Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-08 / 158. szám

/ í 1980. Július 8. • PETŐFI NÉPE # 3 Mielőtt a bolt bezár Pártmunkások, terjesztők TÖBBSZÖR MEGTÖRTÉNT MAR, hogy a gyanútlan vásárló zárás előtt fél órával bement a boltba, s főként,«ha az a központ­tól távolabb eső, kis üzlet, hiába kért kenyeret, tejet, nem kapott. Azért, mert már nem volt. Elfo­gyott. Mit tehet Ilyenkor? Ha bosszankodik, az nem segít rajta. Kénytelen visszaibuszozni, -gyalogolni a legközelebbi, tovább nyitva tartó ABC-be, s ott besze­rezni a tejet és a kenyeret. Űtközben persze fogadkozik: hogy söha többé..., hogy még egyszer így nem jár, inkább messzebbről cipeli haza az árut. No, és szidja a boltot, meg az eladót, nem is minden alap nél­kül. De mit tehet az ellátásért fele­lős kereskedelem, hogy a még előforduló és olvasóink által is tapasztalt esetek számát csök­kentse, s valóban érvényt szerez­zen a belkereskedelmi törvény­nek: azaz, a boltokban mindig le­hessen kapni tejet és kenyeret. A kérdést feltettük öt illetékes­nek, íme a válaszok. WAGNER GABOR, a kecske­méti sütőipari vállalat főmérnö­ke: „Nálunk kielégítetlen keres­kedelmi megrendelés nincs. A szerződésben rögzített kötelessé­günknek eleget teszünk. Sőt, arra is lehetőséget adunk, hogy a vá­ratlanul megnövekedett forgalom miatt gyorsabban fogyó kenyér- készletét a boltos közvetlenül a gyárból pótolja. Természetesen, ez utóbbi mennyiség elszállításáról neki kell gondoskodnia.” EGRINE KISS ÉVA kereske­delmi. előadó, tejipari vállalat: „Mi annyi tejet szállítunk, ameny- nyit tőlünk a 'boltok kérnek. A OPERÁK - DRÁMÁK ­Gondolni sem lehet, gondolni sem akarnak nyári szünetre a tévé stúdiói. A kánikula — már amikor valóban fűt és izzaszt — hátrányait gyorsan felejteti a színházak nyári szünete, össze­hasonlításul könnyebb a színész- egyeztetés mint évad közben. riMikor ■ tudna három egész na­pot a tévének szentelni Darvas lián, ha nem ' július elején. Az önarckép — szénnel című port­réfilm többet ad sokat ígérő cí­ménél is. Nemcsak a népszerű művészt mutatja be, hanem mó­dot ad arra, hogy megismerjük nézeteit színházaink, filmgyártá­sunk mostani állapotáról is. Július második hetében a Gaz­dag szegények stábjáé a Szabad­ság téri palota I-es stúdiója. A Jókai-regényből készülő televí­ki jelölt nagyüzletekbe naponta kétszer, a kisebbekbe egyszer vi­szi el a kocsi az árut. Ha a forga­lom nagy, és idő előtt elfogy a tej, a boltvezető ebben az esetben is tud utána rendelni. Ha pedig a kiszállított mennyiség soknak bizonyul, a lejárt szavatosságú tejet — amit eladni már egyéb­ként sem szabad — másnap 50 százalékos áron visszavásároljuk, s feldolgozzuk takarmánynak.” A gyártóikon tehát nem múlik. Mit mondanak a kereskedelmi vállalatok?. TERECSKEI JANOS árufor­galmi osztályvezető, Bács-Kiskun megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat: „Nem lehet gyakori eset, hogy zárás előtt elfogyjon a kenyér. Esetleg hétfőnként, de ak­kor is csak rendik ívül ritkán. A mi boltjainkban követelmény, hogy mindig legyen tej és kenyér. A .boltos inkább többet rendel, s rendelhet is nyugodtan, mert a kenyér 'három napig eladható. S ha véletlenül mégis marad ki, a száraz kenyeret 3 forintos kilón­kénti áron takarmányként érté­kesítjük. A veszteség pedig nem az üzletet, vagy annak dolgozóit terheli, hanem a vállalatot. Na­gyon nagyot kell hibáznia a 'bol­tosnak ahhoz, hogy .kártérítés fi­zetésére 'kötelezzük. Hasonló a helyzet a tej rendeléssel is, mint a kenyérrel. * Ha a boltosok azt látják, hogy kifogyóban az áru, pótlólag is kérhetnek még. De egy olyan egységben, ahol az eladó egyedül vagy másodmagával dolgozik, te­lefon nincs, ott nem tud miit ten­ni.” KOVÁCS GYULANE, kiske­reskedelmi osztályvezető, MEZÖ­PORTRÉFILMEK ziós műben Harsányt Gábor, Vö­rös Eszter, Komlós Juci, Deák Sándor kapott fontosabb szere­pet. Rendező: Karinthy Gábor. Magyarországon kívül Romá­niában, Csehszlovákiában, az Egyesült Államokban és Kana­dában forgat a Bartók Concerto munkacsoportja. A Magyar Te­levízió és a kanadai CBC Tele­vízió közös alkotása e világhírű zenemű kapcsán mutatja be a nagy magyar muzsikus életútját. A Concerto karmestere: Doráti Antal. Szerepet kap Kocsis Zol­tán. Fischer Iván is. A külső félvételek augusztus végén feje­ződnek be. A Magyar Televízió nagy si­kereket ér el orosz klasszikusok tolmácsolásával. Okudzsava Sze­gény Avraszimov-ja remélhetően • • • TERMÉK Vállalat: „A ZÖLDÉRT- boltoknak — érthetően — nem a tej- és ikenyérárusítás a fő pro­filjuk. Mégis csináljuk, külön .mű­ködési engedély alapján, azokon a területeken, ahol nincs más bolt. Kecskeméten hat egységünk­ben kapható .tej, s a hátiból ötben kenyér is. E cikkek árusításával kapcsolatban felszínre került hiá­nyosságokat — szorító munkaerő­gondjaink ellenére is — meg kell szüntetni. Egyébként az esetleges veszte­ség nálunk is a vállalat számlájá­ra megy, ami az egységeinket közvetlenül nem érinti. Így a boltvezetőink biztonságosan ren­delhetnek árut. Egy másik, igen figyelemre méltó adat, hogy egyik szóban forgó üzletünkben a havi forga­lomnak a zöldség és a gyümölcs alig 15 százalékát teszi ki.” MÚCZA IMRE, a városi tanács kereskedelmi csoportjának veze­tője: „Kecskeméten évek óta nem volt probléma az ellátással, még a mindig kiszámíthatatlan 2—3 napos ünnepek idején sem. Meg­figyeléseink szerint csak kisebb gondokról lehet szó. Természete-' sen ezdkre is figyelünk, mert ér­vényesíteni kell az elvet: nyitástól zárásig tej és kenyér legyen min­den olyan boltban; amely azt egyébként árusítja. A közeljövő­ben a kereskedelmi egységeket el akarjuk látni telefonnal is, hogy szükség esetén azonnal intézked­ni tudjanak.” Az imént azt írtuk: a gyártó­kon nem múlik. Az utóbbi nyi­latkozatok azt bizonyítják, a ke­reskedelmen sem. Remélhetően a tapasztalatok ezt igazolják is. V. T. tovább erősíti ezt a vélekedést. A dekabrista összeesküvők peré­ről forradalmi következtetések­kel távozó ifjú orosz nemes át­alakulásának történetét olyan ki­váló művészek mutatják be, mint Andorai Péter, Kun Vil­mos, Kottái Róbert, Cserhalmi György, Pogány Judit és mások. A Pasa-felsőn dolgozó stábot Gát György irányítja. Egy faluszociográfia (Pölöske), egy mesejáték (Maskarák), egy tévéopera (Az arany meg az asz- szony), egy balettműsor (Rossi­ni zenéjére), egy Balaton-felvi- dcki irodalmi barangolás felvé­telei is szerepelnek a program­ban. Szó sincs tehát nyári szünet­ről: H. N.' Nemzetközi kereskedelmi szakszervezeti konferencia A Kereskedelmi Dolgozók Szak- szervezetei Nemzetközi Szövetsé­gének VI. szakmai konferenciáját hétfőn Vas János, a KPVDSZ fő­titkára ünnepélyesen nyitotta meg a SZOT rózsadombi üdülőjé­ben. A megnyitón részt vett és felszólalt Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a Szakszervezeti Világ- szövetség elnöke, aki az SZVSZ nevében köszöntötte a nemzetközi tanácskozás résztvevőit. A meg­nyitó után Adam Ghertenisan, a nemzetközi szövetség főtitkára vi­taindítójában beszámolt a szövet­ség négyesztendős tevékenységé­ről, eredményeiről, a kereskedel­mi szakszervezetek és dolgozók részvételéről, feladatairól a nem­zetközi szakszervezeti egység meg­teremtésében, a békéért, a leszere­lésért folytatott harcban. A főtit­kári beszámoló — az egyes szak- szervezetek jelentései alapján — értékelte a világ kereskedelmi dolgozóinak élet- és munkakörül­ményeit, foglalkozott a munkafel­tételek, az életszínvonal további javításának tennivalóival, s a nemzetközi szervezet ezzel kap­csolatos feladataival, ajánlásaival. A kereskedelmi szakszervezetek nemzetközi szakmai konferenciája 43 ország 153 képviselőjének rész­vételével, csütörtökig tanácskozik, majd .megválasztja a nemzetközi szövetség vezetőségét. (MTI) SZÉLLO VASISKOLA k * íj! 0 Széllovasiskola nyílt Balaton- füreden a Marina Hotel strand­ján. A világszerte népszerű vízi- sport csinyját-bínját a házi és külföldi turisták egy speciális szimulátor segítségével száraz- földön elsajátíthatják. A sporto­lók eredményes vizsga után szél­lovas vizijártassági igazolványt kapnak. (MTI-fotó) HA VALAKI venné a fárad­ságot, és megpróbálná elképzelni, történt hazánkban és a nagyvi- véggigondolni, hogy mi minden légban az elmúlt harmincöt év alatt, ugyancsak nehéz dolga len­ne. S aligha tehetné ezt eredmé­nyesen — de tárgyilagosan egy­általán nem —, ha nem rendel­kezne megfelelő eszmei-politikai felkészültséggel. Konkrétabban: ha hiányozna belőle a korszerű látás, dialektikus szemlélet, a marxista—leninista világnézet; az a képesség és tudás, amely nél­kül a ma embere eltéved a dol­gok rengetegében, a társadalmi­gazdasági folyamatok látszólagos összevisszasságában. Mi a teendője hát annak az embernek, aki nem csupán él­vezni akarja az egyéni-társadal­mi javakat, aki nem csak önma­ga boldogulására gondol, hanem értő s alkotó módon akar maga és az emberiség legszebb ügyei­nek érdekében fáradozni? Mit tegyen hát az a ma élő ember, aki a múltbeli embertelenségek, gyalázatosságok felismerése után elkedvetlenedik, ám utána mégis az előrehaladás útjait-módjait kutatja, keresi? Azok, akik annak idején ré­szesei lehettek a felszabadulást követő időszak nehéz, keserves, mégis felemelően nagyszerű — túl­zás nélkül: hősies — országépítő munkájának, s az akkori idők politikai harcainak, jól emlékez­nek még rá, mekkora szerepe volt akkor az ideológiai harc­nak. S hogy ebben milyen segít­ségül szolgáltak a kezdetleges, túl egyszerű formájú, ám tartal­mukban értékes, főként a Szikra Kiadó által megjelentetett mű­vek. Százezrek kaptak segítséget napi felvilágosító munkájukhoz; s természetesen ahhoz, hogy a háború utáni zűrzavaros időszak­ban ők maguk is jobban eliga­zodjanak. Az MSZMP Politikai Bizottsága ezt ismerte fel töké­letes pontossággal, amikor hatá­rozatot hozott a könyvkiadásról, melyben többek között ez szere­pelt: .Érvényesítsék következete­sebben a könyvkiadás közvetett és közvetlen világnézeti-nevelési feladatait. A marxizmus—leniniz- mus klasszikusainak megindult sorozatait részben fejezzék be, részben folytassák és indítsanak új sorozatokat r.. Adjanak ki több munkát aktuális ideológiai kérdésekről... Ki kell adni ösz- szefoglaló, kézikönyvjellegű filo­zófiai. történeti, irodalomtörténe­ti. művészettörténeti munkákat és különböző szaklexikonokat.” A FENTI SOROK olvasásakor lehetetlen nem gondolni arra, hogy e határozat megszületése óta eltelt több mint két évtized alatt a párt politikája alapvető­en nem változott meg ilyen te­kintetben sem. Példa erre a né­hány esztendővel ezelőtt elfoga­tíctt ideológiai határozat. A má­sik dolog viszont, amire akarat­lanul is gondol az ember: az, hogy milyen nagyot lépett előre azóta a politikai könyvkiadásunk. A pártirodalom terjesztésében hatalmas utat sikerült bejárni az elmúlt évek alatt. Nem utolsósorban szűkebb ha­zánkban, Bács-Kiskunban is, ahol ma már mintegy ezer terjesztő propagandista igyekszik eljuttat­ni sokakhoz a politikai és párt­irodalom termékeit. Köztük min­den másodikról el lehet monda­ni, hogy legalább öt év óta vég­zi e fontos pártmegbízatását. So­kan más egyéb pártmunkát is végeznek a terjesztés mellett, ami megnöveli szerepüket, te­kintélyüket. Közös és tervszerű tevékenységük nyomán az utób­bi öt esztendőben több mint a duplájára nőtt a Kossuth-kiad- ványok forgalma megyénkben. Éppen most azért időszerű er­ről a témáról beszélni, mert a megyeszékhelyen ma fontos ta­nácskozásra kerül sor. Ezen a pártbizottságok mellett működő, terjesztést segítő munkacsopor­tok vezetői vitatják meg az ered­ményeket, gondokat s a teendő­ket. Főleg azt, hogy miként, mi­lyen módszerekkel lehetne az ed­digieknél is jobban, hatékonyab­ban végezni ezt a munkát. A párt XII. kongresszusának ide vonat­kozó határozata is ezt sürgeti, sietteti. Arról is szó esik nyíl-' ván, hogy a ma még itt-ott ta­lálható „fehér foltokat” hogyan lehetne eltüntetni. Ugyanis az ta­pasztalható olykor a kimagasló eredmények mellett, hogy akad­nak még helységek és munka-1 helyek, ahol a politikai és párt­irodalom terjesztését elhanyagol­ják. Általános tapasztalat — és ez törvényszerű is -4, hogy ahol így járnak el, ott a művelődés egyéb területei is háttérbe szo­rulnak — és fordítva. A MAI NAPON tehát terjesz­tő propagandisták a propaganda- munka megyei irányítóival és a Kossuth Könyvkiadó terjesztői szakembereivel közösen, fontos és időszerű kérdésről folytatnak eszmecserét. Többek között ár­tól. hogy a politikai-ideológiai jellegű kérdések iránt miként le­hetne még jobban felkelteni az érdeklődést. S nem utolsósorban arról, hogy a már széles k,örben alkalmazott módszerek — író— olvasó-találkozók, kiállítások, helyszíni árusítások, előadások, egyéni beszélgetések stb. — mi­lyen eredménnyel járnak, és ho­gyan lehetne azokat gazdagítani, továbbfejleszteni. És feltehetőleg arról is szó lesz majd ezen a tanácskozáson, hogy milyen esz­közökkel, hogyan lehetne a ter­jesztő propagandisták elismeré­sét megbecsülését növelni. Ho­gyan lehetne még jobban bevin­ni a köztudatba, hogy a terjesz­tők — pártmunkásak. V. M. Mi készül a tévé műhelyeiben? ATHÉNTŐL MOSZKVÁIG magyar sport • Páros műkorcsolyázók az emelvényen. Jobbra az ezüstérmes Ki­rály—Kékessy kettős. 6. London: a diadalmenete AZ OLIMPIAI ZÁSZLÓT ti­zenkét évi szünet után, 1948. jú­lius 29-én vonták fel újra az an­gol fővárosban, az 1908. utáni má­sodik londoni olimpián. Az ötven­kilenc ország mintegy négy és fél ezer versenyzője között sokan akadtak, akik már a korábbi játé-j kökön .is részt vettek. Az egyéni sportágiak győzelmi listáit itekint- ve azonban csupán két sportoló tudta megismételni Berlinben aratott diadalát. Külön örömet jelenthet még ma is számunkra, hogy az egyik éppen Élek Ilona, a női tőrvívás akkoriban valóban •utolérhetetlen bajnoknője volt. De a másik, Jan* Brzak csehszlo­vák ,kenus is említést érdemel. Az éveken át tartó pusztító vi­lágháború emléke még erősen rá­nyomta bélyegét a játékokra. 'Londonban, 'három évvel a nagy világégés után is takarékoskodni kellett. Űj létesítmények építésé­ről, olimpiai falu létesítéséről szó sem lehetett az akkori, viszonyok között. ELSŐ ALKALOMMAL szer­veztek viszont olimpiai játékok­ról televíziós közvetítésit, bár ak­koriban még gyerekcipőben járt az angol televíziózás; alig nyolc­vanezer előfizetőt tartottak nyil­ván a ködös Albion'ban. A részt­vevők közül a háborút kirobbantó Németország és Japán hiányzott. Az angolok ugyan sportszerűen a NOB valamennyi tagországának elküldték a meghívást, de a német és a japán versenyzők részvételét nem tartották 'kívánatosnak. Moszkvából pedig csak megfigye­lők érkeztek, mert a Szovjetunió Olimpiai Bizottsága még nem . volt tagja a NOB-nak, versenyzői nem állhatták rajthoz. Az olimpia igazi hősei a koráb­bi játékokhoz hasonlóan az atlé­ták soraiból kerültek ki. A fér­fiaknál ugyan hosszú idő után egyetlen versenyző sem tudott duplázni, de az itt bemutatkozó Emil Zátopek óriási sikert aratott, főszereplővé pedig a Berlinben még .helyezetten Fanny Blankers- Koen, kétgyerekes családanya, a későbbi kiváló amszterdami sport­szerkesztő harmincéves felesége lépett elő. Fanny asszony a két rövid távon aratott győzelme után gáton is a leggyorsabb volt, végül a negyedik helyről hozta fel a holland váltót, azaz négy arany­érmet vitt haza. Emil Zátopek, a rendkívül csúnya tartással, fejét fájdalmas, furcsa grimasszal ol­dalra szegve, zihálva futó cseh­szlovák futó már a megnyitó nap­ján, a 10 000 méteres síkfutásban megmutatta igazi képességeit. Ne­hézkes, természetellenes stílusá­val, váratlan ibeleerősítéseivel a tetszetős könnyedséggel futó finn Heinonak olyan kínos leckét adott, hogyxa világcsúcstartó végül a fű­re lépett, a verseny feladására kényszerült Zátopek hallatlan fölényére jellemző, hogy csaknem ötven másodpercet, egy teljes kört vert rá a francia Mimounra, aki­vel egyébként még találkozunk a játékok történetében. Megismétlő­dött a korábbi maratoni futóver­senyek tragédiája: Étienne Gailly, a huszonegy éves maratoni futó rogyadozó térdekkel elsőként ér­kezett a stadionba, de végül ket­ten is megelőzték. A toválbbi ér­dekes szereplők egyike a gátfutó vllágcsúcstartó Harrison Dillard, aki igazi számában nem tudott bekerülni az amerikai csapatba, s így mintegy kárpóitlásként a 100 méteres síkfutás olimpiai bajnok­ságának megnyerésével vígaszta­0 A kétszeres bajnok. Takács Károly. lódott. A tízpróbát pedig az akkor még csupán tizenhét esztendős Bob Mathias, az amerikai szená­tus későbbi képviselője nyerte. Úszásban az amerikaiak taroltak, tizennyolc férfi versenyzőjük kö­zül 'tizenöt úszott a döntőben, s mind a hat számot megnyerték. A súlyemelők nagy mezőnyében (30 ország, 120 indulói is a legjobban szerepeltek, ökölvívásban, (rekord­létszám; 39 ország, 206 verseny­ző) viszont csak egy aranyat nyer­tek. Igaz, a részrehajlások miatt tölbb,' mint húsz pontozót haza­küldtek. Kötöttfogású birkózás­ban az északi országok legjobbjai, szabadfogásban pedig a törökök jeleskedtek. Öttusában Wille Grut, a nemzetközi szövetség jelenlegi főtitkára 'hódította vissza a világ- elsőséget a sportágat feltaláló skandinávoknak. A sikereknek örvendő svéd sportkedvelők ké­sőbb, jóval a játékok után', a Nem­zetközi Lovas Szövetség érthetet­len döntése miatt bosszankodhat­tak. A díjlovaglásban győztes csa­patuk eredményét megsemmisítet­ték, mert Gehnäll Persson őrmes­terként, tiszti rang nélkül', úgy­mond szabálytalanul került az együttesbe. LONDON VÉGEREDMÉNYBEN a magyar sport diadalmenetével zárult. A pusztító háborút követő nélkülözés, az újjáépítés terhei, az inflációs nehézségek ellenére nagyszerű felkészülési lehetősége­ket .biztosítottak a versenyzők­nek. Edzőtábort szerveztek, s még a helyszín kiválasztására is ügyel­tek. így esett a választás éghajlata miatt a londoni párás klímához hasonló Tatára. A versenyzők ter­mészetesen még az iskola tanter­meiben aludtak az ideiglenes ed­zőtáborban, együtt készültek. Londoniban is megszerezték a tíz aranyérmet, de a további öt má­sodik és tizenegy harmadik helye­zéssel összességében jobban szere­peltek. Mindennek három évtize­de már, s talán nem érdektelen, ha gyors névsorolvasást végzünk a londoni győztesek sorában... A tőrvívó Élek Ilonáról már szól­tunk. Németh Imre (szül. 1917), Bauer Rudolfot követve, második férfi atlétikai aranyérmes, a Nép­stadion igazgatója volt a megnyi­tástól kezdve, nyugdíjban van, fia Montrealban gerelyhajításban nyert olimpiai bajnokságot. Gyar­mati Olga (1924) Angliában tele­pedett le. Bóbis Gyula (1909) a vasútnál dolgozott, kiváló nehéz­súlyú birkózó, évekkel ezelőtt hunyt el, lánya, Bóbis Ildikó vi­lágbajnok vívónő. ‘ Papp László (1926) a háromszoros olimpiai baj­nok, előbb a profik táborában állt helyt, majd edzőként is kiváló si­kereket ért, jelenleg újra a válo­gatott vezetője. Csík Tibor (1927) a hányatott sorsú ökölvívó kül­földre távozott; előbb Belgium­ban, majd Ausztráliában élt Ta­kács Károly (1910) legendáshírű sportlövő, jobb kézfeje elvesztése után ballal tanult meg lőni. Olyan magabiztos volt, hogy győzelmi nyilatkozatát előre megírta, csak elővette a zsebéből, és felolvasta a rádió mikrofonja előtt. Néhány éve halt meg, katonai főiskolán 'tanított. Pataki Ferenc (1917) a szaltókirály, artistaként bejárta a világot, jelenleg az artistaképző főiskolán tanít. Gerevich Aladár (1910) hat olimpián összesen hét aranyat nyert, nyugdíjas vívó­mester, de naponta oktat, fia, a világbajnok Pali a londoni játé­kok idején született. Csapattársai Kovács Pál (1912) és Kárpáti Ru­dolf (1920) nyert később egyéni­ben aranyat, Kovács belvárosi Quint presszóját vezeti, és a szö­vetségben tevékenykedik, Kár- páti nyugdíjas ezredes, a szövet­ség aktív közreműködője. Ber- czelly Tibor (1912), Rajcsányi Ká­roly (1907) és Papp Bertalan (1913) nyugdíjban, a sporttól kicsit távo­labb élnek, de a nagy sikerekre, amelyeknek részesei voltak bizo­nyára emlékeznek még... Vad Dezső (Következik: Tizenhat aranyérem)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom