Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-30 / 177. szám

19SO. július 30. • PETŐFI NÉPE • 3 BÁCS-KISKUN OÁZISAI (II.) hidrogénkarbonátos, kloridos hé' víz... Átlagos hétköznapokon csupán 400—500, kettős hétvégeken 3 és fél, négyezer fürdőző, napimádő vált ide belépőjegyet. A két „nagy” medencében — összterü­letük mindössze 250 négyzetmé­ter (!) — 30 és 34 Celsius-fokos víz várja őket, amíg kedvező az időjárás. Kisebb vagy nagyobb fedett uszoda építésére gondolni sem mernek a tanácsiak, lévén a strand a kezelésükben (?), és a költségvetésből ekkora összeget képtelenek kigazdálkodni. Pedig — és ebben egyetértünk Orbán Pállal — volna fantázia a fej­lesztésben ... Pláne, ha az ellátást is lénye­gesen javítanák, és a szolgálta­tásokat is bővítenék. Ha valahol a közelben meg tudnák húzni magukat éjszakára is az ide ér­kező bel- és külföldi turisták, ha a bejárattal szembeni kocsmát vendéglővé, netán étteremmé ci­vilizálnák, ha a csátaljai áfész belső büféjében kapható sült kolbászt nemcsak forró vízben puhítanák és így tovább, és így tovább. Anélkül viszont — a kel­lemes környezet, a 9 ezer négy­zetméternyi szépen gondozott zöldfelület, az egyébként növek­vő kereslet, s az utazási irodák folytonos kíváncsiskodása ellené­re — a dávodi gyógyfürdő alig emelkedik felül a „falusi népla­vór” méltatlanul lekezelő rang­ján. □ □ □ És ehhez a gondolathoz adalék a fürdővezető keserve: a két, há- romszázvalahány méter mély kút közül az egyik pozitív, így aztán télen percenként 200 liter gyógy­víz folyik el a kanálisba. Ugye­bár, a hasonló esetekre szokás mondani, némi malíciával, saj­nálkozva: milyen gazdagok is va­gyunk .... Kutasi Ferenc A dávodi gyógyfürdő Két mondat — ennyi jutott csupán a településnek és nem több — a Bács-iKjskun megyei Idegenforgalmi Hivatal 1977-ben megjelent Baja és környéke cí­mű útikönyvében: „Dáyod alka- likus-radioaktív gyógyvizéről hí­res; a fürdő működik, a közelben újabb lelőhelyek után kutatnak. Az eddigi eredmények Balaton- füred vizéhez hasonló összetételű víz nyerésével biztatják a szak­embereket.” Nos, a megyében egyedülálló . gyógyvízzel táplált dávodi strand­fürdő az iménti csikorgó hivatali zsargont használva: most, 1980 nyarán is működik. A kutatások­ról, s azok . kimeneteléről a kör­nyékbeliek keveset tudnak, a Ba- latonfüreddel való összevetés pe­dig nyilvánvalóan az elfogult kró­nikás megbocsájtható túlzása, s talán nem is alaptalan remény­kedése. De a fürdő, az még mindig a régi. Olyan, amilyennek az 1969- es nyitáskor megismerhettük, s ez a minősítés inkább dicséret, mintsem rosszízű fanyalgás... □ □ □ Az egész, a Bajáról kiinduló, kacska/ingós Ferenc csatorna ál­tal a /Dunához ölelt, dús vegetá- ciójú / sziget — s rajta Püspök­puszta — 195Ó-ig Mohácshoz tar­tozott Még korábban a pécsi püspökség birtoka volt (innen az elnevezés), jelenleg meg Dávod határát tágítja. A község belte­rületétől egy kilométerre, a helyi tsz állattartó telepe, s a fürdő tö- vében-oldálában körülbelül négy­százan laknak. A tanács újabb 53 telket mért már ki, közülük 30 gazdára is talált, nem a helybe­liek között persze; afféle vízkö- zeli üdülőnegyed csirájával ta­lálkozhat itt az idegen, egyelőre villanyvezeték nélkül, lassan nyújtózó ivóvízhálózattal. A közvetlen környezetet öt hek­tárnyi fiatal parkerdő teszi már­is, s a jövőben még inkább vál­tozatossá, emberközelivé. □ □ □ A faluból kivezető, egyébként elég keskeny és kátyús út még mindig a régi, ingatag, egysávos fahídon fut a szigetre. A csator­naparton nagy a felfordulás, el is terelték a forgalmat: új híd készül, s építői nem kapkodják el dolgukat. Ajánlatos hát Nagy- baracskán keresztül, a mohácsi komp felé haladva, egy tűrhető minőségű leágazáson, kis kerülő­vel megközelíteni a. strandot,. Ezt, mindenkinek készségesen el­mondják a helybeliek, de az 51-es főúton és később is táblával je­lezni a követendő irányt — ez eddig senkinek sem jutott eszé­be. Orbán Pál fürdővezetőnek — aki szezonzárás után főállás­ban a dávodi tanács előadója — nemrég még legalább az egyik szeme nevetett. Ma már sír mind a kettő. 1978-ban még 43 ezer vendégük volt — befogadóképes­ségük felső határa ez —, 30—40 százalékban külföldi, zömmel ju­goszláv, de akad bőven román, keletnémet és cseh is. Mióta azonban leértékelték a dinárt, déli szomszédaink érdeklődése igencsak megcsappant. mm Jóllehet a víz ugyanaz, 38 Cel­sius-fokos és a gyógyító hatást az Országos Közegészségügyi In­tézetnek az öltözőben kifüggesz­tett részletes szakvéleménye bi­zonyítja: kalcium- és magnézium- karbonátot is tartalmazó, alkali Erősáramú irányítóberendezések Egerből 9 A VILATI Egri Irányítástechnikai Berendezések Gyárában erős­áramú és elektronikai berendezéseket gyártanak. Képünkön: mű­anyaggyári hengermű vezérlőberendezését ellenőrzik. (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS.) JÖN AZ ŰJ TÍPUS A Moszkvics és a vízözön A Moszkvics autócsalád leg­újabb képviselője, a 2140 SL jel­zésű típus, már az idén sorozat- gyártásra kerül. Az új termékben a legkisebb alkatrészig minden új. Üj rendszer szerint működik a motor fűtőanyag-adagolása. A motor gazdaságosabb és kevésbé szennyezi a levegőt. A kocsi mű­ködése zajtalan. Kerekeit acél- bordázatú radiálabroncsokkal sze­relték fel. A nemzetközi bizton­sági előírásoknak megfelelően a Moszkvicsra olyan lökhárítót sze­reltek, amely felfogja az ütés erejét. A kocsi még kényelme­sebb, mint az elődei, Általános vélemény szerint, a modern gép­kocsi típusát a hölgyvezetők igé­nyei szabják meg. A kocsivásár­lásnál nem érdeklik őket a mű­szaki finomságok, elsősorban a gazdaságosság, a külső, a kényel­mi szempontok és a könnyű ke­zelhetőség alapján döntenek. Az új Moszkvics pontosan megfelel ezeknek a követelményeknek. A moszkvai autógyár 15 éven keresztül lényegében ugyanazt a típust gyártotta'. Ez magyarázza, hogy a gépkocsi lemaradt a kor­szerű követelményektől. A Togliatti gyár futószalagjai­ról pedig újabb és újabb Zsiguli- modellek kerülnek forgalomba, így a vásárlóknak módjuk nyílt arra, hogy összehasonlítsák az au­tókat (ne feledjük a gorkiji, a zaporozsjei és az izsevszki gyárak termelését), és ez az összehason­lítás nem a Moszkvics javára dőlt el. A gyár persze nem arra törekszik, hogy valamiféle ultra­modern kocsit állítson elő. A korszerűség mellett, változatlanul a megbízhatóság a legfőbb cél. Á mostani modell, a „2140 SL” tí­pus e kettős feladatnak felel meg. Az autógyárból hazatérőben eszembe jutott A. Petrovnak, az APN dzsakartai tudósítójának története: „Trópusi zápor. Ülök a lerob­bant Toyotában immár húsz per­ce, az eső végét, még nem látni. A „Bandzsir” — árvíz — itt min­dennapos dolog. A víz befolyik az utastérbe, lefullad a motor... Az előre megbeszélt találkozóról világos, hogy lekésem... Hirte­len látom a hátsó ablakon, hogy egy „taxi”-táblával ellátott kocsi lassan, de biztosan küzdi le a vízi akadályt. Várom, míg utolér. Szerencsére a kocsi szabad. Át­szállók, elindulunk, és ekkor lá­tom, hogy a mi Moszkvicsunkon megyek. Útközben elbeszélgettem a so­főrrel. Kiderült, hogy több mint tíz éve taxin dolgozik. Sokszor cserélt kocsimárkát. Moszkvics- csal több, mint egy éve jár. A taxis szerint kívánni sem lehetne megbízhatóbb, olcsóbb, gazdasá­gosabb kocsit... Könnyedén ke­rülgetjük a mozdulatlan Chevro­leteket, Mercesedeseket, Hondá­kat. És íme, megérkeztünk. Kö­szönöm a vezetőnek. „Miért ne­kem köszöni? — csodálkozik. — Az érdem az ön fö.dijeié”. Szergej Grizunov APN—KS Hangok, képek, vélemények ezúttal nem a készülékből A „Mi együtt sírunk, együtt ne­vetünk” csacska táncdalszöveg az idén várakozáson felül „bejött” a GELKA-nál és megrendelőinél. Feszültségtől terhes és attól men­tes napok s órák váltakoznak a két félnél, aszerint, 'hogy a „Tisz­telt ügyfelünk !”-nek nevezett pol­gártárs jobb hangulatban, vagy vibráló kedéllyel csukja-e be ma­ga mögött egy-egy szerviz ajtaját. 22 panasz, bejelentés 1980-as válaszlevelek panasz­ügyben a GELKA megyei ve­zetőjének, Mészáros Ferencnek a kezében. — Tessék! — adja át a köteget. — Huszonkét levél. Ennyit kap­tunk január elseje óta. — Sok, vagy kevés? — A 22-t elhagyhatjuk. A szám nem annyira lényeges. Inkább a tények... * „Kocsis János, Tataháza, Kos­suth utca 3. szám alatti lakos pa­naszügyét .megvizsgáltam. AT— 961-es típusú tévéjét 1980. febru­ár 28-án hozta be szervizünkbe javíttatni. Egy diódát kellett vol­na kicserélni, de az éppen n^m volt a raktárban. Megrendeltük. Március 20-án ügyfelünk használ- hatóan visszakapta a tévéjét. Vojtek Sándor, bajai szervizvezető”. • „Áprilisban elromlott az ÁT— 961-es típusú tévékészülékem. Áhogy a szerelő mondta, tönkre­ment a sorkimenője. A hiányzó alkatrészt a szerviz beszerezte. Készülékem azóta kiválóan mű­ködik. Köszönöm, hogy jóakarás­sal, gyorsan és eredményesen cse­lekedtek. Mikó Menyhért Mélykút.” * „1978-ban vettem egy Sens Ori­on tévét. Ez állítólag nagyon mo­dern, de nekem rengeteg bosszú­ságot okozott. Hanghiba miatt hat­szor hívtam hozzá szerelőt. A té­vé nem felelt meg annak, amit a gyár ígért: A készülék, reméljük, megelégedésére fog működni. Vé­gül egy PL—500-as elektroncső cseréjével, 1980. május 9-én a GELKA megoldotta a problémá­mat. Hegedűs Mária Ladánybene”. * Idézzünk még Puskás Ferenc leveléből, aki Kiskunfélegyházáról arról számolt be: a GELKA köz­ponti vevőszolgálati osztályának közreműködésével, egy áramköri megoldással átalakították rádió­ját, amely most már nem sípol, s hangja megfelelő. Szinte valamennyi levél első be­kezdése: az alkatrészről, illetve annak hiányáról szól. Arról, hogy a gelkás udvariat­lan, vagy követelőző lenne, nem szólnak a levelek. — Ezek szerint az elektromos- gép-karbantartók szívesen látott emberek a megyében? — kérde­zem Mészáros Ferenctől. — Ki-ki meggyőződhet róla, amikor a lakásán szerelőt fogad. Mi, akik a megyében havonta. 10 ezer munkalap alá írjuk a ne­vünket, vagy tesszük a bélyegzőn­ket, ezzel tízezer elvégzett javí­tásnak „írunk alá”. És sokszor a helyszínen 1 Minden nyolcadik té­vének, mondhatom, a lakásban adunk hangot, vagy képet, 48 órán belül. Baján 14 műszerészünkből tíz házról házra járva dolgozik, s csak négy marad bent a műhely­ben a szükséges munkát elvégez­ni. Kecskemétet, ahol a Széche- nyivárosban 3800 fekete-fehér té­vét néznék, területileg ugyancsak felosztottuk a kijáró műszerészek között. „Gyönyörű a kép” A helyszín: Berta József né, Kecskemét, Budai utca 27. számú háza. — AT 961-es Uránusz tévét vet­tem. Nem tudom, hogy történt, de egyik nap még volt hang — másnap már nem. Szóltam a GELKA-nak. Kijött egy rendes fiatalember, és azt mondta: „Sem­mi baj, csupán elmozdult alul a kis hangkapcsoló”. Visszaállította, és azóta minden rendben. Fehér János, MÁV-alkalmazott a kecskeméti máriavárosi állomá­son, a rekkenő hőségben földet ás, de amikor Minividi tévéjére tere­lem a szót, az izzadságcseppek el­lenére is földerül: — Gyönyörű a kép, mióta a kis gépet a szervizből elhoztam. Én nem panaszkodhatom. Nagy Györgyöt kapuzárás köz­ben érem a Czollner köz 39. szám alatti házánál. — Megyek nézni a híradót — int a lakásuk felé. — Már jó a té­vénk. Az Orion 60-asunknak „sza­ladt’.’ a képe és a hangja se volt jó. Egy maszek műszerésszel pró­bálkoztam először, de nem ment a dolog: 650-et kért három „vizi­tért”, és a tévé mégse akart jól működni. Ezután hívtam egy gel- kást. Az hozott alkatrészt, s 260 forintért a végére járt a dolog­nak. A baj olykor nem jár egyedül. Erről győződtem meg Lajos Mi- hálynénál, a Szimferopol tér 15. szám alatt Ráadás-garancia, ügyféljáratással Az asszony 1977 őszén vásárqlta Gold Sztár 5103-as tévékészülékét. A szerencse fiának, azaz lányá­nak érezhette magát, mert á kecskeméti Alföld Áruháztól, a kétévesen felül, egy tévé-népsze- rűsítő akció keretében, plusz egy év ráadás-garanciát kapott.. Lega­lábbis papírja van róla. E jótállá­si toldaléknak azonban vajmi ke­vés hitele van a GELKA-nál, mi­vel a múltkori javításkor a szer­vizből az asszonyt az Alföld Áru­házba küldték, hogy1 ott számol­tassa el a kifizetett munkabért. — Most viszont se hang, se kép. A gyerekek itt nyaggatnak, hogy: „Anyu, mikor nézhetjük már a mesét?” De mit tudjak mondani? —. mérgelődik Lajosné. Július 11-én jelentettem a hi­bát. Avval bocsátottak el: majd kedden, fél 3-kor jönnek. Most kedd van, háromnegyed hat, és még sehol semmi... Egyetlen fix pontja van: a pót­garanciás papírra felírt 415 297-es szerződésszám, amelynek alapján az Alföld — állítólag — egyéves átalányszerződést kötött Lajosné készülékére a GELKA-val. Meddig nyomjuk? Legyünk őszinték. A kereskede­lem néha túlfesti, agyonreklámoz­za műszaki árucikkeit. Jő dolog a reklám, de csak módjával. Mert ha a modulrendszerű tévéket úgy hirdetik á képernyőn, hogy azok javítása 4—5 perc, és nem áll egyébből, mint egv-egy részegy­ség cseréjéből, csalatkozik a tisz­telt ügyfél, ha megtudja: hagyo­mányos áramkörök is léteznek a modulkészülékekben, s a régi és az új keveréke nemegyszer mű­helyi, mérőműszeres beavatkozást kíván. S az már nem öt perc! „ Azt is ritkán mondják el bolt­ban, hogy az egyébként olcsó, 240—260 forintos kávéőrlők meg­szolgálhatnák az árukat, ha ne­gyed kiló kávét sokan nem egyet­len gombnyomásra porlasztaná- nak. A kis őrlő ugyanis egy perc után „pihenni” szeret, mert ha nem teszi, motorjának vége. A motor pedig majdnem annyiba kerül, mint egy új kávédarálő. Feltéve ha van. Az anyaghiányt, mint olyat, el­eddig papíron érzékelhettem. A GELKA Arany János utcai felve­vőhelyén azonban gyakran köny- nyes, ideges fordulatokba csap át ez a több évtizedes „magyar átok”. Jelenleg is száz olyan híradás- technikai készüléket nem használ­hatnak tulajdonosaik, melyek al­katrész híján itt vesztegelnek, a polcokon. És csupán Kecskemé­ten! Ha szerencsés az ügyfél és kéz­nél van a szükséges alkatrész, egyik nap behozza, másnap már viheti haza a rádióját, magnóját vagy lemezjátszóját. Ha nem? ... Sándor bácsi Luxe-gondja Majoros Sándor bácsi, aki a Csillag utca 3. szám alól érkezett ide (nem először), majdnem sírva mondja: — Hetvenéves vagyok. Nyugdí­jas. Két és fél havi nyugdíjamat szántam rá, hogy 4900 forintért egy rádió-magnót vegyek. A fele­ségemmel odahaza szeretjük a ze­nét. Itt van, kazettában (mutat­ja) Erkel Ferenc Bánk bán operá­ja, de nem hallgathatjuk, mert ez a vacak se nem vesz, se nem ad. Csak vinnyog. Már kicserélték a hangerősítőjét is. Nem használt, öt hónapja hordom ide; ma is itt ülök vele, már egy órája. Hát most mondja meg, mit csináljak vele?!­— A „vacak” — ahogy Sándor bácsi nevezi a magnós vevőt — a mérgelődés okáról, persze, mit sem tud. Süket az istenadta, mert ahogy hallottuk; nem vesz. Nem vesz róla tudomást, mi folyik kö­rülötte. Emberek jutnak el miat­ta már-már a hajbakapásig. A megoldás, végül: a GELKA a kecskeméti Rádiótechnikai Gyár­ban próbál alkatrészt beszerezni. RM—4624 A Star De Luxe, szép nevű rádió-magnó, szerkezetedet vajon, miért nem formálták lega­lább annyira tetszetősen és jól? Az is egyfajta szolgáltatás lenne a fo­gyasztónak; tisztes szolgáltatás 4— a valahol már kifizetett munkabé­rért! K. A. • Ügyfél és szolgáltató, egymással szemben, a kecskeméti Arany János utcai GELKA-fogadóban., A harmadik félnek: a gyártóknak, illetve az alkatrészgyártóknak is elkelne itt egy pult, legalább ma­gyarázkodni ... (Straszer András felvétele.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom