Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-12 / 162. szám
4 • PETŐFI NÉPÉ • 1980. július U. TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS BÁCS-KISKUNBAN Évtizedek óta a legjobbak között „Első az országban” dicsérte a minap már címével is megyénket egy Népszava-cikk. A tudósítás szerint a Bács-Kis- kun megyeiek átlagosan 1378 forjptnyi társadalmi munkát végeztek 1979-ben. Az utána következő Szolnok megyében 1038 forint az egy lakosra jutó munkaérték. Szükségből erény? Javában örvendeztem, amikor kezembe került a Városépítés ’80 2-es számában közölt „Gondolatok a termelő erők területi egyensúlyának kérdéseiről” cimű eszmefuttatás. A szerző hat szempontú osztályozásában a kilencedik helyre kerülnénk, ha átlagolni lehetne a különféle jellegű adatokat. A mezőgazdasági fejlettség mutatója a legkedvezőbb: az egy főre vetített nemzeti jövedelem-termelésben csak két megye jobb Bács- Kiskunnál. A jónak látszó eredmény ellenére jogos a kérdés: az ország gyü- mölcsöskertjének tartott vidék miért nincs az élen? A tanulmányban megtalálható a válasz: a gazdaságok korszerű működtetéséhez, a civilizált, kulturált életmódhoz szükséges feltételek csoportjában tizenhatodik az 1950-ben kialakított megye. Az ellátottság gyengesége lassítja, nehezíti a mezőgazdaság fejlesztését, a természeti adottságok, a meglevő szellemi energiák maradéktalan hasznosítását, a korszerű technika hatékony alkalmazását. . A gazdaságfejlesztés és a településfejlesztés egymásra kölcsönösen ható tényezők. Bács-Kiskunnál kell-e meggyőzőbb bizonyíték? Mit örököltünk? Elképesztő kommunális viszo- ' nyokat örököltünk. „A vízellátás katasztrofálisan rossz volt. A megye 5 városában és 108 községében vízvezeték egyáltalán .nem volt, kivéve Tiszakécske egy részét .... 168 000 lakásból mindösz- sze 30 000-ben volt villany.... a tisztiorvosi jelentések a falvakból es városokból példák'sorozatát jelentették azokról a súlyos bajokról, tömegméretű fertőző megbetegedésekről, amelyeknek...” — irta dr. Varga Jenő. A községpolitika és a községfejlesztés tapasztalatai, módszerei Bács-Kiskun megyében cimű. 1965-ben kiadott könyvében. A fentiekből következően hiába dörömbölt előbb az ezerkilencszáz- ötvénes években, majfl még köve- telődzőbben a mezőgazdaság szocialista átalakítása után a gazdasági szerkezet átalakításának, az iparosításnak az igénye. Hiába kértek munkát tízezrek, hiába kedvező a megye földrajzi elhelyezkedése: a hiányzó infrastrukturális feltételek megakadályozták, vagy megnehezítették a kor teremtette feladatok teljesítését. Túlzás nélkül mondható: ezen a tájon a hatékony településfejlesztés volt a gazdasági, kulturális fejlesztés, az életmód-átalakítás kulcskérdése, alapja. Ennek tudatában működtek a megye vezető testületéi. Különösen az ellenforradalom után jó- irányban változó politikai, társadalmi körülmények között' bontakozhatott ki kezdeményező készségük. Miért itt? A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán elfogadott irányelvek alapján kidolgozott 1954. évi X. törvény tette lehetővé a községfejlesztés tudatos szervezését. Éppen negyedszázada képeztek először helyi pénzalapot a legfontosabb tervek realizálása, már ahol érvényt szereztek a központi intézkedéseknek/ 1955-ben csupán 10,5 millió forint gyűlt össze Bács- Kiskunban, amit másfél millió forint értékű társadalmi munkával növeltek. Így is kézzelfogható eredményeket gyümölcsözött és mind többen ismerték föl, hogy a településfejlesztés alapvetően újszerű módszereivel csökkenthető megyénk kommunális elmaradottsága. Az adottságok és a feladatok feszítő ellentmondása bizonyult a legtartósabb hajtóerőnek. Az egyéni és a közösségi igények itt legszembetűnőbb egybeesése kétségtelenül könnyítette különféle akciók szervezését, a lakosság mozgósítását, a szövetkezetek, a vállalatok bekapcsolását. Kiváló érzékkel a legalkalmasabb időpontban hirdette meg — tudtommal elsőként az országban — a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a Hazafias Népfront megyei elnöksége 1959-ben a községfejlesztési versenyt. Mivel gyarapodtunk? Az időközben elkerülhetetlenül rátapadó formalitások ellenére mozdonyként repítette a községfejlesztés egészét, jótékonyan hatott a községpolitikára, kedvezően befolyásolta a lakosság élet- körülményeit, csökkentette infrastrukturális elmaradottságunkat, erősítette az összetartozás tudatát, megteremtette a szocialista kaláka új formáit. A most júniusban értékelt húszadik településfejlesztési verseny napi, áron számolva 780 millió forintnyi értékkel gyarapította megyénket, hazánkat. A nemes vetélkedés nélkül aligha jutott volna, el 1962-re minden településre a villany. Sokban ennek köszönhető, hogy néhány kivétellel mindenütt helyi vízmű szállítja a vizet, megsokszorozódott az óvodák, az iskolai tantermek száma: jobban élűnk, több vonatkozásban az országos átlagnál gyorsabban gyarapodtunk. A huszonötéves tudatos, szocialista településfejlesztés sok-sok eredményét, állandó tökéletesítését, a nagyszerű helyi kezdeményezéseket ismerte el a legutóbbi megyei pártértekezlet beszámolója: Különösén a területfejlesztés ötéves tervéről mondhatjuk, hogy minden eddigit meghaladó előirányzatokat teljesítettünk.” Kirándulóvonatok a Balaton-parton 0 Tapolca és Alsóőrs között a Balaton északi partján, panorámaablakos kirándulóvonatokat közlekedtet a MÁV. A csehszlovák gyártmányú szerelvények a tapolcai medence legszebb tájaira viszik el a kirándulókat. (MTI- fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS.) NÖVÉNYVÉDELMI FELHÍVÁS Rajzik a zöld cserebogár A napokban megkezdődött a zöld cserebogár rajzása. Az utóbbi években egyre nagyabb egyed- számban lépett fel a károsító, ez évben is erős kártételére kell számítani. Elsősorban az erdőkkel határos szőlő- és gyümölcsültetvényeket veszélyezteti. Külön figyelmet érdemelnek a gyümölcsfákkal vegyesen telepített kisüzemi és szórványszőlők a homokos területeken. Jól időzített védekezés esetén elegendő lehet a szélső sorok permetezése is. Felhasználható készítmények: a Ditrifon 50 WP, 0,2 százalékos, a Bi 58 EC, 0,1 százalékos, vagy az Unifosz 40 EC, 0,1 százalékos oldatban. Folytatni kell a szőlők pero- noszpóra és szürkerothadás ellepni növényvédelmét.« A - gombák . számára kedvező időjárási körülmények mellett a szőlők fejlődési szakasza is indokolttá teszi a vegyszeres kezeléseket. A virágzó ültetvények fokozottan érzékenyek a kórokozókkal szemben. A gom'baölő szerek 'kipermetezése a zöld cserebogarak elleni rovarölő szerrel egy menetben megoldható. A növényvédelmi és agrokémiai állomás felhívja a figyelmet az előírt óvórendszabályok betartására, különös tekintettel a méhek védelmére. Energia - energia Szén és atom 1 A világ széntermelése az ■' ezredfordulóra előreláthatóan megkétszereződik, s megközelíti az 5,6 milliárd tonnát. Ezt állapítja meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentése, mely szerint erre az időre a Szovjetunió termelése eléri az 1100 millió tonnát, az Egyesült Államoké 1349, Kínáé pedig l’200 millió tonna lesz az előrejelzések szerint. Különféle becslések szerint Földünk jelenleg ismert és kitermelhető szénkészletei körülbelül 230 —250 évre elegendőek. Ez némiképp megnyugtató energiagondoktól terhes világunkban: különösen az 1973—74-es olajárrobbanás óta csak úgy zúdulnak a gyanútlan olvasóra a híradások, olvashatjuk a legkülönfélébb szempont szerint összeállított statisztikákat, melyek egyben mégiscsak hasonlítanak: mindegyik megállapítja, hogy a világ energiafogyasztása rohamosan nő, s a termelés alig győz lépést tartani az igényekkel stb. Ebben a helyzetben világos, hogy új és új fajta energiaforrásokra van szükség. Ez az egyik út, míg a másik, az egyszer már „eltemetett” szén újraélesztése. A lelőhelyekkel rendelkező országokban az utóbbi időkben újra megnőtt az érdeklődés a szén iránt. Sorra nyitják az új bányákat, növelik a kitermelést, további feldolgozó kapacitásokat helyeznek üzembe, új technológiákat kísérleteznek ki. A már'idézett munkaügyi szervezet adatai szerint jelenleg 4,7 millió ember dolgozik a szénbányászatban, ez a szám 1985-re' 6 millióra emelkedik, s az ezredfordulóra eléri a 8,4 milliót. Mindezek azt mutatják, hogy — az előrelátható jövőben legalábbis — a szén marad a legfontosabb energiaforrás. Ezt támasztják alá a kitermelés, a szállítás és a felhasználás technikailag adott lehetőségei. Mégis, sok problémát kell még leküzdeni, míg a szén ismét .elfoglalhatja helyét a világ energiafogyasztásában. Hogy csak egy példát említsünk a nehézségek érzékeltetésére: a föld alatti bányászatban' a kitermelés átlagos mélysége jelenleg 1200 méter. Európár ban évente átlagosan 10—15 méterrel nő a művelési mélység. Mindez természetesen jelentősen megnöveli a kitermelés költségeit, nem beszélve a technikával szem-r bén támasztott követelményekről,’ valamint a biztonság kérdéséről: Az olcsó energia korszaka egyszer s mindenkorra lezárult — állapítják meg a szakemberek. A szénbányászat feljesztése — talán a felsoroltakból is kitűnt — igen köitségigényes. Ennek ellenére a folyamatosan megújuló — s ezzel párhuzamosan dráguló — módszerek alkalmazása elől nem lehet kitérni. A világ első atomerőművét 1954- ben helyezték üzembe a szovjetunióbeli Obnyinszkban. Ennek teljesítménye 5 megawatt volt, s ha ezt összehasonlítjuk azzal, hogy I 1967-ben a világ különböző országaiban működő atomerőművek I összes kapacitása tízezer, napjainkban pedig több mint százezer megawatt, akkor egyértelműnek mondható az atom karrierje. S ebben a számban még nincs benne az a mintegy kétszázezer megawattnyi kapacitás, melyet — közte a paksi atomerőmű 440 megawattos blokkja is — most terveznek, illetve építenek. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adatai szerint két évvel ezelőtt atomerőművek szolgáltatták a villamos energia 22 százalékát Belgiumban és Svédországban, míg Svájcban 17, az USA-ban 11, Kanadában, Angliában és Franciaországban pedig 10 százalék körül van ez az arány. Az atom — a számokból is kiderül — egyre jelentősebb helyet követei magának a világ energia- termelésében. Mindezzel együtt, a korábbi előrejelzések alapján a fejlődés .lassúbb, mint amit a korábbi előrejelzések alapján várni lehetett volna. Az utóbbi években — s ez is közrejátszott ebben — felerősödtek a viták az atomenergia felhasználásáról: az atom a I tudósok, a szakemberek mellett a nagyközönséget is egyre inkább foglalkoztatja. Népszavazások I döntöttek atomerőművek építéséről és beállításáról, a viták egyre hevesebbé, szenvedélyesebbé váltak, s egyes országokban szinte népmozgalommá nőtt az atomellenes hangulat. A viták különösen I egy-egy — atomerőműben bekövetkezett — „baleset” után válnak I élessé, ilyen volt például két év- I vei ezelőtt -az Egyesült Államokbeli Harrisburg közelében levő I atomerőmű meghibásodása. Ez azonban nem az atomerőmű szűk- I séges velejárója: a vizsgálatok I megmutatták, hogy a telepen a legelemibb biztonsági szabályokat I sem tartották be. (Egyébként en- I nél — a nagy pánikót kiváltó — .eseménynél a lakosságot ért sugárdózis kevesebb mint egyhar- I mada volt annak a mennyiségnek, mint ami egy orvosi mellkasrönt- 1 gennél éri az embert.) Mindezek az atomellenes megmozdulások — melyek mögött nem egy esetben eltérő politikai érdekek húzódnak — sem tudják megállítani az atomenergia térnyerését. Az atomerőművek-' tefjé- sítményének növekedésével és á berendezésék korszerűsítésével egyre csökkentek az atomerőművek beruházási költségei, s míg ez régebben háromszorosa volt az olajerőművekének, jelenleg ez az arány már csak másfélszerese. S ha mindehhez figyelembe vesz- szük az egyre emelkedő olajárakat, az így termelt atomenergia ma már nem drágább, mint amit a hagyományos erőművekben állítanak elő. (Következik: Esetleg valami más.. .?> Idei, „félhivatalos” első helyezésünk, még mindig sürgető tennivalóink további erőfeszítésre, az eddigi tapasztalatok hasznosítására, új módszerek meghonosítására ösztönöznek. Van mire hivatkoznunk. „S manapság, amikor a helyi erőforrások feltárása és hasznosítása legfontosabb dolgaink egyike, az előrelépés egyik alapvető eszközének rangjára kell, hogy emelkedjék mindenütt, különösen érdemes odafigyelni arra a területre, ahol ez már nem csupán követelmény, hanem munkamódszer.” Nem mi mondjuk, a Népszava június 27-i számából idéztük az elismerő szavakat. Hrltai Nándor Különös asszony volt... 5. Útban a helyszínre Szmolenszk. * Ünnep van. A város most ünnepli az ellenállási harc kezdetének évfordulóját. Volt tábornokok és közkatonák találkoznak az egykori harcok színbe-" lyén. Emlékeznek. 1941-ben a német hadsereg itt hajtotta végre egyik legkegyetlenebb tettét. Szmolenszk faházakból állt, lángszóróval végigfutottak az utcán, és Szmolenszk porig égett. Állnak az emlékezek egy dombtetőn, és nézik a kőből újjáépült várost — a Dnyeper mellett Szmolenszk ősi Kreml-falánál a hősök sírjai. Emléktáblák mellett virágkoszorúk. A tizenegyedik sír Marija Qktyabrszkaja sírja. A volt katonai kórházat keresem, ahol Marija Oktyabrszkaja meghalt. A területi pártbizottság szervező titkára nem tud a kórházról. A városi ^pártbizottság titkára a Nagy Honvédő Háború idején az ország más részén teljesített szolgálatot. Dimitrij Ivanovics Oszipov, a szmolenszki napilap főszerkesztője a jelenlegi kórházat hívja telefonon, de a kórházigazgató csak tíz éve került Szmo- lenszkbe, nem tud a régi katonai kórházról, nem ismerte a katonai kórház orvosait. A szerkesztőség legidősebb munkatársa Szmolenszk ben született: — Hogy a katonai kórház parancsnoka ki volt, azt nem tudom. Egy orvost ismertem ott. De ő már meghalt. Ha akarják, a volt 'katonai kórház épületét viszont megmutatom, jelenleg az orvostanhallgatók kollégiuma. A régi épület. Falán még a második világháborúból visszamaradt lövések helyei. A szerkesztőségben délután a kultúrrovat vezetője, a Szovjet Írószövetség tagja, Jurij Vasziljevics Faskov vár: — Feltétlenül keresse meg a szmolenszki 6. számú tízosztályos politechnikai iskolát, a Vörös Gárda utcában. Az V. osztály pionírcsapata Marija Oktyabrszkaja nevét viseli. Úgy tudom, értékes dokumentumokat őriznek névadójukról. Az iskolában eddig ismeretlen fotókópiák sorakoznak. Az osztályfőnök: — Tudomásom szerint innen százharminc kilométerre, a belorusz Krinki faluban, ahol Marija Ok- tyabrszkaját a halálos sebesülés érte, a falusi iskola egyik pionírcsapata szintén Marija Oktyabrszkaja nevét viseli, s birtokukban van néhány alig ismert dokumentum, a többi között %Marija Oktyabrszkaja leveleinek másolatai. A Krinki faluba Szmolenszkből indulok — Vi- tyebszken át. Vityebszk már Belorusszia — Szmolenszk tői száz kilométer. Terepjáró gépkocsit 'bocsátanak rendelkezésemre. . Kísérőm Vlagyimir Lvovics, Vityebszk város napilapjának belpolitikai munkatársa. Délelőtt Szmolenszkben még tűzött a nap, két óra múltán itt északon szikrázik a hó. A gépkocsi lassan halad, de a táj gyönyörű, vakít a fehérség, az országút mentén erdő, faragott falú házak, nyaralók, „dácsák”. Megelevenedett orosz festmény. Távol a hóviharban kis fekete pont mozog, birkózik a'széllel: ember. — Megállunk? — kérdi a gépkocsivezető. — Természetesen — mondja Vlagyimir Lvovics. Es amikor fékez a kocsi, hangosan: — Hiszen ez Nagyezsda Bogdanova lánya. Középkorú asszony száll a kocsiba, nagykabátba, nagykendőbe burkolózva. Szusszant, megengedi a kendő csomóját. — Hát te, hogy kerülsz ilyenkor ide? — Válja testvéremnek gyereke született és engem küldött anyám, hogy megnézzem. — Nagyezsda Bogdanova? — Beteg, és bem tudott elmenni. Hivatalos levéltári adatok: „Hitler 1944-<ben nagy jelentőséget tulajdonított a belorusz, szmolenszk—vityebszki frontszakasznak. Itt vezetett a legrövidebb út Németországba. A német csapatok Belorussziát hatalmas erőddé változtatták. Itt volt az egyik legerősebb német front és a fasiszták legkegyetlenebb tetteinek színhelye. A kegyetlenség fokozta az ellenállást. Belorussziában a partizánok száma 1944-ben: 340 ezer, köztük 50 ezer nő. A Nagy Honvédő Háború éveiben 500 ezer német katonát és tisztet tettek ártalmatlanná. 2098 repülőgépet, 1192 tankot és gépkocsit semmisítettek meg. Nagy jelentőségű volt a partizánok „vágányháborúja”: egy időben és tömegesen semmisítették meg a németek által megszállt területeken a vasúti vágányokat. A belorusz partizánok a háború három éve alatt 10 238 vasúti szállítmányt és 274 hidat robbantottak fel... A belorusz partizánok nemcsak a német katonai és gazdasági intézkedéseket hiúsították meg, hanem sok esetben elpusztították a német hatósági személyeket is, köztük Hitler emberét, Belorusszia főbiztosát, von Kubét.” A terepjáró gépkocsi szélvédő üvege előtt kattogva jár az elektromos ablaktisztító. A kilátás: kifli alakú rés; a gumiszelet lesöpri a havat. A táj dombos. Nagyezsda Bogdanova leánya bekucorog a sarokba és lassan elszunyókál. — Nagyezsda Bogdanova 1944-ben huszonkét éves volt. Hitler ekkor adott különparancsot a vityebszki frontszakasz német vezérkarának: „A frontszakaszt minden áron megtartani!” A vérengzés fokozódott. Naponta emberek százait végezték ki. Nagyezsda Bogdanova egyik nap, amikor hazatért a német konyháról, ahol mosogatott, szüleit házuk előtt holtan találta. Megölték őket. Soha többet nem ment be a házba, egy kis táska volt nála, a táskával elindult az erdő felé. Hét nap után találták még a partizánok. • — Nagyezsda Bogdanova tetteinek emlékét egy megsárgult frontújság félbeszakított lapja- őrzi a vityebszki múzeumiban. Nagyezsda Bogdanova hat hónapig harcolt a vityebszki partizánokkal. Tizenkilenc vágányrobbantási akcióban vett részt. Részese volt a von Kubét megsemmisítő akciónak. Kétszer súlyosan megsebesült. 1944 júliusában a Szovjetunió Érdemrendjével tüntették ki. A szél felerősödik, csattog a terepjáró gépkocsi ponyvaoldala. Vlagyimir Lvovics újságíró forró teát kínál termoszból: — A háború Vityebszknél 1944. június 26-án ért véget. A szovjet hadsereg hosszú harc után törte meg a legerősebb német frontszakaszt. A németek erős állásaira jellemző, hogy Vityebszknél a nagy harcok ellenére is öt hónapig szinte mozdulatlan volt a frontvonal. Az erős iríémet védelem megtörése után egy hét alatt 500 kilométert haladt előre a szovjet hadsereg, és 1944. július 3-án már Minszk is felszabadult. Ekkor került haza Nagyezsda Bogdanova, egy férfival jött, volt partizánparancsnokával, a vityebszki erdőben kötöttek házasságot. Vlagyimir Lvovics sokáig hallgat. A megkeményedett hó serceg a gépkocsi gumikereke alatt. — Nagyezsda Bogdanova és férje, ismertem őket, I sokáig dolgoztak azért, hogy a leégett szülői ház he- I lyére a maguk erejéből kis faházat építsenek. Aztán egy év után sokszor hallottam, beszélték, Bogdanova egyre sűrűben jár orvoshoz, a harcokban kétszer súlyosan megsebesült, s minden megtakarított I pénzét orvosságra költötte, hogy gyereke lehessen ... Az ember éli az életét, évekkel a háború után azt képzeli, hogy már minden szenvedés elmúlt, de ez nem igaz, vannak emberek, akik életük végéig hordják a fasizmus emlékét. Vlagyimir Lvovics egy pillanatra oldalt néz, Na-' gyezsda Bogdanova lányára, és miután meggyőződött arról, hogy alszik, halkan folytatja: — Nagyezsda Bogdanova elkeseredve élt. Már biztosan tudta, sohasem lehet gyereke. Akkor történt, hogy kétezer evakuált gyereket hoztak haza Vi- tyebszkbe. De a gyerekek fele a szüleit már nem találta, meghaltak. Akkor Bogdanova a város ve* zetőségéhez ment és örökbe fogadott egy gyereket. Majd két hónap múltán azt hallottuk, hogy Bogda- . nova megint a tanácsházán járt, különös kérése van: még öt gyereket akar örökbe fogadni, akiknek szülei meghaltak. A város vezetői teljesítették kérését. És azt is, amit kikötött, hogy a hat gyerek közül az egyik belorusz, a másik orosz, a harmadik észt, a 'negyedik grúz, az ötödik türkmén, a hatodik pedig ukrán legyen. Mind a hat lány. Bogdanova most ,58 éves, már nyugdíjas, a sebesülés óta beteg, az állam segíti, a hat gyereket az állam támogatásával nevelte fel, s a város most új kőházat épített részére. Válja, aki most szült, a második fogadott lánya, ukrán, úgy tudjuk, hogy kijevi. A gépkocsi lassan halad, de közeledünk Krinki faluhoz, az egykori harcok színhelyére, ahol Marija Oktyabrszkaja súlyosean megsebesült. . Vlagyimir Lvovics rágyújt egy hosszú cigarettára. — Azért mondtam el Nagyezsda Bogdanova' történetét, mert úgy érzem, ez a történet Marija Oktyabrszkaja életével összefügg. Az orosz asszonyok közül sokan "áldozták életüket és egészségüket hazájukért. Nagyezsda Bogdanova fogadott lánya még mindig alszik a terepjáró gépkocsiban. Távolról egy domb előtt kis földszintes házakból álló település tűnik elénk. Krinki falu. A domb, ahol Marija Oktyabrszkaja tankja napokig harcolt — most az északi hótól' vakító fehér. H. Barta Lajos (Következik: VI. Ismeretlen levelek)
