek csaknem ötezer mosógépre, és ugyanannyi centrifugára — anyánk még teknő fölé hajolt és csavarta a ruhát —, négyezernél is több hűtőszekrényre, háromezer villany- bojlerre, mintegy négyezer motor- kerékpárra, 3738 személyautóra, 15 ezer rádióra, ötezer televíziós készülékre, 14 és fél ezer karórára, magnetofonokra, lemezjátszókra, hármezernél több fényképezőgépre — s még ki tudja, mi mindenre.

SOK EZ, VAGY KÉVÉS? Nehéz lenne megítélni. A mi viszonyaink között feltétlenül a javuló életmódnak, az igények növekedésének, a kereseti lehetőségek bővülésének a jele. Kevesebb, mint a „fogyasztói társadalmak” megszokott iparcikk-forgalma, de több, mint számos közepesen fejlett ország fogyasztási piacának lehetősége. Arra mindenesetre élég, hogy eltakarja előlünk is — ha nem vigyázunk — azokat a társadalmi rétegeket, amelyek nincsenek a háztartási statisztikák élvonalában, vagy középarányosai között. Nevezzük őket kispénzűek- nek, hiszen a szó igazi, régi értelmében aligha lehetne legtöbbjüket szegénynek mondani, s ennek a szónak a csengése ma sem jobb, mint hajdan volt.

Azokról van szó, akik még ma is — pedig hányszor javítottak ezen az arányon — az alacsonyabb összegű nyugdíjakat kapják, • s már reményük sem lehet, hogy majd utolérik a kedvezőbb körülmények között startolókat. Azok is idetartoznak, akik egyedül élnek és gyermeket is nevelnek, ahol a havi lakbér, konyhai és lakásrezsi csaknem a keresetükkel egyenlő. A sokgyermekesek sorsa, Helyzete pedig legtöbbször a családfő erkölcsi tartásán, otthonsze- retetén, vagy egészségi állapotán múlik. Ha az apa kidől a sorból, netán alkoholista — sok van ilyen —, a család máris nélkülözni ■kénytelen, a veszélyeztetettségi tényezőkről most nem is beszélve. Az egy főre jutó jövedelem persze nemcsak a sokcsaládúaknál lehet alacsony. Rajtuk kívül is számosán élnek még a létminimum határán, tengődnek özvegyi nyugdíjakból, tanácsi segélyekből, mivel önálló jogon nem jutottak el a nyugdíjképességig.

IDŐS NÉNI ALL a sorban a bolt hentesárurészlege előtt. Ne- gyedkiló sertésoldalast kérne, de nincsen, csak a legdrágább karajt kínálja a hentes. A néni kiáll a sorból, másik boltba megy, három-négy Helyre is talán, hátha tud olcsóbb ebédrevalót kapni vasárnapra. Vajon gondol-e velük, aki az árut elosztja, szortírozza, esetleg máshova irányítja?

Aki megáll a gyermekruházati boltok kirakata előtt és nézi az árcédulákat, elgondolkozik, vajon ahol három-négy gyermek van a családban és egyszerre kell megvenni ugyanennyi pár cipőt télire, hogyan is tudják megoldani ezt a feladatot, ha kiskeresetűek a család felnőtt tagjai? Mert hiszen a statisztikák szerint is ők vannak többségben.

IGAZAT KELL ADNI a párt- kongresszus határozatának, amelyben a becsületes munka társadalmi hasznosságának még jobb és igazságosabb elismerése mellett külön is felhívta a figyelmet: „A társadalmi juttatások jobban igazodjanak a szociális körülményekhez, elsősorban az idősek, a több- gyermekes családok és a családalapító fiatalok helyzetét javítsák.’’ Ugyanitt áll az ,a mondat is, amely szerint az életkörülmények alakításában fontos szerepe van a kiegyensúlyozott áruellátásnak. A határozat a választék bővítésére és arra hívja fel a figyelmet, hogy legyen elegendő olcsóbb tömegfogyasztási cikk is a boltokban. De lehetne idézni még több hasonló céltudatos, tettre serkentő mondatot a határozatból, a fentiekkel összefüggésben. Ebből is kiderül, hogy nem a szándékon és a jóakaraton múlik tehát a helyzet javítása. S nem is csupán pénzről, anyagi eszközökről van itt szó. A családok, a volt és a jelenlegi munkahelyek szerepe és felelőssége, a társadalom figyelmes törődése, a megfelelő légkör kialakítása teheti jobbá mindazok életét, akik szerényebb körülmények között is szorgos munkásai, vagy öregkorukat megérdemelt pihenéssel töltő tagjai a közösségnek.

AZ ANYAGI BIZTONSÁG állami garanciái mellett a közfigyelem elérése a legfontosabb. Hogy •ne legyen lealázó a segítség, ne alkalmi kegyként, hanem szervezetten jusson el ez minden rászorulóhoz. Tqrvény szerint is, de főként a szocialista társadalom humanizpiusából fakadóan. Együtt a felemelkedést jelentő, az egyenjogúságból következő önzetlen társadalmi elismeréssel.

A karácsonyi szeretetcsomagok ideje nálunk már régóta lejárt, de mindannyian felelősek vagyunk egymásért, embertársainkért.

F. Tóth Pál

,Yi>V.T.Wmw.V.V.V.W.V.V.V.VAVÄVÄW»

BŰVÖS KOCKA SZÉKESFEHÉRVÁRRÓL

0 Napjainkban már nemzetközi hírűvé vált bűvös kockából az idén a Székesfehérvári SZÖVMÜ kooperációban mintegy kétszázhatvanezer darabot gyárt. Tervek szerint jövőre a népszerű logikai játékból már félmilliót készítenek. (MTI-fotó: Szabó Imre felvétele — KS)