Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-02 / 153. szám

A VÁRSZÍNHÁZTÓL KUNADACSIG ~ TÖBB ÉS JOBB ELŐADÁST VÁR A FALU TÍZ BEMUTATÓ AZ ÚJ ÉVADBAN A Népszínház általában és Bács-Kiskunban A kunadacsi művelődési ház rutinos, tapasztalt igazgatónője egy jó szót sem talál a színházi átszenvezésekre. Nem is akar! — Tudja, a kocsma előtti hor­dókon üldögéltek az emberek, amikor idejöttem ehbe a tanya- központból összerázódott községbe, így ütötték agyon szabad idejü­ket. A tanyaiaknak „ennyi” sem jutott. A lábamat lejártam, roj­tosra beszéltem a szám, amíg ki­alakult a Déryné Színház törzs- közönsége. De kialakult! Száznál több bérlőnk volt, olykor nem is jutott mindenkinek 'hely. Meg­kedvelték az emberek a Déryné Színházat, egyik-másik művészt személyes ismerősként köszöntöt­ték. Gyur.kó elvtárs. állítólag job­bat talált ki, azóta nincs itt sem­mi! Szívesen megkérdezném, hogy így gondolta-e. Alig hiszem! A vidéki színházak drágák szá­munkra, nekik is teljesíteni kell tervüket, bár azt hiszem, hogy a dotáció meghatározásánál a tájo­lást is beszámítják. A Népszínház meg teljesíthetetlen kívánságok­kal rukkol ki. Kíváncsi vagyok, hogy más faluban mit szálnak a pillanatnyi helyzethez. Hová, mi­vé lettek az átszervezéskor han­goztatott ígéretek; így lesz, meg úgy lesz. □ □ □ Én is kíváncsi lettem és fölhív­tam .Hódy Andrást, a Népszínház szervezés vezetőjét. Készségesen közölte, hogy 72 előadást tartot­tak Bács-Kiskunban. Kiskunha­las kivételével valamennyi váro­sunkban játszottak. Szerepeltek Bácsalmás, Bácsbokod, Dunapataj, Felsőszentiván, Hajós, Madaras, Solt, Szakmár és Tompa «művelő­dési házában. Átlagosan, hozzáve­tőlegesen kétszázhatvanán váltot­tak jegyet előadásaikra, ami ra­gyogónak aligha mondható. □ □ □ Szerettem volna máshonnan szerzett adatokkal összevetni a Bács-Kiskun megyeieket, de belát­tam. hogy igaza van az osztály­vezetőnek: „a mostani évad nem alkalmas következtetések levoná­sára, sem a művelődési intézmé­nyek, sem a színház hozzáállását illetően." Jó, nézzünk távolabbra és a következtetések helyett né­hány tanulságot rögzítsünk. Ér- ’demes, mert a jelek szerint a szín­ház és a közönség egyaránt vál­tozásokat sürget. Nézzünk szembe a tényekkel. Vámos László, a Népszínház új művészeti vezetője kertelés nél­kül elismerte, a Film Színház Mu­zsika május 31-én megjelent szá­mában olvasható nyilatkozatában, hogy „a Népszínház igen nemes elképzeléssel alakult, de ... eggyé akartak olvasztani olyan eleme­ket, amelyeknek semmi közük egymáshoz ... Végül is a sokarcú­nak meghirdetett Népszínház hatalmas káoszba fulladt.” Élőre látható zűrzavar borzolta vala­mennyi érdekelt idegeit. Előre látható bizony, mert á Huszonötödik Színház vezetői lát- szateredményekre hivatkozva har­colták ki a megfáradt, heterogén összetételű Déryné-társulatok és az övék összevonását'. „Melegágyi” körülmények között termett sike­rekre, felélesztett igényekre ala­pozták javaslatakiat. Rövid, nagy apparátussal előkészített vendégjá­tékok, faluzásuk átlagosnál jobb körülményei, az érkezésükre a fi­gyelmet felhívó járási, megyei te­lefonok hatása velük is elhitette, hogy szép elveik könnyen reali­zálhatók. Jól válogatott helyekre mentek, a megszokottnál jóval na­gyobb térítést magukra vállalták a felsőbb szervek, így a faluban maradó bevétellel anyagilag is érdekeltté tehették a rendezőket. A többnyire fiatal színészekkel a szokatlan élmény feledtette né­hány napig — de csak néhány na­pig —, hogy szinkron, rádió, film azaz „mellékes” is van a világon. Magam is tapasztalhattam: a délelőtti, délutáni utcajárással, is­merkedéssel előkészített közönség igazi színházat láthatott, élvezett, őszintén tapsolt a modern stílusú előadásokon. Az ünnepnapokból keveset si­került átmenteni a hétköznapi ro­botba. Az elismert művészeknek se ideje, se kedve nem volt ,a fa­lusi bumlizásokhoz. a többiek pe­dig az ígéretek beváltását hiányol­va fanyalogtak. □ □ □ A falu pedig továbbra is várta a színészeket. Bármennyire is tet­szetős a „közönséget vigyük a színházba" és ne „a színházat a faluba” szándék, még sokáig szük­ség lesz a tájolásra. A falu és a város sokat emlegetett közelítése megköveteli a helyben élvezhető kulturális eseményeket. Tapaszta­lataim szerint a falusi előadások kelthetik föl egy-egy városi be­mutató iránt az igényt. Aki meg­kedvelte a színházat az az ott­honi, kevésbé látványos körülmé­nyek között is képes egy-egy jó előadás értő befogadására. Hajóson például '— mint Alföl­di Albert igazgatótól megtudtam — ma is emlegetik a Mindenki tánca című táncműsorukat. Ha­sonló . sikerre évek óta nem volt példa. Ez annál is figyelemre­méltóbb, mert „közönségünk nem rajong a Népszínház előadásaiért. Szívesebben dolgozunk Szegeddel és esetenként Kecskeméttel" ír­ta kérdéseimre a nagyközség mű­velődési házának vezetője. Éven­te háromszor-négyszer látogat el hozzájuk a fővárosi társulat, fel­váltva játszanak a gyerekeknek és a felnőtteknek. Á látogatottság ki­elégítő,. Kiskunfélegyházára csak egy­szer buszoztak az 1979 80-as évad­ban a Népszínház művészei. Óri­ási sikerrel adták elő a Mindenki tánca összeállítást. Fenyvesi Ist­ván, a Móra Ferenc Művelődési Központ igazgatója sajnálja, hogy az együttes általuk teljesíthetet­len színpadtechnikai előírások miatt gyakorlatilag kiiktatta Fél­egyházát programjából. Kalocsán a megfelelő színházte­rem hiányával magyarázzák a kö­zönség viszonylagos érdektelensé­gét. A felnőtteknek szánt öt elő­adásra a jegyeknek egyharmada fogyott el. Teltházzal ment a négy gyerekelőadás és a honvéd­ség részére tartott hat rendez­vény. Itt is a táncszínházát mi­nősítették a legsikerültebbnek. legkevésbé a Vidám sirató egy bo­lyongó porszemért című zenés előadás tetszett. Vörös András, a művelődési központ és ifjúsági ház igazgatója szerint „az adottságok­hoz képest színvonalas előadást láthattak a kalocsai nézők”. □ □ □ Mit várhatunk az 1980 81-es év­adtól? Hogyan növelhetnők a Népszínház tájelőadásainak a ha­tékonyságát? Biztató: az ország legnagyobb társulatának a vezetői a jelekből következtetve levonják a kellő kö­vetkeztetéseket. „Malonyaival és Ruszttal való egyetértésben az a szándékunk, hogy az utazó együt­test és a budapestieket kettévá­lasszuk. Az utazók két prózai tár­sulattal játszanak, mindegyikük repertoárján egy-egy gyerekdarab szerepel, ily módon egy napon két előadást tűzhetnek műsorukra." — olvasható Vámos László idézett nyilatkozatában. (Mellesleg vagy talán nem is mellesleg: győzi szusszal két utazó társulat?) Hódy Andrástól már hetekkel ezelőtt megkaptuk a Népszínház jövő évi programját. Tíz premiert terveznek. A felnőttek megismer­kedhetnek Moliére Dandin György című vígjátékával, Hasek—Buri- am:Svejk című szabálytalan ko­médiájával, Rejtő Jenőtől a Pisz­kos Fred, a kapitány megy majd Malgot István átdolgozásában. Kertész Ákos Névnapja bizonyára sikerdarab lesz. Űj műsorral lép föl a táncegyüttes és két egyfel- vonásost választottak a zeneked­velők igényeinek a kielégítésére. Kívánatos, hogy a Népszínház többször látogasson Bács-Kiskun- ba. A szerződéskötésekből való­színűsíthető ennek az óhajnak a teljesülése. Igaza van Alföldi Al- bertnek: „nemcsak több, inkább jobb előadásra volna szükség, de nemcsak a Népszínháztól, hanem a kecskeméti és a szegedi színház­tól is”. Még annyit: kézlegyintés­sel nem intézhetők el a kisebb fal­vak problémái. Kunadacson és másutt is várják a színházat. De ez — úgy látszik — külön ügy. megér egy misét. Sort kerítünk rá. H. N. A MÁGNÁS MISKA MUZSIKUSA Szirmai Albert centenáriuma NÉPI ELLENŐRZÉSI VIZSGÁLAT KISKŐRÖSÖN Szellemi fejlődésünkért A felszabadulás után, de különösen az elmúlt 20—25 év­ben végbement változások Kiskőrösön is létrehozták az ipart, a szocialista kereskedelmet, és a nagyüzemi mezőgazdaságot. A termelési viszonyok és a termelők fejlődésében olyan di­namikus növekedés történt, hogy a falusi és tanyai emberek­nek szinte máról holnapra kellett megtanulni a modern gé­pek kezelését, az újabb és újabb növényvédő szerek, gyom­irtó szerek alkalmazását Ki ne ismerné Magyarországon a Mágnás Miska melódiáit? A Cintányéros cudar világot, a Csi­ribiri kék dolmányt vagy Hoppsza Sárit? Ki ne hallgatta volna szí­vesen a Szív küldi szívnek szíve­sen dallamát, amelyet a század egyik legfelkészültebb színpadi zeneszerzője, Dr. Szirmai Albert írt? Születésének századik évfor­dulóján, július 2-án rá emléke­zünk. t Egy híres osztály Szirmai Albert Budapesten szü­letett. Első gimnazista volt, ami­kor szülei beíratták a Zeneakadé­miára, mely akkor még az egyko­ri Andrássy úton, a mai Népköz­társaság útján működött. Szendy Árpád növendéke lett a zongora­tanszakon, később pedig Koessler Jánosé a zeneszerzés területén. A zenetörténet jól ismeri ezt az osztályt, hiszén hírességek serege került ki belőle. Szirmaival együtt járt Weiner Leó, Jacobi Viktor, Meszlényi Róbert, • Lend- vai Ervin, s egy osztállyal feljebb Bartók Béla és Kodály Zoltán. A növendék Szirmait azonban baleset érte. Túlgyakorlás követ­keztében bal karja izomsérülést szenvedett, amelyet akkoriban még nem tudtak gyógyítani, ezért a zongorázást abba kellett hagy­nia. Közben egyetemre jár.t, kri­tikákat írt a Pester Lloyd' című német nyelvű napilapba, majd a Polgár című újságba, amelynek szerkesztőségében megismerkedett későbbi szerzőtársával, Gábor An­dorral. A zeneszerző eleinte a ko­moly muzsikával jegyezte el ma­gát. (Az Operaházban is előad­ták egyik balettszvitjét.) Aztán a daljáték, az operett kezdte von­zani. Együtit írt velencei témájú darabot Weiner Leóval, de ez sohasem került színre. Sárga dominó Zeneakadémiai évei után Szir­mai Albertre felfigyelt Máder Raoul, a Népszínház-Vígopera igazgatója, és meghívta korrepe­titornak, majd felszólította, kom­ponáljon színpadi művet. Válasz­tásuk egy korabeli író Sárga do­minó című szövegkönyvére esetj. 1907-et írtak akkor, s a fiatal muzsikusnak már doktori diplo­mája is volt. Sorra születtek da­rabjai: Táncos huszárok, Mágnás Miska, Gróf Rinaldó, Alexandra, Mézeskalács, A balerina, A ka­lóz. Valamennyiért kapkodni kezdtek a külföldi színpadi ügy­nökségek. Európa-szerte hamaro­san színpadokhoz jutottak. Egy napon Szirmai Albert át- rándult az Egyesült Államok­ba, mert idehaza inflációs világ volt, és a színházi tantiémekből nem lehetett megélni. Pesti la­kását megtartotta. New Yorkban próbált elhelyezni darabokat. Ajánlatot kapott a Chappel and Company nevű híres kiadóválla­lattól, szerződjék hozzájuk. Alig néhány év alatt Chappel fő lektora, zenei irányítója lett. Ebben az állásban dolgozott ha­láláig. Amerikai élete folyamán egész sor kiváló zeneszerzővel került kapcsolatba, például Stra- vinszkyval, Prokofjevvel, Kreis- lerrel. Közeli barátai lettek New Yorkban a jeles musical­szerzők, Richard Rodgers. Cole Porter, később Leonard Bern­stein. Megérezte George Gersh­win zsenijét, amikor, mások még nem voltak hajlandók el­ismerni tehetségét. Szirmait ug­ratták. gúnyolták, azért, mert jó előre hitt a „Porgy és Bess” si­kerében. A hangszerelés terén tanácsokkal látta el kollégáját. Kapcsolat Bartókkal Szirmai Albert tekintélye mind jobban erősödött, és ítéle­tére sokat adtak. De számunkra mindezeknél fontosabb, hogy an­nál a szervezetnél, ami az ame­rikai szerzői jogvédő hivatalnak felel meg, igyekezett egykori iskolatársának, Bartók Bélának pénzbeli juttatásokat szerezni. Medgyaszay Vilma, Ilosvay Rózsi, Lábass Juci, Petráss Sári. Honthy Hanna voltak Szirmai dalainak legjobb tolmácsolói, és Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Gábor Andor, Szép Ernő, Ernőd Tamás leghűségesebb íróbarátai. Háború ellenes sanzonjaira ép­pen úgy emlékezhet a magyar közönség, mint <a világszínpado­kat bejárt operettjeire. A fel­szabadulás után a nyolcvanon túl levő Szirmai, még két mű­vel gazdagította műveinek szá­mát. Az egyik a Tabáni legen­da volt a Déryné Színház, a másik a Tündérlaki lányok a Fővárosi Operettszínház számá­ra. Nyolcvanhét éves korában hunyt el. ­K. K. Jellemző, hogy a mai paraszt -milliós értékű traktort, kombájnt vezet. A mai szövetkezeti dolgo­zó igénybe veszi a repülőgépet a permetezéshez, kombájnnal szedi a szőlőt, és 1000—5000 hekto­literes bortartályokat kezel. Kiskőrös egyre izmosodó mun­kásgárdája mezőgazdasági és ipa­ri gépeket gyárt, sőt a minden múlt nélküli IGV gyáregységében finommechanikai gépek készül­nek. A gyáregységek és a szövetke­zetek jóléti és kulturális alapja pedig megteremtette az anyagi alapját a munkahelyi kollektívák közművelődésének. Azt, hogy Kiskőrös gazdálkodó szervei hogyan használták fel a közművelődési célt szolgáló kul­turális alapot, a városi-járási né­pi ellenőrzési bizottság a közel­múltban vizsgálta. Egyértelmű megállapítás volt, hogy a vizsgált üzemek jól sá­fárkodtak a rendelkezésükre álló jóléti és kulturális alappal. A kul­turális célra felhasznált összeg általában növekszik. Egyes gazdálkodó szervek már a tervek összeállítása során is igénylik a művelődési intézmé­nyek szakmai segítségét. Az IGV gyáregysége a művelődési osz­tálytól kért, és kapott segítséget, a MEZŐGÉP és az áfész a mű­velődési központtal tart közvetlen kapcsolatot. Szinte mindegyik vizsgált egy­ség támogatja anyagilag is a vá­ros közművelődési intézményeit. A Kiskőrösi Vegyes és Építőipari Szövetkezet 70 ezer forinttal já­rult a Spartacus SE költségeihez, a Kalocsai Paprika- és Konzerv­ipari Vállalat minden évben 20 ezer forinttal segíti a városi könyvtár működését. A Kossuth Szakszövetkezet évenként 60 ezer forinttal segíti a sportkört, ötezer forinttal a lövészklubot, a szlo­vák együttest 40 ezer forinttal, a KISZ-szervezetet pedig 60 ezer forinttal támogatja. A város üzemei a szakmai és a közműveltség növelése céljából országjáró és külföldi utakat szer­veztek. Ezek az utazások elsősor­ban azoknak az idősebb dolgozók­nak jelentenek soha el nem múló élményt, akik saját elhatározásuk­ból nem indultak volna el az or­szág távolabbi részein levő kul­turális értékek megtekintésére. Megállapították, hogy a kiskő­rösi Kossuth Szakszövetkezet igen komoly anyagi áldozatokat hozott a nemzetiségi kultúra ápolására, fejlesztésére. „Az általános műveltség, a szak­tudás színvonalának társadalmi méretű emelése szocialista fejlő­désünk jelenlegi szakaszában el­sőrendű fontosságú követelmény” — állapította meg pártunk XII. kongresszusának beszámolója. E nagyon tömör és tartalmas megfogalmazást alapul véve tet­te meg javaslatait a kiskőrösi Városi-Járási Népi Ellenőrzési Bi­zottság. Álláspontjának lényege, hogy a gazdasági szabályozórend­szerben bekövetkezett változások ne csökkentsék a közművelődés­ben eddig elért eredményeket, az üzemek pedig a jövőben is te­gyenek meg mindent az általános műveltség növelése, a sokoldalú szocialista személyiség megterem­tése érdekében. Seres István NER-elnökhelyettes • A régi udvarházban a tanács székel. HAZAI TÁJAKON A poétái világ Malviriája A 48-as forradalom időszakát megelőző reformkor nagyja, a li­berális ellenzék vezéralakja, ké­sőbb nézeteiért börtönt kiálló, a pesti árvíziben a mentés szemé­lyes szervezője s kezdeményező­je — „az árvízi hajós” —, az er­délyi Wesselényi Miklós harmad- magával Itáliából jövet betért a Vas megyei Dukára. Hogy egy zsúpfedelű „udvarházban" meg­látogasson egy tizenkilenc éves lányt, nem udvarlásért, hanem a nemzeti nyelv ügye, s a tehetsé­ge okán. A lány, Takács Judit ké­sőbb harmadik személyben szól­va magáról így írta le ezt önélet­rajzában : „Ezek voltak..., akik néki poétái nevet adtak, s csak­hamar az .egész poétái világban Juditból Malvina lett...” Keresztútnál Malvinát ma persze mégis ere­deti nevén tartja számon az iro­dalomtörténet Dukai Takács Ju­ditként. Duka, ahol született, s felnőtt, rna tekintélyes nagyságú község két főútvonal — a buda- pest—körmend—gráci és a keszt- hely—sümeg—sárvári — keresz­teződésénél, közel mellettük, de szinte félreesőén. Sík a táj itt, Duka mégis ki­csit mintha partosabban feküdne a réteken túli útnál, de alacso­nyabban, mint a sárvári úton túli Kissomlyó, a hasonló nevű he- gyecske lankáján templomával. A község neve régi — már XIII. századi oklevélben is olvasható. S a nyelvészek szláv személynév­ből származtatják. Emléktáblák Malvina maga kezdi így életírá­sát: „Született 1795-ik esztendő­ben kisasszony havának (.ma ezt augusztusnak mondjuk) 9-ik nap­ján, édes atyjának ősi fészkében, Dukában, Vas vármegyében”. Ak­kor azonban száz ház se állt ott, s nem egészen nyolcszázan lak­hatták a falut. Ma aszfaltozott bekötőúton érkezünk be. Köny- nyen útbaigazítanak „az emlék­táblás házhoz”. Persze, ugyanígy félreértés is támadhatott volna, mert más há­zon is van emléktábla. így a ta­nácsházán: igaz, ugyanazt hirde­ti, mondván, hogy a falu szülötte Dukai Takács Judit. Ez a tágas, igazi nemesi udvarház ugyancsak a Takácséké volt. E faluból vit­te el feleségnek Judit rokonát, Takács Zsuzsannát Berzsenyi Dá­niel. A porta Az a ház, amelyet keresünk, a Kossuth utca 15. alatt található. Ügy tudjuk, nem az eredeti. Egy helybeli öreg, Németh János vi­szont úgy mondja, úgy tudja, csak átalakították, megemelték, átépítették. — A templomban, ahol keresz­telték, ott az emlékképe is ... A kissomlyói evangélikus temp­lomra gondol, mert „ott a gyüle­kezet, itt csak filiál van”. Az bizonyos, hogy e helyen, ezen a portán nőtt fel, apja örö­mére, s biztatása mellett itt írta verseit félárván maradva. Innen ment Keszthelyre a Helikon-ün­nepségekre Festetichhez, ahol Ber­zsenyivel, Kisfaludy Sándorral, s másokkal . verseltek, vitatták a nemzeti költészet és nyelv ügyét. Ahogy erről írta: „Szembe volt itt a már úgyis rég esmért, s véle szoros vérséggel öszvekötött ma­gyar Horáczczal, ama koszorús Berzsenyivel...” Itt élt 1818-ig, amikor aztán férjhez ment, s elköltözött férje, Geöndötz Ferenc Sárváron túli házába,’ a Rába-parti Felsőpaty- ra. Ezt a helyet is versbe szed­te: „Egy csendes kalibám itt, hol a szép Rába a virágos rétek partjait locsolja” — így kezdi a verset, s az utol­só szakaszba szövi a falut: „így élek itt s íme időmet így töltöm. Kies Paty tebenned zengem el énekem...” De ekkor már keveset írt ó, akit Kazinczy így vigasztalt ko­rábban: „Ne rettegje a kisasz- szony azt a vádat, hogy a mely leány verset ír, nem lehet jó fe­leség”. I*. F. FILMJEGYZET Kojak Budapesten Nehéz megérteni, miért válasz­totta napjainkban egy magyar film írógárdája (Kállai István és Szálkái Sándor) éppen a televí­zió egyik közepes sikerrel vetített sorozatfilmjének hősét, Kojak hadnagyot. A főindok bizonyosan az, hogy a kitűnő, jellegzetes já­tékstílusú Inke László erősen em­lékeztet az eredeti Kojakra, illet­ve Telly Savalasra, a krimiszéria- beli hadnagy alakítójára. Emellett a tévészinkronhang is lükétől származik. Ez azonban gyenge lábon álló indok egy magyar mozifilm meg­alkotására, különösen akkor tűnik furcsának a gondolat, ha a film megtekintése után ráébredünk, hogy a szokatlanul nagyra mére­tezett előzetes propagandakam­pány ellenére a forgatókönyvirók- nak egyéb épkézláb ötletük nem volt, a szereplő kiválasztásán túl és enyhén szólva a kezdők buz­galmát és hozzá nem értését árul­ták el alkotásukkal. Pedig a ren­dező is, a forgatókönyviró is nem­egyszer tanújelét adta már hoz­záértésének. Bizony-bizony, még azt sem tudták eldönteni, vajon kabaré­tréfát irjanak-e, vagy megkísérel­jék legalább az árnyékát bele­csempészni az izgalomnak, a vá­ratlan fordulatoknak, egyszerűb­ben szólva: a frappáns sztorinak, mert enélkül hiába jött Kojak Budapestre impozáns PANAM- óriás géppel. Hiszen nem derít ki jóformán semmit, csak azt nyo­mozza ki, jobb sorsra érdemes buzgalommal, hogy például a für- dőszoba-csempézők — finoman ki- « fejezve — imitt-amott dolgozgat­nak, ha nem kapják meg a Napó­leon-fejadagjukat és néha egy- egy magáról megfeledkezett lég­kalapács átlikasztja a „főnyomó- csövet", ilyenkor a környező há­zakban egy csepp vizet sem présel ki magából a csap stb., stb __ Ez ek az epizódocskák, ame­lyeknek a füzéréből szerette vol­na komédiává dagasztani a me­sét, az író és a rendező, egy öt­perces kabarétréfára sem igen alkalmasak, emellett milliószor megismételt közhelyek. . De kár kerülgetni a tényeket, keresni az enyhe és kevéssé erőteljes meg­állapításokat a filmmel kapcso­latban! Mondjuk ki nyíltan: Ko­jak történetei nem voltak alkal­masak arra, hogy a paródia nyi­laival lövöldözzenek rájuk, a ma­gyar találmányú mese pedig eny­hén szólva bárgyú megoldásokhoz folyamodik. Az egyetlen vigasztaló tény, hogy Inke László rokonszen­ves egyénisége időnként elvisel­hetővé teszi a nem kis költséggel készült^alkotás egy-egy pillanatát. El lehet gyönyörködni Esztergályos Cecília idomaiban is, sőt sajnál­kozni lehet szegény Harsányi Gá­boron, aki jól beszélő színész lété­re kénytelen volt süketként) és némaként megjelenni egy-egy percre a filmvásznon anélkül, hogy bármiféle dolga lett volna ebben a félresikerült krimiparódiában. Cs. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom