Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-24 / 172. szám

9 1980. július 24. • PETŐFI NÉPE • J Háromévesek a négyes ikrek VÁLASZTÁSOK UTÁN Népfronttapásztalatok és tervek Szentistványi Gyuláné nyilatkozata — Csendben, nyugodtan élünk — foglalja össze az elmúlt évek tapasztalatait a négyes ikrek har­madik születésnapján Kállai Fe­renc. — És ... boldogok vagyunk — teszi hozzá a felesége. A három évvel ezelőtti szen­záció mára már megszelídült; ritkán esik szó a Kállai-ikrek­ről. A nagy család éli megszo­kott életét. — Mi a napirend? — Hétkor ébresztem őket, ha még nem lennének fent — feleli az édesanya. — Utána a szoká­sos; reggeli teendők következnek. Nincs megszokott sorrend, aiki előbb kel, előbb mosakszik... Reggelizés után játék tölti ki a délelőttöt, aztán ebédelünk. Nem valami jó evők... Háromig al­szanak, majd ismét játszanak, hatkor kezdődik a fürdetés, utá­na vacsora. A maci után lefek- szenek. Így megy ez napról, nap­ra ... Július huszonnegyediké a már- már családtagnak számító Hevér Imrénének is fontos nap: útdíjá­ra dolgozott Kállaiéknál: mint is­meretes, a kecskeméti Városi Ta­nács három évre az ikrek mellé „szerződtette” a gondozónőt. Bá­natos, aimi nagyon érthető, az ő szívébe is belopták magukat az ikrek. Lesz is sírás, ha már nem jön... — Visszamegy dolgozni? — kér­dezem Kállainét. — Igen ... Nem engedhetjük meg, hogy csak egy keresetből éljünk ... 2300 forintos fizetéssel jöttem gyesre, remélem, megka­pom azt az emelést, amit ezalatt a kollégáim is kaptak. Végszóra érkezik a Göngyöleg Ellátó Vállalat küldöttsége. Nagy csokor virágot, vásárlási utalványt és 400 forintos fizetésemelésről szóló bejelentést hoznak: jobbkor nem is jöhettek volna. — Jövő héten hétfőn már oviba mennek az ikrek — mondja édes­apjuk. >— A Forradalom utcai óvodába vették fel őket. — Ennek én is örülök — szól közbe dr. Kalmár Sándor városi főorvos, aki a városi tanács ne­• A jövő héten óvodába mennek ... vében köszönti az ikreket. — Most már itt az ideje, hogy na­gyobb közösségbe, kerüljenek, ne csak mindig egymással legyenek elfoglalva. Próbaként május ele­jétől jártak már bölcsődébe, jól beilleszkedtek, és nem is volt baj velük. — Sőt, jobban ettek, mint itt­hon — fűzi hozzá Kállainé. A végére álljon itt egy rövid jellemzés az ikrekről: Ferenc kis bölcs, mindenbe belekotyog, ki­osztja a munkát a többieknek, de ő nem ngyon szeret részt venni benne. Marika, vagy ahogy becé­zik : Tündi mimózalelkű, • kényes, mindenért akkora könnyeket sír, mint egy krokodil. Képeskönyvet szeret lapozgatni, és kedvence a Kati baba. Attila a legelevenebb, minden érdekli, nagyon bátor, ő az első a lábpedálos autóval, bi­ciklivel egyaránt. Zoltán a leg­csöndesebb, ezért ő érti meg ma­gát legjobban Marikával, amire az is bizonyság, hogy fiú létére nem csak autózni, babázni is sze­ret. A legnagyobb: Zoli a maga 13 kilójával, a többiek 11—12 ki­lósak. A legnehezebb korszak zárult le az'ikrek óvodáskorúvá válásá­val Kállaiék életében. Mert, ha nem is mondják, azért látszik rajtuk a fáradtság: három év alatt nemcsak az üdülés volt számukra ismeretlen fogalom, de a mozi, a színház is, és azt is ritkán tudták megtenni, hogy könnyedén bele­süppedjenek a karosszékbe és néz­zék a tévét, olvassanak: a négy gyerek nemcsak négyszeres öröm, négyszeres gond is. Most már csen­desebb napok, hetek, hónapok következnek... B. J. Pályázat szakmunkás­fiataloknak katonai főiskolai előkészítőre A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel a dol­gozó nép fegyveres szolgálata iránt érdeklődő, és azt hiva­tásul választó szakmunkásfia­talokat,' akik a Magyar Nép­hadsereg tisztjei kívánnak len­ni. A jelentkezők nyolc hónap időtartamú előkészítő tanfolya­mon vesznek részt, majd ta­nulmányaikat a katonai főis­kolák valamely, szakképzettsé­güknek és érdeklődésüknek megfelelő szakán folytatják. Mindenekelőtt várják az ipa­ri és a mezőgazdasági üzemek­ben dolgozó fiatalok jelentke­zését, akik elsősorban techni­kai jellegű (vas- és gépipar, .villamosság és műszeripar), vagy a néphadsereg igényeinek megfelelő más szakképzettség­gel rendelkeznek és szakmá­jukban dolgoznak. Várják to­vábbá a szakmunkás-képesítés­sel rendelkező katonafiatalok jelentkezését. A jelentkezés feltételei: ma­gyar állampolgárság, büntetlen és feddhetetlen előélet, erköl­csi-politikai megbízhatóság, szakmunkás-képesítés (legalább jó eredménnyel), és a tanult szakmában töltött egv év mun­kaidő, nőtlen családi állapot, 23 évnél nem idősebb életkor. A pályázók szeptemberben fel­vételi vizsgán vesznek rés2rt. A tanfolyamra pályázók je­lentkezési lapot a megyei had­kiegészítési és területvédelmi parancsnokságtól (Budapesten a Fővárosi Hadkiegészítő Pa­rancsnokságtól). a sorkatonák a parancsnokaiktól kapnak. A tanfolyamon eltöltött idő be­számít a sorkatonai szolgálat időtartamába. A katonai főiskolai előkészí­tő tanfolyamra augusztus 30- ig lehet pályázni. Az országgyűlési és tanácstagi választások tapasztalatait, vala­mint a belőlük fakadó mozgalmi teendőket az elmúlt hetekben ele­mezték a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa székházában, a területi és a helyi testületekben. A következtetésekről, s ezekhez kapcsolódóan a lakóterületi poli­tikai munkában a szerteágazó tervekről Szentistványi Gyuláné. a Hazafias Népfront Országos Takácsának titkára nyilatkozott. — A választások tapasztalatait hármas, és a politikai, társadal­mi életünk nagyon jelentős eré­nyeit kiemelő csoportba lehet so­rolni — hangsúlyozta. A legfon­tosabb: a jelölő gyűlések 2 mil­lió 200 ezer résztvevője, a ta­nácskozásokon elhangzott fel­szólalások, és felnőtt lakosságunk június 8-i. szavazata meggyőzően példázta a nemzeti egységet, a bizalmat, amelyre a fejlett szo­cializmus építésének program­jában a Magyar Szocialista Mun­káspárt nagy súllyal alapoz. A választási előkészületek másik ta­nulsága — s egyben követendő példája —, hogy a politikai és a társadalmi szervezeteknek a szö­vetségi politika több mint két évtizede érvényesülő aranyalap­jára építő munkája hatalmas mozgósító erőt jelent. Lényegében ehhez kapcsolódik, a népfront több mint 4000 bizottságának, s több százezres aktívatáborának az elmúlt hónapokban végzett munkájából adódik a harmadik következtetés: mozgalmunk résztvevői nemcsak közjogi fel-» adatukat látták el maradéktala­nul, hanem a réteggyűléseken, a kis és a nagy létszámú jelölő illetve választási gyűléseken fel- készülten, érvelőn vitázva és meggyőzve újabb állampolgáro­kat hoztak közelebb politikánk­hoz. — Ugyancsak örvendetes és je­lentőségében messzebbre is mu­tat a választások előkészítését jellemző aktivitás. A felsőbb irá­nyító szervek munkája kritikusan és önkritikusan éppúgy terítékre került, mint a szűkebb közössé­gek tevékenysége. A felelős, a szemléleti és a tudati fejlődést alátámasztó észrevételek is alá­húzták a szocialista demokrácia -továbbfejlesztésének fontosságát. A tartalmi és a formai gazdagí­tásra csak kiragadott példaként említem azt a budapesti kezde­ményezést, mely szerint a fóru­mokon, a rétegtalálkozókon ösz- szegyűjtik az országgyűlési inter­pellációra, a tanácsülési állásfog­lalásra érdemes, konstruktív vé­leményeket a lakóterületeken. Ugyanezen törekvés jegyében, az aktivitásra támaszkodva a követ­kező időszakban a lakosság szé­les rétegeivel vitatjuk meg a VI. ötéves terv, valamint a terület- fejlesztési tervek koncepcióit. A választási fórumokon elhangzott bírálatokat, javaslatokat már el­juttattuk az illetékeseknek, és se­gítőén figyelemmel kísérjük a válaszadást, az intézkedéseket is. — Nemcsak lehetőségünk, ha­nem a politikánkból fakadó kö­telességünk is a szocialista de­mokratizmus erősítése. Az elmúlt esztendőkben, az V. ötéves terv- koncepció; a belkereskedelmi, a családjogi, és más törvényterve­zetek nyílt fórumain lakosságunk bizonyította: felelősen, előrevivőn él társadalmi véleményező, el­lenőrző szerepével, s túl ezen, a részvételével kimunkált elképze­lések megvalósításához, a gyer­mekintézményekhez, a vízveze­tékhez, a járdához, vagy éppen az idősek otthonaihoz önzetlenül, több milliárd forint értékben il­leszti kétkezi s szellemi munkáját. — Mozgalmunk testületéi ősszel hozzáfognak a legutóbbi,' a VI. népfrontkongresszus óta megtett út fölméréséhez, amelynek az or­szággyűlési, a tanácstagi és a la­kóbizottsági választások fontos állomásait jelentették. (MTI) Pünkösdi királyság a Duna mentén • Laczko János, az intéző bizottság elnöke, 1919. jú­lius 23-án jelentést tesz a járási intéző bizottságnak a Kiskőrösre június 22-én Kecelről betört ellenforra- dalmárok károkozásáról. 9 A szegedi csendőrkerülettől Salamon tiszthelyettes 1921-ben jelentést küld a kalocsai királyi ügyészség­nek arról, hogy a Kecelről Kiskőrösre betört el­lenforradalmár rablók személyazonossága nem álla­pítható meg. ) Az ellenforradalmárok a Kecskemét környéki Szent­királyon vagy másutt, csak a kényszer hatására tették le a fegyvert. Azt is átmenetileg. A későbbi hetekben, hónapokban alkalmuk volt kipuhatolni a Ta­nácsiköztársaság gyengéit és legfőképpen azt, hogy egy-egy te­rületen milyen erős a direktóri­um népszerűsége, milyen a lakos­ság és a vörösőrség néphatalmat védő szelleme, felfegyverzettsége. Az ellenforradalmi megmozdulá­sok decentrumait más-más he­lyen alakították ki, és ott próbál­koztak a fehér megmozdulások. KUNSZENTMIKLÖS politikai megbízottja 1919. június 20-án küldött jelentést a vörösőrség országos parancsnokságához a környéken lévő ellenforradalmi mozgolódásokról. Szopkó vörös­őr szárnyparancsnok jelentette, hogy a kalocsai és a dunavecsei járásban kitört az ellenforrada­lom. Az addig érkezett hírek sze­rint Dunaszentbenedeken harci üteget helyeztek el és négy ágyút, mintegy 400—500 lövedékkel ha­talmukba kerítettek. A kecske­méti határvéd kerületi parancs­nokság fülöpszállási zászlóalja ál­tal kiküldött hatvan főnyi kü- nítményt négy géppuskával az el­lenforradalmárok ugyancsak ha­talmukba kerítették. Az addig még ismeretlen, húsz főből álló ala­kulat, mely a volt gróf Telefcy- tanyán ismeretlen okból teljesí­tett szolgálatot, az ellenforraídal- márok által lefegyvereztetett. Eb­ből az alakulatiból 15 fő felszerelés nélkül megmenekült. Az ellen- forradalom letörésére egy komp­lett ezredet, kért sürgősen külön­Brávó: a magyar nyelv értelmező szótára szerint: bérgyilkos, kalandor. vonattal, előzetes megbeszélés cél­jából Kunszentmiklósra irányí­tani. Szopkó még jelenti, hogy Dunavecsén házkutatásokat tar­tott, s mintegy 400 darab külön­féle vadászfegyvert, katonafegy­vereket és revolvereket kobzott el, amit Kolna József dunavecsei megbízottal Budapestre küldött. Még ugyanaznap a vörösőrség országos főparancsnokságához más jelentések is érkeztek. Pakson is ki­tört az ellenforradalom. A kalo­csai járási politikai megbízott je­lezte, hogy az egész járás az el­lenforradalmárok kezén van. Du- napatajon, Ordason, Géderlakona vorösőrséget lefegyverezték, az uszódi tüzérségtől egy gépfegyvert elvettek. Kalocsa várost néhány vö­rösőr tartja. A védelem kétséges. Karhatalom kiküldését feltétlenül kérik, legalább egy zászlóalj szük­séges. A következő napon a III. vö­rösőr kerületi parancsnokság je­lentette, hogy az ellenforradalmi mozgalom a kerület területére is átterjedt. Az éjszaka folyamán Nagyapostag és Kunszentmiklós községben gépfegyvertűz volt. Az ellenforradalmárok - Dunaföldvár- ról jöttek át, ahol a rend telje­sen felbomlott. A dunaföldvári vasúti őrséget szét kergették. A dunaföldvári és paksi vonalon a vasúti síneket Dunaföldvárnál felszedték, a telefon- és távíró- hálózatot elvágták. , KUN BÉLA IRODA JA közli a MÁV-igazgatóság oda intézett jelentését,- mely szerint Kalocsa és Kiskőrös között a vasút, táv­írda és telefon-összeköttetés el­lenforradalmi beavatkozás foly­tán megszűnt. A hadügyi parancsőr telefonon közli Lengyel kiskunhalasi po­litikai megbízott jelentését, mely szerint az ellenforradalmárok Ke­cel, Császártöltés, Bicske közsé­gekét megtámadták. Halas és Kis­kőrös felé nyomulnak előre. Gép­fegyveres segítséget kér. A Iil. számú vörösőr kerülettől származik az, hogy Apostag, Du- navecse és Solt községekben lé­vő vörösőröket az ellenforradal­márok lefegyverezték. Nyolcszáz— ezer fő vöröskatona Kunszent­miklós környékén hosszabb vona­lat tart. Szamuely páncélvonata Apostagig jutott előre és az ellen- forradalmárok tűzzel fogadták. A június 21-i hadműveleti naplóban ez áll: a Szamuely-csoport Ré­céiig szorította az ellenforradal­márokat és Dunaföldvárt elfog­lalta. A másnapi hadműveleti nap­lóban már ez rögzítődik: Kalo­csán az ellenforradalom le van verve. * AZ I. HADTEST hadműveleti osztálya jelentést tett a hadsereg főparancsnokságnak a Duna mel­léki ellenforradalom elleni kdn- centrált támadásról. „Vágó had­testparancsnok Kecskemétről kül­dött értesítését felterjesztem. 1.) Beszéltem Halassal, Szőke csa­patparancsnok hajnalban támad Kecel felé, hét század, egy üteg. ü 2.) Tengerész zászlóalj (Peczkai) egy század tengerész, egy és fél század vasas reggel támad Kis­kőrös felé. Irány Kalocsa. Az 1. és 2. bekezdésben foglalt táma­dások egyesülnek Kecelen." Szegedi ellenforradalmi „kor­mány” hadügy-minisztériumának feljegyzése a Duna melléki el­lenforradalomról. Kalocsai csapat. VII. 18-án le­fegyverezték a vörösöket. Szak- már, öregcsertő, Kiscsertő, Ho­mokmégy és szállásainak paraszt- csapatai csatlakoztak, és Ka­locsa ellen vonultak. Hajóson el­fogták az 52. vörösőr zászlóalj törzsét, és az említett falvakban összeszedett fegyverekkel meg­támadták Kalocsát. KALOCSÁN az első rohamban lefegyverezték a vörösőrséget, mely a kaszárnyában volt. Kien­gedték a politikai foglyokat. Az egyik direktóriumi tagot (Csupó elvtárs) agyonlőtték. Két, menekülni akaró direktóriumi ta­got is agyonlőttek. A kalocsai né­pet Jakula főhadnagy, a paraszt­ság felszabadítására, fegyverra­gadásra felhívta. VI. 20-án Ja­kula főhadnagy tisztiőrséget kül­dött Foktőre, Drágszélre, és Mis­kére. Másnap Kalocsáról 400 földműves 100 lőfegyveres ve­zetése alatt Foktőre indult, ahol ellenállást nem talált. Innen Úszódra nyomultak elő, ahová a dunapatajiak is megérkeztek. Az Úszódon volt tengerészkülönít- mény monitoron elmenekült. Az Úszód elleni akciót körülbelül 3000 ember végezte. ■ 1500 ember 100 fegyveressel Ke­cel, Császártöltés és Hajós ellen vonult. Hajósnál erős ellenállást találtak úgy, hogy a fehérek Csil­lagospusztára és Miskére vissza­vonultak. JÚNIUS 24-ÉN este fehér ké­zen volt: Apostag, Dunavecse, Solt, Ha^ta, Dunapataj, Ordas, Géderlak, Úszód, Foktő, Kalo­csa, Bátya, Fájsz, Dusnok, Csá­szártöltés, Kecel, Szabadszállás, Fülöpszállás, Akasztó, Kunszent­miklós. Hajós vörös kézen maradt. Ezzel szemben a Vörös Hadse­reg rögtönítélő .törvényszékétől az 1. számú parancs másnap, jú­nius 25-én, a következőket rögzí­ti: „Az ellenforradalmi mozgal­mat', amely a kalocsai és kiskőrö­si járásban felütötte fejét, a Ta­nácsköztársaság vitéz vöröskato­nái és verösőrei leverték. A bű-, nősök részben meglakoltak, rész­ben, mikor a veszélyt megérezték, gyáva kutya módjára megfutot­tak és hagyták, hogy az általuk beugrasztott emberek akasztófára kerüljenek, ők pedig saját bő­rüket igyekeztek biztonságba he­lyezni. Miután a fehérterror mindenütt, ahol felütötte fejét, minden for­radalmi rendet és fegyelmet fel­borított, addig is, míg az helyre­áll, Szamuely Tibor népbiztos elv­társ megbízásából a kalocsai és kiskőrösi járások közigazgatását a Tanácsköztársaság frelyt szerve­ivel egyetértőén, teljhatalmúlag mi fogjuk vezetni." (Braun Mór és Köves János.) A PROLETÁRHADSEREG jú­nius 28-i számában Teljesen le­győztük az ellenforradalmat cím­mel írás jelent meg. „A vidéki el­lenforradalom megelőzte a fővá­rosi kísérletet. Kalocsa, a püspö­köknek és a népbolondistáknak ez az ősi fészke volt az ellenfor­radalmi mozgalmak kohója. Volt aktív katonatisztek ... közremű­ködésével szervezték meg az elá­mított falusi nép felkelését. ... A y fehérek könyörtelen kegyetlen­séggel kényszerítettek mindenkit a mozgalomhoz való csatlakozás­ra. A munkástanács tagjait el­fogták. Csupó elvtársat, pártszer­vezeti elnököt, aki a lakosságot ellenállásra buzdította, a város­háza udvarán meggyilkolták. Ezzel Kalocsa lett az ellenfor­radalom főhadiszállása, ahonnan egymás után lazították föl a dé­li községek öntudatlan proletari­átusát. Néhány vörösőrt, akik megpróbálták az ellenállást, min­denütt lefegyverezték és sokat ki­végeztek közülük. Egyes helyeken ágyúk és gépfegyverek jutottak az ellenforradalmárok kezébe, akik így fölkészülve, felszagatták a vasúti síneket, hogg'nyilt harc­ban szálljanak szembe a Tanács­köztársasággal. Szombaton végre megérkeztek a Tanácsköztársaság kiküldött csa­patai Szamuely elvtárs parancs­noksága alatt. A csapatok már tudomást szereztek azokról a vér- lázító kegyetlenkedésekről, ame­lyekkel a pünkösdi királyságnak mámorától elvakitott ellenforra­dalom az ellenállást megkísérlő­ket letaposta ... Tass,' Szalkszent- szentmárton, Harta, Dunavecse, Solt, Apostag egymás után ad­ták fel a harcot a föltartóztatha­tatlan erővel előrenyomuló vö­rös csapatok előtt. A legelkese- redettebb ellenállást Apostag és Dunapataj között kellett leverni. Ezek a községek valóságos jól megerősített előerőditményei/vol­tak Kalocsának."

Next

/
Oldalképek
Tartalom