Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-20 / 195. szám
4 9 PETŐFI NÉPE 9 1980. augusztus 8*. Harminc éve rakták le az alapokat — Hol is kezdjem — tűnődött Füredi Imre, az Április 4. Gépipari Művek Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyára pártbizottságiának titkára. — Anyavállalatunkat ugyanis 177 évvel ezelőtt, 1302-iben alapította Rock István kőszegi szita» és rostakészitő mester. Pesten, a Váci utcai műhelyben először egymaga dolgozott, családtagjai csak akkor segítettek, ura sok volt a vevő. Tizenöt évvel később a Szervita térre tette át 'működésének színihelyét, itt már segédekkel is dolgoztatott. A Rock család azután egyre nagyobb vállalkozásokba kezdett, s 1859-iben a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Kiállításon már kitüntetést nyert gépeivel. Elsősorban a mezőgazdasági gépek gyártását fejlesztették, de a század elején az autógyártásba is bekapcsolódtak. Az ipartörténet a Rock—Lloyd személygépkocsikat jegyezte fel, amelyből 59 darab készült a posta részére. A második világháború alatt erőművi csővezetékek, szerelvények, kazánok gyártásával foglalkoztak. Az államosítás után 1950-, ben vette fel a Röick-gyár az Április 4. Gépgyár nevet. Az erőművek mellett olyan létesítmények felszerelésében is részt vett, mint a Dunai Vasmű. — Ügy gondolom azonban — váltott témát Füredi Imre — jobban érdekli az Április 4. Gépipari Művek, félegytházi gyára, amelyet harminc évvel ezelőtt az első ötéves terv idején' építettek. Ez volt az első Rács-Kiskun megyei országos ipari nagyberuházás. Jellemző az akkori idők lelkes hangulatú országépítő munkájára, hogy 1950. elején kezdtek építkezni, s 1951 márciusában — bár még nem volt kész az üzem — már elkezdődött benne a termelés. — Füredi elvtársra milyen hatással volt mindez annak idején? — Szeretném azzal kezdeai, hogy én Kecskeméten laktam. Vasesztergályos voltam, de akkor a .városi pártibizottságon, majd a városi tanácsnál dolgoztam. Fiatal voltam, s szerettem volna én is valami új és nagy dolog megvalósításában részt venni. Ezért 1951 júliusában 'kértem felvételemet vasesztergályosnak a félegyházi üzemibe, amelyet akkor úgy hívtak, hogy Középnehéz Acél- szerkezetek Gyára. Villamos távvezetéki oszlopokat, többirányú igénybevételnek kitett feszítő oszlopokat gyártottunk. A termelés ütemére jellemző’, hogy mlndösz- sze kilenc távvezetéki oszlop készült el kilenc hónap alatt. Hiányzott akkor még a szakértelem, az átvevők pedig addig javították a hibákat, míg jók nem lettek az oszlopok. A dolgozókat egyébként, a gyárkapu előtt ácsorgók közül vették fel. Mesterségük szerint volt köztük cipész, szabó, kereskedő, földműves, kubikos, és csak elvétve akadt vasipari munkás. 9 Az első üzemcsarnokban ma atomeröművi berendezések is készülnek. 9 Füredi Imre párttitkár. Mikorra teljesen felépült az üzem, a neve is megváltozott, Bányászati Berendezések Gyára. Készítettünk .bányagépeket, berendezéseket, aknatornyokat, kötélpályákat. Az olajbányászatot is kiszolgáltuk különböző fúrókkal, fúróberendezéseikkel, fúrótornyokkal. Később kezdtünk élelmiszer- ipari gépeket is gyártani. így telt el egy évtized. A gyár- építők közül sokan itt maradtak vasmunkásnak. Akik a kapu elől kerültek be, azok jórésze is szakma nélküli volt. Szakmai képzésükre, átképzésükre nagy erőfeszítések történtek. Sikerrel, hiszen 1963-ban,' amikor az üzemet a Kiskunfélegyházi Gépgyárral egyesítették Vegyipari Gépgyár néven, már komoly műszaki felkészültséget igénylő megrendelésekkel látták el. Megkezdődött á hőcserélők, fitmibepárolók, élelmiszeripari gépek, vegyipari berendezések gyártása. Jelentős külföldi megrendeléseket kaptak, és rendszeres kiállítók (Volta« á Budapesti Nemzetközi Vásáron, Egészen 1975-ig önállóak voltunk, akkor egyesítették az üzemet az Április 4. Gépgyárral. Ezzel bekapcsolódtunk az energetikai gépgyártásba, méghozzá nemzetközi szinten, a magyar—szovjet államközi szerződések alapján. 1977-től gyártjuk az atomeröművi berendezéseket. A Szovjetuniónak, Paksra és 1981-től több KGST-országba is szállítunk. — És hogy alakult Füredi elvtárs élete? — Még 1952-ben művezető lettem, majd a forgácsoló üzem vezetője. Közben elvégeztem a technikumot. Voltanl meó-vezető, később a technológiai osztályon, a műszaki fejlesztési osztályon dolgoztam. 1970. július 15. óta vagyok az üzemi pártbizottság titkára. — Mire emlékszik legszívesebben? — Mindenre! Amikor átjöttem ide Kecskemétről, egy bútorozott szobát béreltem. Két és fél év múlva kaptam lakást, és jöhetett utánam a családom is. Először fél év alatt 'képeztünk lakatos és forgácsoló szakmunkásokat. Ez nehéz időszak volt. Ma .már azonban a gyár munkásainak 65 százaléka jól képzett szakmunkás. Egyetemet, főiskolát 61, középiskolát és technikumot 300 dolgozónk végzett. S hogy elég magas műszaki színvonalat tudtunk itt Félegyházán teremteni, azt nem csak az jelzi, hogy ma már atomeröművi berendezéseket gyártunk, hanem, hogy az év elején ide költözött az Április 4. Gépipari Művek központja is. Ügy érzem ez a tény is gyárunk rangját emeli. Legfeljebb az okoz gondot, hogy 177, vagy 30 éves múltról adjunk e számot. Nagy Ottó • Azóta egy új üzemcsarnok épült. A molnár Könnyű dolga lesz a péknek... — Nos, döntse el maga, hol kezdjem. Az elején, vagy mindjárt a közepébe, hogy haladjunk. Tizennyolc éves koromban kerültem az izsáki malomba. Én mindenáron autószerelő szerettem volna lenni, de édesapám, régi vágású parasztember, nem engedte. Túl veszélyesnek tartotta. A malomba apám révén jutottam. Ott volt fuvaros. Jó munkája protezsált fűtőnek. Lelhet, hogy a hengerszékek közelségének köszönhetem; megúsztam a háborút. Emlékszem, a hozzám hasonló suttyó legényeket 44 tavaszán szedték össze. Én visszamaradtam, mert hadiüzem voltunk. Jó komám, Molnár Sándor, soha nem került elő. A segédlevelet 1946-ban kaptam meg. Izsákon tizenhárom évig dolgoztam egyfolytában. Szabad- szálláson ^1960 óta vagyok, s 72- ben lettem főmolnár. Jó érzék kell ahhoz, hogy az őrlésvezetés rendiben menjen. Nagyon kell figyelni a fogatásokra, a töretésnél. Ha azt elszúrja a molnár, később sok baja van. Mert mire a hét töretőhengerszéken és a hat simán keresztül jut a szem. addigra olyan lisztet kell produkálni, hogy „muzsikáljon" az ember ujjai között. Látom, nézi a hengerszéket, öreg jószág. 1910- ben gyártották Németországiban. Olyan ez, mint az ember, öreg hengerszék, de nem vén henger- szék. Ezeknek itt külön történetük van. A malom 1931-tben leégett. 1933-ban indult újra. Egy részül* már akkor is itt dolgozott. A többit pedig a felszabadulás után hordták össze a megyéből. A Seek Dresden még ma is jól csengő név az öreg molnárok között... Várjon egy kicsit, hadd nézzem meg,-rendben megy-e minden. Addig a fotós is elcsattinthatja a masináját, ha mindenáron képre van szükségük. Lassan negyven éve vagyok a szakmában, nem csoda hát, ha sötétben, is „látom” hogyan dolgoznak a gépek. Mert figyelje csak.'az a lényeg; érezze az ember az ujjai között, hogy Itt, nem .messze, Fülöpszálláson vettem egy kis házat. Szabad időmben ' azt reparálom. Nem sok van a nyugdíjig hátra, innen akkor el kell mennem. Csak nekünk, hármonknak. Az asszonynak, meg a (kis Ferinek. Két lányom az már férjhez ment. A fiú, ő egy kicsit elmaradt gyerek. Most megy hetedikbe. Először azt mondta, hogy főmolnár lesz, mint az apja. Beszél olyat is, hogy festőnek, vagy autószerelőnek megy. Ha erőlteti a minőséget, akkor rákérdezhet még a laborban is. A búza fajsúlya 79 és 84 között van. A sütőipari értéke pedig több mint kiváló. Bár én azt mondom, vizsgálat ide, vizsgálat oda, ha igazi véleményt akar, menjen el a Máté pékhez Izsákra, ő a megmondhatója, milyen az idei gabonából készült liszt... Szabó Pál Miklós (Straszcr András felvételei) 9 .., mert ha lisztes, akkor baj van. nem dolgozik a szita rendesen. éles, vagy lisztes. Mert ha lisztes, alkkor baj van, nem dolgozik a szita rendesen. Már lassan egy hete, hogy felesben őröljük az új búzát az óval. Az idei gabona jó lisztet ad. Igaz, a sikértartalma valamivel kevesebb, de a sütőipari értéke nagyon jó. Ha elfogy a tavalyi készlet, nem lesz gondunk a teljes átállással. Hogy milyen munkás vagyok, azt eldönteni nem az én feladatom. Van két Kiváló Vállalati Dolgozó kitüntetésem, 1978-ban kaptam egy miniszterit is. Ügy érzem, megbecsülnek. Itt lakom a malomiban, ez jó is, meg nem is. Jó, mert mikor kedvem tartja ránézhetek a gépékre munkaidő után is. Kevésbé jó, hogy túl közel vagyok, így lépten-nyomon előrángathatnak, tehát 24 órás a műszakom. ■nanpfr FÉJA GÉZA: Tarlóvirág P zerkilencszázti zen nyolc júliusa járt, az ötödik háborús nyár. Ö-Bőd mellett dongott a cséplőgép az uradalom learatott 'búzatáblájának csücskén, mindössze keskeny, könyen átgázolható patak választotta el a falutól, túlnan már a bődi kertek zöldelltek. A gép közelében kerekekre szerelt, köny- nyen szállítható faiházikó állott, mellette mázsá, odébb szekerekre várakozó búzászsákok halmozódtak egymásra fektetve szép rendben. A zsákok tetején tizenhét éves fiú hevert, a parasztok maguk között Mis-kának hitték, de szemtől szembe ifiúrnak tisztelték, ö mázsálta a zsákokat, írta a szállítóleveleket az uradalmi hengermalomba, jelt adott a munka kezdésére meg a szünetre, és ügyelnie kellett volna az emberekre, de semminemű szükség se mutatkozott ilyesmire. A ibődiek feje, Márton bácsi mindent elintézett, szinte kézmozdulatokkal irányította népét. A fiú gimnáziumba járt, év közben nehéz fejű kisdiákokai kínlódott, a hosszú, négyhónapos háborús szünidőre pedig az uradalomban kapott munkát. A 'férfiaknak akkor már a maradékát is elhurcolták a világ négy tája felé, messze pirosló frontokra, itthon asszonyok és gyerekek léptek helyükbe. A fiú örült a cséplésnek, különösen kedvelte a gép egyhangú dongását, úgy érezte, mintha magányos lenne, gyötrelmes ifjúságának bánatát mondaná tovább a világnak. De 'kora gyermeksége óta szívéihez nőtt ez a táj is, az öreg vízimalom, ahol parsztok őrlették soványka termésüket, a patakpart szederindái, itt-ott méltóságteljes tölgy vagy szil. Szerette a búza ígéretes kenyérszagát, az árpa átható, csípős illatát, a tarlót, mikor ropogott lépte alatt, s íme, a búzák 'halála után a tors közt rögtön apró virágok ütik fel együgyű kis fejüket hirdetvén, hogy nincsen halál. Tarlóvirágok... AJ élázva feküdt a zsákokon, képek cikáztak benne, ^ de ezen a napon soruk egyre megszakadt. Nyugtalanította valami. Tegnap érkeztek a bődi határba, és a faluból új munkás „banda” jött a gép mellé. A népi katlan az időben már sisteregni kezdett, ezért az urak okosak próbáltak lenni, minden falunak hagytak egy harapás kenyeret, amerre megfordult a gép. A bődiek Márton 'bácsival, a gazdával az élen gázoltak át a patakon. Szikár, szijas ember volt Márton 'bácsi, bizonnyal elhagyta már a hatvanat, vagy a hetvenet is? Szürke szeme mélyen ült, bajos volt valamit kiolvasni abból. Arcá akár a paraszt pátriárkáké, de ha szeriekémlelt a határban, öreg betyárnak tetszett. Mikor megérkeztek, ékezet adott a fiúnak, és hosszasan must- rálgatta, éppen csak a fogait nem vizsgálta meg. Árva szót sem ejtett, ma is egész délelőtt hallgatott, de a fiú érezte, hogy szüntelen lesi a szeme sarkából. Furcsán viselkedtek a többiek is. Eddig mindenütt egykettőre összemelegedett a falvak népével, de ezek a bődiek szóra se méltatták. Kofa reggel a lányokhoz lépett, 'beszélgetni próbált velük. Kedvesen, de kimérten, kurtán feleltek, miként idegeneknek szokás. Elérkezett a dél, szállingózni kezdtek az öregasszonyok és a gyermeklányok fazekakkal, a fiú ebédjét is kihozták a majorból. Jelt adott a gépésznek, éleset sikított a masina, majd csönd lett. A bődiek elindultak a közeli iák felé, de nem ültek le mindjárt, hanem a fiúra lestek. Pillantásuktól bátorságra kapott, elindult feléjük. Ekkor körbe ültek, és helyet hagytak neki. Marika, egy fiatal katona-asszony lett a szomszédja. Marika fölfedte fazekát, az áradó illatra a fiú önkéntelenül odatekintett. — Aratógaluska — magyarázta az asszony —, barna lisztből gyúrjuk, megfőzzük, azután hagymás zsírban abáijuk. Látta, hogy a fiú megkívánta: — Cserél ebédet vélem? — kérdezte kacéran. — Szívesen — válaszolta a fiú, és elpirult. A bődiek most már melegebben tekintgettek fe- léje. Egyhamar vége lett az ebédnek, fél óra maradt a pihenésre. Az öregek pipára gyújtottak, és elnyúltak a fák tövében, a lányok és a menyecskék a kazal mögé tértek az árnyékba. A fiú egy ideig tétovázott, majd betért fabódéjába, még reggel friss szalmát vitetett be, takarót dobott reá, s leheveredett. Szundítani próbált, de nem ment, különös izgalom dobolt benne. 'Nemsokára mozgást, csobogó zajt hallott a patak felől. Kitekintett a deszkafal hasadókán, hát a bődi emberek láncot alkottak, és 'hordták a búzakévét a másik partra. Meglepetésében felugrott, nagyot reccsent a bódé fapadlója. Ügy látszik, a házikó oldalánál őrt állott valaki, és a reccsenésre jelt adhatott, mivel a bődiek egyszerre szétrebbentek. Csak egy órakor jött ki a házikóból, sípoltatott a gépésszel, mindenki a helyére ment, csak Márton 'bácsi állott, akár a cövek, és farkasszemet nézett a fiúval. Elindult lassan az öreg felé, de az csak állott mélybe húzódott szemmel. Már mindössze egy lépés választota el őket, a fiú ekkor elővette cigarettatárcáját, és megkínálta az öreget egy Hölgygyei. Ezt a cigarettát szerették a diákok. Márton bácsi kivett egyet, megköszönte, a fiú tüzet adott, azután a mázsához sietett, mivel már hat zsák búza várakozott azon. AAásnap ebéd után a fiú megint a bódéba tért« de alighogy leheveredett, egy fej jelent meg az ajtóban. A fej Hajdú Gyurihoz tartozott, bődi parasztgyerek volt, egykorú a fiúval. Kérdőleg nézett Gyurira, az meg kacsintott egyet: — Szépek a bődi lányok. — Szépek. — A menyecskék is. — Azok is. — A menyecskék hajlamosabbak, mint a lányok, főként mostanában. Tudja, úgy beszélik, hogy aki megkóstolta, nehezen szokik le róla. — Miről? Gyuri fojtottan nevetett: — Nem jönne a kazal 'mögé? — Oda minek? — Jó híves van arra, meg osztán játszadozunk. Maga is fiatal. , Huncutul villogott Gyuri szeme, de hangjából esengés csendült. A fiú gondolkodott egy kicsit, majd elindult. A kazal mögött azonnal kezdetét vette a játék, incselkedés, kergetőzés, simogatás, lopott csókok, amit egészen szívesen adtak. Ide-oda
